Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-25 / 252. szám

) Méltóképpen megörökítjük? Hem szeretnénk elveszíteni Érdekvédelemről - íéíídofcefl A tagságra építve Beszélgetés dr. Dobi Ferenccel, a MEDOSZ főtitkárával A terepjáró Trabanttal ha­mar odaérünk Mlinárcsek Já­nos növénytermesztési brigád- vezető egyházasdengelegi há­zához, aki motorkerékpárjá­val most hazaruccanit meg­ebédelni. ' — Csak ilyenkor van rá módja, mert a közelben dol­goznak — mondja a hazaté­rés indokát, a gépkocsinkat vezető Zachár István növény- termesztési főágazatvezető. — Ha a határ messzebb részén dolgoznak, akkor a brigád ve­zető is tarisznyából ebédel, akárcsak társai... János bácsit — akinek nem sok ideje van hátra a nyug­díjig — dudaszóval a kert­ből hívjuk elő. Amikor szó­ba kerül a közelgő nyugdíj­ba menetel, a főágazatvezető meleg szavakkal egyengeti az esemény közeledtét: — Szeretnék én is ilyen jó kondícióban lenni, amikor ná­lam is sor kerül erre az idő­re. János bácsi fiatal, meg egészséges is... Valóban az ékesebb korú parasztemberen nem látszik meg a kor. Most is jó han­gulatban van. 1955 óta, ami­kor belépétt az egyházasden- gélegi szövetkezetbe a tíz holdjával, a mostani közelgő eseményig nagyot változott a világ, s benne az ő élete is. Véle együtt kevesen vannak azok, akik annak idején vál­lalkoztak az úttörők nem könnyű feladatára, vállalva a nehézségeket, a küzdelmet, a lemondást, az összeütközése­ket. A változás lényegét egy magvas gondolatban foglalja össze: — Mos): sokkal könnyebb, mint akkor, amikor az eke szarvát fogtuk... Mlinárcsek János nem épí­tett magának házat, nem vett autót, nem csináltatott hival­kodó, kivagyiságot fitogtató kerítést, portája viszont ma is n rendet, a tisztaságot szerető parasztembert jellemzi. — Belépésem után ács­munkát végeztem, aztán 1958- ban meg választottak brigád- vezetőnek. Azóta egyfolytában töltöm be ezt a tisztséget. Va­lószínű azért, mert a brigád­tagok meg a főnökeim is meg­felelőnek találnak erre a posztra. Igen, rólam az jár­ja, hogy a munkakezdéskor az első vagyok, abbahagyás­kor pedig az utolsó, aki ha­zamegy. Most, vetés idején, no meg a nyári betakarítás­kor, világosodástól sötétedé­sig dolgozunk. Annyira meg­szoktam ezt a pontosságot, hogy nem is tudnám másképp elképzelni —• szól ismét a brigádvezető. — Benne van a vérében — veti közben Zachár István. — Míg mások otthon dol­goztak, addig én mindég a közösnek tevéken yekepltem. Másképp is tehettem volna, dehát így alakult a dolog. Nekem építkezésre sohasem jutott időm. Amit kerestem a feleségemmel a termelőszö- szövetkezetben — aki most Értékes ipari melléktermé­kek -széles körű mezőgazda- sági hasznosítására hozott lét­re kutató-fejlesztő társaságot a Debreceni Agrártudományi Egyetem karcagi kutatóin­tézete, a Magnezitipari Mű­vek és a bábolnai iparszerű kukoricatermesztési vállalat. A társaság célkitűzése, hogy továbbfejlesztve a karcagi ku­tatóintézetben nyolc éve fo­lyó kutatások eddigi ered­ményeit, megalapozza a mag­nezitipari mellék- és úgyne­vezett ikertermékek hatékony mezőgazdasági felhasználását. A Magnezitipari Művek ti- szavárkonyi kísérleti üzemé­ben a szintetikus magnezit­gyártás során jelentős meny- nyiségű magnéziumot is tar­talmazó jó minőségű mesze- zőanyag képződik. A karca­gi intézetben 1975-ben kez­dődtek el az anyag haszno­síthatóságát megalapozó agro­kémiai talajtani kutatások. A kutatások eddigi eredményei bebizonyították, hogy ez a mag­összegból pézzel és élelemmel segítettük gyermekeinket. Az egyik Budapesten, a másik Balassagyarmaton, a harmadik pedig Egyházasdengelegen la­kik. Mindegyiknek saját la­kása van. — Mire emlékezik a leg­szívesebben, a legnagyobb örömmel? — A két Kiváló dolgozó ki­tüntetésre. — És mit szeretne örökre elfelejteni? — Hirtelen eszembe se jut. Nagyon megszomorító dolgok nem voltak, nehéz napokból viszont kijutott. De már eze­ken is túlvagyunk. A tavalyi szanálás miatt sem voltam, elkeseredve. Majd csak kilá­balunk belőle — mondtam magamnak, meg munkatársa­imnak. Becsületesen kell dol­gozni, s akkor nem lesz sem­mi baj, minden rendbejön. — Voltak olyanok a brigád­ból. akik a szanálás után itt­hagyták a palotási Május 1. T ermelőszö vetkezetet ? — Akik elmentek, azok ko­rábban megtették, a nagyobb kereset reményében. Közülük többen már visszajöttek. A brigádban viszont fel sem ve­tődött, hogy a bajban itthagy­juk a közöst. János bácsi közmegbecsü­lésnek örvend a szövetkezet­ben és természetesen brigád­jában is. Az utóbbiak soha­sem kérték, hogy más legyen a vezetőjük. — Jól együtt vannak, meg­értésben dolgoznak. Eddig is sok emberrel dolgozott együtt, mert a brigád tagjai gyakran változnak. De mindegyikük megbízott benne. A munka­lapokat kifogástalanul vezeti. Arnic beír, amögott van tel­jesítmény. Reklamáció eddig még nem fordult elő nála — szól ismét elismerően Zachár István. — Ott vagyok közöttük, megbeszéljük, kinek, mit kell nezítipari melléktermék a savanyú, magnéziumhiár.vos földeken kiváló hatású talajja­vító anyagként hasznosítható. A nyírségi savanyú talajo­kon eddig lefolytatott üzemi kísérletek mellett jelenleg egy agrokémiai modelltelepen folyik a talajjavító anyagok össszehasonlító vizsgálata; az új kalcium-, magnézium- trágyázási eljárást szolgálati szabadalomként már be is jelentették. A kalcium és magnézium —, amely a sa­vanyú erdő- és homoktalajok­ból egyre inkább kifogy — visszapótolva javítja a téli alma minőségét, és csökken­ti a tárolási veszteségeket. Az eljárás alkalmazásával a szántóföldi növényeknél 20— 30 százalékos termésnöveke­dés érhető el. A megfelelő szintű kalcium és magnézi­um ellátása burgonyánál a keményítőtartalmat, a nap­raforgónál az olajtartalmat, az őszi búzánál pedig a sütő­ipari értéket javítja. tenni, tudom melyikükkel, miként kell beszélni. Hango­sabb szót csak igen ritkán használok, mert vallom: ha szépen szól az ember, hama­rabb célhoz ér. Igen, szigorú is vagyok. Nemcsak magam­tól, hanem mástól is megkö­vetelem a jó munkát. Nehéz emberek pedig mindig voltak és lesznek. A többség rendes, becsületes, tisztességes — vall vezetési gyakorlatáról a bri­gádvezető. Rövidesen bekövetkezik a nyugdíjasélet, s egy csapásra megnő a szabad idő. Mihez kezd vele, illetve mivel foly­tatja eddigi dolgos életét? — Feleségemmel már meg­beszéltem, hogy továbbra sem szakadok el a termelőszövet­kezettől. Főnökeim is mond­ták, hogy számítanak rám. A brigádban is gyakran meg­kérdik, visssajövök-e? Egy biztos, nem ülök idehaza, Dolgozom majd a szövetkezet­ben. amikor szükség lesz rám. Kell a pénz, mert a nyugdíj, nem lesz valami sok. — Nehezen tudjuk majd helyettesíteni Jánost — érzé­kelteti a főágazatvezető a brigád vezető fontosságát, majd így folytatja: — Komoly, ha­tározott ember, akinek nagy tekintélye van. Nem vesztette el türelmét, a legnehezebb időszakban sem. Fantasztikus munkabírása van. Nem sze­retnénk őt elveszíteni... ■ — Addig dolgozok, amíg Bírok, amíg lehetőség lesz rá — zárja gondolatait Mlinár­csek1 János. Ütban a termelőszövetke­zet központja felé azon me­ditálok: eléggé megbecsüljük-e a szocialista mezőgazdaságunk megteremtőinek ma még élő úttörőit, méltóképpen meg­örökítjük-e nagyszerű emberi tetteiket, helytállásukat, küz­delmüket az utókor, a törté­nelmi hűség számára. — venesz — Az új eljárás hasznosítá­sára létrehozott kutatás-fej­lesztési társaság munkájának jelentősegét alátámaszja az a tény, hogy a Nyírségben és Somogy megyében mintegy 400 ezer hektár savanyú, mag­néziumhiányos talaj vár ja­vításra. A bábolnai ipársze- rű kukoricatermesztési rend­szer elsősorban a somogyi gazdaságokban alkalmazza a kísérleti eredményeket. A Magnezitipari Művek tervei szerint a következő években Tiszavárkonyban felépül az új szintetikus magnezitgyár, amelyben évente mintegy • 200 ezer tonna mezőgazdaságilag hasznosítható melléktermék keletkezik. A kutató-fejlesztő társaság tagjai tovább foly­tatják a közös munkát, mely­nek célja, hogy a mellékter­mékekkel megvalósítható kal­cium-magnézium trágyázás be­építhető legyen az IKR-tag- gazdaságok tápanyag-gazdál­kodási rendszerébe. A hazai közvélemény és a külföld egyaránt megkülön­böztetett figyelmet szentel a magyar mezőgazdaságnak. A lakosságot nemcsak a termés- eredmények érdeklik, hanem az ágazatban dolgozó emberek mindennapi élete, munkája is. A közelmúltban a Mezőgazda- sági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozóit Szakszervezete szám­adást készített a XXV. kong­resszus határozatainak végre­hajtásáról. Az ismert nemzet­közi és hazai gondok ellenére sikereket értek el. Ezek közé tartozik a munkaidő-csökken­tés a szakszervezethez tarto­zó ágazatokban; az erdőgazda­sági dolgozók béremelése, a lakásépítés segítése és a szé­les körű üdültetés. Minderről a szakszervezeti mozgalom tük­rében kérdeztük dr. Dobi Fe­rencet, a Mezőgazdasági, Er­dészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát. — Az ötnapos, csökkentett munkaidő bevezetésének fel­tételeit két esztendő alatt teremthetik meg a gazdasá­gok, kongresszusunk e munka befejezésének dátumát 1984. december 31-ében jelölte meg. Ahol a gazdasági és szervezeti feltételek hamarabb megte­remtődtek, ott már tavaly ja­nuár elsejétől bevezették az új munkarendet. Eddig 229 ezer embert érint. A még csak részleges áttérést az ál­lattenyésztés létszám- és szakembergondjai indokolják. Egyébként mindhárom ága­zatban az intézkedések ered­ményeként a csökkentett munkaidő bevezetése óta ja­vult a munkaidő kihasználá­sa, nőtt a termelékenység, az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak a tartalékok feltá­rására, az ésszerűsítésekre, a keresetek teljesítmény szerin­ti emelésére és elosztására. — Az alacsony bérek és a mostoha munkakörülmények már-már azzal a veszéllyel fe­nyegettek, hogy az erdőgazda­ságokból elfogynak az embe­rek... — Ezért határozta el a kongresszusunk, hogy az erdő­,.Megmozdítják a fantá­ziát a szakmai előadások” — vallják a Salgótarjáni Ötvö­zetgyárban. Példaként felhoz­zak. hogy egy közelmúltbeli ismertetés után a taglalt té­mával, a ferrowanádiummal kapcsolatban több használha­tó újítás született, holott ko­rábban az ötletmesterek számá­ra fehér foltnak számított ez a terület. Régi évjárat ötletébresztésre alkalmas az az előadás is, amelyet Szepesi Ferenc termelési fő­mérnök a műszaki hónapra készített „Termeléskorszerű­sítési és kapacitásnövelés! le­hetőségek az ötvözetgyár­ban” címmel. E két, szorosan összefüggő téma az ötvözet­gyárban különösen lényegbe­vágó! Mint ismeretes: az or­szágban nincs „kolléga” üze­mük, egyedül ők foglalkoznak vasötvözetek készítésével, a szükséglet többi részét im­portból — az utóbbi években egyre jelentősebb hányadban nyugatról — szerezzük be. Így minden százaléknyi ka- kapacitás bővítés közvetlenül járul hozzá külkereskedelmi egyensúlyunk helyrebillenté- séhez. A termeléskorszerűsí­tés pedig a szinte „legendá­san” erőpróbáló munkakörül­ményeket javíthatja a zagy­varónai üzemben. Ami az üzem technikai színvonalát és a kohászat je­lenlegi világszintjét illeti: van honnan fölíejlödniük a rónaiaknak. Négy évtizeden át, 1938-tól 1980-ig lényegében azonos műszaki nívón ma­radt a gyár. Az 1938-ban mű­ködni kezdő egyetlen kemence az akkor legkorszerűbb né­met minták alapján készült. Nem volt ennél különb az ötvenes években esztendőről esztendőre átadott második, harmadik, majd negyedik ke­mence sem. A tetemes meny­gazdasági ágazatban kedve­zőtlen adottságok között dol­gozó, ezzel együtt alacsony ke­resetűek számára központi béremelést szorgalmazzuk. Kö­zös kezdeményezésünk az ál­lami szervekkel sikerrel járt: tavaly április else-jével csak­nem 27 ezer erdészeti dolgozó átlagosan 3 százalék központi béremelést kapott, összesen 45 millió forintot. A többi ága­zatban olyan bér- és jövede­lempolitikára törekedett szak- szervezetünk, amely biztosí­totta a népgazdasági tervben előirányzott évenkénti nomi­nálbér-növekedést, a már el­ért bérek szintentartását. — A MEDOSZ XXV. kong­resszusa úgy határozott, hogy a bruttó tagdíj öt százalékával növeli a központi béralapot a családos és gyógyüdülés javára. Ez milyen eredményeket ho­zott? — Intézkedéseink hatását jól érzékeltetik a számok. 1979- ben 104 ezer 238-an vettek részt szakszervezeti és válla­lati üdültetésben, 1981-ben és tavaly évente 112 ezer 556-an pihenhettek. Emellett fejlő­dött a saját szervezésű üdül­tetés: évente 5300 felnőtt és gyermek töithetett két hetet a Balaton mellett — Keszthe­lyen, Balatonfüreden —, s az ország több városában — így Mosonmagyaróváron, Gyön­gyösön, Kaposváron —, vala­mint Budapesten, a MEDOSZ- házban. A családos üdültetést saját szervezésben főiskoláink, szakiközépiskoláink modern kollégiumaiban teremtettük meg a főidényben, az iskolai szünidőben. Ilyen célra évente 7,5—7,7 millió forintot fordított a MEDOSZ. A XXV. kongresz- szus által jóváhagyott bruttó tagdíj 5 százalékát jelentő évi nyolcmillió forintból Gyulán, az új üdülőszárnyban szobá­kat vásároltunk, ezáltal a jövő év elejétől ezerkétszázzal több szervezett dolgozó gyógyüdü- lésére nyílik lehetősége cl szakszervezetünknek. — Az életkörülmények ja­vításában a kongresszus óta mi történt? , nyiségi fejlődést csak évtize­dek múlva követle a gyártás módszereinek tökéletesítése. Saját forrásból A technológia konzerváló­dását a hetvenes évek köze­pén - végbement változások bontották meg. Ekkor kiseb­bedéit az a lehetőség, hogy kohászatunk az ötvözetedet viszonylag olcsón, szocialista piacról szerezze be. Ekkor vált érezhetővé az is, hogy a munkakörülmények állapota miatt mind nehezebben tart­ható a gyárban a munkaerő. Mindezt bonyolította még az is, hogy időközben a hat­nyolc termékről mintegy har­mincfélére szélesedett a gyártmányskála. Kezdetét, vette tehát az a folyamat, amelyben a technológiát hoz­záigazítják a kor nívójához és követelményeihez. Először — a hetvenes évek második felében — az úgy­nevezett „hidegoldali kiszol­gálást” gépesítették. Nehéz kétkezi fáradozásnak vette elejet a masina az elegyellá- tásban, a mérlegelésben és az adagolásban. Mindezt a gyár saját forrásaiból pénzelte! A szűkös summát kitűnően egészítette ki a gyárban, a gyári szakemberek fejében rendelkezésre álló, országo­san is jelentős szellemi ka­pacitás. Különösen fontos korszerű­sítésre került sor 1981-ben! Ekkor az egyik leglényege­sebb színtéren törték át az 1938-as színvonalat: az egyik kemencét újították fel. E munkában nem voltak csak magukra utalva: lengyel ta­pasztalatokat használtak föl hatékonyan. Az új kemence- — az elődjéhez képest olcsób­ban, többet tud termelni ko­hászatunk számára fontos — Az utóbbi években az ál-’ lami gazdaságokban dolgozói* ezrei jutottak kedvezőbb la­káskörülmények közé. Mivel á vállalatok által képezhető la-; kásépítési alap nem tette le he-; tővé a gyorsabb előrehaladást,1 szakszervezetünk elnökségének kezdeményezésére 1981-ben és tavaly 34 millió 400 ezer fo­rint központi támogatást kap­tak a legnehezebb helyzetben) lévő állami gazdaságok. Ez-; zel együtt a ’ tartalékalapokJ bál is felhasználhattak háromJ millió forintot. Most láttuk,1 amikor elkészítettük félidős mérlegünket, hogy az eddigi erőfeszítések ellenére még 1756 saját dolgozónk régi cse­lédlakásban lakik. A VI. ÖH éves terv végéig jobb lakás­ba akarjuk költöztetni őket,' ezzel egyidőben 8720 komfort nélküli lakás korszerűsítését is meg kell oldani. — Milyen feladatok várnait a következő két és fél évre? ■— A következő időszak eredménylistája bizonyára sze-; rényebb lesz a mostaninál.' Helyzetünk ugyanis semmivel sem könnyebb. Eredményein­ket a jövőben csak akkor tart-; hatjuk meg, ha továbbra is a dolgozó embert helyezzük cse­lekvésünk középpontjába, biz­tosítjuk a felosztható javak megteremtését. Nagyobb fi­gyelmet fordítunk a csaiád- alápító fiatalok, a pályakezdő szakemberek elhelyezkedésére, gyors beilleszkedésére. Többet kívánunk törődni a nyugdíja­sokkal, s eltökélt szándékunk,' hogy a termelés, felvásárlás, értékesítés, tárolás közötti összhang megteremtését elő-; segítjük. A kedvezőtlen adotté ságú gazdaságok rugalmas tá­mogatási rendszerének kidol­gozását javasoljuk, hogy a vál-; tozó. pénzügyi szabályozók kö­zepette is lehetőségünk le­gyen az érdekeltségi alapok képzésére, ezáltal a termelés bővítésére, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javí­tására. Szabó Zsigmonú | anyagokból. A rendelkezésre áiió kevés forintból is az 1981-es műszaki színvonalat érték el a berendezéssel, minden apró részletben föl­használva. a gyári elsőrangú szakértelmet. Ezekben a he­tekben zajlik a következő — 3-as — kemence rekonstruk­ciója, az év végén már két korszerű kemencével termel­het a zagyvarónai üzem. Lényegesnek tartják, hogy az ugyancsak jelenleg zajló 140 milliós füstszűrőépítés nem csak úgynevezett nemterroelő-beruházás! A majd leválasztott port az épí­tőiparban kívánják külónbö-; ző, még nem véglegesen el­döntött célokra fölhasználni,’ S a filter által javuló belső füst- és porelszívás olyan mértékben javítja majd a munkakörülményeket, hogy „elkerülhetetlenül” javulni fog a termékek minősége is! A füstszűrő-beruházás része­ként készülő öntőcsarnokban egyébként az úgynevezett „melegoldali kiszolgálás” gé­pesítése is megoldható, így rövidesen régi nehéz fizikai munkaműveleteknek monda­nak búcsút a dolgozók! Magas kamatlábban Befektetést nem, vagy csu­pán alig igényelnek azok a gyártásmód-korszerűsítő kez­deményezések, amelyek a koksz helyettesítését és a hulladékok fölhasználását cé­lozzák. Az üzemen belül „ki­ötölt” és konkrét * fölhaszná­lásra alkalmassá tett eljárá­sok most is és a jövőben is kézzelfoghatóan fokozzák a termelés eredményességét, bizonyítván, hogy a pénzszű­ke nem veszi elejét a fejlő­désnek, ha jól kamatoztatjuk az „agyvagyont.” m. p. NÓGRÁD - 1983. október 25., kedd 3 Magnezitipari melléktermékek a mezőgazdaságban Ötvözetgyári fejlesztők Vagyonuk: műszaki tudás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents