Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-23 / 251. szám
1 Évezredek ősi népművészete Kínai papírkivágások A papírkivágások évezredek készítik. Igen sokféleképpen finomság és életszerűség. óta ősi népművészeti ág Ki- kapcsolódik az emberek mín- nában. Vidékenként más és dennapi életéhez, ünnepekkor, más o stílusa és karaktere, ablakok, lámpák, ajándekcso- Készitése késsel vagy ollóval magok, mintaként ruhák di- történik. Fekete-fehérben, szitéséhez alkalmazzák. elvagy színesben és hozzá alu- lemzöi a ragyogó színkont- minium fóliát is alkalmazva rasztok, az ornamenális erő, Nemcsak díszítőelemként, hanem önálló műtárgyként is él és fejlődik napjainkban is. Képeink a Dorottya utcai kiállítóteremben lévő kiállításon készültek. (Hauer Lajos reprodukciói) (T) VÉLEMÉNY Már 5 milliárd... Leez-e mit ennie 6 milliárd embernek az ezredfordulón? Hiszen planétánk a mostani, hozzávetőleg 5 milliárd lakójának sem „gondoskodik” elegendő élelemről... Ezzel a kérdéssel foglalkozott a Római Klub idei, budapesti ülése. Gubcsi Lajos a héten bemutatott Kockázatban üdítően túllépett ennek a gondolatkörnek a közhellyé kopott; szomorú, mégis érdektelen részletein. A műsor „hagyományaihoz” híven: ezúttal is olyan gondolatok kifejtésére törekedett, amelyekkel a szélesebb publikum is tud mit kezdeni saját köznapjaiban. A VILÁGÉLELMEZÉS — nem kevéssé ijesztő — címszó alatt is az apró, cselekvésre ható elmeíuttatásokat adott közre. Búvópatakként kanyargóit végig a klub üléséről készített riporton, s többször is felszínre tört a fő gondolat: mennyire hat a tudomány a kisebb-nagyobb horderejű döntések gyakorlatára. Az évezredes kérdés ezúttal új képzettársításokat mozdít. Hiszen —, mint a klubelnök szavaiból kiviláglott —, most kerültünk szinte karnyújtásnyi közelségbe ahhoz, hogy bolygónk talán szűknek bizonyuljon. Aurelio Peccei szerint „új élet- filozófiát” is ki kell dolgoznunk a változások közötti emberi léthez. Kiérződöfct az olasz, bengáli, angol, magyar tudósok szavaiból, hogy most olyan korszakot élünk, amelyben — a szó szoros értelmében — életbe vágóan fontos lenne a tudomány eredményeit a lehető leggyorsabban alkalmazni mind több területen. Gubcsi dicséretesen őszinte kérdése, melyben megemlítette, hogy „tapasztalatunk szerint a tudományos gondolat útja a gyakorlatilag bizonyos akadályokba ütközik”, szintén a fel- gyorsítás óhajáról árulkodott. A közember mindennapjaiban persze nem világraszóló tudományos vívmányok alkalmazásáról folyik a vita. De az apró-cseprő —, vagy annak látszó — felismerések gyakorlati hasznosításáért sokunknak meg kell küzdeni — olykor a vártnál fáradságosabban. A kezdeményezésben, szorgalmazásban megviselődött polgárnak biztató hírt közölt Bognár József, mondván, hogy nálunk is, a világ más tájain is maguk a döntéshozók kérik ki a tudósok véleményét egy-egy újszerű, fontos kérdésről. Alighanem ez a követendő magatartás a felelősen gondolkodó döntéshozónak. Hiszen az adódó bonyodalmakat önmaga megoldani nem képes; viszont, ha elébe megy a javaslatoknak, maga kezében tarthatja a kezdeményezést. Jó példák sorolhatók erre közelmúltunkból is, de fontos még a megerősítés, a tudatosítás. Ezeket kitűnően szolgálta a Gubcsi- műsor. mól— EGY ESTE A FOLIES BERGERE-BEN Michel Gyarmathy és Balassagyarmat Magyar revüt játsszanak hét képben Párizsban, a Folies Bergere-ben. A ragyogó díszleteken magyar szavak tűnnek föl m'ost estéről estére, pédául egy üdvözlés: Isten hozott, vagy egy vidéki magyar városka állomása: Balassagyarmat. A nézőtéren ülő magyar turistákat ez nem éri meglepetésként, hosz- szú idő óta tudják, hogy a Folie művészeti igazgatója magyar, Michel Gyarmathy, aki az ingyenjegyeket adja a Magyarországról érkezőknek. Festett díszletekkel. tornyokkal, falovakkal, megannyi más kellékkel zsúfolt helyiségből nyíló szobája előtt úgyszólván mindig akad néhány, jegyre váró magyar. Amikor találkozunk, szájában ég a cigaretta. Brüsszelben élő örea barátjától hozok üdvözletét, ő is magyar, örül a híreknek. Ez pár évvel ezelőtt történt. Michel Gyarmathy nemrég megkapta a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét. Méltán érte a kitüntetés a világhírű művészeti igazgatót, aki bár 1933- tól Párizsban él, sohasem lett szívében hűtlen a szülőföldhöz, amely pedig akkor kiközösítette. Bizonyítja azt az a rövid beszélgetés is, amelyet a Magyar Televízió legutóbbi Stúdió 83 című adásában sugárzott. Magyar re- vűje ugyancsak ajándék a szülőföldnek. Michel Gyarmathy — Balassagyarmat díszpolgára — túl a hetvenen meghatottan emlékezik gyermekkorára. Balassagyarmaton született. az anyakönyvbe Ehrenfeld Mihály néven jegyezték be, nyolcadik gyerek volt. Tudós rabbi ősök leszármazottja, amelyre szintén büszke. Édesapja Saul Ehrenfeld fiatalon hunyt el, a ház gondja az idősebb testvérre hárult. Michel Gyarmathy magyar nyelven Párizsban kiadott versr.sköteteiben, például a Mosolyok és könnyek című könyvben megkapó melegséggel emlékezik a gyarmati családra és rokonságra, a péntek esti gyertyagyújtásra, az Ipolv-parti élményekre. Családi összejövetel című verse úgyszólván rímes családi krónikával ér föl. Ezt a családot a vészkorszakban szintén csaknem teljesen elpusztították. Testvéreit kakastöllas magyar csendőrök ölték meg. ivliehel Gyarmathy még húszéves sem volt, amikor a pesti Király Színházhoz került, majd Bécs- be s nemsokára Párizsba ment. A háború ideién a Folie tulajdonosa bújtatta vidéki birtokár', a tanyán rajzolta a díszleteket. A siker és a világhír később következett el. Napjainkban a Folie a világ leghíresebb revflit viszi színre s művészeti arculatának kialakításában Michel Gyarmathy meghatározó szerepet játszik. Az 1960-as években Las Vegasban létrejött az amerikai Folies Bergere, azóta a művészeti igazgató a két város között osztotta meg magát. Az intézmény 1974- ben gazdát cserélt, új tulajdonosa Helé.ne Martini, valamikor a Folie táncosnője. Michel Gyarmathy gondot fordít arra, hogy a világhíres intézmény revűi méltóak legyenek az évszázados gazdag múlthoz. Művészek, táncosnők, zenészek százai működnek közre a pazar látványosságú revükben, amelyek sajátosságai közé tartozik a különböző népek folklórjának sajátos felhasználása, így aratott világsikert például 1930-ban a „Mazál Tov” című balett a szenvedélyes hórával, a chaszid lakodalom zsebkendős mic- ve-táncával. S így került színre a mostani Magyar revű is. A Folies Bergere-ben azt vallják: „A tradicionális revű titka: érzékiség nélküli magasrendü művészet”. E művészeti felfogás érvényesül a Magyar revű képeiben is. amelyekben sajátos színfoltként jelenik meg néhány Palóc motívum az emlékezés fényében. Tóth Elemér Újabb lehetőségek a genetikában A tudósnő laboratóriumában Egy azóta többszörösen el- TALLÓZÓ harminvetélt látnok (író) a cas évek tájékán a következőket jósolta: „ezernyi olyan külsőség változott meg, aminek elmaradása kétségtelenül a haladás jele és arra vall, hogy a művelt emberiség felfogása egyre jobban halad a belső értékek felismerése és megbecsülése felé Háttérbe szorul minden, ami csak a felszínen látható”. A művelt és udvarias emberi kapcsolatok azóta nagyrészt a különféle átrétegző- dések és az életritmus, életmód elváltozásai nyomán nemhogy kedveznének a belső értékek felfedezésének, hanem éppen ellenkezőleg — az egyik legfőbb gond korunkban a kapcsolatok hiánya. A belső értékekhez idő kell és türelem. ..Kinek van erre energiája?!” ízlések és... modorok variatlanság valóságos köz- kinccsé vált, mert ha a társadalmi igények kerete túlságosan szabadon tágulhat, amikor az illendőségekről van szó — akkor a negetívum akár pozitívként is felfogható. Félre a kispolgári etikettel, kapcsolatainkban törekedjünk csak a felsztore, ott nem olyan fárasztó „mit nekem Hekuba és én Hekubának.. ki ér arra rá, hogy bizonyos nekem nem jelent semmit”. Ilyenkor elég a díj visszatartása, életbe lép az automatizmus elve. Más történt. Értéknek álcázott levelet kapott, amelyet át kell venni, ki kell fizetni, ez megtörtént és amikor a borítékot felbontotta, kiderült, hogy az elmaradt tagsági dijat fizettették ki vele ilyen körmönfont módon. A reklamálás legfőbb tanulsága, hogy az illetékes nem is dolgokat megtartson sót leg- értette (') mit reklamál a elsőbb is megtanuljon, de aztán akkor még ott a kérdés, hogy ugyan hol és kitől? Feleki Kamii „illik nem illik” tévéműsorát is belepte a moha, talán az volt az utolsó tömegeket érintő kísérlet a ma volt klubtag. Mit lehet erről mondani? Azt. amit a másik esetről, amelynek sok százezernyi tanúja volt, de hogy közülük mennyien voltak azok. akik a rádióriporter (feltehetően a karbantartásáról hallhatnak, tapasztalhatnak az érdeklődők nyilvánvalóan hiányzó ismereteket. „De hogy kerül egy mentálhigiénés klub éppen a művelődési házba?” — kérdezte a riporter az ország fíilehaUatára... A mai modorba úgy tűnik túlságosan sok minden „belefér”. A „közért-szindróma” a leghétköznapibb megnyilvánulás a kabaré szintjén, amikor a sorban elől álló jogosan reklamáló valósággal „vérig sérti” az eladót, aki hathatós támogatást kap a sorban hátrébb állók részéről bizonyos vélt előnyök érdekében. Csakhogy, amikor Aztán itt a kétezer éves dór bárdolására, azóta aligha- fiatal korosztály tagja) kérdé- a szülői értekezletek szint alapelv arra, hogy ki a müveit ember: aki elérte a mű- velség bizonyos fokát, megtartja minden körülmények között azt, hogys tisztesen kell élni, senkinek nem ártanám tovább romlott a helyzet. Valaki arról beszél, hogy egy bizonyos klubtagság réni és mindenkinek megadni, széről megszüntethetőnek tűnt ami öt megilleti. A mai „jó- modorról” olyan történetek keringenek, amelyek kínos heherészésre kényszerítik az embert, mert szívből nevetni ezeken aligha lehet. Az udazáltal, hogy huzamosabb ideje nem fizette be a tagsági díjat. Az önkéntességhez szorosan hozzá tartozik a jog a bármikori kilépésre, ha az ember úgy véli „ez a tagság sére felkapták a fejüket — erre nincs adat. A riport arról szólt hogy a burjánzó rossz emberi kapcsolatok és a már meglévők gyors elrontása néhánv szakembert arra sarkallt, hogy valamelyik fővárosi (vagy vidéki?) művelődési' házban mentálhigiénés, egészséges lelket nevelő klubot hozzon létre, ahol a kapcsol atteremtés !egtnegfelel 5bb formáiról es a kapcsolatok jén is megjelenik vagy az értekezletek világába is polgárjogot nyer — akkor sokkal többről lehet szó, mint kereskedelmi kérdésről. Mások véleményét ugyanis csak az tudja meghallgatni, akinek magának is van véleménye és azt történetesen nem rejti véka alá. Csakhogy ki kezdje? De aztan ki folytatja? Az igazi gond mégis a megszokás. Amikor nemhogy nyilvános elítélés alá nem esik a modortalanság, hanem már fel sem tűnik senkinek. Egyre kevesebben élnek azok, akik még tudják, hogy az idősebbet tisztelni illik a hibáival együtt, ha egyébként nem tomeggyilkös az illető; akik még tudják, hogy a köszönés nem pusztán formaság; hogy nem csak nem illik, de nem is célszerű különféle tárgyakat behajigálni a pályákra : hogy nem ildomos szóbeli sértés esetén sem az újságíró íelképelése; hogy nem illik (a korsó esetéből kiin-, dúlva nem is egészséges) a to- tózók pénzén meggazdagodni; hogy nem való mások nótáját a vendéglőben elénekelni; hogy a feltűnés minden formában kerülendők, hogy a divatos formaságok majmolása nem tartozik a művelt ember arcképéhez; hogy nem illik kikérdezni az embert és válaszra sem méltatni, hegy illik bevallani azt, ha valamit nem tudunk; hogy a társasági embert nem a viccmesélés jelenti; hogy az idegen szavak nem az egyéni csillogásra valók; hogv kövér hölgynek nem illik csokoládét venni, hogy .. .ízlések és modorok túlságosan különbözők. (t. pataki) Több mint 30 évvel ezelőtt Barbara McClintock amerikai biológus kutatónő különös felfedezésekről számolt be. A kukoricaszemek színének és más alaktani sajátságának öröklődését vizsgálva azt tapasztalta, hogy e tulajdonságokat meghatározó gének bizonyos kombinációban érthetetlen következményekkel járnak. Normális körülmények között e gének pontos helye a kromoszómán egyértelműen meghatározható. A gének elhelyezkedésének feltérképezésében korábban a kutatónő maga is kiemelkedő hírnevet szerzett. A fenti kísérleti eredményekből azonban arra a hihetetlennek tűnő megállapításra kellett jutnia, hogy bizonyos esetben a gének „vándorolni” kezdenek, melyet gyakran a kromoszómák el- törése, átrendeződése és génjeik mutálása kísér. Barbara McClintock felfedezésével az akkori genetika semmit sem tudott kezdeni. Egyesek hitetlenkedve fogadták, mások kuriozitásként kezelték. Lassan azonban halomzódtak az újabb adatok más szervezetekben (vírusok, baktériumok, élesztő, majd muslica) észlelt hasonló jelenségekről. Az örökítő anyag, a gének kémiai szerkezetének megismerésével ezeknek az „ugráló elemeknek” a természetére is fény derült. Alig egyéves McClintock kukoricájából is kivonták és tisztán előállították (izolálták) ezen elemeket. Szerkezetük óriási gyakorlati lehetőségekkel is biztat. Segítségükkel az utóbbi evekben sikerült az örökítő anyag egyes génjeit ilyen ugráló elemre kötni, s ezzel az egyik élőlényből a másikba átvinni, azaz az örökletes tulajdonságot irányítottan megváltoztatni. Bár a közvetlen gyakorlati eredmények még a í’xjx i®éretei> a génmémökös- kodés az „ugráló genetikai elemek” felfedezésével egy csodálatos eszközhöz jutott. Az idei Nobel-díj a 81 éves Barbara McClintocknak ezt az elismerést fejezi ki. Vida Gábor NÓGRAD — 1983. október 23., vasárnap
