Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

Bérpolitikánk eredményei és kérdőjelei A bér- és jőve delem szabá­lyozás szinte állandóan kö­zéppontjában áll a legélesebb közgazdasági és hétköznapi vitáknak. Ez természetes, hi­szen az árak mellett a bérek és jövedelmek szabályozása mindig is a gazdaságirányítás egyik legfontosabb eszköze volt. Olyan alapvető funkciói vannak, mint a pénzkiáram­lás, a vásárlóerő tervszerű keretek között tartása, a tel­jés foglalkoztatás megterem­tése, a dolgozók több és jobb munkában való érdekeltségé­nek fokozása, és ezzel a tel­jesítmények, illetőleg a ter­melékenység növelése. Jelenlegi jövedelmi aránya­ink létrejötte történelmi fo­lyamat eredménye. Fokozato­san oldódott a bérszabályozás merevsége és a vállalatok egyre nagyobb lehetőséget kaptak a bérek önálló alakí­tására, az alternatív bérsza­bályozási rendszerek közötti választásra. Szakítottunk a korábbi szemlélettel ' Az eddigi, talán leglénye­gesebb változásra 1983. január 1-én került sor. A január J. óta érvényes vállalati bér- és keresetszabá­lyozás legfontosabb vonása: a vállalatok jövedelmezősé­gi mutatójuk színvonala alap­ján szerezhetnek jogot adó­mentes bérfejlesztésre. Az új szabályozásban továbbra is két alapvető típus szerepel: a vállalati teljesítménytől füg­gő, valamint a központi bér» szabályozás. Az előbbi eseté­ben mind a bérezési lehető­ségeket, mind a részesedést befolyásolja a vállalat haté­konysága, jövedelmezősége, az utóbbinál csak a részesedést. A korábban domináns bér-, tömeg-szabályozás. helyett ki­zárólagos lett a bérszínvonal­szabályozás. Ebbe épült be a létszámcsökkentés ösztönzése is. Tisztán kell azonban látni, hogy olyan keresetszabályozá- •i rendszert szinte lehetetlen kidolgozni, amely a jövede­lemszabályozási elveknek és a termelési követelmények­nek egyaránt megfelel. Magyarországon a jövede­lemszabályozásnak még a je­lenlegi módszere is sokszor akadályozza, hogy a munká­val szerzett jövedelmek a végzett munka eltérő haté­konyságának megfelelően dif­ferenciálódjanak. Ennek kö­vetkeztében nő azoknak a száma, akik csak biztosíték­nak tekintik munkaviszo­nyukat, a figyelmüket pedig a munkaviszonyon kívüli jö­vedelemszerzésre koncentrál­ják. Pedig minél fejlettebbek a termelőerők, annál fonto­sabb lenne, hogy a dolgozók ott' fejtsék ki képességeiket, ahol annak technikai feltéte­lei fejlettebbek, vagyis a munkaviszonyon belül. A vállalatok és a népgaz­daság érdeke is azt követeli, hogy minél jobban használ­juk ki a rendelkezésre álló termelőeszközöket, és minden dolgozó képességei maximu­mát nyújtsa a munkában. En­nek pozitív megnyilvánulá­saként egyre inkább terjed az a módszer, hogy a dolgo­zók munkaeredményeit, szor­galmát, munkafegyelmét, sokoldalúságát, önállóságát, szaktudását, kezdeményező­készségét egy, a dolgozó által is jól áttekinthető munkaér­tékesítési rendszer alapján ál­lapítják meg, amely a bérek kialakításának is alapjává vá­lik. Képzettség és képesség Az idők folyamán fokoza­tosan csökkentek a képzett­ségtől függő jövedelmek kö­zötti különbségek, de jelen­tősen növekedtek a képessé­gektől függőek. Ma sokkal ki­sebb a mérnök és a segéd- .xrMjutíras'. joyedefme közqttiJjji-, lönbség, mint például a fel- szabadulás előtt volt. Ami ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy az akkori jövedelmi vi­szonyokat akár példaként is érdemes elemezni. Azt vi­szont igenis jelenti, hogy a je­lenlegi értékrend felülvizs­gálatára égetően nagy szük­ség van, hiszen jelenleg a jó munkaerő természetellenesen olcsó, a gyenge minőségű pe­dig aránytalanul drága. A jelenleg érvényes bér- és keresetkülönbségek nem ki- elégítőek, nem ösztönzőek, többek között azért sem, mert nálunk a bérezési gya­korlatot sajnos nemcsak aa vezérli, hogy ki mennyit, mi­lyen minőségben és milyen eredménnyel teljesít, hanem az is, hogy ki, hol, hogyan és milyen körülmények között él, esetleg mikor éri ed a nyugdíjjogosultságot. A vál­lalati bérpolitikát tehát sok­szor szociálpolitikai megfon­tolások jobban motiválják, mint az emberi munka, a tel­jesítmények, a képesség. ösztönözzön jövedelmezőbb * gazdálkodásra Ügy kell továbbfejleszteni a vállalati jövedelemszabályo­zást, hogy elősegítse, sőt ki- kényszerítse — a differenciá­lódás növelése révén is — a mainál hatékonyabb és jöve­delmezőbb gazdálkodást és ezzel párhuzamosan a belföl­di felhasználás tervezett ke­retek között tartását Mindezek mellett !® kell számolni néhány régi beideg­ződéssel is. Ma már egyre több helyen látják be, hogy a látszatfeladatokért kifize­tett prémiumok, a nem több- iettevékenységért felvett ju­talom éppúgy nem ösztönöz senkit jobb munkára, mint a „most nektek, jövőre nekünk járó” béremelés. Meg kell barátkozni azzal a gondolat­tal, hogy a teljesítménykü­lönbségeket figyelembe vevő differenciálás elvének érvé­nyesítése kikezdi ezeket az évtizedes — és tegyük hozzá, nem csak rossz, de egyenesen káros —■ szokásokat. Arvay Tivadar Acélgyári műszaki pályaműve Abszolút Fehér-ötletek i- Pályaművek kidolgozásá­ra késztet egyfelől a mostani FMKT-titkár, aki jó értelem­ben macerái bennünket — mondja az első díiat nyert pályázó. — Másfelől pedig azt hiszem, mindannyian szeret­nénk magunk körül a dol­gokon javítani. Nagy, eget rengető lehetőségek ma rit­kán adódnak, meg kell becsül­nünk a kicsiket... ,15 helyett 6 ember! A 34 éves Fehér András technológus „hattyúdalként” emlegeti legutóbbi FMKT-pá- lyamunkáját: kinőtt a fiatal műszakiak és közgazdák kor­osztályából. öt egyéni és egy csoportos pályaművet tett le az asztalra 1979 óta. Hangsú­lyozza, hogy csak a mostani FMKT-titkár idejében „akti­vizálta” magát a pályázatok­ban. Egyébként 1963 óta dol­gozik az SKÜ-ben a gépipari technikumot végzett szakál­las, gyér hajú fiatalember. Átlagban évi két újítással emelte az acélgyár műszaki színvonalát, ezért már arany- és bronz fokozatú elismerést is kapott. Most a „Munkaidő és munkaerő racionalizálása” című pályázaton vitte el a pálmát. A kiírást a salgótar­jáni városi KISZ -bizottság, az MTESZ, az SZMT szakmakö­zi bizottsága és a városi FMKT-vezetőség fogalmazta meg. _ A DEXION-üzera egyik sajtolóberendezésén három ember 8 órán át ugyanazt a mechanikus mozdulatot vég­zi, és műszakonként hat-tíz tonna anyagot mozgatnak meg — számol be mostani pályamunkájáról Fehér, — A pályamunkában vázolt cél­automata két Igépet összekap­csolna, s a rajtuk jelenleg dol­gozó öt ember nehéz munkáját két fő könnyű munkája he­lyettesíthetné, a termelékeny­ség jelentős fokozásával. Azaz, három műszakot véve ala­pul: 15 dolgozót 6 helyette­sítene, s a felszabaduló 9 embert máshová lehetne át­csoportosítani. A többletnye­reség számításaim szerint egy évben 5 egész 8 tized millió forint lenne. Azaz, egy év alatt jócskán megtérülne a bevezetéshez szükséges 3 és fél millió forint!... Inspirativ közeg Az FMKT-zsüvi — amely a négy dí jazott pályamű közül a numero 1-es sorszámot Fe­hér dolgozatára írta — már azt is megállapította, hogy egy nyugatnémet tervezőceg a magyarországi kirendeltsé­gén forintért megtervezné a kellő félautomatát. Bár nehéz elképzelni, hogy erre a vér­beli műszaki feladatra ne akadna helyben vállalkozó. A kivitelezés — mint Fehér András közli — gyáron belül is megoldható lenne. A korábbi dolgozatait ho­gyan használták föl? — Az egyik jelentős pálya­munkám a DEXION-elemek színes festésére tartalmazott eljárást — számol be a tech­nológus. — Szívügyem volt, mert most a lehető legcsú­nyább színre festjük az ele­meket. Kezdetben a iicenc megkötötte a kezünket, nem változtathattunk á színen. Most már viszont adva van a jogi lehetőség. A pályamun­kám megvalósításához szak­tervezői kapacitás kellett vol­na. De megrekedt az ügy. Pontosan nem is tudom, mi­ért, de gondolom, hogy a pénzhiány miatt. Hiszen a fejlesztésre tízszer annyi fo­rint is kevés volna, mint amennyit jelenleg, a mostani gazdasági helyzetben felhasz­nálhatunk. Ismerem a válla­lat helyzetét, így hát nem bé- kétlenkedek a pályamunká­im sorsa miatt: csak remény­kedem: hátha a mostaniból lesz valami... A fiatalember jó szellemi közegben mozog: megértés, segítőkészség fogadja kezde­ményezéseit: „Általában mű­szaki véleménycsere folyik egy-egy ötlet kapcsán — me­séli el a mechanizmust. — A főnöki vélemény, ha kritikus is, pozitívan hat az ötlet egé­széré: rámutat a továbbfej­lesztés lehetséges zsákutcái­ra.” Hátha megvalósul! Mennyire mozgatja képze­letét az egy kislányát nevelő műszakinak a pénz? — Én úgy érzem, bogy ebben nem a pénz az igazi hajtóerő — vallja az ötletmester. — Ha­nem inkább az a vágy: „hát­ha megvalósul!” Hiszen nagy örömet jelentett mindig, ami­kor egy-egy kezdeményezé­semből, ha nem is az egészet, de kisebb1 részleteket alkal­maztak a gyakorlatban. Jó rájuk nézni, mert eszembe jutt ezeket én terveztem.., ....... Molnár Pál M egtanultak tŐkesexporíra termelni Balassagyarmaton Aa igazgatónő még egyszer ellenőrzi az általa közölt szá- mókát. Forral Ferencnének, a Bu­dapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyára igaz­gatójának arca ma jóval de­rűsebb, mint egy évvel ez­előtt, amikor testközelből is­merkedtek meg a tőkésexport követelményeivel. S bizony, amíg a kollektíva belesimult a hazainál jóval nagyobb elő­írások teljesítésébe, sok gonddal-bajjal kellett meg­birkóznia a gyár első számú vezetésének is. A részben kellemetlen; részben kellemes múlt ma már csak egy kicsi, de fon­tos darabkája a gyár törté­nelmének, fejlődése újabb ál­lomásának. Nem akarok elébe vágni aa eseményeknek, nem akarom eltúlozni a jelen valóságát, amikor elöljáróban csakany- nyit közlök! ma már nagyok a tőkésexportterv teljesíté­sét en. Ilyenek a lehetőségek 7 ü A tavalyi nehézségekkel terhes, végül is jól sikerült erőpróba után, élve az idei lehetőségekkel, vállalatunk központja az 1982. évi tőkés­exportterv megduplázását ír­ta elő részünkre. Ez akkor 14 millió forintot jelentett. Az első fél év végén, a megrendelések növekvő szá­ma arra ösztönzött, hogy mó­dosítsuk korábbi elképzelé­seinket: 19 millió forint el­érésében szabtuk meg az újabb mércét. Amikor magunk mögé utasítottuk az első fél évet, akkor időarányosan már 12,8 millió forintnál tartot­tunk. Az időközben jelentke­ző újabb lehetőséget sem hagytuk ki, aminek eredmé­nyeként szeptember 15-én már 21,8 millió forintnyi tő­késexportterméket gyártot­tunk le — utal az eddig meg­tett útra, s szól nagy öröm­mel a hangjában Forrai Fe- renené, megyénk legfiatalabb igazgató asszonya, majd kis- vátratva így folytatja: — A •tegnap befejeződött termelé­si tanácskozásokon a tőkés- ex portra dolgozók pótválla­lást tettek. Ez azt jelenti, hogy év végéig megközelítjük a 30 milliót. A teljesítésnek megvan minden reális alapja. Szüksé­ges megrendeléseken kívül viszonylag elfogadható az alapanyag- és kellékellátás. A kiszállított termékekre ed­dig nem érkezett reklamáció A tavalyi 25—30 dolgozóval szemben jelenleg 95 ügyes kezű, jó szaktudású asszony, leány vállalkozik a szakmai­lag magas követelményeket kívánó tőkésexport kielégí­tésére. Közülük a hetes blokk dolgozói tűnnek ki jó mun­kájukkal. Úgy is mondhat­nám: ők az élenjárók, a gyár további jó hírnevének öregbítői. Nincs visszatérő fazon-J Ä vevők kívánságainak palettája igen változatos —, folytatja aa előbbi gondolatot a* igazgatónő. — Nincs visz- szatérő fazon. Augusztus végéig például 40 modellt gyártottunk le. Ebből 27 cikk 500 darabnál kevesebb volt. Nem ritka dolog, hogy egy méretből csak öt darabot kér­nek, de volt, amikor ennél is kevesebbet kívánt a megren­delő. Hat termékünknél 1000 —1100—1200 volt a széria- nagyság, egy modellből pe­dig 2100 darabos szériát ren­dekeitek — érzékelteti a tőkés­megrendelők szerteágazó és különleges kívánságait az igazgató asszony. Az előbbiek egyúttal azt fs jelentik, hogy van olyan nap, amikor óránként kell átállni az egyik modellről a másik gyártására. Ez a tevékenység most már nem vesz el any- nyi időt, mint egy évvel ko­rábban, mert a dolgozóknak van tapasztalatuk, ugyanak­kor nőtt a begyakorlottságuk is. Azok; akik S tőkésexportot gyártják, megkülönböztetett anyagi elismerésben része­sülnek. A gyári átlagos bér- fejlesztés — a jövedelmező­ség és a létszám-megtakarí­tás révén — 2,5 százalékos volt. A tőkésexportot előállí­tó, teljesítménybérben dol­gozó fizikai munkások vi­szont 8 százalékot kaptak. Egyébként minden tőkéstermék legyártásáért _ pluszösszeget vehetnek fel. Az e területen tevékenykedő közvetlen ter­melést irányítók pedig 10 százalékos béremelésben ré­szesültek. — Indokolt; Rierf magas saakmai követelményeknek kell eleget tenni. Azaz, igen munkaigényes termékekről van szó — állítja Forrai Fe- rencné, majd hozzáfűzi. — Ha tovább nőnek a külföld! igények, akkor újabb dolgo­zókkal kell majd bővíteni á tőkésexportra dolgozók szá­mát. De más módon ís egyenge­tik a jövő útját. A tanulók részére olyan munkaversenyt szerveznek, amelyben az alapvető követelmény a mi­nőség és a mennyiség. Így készítik fel az utánpótlást a nagyobb követelmények ter­mészetes és tudatos befoga­dására. Vezérigazgatói köszönet Egy bekeretezett telexs/.ö- veget tesz elém az igazgató­nő, amit Hajmási Józsefné, a vállalat vezérigazgatója kül­dött a kollektívának. Részle­tet idézek a szövegből: „...Az eddig végzett igen jó mun­kát a tőkésexport-termelés területén nagyon köszönöm személy szerint neked, vala­mint a termelés irányítóinak és mindazon blokkban dol­gozóknak, akik a termelés­ben részt vettek”. Előbbi gondolatait erősí­tette meg az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron történt találkozásunk alkalmával: — A balassagyarmati kollektíva mind mennyiségben, mind minőségben jó eredményt ért el a tőkésexportban. Jól fel­zárkóztak a követelmények­hez. Kifogástalanul oldják meg feladataikat. Igen, az idén az egész vállalat tőkés- exportjának csaknem 50 szá­zalékát ők biztosítják. Meg­tanulták, miként kell mindig első osztályú árut termelni. Ez bizony nem volt könnyű do­log, mert bonyolult, munka- igényes cikkekről van és volt szó. De hát ilyen a pi­ac, ehhez kell nekünk is igaí Eodni.:: Aa elmondottakból "" még csak annyit: a gyarmatiak 7 százalékos hatékonysággal oldották meg az első fél év­ben termelési és gazdálkodási feladataikat. Hogy az elért eredményük tovább javul­jon, ezért minden szinten nö-í vélik az irányító munka szín** vonalát, ugyanakkor job-' ban számon kérik a munka* és a technológiai fegyelem betartását is. Mert ezzel f’s önmaguk ja­vát szolgálják. f— venesz —' A Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati üzeme az NSZK-beli ELKONT cégnek gyárt bérmunkában női ruhá­kat és dzsekiket. A tőkéscég által tervezett nagy varrás- igényű, precíz munkát követelő termékek egész kis szériá­ban készülnek, a ez gyors átállást, könnyen tanuló, fürge ujjakat igényel. Képünkön! Csernik Istvánná, az export­munkát végző blokk vezetője és Tolnai Jánosné varrónő, a készülő dzsekik minőségét ellenőrzi. NÖGRAD - 1983. október rqsátmifl , 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents