Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

Másfél évtized munkásmozgalom-történet ’ Vonsik Ilona, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum mu­zeológusa szakmai tevékeny­ségéért a Szocialista kultúrá­ért megtisztelő kitüntetésben részesült az idei múzeumi és műemléki hónap alkalmából. Ez már a második ilyen ki­tüntetése, az elsőt 1078-ban, a párt megalakulása 60. évfor­dulója alkalmából kapta meg a KISZ KB és a Hazafias Népfront Ország'os Tanácsa javaslatára A kitüntetett muzeológus göröngyös éle tu tat járt be. Salgótarjánban született, s ti­zenhat éves korában már dol­gozott az acélgyárban. Ott lett párttag 1950-ben. Már gyér­ének- és ifjú fejjel részt vett « Magyar Demokratikus If­júsági Szövetség (MADISZ) munkájában, a gyárban lé­pett1 be a Szakszervezeti Ifjú- isági Tanoncmozgalomba <SZ[T), amely a kommunista párt politikáját támogatta. fiTagja volt 1949-ben és 50-ben a Magyar Ifjúság Népi Szö- (petsége (M1NSZ) salgótarjáni (Párosi bizottságának, ez tö- Imöritette az ifjúsági réteg- «szerv szeleket. Sztálinvárosba i— a mai Dunaújvárosba — Iserült 1950-ben, ott 1851-ben & Dolgozó Ifjúság Szövetsége <D1SZ) városi bizottságának tagja volt. Még ebben az év­ben Moszkvába került az egy­éves Komszomol főiskolára. Utána Budapesten a DISZ- központban dolgozott, majd Komló fejlesztésének idején a bányásztelepülésre ment, s 1955-ben érkezett vissza ' szü­lővárosába, a salgótar­jáni járási tanács művelődé­si osztályára. Az itteni bá­nyász művelődési ház igaz­gatójaként tevékenykedett hosszú évekig, s 1908-tól dol­gozik a múzeumban. Közben Debrecenben elvégezte a nép­művelő—könyvtár szakot. Tu­dományos munkájának meg­alapozását jelentette. hogy 1974-ben elvégezte az ELTE-n a tudományos szocializmus szakot. — Még a volt Jankovieh- kú fiában kezdtem a múzeumi munkát — emlékezik. — Mint köztudott a munkásmozgalmi múzeum 1959-ben jött létre, akkor még nem voltak kiala­kult gyűjteményei, a kezdeti lépéseket térté meg az intéz­mény a szakág területén. Aho­gyan fejlődtek a feltételek — az intézmény 1970-ben átköl­tözött a v'olt kórház épületé­be —, úgy nyílt mind több lehetőség a szakág alaposabb művelésére. Bár korábban is folyt gyűjtés, mégis valójá­ban akkoriban indult meg a tervszerű, tudatos gyűjtőmun­ka, s ezzel párhuzamosan ala­kítottuk ki gyűjteménycso- portjaír.kat. Akkor a történeti dokumentációs gyűjteménnyel foglalkoztam, ezen belül a legújabbkori munkásmozga­lomtörténettel. A későbbiek­ben e gyűjtemény gyarapodá­sával szükségessé vált a különböző gyűjteményi egysé­gek kialakítása. Jelenleg a történeti dokumentációs gyűj­temény csaknem tizenötezer darabból áll, amelyben iratok, igazolványok, plakátok, röpla­pok, fényképek, képes leve­lezőlapok kapnak helyet. A rendszeres gyűjtés természete­sen most is mindennapi fel­adataim közé tartozik. Vonsik Ilona alapvetően munkásmozgalom-történeti kutatással foglalkozik. A mun­kásosztály történelmi szerepé­vel, politikai arculatának vál­tozásával, általában az osz­tály életmódjával összefüggő kérdéseket kutatja. Vizsgálja: melyek voltak a munkássúg osztályh arcának mozgatóru­gói, milyen volt az osztály- küzdelem menete és eredmé­nye. Kutatja az elődök törté­nelmi szerepét, az illegális kommunisták életútját. Kuta­tási eredményeit publikációk egész sorában tette és teszi közzé, többi között a múzeumi évkönyvekben, a Palócföldben, a Nógrádi Szemlében és a NÖGRÁD hasábjain. Ezek kö­zül csak néhányat említünk. Így például azt a nagy terje­delmű tanulmányt, amelyet a múzeumi adattárban helyez­tek el s amely Nógrád megye Kondor Béla: Hangzavar a kutatásában szakszervezeteinek történeté­vel foglalkozik 1903-tól 1944- ig. E tanulmányában a szerző alapvetően négy nagy, a va­sas-, a bányász-, az üveges- és az építő-szakszervezet törté­netét foglalja össze. Űjahb adatok Nógrád megye forra­dalmi ifjúsági mozgalmának történetéhez címmel látott napvilágot az 1981-es és 1982- es múzeumi évkönyvekben az a tanulmány, amely Gutter Józsefnek az 1950-es években közzétett kiadványban foglal­takat gazdagítja, illetve módo­sítja újabb kutatási adatok alapján. Szintén múzeumi év­könyvekben látott napvilágot Vonsik Ilona több életrajza, például Kakuk József illegális kommunistáé, a KMP salgó­tarjáni kerületi bizottsága tit­káráé, vagy Bojtos Sándor in­ter náci omalistáé. Az idei múzeumi évkönyv­ben látott napvilágot a szerző Egy munkásdinasztia élete a XIX—XX. században című tanulmánya. — Ügy vélem, a munkásság politikai mozgalmát nem le­het maradéktalanul megis­merni, ha nem ismerjük élet­módját szűkebb, hétköznapi értelemben is — jegyzi meg. — Ezért e tanulmányban egy többgenerációs üveggyári munkáscsalád életét dolgoztam fel kísérletképpen. Kutattam a család körében és természe­tesen különböző dokumentu­mokban. Még ebben az évben életraj­zi kötet jelenik meg Salgótar­jánban Harcos életutak cím­mel, amely mintegy másfél száz életrajzot tartalmaz, eb­ből tizet Vonsik Ilona írt. El­készült továbbá a salgótarjá­ni öblösüveggyár története a* gyár S0 éves fennállásának al­kalmából. A gyár munkás­mozgalmának történetét 1893- tól 1944-ig szintén ő írta meg. A bányászattörténeti program keretében Et.es és vonzáskör­zete munkásmozgalmának tör­ténetén szintén dolgozik. S ké­szül egy újabb figyelmet ér­demlő tanulmány Újabb ada­tok a KMP salgótarjáni szer­vezete megalakulásának idő­pontjáról és körülményeiről, valamint a KMP és MSZDP helyi szervezetének egyesülé­séről, 1918—1919 címmel. Az ebben foglaltak új kutatási eredményekre támaszkodva részben módosítják, részben pedig tovább gazdagítják az eddig feltárt és publikált tör­ténelmi tényeket. Távlati tervei között szere­pel — egyebeken kívül — olyan tanulmány megírása, amelyben összegezi a múlt század végétől a felszabadulá­sig a munkaadók „munkáspo- litikáját’, továbbá szeretné feldolgozni a Horthy-korszak nömozgalmát. Mindkét téma­körben már gyűjtési eredmé­nyek állnak rendelkezésre. T. E. Közérzei­ellenőrző Mindössze két percre van szükség ahhoz, hogy a Komplex—1 mérőberendezés segítségével megállapítsák: a vizsgált személy egészségi ál_ lapota lehetővé teszi-e, hogy utasszállító repülőgép pilótá­jaként dolgozhasson, gépko­csit vezethessen, a metrón diszpécserszolgálatot végez­hessen, vagy az illető szá­míthat-e rekordokra a sport­ban. A funkcionális diag­nosztikai mérőműszert a belorusz egyetem tudósai szerkesztették. A közérzet ellenőrzésének folyamata — egyszerű. A kivizsgálandó személy bal felkarjára a vérnyomás méréséhez gumi. szalagot tekernek, az ujjai- ra kis mérőfejeket helyez­nek. Csattan a kapcsoló, és a fénytablón számok gyul­ladnak ki, amelyeket a kiíró berendezés szavakká alakít át. Az érverés és a légzés gyorsasága, az artériás nyo­más, a fényreakció, a kézfej erőkifejtése, a kéz remegé­sének sebessége'és amplitú­dója — ezek a mutatók ele­gendők ahhoz, hogy megál­lapítsák a szervezetben van-e eltérés a normálistól. jubileumi Ez a harmincadik közös bemutatkozás, s a tény alkal­mat ad a visszatekintésre, a számvetésre, az új teendők meghatározására. Az biztos, hogy eredetileg a vásárhelyi festők . jelentették a mércét, s bár az induláskor Medgyessy Ferenc és Barcsay Jenő alko­tásai is segítették jelenlétük­kel a kibontakozást, a derék­had e komoly hagyományokat felvonultató, őrző város mű­vészeire korlátozódott. Ma más a helyzet. Igaz, ezúttal is Németh József, Szalay Fe­renc, Szabó Iván személyében vásárhelyiek adják meg az alaphangot, de nem kizáróla­gosan. Az idők során, ezúttal is, országos tárlattá bővült az őszi bemutatkozás. Talán csak a rokontörékvéseket jelző szolnoki művésztelep tagjai jelentkeznek gyér számban, így annál örvendetesebb a Zagyva-partról érkező érzé­keny Meggyes László- és Fa­MÄI MŰHELYEK Felértékelt diákszínjátszás ' Milyen mélypont az, ahon­nan a lehetőségek magassága­it a legjobban látni lehet? Azt mondhatnánk, hogy pozi­tív mélypont — amilyen az év tavaszán az egri diáknapokra készülődés pontja, is volt. Amikor a kiírásban szereplő egyórás megyei középfokú tan­intézeti diákközre működők programjába „kívülről” kellett beszerkeszteni egy vidám, de azért mai, diákosan csipkelő­dő, de azért az életet komo­lyan is vevő jelenetet (mert enélkül azért még sem lehet tneg egy hetvenperces szer­kesztett összeállítás), és mind­ez kizárólag azért történt így, mert egyszerűen szólva — nem volt egyetlen értékelhető úiákszínjáték a felkészülést is jelentő járási, körzeti és me­gyei szintű bemutatókon, ver­senyeken Nógrádban! De az a diákcsapat, amelyik „feláldoz­ta és bedobta” magát három próbával teljes szövegtudással, saját ötletekkel fűszerezett (ez is olyan örökdiákos do­log) húszperces előadással majdhogynem szó szerint kiü­téssel győzött a közönség előtt, tekintettel a kijelölt helyszín­re, az egri sportcsarnok ököl- Jnvóringjére. Tehát: „fantasz­tikus volt, amit ezek a srácok produkáltak ennyi idő alatt... * A kényszer gyakran jó ta­nácsadó. Azok a fiatalok. többségükben „balassis” diá­kok, akkor megértették a mű­sorszerkesztő gondját, jő érte­lemben iskolai ügyet csináltak abból, hogy a nógrádi csapat több mint egyórás blokkja va­lóban jó legyen. Ki tanult többet ezen a munkán? Alig­hanem az a néhány felnőtt, aki a műsorozásban bábásko­dott. Kégi dolgokat tanulhat­tunk tőlük, olyan régieket, mint maga az oktatás, a szer­vezett keretekben, történő ta­nítás-nevelés egykor örökzöld­nek mutatkozó azután fokról fokra hervadozó ága: a diák- színjátszás és a diákság éle­te, önnevelő ereje talán még csodákra is képes. De jó elő­adásokra mindenképpen. Es néha mindentől függetlenül. Függetlenül a gyakorlattól is, amelyben főként a középfokú és kollégiumi diákélet bizo­nyos elszegényedése tapasztal­ható. Bizony nagy kár, mert valamikor éppen ez volt talán a legerősebb hagyományokra támaszkodó és azokon tovább épülő területe magának az amatör színjátszásnak. Es az­tán ami még „feljebb” — az egyetemeken, főiskolákon tör­ténik. vagy inkább nem tör­ténik — néhány kimagasló szintű együttestől eltekintve — az valóban fájdalmas vesz­teség és végeredményben mindannyian szegényedünk ál­tala. Mert kinek keli külön is megmagyarázni, hogy az isko- laügy, bármelyik területéről legyen is szó — társadalmi ügy? Az amatőrszínjátszó-mozgal­mat irányítók szám'os önmar­cangoló vita után jó néhány olyan felismerést tettek közzé és terjesztettek el, amelyek cselekvésre sarkallnak. Vagy- ishát egészen pontosan látják a gondokat és azok okait is mindazok, akik az amatőr színjátszást is irányító orszá­gos intézetekben és a me­gyékben, városokban azonos célokért dolgoznak. Mégis, az egyik legfontosabb szakmai sarkpont máig besüpped a talajba: nem sikerült megol­dani a tanítóképzőkben, főis­kolákon és egyetemeken a jö­vő pedagógusainak színjátszó- képzését, akkor sem, ha létez­nek kísérletek, műhelymun­kák. Márpedig enélkül való­ban írott malaszt minden, amit annak érdekében, össze­hordunk, hogy a későbbi pe­dagógus csoportvezetők „leg­alább halljanak valamit a dramaturgiáról, a rendezés el­méleti kérdéseiről, a műsor- szerkesztésről’’, és akkor való­ban hol van még a gyakorla­ti részvétel a pedagógusokat képző iskolákban? * Most mégis történt valami ami bár éppúgy nélkülözi a dolgok gyökerének megraga­dását és ilyenformán akár va­lamiféle pótcselekvésnek is minősülhet a szakember sze­mében — mégis valami, ami­ben újra felvesszük a fonalat, folytatni akarunk közösen va­lamit, ami nem feltétlenül csupán csak hiánypótló folya­mat Szolgálhat olyan felendü- léssel és felismeréssel, ami később mégis meghozza a jó gyakorlatokat, a helyes szem­léletei nem a végcélnál, &z ál­talános és középiskolákban, hanem a kezdeteknél, ott ahol a pedagógus is tanul. Az amatőrszí njátszó-nioz- gaimat irányító országos és megye; szervezetek, intézetek és művelődési osztályok, há­zak közös feladatként tátrao­Tudományos könyvvédelem A könyvtári és levéltári állo­mány védelme igen nagy felada­tot ró mindazok­ra akik világszer­te őrzik a követ­kező évszázadok számára. A könyvhigiénia az az új tudomány­ág, amely ezzel a sokrétű, szerteá­gazó és bonyolult kérdéssel foglal­kozik. E tudo­mányág elméleti és gyakorlati mű­velői — könyvtá­rosok. levéltáro­sok, fizikusok, ve­gyészek, papír-, bőr-, textil- műanyagszakér- tők — eljárásokat dolgoztak ki a károkozó tényezők meg­szüntetésére, a károsodás meg­előzésére, illetve a már bekö­vetkezett károk kijavítására, így alakult ki a „könyvterá­pia” rendszere. A könyvtári állomány védel­mével kapcsolatosan igen sok belső és külső tényezővel kell számolni. Belső tényezők: a könyvtári épület anyaga, a raktározásra szolgáló helyisé­gek hőfoka, relatív nedvessé­ge, a levegő tisztasága, a ter­mészetes és mesterséges fény hatása stb. A kül­ső tényezők csoportjába' tar­toznak, az éghajlati sajátossá­gok, a könyvtári épület fek­vése (tájolása), a külső levegő szennyeződése (gyárak füstje, korom-, por- és gáztartalma stb.) A könywéöelen» kérdése különösen azóta vált fontos­sá, amióta az igények óriási növekedése következtében! rongy helyett elsősorban fai lett a papír alapanyaga. Míg a régi, kézi technológiával előállított rongypapíríajták» megőrzése jó tárolási körüH mények esetén ma sem okod különösebb gondot, a ligr.iná tartalmú papír már egy-kéf évtized alatt a hasznáihatat-4 lanságig megváltozhat. Napja-} ink egyik legsúlyosabb könyv-} tári problémája éppen ezért aí gyatra papírból készített köny*} vek, folyóiratok és elsősorban! napífepbk konzerválása, to-j vábbá a már rongált állo4 mányegységek vagy részeld restaurálása. Persze a régi időkből származó könyvek sin-J csenek mindig jó állapotban} mint például a képen láthatói,' restaurálásra váró XVII. szá4 zadi könyvtári klaarak. őszi tárlat Vásárhelyen Országos hatásköffef zekas Magda-művek látványa. Budapest, Dömsöd, Eszter­gom, Szeged, Salgótarján, Kecskemét, Bogyiszló, Szent­endre is esztétikus képeket, szobrokat küldött Szurcsik János, Somos Miklós, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Kol­lár György, Cs. Pataj Mihály, Lóránt János, Pálffy Gusztáv, Mözsi Szabó István és Rajki László műveit, így ma már Vásárhely egyre inkább kép­zőművészetünk országos álla­potát tükrözi. Vannak hiányok is. Olyan értékrendek és törekvések, melyeket Kurucz D. István, Samu Katalin, Kárpáti Ta­más, Nagy Gábor képvisel, más-más korosztályhoz tar­toznak ugyan, de fontos ízét, zamatét, elágazását képezik a vásárhelyi eszményeknek, most nincsenek jelen. A díjnyertesek is népes csoportot alkotnak, a városi tanács, a Csongrád megyei gatják agyermek- és diákszín- játszás újra fellendítését azzal a kiírással amelyre az előze­tes terveknek megfelelve jó néhány megyei tanintézet je­lentkezett és amelynek legvég­ső mérlege ez: a központi ke­retből kapott évi 150 ezer fo.- rint támogatást tizenöt részre osztva ki tudja majd adni a megyei művelődési osztály a nógrádi iskoláknak. Azoknak, ahol a legtöbb remény van arra, hogy a folyamatos diák­színjátszást megalapozó mun­ka személyi feltételei és talán korábbi hagyományai jelen vannak. Sokan eljöttek arra a talál­kozásra is, amelyet a közeli múltban a megyei művelődési központban rendezett az il­letékes művelődési osztály. Sokan voltak kíváncsiak ez iskolák képviseletében arra is, hogy milyen feltételek mel­lett kaphatják meg az évi tíz­ezer forint támogatást és hogy azt azután mire fordíthatják. Mindenesetre az égjük leg­főbb tapasztalat így szűrhető le erről a találkozóról a véle­mények nyomán — a nevelés egyik fontos eszközének a di- ákszinjátszásnak a felértékelé­se, megbecsülése közös ügyünk. T. P. Lu Tanács," a hódmezővásárheijé üzemek és a Művészeti Alán nevében adtak át díjat töb­bek között a valóban rangos alkotásokkal szereplő Fülöp Erzsébetnek, Kéry Lászlónak^ Sulyok Gabriellának és Sza­lay Ferencnek. A Tornya»«! plakettet az idén a fiatal és tehetséges Lantos Györgyi kapta nagy méretű plasztikai alkotásáért, melyet a fcldeá-f ki házasságkötő teremben he-i lyeznek el. A valóban gondos rendezésért Kratochwill Mind nívódíjat kapott. Kétségtelen, tartós az ecU dig elért átlagszínvonal, nem csökken a minőség, még a stílushatár is bővül életképes kezdeményezésekkel az orszá­gos jelenlét tükrében. Örven-* detes az új törekvések polgár­joga, melyet minőség hitelesít különösen Kollár György fest­ményeit és Humenj’ánszky Jolán portrészobrait tekintve^ akik Tenk Lászlóval és Szath- mári Gyöngyivel egyetemben szintén munkajutalmat kap­tak. A múlt gyakorlatát az jelentette, hogy elkülönülve dolgozott a vásárhelyi, szent­endrei, pécsi, budapesti mű­hely, most a vásárhelyi őszi tárlat biztosabb támpontot ad a jövőre vonatkozóan min­den alkotónak. Kétségtelen, hogy Pató RÓJ za szobrai, Czinder Antal,' Szabó Iván, Szabó Gábor ér­mei és különösen a díjnyer­tes Nagy Sándor alkotásai mértéket jelentenek a továb­bi munkához, jól vizsgáztak a humánus tartalmat és a formarendet illetően, és érzé­keny újdonság Fontos Tamás, Tóth Ernő, Hézső Ferenc, Csikós András, Máté István, Erdős Péter, Patay László több műve is. Az igazi megrendülés és így a kathartikus megrendí- tés azonban hiányzik, s a jö­vőre marad. A művészek ala­posabb és általánosabb össz­pontosítása és a „szerencse” révén nagyobb arányban való­sulhat meg a továbbiakban, akkor, ha a szobrászok, fes­tők, grafikusok belső elége­detlensége és a kritika, a kő-' í zönség műpártolásának bi-> zalma és jó szándéka párhuza­mosan növekszik, mindig jobb és nemesebb alkotásokat inspirálva. MOGU'AO — 1983. október T5., szombat 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents