Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
$ FEHÉR BOT NAPJA ÁTLÁTSZÓ SÖTÉTSÉGBEN triók l Képeink a vakok általános iskolájában készültek IseszáOdk a buszról, a Mágus J. utcát keresem Pest egyik csendes kerületében. Arra! •— mutat egy cekkerrel ballagó hölgy az út túlsó oldala felé. Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége — tudatja a tábla a villaépület falán. Dr. Bó- dy István, a szövetség főtitkára a szobájába tessékel. (Ö maga gyermekkorában vesztette eil látását, minden iskoláját vakon végezte, de ez sem gátolta abban, hogy ' jogi diplomát szerezzen,). — Nem régi keletű az UNESCO határozata, amelynek értelmében október 15. világszerte a fehér bot napja — tartja felém sötét szemüvegét. — Csaknem ötven esztendővel ezelőtt Franciaországban jelentek meg az első fehér botok az utcán, ami aztán az egész világán jelkép lett. A vakok jelképe. Magyarországon elsőként dr. Bánó Miklós kezdte a meghonosítását, aki egyébként a pontírásnak is nagy elméleti szakértője volt, s emellett jeles eszperantisba. — Ön tíz éve a szövetség főtitkára, ami nálunk 1918- ban alakult Hány tagot számlálnak? — Mintegy húszezret, de hozzávetőlegesen harminckétezren kapják a vakok járadékát Többnyire asa idősebb korosztály, arányuk mintegy hetoen-hetsvenöt százalék. — Miért éppen a fehér bot?.ú ' — Nekünk létszükséglet, Érzékszerv a bot. A fehér szín pedig a figyelem felkeltését szolgálja. Bár manapság mind többen közlekednek vakvezető kutyákkal, de még nekik is úgy tanítják, hogy a fehér bot legyen a kézben. Az emberek már megszokták és nekünk szükségünk van a segítségükre. — Milyen támogatást kapnak és milyent adnak önök a fogóknak? — Ami nálunk gondot okoz és amiben még sok a tennivalónk, az a segédeszközökkel való ellátottság hiánya. Külföldön elég sók készül a vakok /számára. Ezek nagyban megkönnyítik az életet, a tanulást, a munkát, a háztartásvitelt... Mi, sajnos, elég szegényesen állunk, bár van némi előrelépés. Az említett külföldi eszközök meglehetősen drágák és vailutáris gondok is nehezítik a beszerzésüket. Emiatt szinte alig hozzáférhetők. A másik nagy gondunk, amin szintén a szövetségnek kell majd valami módon segítenie, a munkaköri választék. Mert munkahelyek vannak ugyan, de meglehetősen csekély az olyan munkák«-, amelyek közül a vak ember választhat. Vannak úgynevezett hagyományosan vakszakmák, kefekötés, kosárfonás, seprűkötés, gyógymasszőrség, vagy telefonkezelés. A gyengénlá- tók számára lehetőség a könyvkötés, kárpitosmunka. Néhány értelmiségi dolgozik tanári, jogászi pályán, vagy éppen programozóként. — Hogyan juthat el idáig mondjuk egy gyermekkorában látását vesztett ember? — Speciális általános iskolánk működik itt Pesten, az Ajtósi-Dürer sorban, kiegészítve óvodával is. Akik pedig közép- vagy felsőfokú iskolát akarnak elvégezni, azok már a látó emberekkel együtt közösen tanulnak. A középiskolák szerencsére általában túlvannak az idegenkedésen, talán vidéken fordul elő még egy kis tartózkodás. A vak tanulóknak érthetően nehezebb együtt haladni a társaikkal, de többségükben megállják a helyüket. Mi, lehetőségeinkhez mérten, korrepetálásokkal is segítjük őket. Elsősorban a matematika és a fizika az a terület, ahol nagyobb segítségre szorulnak. — Mermyi pénzből gazdálkodnak? — A tagdíjakból és abból a hatékony állami támogatásból, aminek évi összege 12 millió forint. Ne vegye szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy több pénzre lenne szükségünk. Próbáljuk ezeket az összegeket maguk is gyarapítani, más, egyéb forrásokból is növelni. Például az iskolások munkáiból árusítással egybekötött kiállításokat rendezünk. — Mik a legközelebbi terveik? — Tennivalónk folyamatosan akad. Jelenleg nem csupán a nemzetközi nap apropóján, hanem ehhez kapcsolódóan tartunk különböző programokat. Tizenhetedikén tudományos ülés lesz, amelyen a vakságról, a csökkentlátásról, mint életvitelt nehezítő tényezőről lesz szó. Előtte pedig a látássérült gyermekeink kis munkáiból nyitunk meg egy kiállítást itt, a szövetségben. Csöng a telefon, keresik. Elköszönünk, egyedül lépek kj a kapun, amelynek mind a két szárnya tárva-nyitva. Az utcára, a városra, a világra... D J. Még a jóért, a közérdekért szólók egy részében is erős a félelem: a kiszolgáltatottság vagy a vélt kiszolgáltatottság együtt jár az eljövendő megtorlással. így lehet ez mai példánkban is. A panasz kodó ugyanis nem sajnálja a jó néhány kilométert, hogy az ÚJSÁG segítségét kérje, csak éppen e bevezetővel: „A nevemet ne, a nevemet meg ne tudják...’™ íme, a vállalt, de névtelenséget kért sirám: „Az Alsótoldi közös Tanács eladta egy faluba települt idegennek a garábi volt faluházat. Tartozott ehhez egy igen bővizű itatókút is, annak idején kétszáz-háromszáz marhát is ellátott. Az újdonsült háztulajdonos ezt betömette, jó nem mondom, lassan már életvesszélyessé vált ez a kút Csakhogy ez az ember nutria tenyésztésével foglalkozik a garábi portán, ennek a jószágnak meg a hozzáértők szerint igen sok víz kell. A telek melletti községi kútba bekötött hát egy szivattyút, hogy a nuiriának állandóan és folyamatosan legyen friss vize. Ez eddig nem volna baj, de a mostani aszályos időben gyengébb a községi kút vízhozama, s az embereknek nem mindig jut. Előfordult, hogy egy hétig is alig lehetett vízhez jutni, pedig szerintem ebből a kútból iszik a falu 60—70 százaléka. Mit tehettünk volna? Felvettük a kútról a vasfedelet és borszívó gumival, mindenféle nevetséges segédeszközzel próbáltak az emberek és az asszonyok szerezni a megcsappant vízből. Siralmas állapot. Ráadásul sehogy sem érthető, hogy a nutria fontosabb. mint az ember.” AlsótoTd, községi közös tanács. Kiatyik András tanácselnök ismerősként fogad, Vonásaiból azt olvasom ki, hogy szívesen mellőzné e_zt a kút- ügyet. — A titkár eh/társ pénteken már felszólította a lakót, hogy kösse le a kútról a szivattyút. Állítólag ő meg a rendőrséghez is fordult, mert valaki a falubeliek közül tönretetie a berendezést. — Mindenesetre, én körülnéznék Garábon, a kút környékén. — Gyere utána vissza, háromnegyed ötig itt vagyunk. Ebben maradunk. o A kutat könnyen megtalálom, a falu legszélén csaknem a hegynek támaszkodik a víznyerő helyet övező betonív, Idős asszony kínlódik éppen a vízpumpa karjával, a fehér zománcos vödör azonban igen nehezen telik meg, mintha a körülmények kedvezni akarnának a jegyzetelésnek. — Két hete egyáltalán nem volt víz. kihúzza az állatjának ez a ... — néz mérgesen az idős asszony a szépen renovált egykori faluház felé. — A községnek meg nincs vize, persze, hogy fellázzad a falu. Az utria, vagy hogy a fenébe hívják ezt az állatot, iszik, a nép meg nem. Lassan csordogál a vödörbe a víz, közben meghallgathatók egy történeti visszatekintést. Elmondja az idős asszony a már ismert történetet az egykori bővizű kútról, meg a változásokról. Időközben egy hosszú botot pillantok meg a betonpárkányon. Vastagabbik végét átfúrták, drótkampót erősítettek rá. Az idős asszony észreveszi szemlélődésem, kérdezés nélkül is felvilágosít. — Mikor már a túlfolyón sem jött a víz, meg ez a szivattyú sem vette fel, a szegények ezzel próbáltak vizet merni. Egyiknek még a kanna is benne maradt a kút- ban, káromkodott is rendesen... A nép kidolgozza magát, jön haza fáradtan, friss vize pedig nincsen. Meg aztán a gyerekek... ez az egyetlen jó víz a faluban, ebből főznek nekik teát is... — Hány éves a néni? — Én, lelkem? Hetvennyolc. Ez a kút azonban mindig meg volt, öregebb tán a falunál is. — Hová viszi a vizet? — Messzire, be a falu közepére. Semmi az, viszik a falu túlsó végété is. De csak legyen, a fáradtság nem számít, c jó ivóvízért én kimennék a világból is. Ezért mérges a nép. Az emberek már azt mondták, hogy bemennek a kútba és kidobják az egész berendezést. Mert most is.... hiába jön egy kicsinyke, nem jó már ez. összezavarja a motor, megfertőzi a cső a vizet — Mondja néném,' hogy hívják? Leírhatom a nevét? Az idős asszony tanácstalanul néz rám, bizonytalankodik. — Jaj, lelkem, nem szeretnek én már menni sehová.. o Á utcán kérdezem: I, Ebben a házban lakik a nut- riatenyésztő?” az igenlő válaszhoz a vödrös asszony hozzáteszi: — Itthon is lehet, mert itt áll a kocsija, ni. Nyiva a kapu, a hangos Jó napot !-ra nem felel senki. Talán hátul, az udvarban. Száradó kukoricán lábalok át, az épület falához ragasztott deszkaépíménynél gyanítok valakit. Senki. A jókora kutricá- ban valahol víz csobban. Oda pillanatok, kövérre hízott, szürke jószágok húzódnak a sarokba. Na, ezek a fényes szőrű akármik minden való- szűség szerint a nuiriák. Életemben először látok effélét... nem valami bizalomgerjesztők. e Á gazdára várva, múlatni az időt, újra kimegyek a kúthoz. Keresek egy darab drótot, s vízre váró asszonyok jelenlétében nagy kínnal felemelem a kutat fedő vaslemezt. A sekély kút sekély vizében ött van a nyomós- kút függőleges csöve. Meg egy másik, egy görbe, amelyik eltűnik valahol a föld alatt. A hírre, hogy valaki a vízügyben érdeklődik. három asszony hajol ki a kerítéseken, távolabbról egy tolókocsis férfi figyeli az eseményeket. A leghangosabb egy középkorú asszony. Kijön az utcára, leül a járdaszélre, közben egy fehér lábosban salátamagot tisztít. Segíti a jótékony szél. — A tanács nekünk: nem szólt, hogy rá akarják kötni a szivattyút a kutunkra, de nem is engedtük volna. Ez községi kút, az volt mindig! Jó vize volt az is ide járt, akinek kútja van. Ásott most már magának ez a nutrias is kutat, a közösből vegye ki a csövet! Ha pedig ennyi nutri- ának három kút kell, altkor ásson magának hármat, vagy tegye rendbe azt, amit betemetett. Egy biztos, ha nem intézkedik a tanács, akkor írunk akár Budapestre is. © Gépkocsi zaja hallatszik, egy rendszám nélküli GAZ érkezik. Mutatják, hogy„ő az” a nyitott jegyzettömbbel a kezemben intek a kocsiba: „Szeretnék valamit... ” A motort nem állítják le, a köcsiha tele zsákok meg utasok — kicsit kínos a helyzet. Illően bemutatkozom, mondom jövetelem célját, meg: — E szélső porta tulajdonosával szeretnék beszélni. — Én vagyok — mondja a géDkocsi vezetője. — Mit akar tőlem? — A véleményét szeretném kérdezni, ebben a vitás ügyben. — A hatóságoknál volt már? — Voltam. S abban egyeztünk meg. hogy amint itt tudakozódtam visszamegyek a tanácshoz. — Nincs mondanivalóm. Nem nyilatkoztom... Csak annyit, hogy amit ellenem elkövettek azt rendőri volnalra „tereltem”. Elállók a GAZ útjából. a kukoricával megrakott jármű elporzik. o Útban Alsótold felé, az jut eszembe • nyilatkozatot bár nem kaptam — ea a magatartás is egyfajta megnyilatkozás. Ráadásul igen sokat mondó. Jóformán még be sem érek a tanácsra, az elnököt már tájékoztatta látogatásomról a nutriatenyésztő, sietve hívta telefonon. Klátyik András tanácselnök továbbítja a véleményt : — Nem hitte, hogy komoly az egész, nem gondolta, hogy tényleg az újságtól keresik, ezért nem állt veled szóba, meg az sértette, hogy nem a nevén kerested. — Sajnálom, én illően bemutatkoztam, ő elmulasztotta. S miért kellene tudnom egy Garábon házat vett nyugdíjas nevét? Ha otthon megkérdem a szomszédomat, hogy ki lakik Garáb legszélső házában ő is csak a fejét ingatja. Meg legfeljebb bolondnak néz. De térjünk vissza még 3 kútra. Ezen a napon különösen kedveznek a véletlenek, mert betoppan a tanácsházba a fiatalember aki néhány napja javította a nyomóskutat. A lanácselhök a szerelővel együtt hangosan meditál: új szerkezetet vásárolnak a kútra. A szerelő ehhez még hozzáteszi. — Miért nem veszi ki a csövet a kútból? Ezért támadják. Valóban. Répás Pálnak — a tanácson, az elnöktől tudakoltam meg a nevét — ezt kellene tennie. Az a cső ugyanis nemcsak a jogos aggodalomnak, hanem a méregben és indulatban fogant fel- tételezéseknek és vádaskodásnak is forrása lehet. A korrekt tájékoztatásból azonban valami még hiányzik. — Egy évvel ezelőtt kötötte a szivattyút a kútba, egy együttműködési megállapodás alapján. Felkapom a fejem? miféle együttműködési megállapodás lehet itt? — Répás Pál .rendbe tette a kút környékét és a járdát is ő építette meg a telke előtt. Egyébként, most hogy ásott már kutat, a közkűtról, a vezeték csak a lakásába viszi a vizet a nutriákhtoz nem. — Én elhiszem. A felpapeiJ kázódott emberek, azonban aligha. Meg aztán, ezt úgysem tudja senki ellenőrizni. Te sem... — Mondtam: már kapott) * felszólítást, hogy „kössön, le“ a közk útról. — Fz a „kössön le” mit jelent? — Hogy vegye ki a vezetéket a kútból. o A vezetek azonban — négy nappal a felszólítás után — még ott van a búiban. Nemcsak vizet ad. hanem táplálja, az indulatokat is, elmérgesili a közhangulatot. A makacsságból és magabiztosságból pedig messzebb menő következtetéseket is levonnak. A búcsúzás után azonban még firkálgatok egy darabig a jegyzetfüzetbe. Ilyeneket: „Különösen az aszályos időben, vigyázni kell az ivóvíz minden cseppjére.” Meg: „Akár egyetlen ember is több néhányszáz nutriánál”. Kelemen Gábor friiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiii'iiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiitiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiUMiitiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiifiiHéiiiiiiiimiiiiuiiiiimiiiimiiriiiiiiiiiiimiiiiM 4 NÓGRÁD - 1983. október 15., szombat j Óraközi szünet a széesényi általános iskolában. A (ágas zsibongó rossz idő eseten is lehetőségei «4 a gyerekek mozgásigényének kielégítésére — ki —
