Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-15 / 218. szám

Kétszer kettő, szeptemberben (Színhely: egy erkély — ám a szereplők nem különbö­ző neműek... Mindent össze­vetve, nem erkélyjelenetről, hanem két kamaszlány cse­vegéséről van .szó.) — Uncsi, mi? — lügen... mi’ — Mi, mi — hát a suli. — Az igen. — Különösen a tanárok — hogy semmit sem változtak! — De a srácok sem — nyomja el cigijét a már-már kifejezhetetlen mélységes unalommal az arcán barát­nő ja. — Jobb volt nyáron. Tíem kellett semmit sem csinálni. Csak szórakozhattunk. — Ühüm... áiít rá. (Hogyís hangzott ugyanez a szünet elején, ugyanitt: — ,,Uncsi, mi?.,. „lügen., mi?” ..Mi mi — hát hogy már nincs suli...” Egy az állandó a szép, örök változásban: a: unalom.) (Színhely: egy játszótéri pad, egy lépcsőház tetőbejá­rata, avagy szintén egy er­kély. A szereplők: kiskamasz srácok. A cigaretta változat­lan...) — Kár, hogy vége. — Minek ? — Minek, minek — hát a nyárnak. Nekem úgy össze­jött. — Mi jött össze, te szeren­csétlen? Hiszen nem voltatok sehol, még a biciklidet se na­gyon használhattad. Napokig csak a városban csavarogtál... — Ez az, látod a város — nem csavargás volt az, hanem üzleti út! t Üzlet? Ne hülyíts, mi­féle? — Sörben utaztam főleg. — Mi'ii? Fölényes, nagyvonalú moz­dulattal kísért a válasz, az elmúlt hetek minden öröme ott sugárzik a szeplős arcon. — Tudod, itt a lakótelepen csak a legritkább esetben van olcsó sor. Akkor is csak egy­két óráig. Nomármost: én vagy azt az időt lestem ki, vagy pedig a városból hoz­tam sört. — De mi ebben az üzlet? — Te pupák! Ezt nem ér­teni! Először is itt van a fa­terom, aki nyaranta általában délutános, esti műszakot vál­lal, hogy velem otthon lehes­sen, amíg a mutter dolgozik. -Neki természetesen kell egy­két üveggel. — Egy-két üveg­gel kevesebbet bevallva a muttinak... És az is oké, hogy enyém az üvegbetét... És még ott volt egy-két szomszéd is. Én most ettől teljesen eles­tem, hogy délelőttönként is­kola van. (Egy kis hallgatás a válasz — idő kell megemészteni ezt a 10—12 éves fejjel olyan bá­ró ügyet. De a haver hamar összeszedi magát.) —■ Nekem meg most kez­dődik az igazi üzlet, mit szólsz hozzá? — Miii? — Hát a suli — az a leg­nagyobb bolt! — Ne hülyíts, miféle bolt lehetne a suliba járásban? Megőrültél? Vagy nyáron any- nyira megokosodtál, hogy most már csupa ötös leszel, és ezért vágsz le otthon gubát? — Ugyan menj már! Az a legjobb ebben az üzletben, hogy nem kell tanulni igazá­ból érte. — Nyögd már ki! — A suliban mindig kell valamire pénz. Nem minden kötelező, de lehet azt mon­dani. — Na jó. odaadja a fate­rod a pénzt és beadod... — És a mutter? És a ke­resztanyám? És a kereszt­apám? Meg a nagynénik? — G. M. — Kötet a látogatásról A Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség július 18—23-i szovjet­unióbeli látogatásáról Baráti látogatás címmel, szép kivitelű kötetet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó. A kötet az indulástól a megérkezésig követi nyomon a látoga­tás minden mozzanatát, s tartalmazza többek között a látogatásról kiadott közös köz­leményt, s a legfontosabb dokumentumok szövegét. A kiadványt illusztráló gazdag képanyag is dokumentumértékű. műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Sebestyén András fúvós- müveiből. 8.50: Donizetti: Betly. Vígopera egy felvonásban. 9.44; Egy tehén énekelt 10.05: A fa formálói 10.35: Nótacsokor 11.20: Régen találkoztunk 11.35: Irodalmunk a felszabadu­lás után. Felelet. 12.43: Színi Gyula: Különös ál­mok. Bodnár György könyvszemléje 14.09: Irodalmunk a felszabadu­lás után. 1G.00: Rádionapló 18.00; Ferencz §va népdalokat énekel 19.15: Világhírű zongoraművé­szek Chopin-felvéteieiböl 20.02: Irodalmunk a felszabadu­lás után. A lázadó ember. 21.01: Szopránáriák 21.23: Lemezmúzeum. 21.40: Adottságok — lehetfiségek 22.30: Holnap közvetítjük 22.50: Egy igazgató névjegye 23.10: Operarészletek 0.10: Fúvósmuzslka. PETŐFI RADIO': 8.05: Komlóssy Erzsébet ope­rett- és daljátékíelvéte- leiböl. 8.35: Napközben 10.00: Zenedélelött 13.00:.Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiói. 13.20: Éneklő Ifjúság 13.32: Haydn: Muzsika zenéló- órára. Il.Ofl: válogatott perceink. 16.00: Cigánydalok, csárdások 16.35: Idősebbek hullámhosszán 11.30: Segíthetünk? Az Ifjúsági Rádió műsora. 18.35: Újdonságainkból. 19.22: A 04, 05, 01 jelenti. 19.55: Slágerlista 20.35: Bangó Margit nótákat éne­kel, Kozák Gábor József népi zenekara játszik. 21.35: Kabarécsütörtök 22.45: Verbunkosok 23.20: A mai dzsessz. MISKOLCI STÜDIO: 17.00: Hírek. Időjárás. Műsoris­mertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Eszak-magyarországi ké­peslap. Szerkesztő: Antal Magda. (A tartalomból: Kiállításon, tár­laton. — Látogatás a lovasisko­lában. őszi képek Lillafüredről. — Értekezlet helyett. Gyürkó Gé­za jegyzete.) — 18.00: Észak-ma­gyarországi krónika. — <18.25— 18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.05: Tévétorna 8.10; Iskolatévé 4 NGGRAD - 1983. szeptember 15., csütörtök ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ- BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNÉK 50. — Valamennyiüket pozdor- jává zúzom! — bömbölte a báró. — Elfoglalták a vára­mat, valami Ari ma atyát ül­tettek belé! Nem tudom, ki­nek az atyja, de a gyerekei — az úristenre esküszöm — ha­marosan árvák lesznek. Kiértek a toronyból. A Ru- matát követő besúgó felbuk­kant előttük, és elvegyült a tömegben. Rumata intett Bu- dahnak, hogy kövesse őket. A kapu előtt úgy szétvált a tö­meg, mintha karddal hasítot­ták volna ketté. Hallani lehe­tett, amint egyesek azt kia­bálják, hogy megszökött egy főbenjáró bűnös. A báró a tér közepére ment, és megállt. Sietni kel­lett. — Valahol itt volt a lo­vam — mondta a báró. — Hé, ki az ott! Lovat! Az állófánál, ahol a Rend lovasságának ménjei topog­tak, sürgés-forgás támadt. — Nem azt! — rivnllt a báró. — Amazt, az almásszür­két! — Az Úr nevében! —• kiál­totta megkésve Rumata. Egy szurtos csuhájú barát ijedten odavezette a lovat a báróhoz. — Állj. állj! — kiáltoztak a toronynál. Dorongos szerzetesek rohan­tak a térre. Rumata kardot nyomott a báró markába. — Siessen, báró. — Igen — felelte Pampa. — Mozogni kell. Ez az Ari- ma kifosztja a pincémet. Holnap vagy holnapután vá­rom önt, barátom. A báró vágtába kapta a lovát, egyenest a szerzetesek tömegébe száguldott. Az egyik elvágódott, a másik vi- sítoznl kezdett, por kavargóit, paták dobogtok a kőlapokon, és a báró eltűnt. Rumata a mellékutcába nézett. — Nemes donom, nem gon­dolja, hogy túlságosan sokat enged meg magának? Rumata hátrafordult. Don Reba nézett rá figyelmesen. — Túlságosan sokat9 — fe­lelte kérdéssel Rumata. — Én nem ismerem a „túlságo­san" szót. És egyáltalán nem értem, miért ne segíthetne az egyik nemes don a másikon, aki bajban van. Előroszegezett lándzsával lo­vasok száguldottak el mellet­tük, az üldözők. Don Reba ar­ca elváltozott. — Nos, jól van — mond­ta. — Ne beszéljünk erről. — Ó, itt látom a nagy tudomá- nyú Budah doktort... Remek színben van. Felülvizsgálatot kell tartanom a börtönben. Az államellenes bűnözőknek, ha szabadlábra helyezték is őket, nem szabad kisétálniuk a börtönből, az ilyeneket sa- roglyún kell kivinni. Budah doktor szinte vakon feléje indult. Rumata gyor­san közébük állt. — Mellesleg szólva. dón Reba — mondta, —, mi az ön véleménye Arima atyáról? — Arima atyáról9 Pompás katona Jelentős állást tölt be a püspökségemben. Miért kérdi9 — Mint eminenclád hűséges szolgája — közölte meghajol­va kárörömmel Rumata —, közlöm önnel, hogy ezt a je­lentős állást megüi esedettnek. tekintheti. — De miért? Rumata a mellékutcába né­zett, ahol még nem ülepedett le a sárga por. Don Reba is arrafelé pillantott. Arca gond­terhelt lett. Már jóval elmúlt dél. ami­kor Kira asztalhoz hívta a nemes urat és nagy tudomá- nyű barátját. Budah do «tor megmosakodva, megborotvál­va, tiszta ruhában, igen te­kintélyesen festett, Mozdulatai lassúak és méltóságteljesek voltak, okos szürke szemé­nek pillantásai jó indul atú. Mindenekelőtt bocsánatot kért Rumatától, amiért ott a té­ren megfeledkezett magáról. — De meg kell értenie — mondta. — Szörnyű alak ez/ a Reba, aki csak isteni mu­lasztás folytán jöhetett a vi­lágra. Orvos vagyok, de nem szégyellem bevallani, hogy alkalomadtán szívesen megöl­ném. Hallotta, hogy a királyt meamérgezték. Fz a Reba beállított a cellámba, és azt követelte, hogy olyan mérget állítsak össze, amely néhánv óra alatt hat. Természetesen megtagadtam. Kínzással fe­nyegetett, én az arcába ne­vettem. Akkor ez a semmire­kellő kiáltott a hóhéroknak, akik behoztak az utcáról egv tucat tíz év körüli kisfiút és kislányt. Sorba állította őket, kinyitotta a gyógyszeres zsá­komat, és kijelentette, hogy ezeken a gyermekeken kipró­bálja sorjában az összes gyógyszert, amíg meg nem ta- Iái 1* a szükségeset: Hát f*»v mérgezték meg a királyt, dón Rumata... (Folytatjuk.) SZÉPEN EMBERÜL ÁLLATI! SZÉPEN MAGYARUL ­Már Aesopus, illetve Phaed- rus állatmeséinek szereplői is igen alkalmasak voltak arra, hogy egy-egy állatnév­vel bizonyos embertípust szimbolizáljanak, így példá­ul a farkas a kegyetlenség, a bárány áz ártatlanság, a kígyó az álnokság jelképévé vált. E kört a későbbi állat- meseírók (La- Fontaine, Kri­lov stb.) bővítették. Sőt ké­sőbb már nem kellett mesét írni ahhoz, hogy egy bizo­nyos állatnév egy-egy embe­ri tulajdonsággá váljék. Gon­doljunk csak Petőfi Sándor két versére (Kutyák dala. Farkasok dala)! Itt a kutya a szolgaságot, a farkas pedig a szabadságot jelenti. Nem­csak az irodalomban lelhetők fel efféle kifejezések, hanem mindennapi beszédünkben is gyakran használjuk őket. A kutya itt újabb jelentést kap, mivel többnyire a hűséget jelezzük ezzel az állatnév­vel. A hangya és a méh a szorgalmas, gyűjtögető em­bert jelenti. Aesopushoz ké­pest megváltozott a bárány szó jelentése is, mivel manap­ság inkább gondolunk a tü­relemre, mint az ártatlanság­ra. Ez rendjén is van, hi­szen más korok más és más .jelentést csatoltak egy-egy ál­latnévhez. Sajnos, azt is el kell mon­danunk, hogy ebben a vonat­kozásban stílusunk kissé el­durvult A buta (vagy leg­alábbis szerintünk az) em­bert sokan egészen magától értetődően nevezik marhának, ökörnek, tinónak. Nos, nem­csak férfiakra vonatkozik ez, hanem nőkre is; az argóban egyszerűen tyúknak, pipinek, csirkének, libának hívják a nőket, s többnyire még jel­zőket is tesznek elé. Természetesen nem lehet azt mondani, hogy az állat­névvel kifejezett tulajdonság mindig durva. Nyelvünk min­dig igen finoman von határt a durvaság, a szellemiség, a gúny és az irónia közé. Így tehát a szavakat csak a meg­felelő környezetben szabad (lehet) értelmezni. Az per­sze más kérdés, hogy egye­sek nem képesek ezt a ha­tárt megvonni. A csúnyán evő vagy a durva beszédű embert mindenki disznónak hívja, ugyanígy nevezzük a tin'tapacát is. Ám nemcsak az általunk ismert állatokat „hív­juk segítségül”, hanem olya­nokat is, amelyek hazánkban nem honosak. A hiéna szó­val több kifejezést ismerünk: árverési hiéna (magas áron akar vásárolni) ágyhiéna (sze­mérmetlenül magas árat kér az ágybérletért), könyvhiéna, (aki a kereskedelemben meg­szerezhetetlen könyveket ma­gas áron adja el). Folytat­hatnánk a sort a majommal (“utánozó), a zebrával (“utca­jelzés) egészen az elefántig (két szerelmes között a fe­lesleges harmadik). Tréfásan azt is szoktuk mondani, hogy van „politi­kai Brehm” is (utalva a tu­dós világhírű művére). Tud­niillik a héja azokat az em­bereket jelöli, akik a politi­kai enyhülés ellenségei, míg a másik oldalon a galambok vannak. A gorilla egy-egy politikus vagy üzletember test­őrét jelenti, a poloska pedig a rejtett mikrofont. Nemcsak a politikai hírek­ben szerepelnek állatok, ha­nem a műszaki életben is gyakran hivatkozunk ráluk — igaz, hogy összetett szó második elemeként: ütköző­bak, döngölőbéka. vasmacska, csőgörény stb. Az angolból fordított regényekben gyak­ran szerepelnek a következők: kilencágú macska (“korbács) szárazföldi patkány. Bátran használhatjuk eze­ket a kifejezéseket —, de csak akkor, ha árnyaltabbá akar­juk tenni stílusunkat, és nem akkor, amikor ezekben a sza­vakban a durvaság, nyegleség és mások lenézése nyilvánul meg. Mizser Lajos 8.45: Környezetismeret védd az életet! 9.05: Földrajz 9.15: Magyar irodalom 9.50: A bika jegyében Francia film. 11.10: Az East együttes műsora Lengyel zenés film 11.40: Képújság 15.00: Iskolatévé: Pedagógusok fóruma 15.35: Kémia 16.10: Magyar irodalom 16.50: Hírek 17.00: Hogyan tanulnak a tornászok. Kubai rövidfilm 11.15: A madarak évszaka. Román rövidfilm 17.25: Tévébörze 17.35: Tizen Túliak Társasága 18.15: Képújság 18.20: Reklám 18.25: A tagok pénze Riportműsor 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Családi kör. Szülök, nevelők műsora 20.55; Hírháttér, Nézetek, vélemények közérdekű kérdésekről. 21.45: Telesport. Labdarúgó- kupanap. 22.25; Tv-hiradó, 3. 2. arcs OR: 19.50: Reklám 19.55; Női kosárlabda E Magyarország—Ju­goszlávia mérkőzés. Közvetítés Miskolcról. A szünetben: reklám. 21.15: Tv-hiradó, 2. 21.45: Budapesti beszélgetés Takovits Józseffel. 22.15: A rajzfilmek kedvelőinek: 1. Álca felügyelő. Jugoszláv rajzfilm. Kaktusz érdemrend. 2. Esik a város fölött. Francia raizfilm 22.30: Autó-motor sport. 22.50: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19,10: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: J. Blazek: Fejjel a iáinak. Tv-játék. (Ism.) 21.25; Gazdaságpolitikai magacm 22.05: Ez történt 24 óra alatt 22.20: Női kosárlabda EB. 23.00; Hírek !. MŰSOR: 15.05: Képzőművészeti magazin. (Ism.) 18.30: Fiatalok tv-klubja. 1. rész. 19.30: Tv-hiradó 20.00: Fiatalok tv-klubja, 2. rész 21.30: Időszerű eseményei 23.00: A labdarúgó-kupa­mérkőzések tükre MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Ft.. 4-től: Vízipók-coodapók. Színes magyar rajzfilm. Háromnegyed 6 és 8 órától: Britannia gyógyinté­zet (16). Színes angol filmszatíra. — Balassagyarmati Madách: Őri­zetbe vétel (18). Színes, szinkro­nizált francia krimi. — Pásztói Mátra: Ez igen! (14). Színes, szinkronizált USA filmvigjáték. — Szécsényl Rákóczi: A sárkány éve. Színes, szinkronizált szov­jet történelmi film. — Kistere- nyei Petőfi: Gyanútlan gyakor­nok (14). Színes, szinkronizált francia bűnügyi filmvígláték. — fagylóc: A profi (16). Színes, szinkronizált francia bűnü»y! film. — Jobbágyi: Feketepiac; Színes szovjet krimi.

Next

/
Thumbnails
Contents