Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-14 / 217. szám

A terhesgondozás feladatai és működése A terhesgondozás fő célja 20—25 évvel ezelőtt az anyai életveszélyes állapotok — sú­lyos terhességi mérgezés, ter­hességi görcsök, lázas húgyúti fertőzések, anyai cukorbeteg­ség, szívbetegség — gyógyítá­sa volt. Napjainkban az álta­lános egészségügyi helyzet ja­vulásával, a betegségmegelőző szemlélet nagyobb arányú megvalósulásával az említett betegségek egy része megelőz­hető, egy része korai stádi­umban kezelhető. A terhestanácsadás ezáltal sokkal nagyobb figyelmet for­dít a méhen belül fejlődő mag­zatra, anngk kóros állapotára vagy vészhelyzeteire.- Egyre több azoknak a vizsgálati el­járásoknak a száma, amelyek­nek a célja ezeknek az állapo­toknak a felderítése. A magzat zavartalan méhen belüli fejlődését az utóbbi években bevezetett nagy "ha­tású gyógyszerek (pl. az idő előtti fájástevékenységet leál­lítok), gyógyeljárások (pl. a méhszáj-elégtelenség megszűnt te*ése méhszájzáró műtéttel), és ' védőoltás (Rh negatív anyának az ellenanyag ter­melését kivédő szérum adása) biztosítja. Megyénkben a felsorolt le­hetőségek mindegyike#adott és rutinszerűen alkalmazott. A terhesgondozás egységes elvek és egységes rendszer szerint énül fel az egész megyében. Az alapellátást a körzeti or­vos és a védőnő nyújtja. A mozgó szakorvosi szolgálat (MSZSZ) minden községben havonta egyszer kiszálláson végzi a terhes szaktanácsadá­sát illetve vizsgálatát. Megál­lapítja a terhesség normális vagy szövődményes, veszélyez­tetett lefolyását. Utóbbi eset­ben meghatározza a gyógyke­zelést vagy a kiemelt tanács­adási szintet. Balassagyarmaton, Pásztón és Salgótarjánban központi terhestanácsadás működik: Ezeknek a feladata nemcsak a felsorolt három helység ter­hes asszonyainak az ellátása, hanem a községek azon terhe­seinek a gondozása is, akiknél az MSZSZ valamilyen rendel­lenességet állapított meg és így fokozott, gyakori gondo­zást javasolt. A terhespatholó- giai osztályok, a megye három kórházában a súlyosan veszé­lyeztetett, illetve a beteg ter­heseket ápolják. Gyógyítják nemcsak az anyai kórállapo­tokat, hanem a bevezetőben említett magzati veszélyhely­zeteket, amelyek közül első helyen két kórforma áll, a fenyegető koraszülés és a mé­hen belüli hiányos fejlődés, amely a lepény rossz tápláló működése miatt következik be. A terhesség normális lefo­lyásában két kritikus időszak van. Az első három hónap és a szüléshez közeli. Előbbiben áll át az anyai szervezet min­den élettani folyamatában a magzat 9 hónapig tartó ..fel­nevelésére”, utóbbiban a le­pény- és köldökzsinór-rendel­lenességek lanpangó fázisából nyilvánvalóvá válhatnak a jós­ló fájások hatására. Fontos ezért a tanácsadáson -való mi­előbbi első jelentkezés és ká­ros az a közhiedelem, amely a „Most már úgysem lehet baj” jelszóval a szülés előtt pár héttel a terhestanácsadási megjelenést feleslegesnek tart­ja. Végül, hogy a terhesgon­dozók működése csak az utób­bi évtizedben Is mennyit fej­lődött, jól néldázza a legfon­tosabb szülészeti mutató, amely a szülés előtt méhen belül elhalt, szülés alatt és szülés után 1 héten belül el­halt magzatok összességét ad­ja meg ezer szülésre számít­va. Ez a 70-es évek eleién megyénkben 29 ezrelék volt, 1982-ben 20 ezrelék alá csök­kent. A számok mövött pedig újszülöttek, csecsemők, csalá­dok örömteli úi nemzedékéi állnak és remélhetőleg ez a folyamat nem zárult le. Dr. Szász István Á Jelenkor szeptemberi számából A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat szeptemberi számának élén Zelk Zoltán két versét és Il­lés László Zelk Zoltán költé­szetét elemző tanulmányát ol­vashatjuk. A szépirodalmi közlemények sorában emellett Arató Károly, Bisztray Ádám, Galambos! László, Horgas Béla és Takács Imre verseit, Kolozsvári Grandpierre Emil és Tamás Menyhért elbeszélését, vala­mint Albert Gábor Emelt fő­vel című szociográfiájának új fejezetét közli a folyóirat. A „Tudósportrék”-sorozat- ban Csizmadia Andor profrpz­szonnal beszélget HalLama Er­zsébet. A tanulmányok közül fi­gyelmet érdemel Kenyeres Zoltán az „Elysium”-tól a ,,Tütkut”-ig című írása Weö­res Sándor költészetéről. Űjabb összeállítást találunk a szám­ban Weöres Sándornak Takáts Gyulához írott leveleiből. A kritikai rovatban többek között Balassa Péter tanul­mánykötetéről, Gáli István utolsó prózakötetéről, Kiss Dé­nes új verseiről és Kolozsvá­ri Grandpierre Emil önéletraj­zi regényéről ír Kis Pintér Imre, Nagy Imre, Varga La­jos Márton és Belohorszky Pál. Helyzetkép az új típusú gazdasági szervezetekről „PÁSZTÓ-DEBRÖI DISTRICTUS” Magyar mézhistória A Központi Statisztikai Hi­vatal adatai szerint az első fél év végén az országban I 180 kisvállalat, 17 leányvál- j múzeum megnyitása alkailmá­A magyar méhészet ered­ményeinek elismerése, hogy méhészeink világtalálkozóját az APIMONDIA 29-et ebben az évben Magyarországon rendezték meg: a Budapesti Sportcsarnokban foglalkoztak a méhészettel, a méhészet^ lalat, 204 kisszövetkezet, 934 ipari és szolgáltató szövetke­zeti szakcsoport, 6281 vállalati gazdasági munkaközösség és 3264 magán-munkaközösség működött. A múlt év végéhez képest a kisvállalatok mennyisége növekedett á legdinamiku­sabban, számuk — elsősor­ban a GELKA és az AFIT átszervezésének következmé­nyeként — csaknem nyolc­szorosára növekedett. Több mint kétszeresére emelkedett a vállalati gazdasági munka- közösségek száma. A kezdeti óvatosság után mind a dolgo­zók, mind a vállalatok vál­lalkozási kedve megélénkült. A magán-munkaközösségek száma egyenletesen emelke­dik, igen sokféle képzettségű és végzettségű ember számá­ra biztosítva új szerveze­ti kereteket, elsősorban a főálláson kívüli munkavég­zéshez. A statisztikai felmérés sze­rint az új szervezeti forrnák jól. egészítik ki a hagyomá­nyos gazdálkodó szervezetek munkáját, segítik tevékenysé­güket, illetve egészséges ver­senyre sarkallják azokat. Bár az új típusú gazdasági szer­vezetek száma emelkedik, nagyságrendjük nem olyan mérvű, hogy a népgazdaság szerkezetét, összetételét szá­mottevően befolyásolná. A kisvállalatok háromnegyed része, illetve a kisszövetkeze­tek fele az iparban alakult. Sok munkaközösség bérén-' dezkedett számítástechnikai feladatok ellátására, vagy például sportolási lehetőségek biztosítására. A magán-mun­kaközösségek többsége kez­detben a viszonylag kis be­fektetést igénylő szellemi munka végzésére alakult, és tagjaik a leginkább mozgé­kony műszaki értelmiség kö­réből kerültek ki. Később más területek is bekapcsolód­tak, és ma már valamennyi népgazdasági ágban működik ilyen szervezet. Főként fémtömegcikkek gyártásával és javításával, il­letve gépipari kutatás-fejlesz­téssel, valamint a különféle könnyűipari területekkel fog­lalkozók vannak túlsúlyban. A szolgáltatást végző 1083 magán-munkaközösség legna­gyobb része fejlesztési, szer­vezési, tanácsadói-szakértői feladatokkal foglalkozik. Az építőipari munkaközösségek 67 százaléka kivitelezést, a többi pedig tervezési-kutatási feladatokat vállal. ból a világ minden tájáról érkező vendégek és a magyar méhészek között sok szó esett a magyar méhészet múltjáról is. Nógrádi adat Ebből az alkalomból íme néhány adalék a nógrádi és a szomszédos megyék középko­ri méhészetéről. A méhé­szet a XVI. században fontos értékteremtő foglalkozás. Pél­da rá a Pásztó-debrői distric- tus XVI. századi összeírása. Itt 55 föld nélküli, méhésznek volt 159, 19 zsellérnek 47, 39 paupernek 192, 7 fél telkesnek 12, 4 gazdaparasztnak 10 kas méze. Érdekes, hogy a mézterme­lés zöme a föld nélküli méhé­szekre esett míg a jómódú jobbágyság úgyszólván elha­nyagolható szerepet játszott a méhészkedésben. Ennek el­lenére szegénynek, gazdagnak hasznos és kifizetődő foglal­kozás a méhészet. Ezek után kérdés, minek köszönhette népszerűségét és milyen ha­szon származott a méhészke­désből. A mainál hasonlítha­tatlanul nagyobb népszerűsé­gét annak köszönhette, hogy egyszerűen nélkülözhetetlen szerepet játszott a virágzó viasziparban, hiszen a viaszt gyertyának dolgozták fel és ezzel világítottak. Másrészt nélkülözhetetlen édesítőszer, s ugyanakkor az elterjedt méh- sernek is igen értékes alap­anyaga. A liktáriumnak neve­zett befőtteket például vad­mézzel készítették, a sütemé­nyeket hasonlóképpen, de a gyógyító füveket és virágokat, sőt virágvizeket is mézzel éde­sítették. De a méhseren kí­vül jól ismerték a mézes bort is, amit az asszonyok és a gyermekek fogyasztottak. Vámolt nektár Mindez önmagában véve is jól mutatja a méhészet kö­zépkori fontosságát, s egy­ben azt is, hogy a méhcsalád jelentős értéket képviselt. A XIV—XV. századi birtokpe­rekben sokai emlegetik a méh- állományt, vitatják annak jo­gos tulajdonosát. Ugyancsak sok esetben előfordult, hogy elrabolt méhcsaládokat adnak vissza tulajdonosának. 1405. március 14-én Zsigmond pél­dául utasítja a bécsi kápta­lant, hogy tartson vizsgálatot Székeséi Herceg Péter ellen, aki Bátmonostori László Lak, Vajas, Tóti birtokait elpusz­tította és azokból 166 ménes­beli ló, 140 marha, 280 sertés, 147 juh mellett még 113 méh­kast is elvitt. Ez a méhek ér­tékét önmagában véve is ki­tűnően példázza. A korabe­li nagy piacok, mint a pesti piac is elképzelhetetlenek mézárusok nélkül. Az egri püspökség rendszeresen ide­szállítja a mézet eladásra. 1493-ban összesen 80 forintot árultak belőle, ami akkor persze zadban) ugyanakkor egy vágó­állította: „Az árutermelés vo­lumenének egykorú forintér­téke a korabeli árak alapján elég pontosan meghatározha­tó.” Számítása szerint Borsod, Heves, Bereg, Bihar, Közép- Szolnok megyék 1580. évi áru­termelésének értéke 164 735 forint. Ezen belül az árugabona 52 693 forint egyenlő 32, áru­bor 72 635 forint egyenlő 44,1, árugyapjú és birka 32 500 fo­rint egyenlő 19,7 s végül az áruméz 6 907 forint egyenlő 4,2 százalék. Összességében az öt megyei árutermelésének összeredményében a mézter­melés értéke nem volt döntő mértékű. Ennek ellenére sze­repe a mindennapi életben nélkülözhetetlen. A méz ér­tékéről érdekes összehasonlí­tó adatokat közöl Acsády Ig­nác is Közgazdasági állapo­taink a XVI. és XVII. szá­zadban című munkájában. Méh kontra birka Az általa közölt adatok sze­rint a XVI. században az árak alakulása a következő: 1 ka­langya gabona (búza) = 35— 55 dénár; 1 eb. egr. bor 1,2— 1,4 forint; 1 icce méz 50 dé­nár (XVII. században), de egy kas méh 75 dénár (XVI. szá­hallatlan nagy vásárlóértéket jelentett. S hogy milyen lehe­tett a méz forgalmi értéke, ar­ról figyelemre méltó Molnár Erik professzor 1949-ben tett megállapítása: az 1255. évi győri vámtarifa szerint egy szekér 1000 kilogramm méz vámja 4 pondus 6 gramm ezüst Ha egy százalék érték­vámot számítunk, az ered­mény: a méz ára viszonylag körülbelül ugyanolyan magas volt mint 1949-ben. Az áruméz értékéről persze még több adat is van. A XVI. századból N. Kiss László: A XVX. dézsmajegyzékek című nagyszabású munkájában azt birka 35 dénár, 1 kilogramm gyapjú 20—30 dénár (XVII. században). A méznek, a kasnak és a méhnek — összehasonlítva a, legfontosabb cikkekkel, ' a gabonával, birkával, kiderül, hogy — megbecsült ára volt. Mindezek figyelembevéte­lével nem lehet azt állítani, hogy a középkorban gazdaság­talan lett volna a méztermelés. Nagyon Is gazdaságos, sőt a mindennapi életben nélkülöz­hetetlen volt, s mind a job­bágyi. mind a földesúri gazda­ságokban számottevő szerepet játszott. Varga László Takarékos üzletember Hogyan tud a legügyesebben spórolni az Európát járó üzlet­ember? Egy Londonban megje­lent kiadvány javaslata a kö­vetkező : egyen és telefonáljon Athénban; borozzék és nyíratkoz- zék Lisszabonban. Skót viszkit Hollandiában igyon, adót viszont Svájcban fizessen. Norvégiát pe­dig széles Ívben kerülje el, mert ott a ruházati cikkek, a viszki és a marhasült kétszer annyiba kerül, mint a ködös Alblonban. A kiadvány a takarékoskodni kívánó brit kereskedelmi cégek­nek akar tanácsokat adni, de mivel a fenti javaslatok mara­déktalan követése nehezen kép­zelhető el, marad az egyetlen ésszerű megoldás: minden or­szágban azt élvezni a leginkább, ami ott a legolcsóbb. Az üzlet­ember például, ha teheti, várjon a hajvágással mindaddig, amíg cége ki nem küldi Lisszabonba. Miközben Svájcban a csekély adót fizeti, álmodozzon arról, hogy milyen Jót evett Athénban, és milyen jót viszkizett Amszter­damban. Á legszebb hagyomány ápolója Felsőpetényben A karancslapujtői művelődési ház felújítása során űjabb helyiséggel bővült. A korábban nyitott körül, téliesítéüével újabb kiscspportos foglalkozások megtartására nyílik lehetőség teraszt fallal vették r— kj ^ j OPAT V SKOLE, avagy új­ból az iskolában — ezt a cí­met viseli a negyedikesek szlo­vák tankönyvének első olvas­mánya. Nem csupán a gyereksereg életében hozott változást az ősz, az új tanév kezdete, de a fiatal tanárnőnek, ott fenn, a katedrán is szoktatnia kell magát az iskola légköréhez. Szülési szabadságról tért visz- sza, a nagymama gondjaira bízva tízhónapos lányát. Ismerkednek. Tanár és gye­rekek. Zsong a tanterem, já­tékos formában, versikékkel, mondókákkal fűszerezve teszik próbára az eddigi tudást. Szé­les Zsuzsi a bátrabbak közül való, kipenderül az osztály közepére és előadja a Malicka som, avagy Kicsi vagyok cí­mű dalocskát. Aztán, óra végén szlovák nyelven köszönünk el egymás­tól, és a tanárnő Borókáné Vidovszky Agnes a tanári szo­bába invitál. Mögöttünk a polcon tarka kavalkád. Prusz- likok, gyöngyös főkötők, ezer színnel hímzett blúzok, kö­csögök, tányérok. A népi élet megannyi emléke — a gyerekek, a pedagógusok gyűjtögették, hogy a hagyományok ne men­jenek veszendőbe. Vidovszky Agnes, a leg­szebb hagyomány megőrzésére, életben tartására vállalkozott. Szlovák nyelvet tanít ott, azon a helyen, ahol a nagyszülők, az ősök valamikor anyanyelv­ként beszélték a szlovák táj­nyelvet. Igen, valamikor, mert ma már csak az idősebb generá­ció váltogatja a magyart a szlovákkal, a fiatalok aligha. Vidovszky Ágnes azon keve­sek közé tartozik, aki az ott­hon és az általános iskolában szerzett szlovák tudását to­vább kamatoztatta: Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar—szlovák szakon szerzett tanári diplo­mát. — Felsőpetényben éltünk, Itt jártam iskolába. Ebbe, amiben most vagyunk. Jelen­legi kolléganőm tanította első­másodikban a szlovákot. Ott­hon is gyakorta hallgattam a szüleim beszélgetését. Édes­apám szintén nagy hagyo­mányőrző, a szlovák szövet­ség választmányi tagja. Meg­mondom őszintén nekem is az jelentett problémát, ami a mai gyerekeknek. Hogy . a nemzetiségi községekben nem folyamatos mindenütt a szlo­vák nyelv oktatása. Én példá­ul felső tagozatban már nem tanultam szlovákot. Pedig ezt csak tantárgyként és nem heti egy órában érdemes okítani. Ügy képzelem el, hogy a gye­rek már óvodás korában is­merkedik a szlovákkal, aztán végig nyolc éven keresztül ta­nulja rendes óraszámban. Ak­kor éri el azt a tudásszlotet, hogy kedvet kapjon szlovák nyelvű gimnáziumban tovább­tanulni. Nagy hévvel és lendülettel beszél a fiatal tanárnő, érző­dik. hogy valóban szívén vi­seli a szlovák nyelv megsze­rettetését környezetével. Ezért vállalt könyvtárosi állást is, ezért kínálgatta a képes köny­veket, színes kiadványokat a nagymamáknak, anyukáknak. Pár esztendővel ezelőtt a me­gyei nemzetiségi találkozón az iskola bábcsonortja első helye­zést ért el. Ágnes nagy mun­kabírással rendelkezik. Nem csak Felsőpetényben, hanem Nőtincsen Is tanít. És készü­lődik a nemzetiségi kongresz- szust megelőző küldöttválasztő értekezletre. — ÖT ÉVVEL EZELŐTT már részt vettem a nemzeti­ségi kongresszuson. Sok hasz­nos tapasztalattal tértem visz- sza, amelyeket a gyakorlatban kamatoztathattam. Ha a kül­döttértekezleten szót kapok, a nyelvoktatás folyamatossá té­telének fontosságáról szólok. És azt is megmondom, hogy a jelenlegi óraszámban nem le­het igazán elsajátíttatni, meg­szerettetni a nyelvet... Pedig naponta azért küzdünk, hogy ne csak a körülöttünk látható tárgyi emlékek éljenek to­vább, hanem az a nyelv is, amelyet eme emlékek egykori viselői, használói anyanyelv­ként beszéltek... Kiss Mari#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents