Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-08 / 212. szám

».Követként" - külföldön (3.)

Fent a Vág völgyében

Körmöcbányáról északnak haladva a Turóc mezőnyire kiszélesedett völgyét követve (maga a Turóc is délről északnak folyik, hogy aztán a Vágba ömöljön odafenn) beérünk az ezerméteres cukorsüveg formájú körmöd hegycsúcsok közül a „turóci ker- tecskébe”. Ez a vidék fogadta be a mi IV. Bélánkat, aki aztán itt segítette a premontreieket kolostort építeni Znió- váralján. Ez a kolostor később aztán a jezsuitáké lett, de az is tény, hogy mindmáig egész Szlovákia egyik legjelentősebb, de mindenképpen legépebb kolostora, egyházi műemléke.

De ez a „kertecskének” nevezett jó termőtalajú vidék mégsem tudta eltartani őslakos szlovákjait. Mérhetetlen nyomorúságban élt errefelé a szlovák jobbágyság véres verejtékkel építve uralnak várakat a'sasok járta magasságokba, a sziklaormok legcsú- csára. Ez a gyógyító olajosok, az „olejkárosok”, a drótos tótok, a ködmönhímzők, és köd- mönszabók földje, legelsősorban, már ami a régmúltat illeti, ez a szlovákság legősibb fészke, a nemzetj önállóság és öntudatraébredés egyik legélső és legfontosabb szellemi központja. Itt, a „turóci kertecske” északi végében, a mai Martinban 'áll a Szlovák Nemzeti Múzeum.

Csak kötetnyi tanulmányi nyal lehetne megközelítőleg leírni azt a fantasztikus gazdagságot, amivel a martini múzeumban szembetalálja magát a látogató. Az ősi szlovák népélet tárgyi és népművészeti kultúrájának olyan tárházát hozták létre ebben a hatalmas méretű épületben, amelynek párját aligha találni távol és közel! Ami itt látható az valóban a tökéletes teljességet elérő etnográfiai anyag és egyben szembetűnő bizonyítéka mindenféle tekintetben, hogy ennek a népnek mindamellett, hogy az .életében kölcsönhatások is jelen vannak, mennyire önálló volt mindig is a saját kultúrája. Aki még nem látta ezt az etnográfiai múzeumot és más önálló, állandó kiállttá- | -X; sait például a szlovák kerámiáról, a szlovákság népi hőséről, Jánosikról — úgyszólván félig vagy alig ismeri a szomszéd népet.

Négy óra kevés volt, hogy mindent töviről hegyére megnézzünk a múzeumban. „De fényképezni nem szabad ám!"

— mondja az egyik teremőr- asszonyság méglátva a kezemben a tokjából kiemelt öreg Exa gépet. Hát persze, de legjobb lesz, ha nála hagyom, nyújtom is feléje, de már tiltakozik, mosolyog, hogy „na nem-azt, azért nem kell... ” így kölcsönös és teljes a bizalom. A Jánosik teremben a híres szlovák betyár ábrázolásai között aztán kiszalad a számon a régen hallott szlovák fordulat, amikor az ottani teremőrrel szót akarok ejteni az ő híres betyárjuk és a mi Rózsa Sándorunk bizonyos azonosságairól: „Jánosik — Rózsa Sándor secka jedna... ” De bizony csak néz az asszonyság, mert talán mécsem egészen azt jelenti ez a régebben Pesten is .közkeletű szólás — talán éppen az innen délre, a távoli országokba eljáró olejkárosok, drótosok hozták nekünk ezt a kifejezést — aminek szánom, hogy ugyanis a két betyár az ugyanaz némiképp. Ez inkább ezt jelenti, hogy „mindegy”, de gyorsan, jön az újabb nyelvi ötlet és már mondom is: ezek ketten „jedna-jedna”. de nem vagyok meggyőződve, hogy most aztán tényleg sikerült megértetni magamat.

Kilátás Mikszáth tlri szállóbeli ablakából Zsolnán

iA trencséni városkapu ma is forgalmas átjáró

A trencséni vár első kapuja a feljárattal

(A szerző felvételei)

amit Jókai is megénekelt utánozhatatlanul megkapó útirajzában. Magában a mintegy tíz kilométer hosszan húzódó fantasztikus szorosban együtt halad az út. a vasút és a Vág, de egy helyütt a vasútnak már nem jutott hely, ott a sziklába vájt alagút vezeti tovább. Erről írta a minap levelében ennek a tájnak talán legkiválóbb ismerője. a Csehszlovákia nagy- útikönyv magyar írója, Szom- bathy Viktor, hogy 1918 nyarán hatodikos gimnazistaként erre túrázva társaival gyalog ment át az alagúton miközben a gőzös vontatta szerelvény odabent utolérte őket. A falhoz lapulva éltek át szó szerint borzalmas perceket —, de azért ép bőrrel megúszták, ha a vastag koromréteget nem tekintjük.

Zsolna vasárnap olyan kihalt mintha mindenki elköltözött volna. Az emberekkel

útközben találkozunk —- állandó a gépkocsivonulás és úgyszólván minden tájra, a természet minden kisebb- nagyobb pontjára jut belőlük. Otthon nem maradhat senki — a szlovák és a cseh ember egyik legvonzóbb tulajdonsága, beleértve a legkisebbet és a legidősebbet is, az erős vonzódás a természethez, turizmus valamennyi fajtájának erős pártolása és állandó gyakorlása is persze.

A kihalt városban nehezebb tájékozódni. Nincsenek embervonulatok, nincs, aki után menni lehetne így eljutva valahova. Akit megszólítunk — magas, fekete szlovák férfi, alighanem véletlenül maradt itthon. Készséggel útbaigazít a Grand Hotel irányába, de nem mulasztja el azonnal a korszerűbb Metropolt ajánlani és csak nehezen érti meg, hogy mi már otthon elhatároztunk, hogy ha lehet mindenképpen a régi Úri Szállóban töltjük az időt. N ís, a zsolnai vasárnapra jellemző, hogy vele még háromszor találkozunk a nap folyamán és negyedszer csak azért nem, mert már kerüljük is egymást. Az egykori Űri Szálló számunkra Mikszáth miatt érdekes — jól ismerte ezt a helyet a régi városközpont árkádos terén, sokat megszállt itt maga is, ide helyezte a közeli Vágbesztercét megostromolni induló bolond Pong' rácz gróf székhelyét, ebbe a tükrös és mindmáig hamisítatlanul megmaradt kávéházba, itt beszélték le barátai Beszterce ostromáról. De itt kávét talán éppen a bolond gróf ivott utoljára. Sportszerű sörözés folyik már az estébe hajolva, amikor újra be népesül Zsolna, de a sör mindent „megmagyaráz” pilse ni eredetével és kemény habjával, amelyben talán megállna a főúr ceruzája, ha beletűzné, így bizonyítva az ital kiválóságát. Más a helyzet a konyhával, amit nem lehet dicsérni, de talán csak rossz napot fogott ki a séf. A hús alig ehető és ahogy mondani szokták bizonyos „stihje” is van a hozzá lapá. tolt iecsófélének. Vissza lehetne küldeni, de, mert amúgyis alig ülünk néhányan az étteremben nem szeret nénik elkedvetleníteni a i személyzetet, hát valahogy elpiszmogunk rajta és feltűnés nélkül távozunk. Másnap este is ugyanez a helyzet. Nincs vendég a szálló éttermében, kint áll a személyzet a szálló oldalbejáratánál és arról trécsel —, hol jobb az üzletmenet, a régi vagy az új városrészekben? Közöttük áll a séf is. Rá nem gyanakszik senki. Pedig csak őt kellene kicserélni és esetleg máris eldőlne a kérdés.

o

Trencsén aztán mindenért karpótol. A régi város egész megjelenésében a virágzás, sőt a felvirágzás a legerősebb jellemvonás — érdekes, hogy mindezt általában a virágzások után egy évszázaddal szoktuk megállapítani. De Trencsén most is látható virágzását éli, a híres-neves trencséni vár legmagasabb toronyépületét is helyreállították már, itt fent a köröző sólymok hátát is látni lehet, odalent a város, a Vág kiszélesedő völgye, a tovarohanó folyó hívogat — kövessük le egészen a Dunáig. Indulni kell!

(Vége)

T. Pataki László

Az igazság az életnél is többet

Julius Fucik halálának 40. évfordulójára

ér

Nincs régebbi, mint egy tegnapi újság. Nincs mulan- dóbb, mint a hírlapírók bármilyen feltűnést keltő de mégis tiszavirág-életű alkotásai. Az újságok alkotóinak dicsősége is múlandó. És mégis: az újságírásnak is vannak halhatatlanjai. Lapkészítők, akik a mindennapokról adtak hírt, de mégis beleavatkoztak az egész történelem menetébe. És akik messze megelőzték korukat. Művük, életútjuk, hagyatékuk örökre fennmarad.

Ereklyeként őrzik azt a jegyzőkönyvet, amely a náci Németország fővárosában,

1945. augusztus 25-én készült s amely a 8a J 9l/43g és a I H 218/43 ügyiratszámokat viseli. Az úgynevezett „népbíróság” 1. számú — értsd: legvérszomjasabb tanácsának — nyilvános tárgyalásáról készült. Elnökként jelen volt dr. Freisler, aki magától Hitlertől kapta az eligazítást pz

„igazságszolgáltatáshoz”. lál 0Z emberre!” De én már (A magyar nézők ot mégis- rggen kimondtam az ítéletet merhetik a mozikban eppen önök felett: „Halál a fasiz- most vetített Titkos birodal- musra! Az élet _ az embe_ mi ügyek című filmből ő ré! A jövö a kommuniz- tárgyalta a Fuhrer-ellenes muséi” •

összeesküvést is). Az elsőren- oly korban „evezte a ha- dű vádlott, akinek abban a ZUgSágot hazugságnak, az „megtiszteltetesben volt re- jgazsag0t igazságnak, amikor sze, hogy ilyen prominens jog- ez fej vesztéssel járt. Arra is tipró jogász elé került: Ju- itéltek. Másként nem tudták hús Fucik szerkesztő, Prágái megakadályozni, hogy ez a XIX., született 1903. február kémény> ragyogó tollú, tisz- 23-an Pragaban. tán látó, akkor alkotóereje

A tárgyalás szemtanúja, Ll- teljében lévő, negyveneszten- duska Plachá Fucik hely tállá- <jos férfi ne hirdesse tovább sáról: azt az eszmét, amely egész

„Személyi adatainak megái- életét betöltötte. A Rudé Prá- lapítása után megkérdezték, vó munkatársa volt a hitle- miért vonult illegalitásba, hi- rista megszállásig, áz illegá- szen úgy mondták, semmi ba- üs lap szerkesztője Csehszlo- ja sem lett volna. Emlékszem, vákia náci megszállása után. hogyan mosolyodott el Julai Szervezte az ellenállást. Volt erre a_ kérdésre és hogyan idő amikor az illegális párt felelt ő is kérdéssel: „Miért központi lapján kívül egyedül nem élnek már sokan azok vagy legfeljebb egy-két segí- közül a társaim közül, akiket tőtárssal ezenkívül még hat rögtön a megszállás napján föld alatti újságot szerkesztett tartóztattak le, vagyis akkor, és jelentetett meg. Külön amikor még semmit sem kö- sz(jit a nemzeti egység fontos- vethettek el a birodalom el- ^ágáról a munkásokhoz, a len?” nőkhöz, a fiatalokhoz, azúgyErre, persze, nem kapott nevezett Cseh-Morva Protek- választ. A második kérdés így torátus valamennyi lakójához, hangzott: Miért dolgozott a A Gestapo hatalmas appará- birodalom ellen, amikor a tussal üldözte amíg

történelem bebizonyította, _______________________,

h

ogy Cseh- és Morvaország mindig a Nagynémet Birodalom része volt?

Jula végigsimítottá a sza- kállát, ahogy mindig szokta, ha ő vagy más egy jó tréfát mondott, s így felelt: „Uraim, hiszen önök maguk is tudják, hogy ez hazugság, szemtelen hazugság! Önök úgy forgatják ki a történelmet, ahogyan éppen szükségük van rá Hosszú ideig csend volt, amíg lenyelték ezt a kertelés nélküli arcukba vágott igazságot.

A bíró ezután azt kérdezte tőle, miért kommunista. Erre Jula beszélni kezdett. Beszélt a Szovjetunióról, a Szovjetunió erejéről és legyőzhetetlen voltáról a fasizmus elkerülhetetlen vereségéről. A fasizmusról és annak állati kegyetlenségeiről. Julek beszélt és a vádlottból vádló iett. A nácik közül már senki sem ült nyugodtan a helyén. Kiabáltak, rá, hogy hagyja abba, de Jula folytatta: „Az önök ítéletét most fel fogják nekem olvasni. Előre tudom, így hangzik: „Hanyomára jutott. És aztán másfél éven át kínozták. Nem törték meg. A börtönben — egy bátor, tisztességes cseh őre segítségével — szeretett hivatásának hódolt. Riportot írt. Az olvasónak tudnia kell, hogy mi történt vele, hiszen ez valódi szenzáció.

így jelent meg a felszaba-’ dulás után a Riport az akasztófa tövéből. (Magyarul az első kiadásainak Üzenet az élőknek volt a címe.) A paekráci börtönben írt beszámoló megrázó és örökre i olvasandó egy korról, amely-; nek nem szabad megismétlődnie. Erre figyelmeztet a nagy riporter utolsó riport-, jának utolsó szavaival is: „Emberek, szerettelek benne-j teket. Legyetek éberek!”

Ez a figyelmeztetés mindenkinek szól. De elsőként és elsősorban azoknak, akiknek tisztük és hivatásuk a toll forgatása. Akik az újságcsi- nálás nagyszerű, de nagyon nehéz — mert felelősségteljes

— mesterségét folytatják.1 Ébernek kell lennünk, mert nagy a mi .felelősségünk: Nemcsak nekünk kell megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól, a magyar költő szavaival, az igazat mondani nemcsak a valódit, hanem a mesterség kiváló ismeretével és a társadalom, a politika, a történelem ezer útvesztőjében eligazodva segíteni az olvasókat abban, hogy ne hagyják magukat megtéveszteni olyanoktól, mint amilyenek annak idején nem a vérpadra, küldött szerkesztő, hanem a vérbirák mellett álltak.

Július Fucik neve fogalommá vált. Műve a megváltozott körülmények között is tovább él. Kivégzésének napja)

— 1943. szeptember 8-án vették fejét Berlin—Plötzensee-’ ben — a haladó újságírók nemzetközi szolidaritásának napja. Van még nem is kevés ország a földön ahol veszélyes igazat írni. Az igazságot hirdetni. Július Fucik mártírom-1 sága arra figyelmeztet: vanv nak helyzetek, amikor az igazság az életnél is többet éri

Pintér István

A Vág völgye lenyűgözően szép. A sztrecsnói szoroson kerékpáron, motoron vagy gyalog áthaladni érdemes, de mindenképpen úgy valahogy, hogy a fejünk felett szabad legyen az ég, mert felfelé is is látni kell és lefelé nemkülönben, az eső után sárgán rohanó egykor tutajokkal zsúfolt folyóra, a tündért Vágra,

Magtárnak, raktárnak is

Hízémarha-istálló akácfából

Ezer férőhelyes hízómarha- isíállót készít akácfából a be- senyszögi Kossuth Tsz-nek a karancslapujtői AGROFA Szövetkezeti Fafeldolgozó Vállalat. Az e célra kifejlesztett épületszerkezet újdonsága, hogy a kötések túlnyomó részénél acélcsavar helyett fából esztergált csapokat alkalmaznak. A régmúlt paraszti építészetből merített- eljárás nem rontja a gazdasági létesítmény statikai tulajdonságait, viszont ilyen és más költségcsökkentő megoldások következtében az AGROFA-is- tálló legalább negyven százalékkal olcsóbb, mint a jelenleg hasonló célra használatos fenyőfa szerkezetek.

Figyelembe véve az akácszerkezet olcsóságát, tartósságát és nem utolsósorban az

alapanyag szinte kimeríthetetlen hazai tartalékait, a karancslapujtői szövetkezeti vállalatnál az alkalmazási terület kiterjesztésén munkálkodnak a szakemberek. A közeljövő tervei közt szerepel magtár és vegyianyag-raktár kialakítása. Tervezik iskolai tornacsarnok, ABC-áruház, szabadidő-központ elhelyezésére alkalmas szerkezetek ki- fejlesztését is.

Szövetkezeti építők munkája az acélgyárban

„Nagyot dón .•borított” a

STÉSZ a nyár folyamán a Salgótarjáni Kohászati Üzemek beruházási munkáiban. A szövetkezeti építők jelentékeny kőművesmunkákkal veszik ki részüket a 191 millió forintos

strukcióból. A mintegy húsz cég bevonásával zajló munkálatok a nyár elejére olyan stádiumba jutottak, hogy az ütemes előrehaladás nagymértékben a STÉSZ-esektől függött. Az építés gördülékeny menete kedvéért szocialista szerződést is kötött a

két egység, a főbb határidőket megjelölve. A szövetkezetiek jól kiállták a próbát. Két és fél millió forint értékben szociális épületté alakítottak egy régebbi háromszintes házat; másfél milliós termelés- szöggyártás-rekon- .sei elkészítették az új hor-;

ganyzósor alapozását. Valamint mintegy kétmillió forint értékű építést végeztek a 120 tonnás hídmérleg telepítésénél. Utóbbi munkát éjjel-nappal folytatván elérték, hogy a több mint egyhetes vágány-l zár helyett csak három napig volt használaton kívül a vonatpálya.

Új típusú turhokompresszorok

A Moszkvától 500 kilomé- erre északra fekvő vologdai központi kompresszorállomáson megkezdődött az új 25 ezer kilo Wattos GTN—25 típusú gázátszivattyúzó aggregátok szerelése. Ez a rövidítés megérdemli, hogy jól megjegyezzük. Műszaki paramétereit tekintve a GTN—25 semmiben sem marad el a legjobb külföldi cégek (köztük a General Electric) gyártmányaitól, sőt működésük azoknál gazdaságosabb.

A gyártóműhelyben a következő gépegység szerelésén feszített ütemben folyik a munka. A szovjet Kőolaj- és Földgázipari Beruházások Minisztériuma szakosított brigádot hozott létre az új turbokompresszorok összeszerelésé-* re és üzembe helyezésére.

A sorozatgyártást határidő előtt megkezdő szovjet vállalatok 1983-ban már tizennyolc ilyen típusú szivattyúberendezés gyártását tervezik. Az új turhokompresszorok gyártásába bekapcsolódott Cseh-; szlovakia is, amely szovjet li- cenc alapján kooperációs szerződést vállalt.

A GTN—25 a gázátszivaty- tyúzó aggregátok új családjának alapítója lehet. Az új turbokompresszor olyan műszaki és mérnöki megoldásokat tartalmaz, amelyeknek továbbfejlesztése 40—60 ezer

kilowattos gépek létrehozásának alapjául szolgálhat.

NÖGRÁD *• 1983- szeptember 8,, csütörtök 3