Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

Előzzük meg a tragédiát! Az utóbbi időben sajnálatos módon emel­kedtek a szülői hanyagságból bekövetkezett gyermekbalesetek. A nevelési hiányosságok, a felügyelet lazulása súlyos következmé­nyekkel'jár. Intő példák sokaságát lehetne felsorolni az olyan szülői hanyagságnak, nem­törődömségnek, mely gyermekek egészség- romlását, súlyos sérülését, vagy halálát idéz­ték elő. A tragédia a legnagyobb figyelem mellett is bekövetkezhet, de, ha hanyagsá­gunk, gondatlanságunk járul hozzá, sokkal fájóbb. , Nem szándékom az intő példák felso­rolásával régi, sebek fellépése, de a hason­ló esetek megelőzése érdekében szükséges felkelteni a szülői felelősségérzetet. K. D. 18 hónapos gyermeket súlyos gyógy­szermérgezéssel szállították kórházba. A baleset oka, hogy a szülő a gyógyszereket gyermeke által hozzáférhető helyen, az éj­jeliszekrényen tárolta. Z. J. kétéves gyer­mek azért szorult orvosi ápolásra, mert az édesanyja által a fürdőkád mellé helyezett KYPQ-t megitta. Ezekben az esetekben segített a gyors orvosi beavatkozás, de nem biztos, hogy más alkalommal nem lesz súlyosabb a kö­vetkezmény. A balesetek elkerülhetők let­tek volna, ha a szülők a szervezetre káros, mérgező anyagokat a gyermektől elzárva, nem hozzáférhető helyen tárolják. T. N. .öthónapos gyermeket zúzódásos sé­rülésekkel szállították kórházba. A balese­tet édesanyja idézte elő, mivel beszélgetés közben gyermekére nem figyelt, aki így az édesanyja karján levő szabványméretű gyer­mekülőkéből a járdára esett. B. T. egyéves gyermeket orrcsonttöréssel kellett kórházban kezelni, mivel üzleti vá­sárlás közben a felügyelet nélkül hagyott gyermekkocsiból a kövezetre esett. A balesetek megelőzhetők lettek volna, ha a szülő gyermekére jobban figyel, illet­ve a babakocsiban rendszeresített védőszí­jat bekapcsolja. O. A. egyéves gyermeket a mentők szállí­tották kórházba súlyos égési sérülésekkel. A balesetet forró leves okozta, melyet édesany­ja a gyermekágy melletti székre helyezett, ahonnan a gyermek magára rántotta. A sé­rülés olyan mértékű lett, hogy a szülőt évek múltán is emlékeztetni fogja hanyagságára. K. J. hároméves gyermek, IV. emeleti la­kásuk ablakán kizuhant, éleiét vesztette. A baleset oka, hogy édesanyja a gyermekágyat a nyitott ablakhoz tolta, ahová a szülő tá­vollétében felmászott és a mélybe zuhant. A szülői meggondolatlanság, hanyagság, fi­gyelmetlenség ebben az esetben a gyermek életét követelte, hogy életre szóló sebet ejt­ve a felelősséget érző szülő lelkiismeretében. A hasonló példák sokaságát lehetne felso­rolni. Figyelemfelkeltésnek azonban remé­lem, ennyi is elég. Ügyeljünk jobban gyer­mekeinkre! Gondoljunk azon szülőkre, akik már hiá­ba várják gyermekük kérdését: Apu, anyu, miért nem vigyáztatok rám? Juhász István rendőr főhadnagy HIVATÁSA KATONA Katonai kollégium minden . megyeszékhelyen Elgondolkodtató tényeket említett a minap egy beszél­getés során dr. Szabó F.gon vezérőrnagy, a Magyar Nép­hadsereg politikai főcsoport- főnökének helyettese. Egyike azoknak a katonai vezetők­nek, akik szervezik és irá­nyítják a hadseregben folyó, emberformáló munkát Azt mondta: „A néphadseregben jól kiképzett katona a polgá­ri életben a művezetőnek fe­lel meg, hiszen korszerű és nagyértékű technikát, de nem mindig csak kimondottan ha­ditechnikát bízott rá álla­munk!” Ennek a technikának a kezelésére, karbantartására, megóvására szinte hónapok alatt készítik fel a katona fia­talokat. Ez egyben aláhúzza a tisz­tek és a tiszthelyettesek fele­lősségének, hozzáértésének fontosságát. A tisztek egy ré­sze ma már nem csak főis­kolai diplomával rendelkezik, hanem szakterületén tudomá­nyos kutatással, műszaki fej­lesztő tevékenységgel is fog­lalkozik. Abban, hogy ilyen magas színvonalra emelték a szakmai-katonai ismereteiket, sőt sokszor a polgári élet kö­vetelményeivel is összefüggő tudásukat, nagy része van a , néphadsereg általános és át­fogó fejlődésének. Minden évben megjelennek f> felhívások és a különböző katonai tanintézetek hívják­várják a fiatalokat. Ez csak egyik mód a hadsereg „mun­kaerőigényének” a pótlásá­ra. Mivel a katonai pálya szép és megbecsült hivatás, évről évre sok száz fiatal kö­telezi el magát vele. Igaz, ed­dig elsősorban a középiskolá­sok számára tartottak „tobor- zó” előadásokat, a hivatást is­mertető élménybeszámolókat, tájékoztatókat, a katonatisz­tek. Most tovább lépnek és már az általános iskolák fel­ső tagozatosai is megismer­kedhetnek a katonai hivatás­sal. Teszik ezt azért, hogy a ta­nulóknak legyen elegendő ide­jük a pályaválasztásra és je­lentkezhessenek a katonai kö­zépiskolai kollégiumokba. Ilyen kollégium van már Egerben, más tanulók pedig Tatán élvezik a katonai kol­légium előnyeit, miközben a helyi „civil” gimnáziumban, szakközépiskolában tanulnak. Sokéves tapasztalat szerint jobban, fegyelmezettebben, mint a katonai kollégiumon kívüli iskolás társaik. A kollégiumok számát a jövőben bővítik, új kollégi­um lesz Győrben és Szegeden, de néhány éven belül — a tervek szerint — minden me­gyeszékhelyen létrehoznak a tanulók honvédelmi és általá­nos nevelése szempontjából igen előnyös intézményt. Bár a katonai kollégiumok, középiskolák lakói nemcsak a katonai főiskolákon tanulhat­nak tovább, a fiatalok több­sége az érettségi bizonyít­vánnyal a kezében ezt az utat, ezt a hivatást választja. Lesz belőlük jól felkészült hadmérnök, tüzértechnikus, politikai munkás a csapatok­nál. Kik jelentkezzenek a kato­nai kollégiumokba, főiskolák­ra? Némelyek azt tartják, hogy csak a katonatisztek, katona­családok gyermekei számára adott a lehetőség. Korántsem ez a helyzet. A honvédelem, a katonai szolgálat az egész nép ügye. Ezt egyebek között az is tanúsítja, hogy a legkülönbö­zőbb rétegbeliek gyermekei választják élethivatásnak, ha úgy tetszik szakmának a ka­tonai, az egyenruhás szolgála­tot! Ezért bővítik a katonai kol­légiumok hálózatát és jönnek közelebb a megyékhez. Ezért találkoznak a középiskolások „egyenruhás tanácsadókkal”, akik saját életük, munkájuk bemutatásával védik azt, ami­lyennel fiataljaink többsége a „civil életben” természete­sen nem is találkozik. Ezt megismerni, vele jól bánni, belelátni a berendezé­sek „leikébe” csakis a kato­namesterség gyakorlásával le­het! g. b. Nyílik az őszike Lilába hajlanak a baranyai mezők: kinyílt a táj jellegze­tes nyárbúcsúztató virága, az őszi kikerics. A koraősz leg­szebb vadvirága ez a liliomok családjába tartozó növény, amelynek az az érdekessége, hogy akkor hozza a virágát, amikor a levelei már elszá­radtak. A hosszantartó száraz­ság következtében nz idén a szokottnál korábban lehullot­tak a levelek, és megjelentek a halványlila virágszirmok. Többféle neve van ennek a mezei virágnak. Az Ormán­ságban például őszikének be­cézik, Szigetvár környékén pedig vetővirágként emlege­Nem mindennapi „vadászél­ményben” volt részük Tatabá­nya—Dózsakertben a 49-es ház­tömb lakóinak. Arra lettek fi­gyelmesek, hogy egy nagy testű ismeretlen állat keres menedé­ket a lépcsőházban. Először ku­tyának hitték, de miután sike­rült két ajtó közé bezárni és ala­posabban szemügyre > enni, kide­rült a riadtan búvó állatró1, hogy egy jól megtermett vidra. De ho­gyan került vidra a városi lép­csőházba? Az állat még júliusban tik. S valóban: a határban már készítik a magányát a gabonának, és rövidesen meg is kezdődik az őszi árpa veté­se. Lila kikerics díszük ilyen­kor a szántó-vető traktorok vezetőfülkéjében. Az őszike termése mérgező alkaloidát tartalmaz, ezért a legelő állat gondosan kikerü­li. Az őszi kikerics rokona — mégpedig ritka rokona — a magyar kikerics, amely az egész Kárpát-medencében csak a dél-baranyai Szársom- lyó lejtőin virul. Az őszikével ellentétben a tél végén nyí­lik, s együtt fejlődik a vi­rága és a levele. tűnt fel a halban ga<sdn£ tatai várárokban, s azóta is ott ven­dégeskedett, sokan gy'inyörkód- tek ficánkolásában. Néhány nap­ja azonban eltűnt a várárokból a tataiak vándor hajlamú kedven­ce, s valószínűleg vizen és szá­razon tette meg a 10—12 kilométe­res utat a dóovii lakóte,eoir A ta'ab^ny^i a*'a' r vadbefag» jóvoltából most ismét tatai vár­árokban ficánkol a fokozottan védett vízi ragadozó. Á kerékpár — napjainkban Az európai országokban és városokban újra terjedőben van a kerékpár-közlekedés, egyes országokban és váro­sokban a kerékpár jelenléte és részvállalása a közlekedési munkamegosztásban már tény. A kerékpár elterjedését hasz­nosnak ítélik meg a szakem­berek, s nemcsak környezet- védelmi, energiataka-ékossági okok miatt, hanem azért is, mert a városokra nehezedő forgalmi nyomás mérséklődé­se, ezzel együtt a balesetek szá­mának csökkenése már most is a kerékpár elterjedésének köszönhető. Egy átlagos nagyságú ' ke­rékpár saját súlyának a tíz­szeresét képes szállítani, és a kerékpározó izomzatának mun­kájával mintegy az ötszörösé­re fokozhatja mozgási sebes­ségét. A bicikli az egyik leg­kevésbé változó formájú és szerkezetű hr^ználati eszkö- ■••.•"n 1-. Knvokvanéves pályafu.'úsa során sokáig sem­mit sem változtattak rombusz alakú vázán, meghajtásának Vidra a lépcsőházban lövőre, veleíek, másutt! Pillanatképek a munkásfiatalok I. országos találkozójáról A megnyitó ünnepélyes pillanatai Az első volt. S mint min­den bemutatkozás ez is. vára­kozással teli. Milyen lesz a program? Eljön-e a meghívott kétezer munkásfiatal? Lesz-e valamilyen gyakorlati hasz­na az összejövetelnek? És még hasonló kérdések fogal­mazódtak meg rendezőkben és résztvevőkben egyaránt. Az, eredményességhez első­sorban két feltételre volt szük­ség nevezetesen: a gondos házi­gazdákra és a nemcsak pihen- ni-szórakozni érkező vendé­gekre. Hogy mindez mennyi­re volt meg? A magyarázko­dás helyett inkább villantsunk föl néhány pillanatot a talál­kozó hangulatából! * — Debrecenbe kéne menni! — mondogatták már hetek­kel korábban az üzemekben serénykedő fiatalok, s a „se­rény” jelző nem véletlenül került ide, hiszen valóban csak az kerülhetett be a nyolcvanfős „csapatba”, aki a szakmai és a mozgalmi munkában a legjobbak kö­zött van. Amikor a válogatott gárda végül összeállt, s út­nak indult a Hajdúság fővá­rosa felé, már nem volt két­séges: itt Nógrád nem vallhat szégyent. A megyehatárig tartó bő kétszáz kilométeres út ele­gendő volt arra, hogy a tár­saság összeismerkedjen, s remek hangulat kerekedjék, úgyhogy a debreceni házigaz­da, Laczkó Zsuzsa, aki egyéb­ként „civilben” magyar— orosz szakos tanárnő, megle­pő örömmel állapította meg: — Ha minden megyéből így érkeznek a csoportok, ak­kor fölösleges minden aggoda­lom! * Merthogy némi aggodalom volt a szervezést illetően, az nem kétséges és ilyenkor ter­mészetes is. A kérdés csupán az, hogy ki miként teszi túl magát ezen? A debreceniek a biztosabb és ugyanakkor ne­hezebb megoldást választot­ták: olyan programot kínál­tak a fiataloknak, hogy még a legkülönlegesebb igényűek is megtalálhatták a maguk­nak valót! íme egy kis ízelítő! Éjsza­kai diszkó, fürdőbál, fórumok, ágazati tanácskozások, üzem- látogatások, innovációs ki­állítás, sportversenyek, táncverseny, vízitúra, horto­bágyi kirándulás, vetélkedők, békenagygyűlés..., hogy csak néhányat említsünk. — Igazán kitettek magukért a szervezők, s olyan kedves­séggel, udvariassággal vet­tek körül, hogy öröm itt len­ni — jegyezte meg már a második napon a nógrádi kül­döttség vezetője, Török Ti­bor, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára. Aki egy kicsit minden bizonnyal oda­figyelt néhány szervezői fo­gásra is, hiszen szükség lesz rá, mivel jövő nyáron Nóg­rád megye ad otthont egy ha­sonló méretű rendezvénynek, az Országjáró Diákok Orszá­gos Találkozójának, népsze­rű nevén az ODOT-nak. * (Felvétel a fürdőbálról.) Az ég horizontján lassan lebukik a nap, enyhe szellő járja át a. kihalt strandot. Csak a szer­vezők ügyködnek szorgalma­san. Aztán a hivatalos kez­déskor már tucatszámra ér­keznek a fiatalok, van, aki rögvest a húsz-egynéhány fo­kos medencének indul: lubic­kolni. Mások a büfék felé ve­szik útjukat: sör és a kóla a sláger. A színpadon pedig az ötve­nes-hatvanas évek Beatles- számai csendülnek fel az Old Boys előadásában, s nem so­káig váratnak magukra az első táncosok sem, perceken belül elözönlik a placcot. Majd táncverseny következik, előbb twist, aztán rumba, shake, utána a Yesterday me­módján és kerekeinek nagy­ságán. Mintegy két és fél év­tizede azonban forradalmi vál­tozások álltak be a kerékpár fejlődéstörténetében. Egy an­gol formatervező megkisebbí­tette a váz méreteit, a pedált a súlypontra helyezte át, és vas­tagabb gumikat szerelt fel az erősen megkisebbített átmérő­jű kerekekre, bebizonyítván, hogy a kis méretű, kis kere­kű kerékpár éppen olyan jól használható, mint elődei, és igen könnyen lghet vele manő­verezni a nagyvárosi forgalom­ban. Megszüntette a férfi- és a női váz közötti különbsé­get: biciklijét mindkét nem egyformán használhatja. A világméretű fejlődéssel a Csepeli Kerékpárgyár kon­struktőrei is lépést tartottak, kemping- és túrakerékpárjaik elismerten jó minőségűek, ke­resettek. Képünkön a szerelő- szalagon való összeállításuk egy munkafázisát figyelhetjük meg. lankólikus dallamaira lehe-J letfújásnyi pihenő, s végül rock. A zsűri nem más mint a Ki mit tud? diszkó táncosai: köztük Stoor Christeil me­gyénkből! is: szigorúak, de igazságosak. És persze — szé^ pék. Még arra is jut erejük, hogy ráadásként bemutatják, hogyan kell táncolni. Jutal-j műk hatalmas taps. * Nemcsak szórakozásból állt a találkozó, mód nyílott a szakmai eszmecserékre is. A Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek nagytermében például az ipari területen dolgozó fia-] talok tanácskoztak. A vitaJ indítót Juhász Ádám ipari ál«í lamtitkár tartotta. Egyszerű^ közvetlen szavakkal vázolta föl az ipari vállalatok hely­zetét, féléves munkájukat, ex-’ portlehetőségeinket, s szólt ä fiatalok ebbeni szerepéről is. Ezután következtek a hoz-í zászólások, a vélemények. Szót kért Tóth János, a megyei1 KISZ-bizottság ifjúmunkás-' felelőse is, aki az úgynevezett minőségi] körökkel kapcsolat-j ban mondott véleményt, illet-j ve kérdezett. — Ennek a lényege, hogy aá azonos vagy hasonló munka-' körökben dolgozók csopórtofi alakítanak, hogy a saját mun­katerületükön kiválasszák* elemezzék és javaslatokat dől-1 gozzanak ki a minőséggel, a munkával kapcsolatos prob­lémákra — említette. •— Ko­rábban a KISZ KB javasolta ennek a bevezetését, mi a helyzet most? Mint a válaszban elhang­zott egyelőre az ország tíz vállalatánál alakítottak ilyen csoportokat, kísérletként. Ám, mivel korántsem egyszerű, ha­nem bonyolult, összetett mun­kát végző körökről van szó — az ötlet japán licenc —r, ezért csak a kísérleti tapasz-] tálatok után döntenek a to-J vábbiakról. * Sokan kíváncsian várták a hajdúsági üzemek meglátogat tását. Dudás Bertalan, a Nóg-’ rád megyei Lapkiadó Vállalat előadója társaival az Alföldi Nyomdát kereste föl. Lenyű­göző látvány volt a nyoderri gépsorok produktumain vé­gigtekinteni: körös-körül szá­zával a könyvek, a folyóira­tok, az itt készülő Hajdú-Bi- har megyei Napló. Az ofszet­technika minden csodáját bemutatták a vendéglátók, sőt ajándékként néhány könyv­vel is kedveskedtek. i— Bizony elkelne Nógrád-' ban is egy ilyen nyomda! —, sóhajtott fel búcsúzáskor Du­dás Bertalan, s bólintottak egyetértőén a többiek is. * Mi mással búcsúzhatott vol-’ na a házigazda az ország min­den részéből összesereglett munkásfiataloktól, mint a hortobágyi vidékkel. A vasár­napi búcsúra fiatalos zajjal telt meg a puszta, az égen he­likopterek rajzottak, a szín-' pádon pedig a countrymuzsi- ka szólt. Elváláskor azzal en­gedett vissza bennünket az útikalauz: Jövőre, veletek, másutt — viszontlátásra a II. találkozón! Szöveg: Tanka, László Kép: Csóka Róbert NÓGRÁD — 1983. szeptember 7., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents