Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-07 / 211. szám

I í,KÖVETKÉNT” - KÜLFÖLDÖN (2.) Körmöci aranyak Sokan ki nem fogynak a különféle rémtörténetekből. Hogy külföldön járva hogy megjárták itt meg ott, milyen udvariatlanok voltak velük a kalauzok, az eladók, a szál­lodaportások. Ilyenkor érde­mes arra gondolni — milyen lehetett a kalap, amivel ők köszöntek? Ha köszöntek egy­általán. Mindenféle alakosko­dás nélkül érdemes szerény határozottsággal közelíteni mindenkihez, aki helybeli és külhoni útjainkon elénk ke­rül, akire számítanunk kell valamiben, akitől segítséget remélünk. Sokan ezt nem akarják tudomásul venni. „A pénzemért... ” kezdetű nóták hamisan csengenek. Kérni, kérdezni még kerékbetört nyelven is a helyben honos módon érdemes — ez mindig jó ajánlólevél. Benne foglal­tatik a legfontosabb: nincs bennem magángőg, nem teng bennem túl a nemzeti öntu­dat. nem tartom magától ér­tetődőnek, hogy körülöttem, körülöttünk mindenki magya­rul beszéljen. o Pomahajtyemií” — kiál­tom egybefolyóan, amikor a gyönyörűséges körmöchegy- ségi tájtól i elbódult szemem felfogja, hogy Kremnicán áll a vonat jó ideje és azonnal el is indul tovaragadva min­ket is, ha nem kapjuk össze magunkat azonnal. Rajtunk kívül még egy utas ül a va­gonban. Fiatalember, lassan, ráérősen leszállna ő is, de az­tán rákapcsol, felkap néhány csomagot a mieink közül és segít földet érni. Mondjuk, hogy „gyakujem, gyakuje- me... ” de csak áll és moso­lyog. Vinné tovább a csoma­gokat lefelé a völgybe, a vá­mosba, ami így lent is fent van, mert vagy 550 méter maga­san fészkelődiik be a nyolc- száz-ezer méteres hegycsúcs közé. Ez a „pomahajtyemi” alighanem jóval többet jelent a szlovák nyelvben, mint egy­szerű segítséget, amolyan ktedd-arrébb-légyszíves” ké­rést. Azért' sikerül elköszönni valahogy és indulhatunk lefe- lé-felfelé. A körmöci tájban éppen ez a jellegzetes, hogy e vasút mindenütt a hegyek tetején száguldozik (de szó szerint gyorsabban jár sze­mélyként is, mint a tarjáni gyors), a városkák meg mind ’„odalent” vannak, valameny- nyi fészek az erdővel borított tájban. Ennyi csomaggal ek­korát kutyagolni mégsem le­het és majd reggel újra ide feljönni a pakkokkal — hát, gyerünk az állomásfőnökség­hez! • Ezen a délutánon kizárólag fcsinos nők teljesítenek szol­gálatot idefenn, türelmesen hallgatják a kérést, hogy itt­hagynánk ezt meg azt, aztán holnap jövünk érte, nyitják a százéves hombá-rszerű raktá­rát, ahová a kerékpárokat is elhelyezzük, aztán szépen be is zárják. De már ilyen az ember, elfelejt ezt is azt is. Szóval újabb kérés, hogy még be kellene tenni néhány hol­mit meg kivenni néhányat... Nyitják, csukják mosolyogva. Megértették a helyzetet. Ha az emberekkel sikerül megér­tetni valamit, a mindenkori állapotunkat, helyzetünket, akkor van jóindulat is és tü­relem is bőven. De ehhez be kell őket valamelyest avat­ni gondjainkba, gondolata­inkba — így valahogy. Kérem, félszáz szóval már komoly si­kereket lehet elérni és ha már van félszáz idegen szó — könnyebben tapad hozzá még annyi. De mosoly és kedves-aranyos pillanat ezer­szám. e Jelentem Szombathy Viktor­nak, a nagy Csehszlovákia útikönyv utánozhatatlan szerzőjének, hogy az általa említett Hotel Veternik (Szél­malom) nincs sehol Körmöc­bányán, de még csak nem is hallottak ilyen nevű szállóról errefelé! Ez is amolyan „kör­möci aranyosság” lehet, mert Kremnica bájába mindig ke­veredik valami kis sejtelmes- ség, ami soha nem okoz ko­moly gondot csak éppen aranyfüsttel színezi a valósá­got. De a forgalmas ősi vár rosmag kellős közepén nem találunk más helyet sem, ahol megszállhatnánk. A régi alsó­kapunál, amelyen át éppúgy áramlik a tömeg, mozog az élet, mint az aranycsináló városban a Fuggerek idején, egy idős ember igazít útba — menjünk arra lefelé és ott a szálló. De bizony gyanús már a folyosója is az „Ilona” ne­vű helynek, mindenütt szí­nes gyurmából készült gye­rekalkotások, szobrocskák, az ajtókon meg névsorok, a „hetedik a”, meg a „hetedik c”.. Hát persze, hogy úttö­rőtáborba csöppentünk. Se­gítenének szívesen, telefonál­nak a kempingbe, de szezon­ban ott megszállni majdnem lehetetlen, körös-körül min­denütt fürdők, gyógyvizű strandok ebben a tájban. A július amúgyis a szabadságok ideje Csehszlovákiában. A belső turizmus rendkívül erős ezen a nyáron. Hát ak­kor merre van a Central, ami­ről a vasutaslányok beszél­tek? Ott mentünk el előtte kétszer is, nem vehettük ész­re, mert nincs felirata, azaz­hogy volt, később látjuk a kapu mélyedésében. Kell hoz­zá némi rutin, csehszlovákiai útitapasztalat és ismeret ar­ról — milyen komolyan veszi a szomszéd ország a külföl­diek turizmusát, hogy megért­sük, mi akar lenni mindez? A Centrál egy söröző, leg­alábbis alul, az utcán át be­térve egy söntésbe jut az utas. Itt azt mondják mindenki­nek, aki nem a környékről való, és nem valami átmene­ti hivatalos ügyben jár, hogy „nincs szállás, nem működik a Centrál”. Az idegenforgal­mi szervek valószínűleg je­lenlegi állapotában nem tart­ják megfelelőnek a szállót arra, hogy külföldieket is el­helyezzenek bénne. Csak, ami­kor biztosítjuk a jó humorú direktort. Sudruh Vozárt (ne­ve az ő hahotával kísért for­dításában Szekerest jelent)' noá, amikor már biztosítjuk a vezetőt, hogy a mi igényeink ezúttal nem különböznek sem­milyen belső utasétól — csak akkor nyugszik meg és nyit egy valóban szerény szobát számunkra. De már a kilátás kárpótol. A szemben levő há« falán a régi körmöci ércbá­nyászok kétméteres jelvé­nye; lent az utcán a helybeli fúvószenekar vonul a hagyo­mányos körmöcbányai zöld sapkában és egyáltalán, kár­pótlás annyi akad, amennyi az egész nyári kalandozásra elég lenne. Körmöcbányát és a jó kremnioaiakat könnyen a szívünkbe zárjuk, egyre az az érzésünk, mintha már jár­tunk volna itt máskor is, mintha ismernének bennün­ket. Egy jó gyümölcsturmix a vár alatti bolthajtásos Per- monik presszóban, ahol ma­gyar slágereket tesz fel sza­lagon a magnóra a csinos cuk- rászdás szlecsna (kislány) és hiába van kiírva, hogy „az edényeket kérjük visszavin­ni a pulthoz”, a mi asztalun­kat leszedi; egy jó vacsora és még több jó Budvar sör a régi óvárosi főtér sarkában; egy kis ejtőzés a naplemen­tében az egyetlen megmaradt középkori városkapu melletti parkban és már jön is a fel­ismerés: öt órája vagyunk Kremnicán és máris nyolc olyan ismerősünk van, aki előre köszön az utcán. e Még az este becsöppenünk egy igazi körmöcbányai ha­lotti torba is. A már ismert „Ilona” nevű helyen az étte­remben ül a feketébe öltözött társaság azzal a hamisítatlan tartással, ami a halotti bú­csúztatók sajátja, ami nálunk régen kiment a divatból. Az elmúlás is emberibb így. Köz­vetlenebb, személyesebb, ha hiányzik belőle a modern ho­ki, sz-pókusz. Rotterova Emí­liára emlékeznek itt, élt (54 évet, a ferencesektől temet­ték. Hajnalban aztán újabb körmöci „arányosságok” es­nek. Autóbusz mégsem indul az állomásra. Pedig még az es­te hárman is elmondták egé­szen részletesen —, mikor és honnan indul de íme itt az örök hajnali hazatérő, kicsit sörös aznapossággal kalauzol fei a vasúthoz és magyarul búcsúzik „jól van Jóska, itt a bcr... ” (Folytatjuk.) T. Pataki László ÍGY SZÁNTUNK Ml! Ifjú traktorosak öregbítették hírüket Kilenc traktor áll rajtra készen a káliói termelőszö­vetkezet földjének szélén. A versenyzők és segítőik — a felkészítők, szerelők — ®or- dos Gyulának, a TESZÖV fő­osztályvezetőjének eligazítóját hallgatják. A szántóverseny­nek ugyanis — bármilyen hi­hetetlen — szigorú előírásai vannak, amelyeket illik, sőt kötelező betartani. Erről egyébként jelen esetben hat­tagú zsűri és számtalan „tár­sadalmi ellenőr” gondosko­dik. Vérbeli versenyhangulat Néhány perccel ezelőtt még Jakubecz Jánossal, a szécsényi termelőszövetkezet traktoro­sával — azaz versenyzőjével váltottunk néhány szót a be­melegítés után. — Nem látszik túlságosan elégedettnek. , — Nem is vagyok i— vála­szolja a fiatalember. — Szá­raz a talaj, nehezen húz ben­ne a gép. Lehetett volna jobb is ez a barázda... Hogy erről mennyiben te­het a nyolcvankilós vezetp. azt nem tudom. A gép, a Ze- tor—Crystal 120 lóerős. A mátramindszentiek két versenyzőjét (— Bárnál Vil­most és Danyi Istvánt — ötta­gú stáb kísérte. A depóban három szerelő sürög-forog a gépek között, mintha valame­lyik Forma I-es futamon len­nénk. Legfeljebb porból nye­lünk többet... — Útközben szétdurrant egy hidraulikavezeték — de már kész i— újságolja Bakos Ti­bor. Társai közben a műszaki ellenőrzés után rongyokkal suvickolják ragyogóra a 160 lóerős piros Zetorokat, a ver­seny nagy esélyeseit. — A gépek ára darabon­ként 800 ezer forint, az IH ekék pedig 240 ezer forinto­sak — magyarázza André László főmérnök .— Nem lehet akárhogy rajthoz állni Ve­lük..; Kilenc pályán Takács Zoltánnak, a kállói termelőszövetkezet főmérnö­kének az igazi versenyekkel ellentétben az inge kockás. A zászlója vörös. — Időre megy, a verseny, ezért a zászló. Mindjárt munkája is akad. Lecsapódása jelzi, indulhat a mezőny. Csaknem 1200 lóerő bődül fel, nekifeszülnek a traktorok, élesen pengve me­rülnek az ezüstös ekevasak a kemény földbe. A bíráló bi­zottság tagjai mérőboto­kat, colstokokat lengetve csap­nak le a barázdákra. — Fél centi eltérésért már egy pont levonás jár — mondja Fábián László, tu TESZÖV gépesítési főmunka­társa. Amúgy „civilben” gé­pészmérnök. A rendező kallói termelő- szövetkezet T—150-es traktora — micsoda balszerencse — az istennek sem akar beindulni. Már legalább tízen — más gazdaságok szerelői is — nyúlkálnak benne. A mindent elsöprő szolidaritás láttán a masina bepöffen és rögvest be is teríti olajjal a kállói termelőszövetkezet elnökének gépkocsivezetőjét. Fehér inge egy pillanstt alatt úgy fest, mintha előtte olajszűrőnek használta volna. A gép azonban vezetőjé­vel a nyergében a mezőny után ered, tamely már a fél határt felszántotta. Amerre el­látni a szántóföldön, aí me-, gyei tanács mezőgazdasági osztályának, a megyei KISZ- bizottságnak és a területi szövetségnek vezetői, előadói és munkatársai nyüzsögnek. Majd mindenki felszisszen, mikor Bárnai Vilmos, az egyik „nagyágyú” akkorái kö­vet fog a földben, mint a Gellérthegy. Száz méterre el- hallatszik a roppanás. A Rá­ba—IH ekét azonban rendes anyagból kovácsolták, nem tört el.., Részvétünk a távolmaradóknak — Száraz a föld, a csorosz-' lyia nem vág egyenes baráz­dafalat —■ mondja Gordos Gyula. —- Nincs is ötpontos nyitóbarázda, pedig ennyit le­hetne maximálisan adni. Talán ha ebbe a kőszívű zsűribe beválasztották volna Mészáros Ágnest a TESZÖV, és Liebmanné Veres Évát, a megyei KISZ-bizottség jelen­lévő képviselőit, jobban jár­tak volna la versenyzők. Gon« dolom én. A két hölgy vi­szont a szántást követő el­méleti, és munkavédelmi ve­télkedőn alaposan átrendezte a bajnoki tabellát... A kétórás szántóverseny után a célba érkező, portól és hőségtől megviselt mezőny­nek ugyanis kis agytornát szerveztek a rendezők. Többek között ilyen kérdésekre kel­lett felelniük: Mire alkalmas az antiszlip berendezés? Éj­szakai műszakban, illetve ve­szélyes területen egyidejűleg hány traktornak kell együtt dolgozni? Mi a termelőszö­vetkezet alapdokumentuma? És így tovább. A gyakorlati versenyt megJ nyerő Jakubecz Jánosnak, az elméleti kérdések sem okoz­tak megoldhatatlan problé­mát. A szécsényi fiú a szán­tóföldi 83,5 pontja mellé az íróasztal mellett is szerzett tizenötöt. Kollégája Virág Jó­zsef még ezen is túltett 1? pontjával. Igaz, ő a földről csak 78,17 pontot takarított be. A mátramindszenti Danyi István majdnem egy egész ponttal többet szántott társá­nál, viszont Bárnai Vilmos fe-' je két ponttal „árt többet”; Szerencse a drámai fordulat­ban, hogy a babér — a har« maciik díj — így is a mátra? mindszentieké maradt. Kato­na Károly elnök örülhet oda? hasa. Csakúgy mint dr. Hüt- ter Csaba. A rendező kállólak a kisebb gépek kategóriában elért eredményükkel vigasztalód-! hattak Dulai József révén.1 Egyébként a verseny kitűnő rendezéséért dicséret illeti a közös gazdaságot és vezetőit. Éppen úgy, mint minden nagyüzemet, »melyik elküld­te versenyzőit a szántóver« senyre. Kár, hegy esak öt ilyen volt.; És mivel egy ilyen esemé? nyen a részvétel a fontos,1 részvétünk a távol,naradoM nak. Jülahy Tamás Újabb Ikarusok Kuvaitba Á Mogürt Külkereskedelmi Vállalat és az Ikarus szerző­dést írt alá egy kuvaiti vál­lalattal százhúsz Ikarus 250 típusú légkondicionált, távol­sági autóbusz szállítására mintegy 10 millió dollár ér­tékben. A magyar autóbuszok jól ismertek és népszerűek a kö­zel-keleti országokban. Kuva- it 15 év óta rendszeresen vesz magyar járműveket. Ä távot? sági Ikarus buszok a különle? ges éghajlati viszonyok kö­zött is jól beváltak, például ,1 olyan távolságodon mint a Kuvait—Irak és a Kuvait— Szaúd-Arábia: hosszú távú vonalakon. A most aláírt szer-! ződés alapján az Ikarus bu-j szokat még ez év decembe-1 rében átadják. A Kuvaitban üzemelő Ikarus buszok száma ezzel 270-re emelkedik Szárad a dohány Tervpályázat újfajta laNótelepek komplex közművesítésére Az igények változásával a toronyházak helyett mind többen költöznének néhány emeletes házakból álló lakóte­lepekre. Az otthonra várók nagy száma miatt a jövőben is szükség lesz toronyházak­ra, emellett azonban ezeknek az új igényeknek megfelelő lakótelepek építését is terve­zi az építőipar. A néhány szintes, viszonylag . sűrűbb ■beépítésű lakótelepi házak korszerű és gazdaságos köz­művesítése és energiaellátá­sa a hagyományos lakótelepi megoldásoktól eltérő gyakor­latot kíván. Az új módszerek keresésére az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium más intézményekkel közösen tervpályázatot hirdetett. A pályázóknak e feladatokat mintalakótelepekre kell meg­oldaniuk, amihez a kiírást a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetnél vehetik át. A pályaművek beküldésének határideje 1983. november 15., f, elbírálásuk még az eszten­dő vegéig megtörténik. A múlt században a világon még mintegy félszáz dohány­fajtát tartottak nyilván. Elne­vezésüket rendszerint arról a vidékről kapták, ahol hono­sak voltak. így vált ismertté például nálunk a Debreceni, a Tiszai stb., valamint a Faddi, Rétháti kerti dohány. Ma­gyarország termőföldjének összetétele, éghajlata és a termelés módja jellegzetes magyar dohányt hozott létre. Ennek egyik igen tekintélyes, népszerű képviselője évszá­zadok óta változatlanul a Kerti dohány, majd 1938 óta a jelenleg legnagyobb terüle­ten termelt, hazai nemesíté- sű szabolcsi. Ugyancsak kitű­nő tulajdonságai vannak a füstölésre termelt fajták kö­zül a vidékeinken is megter- mő, Virgínia államból szár­mazó, azonos nevű növény­nek. Annak idején pipa-, vagy bagódohánynak hasz­nálták, nálunk Hevesi néven ismert. A fogyasztóközönség, a piac igényeihez — és nem utolsósorban az egészségügyi követelményekhez — igazod­va ma már olyan fajtákat kell termeszteni, amelyek ni­kotinban szegények, és köny- nyű, kellemes füstöt adnak. Ilyen a Hevesi, § Kerti, vala­mint az öntözéssel igen ma­gas terméseredményt adó Burley. A dohány a komló után a legtöbb munkát, a legseré­nyebb szorgoskodást kívánó ipari növény. Termesztése még nincs teljesen gépesítve. A vegyszeres gyomirtásnál, a permetezésnél, a kiültetésnél és a kapálásnál használha­tó dohánykombájnok még nem eléggé elterjedtek. De még ezek sem növelik a tel­jesítményt a dohánytörésaél. csak megkönnyítik a fizikai munkát. A szakemberek egyik célkitűzése a rövid tenyész­idejű, bőven termő fajták ki­alakítása, amelyek gyorsab­ban beérnek. Augusztus és szeptember ugyanis elég me­leg, a levegő páratartalma megfelelően kevés ahhoz, hogy a dohány levelei termé­szetes úton is gyorsan meg­száradjanak a dohánypajták­ban. Képünkön egy ilyen szá- rítópajtát láthatunk a felfű­zött levele^ ezreivel. Bővül az iskolatej-választék Kevés iskola Ä tejipari vállalatok az idén a tavalyinál mintegy 10 százalékkal több, csaknem 400 ezer műanyag pohárba csoma­golt iskolatejet, kakaót, kara­mellát állítanak elő. Ez a mennyiség azonban mindösz- sze az általános és középis­kolás tanulóifjúság 25 száza­lékának elegendő. A Tejipari Vállalatok Trösztjének tájékoztatása sze­rint sokkal több dobozos tej­termék előállítására lenne mód, a korábbi csomagoló­anyag-gondok is megszűntek, ma már itthon is gyártják a műanyag poharakat. A szállí­tás sem okoz problémát, ezt vidéken a tejipari vállalatok, a fővárosban főként a Gyer­mekélelmezési Vállalat meg­oldja. Az iskolák azonban sokhe­lyütt elutasítják a tejipar, illetve a szállítóvállalat ajánlatát arra hivatkozva, hogy hiányzik a megfelelő tá­roló- és elosztóhelyiség, gon­dot okoz a poharak és egyéb hulladékok eltakarítása, el­rendel tejet szállítása. Általában nem' megoldott az sem, ki a fele­lőse az iskolatej beszerzésé-] nek, szétosztásának. Van,' ahol nyugdíjasok, esetenként a portások, másutt vállalko­zókedvű szülők vállalják ezt fa feladatot, s csak igen kevés helyen akad korszerűen fel­szerelt iskolabüfé. Az iskola- tej-árusítás legkorszerűbb módját, az automata adago-; lót pedig még csak kísérlet-] ként vezették be néhány nagy; középiskolában. Az Országos Egészségneve? lési Intézet az illetékes taná-J csókkal valamint a tejipari vállalatokkal közösen széles körű propagandát fejt ki an« nak érdekében, hogy mind több gyermek jusson egészsé-. ges reggeli-, tízórai italához! A tejipar pedig a választékot! igyekszik bővíteni, ízesített tejtermékkel, gyümölcsjog-j hurtokkal, s a gyerekek kö-' rében igen népszerű Túró Ru? dival. Ezek korszerű csórna? golásuk révén szintén egysze? rűen szállíthatók, g oszthatóié szét az iskolákban. fcjQQRAP 3 1MZ- ySRtemJjeí sierdq < 3 ‘

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents