Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-30 / 231. szám

EGY ESTE LUCFALVÄN x Hét nyelven egy akarattal NYERESÉGESED GXZDAIICODM^^ Szeretném folytatni a kedvező folyamatokat SÖTÉT ÜLTE MEG a bár- kányi völgyet, amikor megér­keztünk, ám az iskola kivilá­gított ablakai jelezték, Luc- falván valami készül. Meleg fogadtatásban részesültünk, s a legilletékesebbek, Ben- kocs Imre, a Hazafias Nép­front helyi bizottságának el­nöke, Cserényi János iskola- igazgató, Krajcsi János igaz­gatóhelyettes amolyan rög­tönzött sajtótájékoztatót tar­tottak, megelőzendő a kibő­vített népfrontbizottsági ülést, amely egyben nemzetiségi küldöttválasztó értekezletre hívta össze a község lakóit. Már az első mondatokból kiderült, hogy bár Luciáivá kistelepülés, alig nyolcszáz la­kót számlál, mégis van mivel dicsekednie. Hát igen, köny- nyű ott érvényesíteni a nem­zetiségpolitikai célkitűzése­ket, ahol az emberek 89 szá­zaléka még ma is beszéli, a napi gyakorlatban használ­ja a szlovák nyelvet. S en­nek kapcsán élnek a hagyo­mányok, a népi kultúra kin­csei. A gyerekek már az óvo­dában tanulnak szlovákul, aztán nyolc éven keresztül az általános iskolában fejlesz­tik tovább tudásukat. Más községekkel ellentétben, itt nincs hiány szlovák szakos pedagógusból — hatan van­nak, kölcsön is tudunk adni közülük — jegyezte meg tré­fásan az iskola igazgatója. A nyelvoktatás színvonalát fém­jelzi, hogy például 1980-ban a lucfalvai iskolások Békés­csabán az országos tanulmá­nyi versenyen második he­lyezést értele el. Hogyan maradhatott ény- hyire élő a nyelv ezen a te­rületen? A kérdés taglalása­kor Benkocs Imre, a HNF el­nöke. vissszakanyarodott a hatvanas évekhez, amikor Luciáivá bekötőút hiányában közlekedési gondok miatt el volt zárva a külvilágtól. A lakosság helyben keresett munkalehetőséget, helyben választott párt magának. — Aki meg benősült ide más fa­luból, kénytelen volt megta­nulni szlovákul, ha az anyós­sal, apóssal szót akart érte­ni. Mint jómagam is! A küldöttgyűlés előtt azt is megtudtuk, hogy az általános művelődési központban két függetlenített népművelőt alkalmaznak, s közülük az egyik szlovák. (Úgy véljük, megszívlelendő példa ez más nemzetiségi községek szá­mára !) ESTE HATRA járt az idő, amikor megkezdődött a ki­bővített népfront bizottsági ülés, a küldöttválasztó érte­kezlet. A tanteremben igen kis számú hallgatóság gyűlt egybe, a völgy lakói ez idő tájt szőleik szüretelésévelfog- lalatoskodnak, uram bocsá’ netán a kedd esti tévéfilm, a „Kórház a város szélén” tar­totta otthon az embereket... Mindenesetre, akik eljöttek, nem bánták meg, akik ott­hon maradtak, sajnálhatják. Krajcsi János, az iskola he­lyettes igazgatója beszámo­lójából megtudtuk (ami az előzetes beszélgetésből ki­maradt), hogy igen jók a ha­tármenti kapcsolatok, a helyi termelőszövetkezet a láváik­kal, az iskola pedig a gyetvai úttörőházzal és iskolával épí­tett élő együttműködést. Köl­csönösek oda-vissza a látoga­tások, a kultúrműsorok, jól bevált a csereüdültetés. Luc­falvai gyerekek Syetván. az ottaniak pedig Zánkán üdül­ik Ikladi Ipari Műszergyár berceli gyáregységének dolgo­zói közül sokan munkájuk mellett szerezték meg szak­munkás-bizonyítványukat. Scneider Lászlóné is — képünkön — azok közé tartozik, akik, hogy szakmai hozzáértésüket növeljék, vizsgát tettek elektrolakatos-ismeretekből. 1976 óta hatékonyabban, minőségileg magasabb szinten láthatja el feladatait, amelyek ezekben a hónapokban szüntelenül növekednek, ugyanis a berceli gyáregységből mind több ter­mék készül exportra. Ezek az áruk a piac megtartása ér­dekében csak kifogástalanok lehetnek. — kulcsár — tek. A pedagógusok gyakran járnak a határon túlra to­vábbképzésre, a termelőszö­vetkezetek aratás idején nyúj­tanak segítséget egymásnak. A tanulmányi versenyek első helyezettjei Besztercebányán tölthetnek egy hetet. Megtud­tuk azt is, hogy a könyv­tár állományának fele szlo­vák nyelvű, ám ezt elsősor­ban a gyerekek forgatják, az idősebb korosztály nem él a lehetőséggel. Népszerű a fa­luban a miskolci rádió szlo­vák nyelvű adása, ám kérik az emberek, hogy ennek mű­sorait jobban, részletesebben propagálják. Krajcsi János végezetül ar­ra kérte a megjelenteket, hogy a párt, a tanács, a nép­front segítségével gyűjtsék ősszé a padlásokon, lomtá­rakban fellelhető népi, tár­gyi emlékeket, mert ilyen községben, mint Lucfalva, el­kelne egy szlovák tájház. A hozzászólásokból egyér­telműen kicsengett, szlovák, magyar, nem választható el egymástól. Egy helyütt, egy faluban élnek. A nemzetiségi politika dicséretes, a nyelv, a hagyomány őrzése feladat. A gondok, a problémák közö­sek. Azokat megoldani együt­tes erővel lehet, s ez már nem nemzetiségi kérdés. Az például, hogy Lucfalván hosz- szú évek óta rossz a vízellá­tás. Fúrtak ugyan kutat, szó van a vízműtársulás megala­kulásáról. De csak szó van, tett annál kevesebb. A vá­laszból kiderült, a szóban forgó kút vize vizsgálatra szorul, a vízműtársuláshoz na­gyon sok pénz, az állami tá­mogatáson túl a lakosság te­temes anyagi hozzájárulása szükséges. Megoldást találni sürgető szükség. A Nagybár- kányi közös Tanács mindent megtesz ennek érdekében. S, hogy ki képviseli a no­vember 19—21. között meg­rendezendő országos nemze­tiségi kongresszuson a fa­lut? Az egybegyűltek egyön­tetűen Cserényi János, helyi pártalapszervezeti titkár, az iskola igazgatója mellett tet­ték le voksukat. CSERÉNYI JANOS, mint a megyei nemzetiségi bizott­ság tagja legfontosabb fel­adatnak a közoktatás, a köz- művelődés tárgyi feltételei­nek javítását tartja. Azt, hogy a kultúrotthon megújuljon, hogy az öntevékeny együtte­sek nagyobb támogatást kap­janak, hogy a falu több pont­ján működő iskolai osztályok közös épületbe kerüljenek, hogy ^ Lucfalva lakói segítsék és támogassák a községpoli­tikai célkitűzéseket. Két nyel­ven egy akarattal! Kiss Mária Kedves, közvetlen, az arcán pedig állandóan biztató mosoly látható. Herboly Györgyről, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának új vezetőjéről van szó, aki ezt megelőzően ugyan­ennek a kollektívának volt a gazdasági vezetője. — Innen azért egészen más foglalkozni a gyárral, a tennivalókkal, mint az előző munkahelyemen, bár akikor is részletesen ismertem eredmé­nyeinket, gondjainkat, a meg­oldásra váró feladatokat. Űj beosztásomban szeretném to­vább folytatni, szélesíteni, még értékesebbé tenni az eddigi jó irányú folyamatokat, ame­lyek több tekintetben gyors sodrásúak is voltak — sűríti egybe vezetői elképzeléseinek lényegét, amit hitvallásának is felfoghatunk, örökség magának Is Ezek után nézzük meg mi­lyen örökséget hagyott önma­gának? — Az első féléves tőkéster- vet és a belföldi kötelezettsé­geinket teljesítettük. Árviták elhúzódása miatt minimális lemaradásunk van a szocialis­ta exportnál. Nyereségünk vi­szont meghaladja a tervezet­tet. Mindegyik piacra nyere­séggel állítjuk élő a terméke­inket, berendezéseinket. Kirí­vóan nagyon rossz, vagy na­gyon jó nyereséget hozó gyárt­mányaink nincsenek. Termé­keink egyediek. Csupán az olajipari berendezéseinknél vannak visszatérőek, de azok elektronikai megoldása eltér egymástól. A gyártmányokhoz természetesen alkatrészeket is készítünk. Amit a nyereséggel kapcsolatban mondtam, az termelési adó nélkül értendő — mondja az új gyárvezető. Mivel jelen pillanatban meg- rendelésgomdjaifc nincsenek, érthető, hogy figyelmüket el­sősorban a termelés folyama­tosságának biztosítására össz­pontosítják, mondván: ez az egyik feltétele a gazdaságos­ságnak. Egyébként a gyakor­lat számtalanszor bebizonyí­totta, rádöbbentette őket, hogy akármilyen ügyesen is formál­ják a feltételek kialakítását, valami mindig megzavarja a legjobb elképzeléseket. Ilyen­kor aztán soron kívül és gyor­san kell intézkedniük, ami bi-- zony költségtöbblettel is jár. — A gazdálkodás hatékony­ságának növelése érdekében eddig nem volt szükség újabb különleges intézkedésekre — utal a jelenlegi állapotokra Herboly György: — Minden termelési szervezet tudja mi­lyen költségekkel gazdálkod­hat, s ennek megfelelően oldja meg feladatát. E tekin- letben az első fél évben vi­szonylag kedvezően alakult a helyzet. Például a rezsiköltsé­geknél 3 milliót takarítottunk meg a tervhez képest. Az anyaggazdálkodásban mind a főmunkaidőben, mind a vál­lalati munkaközösségeknél biz­tató kezdeményezések szület­tek. A takarékoskodás érdeke az üzem dolgozóinak, különö­sen az előkészítő üzemben és minden vezető beosztásban lé­vő irányítónak. Az újabb eredmények elérése érdekében az anyagkiírásnál felhasznál­juk a korábbi tapasztalatokat, azaz jobban testre szabjuk a felhasználható anyagmennyi­séget. A gazdálkodás javítása céljából gépesítjük a műszaki előkészítést, mert ma már olyan bonyolultak gyártmá­nyaink, hogy képtelenek va­gyunk azok anyagszükségletét fejben tartani, végigkísérni Az ezzel kapcsolatos felmérő munka már folyik, a végső megoldást 1985-ne tervezzük. — S mi lesz addig? — A műszaki előkészítés korszerűsítését végző csoport által felvetett okos gondolato­kat muszáj hasznosítanunk. Ennek megfelelően meg kell gyorsítanunk a vitás esetek eldöntését Ugyanez vonatko­zik a számlázásra és az anyagmódosításra. Közelebb kell hozmunk a tervezői áll­mokat a valósághoz, azaz az eddigieknél gyakrabban kell élnünk a helyettesíthető anya­gok alkalmazásával. A felso­rolt gondok szorítását koráb­ban is éreztük, csupán any- nyiiból ért váratlanul bennün­ket, hogy egyszerre szakadt a nyakunkba. Ennek megfele­lően kell meghoznunk n múlhatatlanul szükséges több­irányú intézkedéseket. — Nehéz egy rendelési ügy összeállítani, hogy az a meg­lévő munkaerőt optimálisan lekösse — kór ismét szót a gyámegységvezető, majd a kö­vetkezőket momdjai Gazdálkodni gazdálkodni — Egyrészt «gyecfi gyárt­mányaink, másrészt az alkat­részek sokfélesége miatt. Azt sem szabad elfeledni, hogy az innen kikerülő termékek min­den esetben életveszélyt je­lentenek, mert robbanásves/é­Földrengésjelző Tahititól mintegy 1600 ta­ré délnyugatra amerikai tu­dósok földrengésjelző állo­mást rendeztek be a Csendes­óceán fenekén. Az állomás érzékelőkből áll, amelyek jó tíz méter hosszú és 20 cm vastag csövekben rejtőznek, valamint egy adatfogadó lyesek, ebből adódóan igen magasak a műszaki követel­mények. Ilyen körülmények között kell megoldanunk a gazdálkodással kapcsolatos szigorúbb követelményeket. Csak azt az anyagot lehet be­szerezni, amit az első számú vezetők engedélyeznek. Arra töieksizünk, hogy csak olyan anyagokat és akkor szerezzünk be, amikor azt azonnal fel­használjuk. — Megszokták ezt az új helyzetet az érdekeltek? — Az anyagmegrendelések eleve úgy kerülnek elém, il­letve elénk, hogy a fele már ki van húzva. Van amikor vi­szont csak rákérdezésre zsu­gorodik a lista. Máskor meg újabbakkal bővül, mert így kívánja a termelés folyamatos­sága. Olyan viszont nincs, hogy nem rendeltük meg...’ — Egyéb módszert is al­kalmaznak az eredményes gaz-' dálkodás érdekében? — Igen. Például megerősít tettük az előkészítő üzemün­ket. Ennek során több felada­tot átadtunk a vegyipari gép-*’ gyártó üzemnek. Az expozív üzem két műszakos termeléséi háromra kívánjuk átállítani, amennyiben meg tudjuk hoz­zá szerezni a szükséges lét-J számot. Egyébként ez a leg-’ nagyobb gondunk. A tervhez képest 30 fővel kevesebb a fizikai dolgozók létszáma. Hogy meg tudjuk tartani a jó szak­embereket, s megfizetni is képesek legyünk, ezért más esetekben kisebb képességű emberekkel is be kell érnünk — mondja gondterhelten í'et'- boly György, Más pozrdábato A tervoMus első évében’ szaladtak a megrendelők után. Aztán egyenesbe jöttek. Oly­annyira, hogy valószínű jövőre sem lesznek megremdelésgond- jaik. Kicsit tréfásam, így bú-; csúzoitt az új gyárvezető: — Legnagyobb gon d uók, hogy 1985-re még nincs kőnk-' rét megrendelésünk. A megváltozott, előnyö­sebb pozíció viszont nem ad-; hat okot semmiféle önelégült­ségre. Ellenkezőleg: még haté-; konyább munkára ösztönöz. » ; Venesz Károly ] a tengerfenéken szintből, amely egy számító­gépnek, egy adatrögzítőnek és telepeknek ad otthont. Egy 150 méter mély fúrólyukba lesüllyesztve a szonda a szá­razföldtől oly távoli rengés-; hullámokat rögzít, amelyek a szárazföldön elhelyezett sze­izmográfokkal nem vehetők. EGY KOMMUNISTA HARCOS EMLÉKEZETE Hetvenöt éve született Gyáros László Hetvenöt évvel ezelőtt, 1908. október 1-én született Budapesten Gyáros László, a nemzetközi kommunista mozgalom kiváló harcosa. Az érettségi után arany­művesszakmát tanult, s már 18 évesen tagja lett a nemesfémes-szakszer vezet­nek. Abban az időben még élt a hagyomány: a felsza­badult fiatal segédek mi­előtt elhelyezkedhettek vol­na, „vakoltak”, vagyis kül­földi útra mentek s olyan helyeken dolgoztak, ahol az adott szakma fortélyait, leg­inkább el lehetett sajátíta­ni. Gyáros László Belgium­ba ment s Brüsszelben kap­csolódott be a kommunista pártba, 1931-bea. Később a belgiumi magyar nyelvű pártcsoportok központi ve­zetőségének titkára lett Amikor 1936 júliusában spanyol ellenforradalmár tisztek fellázadtak a de­mokratikus kormány ellen, magyar kommunisták egész sora sietett a spanyol nép segítségére. így 1936 őszén — sok-sok társával együtt — ő is tagja lett a nem-, zetkozi brigádnak. Száza­dosként, zászlóalj politikai tisztként küzdött. A fron­ton háromszor sebesült meg, harmadik alkalom­mal elvesztette — ez Jara- mánál történt — a balke­zét. A véres polgárháború ekkor már a végkifejlethez közeledett, a németek és olaszok által is támogatott fasiszta túlerővel szemben hasztalan volt minden hő­siesség. A spanyol földet el­hagyó nemzetközi brigadis- ták franciaországi interná­ló táborba kerültek. Innen jutott el 1939-ben Gyáros László — szovjet segít­séggel — Moszkvába, ahol gondos gyógykezelésben ré­szesült. Felépülése után a moszkvai rádió magyar szekciójának munkatársa lett, s az idegen nyelvek fő­iskolájának francia szakán folytatta tanulmányait. A második világháború kitörése után — a rá any- nyira jellemző módon — nem élt a spanyol polgár- háború sérültjeinek kijáró kímélettel. Közvetlenül részt akart venni a fasiszták' el­leni harcokban, Magyaror­szág; felszabadításában. Ma­gára öltötte hát a szovjet hadsereg politikai százado­si zubbonyát, hogy a fron­ton folytassa a fasizmus el­len azt a küzdelmet, me­lyet a spanyolországi vere­ség félbeszakított, számta­lan ütközetben vett részt, s harcokkal, megpróbáltatá­sokkal teli életének nagy elégtétele volt ez. Annak idején ösztönös lázadóként, mint képzet­len iratai munkás vágott neki a világnak. Most mint tudatos, harcedzett, tapasz­talt kommunista térhetett vissza felszabadított hazájá­ba. A szovjet hadsereg lapjának, az Üj Szónak lett a segedszerkesztője, majd szerkesztőként tevékenyke­dett a Magyar Távirati Iro­dánál és különböző lapok­nál. Több mint egy évtize­det töltött fontos diplomá­ciai posztokon. Volt a Kül­ügyminisztérium szóvivője, s az ellenforradalom leve­rését követő időszakban a Minisztertanács Tájékozta­tási Hivatalának elnöke is. Mint ízig-vérig internaci­onalista és nagy tapaszta­laid diplomata, mindig fon­tos feladatának tekintette a nemzetközi kapcsolatok fejlesztésén való munkálko­dást mind a sajtó terüle­tén, mind pedig a partizán- szövetségben, amelynek élete végéig aktív és meg­becsült tagja, funkcionáriu­sa volt. Sokan szerették, s bár kora if júságától kezdve jócs­kán volt köze a történe-’ lemhez, annak formáiásá-i hoz, s a kommunista moz­galom első soraiban küz­dött, soha nem öltötte ma­gára a veterán megkövült pózát. Személyisége szinte időtlen és örökifjú maradt: ezért is talált olyan köny- nyen utat mindig a fiata-l labb generáció szívéhez. U. L . ’ r NÓGRÁD - 1983. szeptember 30., pértfek 3 /

Next

/
Thumbnails
Contents