Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-03 / 208. szám
A „nagy menet” előtt. Leszállásra várva, Kányásor Nagy feladatok várnak az év hátralevő részében a mén- kesiekre is. A képen Verbenszki Ferenc vájár, a Kossuth nevét viselő frontbrigád tagja, a biztosítószerkezet beépítését végzi. rr-'-ren 1, . ■ ' ■ í. Korszerű technika segítségével látja el feladatát a szoros- patalii aknaüzemben Herczeg István diszpécser. A három Jelenleg üzemelő külfejtés közül a legfiatalabb a Nyírmed II. A négy mélyművelésű akna mellett ezek az üzemek is jelentős mértékben hozzájárulnak a vállalati tervek teljesítéséhez. Jó szerencséi! Gyerekembemek is kicsi voltam, de a látványt míg élek, már sosem felejtem el. Rossz álomból riadtan nem anyám mellé bújtam, hogy meleg takarója alatt megnyugvást találjak, hanem kimentem a konyhába, ahol a sparheltban, mert hideg tél volt, még hajnalok hajnalán is parázslott a tűz, s nekikönyököltem az ablakpárkánynak. Néztem, nézelődtem egy ideig, lestem a hótól vastagon takart hegyeket, mígnem felsejlett előttem a hajnal nagy varázslata. Szemben, a domboldalon, mint megany- nyi szentjánosbogár, karbidlámpák fénye csillogott. Bányászok meneteltek, szorosan, egymás nyomába lépve, a térden felül érő hóban. Fényképezőgép objektívje sem örökíthette meg volna élesebben a képet, miként az, harminc-egynéhány év után, kitörülheteltlenül él emlékezetemben. Nagy tél volt, harminc-negyven centis hóval, a mátranováki bányák meg négy kilométernyire a pusztától. És maguknak — kérdeztem akikor idősebb Juhász Jánost, aki néhány esztendővel ezelőtt ment nyugdíjba a ménkesi aknaüzemből —mindig be kell menni a munkába? Be! — válaszolta a gye- rekembemak. A szénre mindenkor mindenkinek szüksége van...! A nógrádi szénbányászat kezdetét 1868-ra teszik, ám a Bécsben megjelent Pressbur- ger Zeitung —, miként ezt Dzsida Jenő okleveles bányamérnök csaknem négy évtizeddel ezelőtt, megjelent, a nógrádi szénbányászkodásról hiteles dokumentumokat feltáró könyvében közzéteszi —, a lap, már az 1767. decemberi számában beszámol arról csekély számú olvasóinak, hogy Salgó-Tarjánban a múlt nyáron gyulladt meg a föld és égett erős füsttel két hónapig. Az elégett föld négy öl hosszban, két öl szélességben és két láb vastagságban kőszénné változott, mely hosszú lánggal és kénes szaggal ég. Persze, nem a föld gyulladt ki, hanem a szén. Az — a mai napjainkban Ismét nagy figyelmet érdemlő ásvány, amelynek kitermelésére és hasznosítására újabban ismét nagy energiát fordítunk. A nógrádi bányák a visz- szafejlesztést megelőző években — az adat 1965-ös — még több mint három és fél millió tonna szenet adtak a népgazdaságnak. Az azóta négyre csappant mélyművelésű akna — Kányás, Ménkes, Szorospatak és Tiribes —, valamint a homokterenyei, a nyírmedi és a kazári külszíni fejtések dolgozóinak feladata ebben az évben egy- millió-negyvenezer tonna szén kitermelése. Erre a mennyiségre az elképzelések szerint még tízezer tonnát rátesznek többletként. A törekvés érthető, hiszen a múlt esztendőben, mikor is a hazai szénbányászat 26 millió 79 ezer tonna szenet termelt, még csaknem kétmillió ton- M^bejn^|itahT^^zorul'tunk. Zsuffa Miklós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója is e téma feszegetésével kezdi mondanivalóját: — A VI. ötéves tervben megfogalmazott célkitűzések nagy feladatokat határoztak meg a hazai szénbányászatnak. Ügy, mint, hogy az energiaellátásban növekedjen ismét a szén szerepe, mérséklődjék ezáltal az importból származó kőolajszármazékok felhasználása, mégpedig olyan mennyiségben, hogy v ezzel jelentősen hozzá tudjunk járulni a népgazdasági egyensúly helyzetének javításához. Nekünk, nógrádi szénbányászoknak a tervidőszak meg- kezdetekor az volt a feladatunk, hogy hosszabb távon, eredményes gazdálkodással, a fogyasztói igényeknek jobban megfelelő termelési struktúra kialakításával tegyünk eleget .a velünk szemben támasztott követelményeknek. A félidei mérleg megvonásakor felettes szerveink is azt, állapították meg, hogy munkánkat eredményesen végezzük. Mégpedig nehéz, az élőzőekinél lényegesen több energiát igénylő teendő^ közepette. Hiszen tavalytól lehetőségünk nyílt egy hosszabb távú rekonstrukciós program megvalósításának megkezdésére, amely biztosítja a nógrádi szénbányászat jövőjét. A széntermelési tervek teljesítésével párhuzamosan valósítják meg a komplex gépesítést, amely nagyban hozzájárul majd a munka hatékonyságának növeléséhez, a mélyművelésű bányák automatizáltabb, műszerezettebb, biztonságosabb üzemeltetéséhez. E program megvalósítása nagy feladatot ró a Nógrádi Szénbányák kollektívájára, amelynek eleddig sikerrel tettünk elegét. Pedig jócskán akadtak nehézségeink. Különösen súlyosbította tevékenységünket, hogy — érzékenyein érintve a vállalat gazdálkodásának eredményességét — legnagyobb aknaüzemünk, a kányásd, mélyen alatta maradt a tőle elvártaknak. Mindezek ellenére azonban a velünk kapcsolatban álló erőművek és TÜZÉP- telepek igényeit sikerült teljesítenünk. — Az év még hátralevő időszakában további nagy erőfeszítésekre van szükségünk, hogy a velünk szemben támasztott követelményeknek eleget tegyünk. Különösen sokat várunk a mind nagyobb mennyiségű, jó minőségű szén kitermelésében Kányástul, a Tiribesen nemrég megkezdett egyes telepi részen, valamint a Nyírmed II. külszíni fejtésen dolgozóktól. Mindemellett bízunk abban, hogy a Ménkesen és a szorospataki aknaüzemben a közeli napokban beinduló, korszerű technikával felszerelt frontfejtések is, többlettermelésükkel, hozzájárulnak a mélyművelésű bányák termelési tervének időarányos túlteljesítéséhez. A közelmúltban megtartott műszaki tanácskozások, termelési értekezletek, s egyéb fórumokon elhangzott hozzászólások, véleménynyilvánítások alapján, s jelenlegi eredményeinket tudva, úgy tűnik, hogy a Nógrádi Szénbányák, az előző évekhez hasonlóan, az idén is eredményesen teljesíti célkitűzéseit. Még tavaly, Mátranovák környékén jártam, jól bent a hegyek között. Fent az egyik tetőn, Szoroslápa-tanya térségében, azzal állt elém, gépéről leszállva a dózeros, aki a tsz kombájnjainak egyengette áz utat, hogy nyissunk bányát! „Még egymétemyi földet letúrok innen, 06zt’ itt a szén. Megteszlek igazgatónak, én meg műszaki igazgatóhelyettes leszek!” — nevetett harsányan. Tényleg: néztem a földet, a barnára égett színűt, s láttam, imitt-amott, mint bánatos könnycsepp, kibuggyant már belőle a szén. Sárgás színű sebfoltot viselnek már a zölden tarkálló dombok Szoroslápa-tanya környékén. Április húszadikán nagy teljesítményű gépmonstrumok kezdték meg • a szén fölül a homokos _ agyag letakarását. A Tiszántúlról jött gépek azóta hatalmas munkát végeztek, több tízezer tonna földet toltak le a Nyírmed II. külfejtés néven ismert üzem mélyben rejtőzködő kincse feltárásához. — A Nógrádi Szénbányák harmadik külszíni fejtésén — mondta Tóth József üzemvezető —, a termelési napló beírása szerint május 25-én indult el az első szénszállítmány a nagybátonyi szénosztályozóba. Azon a napon 84,'2 tonna volt a termelés. Azóta meg...! Augusztusban csaknem tizennégyezer tonnát termeltünk ki. A már régebben működő kazári és homokterenyei mellett a Nyírmed II. külfejtésre is nagy feladatok hárulnak. A tervek szerint még ebben az évben százezer tonna szenet kell eljuttatniok Nagybátonyba, s kívánalom, hogy ennek jelentős hányada, több mint hatvanezer tonna, alkalmas legyen a vásárlói igények kielégítésére. Amire van is remény, hiszen az itteni temelvény jó, darabos, s kalóriatartalma, a vizsgálatok szerint, eléri a 3500— 4000 kalóriát Dübörögnek a gépek az eddig csak csendhez szokott völgykoszorúban, mondják, néha őzek jelennek meg e hegykaréjon és úgy tekintenek alá, szinte megbabonázva, mintha csoda történt volna. Pedig erről szó sincs: tervszerű, hosszú esztendők biztonságos gazdálkodását eredményező munkát „indítottak el” a Nógrádi Szénbányák vezetői. Még a közelmúltban is, alig néhány esztendeje, szóbeszéd tárgya volt: vajon van-e jövője, s, ha igen, mennyi .ideig tart Nógrád megyében a szénbányászat? Az efféle bizonytalanságot az idézte elő,' hogy a visszafejlesztést követő időszakban bizony, kevés summa jutott további; szénvagyonit feltáró kutatásokra. S miáltal a még manapság is ■emlegetett olajár- robbanás híven igazolta a szá J lárd energiahordozók létjogosultságát, lett újra tekintélye a szénnek. És lett pénz fellelésének biztosítására... — A kutatások eredménye-’ kénit — mondja Tóth József, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgató-helyettese — bebizonyosodott, hogy a Kányás környéki terület, megfelelő előkészítés után, képes arra, hogy a jelenlegi 300 ezer tonnás termelését évi 750 ezer tonnára növelje. A tavaly megkezdett rekonstrukció —,' amely magában foglalja egy, a kányási bányából a nagybátonyi szénosztályozóig vezető _ szállítóakna mélyítését, s majdan egy szénmosómű építését — a számítások szerint jelentősen növeli a vállalat árbevételét és eredményességét azzal, hogy az előzőekinél sokkal több, jobb minőségű szenet tud a vásárlók rendelkezésére bocsátani.' Eüképzeléseink szerint a VII.' ötéves terv második felében a Nógrádi Szénbányák már külső támogatás nélkül is megáll a maga lábán. És vélem, még eredményesebb lesz. S ez szükségszerű, hiszen Nógrád megyében még az évezreden túl is van jövője a szénbányászatnak. Állok Kányáson, műszak- váltáskor a felvonókas előtt Néhány perc sem telik belé, amikor a kiszállók között megpillantom hajdani osztálytársamat. Másodpercnyi türelmet kér csak, míg félrevonulva kiköpi szájából a nyállal összekeveredett szénport, s aztán fáradtan kérdi: — Mi szél hozott erre? Mondom néki, csak úgy..r _ — Hát én meg nemcsak úgy! Mert én, most már, eny- nyi idő után úgy vélem, erre születtem. Én bányász vagyok, s az is maradok. No, jó szerencsét! — nyújt kezet. — Majd még találkozunk! Elvonul, ázott, szénporos ruhában, sáros gumicsizmában a fürdő felé. Jó szerencsét! — mondom utána. Jó szerencsét mindenkinek, aki bányász! Az oldalt Irta és összeállította: Karácsony György Fényképek: Kulcsár József, Barna Alfréd és Krekács Mikló! _
