Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

Tanévkezdés után az ország legnagyobb iskolájában Irta: Dr. Kurucz Imre, a TIT főtitkára Az ősz beküszöníével a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat előadótermeiben, klubjaiban Nógrádban is felpezsdül az élet. Igaz ugyan, hogy a társulat a naptári évnek megfelelően tervezi és végzi munkáját, és az is igaz, hogy a nyár egyáltalán nem ne­vezhető uborkaszezonnak, de a munka dan­dárja mégiscsak szeptemberben kezdődik. A megyei, városi-járási TIT-szcrvezetck ekkor véglegesítik az iskolákkal, művelődési há­zakkal, a munkahelyekkel és a különböző társadalmi szervezetekkel az ismeretterjesz­tő programjaikat, megkezdődnek a szakmai és az idegen nyelvi tanfolyamok, a társada­lom- és a természettudományok valamennyi ágát felölelő, legkülönbözőbb szabadegyete­mek, előadássorozatok, a rövid nyári szünet után ismét folytatódnak a pianetáriumi műsorok. Nemzedékek — b. a. — Óvodásoktól az egyetemistákig Egyre népszerűbbek az óvodáskorúak számára szer­vezett játékos elemekre épülő idegen nyelvi tanfolyamok. Ezek részvevői a szó szoros értelmében játszva tanulják meg az első orosz, német vagy angol mondatokat, mi­közben a szülők, nagyszülők egy másik teremben orvosok­kal, pszichológusokkal, óvó nénikkel válthatnak szót a gyermeknevelésről. Szent­endrén kísérletképpen bemu­tató és gyakorló óvodakertet hoznak létre ezen az őszön, hogy a kicsik közvetlen kap­csolatot teremthessenek a ter­mészettel. Az általános iskola alsó ta­gozatában nagyjelentőségű vállalkozás a Békés megyei szervezet kezdeményezése: az iskolai idegennyeiv-oktatást megelőző, előkészítő úgyneve­zett szoktató foglalkozások bevezetése a harmadik-negye­dik osztályos tanulók között. A felső tagozatosok körében igen népszerűek a különböző tudománybaráti körök, szak­körök. A legnagyobb múltra a kis matematikus baráti körök tekintenek vissza és számuk ez évben már megközelíti az ezret. Emellett sikerrel mű­ködnek a kis biológus, fizi­kus, kémikus és történelem­baráti körök is, a községek­ben pedig — a Hajdú-Bihar megyei szervezet javaslatára — terjedőben vannak az úgy­nevezett levelező baráti körök. Budapesten és vidéki ter­mészettudományi stúdióink­ban közkedveltek a különbö­ző hobbi és szakkörök (csil­lagászati, híradástechnikai, akvarisztikai stb.), amelyek között külön is figyelemre méltó a tatabányai Herman Ottó komplex természettudo­mányi szakkör. A középiskolákban, diákott­honokban kimondottan a fia­talok számára kidolgozott té­majavaslatok alapján szer­vezzük a vitaköröket, klubo­kat, önismereti köröket, film­délutánokat. Az életkori sa­játosságoknak megfelelően szinte nincs olyan társada­lomtudományi, vagy termé­szettudományi kérdés, amely valamilyen formában ne ke­rülne szóbá ezeken az össze­jöveteleken. Örvendetes je­lenség, hogy újabban erőtel­jesen növekszik a szakmun­kásképző intézetek érdeklődé­se az ismeretterjesztés iránt. Az iskolák mindennapi éle­téhez .legszorosabban az óra­rend keretei közé illeszkedő előadásainkkal, rendhagyó órákkal kapcsolódunk. ÍAz egyes tantárgyak anyagait kül­ső előadók, szakemberek egé­szítik ki előadással, kísérletek bemutatásával, filmvetítéssel, tanulmányi kirándulásokkal, planetáriumok látogatásával, laboratóriumi gyakorlatokkal összekötve. A rendhagyó iro­dalom- és történelemórákat gyakran tartjuk könyvtárak­ban. múzeumokban, levéltá­rakban nemegyszer előadó- művészek közreműködésével. Az osztályfőnöki órák, úttörő- és KISZ-fog'lalkozások kere­tében politikai. világnézeti, jogi, honvédelmi. egészség- ügyi, pályaválasztási kérdé­sekről szólnak előadóink. Továbbra sem csökken az igény a középiskola; tanulók részére szervezett egyetemi előkészítő tanfolyamok iránt, sőt újabb fejleményként Bács és Heves megyében már kö­zépiskolára előkészítő tanfo­lyamokat is szerveznek. A főiskolákon és egyeteme­ken az idén is megkezdődnek a közéleti, közművelődésügyi tanfolyamok, amelyeken a hallgatók a felnőttoktatás-ne­velés és a közéleti szervező munka módszertani alapjait sajátíthatják el, mi több. már diákkorban megtarthatják az első önálló előadásaikat. Deb­recenben az agráregyetem, az orvosegyetem, a Kossuth La­jos Tudományegyetem és a tanárképző, főiskola részére közösen szerve­zünk rendezvényeket, amit a fiatalok azért tartanak sze­rencsésnek, mert így kitekint­hetnek egymás választott hi­vatására is. Ismeretterjesztés a fizikai dolgozók körében Társulatunk történelmi múltú jelmondatához illően — Tudománnyal a népért! —I ismeretterjesztő munkánkban 1 kiemelt feladatnak tekintjük a i keresőképes lakosság csak­nem háromnegyed részét ki­tevő fizikai dolgozók művelő­dési, tanulási igényeinek ki­elégítését. Egyedi előadások vagy előadássorozatok kereté­ben évenként mintegy 60 000 ismeretterjesztő rendezvényt szervezünk munkahelyeken, művelődési házakban, könyv­tárakban, TIT-helyiségekben a fizikai dolgozók részére. Különösen sok előadást tar­tanak műszaki, mezőgazdasá­gi, egészségügyi, földtudomá­nyi, jogi, pedagógiai, közgaz­dasági és nemzetközi politi­kai témakörökben. A megyei szervezetei: té­majavaslataikat majd minden munkahelyhez eljuttatják, s ,az ottani vezetőkkel közösen állítják össze az üzem köz- művelődési munkájába beil­leszkedő ismeretterjesztő programot. A szocialista bri­gádok körében népszerűek a kül- és belpolitikával, az or­szágos és helyi gazdaságpoli­tikával, az életmóddal, a mű­velődéssel, a szocialista er­kölccsel, demokráciával fog­lalkozó rendezvények, a kü­lönböző vetélkedőkre felkészi-. tő előadássorozatok. Idén először a mezőgazda- sági, élelmiszeripari üzemek­ben, a brigádvezetőket felké­szítő előadássorozatokat tar­tanak, hogy a résztvevők or­szágos, megyei, vállalati szin­tű gazdasági kérdésekről kap­hassanak tájékoztatót, a bri­gádvezetéssel kapcsolatos te­endőkről válthassanak szót. Az ország legszebb tájainak természeti, kulturális, gazda­sági értékeivel ismertetik meg a résztvevőket szakavatott or­szágjárás-vezetőink, az utazási irodákkal közösen szervezett őszi hét végi kirándulásainkon. Örvendetes, hogy egvre több ipari és mezőgazdasági üzem keresi fel a megyei, városi TIT-szervezeteinket ilyen igénnyel. A TIT-tanfolyamok közül a nagyközönség leginkább az idegen nyelvű tanfolyamain­kat ismeri. Ezekből várható­an az idén is négyezret indí­tunk, nemcsak a nagy világ­nyelvekből (orosz, angol, né­meti spanyol, francia), hanem a szomszéd népek nyelvéből, valamint tőlünk távolabb eső, de érdeklődésre számot tartó népek nyelveiből (svéd, tö­tök, japán). ' Tanfolyamaink közül mint­egy ezer munkahelyi szakmai jellegű lesz. Az igényeknek megfelelően elsősorban a kis és középnagyságú vállalatok, szövetkezetek munkásképzé­sébe, továbbképzésébe kap­csolódunk be. túlnyomórészt a rövidebb, 50—100 óráig ter­jedő üzemi tanfolyamok szer­vezésével. Ahol a rendeletek ezt lehetővé teszik, és az üzem vezetői igénylik a résztvevők a tanfolyam eredményes be­fejezésével ún. vállalati érvé­nyű bizonyítványt kapnak. Az illetékes állami továbbképző intézményekkel egyeztetve, részt1 vállalunk olyan, általá­ban több száz órás tanfolya­mok lebonyolításában is, ame­lyek állami érvényű bizonyít­ványt adó vizsgára , készítik fel a hallgatókat. Külön is említésre méltó a hat osztállyal működő Zala megyei úgynevezett szabad szombati munkásiskola, ahol az oktatás — nevének meg­felelően — munkaidőn kívül zajlik, és a résztvevők — kö­rülbelül százan — eredmé­nyes vizsga után szakmunkás­bizonyítványhoz, illetve má­sodik szakmai képesítéshez juthatnak. Folytatódnak mezőgazdasá­gi kistermelői tanfolyamaink is, egyelőre négy témakörben (sertéstenyésztés, nyúlte- nyésztés, integrált növényvé­delem, zöldségtermesztés). A hallgatók munkajegyzeteket és látogatási oklevelet sáp­nak. Az érdeklődést mi sem jellemzi jobban, minthogy már a magyarlakta jugoszláv területeken is kérték e kur­zusok megszervezését. Szabadegyetemek; tudományos tanácskozások A TIT a magyar közélet­ben egyedüllálló szervezet ab­ból a szempontból, hogy va­lamennyi művészeti, , humán és természettudományi ág képviselője, szakavatott mű­velője (pedagógus, jogász, közgazdász, műszaki szakem­ber, orvos, író, művész, poli­tikus és még hosszan lehetne folytatni a sort) megtalálható a tagok sorában. Eredményes ismeretterjesztő munkánk el­engedhetetlen feltétele, hogy a harmincezres tagság rend­szeres szakmai és módszerta­ni önképzését szerteágazó«« és sokrétűen ' biztosítsuk. Az ő részükre szervezett prog­ramok — azonban mivel ezek túlnyomó többsége nyilvános, . — másoknak is kiváló lehe­tőséget nyújtanak a művelő­dési igényük, tudományos műszaki érdeklődésük * kielé­gítésére. Szabadegyetemeink a nem szakember számára is lehető­vé teszik egy-egy tudomány­ág vagy művészeti ág magas - szintű megismerését. A téma­gazdagságot mi sem jellemzi jobban, mint hogy csak Bu­dapesten a József Attila sza­badegyetem 129 különböző témájú kurzust indít. Érdekesnek ígérkezik Csöng- rád megyében az építészeti kultúrával kapcsolatos orszá­gos konferenciasorozat, ame­lyen építőművészek, műszaki szakembet ek és városterve­zők vitatják meg közös gond­jaikat. Ugyancsak Csongrád megyében szervezzük azt a nemzetközi tanácskozást, ahol négy svájci szakember pszi­choterápiás bemutató foglal­kozásokat tart majd magyar pszichológusoknak, szocioló­gusoknak, pedagógusoknak.' Októberben Pécsett háromna­pos Babits-emlékülést rende­zünk, novemberben pedig Sopronban Luther Márton születésének 5G0. évfordulója alkalmából a megemlékezés mellett mai egyházpolitikai kérdéseket is megvitatnak a résztvevők. A műszaki választmány 15. vándorgyűlésén Békéscsabán október 3-tól 5-ig a könnyű­ipar helyzetéről, feladatairól tanácskoznak a szakemberek, s ugyanebben a hónapban Gyulán, á mezőgazdasági és élelmezésügyi választmány tájkonferenciáján a húsipari exportlehetőségekről, f ela da- tokról váltanak szót külke­reskedők, kutatók és agrár­mérnökök. Minden embert foglalkoztató, izgalmas eszme­cseresorozat megrendezésére vállalkozott a Hajdú-Bihar megyei szervezetünk. Orvo­sok, pszichológusok közre­működésével A halál egészen más címmel kerekasztal-be- szélgetéseket tartanak az ősz folyamán. Budapesten a Pla­netáriumban rendezzük meg a csillagászati hét, a Kossuth klubban az egészségügyi hét központi előadásait, és azt követően ezekből a témákból — a széles körű érdeklődésre való tekintettel — az üze­mekben, művelődési házak­ban és az oktatási intézmé­nyekben is számos előadás megtartására kerül sor. RKCC^\\\\\\\\\\m\S\\\\\\\\\%\\\\\mK\N\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\V\^^^^ ’ Ám! jó itt következik — az mind olyanoktól -Származik, akiknek vannak, voltak szív­ügyeik és ami rossz mégis becseppen ide az élet drama­turgiája szerint — az meg azoktól ered, akiknek egyálta­lán nincsenek szívügyeik. De hát, mi is az, amit mind közönségesen bzívügynek szoktunk nevezni kizárólag az 'egyszerűség kedvéért, pedig ezek a szívügyek talán a leg- bonyolu.ltabbák, annyiféle in­dítékuk, szubjektív és más emberi tartalmuk van. A szív­ügy — eltekintve a szerelmi szívügyektől? — az embert a „megszállottságig” képes fog­lalkoztatni és úgy löki előre, hogy közben gúzsba is kötö­zi. .. A szívügytől nem lehet szabadulni. Csak a szívvel együtt. ’>smm Ügy járok ezzel a Horváth Endre hagyatéki és ajándé­kozási üggyel is, mint az ama­tőr kigyóbűvölő, aki gondatla­nul furulyázgat és mire észbe­kap egy valóságos óriás, teke- redik ki a fonott kosárból. „Csak úgy” benézünk a Ba­lassagyarmati városi Tanács­ra, csak úgy elbeszélgetünk erröl-arról. mert ezek a má­sok szemében hevenyészett és komolytalan traccspartik ad­ják ám az újságírónak a leg­többet. szóval csak úgy fűz­zük a szót. amikor a\ titkár megemlíti (persze azért már célzottan 1) ezt az érdekes és fontos ügyet Miről vari szó? Él a városban, a' szociális »tthonban ' egy idős néni (most érmen a váci rokonok­nál vendégeskedik),' aki nem ÚTONJÁRÓ Szívügyek nyomában tudom, nem én vagyok az eíJ ső, aki Salgótarjánból, vagy máshonnan jelentkezett. Be­állók hát a sorba! más, mint a gyarmati kötődé­sű, amúgy Pozsony melletti, bazini születésű Horváth End­re nővére, aki most kilenc­vennégy esztendős, ami már önmagában is szenzáció len­ne. de van tovább is: ez az idős hölgy jó tíz éve kísérle­tezik azzal, hogy valamikép­pen a városnak ajándékozza (időnként talán valamiféle összeg is szóba került külső biztatásra, de nem is ez a fon­tos ma már) azt, a Gyarma­ton még meglévő, Horváth Endre hagyatékát, amely fö­lött ö rendelkezik. Egyedüli kikötése, hogy az Ady Endre utcában lévő ház, ahol édes­anyjuk és maga Valiké, néni is lakott, ezek tlián majd Horváth Endre életének és nagyszerű munkásságának emlékhelye legyen. Nos, ez a szerződés a városi tanács és az ajándékozó között megkö­tődött végre. Itt van előttem a közjegyzői okirat, amely­nek minden pontja világosan kimondja mindezeket. Az Ady Endre utca és maga a ház idegenforgalmilag exponált helyen, a Palóc liget mögött helyezkedik el, közelében áll­nak meg a turisták százait idehozó buszok, a ház teljes rendbetétele mindenképpen indokolt, különösen hogy a környezetében lévő szinte va­lamennyi szép. századfordulós, egykori Andrássy utcai pol­gárházat már felújították a tulajdonosok. Ezzel az aján­dékozással ezután már mi le­szünk a tulajdonosok, vagy­is hát már mi vagyunk igazság ás jog szerint. És a szívü­gyek okán is. Horváth Endre grafikus- művész. plakáttervező, ipar­művész a legújabb kori hazai rézmetszést — Kovalcsik And­rás gyarmati tanár és honis­mereti kutató megfogalmazá­sa szerint — a európai élvo­nalba emelte és ezt a már- már elfeledett speciális mű­vészetet új virágkorhoz jutat­ta a kisgrafika, a bankjegy­gyártás' és .bélyegkészítés te­rületén. Nagyon egyszerűen fogal­mazva Horváth Endre mun­kája volt valamennyi pén­zünk, bankónk, bankjegyünk (nem számítva a két utób­bit, az ötszázast és az ezrest, "azt munkatársai, követői ké­szítették) ide gondolva'a pen? gős és a forintos bankjegye­ket végig. A ház és a benne található ritkaságszámba me­nő rendkívül szén bútorzat, valamint Horváth Endre ot­tani munkáinak pénzbeli ér­tékéről most ne essen szó. A városhoz való ragaszkodás Horváth Endre részéről ab­ban is megnyilvánult, hogy kérésére Balassagyarmaton temették el. s most ez a ra­gaszkodás fejeződik ki nővé­re részéről az ajándékozási elhatározással. Halmozódó szívügyek ezek, amelyekben szerény részt sem követel ta­lán, csak nyughaíatlanul kö- tözgeti össze a szálakat a kö­zös érdekben a helyi honis­mereti kör és a már említett Kovalcsik András tanár, aki igazi szakértője a grafikus- és iparművész munkásságának, s talán legjobb ismerője életút­jának. Itt az idő lami ilyen esetekben gyorsabban száll, mint szeretnénk, hogy az ajándékozóval, Rebmann Ró- kusne született Horváth Valé­riával mielőbb közösen em­lékezzünk, beszélgessünk Hor­váth Endréről. Ehhez azon­ban többet kell tudni magá­ról a „tárgyról” és ebben ugyan ki segíthetne — a tit­kár is vele beszél telefonon, tőle kér véleményt a találko­zás lebonyolításáról — mint Kovalcsik tanár űr?! Hatodik órája is van a gim­náziumban, ezért délutánra beszélünk meg találkozót, hogy aztán jól megkésve már útközben fussunk össze vele, ahogy türelmét vesztve kerék­páron valahova igyekszik. Egyenesen az Ady Endre ut­cai házhoz vezet, felzörgeti az ott élő Pali bácsit, aki itt mindenek tudója és őrizője, de kiknek elejtett mondatai­ban is annyi érdekesség, any- nyi városismeret csillan, hogy érdemes lesz visszatérni hoz­zá is alkalomadtán! ö' aztán végigvezet bennünket a szo­bákon „Itt élt az édesanyjuk és nővére, ő maga. nyaranta, meg mikor tehette, amikor a bankjegynyomdai munkája engedte szívesen töltötte itt az idejét.” Miután mindent megnézünk, lefotózunk — további isme­retszerzésre elvonulunk két utcával arrébb, a tanár úr házába. Ott azután persze minden fontos dologról szó eshet és kap útrávalót bősé­gesen az útonjáró krónikás. Ez a honismereti kör itt az Ipoly partján mindössze öt­éves, huszonvalahány tagja van és máris olyan hírre tett szert elmélyült és áldozatos, sőt szenvedélyes kutatómun­kájával, ami mások előtt is vonzóvá teszi. Nem könnyel­mű ötlet, régi óhaj, amikor megragadva az alkalmat ta­nulás és munka céljából ké­rem a felvételemet „nem hi­vatalosan” a gyarmati kör tagjai sorába, de mint meg­Itt hallok a helyi születé­sű történész (1324—1898) Nagy Iván nemrégiben „hát­borzongatóan” szerencsés kö­rülmények között előkerült öt­száz oldalas, kétkötetes nap­lójáról, amelynek hitelességé­hez nem fér kétség most már a megyei múzeum igazgatója szerint sem, laki máris elkér­te olvasatra — és nyilván le- mikroíilmezte — de vissza is adta, hiszen a honismereti kör és a már megalakult vá­rosszépítő egyesület, az ottani kutatómunka: egyik legszebb (ha nem a legszebb) „trófe­ájáról” van szó! Kovalcsik. András egy fészerben buk­kant rá egérrágta és amúgy valószínűleg ugyancsak érté­ket képviselő papírhalmazois között és ahogy mondja, re­megő kézzel vitte haza. Hogy ki volt Nagy Iván? — erről is jóval többet kellene tud­nunk. A megye történetének írója. A reformkori Balassa­gyarmat leírója. A mai Palóc Múzeum létrehozásának kez­deményezője, aki ugyancsak szívügyből nagyszerű könyv­tárát erre a célrn hagyomáo nyozta. Hova, meddig jutnánk szív­ügyek nélkül? T. Pataki László NÓGRAD - 1983. szeptember 24., szombat 7 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents