Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-21 / 223. szám
Szeptember 21. a csehszlovák sajtó napja fl Újságírók a bé Hatvanhárom évvel ezelőtt, la, hogy munkájukhoz megfe1920. szeptember 21-én, jelent meg először a Rudé Právo (Vörös Jog), a Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt lapja, amely nem sokkal később (1921. május 18-tól) a Csehszlovák Kommunista Párt központi napilapja lett. A Rudé Právo születésnapja a csehszlovák sajtó napja. A nemzeti sajtónap alkalmából a csehszlovák újságírók szervezetének nemzetközi kapcsolatairól kérdeztük meg Marcel Nolcot, a Csehszlovák Cjságirók Szövetsége KB központi titkárát. — Kérem, jellemezze a csehszlovák újságírók szervezetének hagyományait és jelenét. — Csehszlovákiában az újságírók szervezetének régi hagyománya van. Már a múlt század nyolcvanas éveiben megalakult Pl ágában a cseh újságírók egyesülete, amely a társadalmi segélyre szoruló tagságát támogató szervezetként működött. Az első világháború után megalakult az újságírók szindikátusa, amely az akkuiban még kisszámú tagsága számára a kormánytól és a tőkés vállalatoktól a legkülönbözőbb előnyöket harcolta ki. A fasiszta megszállás alatt támogatta a bebörtönzött újságírók családját. Röviddel Csehszlovákiának a szovjet hadsereg általi felszabadítása után _ megalakult a Csehszlovák Üjság- írók Szövetsége (Svaz Cesko- slovenskych Novináru). Alakuló közgyűlését 1946-ban tartotta, első rendes kongresszusát 1948-ban. Ez az újonnan megalakult újságíró-szervezet kezdettől tagsága eszmei é3 szakképzési szervévé vált. Előkészíti őket arra, hogy hivatásukat minél jobban végezhessék, szocialista szellemben, színvonalasan tájékoztassák, műveljék, neveljék a csehszlovák társadalmat. A szövetség az újságírók nevelésén és képzésén kívül- foglalkozik azok- hivatásbeli és társadalmi érdekeivel is. Gondoskodik rólelő feltételeket kapjanak, hogy fizetésük a munkájuk társadalmi jelentőségének megfelelő színvonalon legyen. Törődik az újságírók egészségi állapotával, lehetővé teszi preventív gyógykezelésüket, s tagsága, valamint azok családtagjai számára hazai és külföldi üdülést, szabadság alatti nyaralást szervez. — Hogyan vesz részt a Csehszlovák Cjságirók Szövetsége a nemzetközi együttműködésben? — A Csehszlovák Újságírók Szövetsége számos ország demokratikus újságíró-szervezetével tart fenn kapcsolatot. Érvényes írásbeli szerződéseket írt alá Ausztráliát kivéve az összes világrész több mint /harminc újságíró-szervezetével. Ezek a szerződések, egyezmények, kommünikék és jegyzőkönyvek minden esetben a nemzetek béketörekvéseit, valamint az egyenlőségen és a kölcsönös előnyökön nyugvó együttműködést támogató kijelentéseket tartalmazzák. A szövetség évente mintegy kétszáz riportúton levő vagy a szövetségek által kiküldött külföldi vendéget fogad, s az aláírt szerződések alapján mintegy ötszáz csehszlovák újságírót küld ki külföldre. Ezek a kölcsönös látogatások arra szolgálnak, hogy a széles körű nyilvánosság mind Csehszlovákiában, mind külföldön megismerkedhessen több ország életévei, munkájával, sikereivel és tapasztalataival. A megismerés a kölcsönös megértést szolgálja, s az újságírók tevékenysége ezzel dokumentálja minden nép vágyát a békés élet és az együttműködés lránt, s azt az óhaját, hogy egyre jobb élet- feltételeket biztosíthassanak a maguk és az eljövendő generációk számára. Ezzel minden újságíró a békés, boldog élet és a társadalom igazságos szociális elrendezése védelmezőinek sorába áll. Ezt a célt tűzte ki természetesen a Csehszlovák Újságírók Szövetsége is. 1982 júniusában megtartott VIII. kongresszusán az elfogadott határozatban egyenesen ezt jelenti ki: „A csehszlovák újságírók minden erejüket, tehetségüket, ismeretüket és zsurnalisztikái tudásukat a béke fenntartásáért folyó nagy harcnak és a nemzetek közötti gyümölcsöző együttműködés megszilárdítására áldozzák.” — A Csehszlovák Újságírók Szövetsége és a fejlődő országok újságíróinak együttműködése hogyan épül be az Újságírók Nemzetközi Szervezetének tevékenységébe? — Ez az együttműködés a szövetség nemzetközi tevékenységének elengedhetetlen tartozéka, nem csupán a szolidaritás deklarálásában, hanem gyakorlati tettekben nyilvánul meg. A szövetség vendégül látja a fejlődő országok újságíróit, megismerteti őket Csehszlovákia életével és tömegközlő szerveinek tapasztalataival. A Prágában működő Július Fucik Nemzetközi Szolidaritás Iskolája idén ősszel kezdi meg első tanfolyamait. Az iskola elsősorban a híradással foglalkozó újságírók szakképzettségének növelését szolgálja. Lehetővé teszi, hj)gy a fejlődő országokból évente húsz-negyven újságíró nö- veljp üt ízakképzettségét, féléves vagy kéthónapos tanfolyamokon. A szövetség ebben a formában tehát közvetlen együttműködéssel is ráírt vállal az Újságírók N< !n7'.il;ózi Szervezete munkájából. A szövetség mint az Újságírók Nemzetközi Szervezetének vendéglátó szervezete annak legközelebbi munkatársa, elősegíti annak sokoldalú tevéken; sígét, beleértve az egész világ demokratikus zsurnalisztikáját támogató nemzetközi szolidaritási akcióit is. A vasút is fizethet bírságot Keltetőházak ’ A Komplex Külkereskedelmi Vállalat csaknem húszmillió rubel értékű szerződést írt alá szovjet partnerével kétszintes, ketreces baromfikeltető házak exportjára. Üjabb 110 komplett berendezést a jövő évben szállítják partnerüknek. A berendezéseket a Rába Mosonmagyaróvári Gyára készíti. A hazai ipar ezeket a ketreces házakat KGST szakosodás alapján gyártja, és a Szovjetunió a te**- nagyobb vásárlója a berendezéseknek. A Komplex 15 éve rendszeresen exportál belőlük a szovjet piacra, s eddig több mint háromezer keltetőházat a fiiak át, »melyekben közel százmillió baromfinak jut hely. A berendezéseket egyébként évről évre korszerűsítik, és az újabb igényekhez igazítják a terveket. Újszerű megállapodást kötött a MÁV debreceni vas- útigazgatósága és egyik legjelentősebb fuvaroztató partnere, a Tiszarnerxti Vegyiművek. Ennek értelmében a jövőben a MÁV is szavatossá- göt vállal a szállítási határidők pontos betartására és a megrendelt vasútikocsi- mennyiség biztosítására. A szerződés megkötését az az új rendelet tette lehetővé, miszerint a fuvaroztató vállalatok ezentúl úgynevezett hét napra szóló visszterhes megállapodást köthetnek a területileg illetékes vasúti igazgatóságokkal. Ez azt jelenti, hogy nein csak a fuvaroztató vállalat. fizet bírságot, ha a megrendelt kocsikat nem rakja meg, hanem a MÁV is minden olyan esetben, amikor a visszaigazolt kocsi- mennyiséget nem adja át a fuvaroztatónak. Eddig a megállapodások szerint csak a szállíttatók fizettek bírságot a vasúti kocsik kihasználatlanságáért. Ifjúsági mozgaíom és nemzetközi kapcsolatok Legyőzhetek a távolságok Beszélgetés Juhász Andrással, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkárával A* augusztusban Kemerovób&n járt nógrádi KlSZ-delegá- cló tagjai a házigazdák társaságában Novokuznyeck főterén. Hosszú évek óta fiatalok százainak adatik meg, hogy útra keljen, s a világ valamilyen táján más nemzet fiaival ismerkedjen meg. Van, aki éveken át spórol egy-egy utazásra, ám van, aki mozgalmi és szakmai munkája jutalmaként kapja meg a vonat- vagy a repülőjegyet. Az utazás egyik lehetősége tehát a jó mozgalmi munka, haszna viszont nemcsak a kirándulásban, a szórakozásban jelentkezik, hanem a mindennapi munkában is kamatoztatható. Juhász Andrással, a KISZ Nógrád megyei bizottságának első titkárával arról beszélgettünk, mit adhatnak az ifjúsági mozgalomnak a nemzetközi kapcsolatok, s ezen belül mit nyújtott a közelmúltban! kemerovói látogatás, merre tart a testvér- megyei 'kapcsolat? — Hadd kezdjem az utóbbival! Nemrégiben először jártam Kemerovóban, jóllehet sok-sok ottani delegációt fogadtam, kísértem, s ily módon korábban már sok barátot szereztem. Egyrészt rendkívül jólesett az a meleg, baráti, őszinte fogadtatás, amely négytagú küldöttségünk iránt megnyilvánult Másrészt pedig néhány olyan mozgalmi tapasztalatot is gyűjtöttünk, amit idehaza, megfelelőképpen átültetve alkalmazhatunk. Házigazdáink igyekeztek széles választékot kínálni, hogy Kemerovóból minél többet ismerhessünk meg. Jártunk üzemekben, intézményekben, bányában, találkoztunk komszomolistékkal, beszélgettünk párt-, állami és társadalmi vezetőiekéi, egyszóval igazán minden feltétel adva volt arra, hogy az ott töltött egy hét alatt kellő tapasztalatot gyűjtsünk. — Az ifjúsági szervezet jellegéből adódóan szükségszerű folyamat az állandó megújulás, a frissítés a módszereket illetően. Mi az, amit a kemerovói út * tekintetben adott? V. — Nehéz lenne fölsorolni! Csupán néhányat ragadok ki. Nézzük például a munka verseny-mozgalmat. Közismert, hogy nálunk imitt-amott túltengenék a formalitások, akadozik az ösztönzési rendszer, vagyis bizonyos módosításokra lenne szükség. Úgy láttuk kint, hogy nagyon precízen és szabatosan tudják mérni a munkaversenyben végzett teljesítményeket, ami rendkívül lényeges. Már a vállalásoknál vigyáznak, hogy konkrétak legyenek a mutatók, hogy értékeléskor ne okozzon fejtörést a mérés, s ne nyíljon lehel őség az úgynevezett „belemagyarázga tó- sokra”. Több üzemben részletesebben is érdeklődtünk ezzel kapcsolatban, s igyekeztünk itthon hasznosítani. S még annyit hozzáfűzök, hogy nem szégyenlősek az eredmények, illetve a kudarcok ismertetésében sem! Nemcsak a dicsőségtáblákat láttuk, hanem a „szégyenfalat” is, amelyen ki voltak írva névés munkahely szerint a rosszul dolgozók, az italozók, a lógó- sok. — Mi ragadta meg a figyelmüket a mozgalmi munkát illetően? — Nehéz párhuzamot vonni, legalábbis szoros párhuzamot. Ugyanis egészen mások a szűkebben vett szervezeti fonnák ott, mint nálunk. E téren ki-ki alkalmazkodik a mozgalomtörténeti, a földrajzi és egyéb sajátos tényezőkhöz. Meglepett viszont a mozgalmi vezetők minősítésének szabatos formája, az a nyílt, demokratikus légkör, amelyben górcső alá vesznek egy-egy mozgalmi területet, Illetve ennek vezetőjét. Nincs sértődés a kritikáért, a bírálatért, hiszen az ügy érdekében történik. — Mostanság mind több szó esik a békéről, a fiatalok megmozdulásairól, a fesztiválokról. Hasonló rendezvényeken fejezik ki békevágyukat a kemerovói fiatalok is, akárcsak a nógrádiak? — Prokopjepszkben éppen egy békenagygyűlésre voltunk hivatalosak. Úgy éreztük, hogy fiatalok és idősek egyaránt nagy elkötelezettséggel álltak ki a béke mellett. Sok ezreket mozgatnak meg a különféle békefesztiválok, amelyek külsőségeikben is demonstrá- lóak. A személyes beszélgetések során gyakran éreztem, hogy a fiatalok, jóllehet „békeviselt nemzedék” mégis aggódnak a jövőért, elutasítják azt a propagandahadjáratot, amely főként őket veszd célba a Nyugat részéről. — Noha immár tizenhat esztendős a Kemerovo—Nógrád közötti kapcsolat, több ország fiataljaival rendszeres az együttműködés. Gyakran jönnek-mennek csoportok Csehszlovákiába, Finnországba, nemrég tért haza kétszáz úttörő az NDK-ból, mások Franciaországban töltöttek három hetet... — Azt hiszem a távolságok oly módon győzhetők le, ha a több ezer kilométerre levő országokban megtaláljuk azokat a fiatalokat, akik hasonlóképpen gondolkodnak, mint mi, nagyjából úgy élnek, mint a nógrádiak. Természetesen elvi vitáink akadnak, de mindazokkal együtt tudunk működni, akik a szebb, a jobb jövő, a béke érdekében tevékenykednek. Az említett kapcsolatok különféle KISZ- bizottságok, úttörőszervezetek között jöttek létre, s egyre gazdagabbak. Utazásaink, tapasztalatcseréink mellett gyakran fogadunk olyan távoli országbelieket, akik első ízben ismerkednek hazánkkal, a megyével. Meglepően tapasztalták, például a francia fiatalok, vagy a finnele, hogy nem egészen úgy néz ki a helyzet, mint azt bizonyos ellenséges propagandaeszközök kürtőink. Csaknem valamennyi vendégünk úgy távozik, hogy kellemes emlékei vannak rólunk, s vissza vágynak. Szeretnénk, ha minél több fiatal, diák és munkás, mozgalmi aktivista szerezne hasznos benyomásokat, tapasztalatokat együttműködésük során. Tanka László / Nyitott szemmel Falujárók Á háziasszony a vasárnapi húslevesbe gyúrja a tésztát, lisztes kezét törölve pedig immár harmadszor szalad a kapu elé. Először gyanús külsejű, vedlett és kopasznyakú csirkéket akartak rátukmálni — üzlet azonban nem köttetett, hiszen az udvar tele van egészséges és szép baromfival. Másodjára tollért kínálta^ valami csekélységet, csorba bögrét, fes- let't zománcú lábast, más effélét. A családi ' ebédre gondoló háziasszonyt már a gutaütés kerülgeti, mérgesen pillant az egyre keményebb tésztára, mert ismét a kapu előtt egy autó. Bőrkabátot, pulóvereket kínálnak eladásra, mih- denféle kötött holmi társaságiban. Mi tagadás, nagyobb é deklődést is kelt az a kínálat faluhelyen, mint a máshonnan kikopott tápos csirke. Az üzletelők meg fölöttébb rámenősek, már-már erőszakosan és durván kínálják portékájukat, üzletkötés nélkül az istennek sem akarnak továbbállni. — Nézzék, ha nem akarnék bíróságra j"rni tanúskodni, akkor nem vesznek semmit. A fene tudja, hogy honnan, milyen csatornákból származik ez a holmi. A megjegyzésre az asszonyok jó része visszateszi a csomagtartóba és a kartondobozokba a vizitált, tapogatott holmit. Az árus párocska asszonytagja pedig ékes nyelvjárásban hetediziglen megátkozza a gyanúsítót, A cirkalmas átok utolsó szavait elnyeli a feldübörgő motor hangja, a Combi Lada kipor- ziik az utcából. Végre, összevágva a vékony metélt, forr a víz. A háziasszony éppen felcsippenti a sót, amikor azt hiszi, hogy vándorcirkusz érkezett a faluba. Pedig efféle látványosságnak se híre, se hamva,, csak egy újabb, a fene sem tudja, hányadik, autó áll a bejárat előtt. Ez mór nem is dudál, hanem egy láthatatlan hangszóró hirdeti nagy hangon, hogy mennyi minden értékes holmi eladó. — Semmit nem veszünk, értik? Semmit! — kiabálnak mérgesen a háziak. És nyomják belülről a kaput. mert kívülről minden ellenkezés dacára Igencsak jönnének befelé. Talán a korszerű technika adja ezt a magabiztosságot és határozottságot — szemtelenséget! —, hogy az istennek sem akarják elengedni a kilincset. A kapun belül valakinek végre mentőötlete támad. Cigarettásdobozt kap elő a zsebéből, lehajol és úgy tesz, mintha a hangszórós személygépkocsi rendszámát jegyezné fel. — Mi maga? Rendőr? — így a kapun kívül állók, akik máris kisebb erővel szorítják a kilincset. — Semmi közük hozzá! De majd megtudakolom, hová és mire szól az engedélyük. Füstöl a gumi, az árusok sebbel-lobbal odébb állnak. Valaki pedig —, mert eszébe jut, hogy már meg sem tudja számolni a mai árusokat — megjegyzi: — Nincs ezeknek kalendáriumuk. Vasárnap van, miért nem maradnak otthon? Dehogy nincs kalendárium, éppen, hogy van. Ezért e nagy tülekedés, mert vasárnap van. Otthon a nép, nagyobb üzleteit remélnek a falu járók. Visszajelzés Gyöngyszem a napi postában, vonalas irkalapon, ök- lömnyi beitűkkel. „A könnyelműség c. cikkéhez az a megjegyzésem, hogy miért a nyálas szájú újságíró tudja mindég jobban, ami van. Ha annyira tudtok mindent, miért nem jösztök elvégezni rendben mindent Ti hantás legények. Te is olyan szemét vagy, mint a többi.” A többi aláhúzva. A vitának híve vagyok, bár ez ügyben vitáról nemigen lehet beszélni. Egyszerű ok miatt, a párbeszédhez csak az egyik fél adta a nevét. A fenemód bátor másik a névtelenséget választotta, küldője csak sejthető Érden. Legalábbis a postabélyegző tanúsága szerint ott adták fel a szókimondó (névtelen) levelet. Igaz, egy dolgot kétségtelenül (vissza) jelez ez a névtelen véleménynyilvánítás is: Érden is olvasnak. Ez is’ valami! Hiénák Hívom telefonon az állami szervezet egyik vezetőjét, hogy választ kérjek a sokakat érdeklő kérdésre: mikor láthatja a nagyközönség az Európában egyedülálló... Hopp, ki ne mondjam a párját ritkító látványosság nevét Az illetékes ugyanis udvarias, el sem utasít — csak éppen kérlel. Ha egyetértek, ne ejtsünk szót a... tehát arról a bizonyos látványosságról. Nem mintha el akarnák titkolni, meg a publicitást sem veszik rossz néven. Csak éppen az őrzés feltételeit nem tudták még megteremteni, így az értékeinkért aggódó illetékes reszket minden nyilvánosságtól. Jobban mondva attól a „lehetőségtől”, hogy a figyelemfelhívás nyomán szerencsevadászok és hazárdőrök lepik el a vidéket — és nem távoznak majd üres kézzel. Visznek mindent, ami kézzel fpgható, ami táskába és szatyorba elrejthető. Elvészne tehát a ritkaságnak száinító érték, mielőtt még igazán a miénk lehetne. Az érvelés nagyon is meggyőző, a félelemnek sajnálatos módon van alapja. A gyűjtögető hiénák, a közkincsek egyéni birtoklására vágyók nem egy értéket hordtak már szét, nem válogatva a módszereikben. Még az oly hátborzongató tevékenységtől sem visszariadva, mint a sírfeltörés. A közérdekű kérdés nyilvános megválaszolása tehát ezúttal elmarad. Titkoljuk értékeinket, amíg kellő számú őr és biztonságos őrzés nem lesz. Mi tagadás, fölöttébb kény»' szerű és lehangoló ez a megoldás. Persze, amíg rabló hiénák és sakálok vannak, addig védekezni is kell ellenük. Kelemen Gábor NÓGRÁD - 1983. szeptember 21„ szerda 5
