Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)

1983-09-20 / 222. szám

Ötödik évfolyamát kezdi az Üttörűsarok, amelynek tu­dósítói gárdájában vannak olyanok, akik már a rendszeres, „felnőtt” külső tudósítói kategóriába sorolhatók, mások pe­dig alkalmanként ragadnak tollat, hogy tájékoztassák az új­ságot szűkebb környezetük eseményeiről. Nos, itt az újabb lehetőség, hogy a megye különböző iskoláiban tanuló kis­diákok ismét bekapcsolódhassanak a sajtómunkába. Mint azt a korábbiakban hírül adtuk, a megyei úttörőelnökség és a NÖGRÁD KISZ-alapszervezete az idén is fölkéri az út­törőcsapatok tudósítóit, számoljanak be az iskola eseményei­ről, mutassák be rövid írásokban az arra érdemes pajtá­sokat, pedagógusokat. A legjobb, a legszorgalmasabb tudó­sítók — harminc fő — a tanév végén ismét meghívást kap­nak a nemzetközi táborba, ahol a tábori krónika elkészí­tése mellett megismerkednek a sajtómüfaiokkal, az újság­készítés csínjával-bínjával. Mi mással indíthatnánk az idei Üttörősarkot, mint a nyári tábor hangulatát, életét megidé­ző válogatással. íme. néhány írásrészlet a közösségek ál­tal készített cikkekből! Egy-kettő-három Már nagyon vártuk a tábor- ________________ b a érkezést. Már csak azért l_~Egy széliem ne beszélges- békességeit is illene megnéz­togja: Szagyityesz! S szor­galmasan veregeti az ágy szé­lét. Az egyik „szellem” le akart ülni, de társa ■ rászólt: bori élet területén. Például rulettet és kártyajátékot is felvennék a versenyszámok közé. Több program közül választhatnának a . kispajtá­sok és a nagyok is. Azt hi­szem így talán mindenki job­ban tábortagnak tartaná ma­gát. Azt hiszem, legalább is... Kirándulás autóbusszal A sailgóbányai tábor lakói az egyik nap autóbuszos ki­ránduláson vettek részt. Töb­bek között ellátogattak Hol­lókőre. Először is megtekin­tették a várat, majd dalra fakadtak egy fa hűs árnyé­kában. Egy idő múltán rá­döbbentek, hogy a falu ér­is, mert nem kis mérgünkre későn érkezett a „behívó”. A tábor tárt karokkal várt ben­nünket, majd eszünkbe ju­tottak a tavalyi élmények. Ha­marosan újabb barátokkal is­merkedtünk meg, Később el­foglaltuk új szállásainkat > a faházakban. A ‘költözködést követte az ebéd. Az est folyamán tábortűz közösség képviselné a mellett énekelték az öt nem- társadalmát. Kicsit sen ülve! Mi lenne ha?????? Ha mondjuk lennék? Először is lemondanék, hi­szen minek főfőnök. Minden­esetre egy körülbelül húszfős tábor ni, tehát elindultak kielé­gíteni kíváncsiságukat. Elő­ször a „tájházat” nézték ineg, majd egy olyan épületet, amelyben szőni tanulnak a táborvezető turisták. Aztán a falumúzeum került sorra, ahol képeslapo­kat és emléktárgyakat vásá­roltak. A nagy melegtől kifullad­va indultunk a busz felé. Hol­lókőről Szécsénybe mentünk, átfor­zet képviselői a hazájuk da- málnám a napirendet is. Ki- onnan Ráróspusztára, majd Iáit. Majd a hangulat fakó- lenckor lenne az ébresztő, éj- vissza a táborba. Ügy éreztük, fiatalok félkor a takarodó. így lénye- hogy ez a nap nagyon gében az alvással töltött órák telt el. zása érdekében a együtt perdültek vidám tánc jól f a. Az „Egy-kettő-három” sza- száma nem változna, viszont vak“ után egy-egy baráti pu- gyönyörködhetnénk az éjsza­szi csattant a pattogó tűz mellett. A tűz eloltása után vidáman botorkáltunk a sö­tétben a tábor felé. Én tuudok magyarul! Egyszer volt, hol nem volt, volt öt mindenre elszánt új­ságíró-palán la. Elhatároztuk, hogy elmegyünk, elmegyünk, hosszú útra megyünk. Éjsza­ka riportot készítünk. Nagy meglepetésünkre, a tábor apraja-nagyja enyhén „bódult” állapotban volt. A pajtások — akármilyen álmo­san is —, de korgó gyomruk­ra panaszkodtak. Vándorlásunk során betér­tünk egy csehszlováknak vélt szobába, ahol csend és néma­ság fogadott. A hangos „zdrasztvujtyére” egy haja­don ijedten mászott elő taka­rója alól. Miután kimerítet­tük összes szókincsünket — beleértve csekély német, orosz, francia és finn nyelveket — a leányzó beismerte: — Én tuudok magyarul! Huhuhuhu, avagy szellemjárás Az egyik éjszaka takarodó Után csak néhányan voltak háióruhában, ugyanis a több­ség furcsa kalandra készült. Elhatározták, hogy éjszakai szellem ruhájában megláto­gatják a szovjet pajtásokat. — Még csak fél tizenegy! — sóhajtottak. Ügy látszott, nem szeretnek várni. Az idő viszont nagyon lassan haladt. Várták az éjfélt, miközben a szomszéd szobából halle ko­pogás hallatszott. — Három perc múlva éjfél — szólalt meg valaki. — Alikor siessünk! Néhány pillanat alatt elő­kerültek a lepedők. Magukra, igazították, hogy még a sze­mük is alig látszott ki. Elin­dultak. — Gyertek már! — szólt egyikük türelmetlenül. De mi ez? Két szovjet lány a küszöb előtt áll és nekik integet. Bújjanak el előlük? Már késő, mert észrevették a looódzó kísérteteket és felé­jük indulnak. — Erre nem számítottunk! — suttogta az egyik fehér- ruhás alak. A szovjet pajtá­sok erre betuszkoltáik őket egy szobába és arra biztatták hogy ijesszék meg a bentle- vőket. Hát jó! Bementek és halkan huhogni kezdtek. Sem­mi eredmény. Azaz mégis, mert az egyik alvó lány fel- tákolt, míg egy másik azt sut­Eddig a nyári élményekből, ka csendjében. most pedig rajtatok a sor, Minden program a mégbe- folytassátok — várjuk leveled- szólésünk szerint zajlana. Azt teket! Hasonlóképpen az aláb- hiszem ez a demokratikusság bi rejtvény megfejtéseit is, az áthatná egész pihenésünket, alábbi címre: Űttörősarok, tábori életünket. Bevezetnék NÖGRÁD szerkesztőség, 3100 még bizonyos újításokat a tá- Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Sorba, sorba írjátok be az alább felsorolt szavakat az ábra vízszintes soraiba úgy, hogy a középső függőleges oszlopba kerülő betűk összeolvasva híres Ázsia-utazónk vezetéknevét adják megfejtésül. (A bárom beírt szó a helyén marad.) AROMA, BARNA, CSATA, KICSI, KOSÁR, POSTA, SZÖ­VŐ, TAKAR. ; i e L (5) B B ! \4 s / ■ Üt K < \ J > i ü 1 !I:J n S Ed G A ! fi p í > i 4 ____ p íj L—~— - 1! « a Q >1 ..........m 1 í * L Á 4 P A f Élik] tí * 1 GYERMEKEK VILÁGNAPJA Áz emberiség felelőssége 1300 millió gyermek mosto­ha sorsán kivan javítani az UNICEF, az ENSZ gyermek- segélyezési alapja. Ez az egyetlen ENSZ-szerv, amelyik meghatározott korcsoporttal, a 15 éven aluliakkal foglal­kozik. Az emberiség egyharmada gyermek! Életmentés — ez a legsürgősebb feladat. Ta­valy 125 millió gyermek szü­letett, közülük IV millióan nem érik meg az 5. születés­napjukat... A gyermekkor az élet legszebb, leggondtala- nabb szakasza. Már, akinek megadatik ez. Százmilliók számára az élet kezdete is küzdelemmel, szenvedéssel teli. A legszegényebb orszá­gok nincstelenségét nehéz ér­zékeltetni : a nyomorúságos kunyhók, a csont és bőrré so- ványodott emberkék, a mun­kában elcsigázott 8—10 éves gyermekek, a baksisért kezü­ket nyújtó kicsinyek, a trachomás, a leprás, a testi fogyatékos fiatalok szívszo­rító képei villantják fél előt­tünk, hogy a XX. század vé­gén ilyen körülmények között kell tengődnie az új generá­ció jelentős részének. Naponta 40 ezer gyermek hal meg rosszultápláltság és fertőzések következtében — olvassuk az UNICEF évi je­lentésében .......az 1970-es éve­kig a szegény országokban a gyermekhalandóság a felére csökkent. Az elmúlt években a fejlődés megállt. Sok gyer­mek életfeltételei a fejlődő országokban romlani kezdtek, mivel szüleik talpa alól ki­csúszott a gazdasági talaj” — állapította meg a világszer­vezet főtitkára. Riasztó a helyzet. És az előrejelzések szerint az ezred­fordulóig nem lesznek job­bak a kilátások. A gazdasági válság a fejlődő országokra is rendkivül kedvezőtlenül hatott. A fejlődés stagnál, csőikként a jövedelem — kü­lönösen a szegényeké —, a kormányok kevesebbet fordí­tanak szociális célokra, az egészségügy, az Oktatás, az ivóvízellátás javítására ki­dolgozott ígéretei programo­kat korlátozták, vagy leállí­tották. A segítség, amelyet a fejlett ipari országok nyúj­tották, a recesszió miatt erő­sen csökkent. Srí Lankában a lakosság egynegyede a nyomorszint alatt él; Angolában króniku­san rossz a gyermekek táp­lálkozási helyzete, különö­sen azokon a helyeken, ahol harcok folynak; Ecuador nyolcmillió lakosából 3 mil­liót sújt a növekvő szegény­ség. Brazíliában kisfiúk mil­liói elhagyott utcagyerekek­ké váltak... E néhány kiraga­dott tény és adat is jelzi: az emberiség gondjai nem csök­kentek. A körülmények világszerte Milyen jövő vár rá? 1982-ben 125 millió gyermek jött a világra. Közülük 17 millió nem éri meg az ötödik születés­napját. Kétharmaduk Afrika és Dél-Ázsia szegény orszá­gaiban pusztul el. nehezebbé váltak. Az UNICEF cső és hatékony intézkedése-' kiutat keres, a gyermekek két kezdeményezett. Csak 5 létproblémái nem „napolha- dollárba kerül gyermeken- tók el”, ezeket a recesszió el- ként, hogy a legveszélyesebb lenére is most kell csökken- gyermekbetegségek ellen —• teni. A világszervezet három- kanyaró, diftéria, szamárkö- éves programja a korlátozott högés, gyermekpáralízis, te- anyagi eszközök ellenére tanusz, tébécé —, védve le- hatékony, kezdeményezései gyenek. Ha nem oltják be (egészségügyi, táplálkozási, ok- Őkéit, ennek az „ára” évi 5 tatási, szervezési stb.) moz- millió gyermek pusztulása, és gósítóak. Óriási a feladat: 115 további 5 millió gyermek: fejlődő országban várnak hat- nyomorékká válása. Egyetlen hatós segítséget az UNICEF- UNICEF-üdvözlőlap árából két töl. gyermek Számára lehet ka­Sok pénz 410 millió dollár, n>'aró elleni oltóanyagot^ biz- de nagyon kevés ahhoz, tosítani.^ A fejlődő országok-, hogy Afrikában, Ázsiában, üan élő gyermekek 10 szá- Közép- és Dél-Amerikában a zaléka részesül csak védőol­legégetőbb bajok orvosolha­tók legyenek. Ennyi 1983- ban a gyermöksegélyezési szervezet anyagi alapja. Ez mindössze 0,3 százaléka an­nak az összegnek, amelyet a viiág országai 1983-ban ka­tonai kiadásra fordítanak. A tásban, a világszervezet ezt egyetemessé kívánja tenni. Szárazság az afrikai éhség- övezetben... Földrengés, föld­csuszamlás Peruban... Háború Libanonban, Csádban... Oly sok nélkülöző, szenvedő gyer­mek részéi-e kell gyors, élet­jóllakhasson, önfeledten játsz­hasson, iskolába járhasson... A gyermekhalandóság felé­re csökkentése (napi 40 ezer­ről 20 ezerre 1990-ig) nemes célkitűzés. Az UNICEf en­nek eléréséért viszonylag ol­Panasszal érkezett egy ol­vasó, mondván: milyen alapon kérdezték meg tőle a taná­cson, hogy ügyét intézni el­engedték-e. Magam sem tu­dom jogosan kérdezte az ügy­intéző, de egy biztos: nem alaptalanul. Olvasónk szidta a szolgáltatások rendjét és minőségét, mely szerinte egy­általán nem Igazodik a lakos­ság igényeihez, lehetőségeihez. Mindezt arra alapozta, hogy nem akkor fogadják az ügy­felet, amikor annak szüksége lenne, hanem valamiféle sa­játos elképzelés szerint, ön­kényesen jelölik az időpon­tokat. A szolgáltatók pedig arra panaszkodnak, hogy hiába igazodnak az igényekhez, hiá­ba tartják be a rendelkezése­ket, az ügyfél kénye kedvé­re akarja igénybe venni a szolgáltatásokat. A munkálta­tók meg szidják a dolgozó­kat, a szolgáltatókat, mert túl sok a távolmaradás a munká­ból az ügyintézésre hivatko­zással. Bűvös háromszög batival. Így biztos ami biztos, elmegy, a megszokott időben, mert többnyire a munkahe­lyén még papírt sem kérnek arról merre járt, mit intézett, lehetőséget Az ügyfél pe- val — kímélvén a munka- és s több helyen még csak le­dig nem nagyon vett erről szabad időt —, hatása alig je- dolgoznia sem kell a kiesett tudomást: még m.a sem tudja gyezhető. igazán eldönteni, hogy adott helyen ügyfélfogadás, vagy ügyintézés történik- ilyenkor. Ugyanakkor, ha munkahelyé­Aztán fordulni kezdett a kocka. A szolgáltatók (alkal­mazottaik) érezni kezdték, ről elmehet büntetés nélkül, meghtoS\zIbbítotfügSgad^ !Ő’ hogy a meglévő bizony ta­núért .s használna fel sza- ég g szombati Q^elet( gme* lanság ront és nem old ­időt. Mondhatnánk persze, hogy türelmi idő is kell, míg min­denki meg nem szokja az új dolgokat és lehetőségeket. Fé­bad idejét? A munkáltató nem kéri (vagy nem tudja, hogy kérheti-e) az ügyintézésre igénybe vett idő hivatalos igazolását. Igaz, eldönteni, sem tudja mi az ami — az idézéseken, berendeléseken túl — valóban munkaidőben intézendő. Megint lép a szol­gáltató (például tanács, OTP): kihelyezett megbízottját egy- egy üzembe. Az eredmény alig valami. És nem biztos idejüket rabolja feleslegesen, és összességében sok pénz a készenlét működtetése. Nem lehetett tehát véletlen, hogy ezek megszüntetését kívánva — mint azt meg is írtuk — az OTP egyik munkatársa ar­ra hivatkozott: anyák, nők dolgoznak többnyire a cégnél, erre tekintettel kellene meg­szüntetni a kihasználatlan szolgálatokat. Természetes hogy a leendő ügyfelek miatt hn”y az intézmény vezetői ez- történik. Az OTP próbálkozott f \ "e,J? ®r±ettek fgyet. Ha azzal, hogy bizonyos kiadások L,LaI?ne fedezésére az átutalási betét­mindig türelemmel __ Bzau on s zámlára utalhassák a fizeté- utóbb rá kell jönni a irataival együtt a7* a 'aDbói Ez a három pont sehogyan sük megfelelő részét a dolgo- ’ZSní kivágott írást, amelyre hivat­nem akar egységes háro'mszö- . zók. Ettől jó néhánv gazda- , a me-goIdasok er- iÍOznj akarb Kérdése csak get alkotni, ahol egyenes út sági vezető elzárkózott. Fe- vannak. annyi iett voina; tudjuk-e vezet az egyiktől a másikig, dig ez az apró lépés néhány Az ügyfél pedig tovább par már ki kinek a kiszolgáltatott­Kétségtelen, hogy a szolgál- órát mentene meg a munka naszkodik. Sehogyan sem ér- ja? tatók alkalmazkodtak első- javára, amit egyébként a be- ti, hogy a napközbeni, hétköz­ként. Például meghosszabbí- fizetésre fordítanak a dolgo- beni „ügykezelés” nem áza­tott ügyfélszolgálattal, sfeom- zók. Néhány helyen a tana- nos, mondjuk a csütörtöki ké­bati ügyelettel biztosították a csők is próbálkoztak hasonló- ső délutánival, vagy a szom­fegyverkezésre elpazarolt pénz nientő segítségeit nyújtani. A egy töredéke elég lenne ah- világszervezet „rendkívüli se­hoz, hogy minden gyermek gély program ja” e célt szol- — * ■ galja, 42 katasztrófa sújtotta ország gyermekei részesültek benne. A jövőre nézve reális célo­kat jelölt meg James P. Grant, az UNICEF főigazga­tója: a csecsemőhalandóság csökkentését, az átlagéletkor emelését, s minden gyermek­nek lehetőséget nyújtani le­galább négy osztály elvégzé­sére. Hogy mennyibe kerül e „minimális program?” Keve­sebb összegből érhető el, mint amennyit a fejlett országok egy évben alkoholra költenek. Szeptember 20-a a gyerme­kek világnapja, az UNICEF, az emberiség felelősségére, lelkiismerétére emlékeztet. Szilágyi Éva Új alkalmi levelezőlapok A Magyar Posta Az ember tragédiája első bemutatójáról megemlékezve új alkalmi le­velezőlapot bocsát forgalomba szeptember 21-én. A levelező­lapot Forgács Miklós grafikus- művész tervei alapján az Ál­lami Nyomdában készítették. A bélyegképen Madách Imre portréja látható. Báthori István születésének 450. évfordulója alkalmából szeptember 27-én jelenik meg új alkalmi levelezőlap, melyet Vertei József grafikusművész tervei alapján készítettek az Állami Nyomdában. A bélyeg­képen Báthori István portré­ja látható. Mindkét levelezőlapot első­napi béjyegzővel látják el a kibocsátás napján. a helyzeten, még akkor is ha a háromszög sarkain állók jól látják, kissé zavaros ezen ál­lapot. Még akkor sem, ha már akadt „katalizátor”, mely megpróbálkozott összehozni a feleket, hiszen a népi. ellenőr­zés nagyon komolyan foglal­kozott e témáim!. Azt is jelez­ték, hogy e bizonytalanság­nak, felemás helyzetnek gaz­dasági következménye is van. A panasszal érkezett olva­sónk kábultan veszi tudomá­sul a helyzetről részletekben felvázolt képet. Nem tudja kit ... . v' szidjon. Óvatosan visszateszi, Zengő Árpád NÖGRÁD — 1983. szeptember 20., kedd i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents