Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-17 / 220. szám
HALLGATNI ARANY PÁSZTÓN? Egy elmaradt riport margójára A RIPORT CÍME az lett Volna: Táskás asszonyok, de viselhette volna azt a címet is: Asszonyok, akik munkásnők lettek. Nos a riport elmaradt. Az történt ugyanis, hogy »mikor betoppantam a Fővárosi Kézműipari Vállalat pásztói telepére azonnal közölték velem, ide belépni tilos, és nem az újságíró-igazolványomnak, csupán a portás jóindulatának, szimpátiájának köszönhettem, hogy kapun belülre kerültem. Mindegy, az a lényeg, hogy bda járulhatok a telepvezető színe elé, és engedélyt kérhetek, hogy beszéljek az üzemben dolgozó lányokkal, asz- szonyokkal közérzetükről, életükről, munkás hétköznapjaikról. Lelkesedésem korainak bizonyult, mert a főnök közölte velem, hogy ő semmiféle információval, adattal nem szolgálhat, mert a központ ezt szigorúan megtiltotta. Mondtam, nem számadatokra, exporttervekre, termelési eredményekre van elsősorban szükségem, — bár azok sem titkosak —, csupán néhány asszonyok sem. Még a kapu- natkozó része is megerősítetban sem. — Köszönöm, kávét nem kérek. Ellenben szeretném látni azt a központi írásos utasítást! — Nincs leírva. Személyesen közölték... Viszontlátásra! ISMÉT KAPUN kívül kerülvén, próbáltam magyarázatot találni a • történtekre. Mi változhatott a telephelyen fél lajdonnak tekintő év alatt? Talán hadi titkokat Fel kell számolni őriznek? Ezért a szigorú rendelkezés? Aztán derengeni kezdett, hogy újságíró kollégám néhány héttel ezelőtt ri- lú kiteregetése a szándéka, te. Hangsúlyozta a sajtó, a rádió, a televízió különleges felelősségét a párt politikájának terjesztésében, a közgondolkodás fejlesztésében, gazdasági eredményeink bemutatásában. Ugyanakkor egy másik határozat azt is megállapítja (nem szó szerinti idézet), hogy a fejlődést nehezíti az információt személyes tu- felfogás. a sajtó iránti bizalmatlanságot, aggályoskodást. Hiszen az újságírónak nem a hibák öncéportot készített a télephely munkásaival, akik őszintén elmondták: azért akadozik a termelés, azért vékony a boríték, mert nem folyamatos a központból az anyagellátás. hanem az, hogy segítsen a bajok megoldásában, a hibák kijavításában. Mindez pedig társadalmi és közügy. A sajtó fontos szerepe, hogy minden közérdekű ügyet közEzt a tényt a telepvezető is üggyé tegyen és ezzel aktív, megerősítette. A riporttal kap- segítő közreműködésre mozcsolatban a Fővárosi Közműipari Vállalattól reklamáció, bírálat, ellenvetés nem érkegósítsa a dolgozókat. Ebben az egyes szervek, intézmények és vállalatok, valamint a sajzett szerkesztőségünkbe, ami tó felelőssége és érdekeltsége egyben azt is jelenti, a cikk nem állított valótlan dolgokat. A tények ismeretében a teBsszonyra, esetleg szocialista lepvezető kaphatott íejmobrigádra, akikkel beszélgethetek. — Ezt sem lehet — hang- teott a lakonikus rövidségű válasz. Dehát miért? Ä felelet ugyanaz: a központ szigorúén megtiltotta. Szívós fajta vagyok, újra próbálkoztam: — Fél évvel ezelőtt még lehetett... — Az fél évvel ezelőtt volt. Ez meg most van. Akkor még nem én ültem ebben a székben. Tehát elvtársnő, kávéval szívesen megkínálom, de információt nem adhatok. Az sást és szigorú utasítást: az üzemből semmiféle információ nem szivároghat ki. Sem kedvező, sem pedig kritikai. Mert ugyebár hallgatni arany...’ Mi azonban nem hallgathatjuk el a történteket! Reméljük hogy ez az írás eljut a legilletékesebbekhez, a Fővárosi Kézműipari Vállalat központi vezetőihez is. Tudatjuk velük, hogy tájékoztatáspolitikánk 25 esztendeje megfogalmazott alapelvei hosszabb távon érvényesek. Ezt a Központi Bizottság 1983 áprilisi határozatának idevoteljes mértékben azonos. VÉGEZETÜL még annyit: a Fővárosi Kézműipari Vállalat központja kiváltságos helyzetet élvez a pásztói telep gazdasági irányításában, korlátozhatja, megszabhatja a helyi önállóság mértékét. De ahhoz nincs joga, hogy figyelmen kívül hagyja a tájékoztatási törvényt! Nincs joga a hatalommal ily módon visszaélni, a munkások véleményét kapu mögé zárni. Mert ezek a nógrádi emberek naponta leülnek a szalag mellé, a munkapadokhoz és az olykor nehéz körülmények között is „vastagon” hozzájárulnak a nagyvállalat terveinek sikeres teljesítéséhez. Kiss Mária CSOPORTVEZETŐ BALASSAGYARMATON „Szavak nélkül is megértjük egymást.. n Furcsa beszélgetés volt. Ta- egymásra pillantottak,’ a terv. vi István, a maga huszonnégy évével, szeles vállával, derűs arcával cseppet sem volt megilletődött, amikor ügyelve szájmozgásomra, elmondtam, mit is akarok. Beszélgetni. Belém jókora feszültség szorult. Tart István Büketnéma. rajzra bökték, ujjúkkal követték a vonalakat, aztán dolgoztak tovább. A zajban föl sem tűnt a némajáték.) — Szánd án lakunk a feleségemmel anyósoméknál. Lányunk hároméves. Nála minden rendben — mutat a fülére, aztán a szájára. — BeMagától értetődő volt, ahogy adtuk a lakáskérelmet. Itt papírt, tollat húzott maga szeretnénk lakni, Balassa- elé és bólintott: kezdhetjük, gyarmaton, A vállalat ad „Beszélgetésünk” egy ré- negyvenezer forintot, nekünk eze hát papíron zajlott, de is van már jócskán, össze- rövld idő után már egyéb- raktuk — teszi az asztal fölé ként is szót értettünk. a tenyerét és emeld mind ma— Pásztón születtem^ apá- gasabbm. — A gyerekkel az mék segédmunkások. Hogy óvodában is sóikat foglalkoz- kiderült, nem hallok, Vácra nak, anyósék is, velünk is írattak általános iskolába, megérti magát. Szájról olvas, Ott végeztem 1975-ben. On- nagyon ügyes! nan egyenesen Sopronba kerültem szakmunkásképzőbe. Kérdem, melyik szakmát választotta. Mutatja a gyalu- 5 ást, mondja is, kicsit gur- gulázó hangom — Asztalos. Hogy megértem,’ elmosolyodik és bennem is föloldja (az akaratlan feszültséget — Miért épp art? — Egyik rokonomnak ez volt a szakmája, néha segítettem neki. Megszerettem. Taműni is könnyebb volt, mert kedvem volt hozzá. Megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt és rögtön idejöttem a balassagyarmati Ipoly Bútorgyárba. öt éve — mutatja föl egyik keze kitárt ujjait. Nem akarom kikerülni a — Buszozás mindennap? — Nekem is, a feleségemnek is. Varrónő a Balassa Ruházati Szövetkezetnék Fél ötkor kelünk, hogy idejében itt legyünk. —1 Anyósék keltik a családot? — Dehogy. Lámpa! Az órához kapcsoltunk egy lámpát, ahogy fölhúzzuk az órát, a lámpa abban az adott időben villogni kezd. Fölébredünk rá. így szoktuk meg. (— A legjobb munkások egyike Pista — haitik vissza a fülembe a művezető hangja. — Pontosan, precízen dolgozik, önállóbban, mint sokan mások. Ha munkát vállalunk, kisvállalkozásban, ott van közöttünk, rá mindig lekérdést, végül is ez izgat leg- hét számítani, öt esztendeje, jobban. Hogyan érteti meg mióta belépett, soha nem magát a halló, beszélő mun katársakkal ? Megint nevet. Két kezét kitárja, kört rajzol a levegőbe, úgy mondja: — Jó itt. Nagyon jól Nyomatékül hüvelyk- és mutatóujját egymáshoz illeszti. Tolvajnyelven ez valami olyasmit jelent: remek, ez igen, nagyszerű. (Amikor a szerelőcsarnokban kerestem, épp a BNV-re kerülő szekrénysort állították össze munkatársával. Néha volt rá panasz. Kiváló dolgozó lett és nem érdemtelenül, az egyszer bizonyos.) — Tavaly novemberben elküldték Moszkvába, jutalomból ! Gyönyörű, gyönyörű volt. Én még olyan szép várost nem láttam! — magyarázza hévvel. Az elmúlt évben szerelő- csoportvezetővé nevezték ki. Senkiben nem merült föl, hogy esetleg baj lehet belőle. Mindenki tudja a gyárban, hogy vele szembe kell NÓGRÁD - 1983. szeptember 17., szombat fordulni,' ha . mondani akarnak, neki valamit. Ennyi az egész. Részt vesz a mozgalmi munkában: KISZ- és párttag. A gyűléseken úgy ül, hogy lássa a többieket, s ezt mindenki természetesnek veszd, hiszen szájról olvas. Ha mondandója van, előre leírja, ha a vitában részt kíván venni, meghallgatják türelemmel. Ez, itt így van rendjén. — El nem mennék innen. Nagyon jó munkahelyet találtam. öt-hat ezer forintot megkeresek, de nem ezért, így, együtt lenni — emeli föl megint a két karját, mintha ölelni akarna —, ez a jó. Észre sem veszem, hogy csupán egyetlen papírt írtunk tele. Előbb szavak nélkül, most meg már szavakkal is megértjük egymást. Akár ő a gyáriakkal. Hortobágyi Zoltán ÄRKAGYU SZTRUGACKIJ- BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI — A világ nem változhat örökké — ellenkezett Budah —, mert semmi sem örök, még a változás sem... Nem ismerjük a tökéletesség törvényeit, a tökéletesség azonban előbb-utóbb elérhető. Vegye szemügyre például társadalmunk berendezését. Milyen szemet gyönyörködtető ez a mértanilag szabályos, pontos rendszer! Alul a parasztok és a kézművesek, fölöttük a nemesség, azután a papság, legfelül a király. Micsoda stabilitás, miilyen harmonikus rend! Minek kellene változnia ebben az égi ötvös kezéből kikerült, csiszolt kristályban? — ön valóban tökéletesnek tartja ezt a világot? — csodálkozott Rumata. — A dón Rebával való találkozás, a börtön után... — Hát persze, fiatal barátom! Nekem sók minden nem Budah felnevetett. — Ha istennek tudnám képzelni magam, akkor azzá lennék ! — No és ha lehetősége volna tanácsot adni az istennek? — önnek dús a fantáziája — jegyezte meg Budah. — Ez jó. Ismeri a betűt? Szívesen foglalkoznék önnel... — Hízelgő rám nézve... De mit tanácsolna mégis a mindenhatónak? Mit kellene tennie, hogy ön azt mondja: íme, a világ most tisztességes és jó... Budah hátradőlt a karosszékben s kezét összekulcsolta a hasán. Kira mohón nézett rá. — Nos, ezt mondanám a mindenhatónak: „Teremtő, én nem ismerem a terveidet, talán nem is szándékozol az embereket tisztességessé és boldoggá tenni. Akard ezt! Olyan egyszerűen el lehet érni! Adj az embereknek bőven kenyeret, húst és bort, adj nekik hajlékot és ruhát. Tűnjék el az éhség és az ínség, ezzel tetszik a világban, sok min- együtt pedig mindaz, ami meg- dent szeretnék másnak látni... osztja az embereket.” De mit tegyek? A felsőbb — És ez minden? — kér- erők szemében a tökéletesség dezte Rumata. másként fest, mint az én sze- — Azt hiszi, ez kevés? memben Rumata a fejét csóválta.- És ha meg lehetne vál- “ ^ten & válaszolna ön- toztatni a felsőbb elrende- nek: ”Ez nem valnek az em' lést? — Erre csupán erők képesek... berek javára, mert a ti világotok erősei elvennék a gyen- B felsőbb géktől art, amit én nekik adtam, a gyengék pedig tovább— Mégis, képzelje el, hogy ra is koldusok maradnának.” ön isten... — Én arra kérném az istent, hogy védelmezze meg a gyengéket. „Térítsd észre a kegyetlen uralkodókat” mondanám. — A kegyetlenség éppen- hogy az erő. Ha az uralkodók nem kegyetlenek, elveszítik erejüket, s más kegyetlenek lépnek a helyükbe. Budah már nem mosolygott.' — Büntesd meg a kegyetleneket — jelentette ki határozottan —, hogy az erőseknek elmenjen a kedvük attól, hogy kegyetlenül bánjanak a gyengékkel, s az emberek mindent megkapjanak. — Ez sem válik az emberek javára — sóhajtott fel Rumata —, mert akkor mindent ingyen, az én kezemből fognak kapni, akkor elfelejtik % munkát, elveszítik az életkedvüket, s a háziállataimmá változnak, akiket kénytelen leszek örökké táplálni és ruházni. — Ne adj oda nekik mindent egyszerre! — mondta hevesen Budah. — Apránként,’ fokozatosan adj! — Fokozatosan az emberek maguk is elveszik mindazt, amire szükségük lesz. Budah félszegen felnevetett. — Igen, látom, ez nem olyan egyszerű. Különben van még egy lehetőség. Tégy úgy, hogy az emberek mindennél jobban szeressék a munkát és a tudást, hogy a munka és a tudás váljék életük egyetlen értelmévé! fFolytatjuk.) ÉRTÉKMENTÉS Tarka csendélet az országút mentén. A hegy lábához simuló hatalmas, levágott kukoricatáblán fehér, piros, kék, zöld autók parkolnák. Van közöttük mindenféle márka. A kép persze sokszínűbb, miként maga a valóság is. A fényesre güancolt, vagy strapára fogott személygépkocsik között feltűnnek a házilag eszkábáit különféle kézikocsik, a jó öreg biciklikről nem is beszélve. A változatos járműpark egy célt szolgál most: mentik a gazdáik a menthetőt, eleséget gyűjtenek a ház körüli kisgazdaságban tartott jószágnak. A jelek szerint van miből bengézni. Egy-egy kocsira utánfutót is kapcsoltak, a jármű tíz-tizenkét degeszre tömött zsákkal óvakodik ki az országúira. Ismerősöm arcát elönti a vér a fuvarozás láttán: „Az is bolond, aki kukoricakapálással töri magát egész esztendőben!” Az indulat némiképp érthető, hiszen a kukoricatarlón nyüzsgő emberraj, meg a csomóba rakott zsákok látványa azt tanúsítja, hogy akár egyetlen napi munkával is hozzá lehet jutni annyi terményhez, amennyi több száz négyszögöl művelt földről betakarítható. Ä technika azonban minden valószínűség szerint ma még ilyen, a munka csak számottevő veszteséggel végezhető el. Nevezzük e gyűjtögetést bengézésnek, mezgeré- lésneb, vagy illessük egyéb tájszóval, a lényeg egy: a vállalkozó élelmesek mindenképpen értéket mentenek. Ha technikai fogyatékosság miatt és az aprólékosságot igénylő kért munkaerő híján az elhullott termény nem juthat ed a közös terményraktáraikba, hadd kerüljön a gyűjtögetőkhöz. Miért emlegetjük mindezt? Ősz elején, betakarítás idején rendszerint jönnek a panaszok innen is, onnan is: a tarló, a felszántott krumpliföld és más termőföld parázs viták helyszíne. Sok helyein akad egy-egy ember, aki nem nézi jó szemmel a maradékra leső népséget, aztán tilt és elzavar. Más a helyzet, ha a hulladékot tudja hasznosítani a nagyüzem. De/ ha nem, ha sorsára hagyja, ha beszántásra kerül, akkor kár a fent leírt vitákért. Akkor hadd vigye, aki tudja, aki hasznosítani képes! I A békesség mellett pedig legalább ilyen fontos az értékmentés. — kele — Oj iskola; szolgálati lakások Káliói beruházások összefogással Régen várt, a faluképet is jelentősen alakító új létesítményekkel gyarapodik a közeljövőben, Kálló. A település közéleti fórumain is gyakran sürgette a lakosság az új iskolát, a közelmúltban pedig megkezdődött az oktatási intézmény alapozása. A négytantermes iskola munkálatainak elvégzésére a napokban megkötötték a kiviA drégelypalánki általános iskolások számára tornatermet is kialakítottak a település művelődési házában. A kedvező ősz eleji idő viszont szívesebben tartja a gyerekeket az udvaron, ahol mozgásigényüket jobban kiel égíthetik, mint a zárt teremben. A testnevelési órákat — képünkön — a szabadban (ártják. telezési szerződést is: a fő- vállalkozó a Jobbágyi Építő, Szerelő és Szolgáltató Ipari Szövetkezet, az alvállalkozó pedig a helyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet és a kallói kisszövetkezet. A tervek szerint az épület ez év decemberében már tető alá kerül, s a kállóiak szándéka szerint 1984-ben teljesen elkészül az új iskola. A fontos létesítmény munkálatainak gyorsítását a lakosság társadalmi munkával kívánja elérni. Ahogy megérkezik az első autó tégla, a községi tanács és a jobbágyi szövetkezet megbeszélésen tisztázza: milyen részmunkáknál vehető igénybe a társadalmi munka. Ugyanezekben a napokban egy másik beruházás kezdése is foglalkoztatja Kálló lakosságát. A megyei tanács támogatásával megkezdődhet az új orvosi lakás építése, a munkálatokat pedig összekapcsolták a Vörös Csillag Termelőszövetkezet egyik építkezésével. Korszerű formában szolgálati lakásokat épít a termelőszövetkezet — a két beruházást pedig együttesen valósítják meg. kálión abban bíznak, hogy az összehangolt építkezés nem csak a faluképet formálja, hanem egyben takarékos, költség- csökkentő megvalósításnak is forrása lehet.