Nógrád. 1983. szeptember (39. évfolyam. 206-231. szám)
1983-09-02 / 207. szám
Minden harmadik síüiiemher elment Beszélgetés Eged Sándorral, a Salgótarjáni Autójavító Kisvállalat Január első munkanapjától fogva Salgótarjáni Autójavító Kisvállalat néven működik az AFIT volt üzeme. Aligha szükséges bemutatni e szolgáltató szervezetet, hiszen autósok és négykerekű járművel nem rendelkezők is meglehetősen jól ismerik — mindeddig nem éppen a legelőnyösebb oldaláról. Azóta sok víz lefolyt a Tarján-patakon, jó néhány igen kemény intézkedés hírét hallani a kisvállalat háza tájáról. Az év első felét mégis 1 millió forintos veszteséggel zárta az újonnan szervezett szolgáltató alakulat. Nem sikerült volna az erélyes rendcsinálás? Erről, beszélgetünk -most Eged Sándorral, a kisvállalat igazgatójával. — Hosszú évek óta veszteséges ez az üzem. ön régebben is vezető volt itt. Mit gondol, mi a ráfizetéses munka oka? — Akár elsőként előcitálhatnám a krónikus alkatrész- hiányt, amit oly szívesen jelölnek meg ludasnak szakmán belül. Az alkatrészhiány igaz, hiszen Legutóbb is százoldalas listáit kaptunk a beszerez- hetetlen holmikról az autó- és alkatrész-kereskedelmi vállalattól. Csakhogy ugyanezt a hiányjegyzéket kapják az elfogadhatóan működő javítótelepek is, ezt a nehézséget tehát munkahelyen belül ki kell tudni védeni. A ráfizetés okát én a létszámhiányban és az alacsony termelékenységben látom. — Közszájon forgó tény, hogy itt nem éppen a legkiválóbb szakemberek dolgoznak. — Tegye múlt időbe, s aláírom. Tőlünk az ügyfél elvárja, hogy autójával is, s vele magával is alapos lelkiismeretességgel foglalkozzunk — a szolgáltatás már csak ilyen. A magas követelményeknek megfelelő szakembereket viszont egyszerűen nem tudtuk megfizetni. Százöt százalékos teljesítmény fölött egy garast sem adtunk, ugyan mi sarkallta volna a szerelőket több és jobb munkára? Emiatt vált rendszeressé négy éve a veszteség, s tépázódott meg az üzem tekintélye. — S akkor még finoman is fogalmazott, hiszen valóságos rémregények jártak a városban szájról szájra az itt történtekről, Eljutott a szóbeszéd ebbe a szobába is? — Hogyne. Hogy kiszerelik s kocsiból a -jó alkatrészt és igazgatójával beletesznek egy rosszat, hogy kilopják a tankból a benzint, hogy elemeinek belőle szerszámot, ezt-azt. Az esetek egy része igaz, más része bizonyítottan rágalom. Viszont az az üzem, melynek olyan a tekintélye, amilyen a miénk volt, az semmin se csodálkozzon! — Januárban viszont tiszta lappal indultak. Hol kezdték a rendteremtést? — Számunkra is ez volt a legnagyobb dilemma. Egyaránt gondot okozott a szakemberkérdés, - a kitöltetlen kapacitás és a középszintű vezetők hiánya. S bár az év első két hónapja holtszezon a szakmában, amúgy is kevés a javítási bevétel, mégis a szakember- gárda felfrissítésével kezdtük. Mivel a kisvállalati forma lehetőséget ad a lineáris teljesítménybérezésre, a kellő eszköz is a kezünkben volt. — A szerelők régen is azt állították, hogy annyi pénzért nem hajlandók különbül dolgozni. — Mi viszont úgy gondoltuk, hogy előbb nyújtsanak valamit, aztán tartsák a markukat! Megszüntettük a gran- tált bért, a lehetséges havi kereset tehát a nullánál kezdődik. Csak az elvégzett munkáért fizettünk, s ezzel megindult a természetes kiválasztódás. Voltak, akik hat-hét száz forintnál nem kerestek többet havonta, mégsem iparkodtak. Pedig tíz-tizenöt ezret is haza vihettek volna! Huszonnégy szerelőtől váltunk meg az első fél évben. Volt, aki magától ment, másokat el- küldtünk. Közülük csak kettőt sajnálok, őket a többiek hec- celtéik föl. Rendkívül egészséges vércsere volt ez: míg januárban az egy dolgozóra jutó termelési érték 9620 forint volt, júniusban éppen a duplája! Most ott tartunk, hogy éppen annyi emberünk van, amennyit a munka megkíván. — Nem lehetett könnyű cérnával bírni a tisztogatást. — Hát, nem. Fenyegettek pártbizottsággal, bírósággal, meg, hogy megvárnak este valahol. Mára megszűnt az asztalverés, s felvettünk nem egy olyan szakembert, aki korábban megmosolyogta ajánlatunkat. Ami eddig történt, az az ügyfelek és a tisztességes szakemberek érdekében történt, mindenki jól járt. Nagy gyakorlattal rendelkező, jó szakember "öt-hat ezret keres alapfizetésül, s rá majdnem ugyanennyi prémiumot. De dolgoznak is érte! Érezhető módon csökken az ügyfél-reklamációk száma, ami adódik, azt is sikerül korrekt módon rendezni. — Az első fél évben összeszedett veszteség azonban tény. — A hatékony gazdálkodás feltételeinek megteremtése csak most következhet. Egyedül az UAZ 469 típusú gépkocsik hatékonyabb javításával le lehet a ráfizetést dolgozni, s kínálkoznak még egyéb lehetőségek is. Ehhez azonban gazdálkodásra alkalmas emberek kellenek, akik betölfhetik a művezető és az igazgató közötti vonalon tátongó űrt. Véleményem szerint a negyedik negyedév már hasznot hoz, s év végére lefaragjuk a veszteséget. — A tekintélyt, rangosságot könnyű tönkretenni, annál nehezebb helyreállítani. Mindazt, amit ön elmondott, a közvélemény nem érzékeli még eléggé. — Idő kell hozzá. Az ügyfeleknek észre kell venniük, hogy most nagyobb itt a rend, szorosabb a fegyelem. Hogy kevesebbet kell szaladgálniuk, mert autójuk javítása egy kézben van. Ha úgy tetszik, végignézhetik járművük javítását, szót válthatnak a szerelővel, csak ne akadályozzák a munkát. . Míg ez tilos volt, sokkal töbéen lábatlankodtak a műhelyben, mint most. — Bévülről nyilván erősebben érezhetők a változás jelei. Ön hogyan foglalná ösz- sze ezeket? — Akiket az intézkedések rosszul érintettek, azok bizonyára a pokolba kívánnak. A tisztességes többségnek viszont munkára is, keresetre is módja van, s ez a fontos. Kevesebb a vitám az emberekkel, önmagától működik az új rendszer. Fogynak a rendezésre váró ügyek. Nullára esett vissza a korábban hihetetlen mennyiségű, benzinlopási reklamáció. A munkahelyi ivá- szat, mert az is volt, megszűnt. Aki mégis bűnbe esik, annak el kell mennie, italos embernek a lakossági szolgáltatásban nincs helye! Nem állítom, hogy a mostani állapotokkal elégedett vagyok, de ebbő] már kialakulható az. amit az ügyfél joggal elvár tőlünk. Szcndi Márta ff... szolgálattételre jelentkezem „Én Haig Zsolt hadnagy fogadom, hogy hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája leszek...” A' Szózat lágy.melódiája kísérte Budapesten, a Kossuth téren az avatott tisztek foga- dálomtételét. A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola hallgatói között ott állt Haig Zsolt salgótarjáni fiatalember- S amíg Zsolt a fogadalom szövegét mondta, az ünneplők között levő szülei szeméből kicsordultak a köny- nyek. Egy életcél zárult le, egy újabb életfejezet kezdődött az ifjú hadnagy életében. — Az iskolában pályaválasztási előadást tartott egy katonatiszt. Akkor határoztam el, hogy ezt a kemény pályát választom. Tízen jelentkeztünk. A felvételi hármunknak sikerült, — mondja a 22 éves fiatalember. — Amikor Zsolt azt közölte velem, hogy a katonatiszti pályát választja, magam is meglepődtem, — veszi át a szót az édesanyja. — Meglepődtem, hogy ilyen komoly pályát választott, hiszen a kaítonatjszti hivatás egész embert, igazi férfit kíván. Az apjával is megbeszéltük mit tegyünk... A végén a szülők nemcsak, hogy belenyugodtak a választásba, hanem erősítették is Zsodtoit elhatározásában, — Nehéz volt a négy év. Hiányzott Zsolt, — törli szemét az édesanyja. — Egy ideig sokat sírtam, pedig tudtam, hogy jó helyen van. Lényegében majdnem minden héten, de minden második héten itthon volt- Találkozott velem, az édesapjával... Most nagyon boldog vagyok. Örülök, hogy ilyen szépen helytállt. A jövőben is azt várjuk tőle... Aztán visszatérünk a főiskola kemény négy esztendejéhez. Ma már Haig Zsolt vidáman mesél történeteket. Meleg szavakkal emlékezik legjobb barátaira, Körmendy Norbert,, Petrucsik Géza, Ruga József hadnagyokra, Német Imre főhadnagyra, akire külön is büszke, hiszen kiválóan végzett Kedves epizódok is megelevenednek, nemcsak a főiskolai évekről, hanem az ünnepélyes fogadalomtételről is. Az utóbbival kezdi a visszaemlékezést. Meséli, hogy az ünnepség előtt egy órával még találkozhatott szüleivel. És az anyai szem mit vett észre? Az ifjú hadnagy zubbonyáról hiányzik egy gomb. Gyors sürgés-forgás- Előkerül a tű és cérna és Haig Zsolt hadnagy teljes díszöltözetben sorakozhatott fel. Ma már minden szép. A rengeteg tanulás, az ált^ilánpsj politikai, Iff ■ szakmai ismeretek összegyűjtéséig. A tanárok nagyszerű magatartása, emberiessége, akik először ugyan kemények voltak, de a végén már a tiszttársat látták a hallgatókban. — Felnőtt emberekként kezeltek bennünket tanáraink — szövi tovább a gondolatot Haig Zsolt hadnagy. — Sok kellemes, ma már igazán élményszámba menő emlékeim maradtak. Az elsős lövészet valódi fegyverrel, amikor a három lövésből 23 köregységet értem el. Igazán boldog voltam. De minden mozzanat edzette a hallgatót. Oly szívesen emlékszem vissza i az osztályfőnökömre, őrnagy elvtársra, a tanárokra, < gyakorlatvezetőkre, akik mindég az embert, a holnap tisztjét, látták bennünk, az utódokat... Előkerül a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola rádiótechnikai szakán végzett bizonyítvány és oklevél. Ebben Haig Zsoltot az államvizsgán négy tárgy közül háromból jelesre, egyből jónak minősítették. A nyolcadik félév végén kitűnő a minősítése. Az Oklevél szerint pedig Haig Zsolt hadnagyot rádió- technikai tisztté és híradás- technikai üzemmérnökké nyilvánítják- Minősítése: jó. Valószínű, mire e sorok napvilágot látnak, Haig Zsolt Bányásznap *83 Szeptember első vasárnapjának reggelén — van ahol már szombaton — bányászfúvószenekarok tartanak zenés ébresztőt az ország legtöbb bányásztelepülésén. A rezesbanda vidám indulói azA adják tudtul, hogy megint itt egy bányásznap, 1950 óta immár a 33., amikor sok ezer szénbányász, 14 ezer szénhidrogénbányász, 12 ezer érc- és ásványbányász, 3 ezer bauxitbányász, meg mások, vagyis összesen 113 ezer ember ünnepli a napját. Állami meg családias jellegű ünnep lesz ez egyszerre, hiszen — a hagyományoknak megfelelően — hűségjutalmat osztanak ebből az alkalomból, s — ez ugyancsak tradíció már —' a bányászcsaládok ap- raja-nagyja kivonul délelőtt, vagy délután, mint május elsején szokás, s a sörözés, virslievés közben megnézi a néptáncosokat, a futballmeccset. Vagyis — a--családtagokat is beszámítva — már 400 ezer ember ünnepénél tartunk. De ha tovább tágítjuk a kört, s számításba vesszük, hogy az újság bányászriportjait olvasva, a tv napi műsorait látva, szinte mindenkinek lesznek gondolatai a bányászokról, már olyan eseményről van szó, amelyre miliők figyelnék. Mindez nem puMicisztikus túlzás- Áz oly sokat emlegetett nyersanyagár-robbanás valamennyiünket arra intett, hogy megbecsüljük —. jobban megbecsüljük — azt a 113 ezer embert, aki az idén mintegy 26 millió tonna szenet, kétmillió tonna kőolajat, csaknem 7 millió köbméter földgázt hoz felszínre, nem beszélve a többiről, vagyis arról, hogy végtére is ez a 113 ezer ember termeli meg az ország nyersanyagszükségletének mintegy felét. Ma már minden újságolvasó ember tudja, hogy mennyivel több lenne a gondunk, ha még ezt is külföldről kellene behoznunk. Még aki nem járt bányászmunkahelyeken, annak is meglehetősen részletes ismeretei vannak arról, hogy a bányászat ma is nehéz, férfias munka. Még akkor is, ha rengeteg a gép, ha — mielőtt leszáll az uránbányász — olyan nem mesebeli, hanem valóságos csaphoz, pontosabban csapsorhoz léphet, amelyből —, ha egyiket-másikat elfordítja — olyan üdítő itallal töltheti meg a kulacsát, ahogy a kedve tartja. Ez van a külszínen. De ha leszáll — s nemritkán ezer méter mélyre is leszáll — 45—50 fokos kőzet várja a robbantás után. S igaz ugyan, hogy lehűtik a forró köveket — különben még gumicsizmásán is hiába kapkodná a lábát —, de akkor is meleg van,' meg sok pára, mintha tropikus klímában dolgozna a nagy mélységben. A szénhidrogénbányászok fúrómunkásánaki viszont télen odaragadhat a tenyere a rideghideg vashoz, ha nem vigyáz... Az idei év tragikus nyári bányászszerencsétlenségei arra is felhívták a figyelmünket, hogy továbbra is veszélyes a bányászkodás. A veszély persze csökkenthető — és csökkenteni kell is —, de a mélység azért mélység marad. Ezért érzünk tiszteletet azok iránt, akik ezután js lemennek, mert a sújtólégrobbanás, omlás veszélye ellenére is szeretik ezt a szakmát. Valószínű ezért ritka, igen ritka már az olyan ember nálunk, aki amikor arról hall, vagy olvas, hogy 88 ezer forint volt tavaly a föld alatti dolgozók átlagkeresete, kicsit előbb jutnak lakáshoz, 55 éves korban nyugdíjba mehetnek, szóval amikor ilyesmit hall, olvas, akkor ezt mondja: de jó a bányászoknak! Az ilyen sóhajra ugyanis azt lehet válaszolni: te is az lehetsz!... Magyar berendezések szovjet áruházakban Á vízügyi tudományos élet sikere Magyar vízügyi kutatókat választottak a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió két tudományos szövetségének vezetőségébe az unió most zárult közgyűlésén. A Hamburgban rendezett tanácskozáson, ahol 80 ország szakemberei voltak jelen, az unió keretében működő Nemzetközi Hidrológiai Tudományok Szövetsége elnökéül az elkövetkező négyéves időszakra Kovács György akadémikust, a vízgazdálkodási tudományos kutatóközpont főigazgatóját választották, aki ezzel a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió tanácsába is bekerült. A felszíni vizek nemzetközi bizottságának titkára Szőlőssi Nagy András, a vízgazdálkodási tudományos kutatóközpont tudományos főmunkatársa lett. Az unió történetében ezzel eíső ízben választottak szocialista országbeli szakembert valamelyik szövetség élére. (MTI) már elfoglalta helyét csapat- testénél. Elhangzottak szavai: szolgálati ételre jelentkezem! Jelentkezése előtt az ifjú hadnagy még ezeket mondotta: — Szeretnék jól beilleszkedni az új kollektívába. Szerintem ez alapvető feltétele a jó munkának. Két hónapig már voltam csapatgyakorlaton, s az eddig szerzett tapasztalatokat is gyümölcsözni szeretném. Érzem a felelősséget. Szinte velem egykorú fiúkat kell tanítani, nevelni... S mit mondanék a bennünket követőknek? Egy kicsit furcsa, de így igaz: csak olyanok menjenek a tiszti pályára, akik az igen kemény munka, tanulás mellett, vállalják a katonai életet is. Somogyvári László A Transelektro Külkereskedelmi Vállalat és a Keripar Kereskedelmi Berendezéseket és Gépeket Gyártó Vállalat számos versenytársat megelőzve modern áruházi üzletberendezések szállítására és felszerelésére vállalkozott a Szovjetunióban. A moszkvai Kom- szomolszkaja téren novemberben megnyíló nagyáruház berendezéseit pontos ütemterv szerint, több mint 160 vasúti konténerben indították útnak, az utolsó tétel ezekben a napokban hagyja el az országot. A Transelektro alig több mint fél éve foglalkozik ilyen üzletberendezések értékesítésével és máris jelentős üzleti sikereket könyvelhet el. Az említett üzletberendezéseken túl újabb félmillió rubeles megállapodást kötöttek a minszki Sum és Cum áruháAz állattenyésztés genetikai, tartástechnológiai, takarmányozási és közgazdasági kérdéseivel foglalkozó magyar—egyiptomi tudományos konferenciát rendeznek szeptember 5—10. között a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A tanácskozáson százhúsz magyar és hatvan egyiptomi szakember vesz részt. 125 — az állattenyésztési kutatások legújabb eredményeit ismertető — előadás hangzik el. A gödöllői és az egyiptomi alexandriai egyetem munkatársait csaknem egy évtizezakkal. Az egyik áruházba még az idén, a másikba jövőre szállítják a berendezéseket. A napokban tárgyalások kezdődnek a moszkvai Gum áruház képviselőivel is, a magyar ajánlat szerint a Keriparral részt vállalnának az áruházi kiszolgálórendszer korszerűsítésében. Szó van több más moszkvai, ezenkívül örmény városok üzletközpontjainak magyar berendezésekkel való felszereléséről is. A Transelektro piackutatói,1 együttműködve a Keriparral konvertibilis elszámolású országokba is exportálni szándékoznak. Ajánlatot készítettek, amelynek alapján igen rövid határidőn belül Abu Dhabi 14 szövetkezeti áruházát szerelnék fel magyar üzletberendezésekkel. des együttműködés fűzi össze.1 A két ország szakemberei öt éve kormányközi megállapodás alapján vizsgálják a mező- gazdasági fejlődés biológiai,' műszaki és közgazdasági kérdéseit. Közös kutatási program szerint vizsgálják a többi között a növénytermesztés és állattenyésztés, az öntözés és vízgazdálkodás, valamint a mezőgazdaság . műszaki-technikai fejlesztési lehetőségeinek egyes kérdéseit. A jelenlegi konferencia résztvevői több mezőgazdasági nagyüzembe is ellátogatnak.’ Kemenceépítők Hollandiában, A Hőtechnika Építő és Szigetelő Vállalat szakemberei két, egyenként 36 kamrás kokszolókemencét építenek Hollandiában összesen mintegy 3,7 millió nyugatnémet márka értékben. A kemencéket NSZK-beli és holland tervek alapján tűz- és kopásálló anyagokból építik fel. Ez igen gondos munkát igényel, mert a kemencék falazatának kialakításakor egy milliméteA PÓKHÁLÓ KÉMIÁJA Ä heidelbergi egyetem szer- veskémiai intézetében analizálták a keresztespók hálóját. Az elemzés szerint a fehérjéken kívül káliumnitrátot (8 százalék), káliumhidrogén- foszfátot (3 százalék) és pir- rolidont (8 százalék) tartalmaz. A fehérje a szálat rugalmassá és ragadóssá teszi, s mivel a pirrolidon nedvszívó ' anyag, NOGRAP - 1^83. szeptember Z„ péntek 3 rés hézagot sem hgyhatnak. Á berendezéseknek 30 évig zavartalanul, leállás nélkül kell működniük. A Hőtechnika szakemberei nemrégiben fejezték be az első kemence falazását, a másodikkal pedig szeptember közepéig végeznek. Munkájukkal a megrendelők elégedettek, s újabb kemencék építésére kaptak ajánlatot I'JSZK-beli partnerektől. valószínűleg megakadályozza a szál beszáradását. A savanyúan reagáló káliumhídro- pén-foszfát feltehetően a baktériumok pusztítása ellen véd. A fehérjék azért nem mennek tönkre ebben a savanyú környezetben, mert a kálium- nitrát megvédi, úgyszólván! besózza” őket. Tudományos konferencia Gödöllőn
