Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)
1983-08-30 / 204. szám
Felújítják a mátrakeresztesi Kékesi utat. A Nógrád megyei Tanács útkarbantartó és költségvetési üzeme jóvoltából új burkolatot kap a több mint százéves öreg utcácska. Képünkön a Peíőíi kiváló, szocialista brigád az aszfaltozást végzi. —barna— GAZDASÁGOSAN GAZDÁLKODNI Kedvező kilátások Nagybárkányban Tolmácsi Ferenc, a nagy- bárkányi termelőszövetkezet elnöke vaskos kis füzetet tesz elém az asztalra. Címe: Tájékoztató a gazdálkodás alakulásáról I—VII. hónap. — Akár vége is lehetne a/ évnek — mondom. — Enngk alapján két héten belül meghajthatnánk a. zárszámadást — válaszolja az elnök. Jól fizet a füzet Az említett tájékoztató nem régen — két éve — jött „divatba” a nagybárkányi közös gazdaságban. A szövetkezet jelenlegi eredményei azt sugallják, némi köze ennek a tájékoztatásnak is van a fejlődéshez. Mert Nagybárkányban — nehézségek ide, nehézségek oda — találtak gyógyírt a gazdasági bajok leküzdésére. — A gabona mintegy 4 millió forinttal hozott többet a tavalyinál — mondja Tolmácsi Ferenc, nem is annyira büszkén, mint Inkább megnyugodva. Mi tagadás, itt is hosszú ideig aggódva kémlelték hol az eget, hol a korán sárgulásnak indult gabonatáblákat. — Eső felénk sem sok esett — folytatja az elnök. — Hogy mégis ilyen termést takaríthattunk be, az inkább a jól beváK kalászosfajtáknak, a jó agrotechnikának, a fegyelmezett munkának köszönhető. Bizonyára így is van, hiszen egy-egy ilyen aszályos esztendő után ugyancsak napvilágra kerülnek — ha vannak — a szervezési, technológiai hiányosságok. Ezek között a dombok között pedig különösen. Lassan két éve lesz, amikor először láttam, hogyan vetik lánctalpas vontatóval a búzát Nagybárkányban. A hernyótalpak mögött úgy csúszkált a meredek domboldalon a vetőgép, mintha valami pajkos kölyök szánkázott volna. Nem mertem volna fogadni, hogy egyáltalán kikel belőle egy sor búza is. Nyáron — ha jól emlékszem — három és fél tonnát takarítottak be hektáronként ... Többet, jobbat, olcsóbban Az első hét hónapban a közös gazdaságban annyival több a nyereség a múlt évi hasonló időszakénál, hogy az elnök kérte, ne is írjam meg. Nem mintha szégyellnék, de nem akarnak dicsekedni. Annál is inkább, mert még jó néhány hónap hátravan az esztendőből és a mezőgazdaságban — általában — nem fedél alatt termelnek. — Egyik legfontosabb célunkat is sikerült teljesíteni, a termelés bővítésével ároe- vételünk eddig S millióval,haladja meg a múlt év július végéit. Ez csaknem 53 milliót jelent, s ez a jelenlegi gazdasági helyzetoen, úgy vélem, nem lebecsülendő eredmény. De nem ám! Főleg, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor a költségek még 4 százalékkal sem növekedtek a tavalyihoz képest. Hasonlóan elégedettek lehetnek a közösben a bérgazdálkodással is. A kis fehér füzet arról árulkodik, hogy a búza önköltsége 93, a tavaszi árpáé pedig 86 százaléka az egy évvel korábbinak, de szépen hozott a közösnek a mustár is. Bevált a kis súlyú hízómarhák exportja is és az is, hogy idén májusban kiadták a nagyüzem 50 tehenét. — Két ember gondozza, feji őket egy öreg istállóban.- Ügy tűnik, mi sem járunk rosszul és ők is megtalálják a számításukat, így biztosan nem lesz veszteséges a szarvasmarha-tenyésztésünk ... A számokat böngészve látom, hogy az idén valahogy jobban híztak a borjak és a bárányok is, pedig kevesebb abrakot kaptak. Újdonság is akad Az elnök egy évvel ezelőtt nem szívesen beszélgetett a kiegészítő tevékenységről. Igaz, elég sok — a termelő- szövetkezettől független — nehézség okozott gondot akkoriban. Hogy azóta sok mindent sikerült a helyére tenni, azt ez az év is bizonyítja. — Több mint 20 ezer Salgó tűzhelyet szereltünk össze a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak és új tevékenységet is indítottunk. A Dunaújvárosi Papírgyárnak vágjuk és csomagoljuk az írógéppapírt és terítjük a keletmagyarországi PIÉRT-eknek. Ezt a munkát már sikerült gépesítenünk, így jelentősen nőtt a termelékenység. Dolgozunk a Nógrád megyei Nyomdaipari Vállalatnak is. A nagyüzemben „megerősödött” a lakatosüzem is egy kisvállalkozás életre hívásával. Negyedévenként 50 pótkocsialvázat készít tíz ember a Budapesti Járműipari Szövetkezetnek. Egy kisebb lét számú építőipari szakemberekből álló csoport pedig a fővárosban vetette meg a lábát. A „hídfőállás kiépítése' jelenleg zajlik. Mint Tolmácsi. Ferenc mondja; csak óvatosan és megalapozottan. Bővült a szállítókapacitás is, az idén már három kamion szállítja a mátranováki Ganz MÁVAG és a salgótarjáni üveggyárak termékeit az ország különböző tájaira. Nem titok, egy-egy gépjármű hamar meghozza a belefektetett költséget... — Kedvezőek a tapasztalataink a kiskörzeti együttmű ködésről is. Most is itt dolgozik a karancslapujtőiek nagy teljesítményű szerves- trágyaszóró gépe és a kishar- tyániak tehergépkocsijai. A hamarosan kezdődő silózásban is segítjük egymást, a nógrád- megyeriekkel és a karancssá- giakkal közösen. Ez bizonyára hasznára válik valamennyi gazdaságnak. Zilahy Tamás Ä talp leválik, a sárga fakul, a kesztyű mérethitas Még mindig a kívánalmak alatt Egy helyben topog a minőség? Á legutóbbi szakszervezeti választásokon, a szakszervezeti élettel kapcsolatos megjegyzések mellett a legtöbb szó az egyéni védőeszközök, a munkaruhák, s egyéb, az ember testi épségét óvó felszerelésekkel kapcsolatban hangzott el! Történt ez mindazok ellenére, hogy — a SZOT kez- demenyezésére — 'még 1977 végén kormányhatározat született az állami szervek ez irányú feladataira. A téma meglehetős élességgel vetődött fel, hiszen társadalmi és egyéni szempontból eg/általán nem közömbös a dolgozó ember munkavégzés közbeni épségének, egészségének megóvásai. XXX — Nógrád megyében — mohdja Fejes Balazs, a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsának .munkavédelmi főfelügyelője — öt gazdálkodó egység: a balassagyarmati Ipoly Cipőgyár, a salgótarjáni Salgó Cipőipari Szövetkezet, a salgótarjáni síküveggyár, a kisterenyei Egyesült Zagyvavölgye ÁFÉSZ, valamim a szintén megyeszékhelyi faipari kisszövetkezet foglalkozik védőlábbelik, — -kesztyűk, — -öltözetek, — szemüvegbetétek, bőrkötények, lábszárvédők és a magasban dolgozók baleseteit megakadályozó zuha- násgátló szerkezetek gyártásával. Különösen ez utóbbi gyártásának beindítása érdemel megkülönböztetett figyelmet, hiszen importot vált ki. Az eddigi 10—15 ezer forintos beszerzési ár helyett * munkavédelmi észközöket a faipari szövetkezet mindösz- sze 3—4 ezer forintért állítja elő. — Ezek szerint a megyei ipar az ez irányú, teljes igényeket ki tudja elégíteni! — Nem! Meglehetősen sok eszközt a gazdasági egységek a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalattól vagy a MÜ ÁRT- tól szereznek be. S hogy még így sincs minden rendben, azt igazolja, hogy a gyárak a hiánycikkeket esetleg — persze, fogalmazhatunk úgy is, sűrű gyakorisággal — más gyáraktól, ismeretség, egymáson való segítség alapján veszik meg. — Valós alapja lehet annak a kérdésnek, üzemekben gyakorta okoz mérhetetlen bosz- szúságot, hogy bizonyos védőeszközökből és -felszerelésekből sikerül ugyan egy bizonyos időre megfelelő meny- nyiséget beszerezni, ám minőségük olyan, hogy a kihordási idő töredéke alatt válnak használhatatlanokká. — Sajnos, ez igaz. A gyártók felé a legfőbb igény, hogy termékeik a szabvány előírásainak szigorúan megfeleljenek, a forgalomba kerülő áru rendelkezzen a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet minősítő bizonyítványával, s hogy minősége minden tekintetben legyen kifogástalan. A gondokról mi, akik rendszeres ellenőrzéseket hajtunk végre a termelőegységeknél, tudunk, s megszüntetésükre intézkedünk. — Mondana néhány példát? — Igen. A Salgó Cipőipari Szövetkezetnél az elmúlt időszakban ötvenezer pár védőkesztyűt kellett átvizsgálnunk, az MTKI szakembereivel, s közülük csaknem húszezer párat nem engedtünk ipari célokra felhasználni, mert nem felelt meg a szabvány előírásainak. Hasonló eset történt az Egyesült Zagyva-völgye ÁFÉSZ-nél is, ahol ezer pár ötujjas kesztyű átvizsgálását kellett elrendelni. Ezek egyötödén kellett javítási munkákat végrehajtani! Veszélyesnek nyilvánítottunk jó néhány kézi ívhegesztésnél használt pajzsot is, mert szélessége öt centiméterekkel volt kevesebb a szabványnál! Előfordul aztán, hogy a narancs- sárga színű védőöltözet már egyszeri tisztítás után is szinte használhatatlanná válik, nem szín- és alaktartók, hamar kopnak, anyaguk elvékonyodik, szakad. A műanyaggal kombinált védő-' kesztyűk munkavégzés közben csúsznak, hidegben rideggé „dermednek”, könnyen törnek a pvc-alapanyagú csizmák, javításukra pedig lehetőség nincs. — Tudna valami jót is mondani? — Szinte kifogástalan minőségűek a iGyőri Kesztyűgyár ötujjas kesztyűi,* a martfűi Tisza Cipőgyár termékei, s igen jók a látszerészeti eszközök esztergomi gyárának védőszemüvegei is. — Ezek szerint nem minden csupa gond. — Nem, de teendőink még jócskán akadnak, s nem csak a minőség javításában. Hiszen újabb megoldásra váró feladat, hogy főleg a. szénbányászatban sikerüljön olyan védőeszközöket megtervezn i, kivitelezni, amelyek lényegesen csökkentik a gyakori kéz- és lábsérüléseket. Az ez irányú munkák már folynak. Mennyiség van, minőségi eszköz kevésbé. Ezen javítani viszont nem az SZMT munkavédelmi főfelügyelőjének feladata. A gyártók leíkiisme-- retesebb, pontosabb munkája szükséges ahhoz, hogy a felszerelések tényleg védjenek, s ne menjenek esztendőnként súlyos milliók veszendőbe. Karácsony György Teherautók tucatjai szállítják naponta a burkolóanyagot Romhányi Építési Kerámiagyárból.- kj A követelmények és a vezetők Az MSZMP Központi Bizottságának július 6-án megtartott ülésén az egyik fontos téma volt az ipar helyzetéről és feladatairól szóló jelentés megvitatása. A KB-ülés- ről kiadott közlemény hangsúlyozza, hogy az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossági ellátásban, a külkereskedelemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyának fenntartásában. Tapasztaltuk azt a nagyarányú fejlődést is, amely ezt az ágazatot jellemezte és jellemzi ma is. S nem ismeretlenek az ipar előtt álló nagy feladatok sem, amelyek teljesítését számos külső és belső gond teszi még nehezebbé, megkövetelve, hogy az ipar fokozza teljesítményét, jobban használja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki haladást, növelje st termékek versenyképességét és jövedelmezőségét. A KB-ülésről szóló közlemény azonban az úgynevezett) objektív termelési tényezők szerepe mellett hangsúlyozottan említi a szubjektív oldalt is, vagy ahogyan manapság mondjuk, az emberi tényező szerepét, növekvő súlyát és fontosságát, mindenekelőtt a dolgozók szakképzettségének, műveltségének emelését, a megszerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkoztatást. Kiemeli annak fontosságát, hogy erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasági feladatok kialakításában és megoldásában. S amikor a közlemény dolgozókat említ, akkor ezalatt valamennyi, az iparban foglalkoztatott embert kell érteni: segédmunkástól a mérnökig, fizikai dolgozótól az alkalmazottakig, beosztottaktól a legfelső szintű vezetőig. Az ipar előtt álló újszerű és nagy feladatok csakis közös egységes cselekvéssel valósíthatók meg. Mindemellett azonban külön is említi a közlemény a vezetők felelősségét. A vállalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményezőiképességének erősítése ugyanis minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Igényli a vezetőképzés, -kiválasztás és -kinevezés gyakorlatának tökéletesítését is. A Minisztertanács 1982 novemberében már e célok érdekében hozott határozatot a vállalati felügyelő bizottságok működésének fejlesztéséről, az igazgató tanácsok jogkörének növeléséről, illetve a vállalati magasabb vezető állású dolgozók kiválasztási gyakorlatának korszerűsítéséről. A rugalmasságot szolgálja a vállalati szervezeti rendszer folyamatos felülvizsgálata és az azt követő initézkedéssor, amelynek eredményeként számos tröszt és nagyvállalat szűnt meg, és több mint húsz százalékkal emelkedett az önállóan gazdálkodó egységek száma. (ötven százalékot meghaladó mértékben Heves, Bács-Kiskun, Komárom és Hajdű-Bihar megyékben.). Az önállósult vállalatok eredményei összességükben kedvező képet mutatnak. Megkezdődött a termékszerkezet módosítása, a beszerzés és értékesítés átirányítása, ami általában a kereslet jobb kielégítésével is együtt jár, főleg ott, ahol versenyhelyzet is kialakult. Korábban ráfizetéses egységek váltak nyereségessé, vagy mérsékelték addig fátumként kezelt veszteségeiket. Mindez bizonyítja, hogy a vezetők jelentős hányada képes volt rugalmasan alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. Hogy nem mindenhol, arra utalnak az utóbbi időben megszaporodott pályázati hirdetmények, amelyekben vállalatok osztályvezetői, főosztályvezetői, sőt igazgatói állásokat hirdetnek meg. A vezetőkiválasztásnak ez a tárgyilagos formája, a személyzeti munka nyilvánosságának, demokratizmusának ilyen irányú fejlődése már a jövő képét vetíti elénk. A konkrét követelmények és feladatok nyilvánosságra hozatala, az utánpótlási forrás szélesítése, a szubjektivizmus visszaszorítása és a meghatározott időre szóló kinevezés gyarkorlaitának általánossá tétele garancia arra, hogy csak azok kerüljenek vezető beosztásba, akik arra valóban alkalmasak. Az ipar — de szélesebben értelmezve az egész magyar társadalom — létszükséglete, hogy ez a jövőben mindinkább így legyen. Árvái Tivadar NÓGRÁD — 1983. augusztus 30., kedd 3
