Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)

1983-08-19 / 196. szám

KÖNYÖRTELEN KOMPUTER? (III.) W\f‘ Gyerekcipő, gyerekbetegség A még gyerekcipőben járó magyar számítástechnika már fölvetette a más területeken régóta ismerős gondot: a ki­csik és (vagy) nagyok? kérdé­sét. — Én úgy vélem, hogy a számítástechnikát az adott munkahelyre kell telepíteni — fogalmaz Novák István. — Össze lehetne ugyan kapcsol­ni a nagy számítóközpontokat és a munkahelyi számítógépe­idet egy optimális szervezetté, de ennek nincsenek meg a feltételei. — Megpróbáljuk egy saját számítógép beszerzését — köz­li a bányavállalat osztályve­zetője. — De ez a dolog még kezdetleges állapotban van. Elég nagy alrendszer a most működő is egy kisebbfajta számítógép leterhelésére. A KFIJI egyik termékét kíván­juk megvenni. Jelenléte azt az okos megoldást tenné lehe­tővé. hogy a munkahelyekre kihelyezett terminálokon át állandóan fordulhasson hozzá bárki információkért. Termé­szetesen nem mondanánk le a SZÜV szolgáltatásairól sem. Ö az új gépünkre szervezhet­ne új rendszereket, valamint a nagy gépekre szabott feladato­kat venné át. Késhegyig menő..í — Aki azt mondja, nincs szükség számítóközpontra, az azt is mondja, hogy semmi­lyen szolgáltatásra nincs szük­ség, minden vállalat önma­ga oldjon meg mindent — fej­tegeti a SZÜV-osztály vezető. — Természetes, hogy a kisebb operatív programokat nem le­het megoldani kötegelt feldol­gozással, helyi számítógépek készíthetik. A nagyobb prog­ramok csak nagy gépen ké­szíthetők. Ezenkívül gondol­ni kell a kisebb vállalatokra, amelyeknek számítógép _ be­szerzésére nincsen lehetőségük. Ezt nem a SZÜV-ös mundér védelme mondatja velem, ha­nem pártatlan szakember­ként is ez a véleményem. — A vállalatközpontban gé­pi adatfeldolgozást végez számunkra az ottani számító­gép. — Így Kecskés László. — De mi most a közeljövőben kívánunk üzembe állítani egy helyi számítógépet. Ez a Ro­botron típusú gép veszi át először a készletgazdálkodás egy részét. Később más, bo­nyolultabb műveleteket is vé­geztetünk vele. Egy ötfős szá­mítógépcsoportot kívánunk létrehozni; idáig három embe­rünket állítottuk rá a feladat­ra. Ök az ÉGSZI-vel együtt­működve alakítják ki a prog­ramot. Vállalati és számítóközpont­beli komputerek késhegyig menő rivalizálása egyelőre (?) nem jellerrjző megyénkben. A megyeszékhelyen először az acélgyár és a tanács mert vál­lalkozni arra, hogy „könyör­telen gépet” üzemeltessen rá­szabott feladatok megoldásá­ra. A közeljövőben a statisz­tikai bjvatal is beszerez „ész­masinát”. Maga a SZÜV sem verhetett még mély gyökeret, hiszen hatodik éve üzemel Salgótarjánban, míg más me­gyékben tíz-tizenöt éve létre­hozták a számítóközpontokat. Van példa arra is, hogy nóg­rádi vállalat más megye szá­mítástechnikai kapacitására épít: — Az építőiparban sok a speciális ismeret, s ezeknek az ÉGSZI a szakértője — adja az információt dr. Lonsták Lászlóné, a NÁÉV főkönyve­lője. — Az építőanyagok ára például gyakran változik, s a változásokat a gépük azonnal kapja az árhivataltól. Az építőipari számlarendszer is speciális. Ha ezeket a számí­tásokat nem szakosított szá­mítóközponttal végeztetnénk, kétszer akkora létszám kelle­ne1 ehhez az adminisztrációhoz. Annak idején még a NOTÉV a miskolci SZÜV-vel számol­tatott, s rengetegszer kellett túlóráztatni az adminisztrá­torokat. A NÁÉV soha nem volt kapcsolatban a SZÜV-vel. Hanem a SZÁMGÉP-pel dol­goztatott. Ez a vállalat össze­olvadt az É®SZI-veI, az É®- SZI-t „területesítették,” s így került a NÁÉV a miskolci ÉG- SZI-vel kapcsolatba. Nekik olyan csomagprogramjaik vannak, amit országos válla­lati tapasztalatok alapján állí­' tották össze, ezeket könnyű adaptálni a mi vállalatunkra. Jól használható dolgokat ké­szítenek. COBOL vagy PL—1 ? Á megkésett SZÜV-telepítés nem hozta magával azt az előnyt, hogy friss generáció­jú gépek kerültek Tarjánba. — Ha a lemezek közt egy kicsit gyorsan mozognak az érzékelőfejek, akkor a gép nyög, prüszköl, minden baja van, nem akar dolgozni — idézi föl viccesen emlékeit Fürth Róbert. — A mi gépeink elég jók — mond ellent Szemén Jó- zsefné. — R—22-es típus, 512 kilobyte-os. De amint halljuk, a nagyobb gépekkel az R—35- ösökkel tényleg sok a baj. Hallani panaszt az „elren­delt” programnyelvre is: — Nemrég megnéztem egy nyugatnémet hirdetést — idéz példát Sebestyén Éva. — Ott eleve Cobol programnyelvre keresik a programozót. Ez egy magas szintű jelrendszer. Ná­lunk megtiltották, hogy ezt használjuk, egyedül Szombat­helyen vezették be. Itt a PL— 1-est használjuk, mert azt mondták, hogy „ez pontosan megfelelő!” — Nem kötelező nálunk a PL—1-es programnyelv hasz­nálata, bár ez magasabb szin­tű jelrendszer, mint a Cobol — opponál az osztályvezető. — Tavaly szólt egy nagyon te­hetséges programozónk, aki azóta már a KSH-nál dolgo­zik, hogy az egyik feladatát Cobolban akarja megoldani. Semmi akadálya! — mondtam neki. Szombathelyen egyéb­ként egy francia gép van. Le­ket, hogy ezzel függ össze az ottani gyakorlat. Távlati optimizmus — Mindent egybevetve a számítástechnika megyei jö­vőjére gondolván nehéz túl optimistának lenni... — A közeljövőt tekintve én sem vagyok optimista — ért egyet Szemán Józsefné. — Most egy vállalat nehezebben léphet az ügyben, mint négy­öt évvel ezelőtt. Kevesebb pénz jut beruházásra, s az adódó forintokat odateszik, ahonnan hamarabb megtérül. A számítástechnikával kezdet­ben sok nehézség jár: Eltelik idő, amíg a rendszer'beáll, s érzékelhető hasznot hoz. — ön személyesen meg van győződve róla, hogy a számí­tástechnika itt és most fon­tos? — Másképp nem 1« csinál­nám! Hosszú távon nem lehet megélni anélkül, hogy a ter­melési folyamatok logikusan szabályozva legyenek. (Vége) Molnár Pál f*®nf@sem beállított moforelx Tudvalevő, hogy a Diesel­motor nem tüzelőszer- és le­vegőkeveréket szív a henger­be, hanem csak a tiszta leve­gőt. Ezt azután olyan mér­tékben sűríti össze, hogy an­nak hőfoka az összesűrítés végén 500—700 Celsius-fokot ér el. Ebbe az izzó levegőbe egy megfelelő szerkezet be­fecskendezi (beporlasztja) a gázolajat, amely ott önmagá­tól meggyullad és elég. Az Ottó-motorban a tüzelőszer­levegő keverék kompresszió­tűrése miatt a sűrítés csak bi­zonyos határig növelhető. A Diesel-motorban, mivel hen­gerében nem keveréket, hanem csak levegőt nyomunk össze, a sűrítés tetszés szerint fokozha­tó, ennél a tüzelőszer kihasz­nálása jobb. Ez azt jelenti, hogy a Diesel-motor azonos teljesítményhez kevesebb tü­zelőszert fogyaszt, mint az Ottó-motor. Mindez azonban csak akkor igaz, ha a Diesel­motor lelke, a befecskende­zőszivattyú (adagoló) meg­felelően van kialakítva, és pontosan be van szabályozva. A kialakításnak olyannak kell lennie, hogy tökéletes legyen "a porlasztás. Ugyanis minél nagyobb felületen érint­keznek az apró folyadékszem­csék a forró levegővel, annál gyorsabban melegednek fel az öngyulladási hőfokra és így annál kisebb lesz a gyúj­tási késedelem. A finom por­lasztást úgy érik el, hogy nagy — 100—300 bar — nyo­mással porlasztják be a tü­zelőszert a hengerbe. A befecskendezőszivatyú pontos beszabályozását ma már külön erre a célra ké­szített próbapadokon végzik. Ezeken élethűen utánozni le­het az üzemi körülményeket, s annak megfelelően lehet el­végezni az adagolóelemek hengerenkénti beállítását. Ké­pünkön az ilyen próbapadok gyártásában kiváló nemzetkö­zi hírnévnek örvendő MIRKÖZ Szövetkezet leg­újabb, MD—750 típusú pró­bapadját láthatjuk, amelyet egy különleges, 7,5 kW-os frekvenciába' aszinkron­motor hajt meg. „Elektronikus almák" Angol kutatók „elektronikus almákat” készítettek, amelyek adatokat szolgáltatnak azok­ról a lökésekről és megráz­kódtatásokról, amelyek a gyü­mölcsöt szedés és csomagolás közben érik. Az elektronikus alma nagyságra ésHsályra meg­egyezik a valódi almával» Szi­lárd műbőr védi a belsejében lévő mérőrendszert. Az elekt­ronikus almák keresztülvándo­rolnak a szedőgépeken, majd kézzel csúszdába dobálják őket, s onnan a gyűjtőtartá­lyokba kerülnek, mint a va­lódi almák. Az útközben el­szenvedett sérülésekről szol­gáltatott adatok alapján dol­gozzák ki a gépi szedés és csomagolás kíméletesebb mód­szereit. A jó szó rangja A rövid formanyomtatványon hidegen-ridegen kezdődött a mondat: Értesítem, hogy a Munka Törvénykönyve ilyen és ilyen paragrafusa alapján munkaviszonyát ekkor és ek­kortól megszüntetem. Indoklás:.., Nos, az indoklás: a címzett elérte a nyugdíjkorhatárt. Több mint negyvenesz­tendei kemény munka után a pihenés évei következnek. A jól megérdemelt pihenésé, amelynek első napjait a szenvte­len hivatalos hang keseríti meg. Pedig semmivel sem ke­rülne többe- ha mondjuk úgy kezdenék az értesítést, hogy; Kedves munkatársunk, köszönjük eddigi munkáját... sa­többi. „Ne érezze az ember, hogy szinte kirúgják...” mond­ta a levelet gyűrögetve, frissnyugdíjas ismerősöm, aki tu­lajdonképpen nem is panaszkodni akart, csak néhány jó szóra vágyott. Gyakran mondogatjuk, hogy szavaink devalválódtak, ér­téküket vesztették. S ebben lehet valami. Mert a megala­pozatlanul, két kézzel szórt dicséret, köszönet — ugyanúgy, mint az esetleges korholás — engem a művirágra emlé­keztet. Bármikor előkapható, átnyújtható, csak éppen nem az igazi. Sőt! Amikor a valóban arra érdemes kap elisme­rést, vagy — folytatva az előbbi párhuzamot — korholást, már ő sem veszi komolyan. Ezüst helyett a kiváló címért Van valami figyelemre mél­tó abban, amikor egy szocia­lista brigád az eredeti prog­ramján felül több mint száz­ezer forint értéket szeretne beletenni a közös kasszába. A Salgótarjáni Kohászati Üze­mek kovácsológyárában dol­gozó, talajművelő alkatrésze­ket gyártó Március 21. Szo­cialista Brigád kollektívája készül egy ilyen nagyszerű tettre. ' Az év elején számot vétettek a lehetőségeikkel, és úgy döntöttek, hogy 1983-ban megpályázzák az ezüst foko­zat elérését. Azóta azonban a1 változó igények és lehetősé­gek új és új helyzetet terem­tettek. A népgazdaság fokozott igényeit ismerve, és új lehe­tőségeik birtokában, most úgy döntöttek, hogy a hazai meg­rendelők tételes feladatainak teljesítésére fokozottabb gon­dot fordítanak, miközben az ország anyag- és energiataka­rékossági programját is na­gyobb mértékben szolgálják. Ennek előmozdítására olyan pótvállalásokat dolgoztak ki, amelyek elősegítik a termé­kek költségeinek csökkenté­sét és ezzel versenyképessé­gük fokozását is segítik. A hevítőkemencék jobb ki­használásával 60 ezer forint energiamegtakarításra látnak lehetőséget. Ugyanakkor az általuk használt alap­anyagok gondosabb fel- használása során a hulla­dékanyagokat is összegyűj­tik és azok újrafelhasználá­sával további 120 ezer forin­tot meghaladó értéket takarí­tanak meg. Továbbá elhatá­rozták, hogy újítással is se­gítik a gazdaságosabb anyag­felhasználást. Egy új techno­lógia bevezetésére tesznek ja­vaslatot. Mindez együttesen biztosítja, hogy az év elején kitűzött ezüst fokozat helyett a Vállalat kiváló brigádja cím tulajdonosaivá váljanak. Pedig, állítom, valamennyien vágyunk a jó szóra. 'Van aki tagadja, van aki bevallja. Egy-egy dicséret, szóbeli el­ismerés után sokszor megjegyezzük: Ezért nem adnak a piacon semmit. Igen. mert manapság mintha divat lenne egy kicsit cinikusnak, egy kicsit anyagiasnak lenni, vagy legalább is annak látszani. Pedig — ki tagadná — a há­romszorosan kiérdemelt prémiumnak, jutalomnak sincs igazán értéke (haszna?), ha csak a fizetéshez csapva, min­den köszönő szó nélkül veszi át az ember. Persze nem a vásárlóértéke csökken nullára, hanem az erkölcsi hatása. A humánum, és benne a jó szó, szocialista társadalmunk­nak — mondhatni értéktöbblete. Nem a legszabatosabb, nem a legszebb megfogalmazás, de azt hiszem, közel jár az igazsághoz. Az a többlet, amely egyetlen más társadalom­nak sincs. Megfizetni, sőt jól megfizetni bárkit, bárhol le­het. Hisz a fejlett tőkésországokban — ki vitatná ezt? — ma még anyagiakkal jobban állnak. De emberségből ne­künk kell, hogy többletünk legyen! Nem akarom azt java­solni, hogy fizetés helyett szépen megfogalmazott köszönő- ]evelet-kapjunk, s a prémiumot egy őszinte főnöki, munka­társi kézfogás helyettesítse. De azt igenis mondom, hogy az emberi szó, a jó szó. minden arra érdemesnek kijár. És ez nem csak a dicsért teljesítmény értékét, hanem a dolgozó ember önbizalmát, munkakedvét is növeli. Azt pe­dig remélhetőleg senki sem vitatja, hogy a mai körülmé­nyek között, ugyancsak nagy szükség van. önbizalomra és munkakedvre. Amihez most és nálunk kevés az „én meg­fizetlek, te meg dolgozz!” elve és gyakorlata. Arra a több­lethajtóerőre is szükség van, amit az őszinte elismerés, a jó szó jelenthet. És jelent is. D. Kiss Csaba Ivóvíz a homoktenger alatt A kazahsztáni Balhas-siva- tag déli részén levő kolhozok többségének már nem kell ko­csival szállítani a tiszta ivó­vizet. Több kilométeres cső­vezeték épült a sivatag ho­mokjában, s ez föld alatti for­rásból szállítja az egészséges ivóvizet. A vízvezetékrendszer a gazdaságok közös beruházá­sa. Kazahsztánban meghatáro­zott program szerint folyik a lakóházak ellátása föld alatti ivóvízzel. A gyakorlat bizo­nyította, hogy nincs szükség nagyobb költségekre a for­rásvizek hasznosításához. A tervidőszak kezdetétől napja­inkig a falusi vízvezetékrend­szerek hossza több mint ezer kilométerrel bővült. Az idén újabb hétszáz kilométeres ve­zetékszakaszt adnak át. Az idősebb és fiatalabb korosztály egyaránt talál elhelyezkedési lehetőséget a nagybátonyi harisnyagyárban. A mint­egy hétszáz főt foglalkoztató üzem létszámának 88 százaié kát női munkaerő teszi ki. — kj — NÖGRÁD — 1983. augusztus 19., péntek 3

Next

/
Thumbnails
Contents