Nógrád. 1983. augusztus (39. évfolyam. 181-205. szám)

1983-08-17 / 194. szám

Gondokról és a jövőről Termelési tanácskozás Tiribesen KÖNYÖRTELEN KOMPUTER? (I.) Megpiszkálni a hiúságot! MŰSZAKONKÉNT termelési tanácskozást tartottak a ká- nyási bányaüzem tiribesi ak­naüzemében, ahol Mihalik Sándor bányaüzemi főmérnök értékelte az első fél év gazdál­kodásának főbb kérdéseit, és ismertette az év hátralévő időszakának feladatait. A ter­melési tanácskozáson megje­lent és felszólalt Zsuffa Mik­lós, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsá­gának tagja. Az akna féléves termelési tervét 90,5 százalékra teljesí­tette: a tervezett 65 000 he­lyett 59 000 tonna szenet adott a népgazdaságnak. A szén- minőség is elmaradt a terve­zettől; a fajlagos fűtőérték a tervezett 11 060 kg/kJ he­lyett csak 10 531 kg/kJ volt. Ebből következően az árbevé­teli tervet sem sikerült telje­síteni, közel ötven forinttal kapott kevesebbet egy topna szénért a tervezettnél. A ke­vesebb kitermelt szénmennyi­ség és az olcsóbb értékesítés miatt az árbevétel 6,5 •millió forinttal lett kevesebb. A ké­pet tovább rontja, hogy 123 forinttal drágábban termeltek egy tonna szenet. Végered­ményben a kevesebb, gyen­gébb minőségű és drágább előállítású széntermelés közel 9 millió forintos eredmény- romlást okozott! A vágathajtási tervet 98 Százalékra teljesítették. Az el- első negyedévi túlteljesítés ellenére 10 méteres lemara­dás következett be. A tény! 630 méter. A lemaradás nem jelentős, de nem volt megfe­lelő ütemű a mélyárok előké­szítése. Az 5-ös csapat nem tudott megbirkózni a felada­tokkal, ezért a munkálatok meggyorsítására,' átmenetileg, a Kányás-akna 4-es csapatát kapták kölcsön. A gondot nö­velte, hogy eddig nem ismert ás nem meghatározható 6 mé­teres vető is közbejött, ezért új nyomvonalon kellett to­pább menni. ' A bányaüzem — egyben a Vállalat — nehezebb pénzügyi helyzete, az akna eredményte­lensége ellenére a dolgozók a végzett munkáért minden fesetben megkapták az őket megillető bért. A tervezett 38 ezer forinttal szemben 40 ezer forint bér lett személyenként kifizetve. A következmény: á bérköltség 350 ezer forintos túllépése. A műszakgazdálko­dás alapjaiban a tervezett szinten maradt, a térített mű­szakok száma 115-tel volt több, sajnos 102 hiányzás tör­tént. A frontfejtés műszaknor­mája is a terv szerint alakult, a vágathajtásnál viszont 700 többlet mutatkozott, A BÄNYA ÄLTALÄNOS biztonsági helyzetének javítá­sa érdekében rendkívüli ellen­őrzés, felülvizsgálat volt, in­tézkedés született. Felülvizs­gálatra kerültek: a technoló­giák, a szellőztetés, a robban­tási tevékenység, az önmentő készülékek használata és a ri­asztási rendszer. Megállapít­ható, hogy valamennyi terüle­ten van javítanivaló. A védő- berendezéseket nem minden esetben használták szakszerű­en, az előírásoknak megfele­lően, néhányan az ismeretfel­újító oktatásokat nem vették komolyan. Az is előfordult, hogy a metánmérők szerepét egyesek alábecsülték, mint ahogyan a bányai berendezé­sek üzemképes állapotát is. Alapjaiban pozitív, hogy a baleseti mutatók az előző öt­évi átlaghoz viszonyítva ja­vultak. Nem volt csonkulásos, vagy halálos baleset, csökkent a súlyosság és a három napon túli balesetek száma. Az ezer műszakra eső balesetek (11,55) is csökkenő tendenciát mutat­tak, a gyakoriság és három napon belüli balesetek száma viszont valamelyest emelke­dett. A bekövetkezett három napon túli balesetek többsége a frontfejtésben, az omlasztá- si munkák végzésénél és az anyagszállításnál következtek be. Sajátos probléma, hogy az otthoni barkácsolásnál is történt néhány súlyosabb bal­eset, s ezek jelentősen növel­ték a kieső betegnapok szá­mát. Az első fél év — noha nem mindenben elfogadható — eredményei alapjaiban a dolgozók és a szocialista bri­gádok munkájában gyöke­reztek. A kommunista műsza­kokon több mint háromszázan vettek részt, aktívan dolgoz­tak a kollektívák tagjai a pv-gyakorlaton és a hét vége­ken, amikor termelés folyt, vagy egy-egy brigád végzett társadalmi munkát. Szinte valamennyi kollektíva időará­nyosan teljesítette vállalását, külön ki kell emelni Világosi József frontbrigádját, — vál­lalati versenyben első helyen áll — és Kalányos István szállítási brigádja, amely a fél év során három alkalommal végzett jelentős társadalmi munkát. Az aknaüzem főbb felada­tait Mihalik Sándor a követ­kezőkben foglalta össze: Tö­rekedni kell a 130 ezer tonnás éves termelési terv teljesítésé­re, ezen belül a harmadik mölcs kivitel; augusztus köze­pétől a Hungarofruct naponta 300—350 vagon árut indít út­nak a határon túlra. Legna­gyobb mennyiségben most gö­rögdinnyét szállítanak, első­sorban Csehszlovákiába, Len­gyelországba és az NDK-ba. Heves, Bács-Kiskun, Somogy és Pest megye földjeiről viszik a dúslevű dinnyét a vasúthoz, ahol a külkereskedelmi válla­lat szakemberei veszik át az árut. A vagonokba szalma-, il­letve papírréteg közé rakják a terményt, hogy a hosszú utazásban megőrizze frissesé­gét. A dinnye mellett az ősziba­rack, a körte, az uborka, a zöldpaprika és a paradicsom adja most a legnagyobb téte­Riga új lakótelepe kutatók, energetikusok kísérleteinek színhelye: minden lakóházba hőszabályozót szerelnek fel. A beállítható műszerek állandó­an figyelik a lakások, illetve a külső környezet hőmérséklet­változásait és ennek alapján növelik vagy csökkentik a forróvíz-adagolást. A rendszer üzemeltetési ta­pasztalatai 20 százalékos hő­negyedéves — 33 200 tonnát kitevő — termelési volumen és a 190 méter vágathajtási terv túlteljesítésére. Be kell fejezni a mélyároki előkészí­tést azért, hogy a negyedik negyedévben már jó minősé­gű tüzépi szenet adjon a bá­nya. Rövid határidőn belül végezni kell a mélyárok már lefogyott szárnyának teljes kirablásával, meg kell kezde­ni a II. telepi front trafó­kamrai összekötőjétől induló vágathajtást, tovább kell foly­tatni a 6-os ereszke alatti II. telep előkészítését. Mind­emellett eleget kell tenni az átépítési feladatoknak is. AZ ÉRDEKLŐDÉST kiváltó beszámolót sokoldalú vita kö­vette, a részt vevő közel két­száz dolgozó közül 18-an mondták el véleményüket a vállalat, a bányaüzem, illetve az akna gazdálkodásáról, gaz­dasági és politikai életéről. A felszólalók többsége hasznos javaslattal is élt. A résztvevők nagy tetszéssel fogadták Zsuf­fa Miklós vezérigazgató fel­szólalását. A vállalat vezetője a szénbányászat és a Nógrádi Szénbányák helyzetéről adott tájékoztatást, elemezte a ká- nyási bányaüzem, ezen belül Tiribes-akna munkáját és szólt a jövőbeni feladatokról. Hangsúlyozta1 a Nógrádi Szén­bányák nehéz helyzetben van, ennek ellenére van mód és lehetőség a változtatásra, az év eredményes zárására. En­nek útja többek között, hogy teljesítsük-a 95 ezer tonnás tüzépi széntervet, amely mennyiség két megye lakossá­gának ellátását fogja biztosí­tani. A felmerült kérdésekre Mihalik Sándor adott választ. Tóth István leket a kivitelnél, őszibarac­kot Csehszlovákiába, NDK-ba, Lengyelországba, és kisebb mennyiségben Finnországba szállít a Hungarofruct. A ma­gyar uborka az NSZK-ban, Belgiumban, Hollandiában és Dániában a legkeresettebb. Sajnos a szárazság miatt ke­vesebb termett, ezért a terve­zettnél kevesebb jut kivitelre. A kieső tételeket a külkeres­kedelmi vállalat fokozott piac­feltáró munkával almával és körtével igyekszik pótolni.1 Az igazi főszezon augusztus utolsó harmadában indul az almakivitel kezdetével. Ekkor naponta nagyobb almaszállít­mányok kelnek útra, mint az összes más gyümölcs- és zöld­ségmennyiség együttvéve. A külkereskedelmi vállalat fel­készült a nagy munkára. energia-megtakarításról ta­núskodnak. A Lett Tudomá­nyos Akadémia kísérleti üze­mében már folyik az új rendszer elemeinek sorozat- gyártása, amelyekből a köz­társaság más városainak is szállítanak. A jövőben minden házba automata hőszabályozót sze­relnek a lettországi új lakó­telepeken. — Tulajdonképpen mi a célja ezzel az újságcikkel? — Az, hogy amennyire egy újságcikk teheti, segítse a szá­mítástechnika terjesztését a megyében. — Akkor, ha tanácsot ad­hatok, nie írjon bele olyan kritikus megjegyzéseket, hogy a számítástechnikát nem ar­ra használják a vállalatok, amire kellene, hanem kezdet­legesebb feladatokra. Vagy hogy néhány vállalatvezető fél az újdonágtól, ezért nem alkalmazza a számítógépet. Ilyen mondatokkal szerintem csak a hiúságunkba gázol­nánk, és fokoznánk az ide­genkedést... Azt, hogy a szá­mítástechnikában Magyaror­szág, különösen Nyugat-Euró- páhqz képest el van marad­va, s az országon belül is Nógrád megye a sor végén áll, talán jó lenne beírni. Nem örvendetes tény, de ez tettekre ösztönözve piszkálná meg a hiúságot... Mire használják? önmagában nézve látvá­nyosan fejlődik hazánkban a számítástechnika. 1970-ben összesen százhúsz kis- és kö­zepes számítógép működött Magyarországon. Idén az év elején ennek több mint hét­szerese: nyolcszázhetven — köztük négy nagy — kompu­ter oldott meg különböző fel­adatokat. A számítástechniká­ban foglalkoztatottak száma csaknem négyszeresére: 4756- ról 18 011-re gyarapodott. Nagyjából 3-szoros arányban sokasodott a számítógépen tel­jesített gépórák száma 1975- től; akkor 818 ezer óra volt a „produktív üzemidő”, tavaly pedig 2 millió 878 ezer órát mértek. Az . önmagunkhoz ; mért mennyiségi fejlődés ellenére azonban jókéra — s egyre „jó­korább” — az elmaradásunk a természetes célként kínál­kozó világszínvonaltól. Mik nyűgözik e fontos technika térhódítását? — vetődik fel a kérdés. A válaszkereséshez kitűnő alkalmat nyújt pie- gyénk, mivel nálunk az át­lagostól visszafogottabban ter­jed az információfeldolgo­zás e módszere. „Fájó szív­vel látom, ha Szolnokra vagy Győrbe utazom, hogy ott sor­ban állnak a munkák a SZÜV-központban. Nálunk pedig néha alig adódik fel­adat” — panaszolja Szeműn Józsefné SZÜV-osztályvezető. „Laza korreláció" — Az egyik baj az, — fej­tegeti Ercsényi Ferenc, a sal­gótarjáni számítóközpont programozója —, hogy a szá­mítástechnikát a legtöbb he­lyen nem arra használják, amire kellene. Mert alacsony a vállalati igény. Hiszen nem az lenne a legfontosabb, hogy naprakészen számítsuk ki, hogy egy-egy vállalatnál ki mennyit keres. Hanem inkább az, hogy egy gyár legyen tisz­tában például a gépkihasz­náltsággal; tudja, hol vannak Hapi háromszáz vagon zöldség-gyümölcs — exportra Megélénkült a zöldség-gyü­Hőszahályzók a lakásokban Mini­kondenzátor A KOPOKC Elektronikai Alkat­rész- és Műszaki Váiiaiat balas­sagyarmati kontlenzátorgyárában megkezdődött az NS3KK Stettner^ céggel kooperációban készülő miniatűr kerámia kondenzátorok próbagyártás*. A «ámítóíiépgyár- táshoz eddig importált alkatrész­ből az év végéig négy-ötszáz ezer darabot készí'ene:: havonta. A jövő évben kézdötlő sorozasgyár- éással évente tr> millió darab ké­szül a belföldi és a kooperációs partner számára, . . . . A minikoudenzátor alig nagyobb a gyuíaíejnél Ellenőrzik az elkészült kondenzátorokat szabad kapacitások! Hol kell elkerülni a túlterhelést! Ilyen feladatot öt év alatt mindössze egyet kaptunk. Sajnos, azt sem használták fel a gyakorlatban... — Sok helyen csak a nagy tömegű adatok „mozgatására” használják a számítástechni­kát — közli Novak István, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár szervezési osz­tályvezetője. — Termelésirá­nyításra pedig nem. A mi kö­rülményeink közt zajló folya­matokat nagyon nehéz lenne „lemodellezni”. — Azzal kezdem, hogy tisz­telet a kivételnek — vezeti be mondandóját Fürth Ró­bert, az SVT rendszerszerve­zője. — De sajnos a mi gaz­daságunkban nem mindenütt érték el azt & fegyelmet, amit az „embertelenül” pontos gép megkövetel. Mindenek­előtt biztos információk kel­lenének. A hiánygazdálkodás­ban azonban az információ és a valóság közötti korrelá­ció „laza” — fogalmaz gon­dosan a fiatalember. — Az, amit néhány helyen „gazdái* kodásnak” neveznek, sokszor csak csúfolása a tényleges fo­lyamatnak. „Gondolkodó’’ gép — Nálunk nem helytálló az az általános megfogalmazás, hogy a számítástechnikát szimpla adatfeldolgozásra használjuk — adja az örven­detes tájékoztatást Nagy Ró­bert, a Nógrádi Szénbányák osztályvezetője. — Mi érdemi „gondolkodásra”, alkotó rnű- veletékre fogjuk a számítóge­peket. A SZÜV-nél bérmun­kában egy anyaggazdálkodási alrendszert futtatunk. Úgyne­vezett kötegelt módszerrel fel­dolgoztatjuk a rendelési állo­mányt, készletelemzést vé­geztetünk, előrejelzéseket ké-i szíttetünk; Természetesen megoldják az ezekkel járó ügyviteli teendőket is: a számviteli, az anyagforgalmi elszámolásokat, a leltárokat, a raktári nyilvántartásokat. (Folytatjuk) Molnár Pál Mutogatás helyett összefogás Az elmúlt évtizedeikben Janus-arcú kép rajzolódott ki a honi építésügy produktumáról. Ha a közelmúltunk látvá­nyos eredményeivel alkarunk büszkélkedni, többnyire az új városok, lakónegyedek egyikére kalauzoljuk el a látoga­tóinkat, megemlítve, hogy húsz év alatt másfél milliónyi új lakást adtunk át, tehát új otthonban költözhetett csak­nem a fele lakosság. S természetesen megmutatjuk vendé­geinknek új gyárainkat, gyeroiekintézményeinket, a műve-' lődési otthonainkat, a végre-valah ára tető alá került új kór* házainkat is. A Janus-arcú kettősséghez tartozik, hogy a munka­fegyelem lazaságaira, a hanyag munkára keresünk példát, ismét az építésügy jut először az eszünkbe. S mintha egé- . szén más szemüvegen át néznénk az alkotásokat, ilyenkor már azt vesszük fezre elsősorban, hogy rosszul zárnak az ablakok az új lakótelepeken, silány a tapéta, gyakoriak az antihumánusan kicsiny lakószobák és így tovább. Ilyen­kor persze önkéntelenül feltesszük a kérdést: vajon ki fe-j lel ezekért a hibákért? A választ valamennyien tudjuk: Az építők a tervező­ket okolják, mondván: az 6 rajzasztalukon jelentek meg először azok a kicsiny lakószobák, ők írták elő, hogy csak olcsóbb fajta tapétákat használhatnak stb. A tervezők per­sze azonnal továbbadták a labdát, arra hivatkozva, hogy ők sem csodatévők, abból az összegből, amit nálunk egy lakásra szánnak a megrendelők, a beruházók, nem telik többre.... S természetesen a beruházók i«m maradtak adó­sak a válasszal, azt felelve, hogy a világ egyetlen országa,' társadalma sem tud annyit szánni az építkezésekre, mint amennyit a tervezők-kivitelezők igényelnének, mindenütt korlátozottak a keretek, s különben is, valljuk meg, elég drágán dolgozik nálunk az építőipar... Lánc, lánc, eszterlánc — valamennyien tudjuk, hogy évtizedeken át tartott ez az egymásramutogatás. Ami per­sze mindig a felelősség elhárításával társult, s ennek a köl-’ csönös hibakeresésnek mindig az állampolgár, végső fokon az ország látta a kárát Valószínűleg az utóbbi évek új és nehezebb gazdasági helyzete, körülményei magyarázzák, hogy kezd kimenni a divatból az egymásramutogatás. Ma, amikor észrevehetően kevesebb a beruházás, aligha menne sokra az az építő­ipari vállalat, amely továbbra is „magas lóról” próbálna tárgyaim a tervezőkkel, s beruházókkal. A tervezővállala­tok is jobban belátják, hogy nem boldogulhatnak az épí­tők nélkül, ezért amikor egy újabb építkezés terveit pa­pírra vetik, jobban figyelembe veszik a velük partnerkap­csolatban álló kivitelező vállalat gépi felszereltségét, adott­ságait és lehetőségeit, mint azelőtt, s bár a beruházók, a megrendelők alkupozíciója, akaratérvényesítési lehetősége ma jobb, mint korábban, azért ennek is van határa. Mert bár ma valóban kevesebb a beruházás, s szolgálatkészeb­bek az építők, azért nincsenek kiszolgáltatott helyzetben. Ennélfogva a beruházónak ma sem fűződik érdeke ahhoz, hogy halogassa a döntést, ne készítse elő idejében az épí­tésre alkalmas területet, mert könnyen olyan választ kap­hat az építőktől: Igaz, hogy nincs annyi megrendelésünk, mint azelőtt, de azért akad még másutt is! A nehezebb gazdasági körülményeken túl más fejlemé­nyek is az együttműködési hajlamot erősítették. Köztük pél­dául az is, hogy az elmúlt években elég sok magyar építő- munkás dolgozott külföldön, vagy pedig valamelyik kül­földi cég magyarországi építkezésén, így a saját szemével láthatta, tapasztalhatta: a munka csak akikor lehet folya­matos, jól szervezett, ha nem a hibakeresésre, hanem az akadályok mielőbbi elhárítására helyeződik a hangsúly. A már említett együttműködési készséget fejlesztik a mind jobban terjedő fővállalkozások is. A beruházók in­kább egy-egy fővállalkozóval egyezkednek, mint az ilyen- olyan profilú építőipari vállalatok sokaságával. A fővál­lalkozó tárgyaljon az alvállalkozókkal, hiszen így szövet­ségesre tesz szert a beruházó. így az alvállalkozók is job­ban átérzik, hogy nem sokra mennek az egymásramuto- gatással. Az állampolgárok, az ország lakói nemcsak idejében’ netán határidő előtt átadott épületeket, hanem jobb minő­ségű munkát is várnak az új szellem terjedésétől. Lénye­gesen rövidebb hibajegyzékét, kevesebb panaszra adó okot. Az idő lesz a döntőbíró. Az mutatja meg majd, hogy a jobb együttműködési készség mennyire válik anyagi erő­vé. Földes Tamás NÓGRÁD — 1983. augusztus 17., szerda 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents