Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-19 / 169. szám
I Cj családi otthonok Balassagyarmaton, a Horváth Endre utcában- ki Kétnyelvű tábla, s ami mögötte van Amikor a község határához lönbség. Feljesztési lehető- pán húsz-húsz percig, néhány értünk és megláttam a kettős ségeinkből szépen jutott oda szó megtanulásának erejéig, feliratot: Nógrád és alatta, is. A postát például irigyli — A mi gondunk is hason- hogy Novohrad, megint Nógrád, de van*új. a tanács- ló — mondja Gäramvölgyi eszembe jutott, hogy többen háza és egészségház is. Más Erzsébet —, csupán azzal tol- vagyunk, akik évek óta ke- forrásból olyan tojóház épült danám meg, hogy a Berke- resünk szlovák nyelvű tan- ott, hogy talán a megyében nyéről bejáró felső tagozato- könyvet. Milyen jó is lenne, sincs hasonló. sok német nyelvtanításához ha az ittélőkkel anyanyelvű- Utalva a nemzetiségiek nincs tanár. Különben is kön beszélhetnénk most. Igaz, nyelvére, felidézek a vb- szakköri foglalkozáson ta- már a községi közös tanácson titkárnak egy beszélgetést, nulják. Még valamit a tájpórul jártunk volna, mert Ga- melyben Galgagután Gyürky nyelvhez: a szendehelyiek és ramvölgyi Erzsébet vb-titkár Tibor tanárral arról társa- a berkenyeiek beszéde sem németül tanult, így csak az lógtunk, hogy milyen szerepe teljesen azonos. így aztán ide tartozó társközségben, van a községben élő szlo.vá- érthető, hogy nálunk sem Berkenyén lehetne tolmá- koknál az anyanyelvnek. Ta- olyan a könyvtár forgalma, esünk. Nem maradt más: ma- lálkozónk helyszíne a műve- mint amilyen a lehetőség, gyárul társalgunk az együvé lődési ház volt, ahol gyere- Mert az ellátással itt sincs tartozó, kétféle nemzetiség kék készültek egy bemutató- gond. lakta falvak életéről. ra. Nógrádból visszatérőben — Nógrád községben — — Helyesen formálják a befordultunk Berkenyére. A mondja a titkár — nyolcvan- szavakat? postán kértünk egy példányt öt-kilencven százalékban — Igen — mondja Gyürky a Neus Zeitungból. Sajná- szlovákok. míg Berkenyén 80 tanár úr — egészen jó a ki- lattal utasított vissza a pos- százalékban német nemzeti- ejtésük, csak az a baj, hogy táskisasszony, mert az csak a ségiek laknak. nem nagyon értik, amit mon- hét végére érkezik, a múlt — Hogyan értik meg egy- danak. hetiből nincs. Egyébként is mást szlovákok, németek, — Az Iskolában nem anya- csak hat darab jár a faluba, magyarok? No neift nyelvi nyelvi szinten, hanem idegen Kettő előfizetőnek, a négyet értelemben 1 nyelvként oktatják a diákok- megvásárolják. Meg sem kí— Jó másfél évtizede ko- kai? séreltük, hogy ez ügyben vamoly konfliktusok voltak. — Inkább az utóbbi. lakit megkeressünk, mert Egyik község sem akart kö- — Az utcán hallottam, hogy szemmel láthatólag igaza zösködni a másikkal. Említ- a nagymama szlovákul szólt volt a vb-titkárnak: Ilyenkor hetném akár a téesz egyesülé- egy aprósághoz és a kicsi egy, másfél hónapig senkit sét, akár az iskola összevonó- megértette. nem találni a málnaszüret sát. A változásra viszont mi — Nincs ebben különös. A idején. Igen szorgos nép la- sem jellemzőbb, hogy ma gyerekeknek passzív szókin- kik erre. már nem ritka a „vegyes” há- csük van, ami annyit jelent, Abban viszont bízunk, zasság, azaz német—magyar, hogy sok mindent megérte- hogy a nemzetiségi kongnémet—szlovák, illetve ma- nek, de beszélni nem tudnak, resszusokat előkészítendő, a gyár—német vagy szlovák A középkorosztály, tehát szü- nyelvoktatás helyzete, kriti- nemzetiségű fiatalok egybe- leik sem ismerik a nyelvet, kus pontjai is előtérbe kerül- kelése. Aki ismeri a falu ha- csupán az idősebbek. Van itt nek és rövidesen megoldód- gyományait, kötöttségeit, az egy ragyogóan felszerelt nak, mint ahogyan eddig sok érzi igazán eme változás lé- könyvtár, de csak képes köny- más kérdés is, s hogy a nem- nyegét.' veket visznek ki az iskolások zetiségiek kultúrájában az — Nehezebb-e egy nemze- és a felnőttek is. anyanyelv, a közlés és a műtlségi községben a tanács dől- — Nem szeretnek olvasni? velődés természetes eszközéga? — Nem egészen erről van vé válik újra.-' Ha nem is nehezebb, de sző! A könyvek irodalmi más. Nem hiszem, hogy na- nyelven íródtak. Az emberek gyobb, vagy különösebb -gon- meg tájnyelvet beszélnek. Ne dokkal küszködnénk, mint a hezen értik meg a könyvek többi falu. Nekünk is első- szövegét, avagy egyáltalán sorban az ellátással vannak nem. így vagyunk a Ludovy problémáink, az ÁFÉSZ egye- Novini című újságunkkal is. lőre nem tud gondjainkon — Az elsős szlovák tanenyhíteni. Ami pedig más: a könyvben egy árva szó sincs, hagyományőrzésre és a nyelv- csak képek. Ezek szerint ez oktatásra jobban odafigye- is már nyelvismeretre alapoz, lünk. — így igaz. Nem régen volt — És a két falu közötti kü- a szlovák nyelvet oktató talönbség? nárok tanácskozása, ott én is — Már megbocsásson, de említettem, hogy ez a könyv megint az általános jelenség- nehezen használható. Persze re hivatkozom. Mikor a ta- megoszlottak a vélemények, nácsok összevonása megtör- Azt hiszem, az anyanyelvi ok- tént. a berkenyeiek berzen- tatás ott kezdődne, ha az kedtek. Mi pedig arra tőre- óvodában is e nvelven társa- kedtünk, hogy ne legyen kü- lógnának a picikkel, nem csuZengő Árpád Áz öregség terhe ö regen, betegen, elhagyottan élni nehéz. öregen, betegen, elhagyatton „isten háta mögött”, külterületen, tanyán élni még nehezebb. Mondhatnánk azt is — a városi ember fejével gondolkodva —, hogy a legegyszerűbb, kézenfekvő megoldás: a falun, tanyán élő, magára maradt, magát ellátni alig képes embert be kell vinni szociális otthonba vagy költözzön a gyerekeihez, a rokonaihoz. Ez gyakran megoldhatatlan, mert nincs befogadásra képes, alkalmas vagy hajlandó rokon, és mert az idősek részére jelenleg meglevő 21 ezer szociális otthoni férőhely igen kevés. A másik, és a fontosabb ok: az öreg ember, főleg a tanyai öreg, aki 70—80 évét ugyanazon a helyen élte le, nem szívesen mozdul ki otthonából, ha mégis, az ő érdekében, jó szándékú erőszakkal kimozdítják, akkor szerencsétlenné, boldogtalanná válik. A legtöbb esetben nem sokáig lesz teher a rokonság vagy az állam számára. Ha mégoly jó, ha mégoly komfortos környezetbe kerül is, nehezen tudja megszokni már az új életet A szociális otthonban az idős falusi ember számára még az is lelki megrázkódtatást jelent, ha szobatársai előtt kell vetkőznie, hiszen megszokta egy életen át, hogy soha senki előtt nem öltözködött másik ruhába. Az idős ember, amíg csak lehetséges, ha ő is úgy akarja — és az esetek nagy-nagy többségében úgy akarja — éljen a saját otthonában. Éppen ebben kell segíteni őt, hogy az otthonában élhessen, hogy lehetővé tegyék számára az életet. Nem könnyű a magányos öregember vagy az öreg házaspár élete akkor sem, ha városban bérházban él, ahol szomszédok veszik körül; nem könnyű falun sem, ahol pedig mindenki isméid a másikat és tudják, ki szorul a segítségre, de talán a legnehezebb a külterületeken, a tanyán élőknek. Feí kell kutatni, meg kell találni, ki az, aki időszakos vagy rendszeres ellátásra szorul. Meg kell találni a segítségnyújtás legmegfelelőbb módját és gyakran bizony még el is kell fogadtatni azt a rászorulókkal. A felkutatás, ha nem is kis munka, de talán viszonylag a legkönnyebb, „csak” szív, odaadás és nem utolsósorban szervezés dolga. Jó néhány megyében ezt a feladatot már elvégezték. Ezután jön a nehezebbje: megtalálni azokat az embereket, akik rendszeresen vállalni tudják a gondozást és segíteni nekik abban, hogy erre a munkára nemcsak lelkileg, hanem szakmailag is felkészüljenek; segíteni nekik abban, hogy egyáltalán el tudjanak jutni a távoli tanyákon élőkhöz. És az sem utolsó feladat: meg kell nyerni az öregember bizalmát, aki érthető okokból, idegent nem szívesen ereszt be a portájára. Mivel éppen ez az a réteg, amelynél a legalacsonyabbak a nyugdíjak, vagy ahol a legtöbb a nyugdíjjal egyáltalán nem rendelkezők száma, nagy jelentősége van a rendszeres, vagy a rendkívüli szociális segélyezésnek. Erre a tanácsoknak van pénzük, inkább az a gond, hogy az öregek egy része igen szemérmes, szégyelli, ha segélyre szorul. Éppen ezért van nagy jelentősége a felkutatásuknak. Igen ám, de a pénz hiába fekszik az asztalfiókban, ha nincs, aki tejet-kenyeret vásároljon belőle. Magyar- országon ma 17 ezer házi szociális gondozó gondoskodik mintegy 35 ezer emberről. Ezeknek csak ki» hányada a tanyán élő. A Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban tárgyalta Bács-Kiskun megyei vezetőségének jelentését a külterületeken és tanyákon élő idős, rászoruló lakosság társadalmi gondozásáról, Változatos és hasznos módszerek egész sora szerepelt ebben a jelentésben. Az országban mintegy 900 öregek napközi otthona műkő. dik, ebből Bács-Kiskun megyében 48, amelyekben 1570 idős ember ellátását biztosítják. Többet is el tudnának látni, a kihasználtság jórészt1 csak, 60—80 százalékos, ám a több kilométerre fekvő tanyákról az öregek képtelenek naponta bejárni. Néhány községben azonban, ahol megoldották az öregek utaztatását, -ott bizony nincs üres hely. Sát, van újabb, még jobb megoldás is. 1975-ben a Pest megyei Szenímárton- kátán létesült az első olyan napközi otthon az idős emberek részére, ahonnan csak hét végére ment haza, aki ' nem tudott naponta bejárni. Ilyen ma már több is működik az országban. Tiszakécskén a napköziben húsz tanyai ember kap ellátást hétfőtől péntekig. A nagyközségi tanács autóbusszal hozza-viszi a hét elején és a hét végén őket. Ugyancsak követendő módszer: a mező- gazdasági nagyüzem, a termelőszövetkezet megállapodást köt a helyi tanáccsal saját nyugdíjasai, a területén élő öregek gondozására. Néhány példa Bács megyéből: gondozónőt foglalkoztat a madaras! Béke, az izsáki Sárfehér, a lakiteleki Szikra, a páhi Petőfi, a szabadszállási Lenin és a kisszál- lási Bácska Termelőszövetkezet, de megteszi ugyanezt a kerekegyházi Kossuth vagy a lajosmizsei Almavirág szakszövetkezet is. A kiskunmajsai Jonathán Tsz például motorkerékpárokat vásárolt házi szociális gondozónőinek, hogy mind sűrűbben eljuthassanak gondozottjaikhoz. Bugacon például a posta adja oda a gépkocsiját a házi szociális gondozónak. Általános probléma: távolság, közlekedési nehézségek miatt egy-egy 'társadalmi gondozó nehezen tudja rendszeresen ellátni a távoli tanyán élő gondozottját Más a helyzet, ahol gondozási központ működik gondozói hálózattal, közlekedési lehetőségek biztosításával, mint például Lajosmizsén és Tiszakécskén, Kiskunhalason. Ezeken a területeken, ha nem is könnyen, de meg tudják oldani a rászorulók otthoni gondozását. A kiskunhalasi központ Bogárzón például húsz idős, tanyasi ember gondozását végzi gépkocsival, társadalmi aktivisták segítségével. Itt az ifjúsági vöröskeresztesek i3 rendszeresen részt vesznek ebben a munkában. A központ gépkocsija kiviszi őket a tanyára, ahol takarítanak, elmosogatnak, fát vágnak- de sok helyen még ennél is fontosabb, hogy beszélgetnek az öregekkel, hírt hoznak a világból, meghallgatják az ő szavaikat. Sole tanyai idős ember nem szívesen adja fel otthonát: „Itt születtem, innen vigyenek ki a temetőbe” — mondja. Ugyanakkor azt szívesen fogadná, ha a nehéz, téli hónapokra bekerülhetne egy Otthonba és tavasszal újra visszatérne a tanyájára. Űj és jó kezdeményezés, hogy most már több helyen, próbálkoznak ilyen nem „hetes”, hanem több hónapos otthon létesítésével. Ezt az' öregek nem tekintik megmásíthatatlan utolsó állomásnak, mint a szociális otthont, de arra szívesen igénybe veszik, hogy kis tanyájukat megtartva, a leghidegebb, legnehezebb hónapokat társaságban, jó ellátással ott töltsék. A megoldási lehetőségek skálája széles. Az anyagi lehetőségeken túl (vagy inkább amellett, vagy még iiikább azelőtt) társadalmi összefogás szükséges ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetben levő, rászoruló öregek számára- a legjobb megoldás lehetősége adassák. Ez ahhoz is hozzásegíti őket, hogy arra a bizonyos végtisztességre, amire a saját otthonukból akarnak várni, minél később kerüljön sor, s hogy az élet utolsó esztendei is szépen, békességben, biztonságban teljenek. 8. M. 1 Á Börzsöny idegenforgalmáról Megkésve, július közepén eszperantó jelentőségét méltat- hagyta el a váci nyomdát a ja az idegenforgalom terüle- a Dunakanyar- című fo- tén. lyóirat 'dei első szá- Érdekes Jeszenszky Géza ma. A Közép dunaviaéki In- térképpel illusztrált írása: téző Bizottság tájékoztatója a Dél-Börzsöny a turizmus megnövekedett tern rt kapcsán szolgálatában. A terület tu- igvekszik széles földrajzi te- risztikai jelentőségét kormány- rüleiről közölni az idegenfor- határozatok tükrözik, elfo- galmi, kulturális, sport- és gatiott fejlesztési tervek rögmás vonatkozó, ú cikkek so- zítik. A szerző sürgeti a ter- rát. vezett Börzsöny körút kialakíPichler János bemutatja a tását, Királyrét—Diósjenő— Csepel-szigeti Ou.ia Egyesü- Kemence—Nagybörzsöny— letet. Mándli J izsef szobra és Kóspallag—Királyrét állandó környékére kalauzolja az ol- és közvetlen kapcsolatának a vasót. Szentendrey Géza a megteremtését, pilisi parkerdőről, Cséfalvy Képanyag, hírrovat, lappit az esztergomi műkincsek- szemle egészíti ki a Dunaka- ről ír. Kovács T. István az nyár 1983-i első számát. Milyen a jó fagylalt? le Még csupán pár esztendenyitotta meg boltját Balassagyarmaton Jagyutt Péter, de fagylaltjának híre már messzire eljutott. A harminchat éves cukrász kisiparos húsz esztendeje dolgozik a szakmában. Volt kitől ellesni a gozom. Ezek beszerzése körülményesebb, de megéri. Odakint hosszú sorban, türelmesen állnak a vevők. Van, aki tölcsérben, van, aki be- főttesüvegben viszi a hideg gombócokat. legfőképp szükség, hogy a tejfehérjék és a tojás lekössék az alapanyagban lévő víz javát. Ez nagyon lényeges! Mindez nullg. fokon történik, hat órán át. Ezután már bátran fagyaszthatom és mérhetem, mert ez megfelelő, mi— Tizenhatféle fagylaltot szakma titkait: édesapja egész készítünk jelenleg, naponta nőségi fagylalt. A vevőim is életét az édesszájúak kiszol- négy-ct féléből választhatnak így tartják, gálúsának szentelte. a vevők. Csinálunk parfét is. — Milyen a jó fagyialt? — Mindig az újon töröm a fejem, kérdezem tőle a tenyérnyi mert az hozza az új vevőket cukrászdában. , és az tartja meg a régieket. Elmosolyodik a nem éppen Belőlük élek, tehát meg is teszem értük, amit szükséges. Gépesítettem az üzemet. Akkora az igény, hogy másként talán nem is bírnánk. — Tehát az alapanyag a legfontosabb eredeti kérdésen. Magyarázni kezdeném, hogy üzletétől harminc méterre is mérnek ilyen csemegét, hogy ott jó esetben kétféléből lehet válogatni, s hogy az ízek...., de alighanem érti kimondatlan gondolataimat. — És ha sok a vevő? Ha sietni kell? — Százötven kilót tudok tárolni egyszerre, három részben. Folyamatosan dolgozunk utána. Nem mondjuk, nem mondhatjuk, hogy elfogyott. Amíg az okos gépeket nézegetjük, Jagyutt Peter elmecsekedhetek, itt van minden a gépekben. Viszont most már dolgozhatok, megteremtettem a feltételeit. — Pihenés? — Most? a fagylalt szezonjában, kánikulában? Lehetetlen. A vevők miatt sem zárhatok be, csalódnának bennem. Ilyen az üzlet. Dolgozni kell. — .Szereti a fagylaltot? — Hogyne szeretném. A cukrászok többnyire edessszá- júak, nem tudta? Hogyan ítélhetném meg másként, hogy ez a fagylalt most már a vevő elé kerülhet? Mindig megkóstolom. ' \ — Vagyis akkor jó a fagylalt, ha magának is ízlik? — így van. Eszemben sincs reklámot csapni Jagyutt Péternek. Nincs gyasztunk, nálunk órákat áll tanított a kereskedelmi szakiam, hogy az anyaggal nem szüksége van. Hogy lehet spórolni. Ami jár, ami értse, nézzük végig! kell, azt bele.keli tenni a fagylaltba. Én beleteszem. Sőt, azon túl is. Nem vitás, nálam kétszer annyi élőmunka- ráfordítással készül el, mint az állami üzletekben, de — ezt szerénytelenség nélkül mondhatom — van is különbség a két készítmény között. Én friss gyümölcsökből, tér séli, hogy éveken át dolgozott rá semmi szüksége, így is — És az idő! Mielőtt fo- a vendéglátásban, tíz éven át alig győzi a munkát. Tény viszont, hogy gyermekkorom fagylaltjait idézik „költeményei”. A csőt diádéban a kakaó mellett ott a csokoládé is, a puncsban mazsola és csepp— Édesapámtól azt tanul- az anyag, mert annak arra középiskolában, s hogy elvéam Vi r»crsr u 7 anvoocfol rwam van T4ncfV jobbcin efovlo o TzonH/act’láf/ÁiriEiT’i f<^_ üstben fő gezte a vendéglátóipari főiskolát. — A magam ura vagyok mészetes alapanyagokból dől- pihentetés. Erre azért van Gáztűzhelyen, az ánvag. — Ebben főzzük föl az alapot. Innen az emu Igáiéba kerül, ugyanis tejszínt és tojást is teszek hozzá, s azoknak nem szabad „kilógnia” a, badnap,’szabadság. Hiszi, nem ven métert a Bajcsy-Zsilinsz- keverékből. Ezután szűrjük, hiszi, nem sok tartalékkal di- ky utcán, lefelé. H. Z. majd a kúp alakú szerkezetben hűtjük. Most kövekezik a megdolgoztam érte. Ezt az nyl rum a pikantéria, a ba- üzemet évek alatt építettem nánfagylalt banánból készül, ki úgy, hogy a főállásom mel- Az ízek összetéveszthető tk* lett készítettem a marcipán nek. Sokadmagammal inkább 'tortadíszeket. Nem volt sza- ballagok még harminc-négy1» NÓGRÁD - 1983. július 19., kedd
