Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-23 / 173. szám
MEZE! ANDR*C: Körforgás Fmbcr a létből úgy megy el: •gyik szemében ül a hold, násik szemében ül a nap, fajában fák jajonganak. Akkor két nap jön kétfelől. Fejét az arany-satuba önként illeszti be a föld — Kemencébe a koponya, Mai magyar grafika és rajzművészet legőszülnek a tengerek, nint hogy ha lenne emberi :z elmúlás havában is :i lét — az ember-nélküli. i^uKOLAY ZOLTÁN: Nyár van, két hatalmas világoskék satupofa közt csattog, vergődik a madár, csőréből kínjában lábad elé ejti az ellopott sörös’-'vnkot. De lön az utolsó napon ismét a világ kezdete. A roppant héj a fény-magot zúzza, de nem roppan bele. e s I a p Nyár van.' mert egyedül vagy, távoli hangszórók zajára billegnek a kerti bádogasztalok. Nyár van: lesz hova hazamenned, fölfelé kapaszkodsz a füstcsíkon, hajladozik. El Kazovszkij: Állatlélektan (Torzított önéletrajzok). KONCZEK JÓZSEF: fl ■ O n m a g a Mintha előzmények, szóval, okok nélkül Ahogy csak isten lehetséges, visszamenőleg, hogy a kitalálóját is teremthette légyen. Kellene, hogy kitaláljon engem is az életem. Ne csak önmagát. Mert az, amit 6 él, olyan illegálisan vagyok, hogy meneküljek bármikor. Olyan önzőén éli magát. Eszébe se jut, hogy megkérdezne néha. önmagát tölti be önmagával A Mire az ember összeszedi a gondolatait, sokszor teljesen üresnek érzi magát. (Rudi Mill osztrák filozófus) * A vadállományhoz hasonlóan egyes szállóigéket is ritkítani kellene. (D. Perlinl olasz humorista) f o r i z m ó A tudós szamár abban különbözik a butától, hogy okos pofát tud vágni. (Szamárvicc) * Nem elég úszni tudni az árral, meg is kell tanulni a szárazon is úszni. (Indiai bölcsesség) k Nincsenek aktuálisabbak az örök kérdéseknél. (Örök megállapítás) * Az emberek gyakran nem maguk után, hanem maguk előtt égetik fel a hidakat. (Thaiföldi tűzoltók tréfája) A napokban nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában a n.ai magyar grafika és rajzművészet minden eddiginél nagyobb szabású seregszemléje. Egész teremsort ölel fel a több mint 300 művel bemutató kiállítás, amely a művészeti ág teljes panorámáját nyújtja. Érdekes és tanulságos mód nyílik az ösz- szevetésre a Műcsarnokban levő kortárs külföldi képző" művészeti kiállítással. Alko* tóink most nincsenek lépés- hátrányban. Minden mai törekvés képviselőre, sőt iskolára talál nálunk is. Mennyiségileg legtöbb a pop art sokfelé ágazó törekvése, de igen nagy a geometrikus absztrakcióhoz tartozó lapok és a szürrealista művek aránya is. A régi értelemben vett realizmus már alig- alig bukkan fel, a szenvtelen, a fényképezőgép lencséjével versenyre kelő fotórealizmus pedig főleg a különféle trükkös fotónegatívátfordf- tásokban és a felülethatások tanulmányozásában jelentkezik, gyakran szürrealista felhanggal. A kiállító művészek zöme a fiatal nemzedék tagja, 30—r40 évesek, akik technikailag igen felkészültek, és minden újításra érzékenyen reagálnak. Feltűnő, hogy a művészek általában rossz közérzettel figyelik a világ eseményeit, alapállásuk: aggódás a jövőért. Mintha egy nagy békedemonstráció tanúi lennénk, melynek képviselői a maguk sokszor igen áttételes módján az iróniától a brutális tagadásig húzódó magatartással tiltakoznak a bonyolult jelen ellentmondásai és a jövő fenyegetettsége ellen. Vidámságukat, játékosságukat szinte maguk előtt is rejtegetve, de titkon kifejezik, gyakran nehezen megközelíthető magánmitológiákkal. Iróniával fogadják és megkérdőjelezik a múlt értékeit is, lázasan új formák és új tartalmak után kutatnak. Jellemző hazai sajátosság, hogy az egyes törekvések nem tisztán jelennek meg, mint a nyugati nagymestereknél, hanem egymásba olvadnak, és egyéni karaktert nyernek, mint például a fiatal SÍ Kazovszkijnál, akinél az avantgarde vonások a pop arttal és a naiv művészet egyes vonásaival keverednek elgondolkoztató, szellemes, játékos műveket eredményezve. Néhány kiemelkedő szép lappal jelentkezik az időseb^ Orosz István: Egy jeles vad? kert bek közül Deim Pál, Bacs János, Kaján Tibor, Kondor Lajos, Molnár Gabriella, a fiatalok közül Banga Ferenc, Bállá Margit, Dienes Gábor, Lacza Márta, Kéri Imre, He* lényi Tibor, Kemény György, Pincehelyi Sándor, Schmal Károly, Bálványos Huba, Sza* bó Tamás, Pécs Péter. A grafika évtizedek óta £ magyar képzőművészet erőssége. Ezt a rangját ma lg tartja. Brestyánnky Ilona ' GYORS MOZDULATOKKAL megkaparintotta felesége szatyrát. — Adjál két főtt kukoricát, édesem. Az öregasszony három főtt kukoricát rakott egy nylonzacskóba, s míg a meleg pára a kukoricát és a zacskót egymáshoz tapasztotta, az öregasszony arra gondolt: „ezeket a kukoricákat egy fiatalabb nő fogja megenni”. — Aztán ne sokáig légy nála! Az öregember megbotrán- kozva nézett rá, de az öregasszony látta rajta, hogy csak tetteti magát. — Hol a botom? — Ahová tetted. A bot valóban a székhez volt támasztva, mint mindig, a szék távolabb állt az asztaltól, mint mindig. Az öregember gyöngéden visszatolta az asztalhoz a széket, mint mindig. Majd hirtelen megállt és várt. Időnként körüljár- tatta a szemét a konyhai szekrényen, az ablakpárkányon, az asztalon. Majd megigazította kezében a botot, amely amúgy is úgy simult a tenyeréhez, mint a gyermek az anyához. — A szemeden van a szemüveg — szólalt meg ismét az öregasszony. Besietett a szobába. Éppen meg akarta locsolni a virágokat, amikor a férje hátulról átölelte, a jobb kezével, amelyikben a botot szorongatta. Az öregasszony dühös lett — Persze, persze, , tudom, tudom, észnél kell lennem, de nincs bennem elég erő nélküled, hogv mindig az eszemnek engedelmeskediek. Na... — nróhálta meg ismét megcsókolni az öregember az öresasszonvt, de az egyre idegesebben he^segette. A konyhában megcsörrent aL óra. ’ — Nynle óra volna’ Vagy hó* •> H"innl óta *tnn Harmadszor csöng. Meg kell javíttatnom. Beteszem a szatyorba, fölülök a buszra és a városban beviszem az óráshoz. — Nem viszed be a városba az óráshoz, mert semmi baja nincs annak az órának, csak éppen az ellen tiltakozik, hogy te húzzad föl csörgőre esténként. — Igaz is. Meglehet — lihegte az öregember, nagy ve- rejtékcseppek izzottak a homlokán és a hátán. Leült. Arra gondolt, legjobb lenne ma sehova se menni, ez a furcsa szorongás a mellében, izzadtság a homlokán és a hátán... A közönséges emDér Endre: bért arra késztetné, hogy megijedjen. De ő. Hosszú Albert, ismeri a jövőjét, még húsz éve van hátra, 93 éves korában fog meghalni. A felesége előbb; gyorsan utána a macska, és a kutya, a virágok a kertben, a fák a kerítés mellett; a népek már-már azt hiszik, ő elárvult ház elárvult gazdája, amikor elmegy, virággal a kezében elmegy az újságosbódéhoz és megkéri annak az özvegyasszonynak a kezét. Nem fognak összeházasodni, csak úgy, öregesen együttélni. — Mi az, lázas vagy? — nyomta kezét az öregasszony a férje homlokára. — Nagyon lázas vagy, tudod? Mondtam, hogy ne fürödj meg hideg vízben, te pedig fél óráig pancsikolták a kádban, pedig a víz hideg volt már. — A láz a test ébresztőórája. Mennem kell. Az öregasszony kivételesen kikísérte a férjét a kapuig, a tyúkok, kacsák szaladgáltak körülöttük, a kutya csaholva szaladt a kapuhoz. „Ni, hogy örül, amiért elmegyek” — gondolta az öregember és most már szívesebben maradt volna otthon. A macska is dorombolva dörgölődzött a feleségéhez, öt azonban minden állat kikerülte. Persze, mert itt van a kezében a bot. — Ne időzz sokat az újságárusnőnél, beteg vagy, ne felejtsd el! Az öregember bólogatott, mivel valóban beteg volt és nagyon nehezen jutott el a község közepéig, az újságosnő bódéjához. — Milyen jó színben van ma, Hosszú úr. — Jószerencsém működésbe hozta testem minden por- cikáját. Az ötven körüli, szőkére festett, finoman barázdás arcú kövérke nő megszokott mosolyával arcán bólogatott. Hosszú úr, aki mellékesen valóban hosszú volt és szikár, legszívesebben a magas lázról beszélt volna, amely az éjszaka kapta el, de észbe kapott. A feleségének sem árulta el, s ennek a fiatalabb nőnek se mondta meg, mi történt, csak mintegy mellékesen, mosolyogva nyugtázta, kizárólag magának: „Én a betegségbe nem egyezek bele!” Hosszú úr a feleségére gondolt, aki ma reggel is tiszta inget készített ki neki, a nadrágját frissen vasalta, főtt kukoricát csinált, pedig tudta, kinek a részére rendelte meg tőle. Fölcsillant a szeme, meglőtt a mesélő kedve, és már folyt is belőle a szó, sacsúlíthatatlanul, miközben a még mindig meleg főtt kukoricát a szikére festett nő kezébe nyomta: — Tessék! Szereti? Akkor, egye meg gyorsan, amíg meleg. Jó, gyenge kukorica, ilyenkor, amikor még ilyen zsenge, nagyon szeretem a főtt kukoricát én is. A feleségem csinálta. Ha becsukom a szemem, megmondom, mit csinál most a feleségem. így nt: persze, hogy vasal, a szomszédasszonynak vasal. Esküvői ruhát vasal a feleségem, nagyon szép, fehér, esküvői ruhát a szomszédasz- szony lányának. Nem is tud* ( tam, hogy már férjhez megy a kis Ilonka... HOSSZÚ ÚR MEGTÖRÖLTE homlokát, miközben állandóan a feleségét dicsérte, milyen tiszta, micsoda rend volt körülöttük ötven éven át, az érzelmeiben is tiszta és átlátszó volt mindig az asszony, és ő sem zavarta meg soha, hogy elmondja neki az előéletét. — És soha nem csalta meg a feleségét? — érdeklődött csak úgy, megszokásképpen a szőke, finoman ráncos, ötven év körüli, kövér elárusítónő. — Minden éjszaka megcsaltam. Mellettem feküdt, de én tudtam, hogy énhozzám más tartozik. Én Indiában születtem réges-régen. Fiatal voltam, sárga bőrű, alacsony és tizennyolc éves. Volt egy menyasszonyom, csodálatosan szép, akit még gyereklányként adtak hozzám, tündért romantikus szerelem volt a miénk... Minden éjszaka megjelenik előttem még ma is, fölhúzza csipkeszoknyáját, s aztán lányos mozdulattal siklik el előlem. Majd hozzám ér, megsimogatja a hajam, én pedig megfogom a lány sárga combját... Őhozzá mindig hű voltam. S ígérem, magához is az leszek, amikor a feleségem lesz. Hosszú úr nem tudott többet mondani, úgy érezte, máris többet beszélt a kelleténél. Kezet csókolt a szőkére festett, finoman ráncolt arcú kövér nőnek és hazasietett. Otthon egy nagy stráfkoc9i szenet és fát rakott le a há2 elé a kocsis. — Adjistan, Hosszú úr! — köszönt a megérkező öregembernek. — Majd segítek én magának behordani. Egy fuvarom még hátravan, aztán jövök, ne féljen! Említette a felesége, hogy beteg. — Beteg vagyok?! Csak lázas! Én a betegségbe nem egyezek bele! —, s már sietett is apró léptekkel átöltözni,' majd még apróbb léptekkel iparkodott a lapátért és a talicskáért. Az öregasszony, aki fehér hajú volt és nem festette a haját, mint a férje, Hosszú úr, szintén megszaporázta lépteit, s egy kölcsönlapáttal és egy kölcsöntaligával ő is munkához látott. — Mit csináltál, te asz- szony, déli tizenkettőkor? Jól emlékezz vissza! Az öregasszony megijedt férje arcától. „Mintha kifordították volna” — gondolta magában, s magából kikelve ordította: — Hagyd már abba azonnal a lapátolást, érted?! — Mit csináltál te déli tizenkettőkor? Ha megmondod, abbahagyom, hiszen úgyis tudod, hogy kibnevenhárom éves koromig fogok élni — nevetett görögve az öregember. — Akkor éppen vasaltam. A szomszédék Ilonkájának 4 menyasszonyi ruháját. — Na, látod.! A szomszéd*« asszony hozta át neked. Láttam, amikor hazagondoltam.., A szenet pedig behordom. A fát is. Te csak hagyd. Hosszú úr kopaszodó, feketére festett haja egyre színtelenebb lett és mir» az utolsó taligával fordult volna, már alig-alig lépkedett, az alakja egyre kisebb lett, a amikor a felesége hozzásietett, már csak a kezébe tudott kapaszkodni — Ide fektessetek, a rózsák alá... Az öregasszony töprengva nézte a halott férfit. A viszszafojtott sírás nem tudott belőle kitörni. Majd elgondolkodott: „IgenJ ez az, amiért éltünk. Ótven évig én őt csak távolról láthattam, ő pedig mindig tudhatta, hogy én a kerthez tartozom. És most ó is Ide fog tartozni örökké. A porait a rózsák alá teszem, és beszélgetni fogok vele mindennap; Nagy élvezet lesz, amikor »1- meséli majd az álmait előző életeiből, nagy álmait, amelyekből én mindig kimaradtam; ám ő éhenhalt volna nélkülem... ” KÖNNYEK FUTOTTAK SZÉT barázdált arcán, a meghatottan lépett ki az utcára, ahol ismeretlen volt neki minden és ő is ismeretlen volt már a harmadik szomszéd számára. Sorra nézte a körülöttük épült kétszintes házakat, a fiatalasz- szonyokat és a fiatal férfiakat, a szivárványt az égen,' és mindenki felé megbiccent- tette a fejét, akivel találkozott. S valami varázslatos kezdődött. .. Mint egy indiai mesében. .. Megkezdődött a fehér hajú öregasszony Hosszú úr utáni élete. NÖGRÁD - 1983. július 23., szombat Mi lesz Hosszú úr után?
