Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-14 / 165. szám

Vízparti vendéglátás NEMZETKÖZI ÄRATÄS PÁSZTÖN TUI a betakarítás felén A pásztói termelőszövetkezetben szombaton és vasárnap 80 tárakba Ekkora hőség — nyáron ts túlzás. Annak, aki kocsi­val rója az utakat, minden­esetre. Aki viszont, a banki tó vizében hűsöl, annak sok­kal vidámabb a világ. Rá csak akkor záporoznak a perzselő napsugarak, amikor ebédezni a közeli Nádas vendéglőbe indul. A Nádas étlapja viszont kárpótolja az átmeneti meg­próbáltatásokért. Máj, velő, pacal, szív és vese — a köz­kedvelt belsőségeket ritkán látni így, együtt a kínálat­ban. Lehet kapni lángost, pogácsát, sült halat, kolbászt és palancsintát s mindemel- lé sokféle alkoholos és szesz­mentes italt. Dr. Csizmadia Irén megyei élelmezés-egészségügyi felü­gyelő és Uhrin Györgyné, a megyei KÖJÁL közegészség- ügyi ellenőre az őrjárat so­rán előbb a konyha tájékán néz körül. Mert fontos ugyan, hogy mit főznek a vendégnek, de az sem kö­zömbös, hogy milyen körül­mények között! Hús megy hússal Az általános tisztaság so­kat javult itt a tavalyihoz képest, noha most is akad még tennivaló. A mélyhűtő­ládákra ráférne egy alapos csutakolás, s az sem lehet tarlós állapot — bár az itte­niek állítják: őket bizony egyáltalán nem zavarja —, hogy egyik mosogatóból alul a kövezetre csurog ki a víz. Ki tudja, miért, a vendég­látósok szeretnek eltenni egy kis ezt-azt az ebédből másnapra. A Nádas hűtőjé­ből például előző nap kifőtt galuskát és csipetkét halász elő Uhrinmé, és azonnali ki­dobásra Kubis Ferencné szakácsnő kezébe nyomja. Az ételek mesterasszonya ugyan erősködik, hogy a ma­radékokat semmiképpen nem értékesítették volna — ak­kor viszont mivégre őrizge- tik?! Nonh Péter sorsa sem iri- gyelnivaló. A fiatalember vidám fehér fejfedőt nyo­mott a kobakjára, maga is jókedvűen tüsténkedik pala­csintái, pogácsái, között — s szivja napestig a forró olajgőzöket. Neki- tűzhelyei fölött telik a nyár, pem a tó habjai közt. Az átlagot messze megha­ladó étlap egyetlen szépség­hibája, hogy főzeléket egy­általán nem kínál. — Megpróbáltuk, nem kell az a kutyának se! — le­gyint a megjegyzésre Kubis- né. — A tökfőzelékből na­pi öt adag, ha elfogyott. Itt, kérem, hús megy hússal! A gyereknek is azt kérik, legfeljebb fél adagot. Nőm teljesen megnyugta­tó a Nádas vendéglő szemét­jének elszállítása. A betérő vendég is kénytelen észre­venni a fal mellé sorakozta­tott színig teli _ kukákat He­tenként kétszer kellenne el­vinni a tarolóedények tartal­mát, de gyakran csak egy­szer jön a szemeteskocsi. Ezt panaszolják a közeli Bárka kisvendéglőben is: legutóbb saját utánfutós au­tójukkal adtak túl a hulla­dékon ne büdösödjön ott egész hétvégén. Máskor meg különféle fortélyokkal bírják megállásra a kukáskocsit — teljesítené ugvan kötelessé­gét, amiért egyébként fizet­nek is. Jókor jöttek! A Bárkában különben ki­törő ölömmel fogadják az ellenőrzést, S ez nem min­dennapos dolog. — Végre olyankor jön­nek. mikor éppen takarí­tunk! — kiáltják a dolgozók, s valóban, slaggal mossák, sikálják az egész also, teret, a folyosókat. Látni is jó a nagy igyekezetét: a Bárka fiatal kollektívája, úgy tű­nik, valóban komolyan \’eszi a tisztaságot. így az ellenőr­zőkönyvbe is annyi kerül csak, hogy fagylaltot az ada­golókanál folyó, vizes öblí­tésének megoldása után le­het kiszolgálni. Üj gazda vezeti a diós- jenői Strand büfét is. Ruiz Andor június elsején vette át szerződéssel az üzletet, ötletért szerencsére nem kell a szomszédba kopogtatnia. — Nekem azt mondták, ha vége a nyárnak, itt fel­fordulok __ közli a pergő­n yelvű férfi. — Fel, ha ma­rad a bolt, ami volt, falusi kocsma! En viszont nívós szórakozóhelyet akarok csi­nálni belőle. Vettem már Hi-Fi tornyot, őszre színes tévét állítok be és videó­diszkókat rendezek. Meghir­detem a gulyáspartyt is programnak a lombhullásra, .Tagam erdei falu Udmurt- földön A víz minden tavasz- szal elárasztja. A helyi lakos­ság — számuk mintegy más­fél ezer — idejekorán felké­szül erre: az utcákon desz­kából magas járdát építenek, megjavítják a csónakokat. Ezekkel járnak munkába és vendégségbe, rögtön a kapu­tól. télen meg szánkótúrát, disz­nótoros mulatságot kínálok. Egyre nagyobb keletje lesz a belföldi turizmusnak, az emberek most kezdik fölfe­dezni az országot. Nem igaz, hogy egy ilyen gyönyörű vi­déken ne tudnék ebből meg­élni! Fáradt kalóz A szomszédos kempingben finnek, osztrákok, angolok, is laknak, az üzletvezetőt ez külön sarkallja arra, hogy ne hagyja lecsúszni,boltját. A faluvégi büfében nemré­giben rockversenyt tartott, akik legjobban ropták, sült malacfejet nyertek díjul. Akik még ettől is különle­gesebbre vágynak, azoknak, saját vendéglátós múltjából származó találámányait pre­zentálja. Egy Fáradt kalózt például, ami hasonló a grog­hoz, csak „hosszabb” attól, s Ruiz Andor szerint a leg­kiválóbb dalfakasztó. Dr. Csizmadia Irén elébe­tálalja a tippet: mi volna, ha turmixitalokkal is meg­próbálkozna? Ruiz Andor el­nézően mosolyog: — Asszonyom, az itteni­ek rövidet turmixolnak sör­rel. Hanem, azért mégicsak mond valamit. Itt a málna- dömping, tej is van, legföl­jebb meglocsoljuk egy kis rummal. Megkísérelhetjük éppenséggel... A főnök láthatóan elemé­ben van vendégei között, ezt a szakmát neki találták ki. Boltja tisztaságával sincs baj, festett, tapétázott, csempézett, mielőtt átvette. A következőkben elkeríti, parkosítja a placcot — s ha mindezt valóban véghez is viszi, nem kell komolya» félteni a Ruiz család be­tevőjét. / — A falu Vezetői engem eddig mindenben támogat­tak. Nem akarom ezt azzal viszonozni, hogy szezon vé­gén visszaadom a babaruhát — mondja és ezekben a pil­lanatokban nem bolondozik, őszintén beszél. Az árvíz évről évre elönti a falut, ám senkinek eszébe nem jut, hogy máshová köl­tözzék. A tavasai gondok ka­matostul térülnek meg később a víz által idehordott iszap­rétegen nagyon jó a termés. A burgonya például átlago­san két-háromszor olyan nagy ra nő, mint más falvakban. A fű embermagasságú. Jól él­nek a halászok is. Az elnök irodájában négy szál búzakalász jelzi az ara­tást. A vázában sincs jobb dolguk szerintem, mint a ha­tárban, mert fényelnyelő üveg ide-oda, hamarosan hőgutá­hoz közeli állapotba kerül­tünk. Dr. Bencze Barna, a pásztói termelőszövetkezet el­nöke rövid tájékoztatót tart a betakarításról, azután Kárpá­ti István elnökhelyettessel in­dulunk a határba. Ott leg­alább mozog a levegő.. Nyolcadszor Csehszlovákiából Ä mátraszőllősi határból éppen befelé igyekszik zöld színű Claias-Dominátor kom­bájnjával Szálkái József. Vi­zet keres, hogy a hűtőrácsot megtisztítsa, a rárakódott por­tól, pelyvától, szalmától és a jóég tudja még mitől, ami ilyentájt felakad egy levegő- szűrőn. — Nagyon melegszik — ma­gyarázza, s közben vádlóan bökdös az ominózus szerkeze­ti elem felé. Víz azonban nemhogy ma­gasnyomású, semmilyen sincs a környéken, s ez méginkább próbára teszi az aratógépe­ket. A dombtetőn két prievidzai kombájn forgolódik, ami itt Pásztón megszokott jelenség nyáridőben. Az egyik pont minket célzott meg a tábla szélén, s amikor hatalmas porfelhőt kavarva megáll előttünk, a kétméteres Ján Kuhárik kászálódik le róla derűs ábrázattal. Hogy mitől van kedve mosolyogni? Felte­hetően ilyen a természete. Négy éve ismerjük egymást, de még sohasem láttam rossz­kedvűnek. Szerencsés alkat... — Jó napot! parolázik ve­lünk, majd ékes magyarság­gal így folytatja-: — Meleg van! Á nyurga fiatalembernek már a nyolcadik, vagy kilen­cedik „vendégaratása” a mos­tani, így szívem szerint leg­alább egy alapfokú nyelvvizs­gát tanúsító oklevelet adnék neki. Ami ennél is többet ér \— s ez nem az én vélemé­nyem. hanem a pásztóiaké a munkája. — Jól dolgoznak — mond­ja az elnökhelyettes. — Fe­gyelmezettek, kiválóan kép­zett szakemberek, készségesek. Szeretik is őket a mieink Ugyanúgy fel lehet őket kül­deni a legmeredekebb domb­oldalra, mint a helybelieket. Pontosan tudják mit szabad és mit lehet csinálni a lejtős terepen. Náluk is hasonlóak az adottságok. Ján Kuhárik közben bemu­tatja társait-, Ján Valachot és Dusán Krskót, akik ugyan vagy száz méterre ügyködnek a másik kombájn fülkéjé­be, de a nevük így is ismerő­sen cseng. Mire jó a távcső Kárpáti István az iránt ér­deklődik a szép szál szlovák legénytől, hogy hová tűnt a táblából a John Deere kom­bájn? — Beteg. — Beteg? — Arra ment — mutatja Ján Kuhárik és derűsen ka­csint egyet, hogy sikerült rá­ijeszteni az elnökhelyettesre, elromlott a kombájn. A kilencéves amerikai ma­sina azonban szemmel látha­tólag jó erőben van, így az ijedtség —, hogy a legnagyobb munkából kiesik egy gép — már múlik. A hathengeres turbómotor vidáman fütyül a szomszédos búzaföldön Pilinyi Tamással, a „nyergében” Nyomában Pócza Árpád igyekszik régi SZK—5-ös kom­bájnjával. — Árpád nem enged a negyvennyolcból. Azt mondja ő is learat annyit, mint a többi. Egyelőre állja a ver­senyt. — Pedig ez nemzetközi — jegyzem meg, mert NDK, NSZK, szovjet és amerikai gyártmányú kombájnok arat­nak békésen egymás mellett vagon gabona került a mag­Fotó: dr. Bencze Barna t magyar és csehszlovák szak­emberek irányításával. Jótékony felhő takarja el néhány percre a napot, eny­hítve a forróságot. Buda Mik­lós ágazatvezető-helyettes kék Trabantja parkol le a tábla szélén. — Éjszaka volt egy kis eső, később is indultunk — pil­lant végig a búzaföldön, hogy megy-e minden kombájn. — Napi száz hektár a teljesít­ménye a nyolc gépnek, ha a jásztelekiek is megérkeznek negyvennel többet tudunk aratni. Jó lenne, ha a hét vé­gére végeznénk. , Ä pásztóiak — mint több gazdaságban — a hét végén is aratnak, így valóban minden munkára alkalmas órát ki­használnak a földeken. Durucz László mellettünk ugrik ki a kemenceforró fül­kéjéből, a kék IFA-nak. Gon­dosan be is csapja az- ajtótj ne jöjjön ki a meleg utána. Szeméhez emeli a távcsövet, azzal kémleli nem villog-« valamelyik kombájn lámpá­ja, hogy tele a tartály. — Lám, mjlyen jó, ha va­laki vadászik — mondják a többiek. Azután szép sorban elkérjük tőle egy-egy percre a messzelátót... Útmenti iroda Bognár Gyula fontos tiszt­séget tölt be az aratásban, ö írja fel melyik teherautó há­nyat fordul a terménnyel és mennyi gabonát szállít be Pásztora a gabonaforgalmi vállalat vasúti raktártelepére. Irodája kétségkívül a legol­csóbbak közé tartozik a já­rásban. Lehet vagy két négy­zetméternyi hullámpapír. — Foglaljanak helyet — mondja úgy, mintha egy jobb­fajta szálloda igazgatójaként invitálna minket a bárba. A légkondicionálás valóban kiváló. A hullámpapíron ül­ve pont olyan meleg van mint az imént állva volt. ■— Hamasorsan jön az ebéd — újságolja, s nem is sokat kpll várni a fehér terepjáróra, amely körbejárja a határt a Mátraaljai Állami Gazdaság konyháján készült jóféle fi­nomságokkal. — Emelt adag — mondja még az elnökhelyettes, azután már csak jóétvággyal kana­lazzuk a valóban Ízletes ebé­det. A közben megérkező gép­kocsivezetők egyike a kocsi alá ül az árnyékba, a másik csak nekitámaszkodik a lök­hárítónak, úgy falatoznak, tán tíz percig... Az alkalmi vendéglő ha­mar kiürül, ilyentájt nincs sok idő az ül dögélésre. A gabona nemi vár.' Munka és közérzet 4 Á hír meglepte a gyáróriás közvéleményét: a szakszer­vezeti bizalmiak javaslata alapján az egyik közismert és méltán nagy tekintélyű üzemvezetőt a szakszervezeti jogok sorozatos megsértése miatt leváltották. Néhány éve még bizonyára a leváltáson és annak in­doklásán is megütköznek. Csakhogy közben, legalábbis itt, sok minden megváltozott, mind a szakszervezeti moz­galomban, mind pedig a róla kialakult véleményekben, így természetessé vált például, hogy béremelések, jutal­mazások, kitüntetések, fegyelmik, de ugyanígy a vezetők minősítése, kinevezése, leváltása esetén is figyelembe, ve­szik a szakszervezet véleményét. S nemcsak azért, mert erre felsőbb — minisztertanácsi, SZOT, miniszteri — ha­tározatok, előírások köteleznek, de legfőképpen azért, mert ezt el is várják, sőt mindinkább meg is követelik a gyár dolgozói. A szakszervezeti jogokat, ma már Személyes jo­gaikként tartják számon és azok megsértését magukra is vonatkoztatják. E helyzetben miért okozna tehát meglepe­tést, ha egy gazdasági vezetőt a szakszervezet javaslatára — egyébként alapos indokkal — leváltanak? A leváltás azért érte meglepetésként a műhely, de legfőképpen a gyár dolgozóit, mert korábban évtizedekig mindig csak arról hallottak, hogy a szóban forgó művezétő kiemelkedően jól dolgozik; a legelsők között teljesíti a ter­vet, példamutató fegyelmet tart, jó szervező, s gazdaságos­ságban, nyereségben is élen jár az általa vezetett üzem. Némelyek szemében úgy tűnt, mintha a termelési, gazda­sági és az emberi, társadalmi, politikai érdekek ütköztek volna egymással és ezek ütközéséből az utóbbiak kerültek volnak ki győztesen. Hallatszottak még olyan hangok is, hogy mire mennének a szakszervezeti jogokkal, a munka­helyi demokráciával, a sok szavazással, gyűlésezéssel, ha eközben éppen a legfontosabb: a munka, a termelés szo­rult háttérbe. E kérdések tisztázását a gyár vezetői annyira fontos­nak tartották, hogy később párttaggyűléseken, brigádérte­kezleteken, termelési tanácskozásokon vonták le az eset tanulságait. Vagyis magyarázták, hogy miért volt jogos, in­dokolt a leváltás. Az érvelés azonos hangsúllyal hivatkozott a termelési feladatokból eredő érdekekre, valamint a munkahelyi de­mokrácia, a szakszervezeti jogok betartásának fontosságá­ra. Az üzem, a kisebb változtatásokat nem számítva, azo­nos típusú, tehát lényegében elavult, de gazdaságilag jól értékesíthető szerszámgépeket gyárt, immár évtizedek óta Elavult és jól értékesíthető? Igen, mert az iparilag elma­radottabb országokban még ma is éppen ezek a kelendők, iga­zán korszerű szerszámgépek többnyire csak a fejlett or­szágok piacain keresettek. Itt visáont rendkívül éles, koc­kázatos a verseny; korszerűségben, gazdaságosságban, sőt a gyártás szervezésében, a vezetés színvonalában a legjob- bakkal kell összemérni erőinket. Az üzemvezető viszont együtt nőtt fel a régi gépekkel, minden sikere hozzájuk kötődött —, miért cserélje tehát föl á biztost a bizonyta­lannal? Ráadásul a törzsgárdatagok egy jelentős része is vele értett egyet. Az ő szemszögükből merő-forrófejűség- nek, akadékoskodásnak tűnt a gyártmányok kicserélése, új korszerű gépekkel való felváltása. Az üzemvezető kez­detben türelmes volt, minden fórumot fölhasználva vitá­zott a változást akarókkal, szinte nap mint nap érvelt .iga­za, meggyőződése mellett. Mindhiába. Ezért később a leg­különbözőbb indokokkal egyszerűen elodázta a különböző műhely- és brigádértekezletek összehívását, több mint egy évig termelési értekezleteket sem tartott, az esedékes éves tervet a dolgozók, sőt a társadalmi szervek megkérdezése és jóváhagyása nélkül állította össze, majd továbbította a gyár vezetőjéhez.' S amikor a bérek, jutalmak elosztására került sor, ugyanígy cselekedett: a munkahelyi demokrá­ciát megsértve adott többet a vele egyetértőknek, illetve kevesebbet az „akadékoskodóknak”. Ezek alapján, csak miután bebizonyosodott, hogy az üzemvezető nem képes változtatni véleményén és magatar­tásán, kezdeményezték leváltását. Az érvelés azt is tar­talmazta, hogy a jogok megsértése hosszabb távon a mű­hely eredményes munkáját, a napirendre kerülő új felada­tok sikeres megoldását is veszélyezteti. Hiszen az új gépek gyártását előbb-utóbb szükségszerűen bevezetik, ennek jó előkészítése pedig elképzelhetetlen rossz légkörben, a dol­gozókkal folytatott alapos és rendszeres párbeszéd, tanács­kozás nélkül. Itt nemcsak munkáról, termelésről van sző; ezektől függetlenül is minden vezető alapvető kötelessége igazodni a' munkahelyi demokrácia szabta keretekhez. Vélemény- nyilvánítás —, illetve ennek lehetősége — nélkül sokáig sem jól dolgozni, sem pedig jó munkahelyi közérzetet, em­beri közösséget létrehozni, megtartani nem lehet. Földcsi József Zilahy Tamás 1 NÖGRÄD — 1983. július 14., csütörtök , 3 Szendi Márt* UDMURTFÖLD 7,VELENCÉJE** 1 : w » i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents