Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-12 / 163. szám

FALUN ÉLNI SZOT-UDULG A DUNÁN Korszerű otthonok Magyarnéndorban Ebben az esetben az a meg­határozás, hogy dinamikusan fejlődik, nem közhely. Bárki láthatja, hogy ez valóság, ha Mohora felől, vagy akár el­lenkező irányból közelíti meg Magyarnándort. Akár előre leírhattuk volna, hogy a ta­nácsiak elégedetlenek, töb­bet szeretnének. És ez így van rendjén. Fő a fejük, hogy mi­ként lehetne minél több em­bernek építési lehetőséget biz­tosítani, s közben a már meg- kezdődötteknél is akad gond. Így, a művelődési ház melle­ti utcában a 12 lakásos kor­szerű csoportos házzal is. Igaz, Novák Tibor, a köz­ségi közös tanács vb-titkára már múlt időben fogalmaz, mert úgy látszik, hogy a la­punkban jó egy éve megírt problémák nem rajzolnak több ráncot az építtetők hom­lokára. — Erre a háromszor négy­lakásos tömbre megalakult annak idején a lakásszövetke­zet — mondja a titkár —, csak éppen a tervből kide­rült, a megépítés technológi­ája olyan, hogy a megvalósí­tására nem akad vállalkozó. Nem is lett volna olcsó mu­latság. Különösen a felvonulás költségei magasak. Végül is a módosítás után három kisipa­ros elkezdte az építést, de közben a hitelezési adminiszt­ráció, rr.ajd egy évig elhúzó- dott, és ugyancsak egv évbe telt, míg az ország különböző pontjaitól az építőanyagok nagy részét sikerült összeszed­ni. — Nem ment el a kedvük az embereknek? — Ne bolygassuk a kedé­lyeket. Lényeg az, hogy az ál­lami gazdaság és a Volán je­lentős segítségével őszre talán elkészülnek ezek a lakások. — Gondosabb tervkészítéssel nem lehetett volna elkerülni a huzavonát? — Azt hiszem nem. A kor­szerű csoportos családi há­zakra nincs típusterv. Az egyedi tervezés bonyolítja és drágítja az építkezést. Baráti alapon, úgymond megtekintés­re, Tarjánból és Pestről kap­tunk egy-két tervet, de bár­mennyire is tetszik valame­lyik, újra kell terveztetni, és megint ott vagyunk, mintha nem történt volna semmi. — Ezek szerint nem lesz több ilyen épület Magyar- nándorban? — Ellenkezőleg — tiltakozik Novák Tibor —, megállni emi­att nem szabad. A megyei ta­nácsra benyújtott pályáza­tunkra 300 ezer forint támo­gatást kaptunk, és ősszel meg is kezdődik egy újabb négy­lakásos ház építése, öt je­lentkező már Vein is rá... Nem csoda, hogy vonzóak e lehetőségek az eddigi gon­dok ellenére, mert ezen épü­letek mellé tartozik még kö­rülbelül 300 négyzetméternyi hobbikért is, ami kisebb ugyan mint az egyedi házak­nál. de arra elég, hogy a ház­tartást, például alapvető zöld­ségfélékét ellássa. — Nem kevés ez a négy lakás? — De igen. Csak egy kicsit szorult helyzetben vagyunk, mert a vízmű kialakítása a fejlesztési alapunkat hosszú időre lekötötte. Így közműfej­lesztésre most nincs pénzünk. Megoldást mégis keresünk, és már találtunk is. Az eddig kijelölt közművesített telkek már gazdára találtak, de az állami gazdasággal és a tsz­szel, megművelhető területek cseréjével 57 telekhez jutunk. Ezekre egyedi családi házak emelhetők, Mohorán a belte­rületen parcellázunk. A köz­művesítés megint csak gond, de talán egy új OTP-hitel- konsU-ukció ad megoldást. Ám erről még ne kérdezzen. Nincs irigylésre méltó hely­zetben a magyarnándori ta­nács. Mégis, örökösen speku­lálnak, hogy a nehéz helyzet­ből kiutat találjanak. A köz­ség rendezési tervét ennek ér­dekeben 1980-ban, és nyolc­vanegyben módosították. A pénztelensegben is kutatják a módekat, hogy legalább a víz- és villanyvezeték ott le­gyen a kialakítandó házhe­lyek mellett. ■ Futnak-szalad- nak tervek után. hogy meg­könnyítsék az építtetők hely­zetét. Persze nekik is segíte­ni kellene. Ha szorgalmazzuk — s emellett népszerű is a korszerű csoportos házak épí­tése, gondoskodni kellene a típus tervek széles skálájáról is. Az anyagbeszerzés bonyo­dalma amúgy is sok fejfájást okoznak az építtetőknek, ne nehezítsék helyzetüket még ezzel is. (zengő) Olaszországba indult Karanesberényig Jutott Berény ismét bizonyított Ez a Vasárnap délután lát­szatra úgy kezdődött a ka- rancsberényi Kovács Imráné- nek, mint bármelyik eddig. Most annyi volt a különbség hogy már délután 2 órakor erősen sütött a nap a Kis- arany-, illetve a Nagyarany- dülőben amiről sok a men- de-monda. Kovácsné, amikor kerékpárján ült, éppen eze­ken a mondákon gondolko­dott. Aranymosás volt itt va­lamikor? — tette föl önmagá­nak a kérdést. Vagy igaz le­het az aranyeke története? — Ki tudja, vetette el a kérdé­seket. Aztán az egymás mel­lett épülő sok-sok új házban gyönyörködött. — Érdekes módon sok min­denen gondolkodtam ezen a délutánon. A mondák' mellett a valóságon, hiszen ez az ut­ca ugyan a Felszabadulás ne­vet viseli, de a Bandúr Ár­pád út folytatása, amelyet ar­ról a partizánhősről neveztek el, aki itt ezen a környéken harcolt községünk szabadsá­gáért. A gyermekeim is eszembe jutottak. A két és fél éves György, a hétéves Zsolt, az a nagyszerű lakás, amiben itt lakunk. Három éve épült. Van benne három szo­ba, fürdőszoba, a földszinten egy kiskonyha, szoba, folyosó, éléskamra, garázs, ami több mint félmillió forintot ér.. Ekkor kezdődött a kaland a hátársértővel... Igaz, Kovács Imrénének már volt hasonló kalandja az ál­lamhatáron. Férje nővére An­gyal Gyuláné segítette a ható­ságot ahhoz, hogy börtönbe jusson egy illegálisan nazánk területére lépő idegen. — A fiatalember az új ut­casoron tűnt fel Szandál volt a vállára dobva. Szatyor a kezében, félmeztelen testtel sétált körös-körül tekintgetve az utcán A határőrök talán meg sem szólítják, mert ezen a vasárnapon is igen sok volt az idegen községünkben. So­kan szedték a málnát, ribiz- lit. A szomszédék éppen a la­kást pucolták, ők is nézték, de valahogy mintha nem törőd­tek volpa vele. Én meg gyor­san biciklire pattantam, irány az őrs. Mondom a fő­hadnagy elvtársnak: egy fia­Kovács Iniréné talember jön utánam, igazol­tassák, mert feltűnő. Nem hinném, hogy turista, de azt sem, hogy a ribizlisben dol­gozna. .. Kovács Imréné megtörölte homlokát, s lassan indult ki az őrs udvarából. Bent pillanatok alatt meg­indult a mozgás. A riadóko­csi szinte másodpercek aiatt elhagyta a szolgálati helyet. Mucs Nándor határőr társai­val indult a parancs végrehaj­tására, Néhány perc és a ha­társértő kezén csattant a bi­lincs. Dudek Jirzi cseh állam­polgár jabloneci- lakos, nőtlen, 24 éves, a határőrlaktanya fogdájába került. És elment a jelentés is:... „Befelé irá­nyuló határsértőt fogtunk el”. A vizsgálat nem tartott so­káig. Dudek Jirzi holmijában sok érdekes dolgot találtak a határőrök. Legfontosabb ta­lán a térkép volt. Budapest— Szeged útiránnyal megjelöl­ve. Vallomásában sem tagad­ta, hogy úticélja Jugoszlávián át Oloszország illetve vala­melyik nyugati állam volt. Ez a kaland azonban Karancs- berényben' befejeződött. Karancsberény hazaszere­tetből ismét bizonyított. Nem­csak az önkéntes határőrök, a társadalmi segítők veszik lei részüket abban, hogy nazánk- határa sérthetetlen. Közöttük vannak az asszonyok, olya­nok, mint Kovács Imréné és mások, a társadalmi segítők, akik nap mint nap teszik a dolgukat. Somogyvári László „Nem szálfánk ki a kajümL ff A Margitsziget part menti fái alatt a töltéshez simul egy karcsú testű hajó. A hídról nézve úgy tűnik, ideiglene­sen vesztegel itt, arra. vár, hogy beszálljanak utasai, s a matrózok máris felszedik a horgonyt. Valójában a SZOT Visegrád üdülőhajójának állandó ki­kötője a sziget bejáratához közeli kis öböl, ahonnan Bu­dára látni: a Rózsadombtól a Gellérthegyig. Éppen tíz éve, hogy a dunai személyszállító hajót átalakították víziszál­lodává, meghagyva romanti­káját: a szakszervezeti be­utaltakat kényelmesen be­rendezett 2—4 ágyas kabi­nokban helyezik el. A sző­nyeggel borított keskeny fo­lyosókon nem lehet szó nél­kül elmenni egymás mellett, ez az első alkalom az Is­merkedésre. Étkezéskor nyolcán ülnek egy asztalnál, hang nélkül kezdődik az első ebéd, csak az evőeszközök halk csöröm­pölése töri meg a csendet, az ország különböző részéből ér­kezett vendégek tartózkodó­an méregetik egymást. A Becsből jövő szárnyashajó siklik el az étterem kajütab­lakai előtt, üdvözlő hullám­veréssel oldalba veregeti az üdülőhajót. Mindenki egy­szerre kezd beszélni, a szo­katlan ingóhelyzet átsegít a barátkozás első percein. Van, aki a szomszédjának újsá­golja, hogy gyógyszert is hozott tengeri betegség ellen, mások bűvészügyességgel ver­senyeznek, hogy csurig ön­tött poharukból ne löttyen- jen ■ ki az ital. Az első nap­tól kezdve családias a hangu­lat. Gyorsan kialakulnak a hat-nyolc tagú csoportok a fedélzeti napozón, a kicsi eszpresszóban. Feltűnően sok a fiatal, de . vannak idősebbek is. A középkorúak között leg­több a házaspár. Kapás Márton üdülővezető­től megtudom, a programo­kat úgy állítják össze, hogy mindenki választhat kedve szerint. Városnézés, múzeumláto­gatás, séta az Állatkertben,, szórakozás a Vidám Parkban, kirándulás sétahajóval Szent­endrére, autóbusszal a Duna­kanyarba. .. — sorolja. — Bemutatjuk az új szállodá­kat, a Novotelben pizzakós­tolóra várnak bennünket. Es­te színházba, a Vigadóba, táncos szórakozóhelyekre járnak vendégeink, vannak, akik a kertmozit, vagy a szi­geti sétát választják. Meleg­ben sokan keresik fel a Pa­latínus hullámfürdőjét. A kapitány és a hajósze­mélyzet igyekszik az üdülők kedvében járni. A házirend a matrózélethez hasonló: áz étkezési időpontokat szigo­rúan betartják, egyébként a kikötőtörvények érvényesek, a nap 24 órájában mindenki akkor szállhat partra, ami­kor csak akar. A hajnalig kimaradók örömére éjszakai ügyeletet is tartanak. A hajó nem indul Boncsér István a Borsodi Vegyi Kombinát művezetője és fe­lesége, aki Bánhorvátiban boltvezető, azért választotta a hajóűdülést, mert a külföldi útjaik után úgy érezték: itt­hon is még sok ismeretlen táj, város vár rájuk. Gerges Ilona a miskolci December 4. Drótművek KISZ- bizottságának adminisztrátora. „Egy percig sem unatkoztam” — állította. Pályázat parkokra A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Minisztertanács Taná­csi Hivatala, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium, a Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium, valamint a Ker­tészeti Egyesülés parképítő pályázatot hirdetett meg. A pályázat célja: olyan, többféleképpen hasznosítha­tó — pihenésre, játékra, spor­tolásra egyaránt alkalmas —, parkok építése, illetve elha­nyagolt, elhagyott parkok új­jáalakítása, amelyek terve­zésük és kivitelezésük éssze­rűségét, újszerűségét tekint­ve* mintaként szolgálhatnak hasonló rendeltetésű parkpT: létesítéséhez, másutt is. A pályázattal elsősorban azokat a vállalkozó kedvű kollektívákat, ifjúsági közös­ségeket kívánják támogatni, amelyeknek a központi pénz­alapból igényelt összeg ' len­dületet ad egy már korábban megkezdett munka befeje­zéséhez, illetve, amelyek meg­felelő helyi előforrások birto­kában a központi támogatás­sal képesek létrehozni ilyen parkokat. A pályázatot meghirdető szervek pénzzel, műszaki ter­vekkel, szakmai segítéssel, kedvezményes árú, a par­kokba telepíthető növényzet­tel segítik az építőket. A tá­mogatás mértéke pályázaton­ként 100 ezer forint. A központi pályázatra az előzsürizés után a megyei és a budapesti KlSZ-bizottsá- gok megyénként három-há­rom nályaművet küldenek be, amelyek közül szakemberek­ből álló bizottság választja ki a támogatásra méltókat. A pályázatokat ez év szep­tember 30-ig kell eljuttatni a megyei, illetve a budapesti KISZ-bizottságokra. A pá­lyaműveknek egy, a költség­vetést is magában foglaló vázlattervet kell tartalmazni­uk. A pályázóktól várják, hogy részletesen fogalmaz­zák meg á park kialakításá­val összefüggő konkrét el­képzeléseiket: hol, mekkora területen, milyen természe­ti viszonyok között, milyen célokat szolgálva építenének. A pályázatokban rögzíteni kell a rendelkezésre álló he­lyi erőforrásokat (társadal­mi munka, anyagi eszközök, anyagbeszerzési, tervezési, kivitelezési ötletek, a szak­értői, a szakmai háttér) A pályázóknak jelezniük kell. hogy milyen»jellegű és mértékű központi segítséget igényelnek a park építéséhez és garanciát kell vállalniuk a megépítendő park további gondozására. A parancsnoki hídtól a gép­házig végigjárjuk a hajó min­den zugát. A közös zuhany­zók meleg vizét a Margitszi­get 70 fokos termálforrása ad­ja. Külön élmény a gépesí­tett konyha: két szakács, Ükös József konyhafőnök és társa: Rózsa János, meg há­rom kézilány főzi a három­fogásos- menüket A és B vál­tozatban. Csak friss áruval, zöldséggel, hússal dolgoznak. Reggelire mindenki annyit ehet, amennyit akar, s dél­ben levesből, főzelékből is korlátlanul repetázhat. Bő­séges, változatos az ellátás, az otthoni, házi ízekre emlé- keztetőek az ételek. Pedig nem könnyű a dunántúli és az erősen fűszerező alföldi ember ízlését összehangolni ott. ahol száz személyre főz­nek. — Mindig telt ház van? — kérdem az üdülővezetőtől, miközben a vendégkönyvben lapozok, beleolvasva a kö­szönő sorokba. t — Március elejétől decem­ber 15-ig fogadunk üdülőket Általában mindig van üres helyünk, kivéve egy-két őszi hetet. Etyre többen érkeznek önköltségesen, pár napra. A szakszervezeti tagok ugyanis napi 150 forintért szállást és étkezést kapnak, előzetes bejelentkezésre. Telefonon, a 111-813 számon hívhatók vagyunk. Több olyan vendé­günk volt, aki vizsgaidőszak­ban nálunk szállt meg vagy vásárolni jött a fővárosba. — A budapesti szálloda­árakhoz mérten ez a lehető-, ség nagyon kedvező. Bizo­nyára kevesen tudják. — Pedig minden megyéből szívesen látunk vendégeket. Az egy hét gyorsan elre­pül. Tegnap, a táncos búcsú­esten a Neoton família Nem széliünk ki a hajóból... cí­mű dala volt a kedvenc slá­ger. S most az utolsó nap dél­előttjén kissé macskajajos hangulatban isszák a forró, erős kávét a fedélzeten. Te­kintetük követi a Duna vizén gyors evezőcsapásokkal to- vasikló kajakozókat. A társaságokban elérkezett a nagy fogadkozások pillana­ta: majd írok... hívjál fel...’ akkor ősszel találkozunk... Ilyenkor mindenki úgy ér­zi: a barátság nem egy hét­re szól. H. A. 1 NűGRÁD - 1933. július 12., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents