Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-09 / 161. szám

A kultúra rentabilitása

/

A fenti cím azt a kérdést rejti magában, hogy kifizetődő-e a kultúra,. Látszólag nem. vagy csak abban az esetben, ha a kultúrát úgy kezeljük, mint bármely más terméket, árut, ami a piac törvényeinek van alávetve. Miért nem fizetedik ki a kultúra az első megközelítésben? A kulturális beruházások semmiképpen sem olcsók. Nem olcsók. hiszen ahhoz, hogy egy iskolát vagy egy művelődési házat, vagy akár egy színházat felépítsünk, meglehetősen nagy anyagi eszközöket és nagy éoítési kapacitást kell lekötni.

Persze mindenki tudja, hogy beruházásokra, sőt költséges beruházásokra is szükség van. Az alapvető közgazdasági meggondolás a beruházások esetében azonban az — s ígv is számítják a beruházások értékét —, menynyi a beruházott-nénzösszeg megtérülési ideje. Nos, a kultúra ebből a szempontból rossz helyzetben van.

Szinte teliesen kiszámíthatatlan a kultúra visszatérülése. Egy múzeum alapítása és fenntartása valóban sokba kerül, a múzeum látogatási dija formális összeg, ezen az alapon egyáltalán nem lehet lemérni egy-egy kiállítás társadalmi és kulturális hatását.

A fentebbi okok, melyekhez viszonylagos függetlem'tését. a még jó néhányat hozzáfűzhet- gazdasági törvényektől úgy

nénk, s a példákat is szaporíthatnánk, közgazdasági értelemben szinte kilátástalanná teszik a kultúra helyzetét.

Olyan országokban, ahol a pénznek és a termékek árujellegének átfogó szerepe van, a kultúra kétségtelenül drága. Egy sor területen alá van vetve a piaci törvényszerűséoldot.ták meg, hogy részben az állami költségvetés támogat bizonyos kulturális intézményeket (elsősorban múzeumokat és egyes színházakat), részben pedig főként a tudományos tanulmányok területén a különböző alapítványok biztosítják azt, hogy a kultúra az ökonómiai törvényszegeknek. Ezért kerülnek’ sokba rűségeken belül mégis viszonya polgári országokban a színházjegyek, a mozijegyek stb. De még ezekben az országokban is felismerték azt, hogy a kultúrának nem szabad minden területét és teljesítményét a közgazdasági hatóerőknek alárendelni. Nincs olyan polgári állam, ahol az állami oktatásnak ne lenne jelentősége. Sőt maga az egyház is — mégpedig különböző egyházak — felismerték, hogy az oktatást — s helyenként ,a kultúra értékeit is — részlegesen ki kell vonni a gazdasági törvényszerűségek hatóköréből. Az egyházi iskolák. az egyházi gyűjtemények

lagos függetlenséget élvezhessen.

Mindebből az következik, ho^y az az elv. mely szerint a kultúra minden tekintetben támogatandó össztársadalmi érdek — végső soron helyes. Ez nem jelenti azt, hogy a kultúra teljesen független lenne a gazdaságtól. A kultúra előállításának és terjesztésének megvannak a gazdasági feltételei és együtthatói. Igaz, hogy az iró munkája nem áru. De az író is a piacról él. Másfelől pedig a könyv előállításának költségei gazdasági tényezőktől és gazdasági szituációtól függeéppen ezért tőkeátcsoportosí- nek. Egy színdarab előadása

tások és alapítványok révén tudnak működni, s néha magasabb színvonalon, mint a hasoló polgári állami intézmények.

De ezen túlmenően a kultúra különböző

Napjaink irodalmárói

Három kalauz

örvendetesen szaporodnak nehezüljön az irodalmi élet azok a kiadványok, amelyek könnyűlovassága. Ajánlott napjaink magyar irodalmá- szerzőink e vonatkozásban is ban kívánják eligazítani az a helyes arányra törekednek, igényes olvasót. Mi tagadás, Nem mondhatni, hogy köny- erre múlhatatlanul szüksé- nyű dolguk van Arányérzé- günk is van. Hiszen ma már küket mi sem bizonyíthatja ott tartunk, hogy aki például jobban, mint az a tény, hogy a legfristbb termést folyóira- így is meg tudtak felelni az inkban kívánja nyomon követ- Esztétikai Kiskönyvtár (Iszni, legalább tíz-tizenkét lapot lai) és az Elvek és utak (Tarkénytelen átfutni havonta. A ján) sorozat köztudottan ma- könyvek bősége hasonlóan za- gas igényeinek, vairbaejtő. A biztos ízlésen, a Rokonítja szerzőinket szemkorszerű irodalomértésen túl léleti tágasságuk is. Könyve- ezért is ajánlatos, ha időn- ik arányos leképezései élő Íróként megbízható kalauzok út- dalműnknek. Nem elsősorban mutatására hagyatkozunk. tendenciákról, vonulatokról,

Az ünnepi könyvhét tájé- folyamatokról beszélnek, ha- kán három kiadónk — a Kos- nem alkotói portrékat rajzpl- surtfa. a Szépirodalmi én a nak meg, gyakran egy-egy köMagvető __ sietett elébe az tét kapcsán. Ennek folytán;

i

gényeknek. Szerencsés egyide- irodalmunk jól rendezett ga- jűségről van szó, mert Alföl- lériájában kap tárlatvezetést dy Jenő Élménybeszámoló cí- az olvasó. Elhamarkodott álmű kötete a hetvenes évek talánosítások helyett az egyes magyar költészetéről, Iszlai művekre, az egyes alkotókra Zoltán A valóság közelében figyelhet. Így bizonyosodhat című gyűjteménye ugyanezen meg napjaink magyar irodaiidőszak prózájáról, míg Tar- mának egyéniségekben és mű- jón Tamás már munkája cí- vekben megtestesülő gazdagsá- mében világosan kimondja, gáról.

miről értekezik; Kortársi drá- Esztétikai vagy nemzedéki ma. elfogultsággal sem vádolható

A súlyos és személytelen egyikük sem. Elég, ha a névkézikönyvek helyett három jól soraikat áttekintjük. Aliöldy ismert szerző egyéni irodalmi Jenő egyaránt foglalkozik élményvilágával ismerked- Illyés Gyulával és Benjámin

viszonylag független a gazdaságtól tartalmi tekintetben, de a színház fenntartása, valamint a színészek és a közreműködők fizetése már gazdasági kérdés. Nincs és nem is területeinek lehet olyan kulturális terület.

T amelynek ne lennének meg a gazdasági szabályozói, de a

kultúra maga viszonylagos

függetlenséget kell, hogy élvezzen a gazdasági törvény- szerűségeken belül.

S itt vetődik fel, hogy ez a különleges helyzet rentábilissá teszi-e a kultúrát. Tudniillik a kultúra nem olyan dolgokban viszi előre a társadalmat, ami mindenképpen mérhető. Mert az még mérhető, hogy az iskolázatlanság mennyire függ össze a bűnözéssel, mennyire visz közel a garázdasághoz, illetve mennyire teszi nehézzé a kulturáltabb munkafolyamatok bevezetését. De az már nem mérhető. hogy ha az emberek magánbeszélgetéseikben az új kulturális eseményekről

folytatnak eszmecserét, akkor ez mennyivel hasznosabb, mennyivel teszi kulturáltabbá a munkát, finomabbá a társadalmi együttélést, a családi életet, mintha az emberek közötti kommunikáció lehetősége a legdurvább és a legprimitívebb kérdésekre koncentrálódna.

S ebben az értelemben hosszú távon a kultúra nagyon is kifizetődő. S az a társadalom, amelyik valóban emberi célokat akar követni, erről — tehát a kultúra alig érzékelhető, de ugyanakkor mélyen tartalmi hasznáról — nem mondhat le.

Hermann István

hetünk meg. Vizsgálódásuk eltérő tárgya ellenére kritkusa- ink több rokonvonásban mutatnak hasonlóságot. Kiindulópontjuk, hogy szeretik és becsülik az élő irodalmat. MaLászlóval, Simon Istvánnal és Héra Zoltánnal, Pilinszky Jánossal és Ladányi Mihály- lyal. vagy akár a legfiatalab- bakkal Iszlai Zoltánnál hasonlóan megtalálható Karinthy és

gátol értetődik — mondhatta Cseres Tibor. Illés Endre és erre bárki. Pedi? egyáltalán Gál István, Balázs József és nem olyan. természetes az Esterházy Péter. Tarián Ta- alapáliásuk, mint hisszük, más Sarkadi Imrével indít Ugyanis kritikai életünkben ®s a legfiatalabbakkal, Spiró időről időre felbukkan az Györggyel és Bereményi Gé- utóbbi évtizedek sommás meg- zával zár. ítélése, alábeosülése. fis vall- Általában is elmondható, iuk be, az olvasók körében is hogv a hatvanas évektől újabb érzékelünk valamiféle ide- és újabb hullámban sorjázó genkedést. Alföldy, Iszlai és fiatal alkotók mindhármuknál Tarján azonban, szenvedély- kivívott rangjuknak és súlyéi és jóízűen olvasnak, nem lyuknak megfelelően vannak pedig gyomorbajos ítészek ielen. Ez nem mindegyik ha- r.iódjára turkálnak irodai- sonló tanulmánykötetre leírnunk gazdag kínálatában, lemző. A három szerző azon- Ezért is gerjeszthetnek étvá- ban ebben a vonatkozásban is gyat olyan művek iránt, ame- tárgyilagos, megbízható,

lyekkel szemben eddig esetleg Elemzéseik ködöket és táié- közömbösek maradtunk. kozatlanságból fakadó előíté. Teszik mindezt olvasható, leteket oszlathatnak. Ne leérthető, fordulatos, több he- lejtsük el ugyanis, bogy a lyütt élvezetes stílusban. Jo- századvég magyar irodalmát gos ugyanis a szemrehányás, már a hetvenes években nevet hogy napjaink kritikája ezek- szerzett és még mindig fia- zel az erényekkel nem min- talnak titulált alkotók fogják

dig rendelkezik. Nem is tölt heti be maradéktalanul a szerepét. Közvetítő, tájékoztató, befolyásoló, a közönség értékrendjét szervező, alakító feljelenteni. Irodalmunk folytonossága pedig elképzelhetetlen tájékozott, érdeklődő, értő közönség nélkül. Alföldy Jenő, Iszlai Zoltán és Tarján

adatairól önként mond le, ha Tamás ennek az ügynek tettek csupán a szakmának szól. ió szolgálatot. A véleménye. Kétségtelen, hogy a modern ízlése különbségeit pedig ki-ki irodalomelméleti eredmények a művek ismeretében nyilvá- alkalmazása a kritika napi nítsa ki. Csak olvassuk is iro- gyakorlstában is nélkülözhe- dalmunkat, amely nekünk szól. tetlenek. Nem szabad azonban Értünk.

«dáig szakszerűsödni, hogy el- Laczko Pál

Köves István:

Férfi ringató

Felnézve szemedbe saját szemembe látok Jejed köré a nap rajzol fénykoronát a szöllős hegyoldal át meg áttörve szüretelőkkel felénk sóhajt s mire a szél ideér a fák közt már az ősz énekel befúrom fejem két mell közé mely magával emel fel le s újra fel

Polner Zoltán:

Napbanéző

Fákkal áldott mezőm

fuldoklik a szélben, fekete pillangók

tündöklő fehérben, tündöklő fehérben fekete pillangók: fákkal áldott mezőn elbitangolt.

Zúzmara -p íszmogás lófejes pusztákon, füvek ágán varjak,

varjak égen, földön, varjak égen. földön, füvek ágán varjak: zúzmara-piszmogást láng abajgat.

Egyetlen tulipán egem rőt kócsagja.

Lépeget a tájon,

tolla, mint a tűzvész, tolla, mint a tűzvész, lépeget a tájon.

Egyetlen tulipán eget bájól,

Messziség hiteget: üstökös virágok,

csak a rozmaringot nem fogja az átok, fekete harmatban csak a rozmarigot: ágán izzó fehér

fényt szorongat.

Dózsa Sándor és Fiszl Ilona képei

Józsa Sándor és Fiszl Ilona életmű-kiállítása nyílt a ma« gyár Munkásmozgalmi Múzeumban, a művészek által adó« mányozott anyagból

Ili

Józsa Sándor Tutajosok

Keszthely

szerelmetes zártan fordultak vissza önma- igazságot követelő magyar ményrendszere, szórakoztató emlékű váró- gukban, mint manapság. Hogy tenger. Hiszen szemérmetesen skanzenje, sarjadozó, nyílado- som. Tizenldlenc-húsz éves ezáltal is fudoklik a nenizetes takarjuk csak testrészeinket zó, rangot, protekciót mellő- koromban — 1959—lüíiO-ban Balaton-asszony, ahogy ma- nyár elejétől meleg kora ző szerelmi emlékeink bölaz akkor még korántsem oly gamban nevezni szoktam, már őszig a Balaton-part kertjei- csője.

híres Bergánóy-együttessel közhely. De ez jut eszembe a ben, strandjain akárcsak, Lou- Talán ez utóbbi lehet so» töltöttem nyaraimat a Hűl- téglákat repesztő téli fagyok- is Aragon egyik regényének kunk számára: szerelmi emlé- lám és Hungária Szállóban kai és nyári forróságokkal da- hősei az uszodában, ahol a keink bölcsője. De vigyáz- zenélgetve. Mondanom sem coló pléh Krisztusokra emlé- gazdag milliomos fiú és a zunk. mert akármilyen régi,'

kell, hogy albérletben laktunk, kissé szűkösen, mint valamely bekvártélyozott, Keszthelyen állomásozó katonabandérium díszhuszárai. A Hullám Szálló teraszán játszott a zenekar, csillagokkal telefröcskölt égbolt alatt, pár száz méterre a strand napozó szigeteitől, ahol délelőttönként a még hínártól mentes, tiszta vízben, és a fapallókon heGyőrffy László:

Hol van az a régi nyár?

,\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\w

szerelmetes ez a bölcső, bizony reped, korhad s egyszer- csak... Köztudott, hogy hajócsavarok okozta oxigéndús vízben, szinte a, hajókat követve úsznak a halak. Fölöttük pedig a sirályok követik a hajókat, nemcsak a kenyérdarabkák reményében, hanem a mélyben olykor a felszínre vetődő halak miatt is. Valahogy igy lehetünk sokan; ßaverészve szövögettük szerelmi keztető, egykori Hullám Szál- munkás gyerek a vízben úsz- laton-parti szerelemeink után

pókhálóinkat egy-egy helybeli lodáról. va egyforma. Kint az uszoda hosszú éveken át küszkövagy Pestről érkezett nyara- És az is eszembe jut, hogy előtt, ruhában, már igen csak dünk, és egyszer csak jön a

ló lánnyal. Most pedig a Hemingway-nek, az írónak, különböznek egymástól. nagy Sirály és lecsap ránk.

Hullám Szálló kivert ablakú vadásznak, halásznak ott van Balaton nagyasszony demok- Ez az élet rendje. De az életépület, már hosszú-hosszú a tenger kardhalaival, óriás ráciát követel, és ezt, ha tet- re vigyázni kell. hiszen míg évek óta rogyadozik, mint a martinjaival és cápáival, ne- szik. ha nem, pucér mezíte- nem kerülnek egy éles sirály balatoni táj egy-egy téli fagy- künk magyaroknak, itt a Ba- lenségükkel be kell tartani, csőre közé, addig is élnek a ban, nyári füvet sárgító nap- laton A nádasok pontyozása Hiszen hány keser-édes sze- halak. Csakhogy, ha nincs Ba- fény tüzében ágaskodó útszé- alkalmas rejtett zugai, az reimet engedélyez, hányán laton, nincs szerelem, akkor li pléh Krisztusa, ahová a tó emberi szemnek, léleknek be- próbálgatták és fogják próbál- mi lesz velük? És mi hol rin- körül védőpajzsként magaso- fogadható térj; kardhal he- gatni testi-lelki szerelmeiket gátjuk kicsi, magyar tengerdó hegyek között lapuló fal- Ivett ponyt. dévérkeszeg, süllő esti mezítelen fürdőzéseikkel élményeinket? A magamfajta vak szerelemre lobbant leány- és végtelennek tűnő, csónakot vagy napközben, érzékeiktől középkorú már inkább simo- kái olykor elmosolyogtak né- dobáló víz helyett strandok és tűző naptól felhevülten egy- gatásokra és csókokra emléke- mi fohászt dadogva; hátha padjai. tízben ágaskodó sté- más mellett heverészve Aka- zik. de a táj, a nappali he- sikérül szerelmetes életük, gek. ahol a csöndesen horgász- rattyától Keszthelyig. gyek övezte tó, és az éjszakai

Alig negyedszázada még sok gatók Hemingway öreg halá- A Balaton, azt hiszem, az csillag- és lámpafűzérek vibhelyütt saját szabadságuktól szának izgalmával kísérletez- ország egyik legdemokratiku- rálása változatlan. De medmegrészegülten, boldogan fu- getnek. sabb — és most dadogva fo- dig? Vajon húsz év múlva, öt«

tottak partra a Balaton hűl- Magyar tenger. Nemre, kor- galmazok. hiszen nehezen tud- ven év múlva is ezt láthatja

lámái, és nem betonbörtönbe ra nem tekintő, mezítelen nám meghatározni — intéz- egy kamasz szerelmespár? ^