Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

\ Tájfutó-hétvége a Ka roncson | Játszhatna az NB l-ten is „Gólgyáros" — Salgótarjánban Fotó: Herbst Rudolf A hagyományoknak megfe­lelően ez évben is megren­dezték a Petőfi Sándor- kupaversenyt és a Tanácsköz­társaság-emlékversenyt Salgó­tarjánban. Mindkét verseny „A” kategóriás volt, így igen sok vidéki és fővárosi klub indította versenyzőit. Közel 350 tájfutó mérte össze tudá­sát a Karancs-hegység mere­dek oldalain. A Petőfi Kupát az STC táj­futó-szakosztálya kisebb zök­kenőkkel ugyan, de sikeresen rendezte meg. A versenypá­lyák „szintesek” voltak, így fizikailag igencsak próbára tették az indulókat. A férfi­aknál a' Í2 kategóriából 7-ben sikerült nógrádi versenyzőnek győznie. Első helyet szerzett Honfi G. (STC) F 21 A-ban, Balogh L. (MÁG-Pásztó) F 21 C-ben, Erdélyi Gy. (MÁG- Pásztó) F 17 C-ben, Fehérvá­ri P. (STC) F 15 B-ben, Mak­rai J. (MÁG-Pásztó) F 15 C- ben, Kovács p. (Balassagyar­mati MEDÓSZ) F 13 B-ben, valamint Vastag G. (Bgy. ME- DOSZ) F 13 C-ben. A nőknél sajnos csak Var­ga Erikának (STC) sikerült N 13 B kategóriában meg­nyerni a versenyt. A vasárnapi Tanácsköztár­saság-emlékverseny igen kor­Á baráti országok úttörő­szervezeteinek és gyermek­lapjainak szervezésében már több mint negyedszázada év­ről évre megrendezik a leg­jobb úttörőatléták seregszem­léjét: a Nemzetközi Barátság könnyűatlétikai négytusaver- senyt. A Magyar Űttörők Szö­vetsége Országos Tanácsa és a Pajtás újság kö­zös rendezésében immár ne­gyedik alkalommal ad otthont hazánk e nagyszabású sport­eseménynek, amelyen a ma­gyar versenyzők mellett ki­lenc ország — a Szovjetunió, Mongólia, Bulgária. Csehszlo­vákia, Lengyelország, NDK, Kuba, Románia — 7—7 tagú fiú- és lánycsapatai versen­genek. A nemzetközi úttörő­viadal július 15—16-án lesz a veszprémi városi stadionban, ahol 60 méteres és 500 méte­res (fiúknál 800 méteres) síkfutás, kislabdahajítás, ma­gasugrás versenyszámokban küzdenek az ifjú sportolók. Július 11-én érkeznek Bu­dapestre a csapatok, a néhány napos fővárosi tartózkodás alatt színes programban lesz részük, maid a verseny után két hetet tölthetnek a zánkai úttörőtáborban. A négytusaversenyhez kap­csolódik a Pajtás-szerkesztő­ség és az Express Ifjúsági és rekt rendezés mellett, viszony­lag gyors pályákon zajlott le. A verseny színvonalát növel­te két szovjet válogatott táj­futó részvétele is. Az N 21 A kategóriában indult A. Zu- kule, és az F 21 A-ban ver­senyzett P. Indulis. Zukule esélyeshez méltóan, utcahosz- szal nyerte a női versenyt, de ugyanez a férfiaknál Indulis- nak nem sikerült. Helyette Hrenkó L., a nyíregyháziak versenyzője nyert, az STC-s Győri L. előtt. Ivák P. (STC) az F 21 C-ben győzött, míg Török J. (STC) az ifjúsági fi­úknál diadalmaskodott. Na­gyon jól szerepelt Fehérvári P. (STC), aki egymás után a harmadik versenyét nyerte a serdülőknél. A nőknél N 15 C kategóriá- bah Jakubecz A. (Bgy. ME- DOSZ) szintén első helyet ví­vott ki. Ez a hét vége is bi­zonyította a tájfutás népsze­rűségét, valamint azt, hogy bárki űzheti, hisz’ az indulók között volt a már nyugdíjas- korú Szeverényi Béla bácsi is. A nógrádi klubok közül a Balassagyarmati MEDOSZ, a MÁG-Pásztó, az STC verseny­zőinek eredményes szereplé­se igen örvendetes. Diák Utazási Iroda rendezvé­nye, a július 15-i Pajtás-nap is. Az egész napos találkozó sok szórakozási lehetőséget kínál: vetélkedők, ügyességi versenyek, tréfás játékok kö­zött válogathatnak a gyerekek, ki miben akar jeleskedni. Lesz mini SZÚR is, a művész­csapat tagjai: Bujtor István, Frenreisz Károly, Ihász Gábor, Koltai Róbert, Komár László, Kemény Győző, Török Ádám. Aki táncolni szeret, az vá­laszthat a diszkó és a táncház között. Ezüstérem az uttoro-olimpiarol Nem sok sikerrel dicseked­hetnek a nógrádiak az úttö­rő-olimpiai sportágakban az idén. Ez ellentmond az el­múlt évek hagyományainak, amikor a Bereczki nővérek, Galbács Judit és a többiek sorra hozták el az arany- és egyéb érmeket atlétikában — meg a téli sportágakban — az országos döntőkről. A múlt héten Debrecenben találkoz­tak az ország legjobb úttörő- sportolói, akik a területi dön­tőkről továbbjutottak, hogy a nyári sportágakban eldöntsék egymás között a sorrendet. A Nógrád megyeiek "közül egye­dül a salgótarjáni Petőfi Ál­talános Iskola csapata szer­zett érmet: fiúötpróbában a második helyen végeztek a testnevelés tagozatos általános iskolák csapatversenyében. A résztvevők távolugrásban, súlylökésben, kislabdadobás- ban, 60 és 600 méteres síkfu­tásban mérték össze erejü­ket. A salgótarjáni csapatból Babják László 5,89 m-es ug­rásával, Koltai Péter pedig az utolsó, döntő számban: 600 méteren elért 1:34,2 perces idejével tűnt ki. Ez utóbbi hozta meg az ezüstérmet a tarjániak számára a csepeli­ek mögött és két másik ri­vális iskola együttese előtt. A nemzetközi séregszemle célja, hogy mindenütt minél többet sportoljanak a gyere­kek, s a tehetségek rangps versenyeken mérhessék össze erejüket, tudásukat, ügyessé­güket. S mindenekelőtt: a barátság szorosabbra fűzése — ismerjék meg egymás ha­záját, népét, szokásait. A több napos úttörő-sport­eseményre sok ezer gyermeket várnak az ország minden ré­széből, akik a stadionban szurkolhatnak majd városuk, megyéjük versenyzőjének. Szabó Attila négy eszten­deje került az STC kézilabda­csapatához. Czimer János ed­ző — noha addig csak a Sző- nyi SE, illetve az Egri Tanár­képző gárdájában szerepelt a balszélső — gyorsan helyet talált számára. Nyírbátorban küldte pályára. Azóta tulaj­donképpen nem is hiányzott az NB Il-es együttesből.., Családi hagyomány Nem túlzás: sportcsaládból származik. Édesapja — lévén ma is testnevelő tanár és is­kolaigazgató-helyettes — úgy­szólván naponta, „hivatalból” is sportol, édesanyja pedig az 50-es években sikerrel kép­viselte a megyét és a palotá- siakat, a falusi dolgozók spar- takiádjának országos döntőin. (Az indíttatásom kézen­fekvő: otthon gyakori be­szédtéma volt a sport. Apu sokszor elvitt a pályára, később, ha csak tehettem, ott voltam és mozogtam. Aztán alaposan ,-befogtak”. Úttörőként részt vettem a helyi olimpiákon, középis­koláséveim alatt már a jobbágyiak felnőtt-kézilab- dacsapatában kaptam he­lyet. Nem csak, mert Apu volt az edző! Aztán Eger következett, ahol négy év után, 1979-ben kaptam kéz­hez a főiskola testnevelés— földrajz szakos diplomáját. Időközben az intézmény együttesében játszottam... Gólok és sikerek Attila „tanár úr” Salgótar­jánba, a Május 1. úti Általá-' nos Iskolába került tanítani. Első óráját még meg sem tartotta, amikor a Stécé le­igazolta, és augusztus végén a másodosztályban kezdett. Felesége — akivel egy szakon tanult és végzett Egerben — szintén az egyesületben kézi­labdázott. Együtt jártak ta­nítani az iskolába, együtt mentek az edzésekre, majd haza, a fiatal házasoknak kölcsön adott víkendházba. Amikor — a jelenleg hét és fél éves — Gábor megérkezett, lakást kaptak. Szeptemberre várják a második gyereket, kisleányt szeretnének ... (Jól ment minden! A csapat bajnokságot nyert, így jogot szereztünk az NB I-ben való szereplésre. Jól­lehet egy év múltán kies­tünk, mégis legnagyobb si­kereimnek az 1980-as esz­tendő történéseit könyve­lem el. Több olyan együt­test legyőztünk vagy „meg­szorítottunk”, amelyek az élvonalban is megállják a helyüket! Nyertünk a Vár­palota ellen, döntetlent ját­szottunk a DÉLÉP-pel, és otthonunkban nem sok hi­ányzott, hogy fölülkereked­jünk a Veszprémmel és a Dunaújvárossal szemben. Az utóbbi csapatok akkor lép­tek előre...) Szabó Attila kapura lő... Az STC színeiben 92 baj­noki találkozót és másfél tu­cat tétmérkőzést játszott. Játszott — és ontotta a gólo­kat. Az NB I B-ben 92 talá­latot ért el, a másodosztály­ban lőtt góljainak száma: 518. Ez átlagosan — a két osztályt számítva — 6—6 gólt jelent mérkőzésenként. A legtöbbet hét éve érte el — 196-ot* de úgy tűnik, hogy az idén túl­szárnyalja az egyéni rekor­dot. A tavasszal lejátszott 12 találkozón ugyanis 107 alka­lommal vette be az ellenfe­lek kapuját. A csapat góljai­nak (323) egyharmadát, át­lagban kilencet, ő lőtte; eny- nyit „hozott” a közelmúltban, Füzesabonyban vívott, győz­tes MNK-mérkőzésen is ... Társak is kellenek (Az eredményességem a játékostársakéval függ ösz- sze. ök teremtik meg a le­hetőséget számomra. Első­sorban Drevenkát említem, vele szervezzük a legtöbb akciót. Gond is adódik: a gyakran változó átlövők miatt nehéz összeszokni bárkivel is. Még annyit: a góllövéshez azért kell bizo­nyos technikai tudás és erő is, akárcsak a hétmétere­sekhez, amelyek elvégzése az én feladatom. Nem túl­zás, hogy a hibaszázalék alacsony, és ennek nagyon örülök...) Mint minden egyes spor­tolónak, neki is van gyöngé­je: mérkőzés közben néha túlzottan magával ragadja a hév. Erényeiről .nem nyilat­kozott, pontosabban ezt mondta: „Kérdezze meg a fiúkat!” Nagy István edző így fogalmazott: „Attila ki­tűnő játékos!” Minden bi­zonnyal a csapat tagjainak is ez a véleménye. A bizonyí­ték, hogy amikor 1982 tava­szán — néhány hónapig^ kényszerűségből — játékos­edzőként dolgozott, sem volt különösebb probléma közöt­tük. A nemet is kimondta 1 (Nagyon megszeretted Tarjánt, nem Is kívánok in­nen elmenni. Korábban hív-) tak az NB I-es Ózdhoz, de nem vállaltam. A csapat miatt maradtam! A játék mellett egyébként foglalko­zom a serdülőkkel, és Nagy Pistának is segítek, ha úgy adódik. A napokban végez­tem el a testnevelési fő­iskola kiegészítő szakát. Öcsémet, Zsoltit — aki szintén kézilabdás — fel­vették Egerbe: testnevelés- földrajz szakos tanár lesz, mint a bátyja ...) * Szabó Attila — több szak­ember egybehangzó vélemé­nye alapján — az első osz­tályban is megállná a helyét. Ö viszont az STC-ben és a tanításban találta meg szá­mítását! Talán egyszer fel­jebb kerülhet ez a 27 éves fiatalember a mostani csapa­tával is. Tóth István Gy. L. Július 15—16. r Utförőatléták nemzetközi versenye Veszprémben PÓTMÉRKŐZÉS Könyv egy bűnügyről — ítélet előtt Nem mindennapi vállalko­zásba fogott a fiatal úiság- írópárcs: Lakatos András es Láng Zsuzsa, amikor elhatá­rozták együtt, hogy könyvet írnak a hazai totóbotrányról. De hát a téma sem mindenna­pi, legalábbis nálunk eddig szokatlan volt. Mint ahogy szokatlan — ám a jó ügyhöz méltó, és a jelek szerint kö­vethető is a példa —, hogy egy júniusban nyomdába adott, csaknem tíz ív terjedelmű kézirat még abban a hónapban napvilágot lásson; de a mód­szer maga is; ítélethirdetés előtt könyvet írni egy bűnügy­ről. Ahogy a szerzőket isme­rem, még jó néhány hasonló vállalkozásba belefognak maid. Biztatnám is őket, ha nem félnék, hogy akár már ebbe az elsőbe is — utólag — beletörhet a bicskájuk. Sok el­lenséget szerezhettek maguk­nak. Olyanokat, akik magas pozícióból védhetik vélt iga­zukat akár a tényekkel szem­ben is. Vagy ha nem, hát módjukban áll visszavágni... Erkölcsi mélypont Az Ifjúsági Lapkiadó Válla­lat propaganda- és könyv- tzerkeszlősége által kiadott. Erdős Ákos szerkesztette Pót- mérkőzés tehát rekordidő alatt 150 ezer példányban készült el az Alföldi Nyomdában, és az újságárusoknál kapható. Érdemes megvásárolni • azok­nak is, akik nem nagyon érte­nek a labdarúgáshoz és a to­tóhoz, hiszen maguk a szerzők sem szakértők. Könyvük 13+1 ejezete mégis hű tükre az ssztársadalmi fölháborodást kiváltó totóbotránynak, és a még mindig népszerű sportág hazai erkölcsi mélypontjának. A rendőrségi vizsgálat ere­detileg az 1981. és 1982. évi Nyári Totó Kupa mérkőzései­vel kapcsolatban fölfedezett visszaélések felgöngyölítésével kezdődött. A közvélemény hi­vatalosan azonban csak az idei év elején értesülhetett a dolog­ról. A könyv szerzői leírják, hogy hasonló botrányok elő­fordultak már szinte minden olyan országban, ahol „nem­zeti ügy” a labdarúgás: Ang­liában, az NSZK-bon, Brazíli­ában és Olaszországban nem is egyszer. A szocialista orszá­gok közül nálunk fogy íejem­kónit a legtöbb totószelvény hetente. Már a kezdet kezdetén, az idén 35 éves hazai sportfoga­dás premierjén akadt, aki csalással próbálkozott — s. azóta átlagosan ötévenként —, ám az eddigi módszerek primitívek, könnyen tetten érhetők voltak. A mostani bűnesetben a sportág iránt érdeklődőket az aggasztja, hogy immár fehéren-feketén bizonyítható a labdarúgók, sőt a játékvezetők megveszteget­hetősége nálunk is. Akiktől távol esik a labdarúgás, azokat pedig elgondolkoztathatja., hogy néhány 10 ezer forint alaptőkével hónapok alatt mil­liókat lehet „keresni”, vagy­is — a szakszerű megfogalma­zás szerint — jogtalan haszon­ként szerezni. Ennek alapja azonban nem csak a sportem­berek, hanem általában az •emberek nagy részének meg­vesztegethetősége. Nógrádi szemmel Érdekes adatokat fedezhet­nek föl a könyvben azok is, akik nógrádi szemmel nézik az eseményeket Bernáth Zol­tán, az egyik fővádlott el­mondta. hogy egy Nagybá­tony—Kartal mérkőzés előtt egy kartali kocsmában meg­kereste a vendégcsapat egyik játékosát és amikor megálla­podtak volna a „meglepetés­ben”, a szomszéd községben (Kállón) beszéltek az ellen­fél csapatkapitányával (Dóra Józseffel), aki elmondta, hogy a Nagybátony ifjúsági csapatá­val áll majd ki a mérkőzésre. Így aztán az eredetileg esélyes bátonyiak kaptak pénzt a vesztésért. Szó esik később egy Erzsé­beti SMTK—Nagybátony nyá­ri kupamérkőzésről, a tavaly márciusi Salgótarján—Eger találkozóról (Páltölgyi János játékvezető 8000 forintot ka­pott az egyesért), az 1982. jú­liusi Nagybátony—Bem J. SE. meccsről (10 ezer forintot vet­tek föl a nógrádiak a veresé­gért otthon); és a legutóbbi bajnokságból is1 több „bunda” kiderült; Salgótarján—Nagy­kanizsa 4—1 (a vendégkapus Kasza 20 ezret kapott), Tapol­cai Bauxitbányász.—STC 1—-0 (itt is az ellenfél kapusának ígértek volna pénzt). Kiderült, hogy a Nagybátony szervezője — a már említett csapatkapi­tány — összesen 135 ezer fo­rintot vett fel a totócsalóktól és osztott szét különböző arányban a csapat tagjai kö­zött. A játékosok a pénz for­rását nem ismerték (a plusz­összeg föl sem tűnt nekik?), és amikor kiderült az erede­te, hiánytalanul visszafizették. Megallapodtak a bátonyiak előre a Váci Izzó és a Gyön­gyös elleni nyári totómérkő­zésük kimenetelében is. Megtéríthetetlen kár Elgondolkodtató, hogy a to- tózókat ént kár összege ugyan, nem állapítható meg ponto­san, de ezt az őket képvise­lő OTP legalább 100 millió forintra becsüli. A vádlottak mintegy 27 és negyed millió forint nyereményhez jutottak. Ez 13 felé szétosztva, két év alatt, elvileg puszta szeren­csével is elérhető totónyere­mény. A vádlottaktól lefog­lalt több mint 10 millió fo­rintnak megfelelő érték és a megvesztegetettek által visz- szafizetett összegek mellett, a Fővárosi Főügyészség indítvá­nyozza a vádiratban, hogv a bíróság kötelezze a 32 vádlot­tat kártérítés címén 30 millió forint és kamatai megfizetésé­re az OTP Sportfogadási és Lottó Igazgatóságának; 1,8 mil­lió forintot pedig illetékként kellene leróniuk. A Tolna me­gyei Főügyészség 8,5 millió fo­rint kártérítést, 5 százalék ka­matot, és 6 százalék eljárási illetéket tart jogos követelés' nek. A sportfogadás állami be­vételeiből a magyar sportot támogatják. A becsapott totó- zók kára vajon hogyan térül meg? A szurkolók bizalmát miként sikerülhet újra vissza­nyerni? Mi állíthatja meg aa ellenőrizhetetlen eredetű pén­zek folyását, a „bundák” sorát a magyar bajnokságban? Mert hogy nem szerepelnek hazai! mérkőzések a magyar totóban,' az aligha... j (várkonyi) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents