Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-07 / 159. szám
A táncos lábú gyermekek táborában A kisbíró dobpergésére a Felvégről, az Alvégről a Csürdöngölő tanyáról megindult a falu népe, hogy meghallgassák az aznapi kikiáltást: „Früstök után falunk népe elindul a fonóba; vígság lesz ott, szól a zene, a nóta...” A krónikás nem száz évvel ezelőtt, nem is filmforgatás közben jegyezte le a fenti sorokat. A nyírjesDusztai megyei úttörő-népművészeti tábor lakói tíz napon át megpróbálták hangulatában a régi falusi élet szokásait feleleveníteni. A megyei úttörőelnökség, a megyei művelődési központ második alkalommal rendezte meg a népművészeti tábort. — A járási, megyei bemutatókon jól szereplő csoportok közül hívtunk meg ötöt á táborba. A szakmai jellegű táncismeret bővítése mellett megismerkednek a gyermekek a régi falusi élet egy- egy darabjával, így a tánc, a népi játék elevenebb, élőbb közelségbe kerül hozzájuk. Nem titkolt szándékunk az ösztönzés. Szeretnénk, ha a többi csoportjainkat ambicionálná a lehetőség, hogy eljuthatnak a megyei szaktáborba. Az idén a sárközi táncokat, dalokat ismerték meg a meghívott csoportok — magyarázta Braun Miklós, a tábor szakmai vezetője. A napló, amely hűen regisztrálja a tábor életét, gazdag, színes programról tanúskodik. Filmvetítés, kirándulás, vetélkedők, nógrádi est, amelynek vendégei a szűkebb hazai táj egy-egy darabját mutatták be. A rimóci és a herencsényi népszokásokról meséltek, s válaszoltak a kíváncsiak kérdéseire. Természetesen, a helyi táncokat is megtanították az érdeklődő csoportoknak. — Komoly szakkönyvtár áll a gyermekek rendelkezésére, amelyet a balassagyarmati városi könyvtár bocsátott rendelkezésükre — mondta Molnár Istvánná, a tábor vezetője. A tábor egyik erénye, hogy a gyermekekkel a csoportvezetők is jelen lehettek. — Gyermekeink sokat fejlődtek a tíz nap alatt. Űj eredeti táncelemeket ismertek meg — vélekedett Nagymarosi Lászlóné, a pásztói csoport vezetője. A litkei táncosok, akiknek vezetője Gordos Mária, a megyei bemutatón megkapták a zsűri különdíját. Nagy előnye ennek a tábornak, mondotta, hogy a gyermekek és a csoportvezetők sokat tanulnak egymástól. Gordos Mária szavainak mintegy igazolására a sportpálya egyik sarkában Budai Gábor, a vanyarci csoport vezetője a nagylócl gyermekeknek magyarázott egy formaelemet. — A Gabit kértem meg, hogy segítsen a táncnak ezt a részét betanítani — így Ispán Anna, a nagylóci csoport vezetője. Szakmailag, élményekkel feltöltődve tértek haza a táncos lábú gyermekek a nép- művészeti táborból. Minden bizonnyal, a mindennapi munkájukban kamatoztatni fogják az új ismereteket. Szűkebb környezetükben újabb híveket toboroznak a néotáncmozga- lomnak, akik talán a jövő évi tábor lakói lesznek. — szenográdi — HAZAI TÁJAKON Székesegyház Egerben Aki Egerben jár Nógrádból, mindenekelőtt a magyar klasz- szicista építészet egyik remekművét, a székesegyházat fedezi fel és csodálja meg. Könnyen megtudhatja, hogy e templom felépítéséért a legtöbbet az a Pyrker érsek tette, akivel Mikszáth Kálmán igen keményen leszámol, egyik regényében, mint az egyházi reakció sziipbolikus alakját ostorozza. Mielőtt az építkezés részleteiről szólnánk, utaljunk az előzményekre. Eger plébánia- templomáról — 1580-tól székesegyházként emlegetik — meglehetősen keveset tudunk. 1310-ben a korabeli adatok szerint egy Ottó nevű plébános vezette a szertartásokat. 1549-ben a várat a keménykezű, s a katolicizmusra fity- tyet hányó Perényi Péter uralja, akinek egyik célja az erősség védelmi képességeinek fokozása. A káptalan székesegyházának nem tulajdonított különösebb jelentőséget. A szentélyt bástyává alakította. Hasonló okokból igényt tartott a többi templomra, s a kanonokok házaira is. Radéczius István püspök felajánlotta a megsértett káptalannak a városi Szent Mi- hály-templomot. Ezt a jónak tűnő intézkedést Rudolf császár is szentesítette. A papok már 1576-ban hozzáfogtak az újjáépítéshez, 1500 forintot — akkoriban hatalmas summa volt ez — áldozva erre a célra. Nem sokáig örülhettek, mert Ungnád kapitány katonái elfoglalták a hithelyet, és saját lelkészüknek adták át> mondván: legyen a luteránu- soké. A zűrzavarról a zsákmányt szimatoló török is tudomást szerzett, s arra készült. hogy a két marakodótól elragadja a koncot. A papok se mentek azonban a szomszédba: a kincseket 1589- ben Eperjedre menekítették, ahol bízvást remélhettek hatékony védelmet. Aztán mentek ők és csak 1688-ban, a törökök kiűzése után foglalkoztak a visszatérés gondolatával. Először régi helyüket kérték a Szepesi Kamarától, de az csak a török moscét ajánlotta nekik. A káptalan azonban nem adta fel eredeti terveit, azért sem, mert számíthatott a Habsburg-ház rokonszenvé- re, támogatására. 1699-ben királyi engedéllyel költöztek Egerbe, s óhajuk is teljesült, ugyanis Telekessy püspök átengedte nekik a kívánt épületet, káptalani székesegyháznak. Erdődy Antal Gábort már itt iktatták coadjuktori méltóságába. Erdődy új szerződést kötött az olasz származású, de Pesten már kissé elnémetesedett Crlone építőmesterrel. A feltételek mások, hiszen ő nem a régit akarta szebbíteni, hanem újat szándékozott emeltetni, kétszeresére növelve a középkori templom hosszméretét. írásba foglalt részletes kívánságaiból és a ránk maradt tervekből kiderül, hogy alapvető változásokat rendelt. Barkóczy Ferenc, aki méltóságában követte, semmit sem áldozott az ígéretes célra. Egészen másképpen vélekedett Eszterházy Károly, aki „Bükk-aljai Athént” szeretett volna varázsolni Egerből. A nagyszabású lendület mégis megtört, mert a püspökség és a főpap hatalmas bevételeinek jó részét felemésztették a líceum építésének költségei. A dédelgetett álomról nem mond le, s többek között Grossmann Józsefet, a mai főiskola befejező építészét kéri fel tervkészítésre. Több terv született, de a kivitelezésre nem adódott mód. csak Pyrker János László hivatalviselésének idején... Pyrker mindössze két évet töltött Egerben, amikor 1829- ben megbízta tervezéssel Johann Baptist Packh építészt. Mások — többek között a magyar Joó János is — kirukkoltak ötleteikkel, ami arra utal, hogy e téma sok hozzáértőt felvillanyozott. A beterjesztett változatról jó né- hányan tudhattak, mert bőven akadtak kritikai megjegyzések. Még az irodalmi központot teremtő litaerátor Kazinczy is így háborog: „se kupolája, se tornya... a külső nem templomot annunciál”. A bírálatok nem voltak hiába, mert Zöld József — végül is övé lett a megbízás — végrehajtotta az igényelt módosításokat. Arra azonban ügyelt, hogy a külső antik jellege, klasszicista volta ne csorbuljon. 1830. november 2-án kezdték e régi székesegyház bontását, az alapokat a következő esztendő év februárjától rakták. 1833 őszére már állnak a falak, kész a boltozás egy szakasza, a kupola- a déli torony, sőt a tetőzet egy része is. Október 27-én megtartották a bokrétaünnepet 1837. május 6—7-én országos érdeklődés kíséretében szentelték fel. Nem véletlenül soroltuk az adatokat. Ilyen rövid idő alatt ritkán építettek hasonlóan nagyszabású épületet. Pécsi István A NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP VENDÉGEI (5.) Tapio Nyyssönen A kor sodródó lendületére napjaink emberének nem lehet panasza. Más kérdés, hogy e lendület nem mindig jó irányú, némelykor úgy látszik, már-már az emberi világ létét fenyegeti. Az igazi művészet mindig is a humánum, az emberi élet pártján állt. S korunk művészete, amennyiben nem merül el az elhatalmasodó öncélúságban — jelei ennek is léteznek — a maga eszközeivel szintén mozgósító lehet, reményt nyújtva az embernek. — Amikor dolgozom, arra törekszem, hogy a gondolat, az érzés és a kéz egységben legyen s a mű e hármas egység jegyében jöjjön létre — jegyzi meg Tapio Nyyssönen. — Azt gondolom, a különbözőségekben az egyéni fölmutatása az élet gazdagságának tudatosítását szolgálja, s ilyen módon is annak védelmére hív föl. Csakúgy, mint a nukleáris háború elleni tiltakozás, amely véleményem szerint manapság egyik legfontosabb feladata a művészetnek. Tapior Nyyssönen Salgótarjánban finn testvérvárosában, Vaníaaban él. Riihimakiban született 1947-ben. A város szerepet játszott a finn történelemben, iparban és közlekedésben, például itt épült meg a Riihimaki-Szentpéter- vár vasútvonal 1869-ben. híres az üvegipara, itt található a híres finn üvegipari múzeum, a Suomen Lasimuseo is. Tapio Nyyssönen a művészeti főiskolát 1974—1978 között végezte el, tagja a finn művészeti szövetségnek. Művei rendszeresen szerepelnek kiállításokon, számos egyéni tárlatot is rendezett. Helsinkiben rendezett közös kiállításokon vett részt 1976-ban, 77-ben 78-ban, 79-ben és 80-ban, sikerrel szerepelt a fiatal művészek tárlatán Tamperében 1979-ben, a Finnország című kiállításon. Kotkában ugyancsak ebben az évben, alkotásaival jelen van a finn és a helsinki művészeti szövetség tárlatain, szerepelt a munka és munkanélküliség témakörben Helsinkiben rendezett kiállításon, műveit ismerik Poriban, Kajaaniban és más finn városokban, ott volt a finn realista művészek kiállításán, 1974-ben a nemzetközi diákszövetség által hirdetett pályázaton harmadik díjat nyert, s elnyerte a finn művészeti akadémiák és Vantaa város ösztöndíját. Realista indíttatású művész; művei nem születhettek volna meg szülővárosa szellemének ösztönző hatása nélkül. A „hely szelleme” számára elsősorban az iparban, az üveggyártásban, a fafeldolgozásban stb. nyilvánul meg, figyelme a dolgozó ember felé fordul, annak gondjait, örömeit, mindennapi életét fejezi ki. Eszközanyagát a tartalomnak rendeli alá, a művekben megtestesülő igazságtartalmat tartia fontosnak, bár nem tesz engedményt a mesterségbeli kifejezésben. Belülről látja az ábrázolandó világot, a gyárak világát. Üveggyár, Apa, Ivás című műveiben mindenekelőtt a hitelesség ragad meg. De legalább ennyire figyelemre méltó megfogalmazásában a közös emberi tartás, etikai szigor is, amely általánosabb érvényűvé avatja ezeket a műveket. A közösségi élmények késztető ereje, a konkrét ipari környezet hatása a kifejezés szigorúságával párosulva művészi munkásságának erényei közé tartozik. Ugyanakkor portréi az emberábrázolás mélységeibe engednek bepillantást. Nem idegen tőle bizonyos ielképiség sem. Többi között, erre bizonyíték a Hulló levél és a Lábnyom, című készülő lapja. E motívumoknak személyes jellegük van, ugyanakkor arról a nyitottságról is vallanak, amellyel a művész a kor általánosabb problémái felé fordul, érzékeltetve tíz emberi világ némely jellemzőjét, egyediségének szépségében, a pillanat megismételhetett! enségében. Tóth Elemér SZÉPEN MAGYARUL - SZÉPEN EMBERÜL * Arany János aranyai Ahogy az angoloknál Shakespeare, a németeknél Luther és Goethe, az oroszoknál Puskin és Lev Tolsztoj a nemzeti nyelv klasszikusa, nálunk Petőfi és Arany. Ha szépen-emberül akarunk élni nyelvünkkel, hozzájuk még ma is bízvást fordulhatunk. Arany Jánosról azt írta Kosztolányi: „ö az, aki csodát művelt anyanyelvemmel. Úgyszólván minden lehetőséget kihozott belőle, mely benne szunnyadt, úgyszólván mindenre alkalmassá tette... Valahányszor egy szót használ, az más színt, árnyalatot kap, mint a közbeszédben, valami varázst, mely addig nem volt benne, erőt vagy bájt, zengést vagy selypítést, vagyis eltolja a költői-képzetes sík felé, s ez az a boszorkányság, mely minden irodalmi alkotás mélységes lényege, titkos mivolta. Ö maga a magyar nyelv.” Szókincse neki is fejedelmi, akárcsak Jókainak, de azt is jól tudta, hogy a nyelv gazdagsága, eredetisége nemcsak szókincsében rejlik: „sajnálattal vesszük észre, hogy csaknem minden figyelem, érdek, szenvedély, törekvés, kutatási szomj a szavak teste körül forog; ami azoknak, s így a nyelveknek is, szelleme volna, a szavakkal élés, igaz magyarosság a kifejezésekben, a helyes, az ékes syntaxis, aránylag mellőzöttnek, művelés nélkül hagyottnak mondható... Nem kisebbítem a szónyomozók érdemeit, de fájdalom... míg egyes halvány gyökök elhangzott értelmének földerítésén izzadunk, nem szentelünk hasonló buzgalmat mindazon árnyalatok összegyűjtésére, melyeket az élőnyelv a szavakhoz kapcsol”, ö nem sajnálta a gyűjtő buzgalmat! Azt, hogy beváltotta a szavát, így fejezi ki a Jóka ördögében: „Ura lett azonban szavának az ördög”. Na, de hát idézhetnénk garmadával egyéni leleményeit is! Maga alkotása az ugrál-ból az ugrándi; „összedugott kézzel a falakon nézik. / s nevetik Lajosnak ugrándi vitézit”. Arisztophanész fordításában az úrhatnám mintájára igét alkot a madár főnévből: „Madárhatnám, röpdöshetném, nagyon...” Sokszor nehéz is külön választanunk: mi az, ami a költő alkotása, s mi az, ami a köznyelvé. Mert igaza van Schillernek: sokszor a nyelv maga költ (Die Sprache selbst dichtet), de Kosztolányinak is: Arany János maga a magyar nyelv — s ők ketten együtt költenek. / Sokat füstölgött magában azon a nyelvészkedésen, amely mintha csak a magyar nemzet műveletlenségét, „barbárság-át” hangoztató bécsi köröket akarta vol»a igazolni sanda szófejtéseivel. Válaszul összeállított egy szellemes jegyzéket a magyar nyelv „német” jövevényszavaiból. (Például: „Haj ném. Heu („széna”). A fű, melyből a széna lesz, a mező haja, innen vitték át az emberfőre”.) Keserádes öniróniával írta szülőfalujáról, nyelvi gazdagsága forrásáról: „Disznairól haj- danonta. Konya fülű nyájról: De ma híres Nagy-Szalonta Az ő Aranyáról." S igaza volt, csak abban tévedett, hogy nemcsak Szalonta. az egész ország, az egész magyarság büszke az ő Aranyára, nyelve aranyfedezetére: Arany János soha meg nem homályosuló aranyaira. Szilágyi Ferenc műsor KOSSUTH RADIO: ».25: Jascha Helfet? hegedül ».53: Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló Egyfelvonásos opera 9.44: Tündér 10.05: Gyermekeknek 10.31: Németh Marika és Trétás György nótákat énekel, Kállai Kiss Ernő klarinétozik 11.10: Bizet: C-dúr szimfónia 11.40: Kháron ladikján, vagy az öregedés tünetei 12 45: „A mlndenséggel mérd magad..." Tanulmányok Tózsef Attiláról 12.55: A Rádió Dalszínháza Hárman Párizsban :4.39: Nlcanor Zabaleta hárfázlk 15.05: Férjek és nók Iskolái a 15.52: Kalach: Hív a víz Keringő 18.00: Rádlónapló 18.00: Régi híres énekesek műsorából 19.15; T.ajtha László népdalfeldolgozásaiból 19.41: Nehéz homok 20.40: Kapcsoljuk a 8-os stúdiót 21.40: Népdalok 22 30: Tillal Aurél Bárdos Laios kórusművelből vezényel 22.45: Elektronika és gyógyászat 1 23.00: Ránkl Dezső zongorázik 4 NÓGRÁD - 1983. július 7., csütörtök 0.10: Lerch István táncdalaiból PETŐFI RADIO 8.05. verbunkosok 8.35: Napközben 10.03: zenedélelött 12.35: Mezők, falvak éneke 13.00: Kapcsoljuk a nyíregyházi stúdiót 13.20: Éneklő Ifjúság 13.38: Szól a cimbalom 14 00: Magyar fúvószene 14.35: Tóbiás mester Történetek Mátyás királyról 15.03: Nóták 15.30: Slágerek mindenkinek 15.35: idősebbek hullámhosszán 15.30: Rádtóexpressz 18 35: opereukettösök 19.00. Böngészde a zenei antikváriumban 19.55: Slágerlista 20.35: Női üzenet nőknek 1912 böl 22.00: Nosztalgianullám 23 20: A mai dzsessz 2. MŰSOR: MISKOLCI STUDIO: 17.00: Hírek, Időjárás, műsorismertetés. 17.05: A Tiszától a Dunáig. Eszak-magyarországt képeslap. Szerkesztő: Antal Magda. (A tartalomból: Akit a faluszeretet szemetessé tett. — Bakos József clterakészltőnél Mezőkeresztesen. — Az egri Uvegfestő.) 18,00: Észak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsor- előzetes. MAGVAR TELEVÍZIÓ: 16.10: Hírek 16.15: Állatok színháza. 16.40: Kisfiú kutyával. Magyarul beszélő francia klijátékfllm. 17.00: A nankorsznk hajnalán. 17.45: Tévébörze. 17.55: Képújság. 18.00: Telesport. 18.25: Egy hivatás története. Portréfllm. 18.55: Reklám. 19.10: Tévélorna. 19.13: Esti mese. 19.30: Tv-hiradó 20.00: Indián magány. Magyarul beszélő amerikai film. (14 éven felülieknek!» 21.35: Népzene zenekarra. Szo- kolav Sándor: Duhaikodó. 21.50: Hatvannal. Vendége straub F. Brunö akadémikus. 22.50: rv-nlrndo 3 2. MŰSOR: 19.03: a ml képernyőnk. 19.30: Tv-hiradó 20.00: Agónia. Miroslav Krleza drámájának tévéváltozata. (Ism.) 21.43: Tv-hiradó 2. 22.03: Ursula Slpinska műsora. 22.35: Képúlság. BFSZTERCEBANYA: 19.30: Tv híradó 20.00: J. Fried: Tranzit 21 30: Gazdaságpolitikai magazin 22.10: Ez történt 24 óra alatt 22.25: Találkozás szovjet művészekkel 23.15: Hírek I8.10 Népdalesokor 21.00: időszerű események 22.00: Múlnak az évek MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6-tól: Jézus Krisztus szupersztár. Színes amerikai film. — Balassagyarmati Madách: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: Be- tyárkapitúny. Színes, szinkronizált román kalandfilm. G órától 1 Várlak nálad vacsorára. Színes, szinkronizált amerikai fllmvícía- ték. — Pászlói Mátra: A profi (10) Színes, szlnkront/ált francia bűnügyi film. — Rétsági ME- SEMOZI: Kutyalagzl — Széc-é- nyl Rákóczi: A hatodik halálraítélt. Színes szovjeí kalandfi'm. Kisterenyei Petőfi: Családi összeesküvés (14). Színes amerikai film. — Nagylóc; Talpig olajban. Színes, szinkronizált francia fllmvígjáték. — Jobbágyi: Hurrikán (14). Színes amerikai film.
