Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-05 / 157. szám
Építőtábori nyár '83 Balaton nem, Bulgária igen — Mennyi lehet a borítékban? — Dejtári bemutatkozás Már javában munkálkodnak a diákok az építőtábori földeken, üzemekben, gyárakban az ország minden részében, összesen több mint ötvenötezren. Közöttük az idén 1250 nógrádi középiskolás található: hol, merre, mennyien és milyen munkát végeznek? — ezt tudakoltuk Petesházi Gábortól, a KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársától, az épí- tőtáboro.zási ügyek szervezőjétől. — Öss zesen négy helyszínre mennek a nógrádiak — mondotta —, a Törökszentmiklósi Állami Gazdaságba, a Budapesti Lakásépítő Vállalathoz, a dejtári termelőszövetkezetbe és Bulgáriába. — Ezek szerint ismét nem teljesült a diákok nagy vágya, nevezetesen, hogy valahol a Balaton mellett kapjanak építőtábori munkát... — Mi is szerettünk volna odamenni, ám a Balaton mellett összesen h^t építőtábor van. ugyanakkor az ország minden részéből számos igény érkezik. így tehát „sorba kell állni”, s, két-három évenként jut egy-egy megyére tábor. Ha minden igaz, jövőre lesz balatoni építőtábor nógrádiak részére is! — Viszont, végre-valahára ismét van megyénkben építőtábor. — A dejtári konzervüzemben nyílik lehetőség munkára, három turnusban, ötven-ötven diákkal. Meg kell jegyeznem, hogy nem könnyű dolog egy építőtábor megszervezése, hiszen az üzemeknek, szövetkezeteknek, gazdaságoknak számos előírást kell betartaniuk, kezdve a Köjál-szempontoktól az utaztatási költségeken át a szálláshelyig sok feltételnek kell megfelelniük. A dejtáriak például Balassagyarmaton tudtak szálláshelyet biztosítani. Egyébként a diákok gyümölcsös uborkakonzerveket készítenek, két műszakban. — Es mit csinálnak a többi táborokban? — A legtöbben Törökszent- miklósra utaznak, mintegy ezren, itt már évek óta dolgoznak nógrádiak, az ottaniak szerint elismerésremélíóan. S mint az éppen ott lévő Bolyai gimnazistákról kaptuk a hirt, eddigi átlaguk százhúsz százalék a kukoricaeímsrezésben, illetve a „búzaidegenítésben”. A diákok vállalták, hogy a tavalyi nyolcvanegy forintos átlagteljesítményt föltornásszák százra. Ismét lesznek szakmai építőtáborok, a 217. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet diákjai, szám szerint negyvenen — asztalosok, ácsok, fűtésszerelők, festők, kőművesek — a Budaoesti Lakásépitő Vállalatnál sajátíthatják el a szákma csinját-bínját a kéthetes gyakorlaton. Szőlőoltás géppel Teljesen kiküszöböli a szőlő bonyolult oltási feladatainál a kézi munkát az ukrajnai tudósok által szerkesztett gép- komplexum. Még a legtapasztaltabb szakembereknek sem sikerül minden esetben pontosan ..illeszteni” az oltóvesz- szőt. A legkisebb eltérés is az oltóág kivetéséhez vezethet Ennek következtében tömeges oltásnál nagy mennyiségű telepítési anyag ment veszendőbe. Most az egy technológiai sort alkotó három aggregát végzi east a feladatot, igen nagy pontossággal. A mindössze két kezelőt igénylő komplexum egy műszak alatt 18 ezer oltást végez el és maximális hatásfokot biztosit az oltóanyag befogadásában. Kézi erővel egy fő ugyanany- nyi idő alatt mindössze ezer oltással végez. Az új berendezáskomplexum már sikerrel mutatkozott be Ukrajnában és Moldáviában. Az intézetben most olyan elektronikus eszköz fejlesztése folyik, amelynek segítségével még tovább fokozható az oltóágak összeillesztésének pontossága. f— S persze, mindezért a diákok pénzt is kapnak. Menynyit kereshet e két hét alatt a szorgalmasan és hatékonyan dolgozó építőtáboros? — Bruttó összegben a kétezer forintot is elérheti a keresete, ha tényleg becsülettel végzi munkáját. Ezentúl jutalmazzuk az iskolákat is, majd a szeptemberi értékeléskor. A legjobb iskola KISZ- alapszervezete húszezer forintot vehet kézhez, s ezt közösségi programokra költhetik. — Bizonyára öröm a diákok számára, hogy ismét utazhatnak harmincán Bulgáriába- Mit csinálnak ott egy teljes hónapon át? — A Bulgária északi részén fekvő Szilisztra megye várja őket, ahol a Glavnica nevű községben töltenek három hetet kajszibarackszedéssel. A negyedik héten pedig Bulgáriával ismerkednek egy körutazás keretében. Itt hadd említsem meg, hogy valamennyi tábor gazdag szabadidős-programmal is vár;a a fiatalokat, a munka utáni időszakot kulturális bemutatókkal, sport- versenyekkel, játékokkal, diszkóval töltik el. Azt hiszem, a munka és a pihenés egyaránt jó lehetőséget nyújt a közösségi kapcsolatok erősítésére, elmélyítésére. — Egyéb újdonságok? — Az idén először a megyei KISZ-bizottságok kötötték meg a szerződéseket közvetlenül a tábort üzemeltető vállalattal, gazdasággal, így a feltételek kialakításába jobban beleszólhattunk, s folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a szerződésben foglaltak betartását. A korábbi évekhez képest erőteljesebben ösztönöztük az önkéntességet: csak az menjen az építőtáborba, aki kedvet érez hozzá, s vállalja az ezzel járó kötelezettséget is. Az elmúlt évben kilenc diáknak kellett félbeszakítania a táborozását, mert összetévesztette a munkatábort az üdülővel... Azt szeretnénk, ha a diákok átéreznék annak súlyát, hogy e két hét alatt milliókat termelnek a népgazdaságnak, hozzáállásukon sok múlik, s nem mindegy, hogy milyen fegyelmet tanúsítanak. Ugyanakkor a szabad idő arra való, hogy pihenjenek, játsszanak, szórakozzanak. Mindkettőre nyilik lehetőség, de hangsúlyozom, ez elsősorban munkatábor. Csekély kivételtől eltekintve ez idáig sok-sek elismerő véleményt kaptak a nógrádi diákok és nevelőik, azt remélem, hogy az augusztus 13-i táborozáskor is hasonló minősítést olvashatunk az értékelésben! — mondotta befejezésül Petesházi Gábor, a KISZ Nógrád megyei bizottságának munkatársa. T. L. Új lakóházak Kisterenyén Két, egyenként 22 lakásos épület épül Kisterenyén, a már átadott két másik mellé. A négyszintes, nagyblokkos kivitelű előre gyártott elemekből készülő lakóházak építési munkálatai múlt év végén kezdődtek meg a NOTÉV kivitelezésében. Ha igaz, szeptember végén át is adják az új létesítményekéit, amelyekben zömében két: bás lakásokat alakítottak ki. Az egyik épületben már a belső vakolási munkálatokat végzik, a másikban a belső válaszfalakat húzzák. fotó: Kulcsár ...............................................................................................................................................................................................................................................................................iiiimmmimmimiiii« P osta Szátokon Napok kérdése csupán és postája lesz a nyugat-nógrádi kis falunak. Természetesen nem valami csillogó-villogó fényes palota épült a községben, csupán egy régi parasztházat alakíttatott át a posta. Csupán? A szátokiaknak bármiféle ügyük volt a fekete holló embereivel, akkor el kellett buszozniuk vagy baktatniuk a székhelyközségbe, Tereskére. A csöppnyi hivatal leveszi az efféle gondokat a szátok! emberek válláról. Gazdagodott a szabadidő-park A salgótarjáni Kohász Művelődési Központ szabadidő-parkja az utóbbi hónapokban jelentős mértékben gazdagodott. Az Országos Közművelődési Tanács a park fejlesztésére 250 ezer forint támogatást szavazott meg az intézménynek. Az összegből további esőházak, szalonnasütők, labdajátékokra alkalmas betonozott terek, hinták, mászókák készültek. Az új létesítményeket a hónap első napján adták át műszakilag. A kohászok szabadidőparkja egyébként több éven át épülve nyerte el mostani formáját, s kialakulásában mintegy négyezer társadalmi munkát végeztek a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szocialista brigádjai, az MHSZ-klubjának tagjai. A nemzetiségi kultúra vasárnapja Nézsán A finom fánkból többször is vettem. Igaz, a harmadikért már szemlesütve nyúltam, de hát nekem ez ritka csemegének számított. A vasárnap lezaljott amatőr művészeti csoportok számai közé én ezt is besorolom. A nézsai vegyes kar egyik tagja sütötte a bemutatóra. Mi tagadás, a zsűri tagjainak is ízlett, de a szakmai értékelést ez nem befolyásolta, s ezt minden bizonysággal a szívélyesen kínáló hölgy sem várta el. * A rétsági és a balassagyarmati járásban élő nemzetiségiek jeles napja, anyanyelvi kultúrájuk ünnepe volt e nap, még akkor is, ha nem minden nemzetiségi település művészeti csoportja kapott meghívást a nézsai bemutatóra. Nem volt véletlen a helyszín kiválasztása sem. Az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő bemutatónak szép hagyománya van Nézsán. A közigazgatási terület közel hatezer lakosának a háromnegyede szlovák nemzetiségű. Az öt község óvodáiban, iskoláiban oktatják a szlovák nyelvet, A községi könyvtárak polcain a magyar nyelvű irodalom termékei mellett szlovák nyelvű kötetek is sorakoznak. A település szép házai lakóinak szorgalmát tükrözik, szellemi gazdagságukat a két nyelv, a két kultúra birtoklása gyarapítja. A A z asszony kihajol a ™ negyedik emeleti ablakon, szemét végigjártat- ta a sivár játszótéren, A csenevész, halódó ják között meglátta az ismerős szőke fejet. Egy pocsolya közepén álldogált a gyerek.- Az asszony hirtelen dühös lett a látványtól.. Kiabálni kezdett: — Bernadett! A szentségedet! Takarodsz ki abból, a rohadt pocsolyából! Nem hallod? Le ne menjek! Odalent a gyerek fölkapta a fejét, a visító szavak bezúgtak a fülén, s agyában már föl is rajzolódott a kép, amint az asszony keze odazuhan az arcára. Kilépett a vízből. Az asszony folytatta a mosogatást. Aztán vasalni kezdett, majd beáztatta a szennyes ruhákat. Megint kihajolt az ablakon. A gyereje a mászóka tetején ült. Onnan fentről is látszott, hogy a rozsda összefogta a fehér rövidnadrágot. — Bernadett!’ Normális vagy te? Azonnal mássz s a Iád le onnan! Nem tudsz jobb játékot kitalálni? A gyerek lemászott. Az asszony vacsorafőzéshez fogott. Amíg a pörkölt Totyogott, zöldséget tisztoga-' tott, krumplit hámozott a holnapi leveshez. Aztán fölmosta a konyhát, visszarakta a helyére az elmosott és megszáradt edényeket. Ránézett az órára. — Jézusom! — mondta. — már fél hét? Lenézett a szürkülő játszótérre. A nap eltűnt a szomszédos négyemeletes ház mögött. A gyerek a homokozóban ült, egy másik homokot szórt a zsebébe. — Bernadett! Azonnal gyere föl! Megbolondítasz! A gyerek engedelmesen elindult fölfelé. Az asz- szony megfürdette, elé tette a vacsorát. Amíg a gyerek evett, belelapozott az újságba. — Jó éjszakát! — mondta a gyerek. —Jó éjszakát! — mondta az asszony. A gyerek bement a szobájába. Az asszony nézte egy darabig a tévét, kimosta a ruhákat a fürdőszobában, aztán megint visszaült a tévé elé. Fél tizenegykor megjött a férje. — Szevasz — mondta és megcsókolta az arcát. — Szevasz — mondta fennhangon az asszony. — Mi újság? — Semmi — felelte az asszony. — Semmi a világon. — Aha — mondta a férje. C ttek a pörköltből, fo- Lm gat mostak, lefeküdtek a nagyobbik szobában. Az asszony elalvás előtt arra gondolt, micsoda hülye szokása a férjének, hogy ilyenkor nem mos lábat. Csöndben az éjszakát. végigaludták — hortobágyi — hazai sütésű fánk, a herőke is a közös ügy ápolásának, a vendégszeretetnek a jelképe. Ennél is többet tesznek itt és a többi nemzetiségi településeken az emberek. Hiszen a megye igen gazdag, változatos népviseletének egy részét is ezekben a községekben láthatjuk. S ha az itt élők életmódja meg is változott, a mindennapi munka még gyakran felidézi a rég volt népszokások, dallamok világát. • x — A tiszta forrásból eredő népművészetet élesztik újjá a nemzetiségi napok rendezvényein. A rétsági járásban, lelkes népművelők, pedagógusok segítik a hagyományok csokox’ba gyűjtését, megszervezik a találkozókat — mondta egyebek között megnyitó beszédében dr. Mezőfi János, a járási hivatal elnök- helyettese. — Az egymásra találás, az egymástól tanulás pillanatainak lehettünk tanúi a nézsai találkozón is. A bemutatkozás nem titkolt célja a szakmai megméretés és tanácsadás, hogy miként folytassák a részt vevő csoportok, szólisták a jövőben munkájukat, hogyan fejlesszék tovább a örökbe kapott kulturális értékeket, hagyományokat, s további cél az önkifejezésre, a nyelv gyakorlására teremtendő alkalom is. Jellemző volt a nagy érdeklődésre, hogy a kastélykert valóságos amfiteátrummá alakult át, a félkörben karélyozó nézősorokkal. Az árnyas fák alatt itt-ott szabálytalan csoportok üldögéltek. A lényeg: rálátni a pódiumon történő eseményekre. A közönség nem unatkozott, a színpadon kifogyhatatlanul szállt az ének és szólt a cite- ra. Elsőnek a helyiek vegyes kara kezdett. Hogy jó vagy rossz elsőnek fellépni, azt nehéz eldönteni, de hogy szép közönségsikert értek el a né- zsaiak, az bizonyos. Akik korábban is látták az énekkart, azok érezhették, hogy még mindig előbbre tudnak lépni, s nagy munka van a felkészülésben. A varsányiak népdalcsokorral rukkoltak elő. A legéndi pávakör fonójátékát szinte elhalkulva figyelte a közönség. Az utánozhatatlan természetes ügyességgel, már-már profi szintű, együtt hangzó, tiszta éneklésükkel nagy közönségsikert arattak. — Na, eddig ez volt a legjobb. Hozták a szokott formájukat — hallottam a közönség zsűrijének a hangját. A tavaly újjá alakult, rom- hányi Widenta asszo-nykói us érett zenei gondolatról tett bizonyságot. Szatmári Pál — aki citerakészítéssel is foglalkozik — üde citeraszólójára sokan felkapták a fejüket, az eddigieknél nagyabb érdeklődéssel fordult a figyelem a színpadra: a rimófciak következtek; szerkesztett műsorukban bőven volt íz, zamat a palóc népszokásokból, a régi szórakozási lehetőségekből. Sok játékos, humoros elemmel tették színessé műsorukat. Holecz Istvánná és Víncze Ferenc megkapó szólóéneke nagy tapsot aratott. A szendehelyiek mintha megirigyelték volna a szlovák csoportok sikereit, ez évben ők is összeálltak. Nagyon szép néphagyományokát hoztak, a produkciójuk azonban még csiszolásra szorul. Nem így a legkisebbeké, a gyermekek tánca. A játékos előadásuk bizonyítéka volt annak, hogy a következő generáció is átveszi születitől a régi hagyományokat. * Az újjáalakult nógrádsapi népdalkor műsorszámainál sem takarékoskodtak a nézők a tapssal. A nyelvet nem ismerők is összeszorult szívvel hallgatták a bánatos, megren- dítően szép szlovák nyelvű menyasszony-búcsúztatót. Befejezésül nagy közönségsikert aratott a vendégcsoport, a salgótarjáni megyei művelődési központ kamarakórusa. Ök külön a nézsai vegyes kar meghívásának tettek eleget. A közreműködő csoportok, szólisták Girasek Károlytól, a rétsági Asztalos János Művelődési Központ igazgatójától oklevelet és Antal András iparművész tervezte szép kerámia vázákat vettek át. Végül a háromtagú szakmai zsűri,.Nagy Zoltán nép- zenekutató, a salgótarjáni zeneiskola tanára, Réti Zoltán, a balassagyarmati zeneiskola igazgatója és Tóth Csaba, a megyei művelődési központ igazgatóhelyettese értékelte a csoportok muhkáját és javaslatot tett a bánki nemzetiségi találkozón részt vevő csoportokra. A testvérmúzsák valaha egy tőről fakadtak. A vasárnapi bemutatón színpadra lépők a szoknyák ráncait gondosan a dalhoz, a citera hangzásához igazították. A különböző tájegységek egymásra leltek dalaikkal, táncaikkal. Nem csak az amatőregyüttesek bemutatkozása, hanem tartalmas szórakozás, kikapcsolódási ünnep is volt ez a nap. Surányi János NÓGRÁD — 1983. július 5., kedd
