Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

A NEMZETKÖZI MOVÉSZTELEP VENDÉGEI (2.)'

Kali ja Jordanova

90 éve született

Bortnyik Sándor

Mona Lisa a XX. században (felekkel játszó földi tünemény

Egy száz négyzetméteres mozaik csillog a targovistei gyermekligetben, a fiatal bolgár művész. Kait ja Jordanova alkotása. Címe: Napsárkány.

Napjainkban a technika, az űrkutatás jóvoltából tanúi vagyunk a vizualitás új területei föltárulásának. a valóság optikailag is más-más arcát mutatja. Úgyszólván ismerős táj lett már számunkra a tengerek mélységes mezeje. a földön kívüli végtelen térség. vagy éppen kéklő burában tündöklő bolygónk, amint az űrből látni. Mindez nyilván új ihlet forrása lehet a képzőművészetek művelői számáré is. a dimenziók váltakoznak elragadhatják a képzeletet, s az értelmet egyaránt. Új csodák küszöbén állunk. kérdés, veszély nélkül képesek leszünk-e átlépni e küszöböt. Anélkül, hogy az emberi tudomány eredményei végveszélybe sodornák magát az emberi létet. Hogy ezt elkerüljük, annak egyik feltétele lehet éppen az évezredek során kialakult emberi léptékhez való ragaszkodás is, mindazon értékek megőrzése, amelyek gyorsan változó korunkban is érvényesek, akár új tartalommal is bővülve.

Napsárkány. Tudjuk, sárkányok már nincsenek. Tudjuk, a nap a földi létet meghatározó ..közönséges” csillag. De sárkányt ma is eregetnek az emberek, különösképpen a gyermekkor napsütötte éveiben. S a képzelet a Napsárkányt is ismeri, s őrzi csillogását. tüzét a szürkébb hétköznapokat. A targovistei mozaikon szintén ezt állják körül a gyermekek. A mozaik színei forróságot sugallnak, a horizont fölé tündökletesen

Halija Jordanova

emelekedik a sárkány, beragyogja a nyári ligetet, s benne a gyermekek vidám, csodálkozó csoportjait. A festői indulat egyszerre konkrét és elvont mesebeli világot ra- gyogtat föl ezen a száz négyzetméteren.

Ralija Jordanova a fekete-tengeri Várnában született 1948-ban. A szófiai képzőművészeti akadémián tanult 1968—1974. között, monumentális szakon végzett, tanára Georgij Bogdanov volt. Egyéni kiállítása volt 1981-ben Szófiában, Tar go vi.it eben és Máltán. Művei szerepeltek a várnai grafikai biennálén 1982-ben. Jelenleg Targovís- teben él. ahol a múzeumban

kiállításrendezőként dolgozik. A Nyikola Marinovról elnevezett nemzetközi akvarell-mű- vésztelep egyébként ugyancsak e bolgár városban működik, ahol magyar képzőművészek is rendszeresen dolgoznak. Ralija Jordanova szintén több müvet festett itt, amelyekkel csakúgy mint rajzaival bolgár kiállításokon szerepelt Többi között itt született Portré rímű akvarellje. amelyben a lágy kolorizmus, az intim fogalmazásmód szerencsésen találkozik a jellemábrázo- lási készséggel, s a szerkesztési fegyelemmel.

A salgótarjáni alkatótelepet elsősorban arra kívánja felhasználni. hogy vizuális jegyzeteket készítsen, megismerkedjen a magyar művészek törekvéseivel, a valóság újabb elemeit építse be munkásságába. Ezek a napok mindenekelőtt a tájékozódás, az ismerkedés jegyében teltek, az élmény? zerzést szolgálták. A tájak, az emberi karakterek sokfélesége érdekli, az élet motívumgazdagsága

Ralija Jordanova a fiatal bolgár képzőművész-generáció képviselői közé tartozik, tagja a bolgár képzőművészek szövetségének. Eddigi munkásságában a művészi értékrend tiszteletéről, a bizos szerkesztésről. művészi világképének folyamatos gazdagodásáról tett bizonyságot. Répes a mindennapi jelenségekben reilő esztétikai értékek hiteles fölmutatására. az élet szépségeinek megfogalmazására. Tiszteli az alkotó embert az 5t körülfogó törékeny világával egyetemben.

Tóth Elemér

Július 3-án lenne 90 éves Bortnyik Sándor, akinek nevét plakátjai tették ismertté, híressé. Agitatív, szellemes plakátjai, amelyekkel számos hazai és külföldi díjat is nyert. Plakátokkal és konstruktivista szellemű művekkel szerepelt 1917-től kiállításokon. S a Tanácsköztársaság bukása után a bécsi, berlini, majd weimari emigrációban részt vett a konstruktivizmus nemzetközi mozgalomban. (A főiskolán Rerns- tok Károly és Rippl Rónai József tanítványa volt.)

1925-ben tért haza, s nem sokkal később 1928-ban reklámművészeti iskolát nyitott, amely 1938-ig működött. 1948-49-ben az iparművészeti főiskola tanára, s 1949-től 56-ig a képzőművészeti főiskola főigazgatójaként foglalkozott az ifjú festő-grafikus nemzedékkel.

Plakátjai sikerével csak szatirikus hangvételű festményei vetekedtek. Ezekből közlünk kettőt.

(Té)Vélemény

Négy közgazda összehajol

Előttem ballagnak anya és fia. A srácon rövidnadrág, trikó. Egyik sem tiszta éppen. Mi van ezzel az asz- szonnyal? Olyan furcsán lépdel. .. Ahogy a balassagyarmati Rákóczi fejedelem útjáról befordulnak a Jókai utcába. a nő majdnem elterül. A srác rendületlenül fogja a kezét. Beteg talán ez az asz- szony? Már lépnék, hogy segítsek, amikor megáll, szatyrából előhúzza a kétdecis pálinkásüveget és belekortyol.

— Édesanya! — néz föl a tízéves forma srác. — Adjál nekem is!

— Meg vagy te őrülve? Ez méreg! — felel nagy hirtelen elkapva szája elől az üveget az asszony.

— Ha az, akkor minek Iszod?

A nő gondba merül.

— Tudod.., — próbálkozik akadozva. — ... ez csak játék. Játékból mondtam...

— Akkor játékból adjál.

— Nem lehet, ez nem játék.

— Nem értem. Azt mondtad, játék.

— Játék a francot. Pálinka, fiam.

— Aha — mondja a srác. — Értem.

A nő még kortyint egyet, aztán kéz a kézben elindulnak a temető felé.

Találtunk egy jó kis játszóteret. A fiam él-hal érte. Bokrok és fák, vízcsap, homok —, de mennyi! — fű, virágok, vécé. Foci mezítláb a meleg homokon. Szinte hihetetlen. No, és a kerítésen kívül néha elcsattog egy-egy vonat, amitől pillanatokra megáll az élet. azt nézni kell, azt meg kell tárgyalni, mert az mégiscsak fantasztikus, hogy ott megy a csiuvonat. Csönd, béke, nyugalom, igazi — bár csak tenyérnyi — gyermekparadicsom.

Kint töltöttük a vasárnap délutánt, gyönyörű idő volt. Épp bújócskáztunk, amikor a nyitott kapun bezúgott a bokrok közötti úion egy szürke Ford. Be a játszótér közepére. Kövér férfi, filigrán nő és két gyermek kászálódott elő. A gyerekek körbenéztek, az asszony, meg a férfi rátámaszkodtak a Fordra. öt perc múlva:

— Gyerekek! Megyünk!

A gyerekek jólneveltea leszálltak a hintáról, belültek a Fordba és a kocsi kifárölt a játszótér közepéről,

— Elmentek? — kérdezte a fiam.

— Látod — mondtam a kocsi hűlt helyének.

— Látom. De mit akartak?

— Nem tudom — mondtam.

— Szerintem játszani akartak — vélte bölcsen a fiam.

— De nem játszottak — indultam a bokrok felé.

A fiam csak állt.

— Nem játszottak, mert sajnálták az autót.

— Ezt nem értem — vallottam be férfiasán.

— Tudod, az autó nem mehetett játszani, ők meg nem akarták egyedül itthagyni —, mondta egyszuszra.

Néztem a fiam, aztán nem szóltam semmit. Nem mondtam el neki, hogy megjegyeztem a rendszámot, hogy ijedt vagyok, hiszen, ha a kocsit súroló bokrom közül épp akkor lép ki, amikor a kövér behajtott, akkor most fölötte térdelnék és figyelném elálló szívvel, hogy lélegzik-e még. ez a mindennél fontosabb csöppnyi kis ember.

Csak bólintottam. Aznap több autó nem hajtott be a játszótérre.

Hortobágyi Zoltán

Két „langyos” produkció után végre megint hagyományosra — azaz jóra. izgalmasra — sikeredett Gabcsi Lajos tévéműsora, a Kockázat. Sikerének egyik titka, hogy ezúttal nemcsak témája volt érdekes. hanem üRyesen választotta ki beszélgetőtársait is. A világhírű Bognár József professzor mellett ott ült Juhász Ádám államtitkár és Bácskai Tamás, a nemzeti bank ügyvezető igazgatója. Valamennyien ismert arcok, csaknem tévészemélyiségek már a magyar közönség előtt ök cseréltek véleményt arról az örök. mégsem lerágott csontnak számító témáról, hogy a gazdaságpolitika menynyire és hogyan avatkozhat be a gazdasági folyamatokba, illetve hogy a ..természetes” gazdasági törvények miként függetlenítik a gazdaságot az őket figyelmen kívül hagvó központi irányítástól.

Aforizmaszerű bölcsességek

röpködlek a levegőben. Például: az irreális célok csábítanak irreális eszközök használatára. Vagy: a súlyos gazdasági helyzetben erős a kísértés sz,adminisztratív módszerek bevetésére. Ismert, le még javában időszerű kérdések álltak össze kimondva-kl- mondatlan a szavakból. Úgymint: reális, feszített, ..reálisan feszített” tcrvezés-e a hasznosabb? Divat-e még légvárak építése? Mi legyen feszítő erő: egyedül a cél vagy a közvetlen nyereségérdekeltség? É így tovább.

Érvek és eltérő érvek sorakoztak egymás mellett; ellenérvelésre nem került sor. Ennek dacára izgalmas volt, a szóváltás; gyakran csaknem a vita hatását keltette. Gub- csinak sikerült megtalálni a kellő bátorság és a tömegkom- munikátori udvariasság mezsgyéjét, így eleven is. kulturált is maradt az eszmecsere. Bognár — szokás szerint — áttekinthető, kristálytiszta formában nyújtotta át érvényes gondolatait Juhász — a műsor hagyományait követve

— frappáns, egyéni véleménvÜ nyilvánított Bácskai eredetisége gyakran üdítette a masz- szív témáról zalló beszélgetést.

így a kapott információkon,

továbbgondolásra serkentő ötleteken kívül a néző arról is mintát látott, hogy miként (is) lehet tanácskozni ma fontos kérdésekről Jól ütemezett kiegészítésekkel, taktikus hangsúlyáthelyezésekkel, s mindenekelőtt az észre ható. világos érvek súlyával lehet elérni, hogy a kisebb és nagyobb közösségben maradandóan a helyes tanulság kristályosodjon ki.

Molnár Pál

.4 zenetudós úgy ragyogott a zenetudomány egén. akár a legfényesebb csillag De mit csillag?! Mint maga a nap. A zenészek, a köztiszteletben álló zeneértők és a szerény rajongók szemén egyaránt az odaado lelkesedés könnyei csillogtak, mikor a zeneuádós kritikáit olvasták, melyek telis-tele voltak mélysnszántó gondolatokkal. Például „A fa- fúvós hangszercsovort kon- travunktikus diszharmóniánál transzponálta a dallamot, ezzel mintegy a céltalan és rohanó életre utalva...” vagy: ,.A kamarazenei műfajok Cximarosa és Samorins-.klj között bekövetkezett fejlődésének szempontjából vizsgálva s Bachnak az egyházi zenei

Miroslav Kostka;

Akár az ágyú

dallamokra gyakorolt hatását is figyelembe véve. számos ionos szemrehányást tehetünk a szerzőnek: de egyúttal rá kell mutatnunk eszmei hovátarto- zásának világos voltára is, ami különös élességgel rajzolódott ki a szinvomnás all sorában ..”

Megfellebbezhetetlen döntéseit a királyi ítélethirdetések ünnepélyességével tette közzé. Egyéniségéből mély titokzatosság áradt, mely nemcsak az igazi művészet ifjú hölgyiajongóil hozta tűzbe, hanem a közepes képességű nözongoris- tákat is.

A hangversenyeken úgy ült emeleti páholyában, mint egy eleiántt .•■ontdoronyban: egyet- let arcizma sem rándult. és semmivel sem árulta el. hogy tetszil:-e neki az elhangzott zenemű. Valamennyi kritikus rettegéssel nézte, s hiába igyekezett kitalálni gondolatait az új műről. Am nyíltan senki sem merte megkérdezni véleményét olyan mély tisztelettel viseltettek iránta.

Egyszer azonban megjelent egy kis zöldfülű kritikus, aki még lábatlan volt a zenei élet bonyolult rendszerében és szigorú hierarchiájában. így aztán ez a kis zöldfülű fogta magái, a koncert szünetében odament a zenei élet óriásához. és tisztelettel megkérdezte, mt a véleménye az éppen elhangzott nyitányról.

— He? — szólott a lángelme. tölcsérré formált kezét füléhez emelve, miközben értetlenül bámult a tolakodókra.

lay derült, ki. hogy a ze- netudemány legfényesebb csillaga olyan süket, akár az ágyú.

Fordította: Grabócz Gábor

Popeye, a szupersztár

Félő, hogy a mai ifjú közönségnek Popeye neve már alig mond valamit. Legfeljebb arra a bizonyos kis dalocskára emlékeztetnek, amelyik arról tájékoztat, az illető úriember tetemes spenótfogyasztásáról hírhedt, híres... A pompás rajzfllmhös mostanában világszerte új reneszánszát éli elsősorban a televíziók műsoraiban, no meg a filmen is. Az amerikai Robert Altman, akinek nemrég mutatták be nálunk az Esküvő című szatíráját, ismét fel; dolgozta az örökzöld témát — méghozzá ezúttal első ízben nem rajzfilmen, hanem élő színészekkel... Popeye, aki ötvenedik születésnapját ünnepli mostanában — ebben a formában is eljut hozzánk, ugyanis a MOKÉP megvette Altman legújabb filmjét.

Popeye-t tehát végre az ifjabb nézőtábor is szívébe zárhatja. Sikere majdnem biztosra vehető, hiszen ki tud ellenállni egy olyan pajzán tengerésznek, aki bátran megtesz mindent, ami korunkban tilos, ráadásul szemtelenül őszinte is, esönoet sem zavartana ma- érát, ha igazságok kimondásáról van szó. s a tanlntat elváltaién nem tartozik erénvei közé. A filmművészet történetének első számú ..ellenhőse’*, aki a spenóton edzette izmait, 1939-ben született a New York Evening Standard című újság hasábjain. Atyja, Crisler Sósra! számtalan kalandban megélte el hőse határtalan vonzódását a snenót Iránt s ez*»k a filmek, a harmincas években népszerűségükben vetekedtek Walt Disney produkcióival. Po- ncve és menvaccznnva. Olive ugvnnúgy a publikum kedveneei közé fartozntt mint Miki eeér, vagv Donald kacsa. Aztán teltek- miiünk az évek — és a sikerű MA*TS. a Nashville, a Kvintet. a Ruf faló Bili és az indiánok rendezője, Robert Altman újból megszerezte a megfilmesítés jogát. Három éve látott neki a munkának. Elsősorban a két főszereplő megtalálása okozott nagy nehézséget, hiszen olyan figurák újraalkotásáról volt szó, akiket mindenki legalább olyan jól Ismer mint nálunk Ludas Matyit... A címszerepre Robin Willl- amst szerződtette, akit ugyan meglehetősen névtelen színésznek tartottak, de aki aztán mégis ideális Popeye-nek bizonyult, főleg miután elkészült a speciális maszk. Hetekig ötlötték a szakemberek például a nevezetes tengerész muszklijának formáját, alakját, míg végül kitaláltak egy sajátos műanyag és gumi keverékéből gyúrt protézist (műkart), amelyről természetesen nem hiányozhattak a tetovált vasmacskák sem..,

Olive a baljós menyasszony alakját Shelley Duvall öltötte magára. A legnehezebb számára — a hősnő jellegzetes járásának megtanulása volt, ugyanis a csábos ara kissé bizonytalanul lépdelt a világban, noha 42-es szandálban közlekedett...

A legújabb — nálunk is bemutatásra váró — Poneve-film ellen az volt a legnagvohb kifogás, hogy hőse nem eszik elegendő spenótot, ami minden blzonnval azzal az Immár tudományos felismeréssel indokolható, hoev valaha kissé túlbecsülték a főzelék tápértékét. Popeye korában a snenót mítosza volt. Nos, Robert Altman filmjében poneve méírs^m árulja el ezt a tisztes „energia- forrást”. annál Is Inkább, mert a film bemutatójával szinte e^v- idojűlee a tevasl farmerek báláink és elismerésük jeleként felavatták Poneye életnaevsáeú köztéri szobrát, fery hát nyugodtak lehetünk Popeye — és a spenót — marad.

Nemlaha György

NÖGRÁD - 1963. július 3., vasárnap