Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-30 / 179. szám

Sémák helyett tettek T alán egyeseknek fárasz­tó megint a nemzetközi versenyképesség tá­blájáról olvasni, mondván: annyit hallottak már róla, hogy a könyökükön jön ki ez a téma. Ebben az írásban sem ígérhetem meg, hogy ezzel a a cikkel beszüntetjük ezzel kapcsolatos tennivalóinkat, tekintettel arra, hogy olyan folyamatról van szó, amelyet nemcsak illik figyelemmel kísérni és jelezni a világban bekövetkezett ezzel kapcso­latos új helyzetet, gondokat, tennivalókat, hanem jól fel­fogott érdekünkben, életké­pességünk növelése céljából kötelességünk tájékoztatni a múlhatatlanul szükséges vál­tozásokról, azokkal kapcso­latos új igényekről, arról, hogy kik, miben előztek meg, mit kell tenni, hogy az élvo­nalban levőkhöz felzárkózhas­sunk. Odáig már megyénk köz­véleményének többségénél el­jutottunk, hogy nemzetközi versenyképességünk növelé­sének szükségességét, fontos­ságát vitatnák, amennyiben egy kicsit is jártasak a vi­lág dolgában, igényt tartanak saját életük alakulásának fi­gyelemmel kíséréséhez. Vo­natkozik ez megyénk terme­csak igen nehezen és nem a sok nemzetközi összehasonlítá- legelőnyösebb áron tudták a sa. Ilyen felfogásban egyre fejlett tőkéspiacokon eladni, több megyei termelő-gazdálko­Ugyanakkor az 54 év óta gyártott síküvegnek még min­dig nagy keletje van a kül­piacon. Külkereskedők mond­ták az egyik tanácskozáson, hogy a kommersz áruknak is van, sőt lehet állandó piacuk a tőkésországokban, ameny- nyiben mindig egyforma a termékek minősége, s a gyá­rak a szállítási határidőket betartják. Igaz, az ilyen ter­mékeken elérhető nyereség ugyan nem nagy, de vi­szonylagos biztonságot is je­lenthet. Az előbbiekből kivi­láglik, hogy a termékek át­lagos életkora nem lehet egye­dó egység vizsgálja tevékeny­ségét, s fedi fel ezzel kapcso­latos gyengeségeit. Az első, sokat ígérő lépést azonban több helyütt nehezen követi a második, azaz lassan születnek meg azok az intézkedések, amelyek közelebb vinnék az érdekelt gyárat, vállalatot a jobb piaci pozíciók eléréséhez. Feltehetően ezzel magyaráz­ható, hogy a kohászatban, a termelékenység és az eszköz­hatékonyság fele a hasonló profilú és nagyságrendű tőkés- váljala tokénak. Jelenleg egy tonna ferroöt- vözet előállításához 25—30 dűli és kizárólagos mércéje a százalékkal több villamos ener- versenyképesség megközelítő- giát használunk fel, mint en reális megítélésének. De más szempontok alap­ján is vizsgálhatjuk a megye üzemeiből kikerülő termékek versenyképességét. Például a megvalósított műszaki fej­lesztések eredményeként. Az üveg- és kerámiaiparban dön­tően az elmúlt évben megva­lósított fejlesztések hatására a termékek nagyobb hányada nemzetközi mércével mérve is korszerű. A stratégiai ter­mékek részaránya itt eléri a 95 százalékot, ezen belül 50 lő-gazdálkodó egységeinek százaléka jelenleg is verseny­vezetőire és a dolgozók több- képes. Ugyanakkor a kohá- ségére. Ennek ellenére ta- SZati termékek versenyképes- pasztalhatjuk, hogy több he- sége az elmúlt években meg- lyütt késnek azok a konkrét valósított jelentős fejleszté- intézkedesek, amelyek egyér- sek révén sem nőtt ugrássze­telműen bizonyítanák, hogy az igenlés, az egyetértés, a felismerés megalapozott volt, megteremtődtek a megújulás­hoz múlhatatlanul szükséges feltételek, a sokat hangozta­tott tudás és tehetség ré­vén olyan konkrét intézkedé­sek születtek, amelyek nem­zetközi versenyképességün­ket javítják. Ennek reális megítéléséhez sokan és sokféleképpen köze­lítenek. Vannak, akik úgy vé­lekednek: amit a piac elfo­gad,' az már jó, versenyképes. Ez a gondolat azonban befe­jezetlen. Válaszra vár az újabb kérdés: melyik piacon. Amikor ez is kiderül, tovább gyűrűzik a gondolat: vajon meddig? Mi a garancia arra, hogy a közel-keleti fejlődő országok egy részében ma még jól tud­juk értékesíteni az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében előállított bútor-, épületzárakat és la­katokat, hogy holnapra nem jelentkeznek-e értékesítési gondok? A Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyár az alig három-négy évre vissza­tekintő, modern gáztűzhelyek egy részét ugyanis, 1982-ben ruen. Ha viszont a jövedelemkép­zés szempontjából vizsgáljuk a világpiacon való helytállást, akkor azt tapasztaljuk, hogy világszínvonalat képviselő Szovjetunió és 15 százalékkal többet, mint Csehszlovákia. A gyárainkból kikerülő gépipari termékeknek csupán kisebb hányada éri el a nemzetközi színvonalat. Nem felmentésként, csu­pán a reális megítélés érdeké­ben szükséges megjegyezni, hogy a jelen helyzetért nem minden esetben és kizárólag az érintett gyárak vezetői a hibásak. A szerződéses fegyé- lem közismert lazasága, a ha­zai háttéripar gyengesége és megbízhatatlansága, az ösz­tönzési rendszer hiányosságai, a kezdeményezések sok helyütt csak szavakban való hangoz­tatása, a termelőberendezé­sek viszonylag alacsony tech­nikai színvonala mind-mind hozzájárultak a jelen helyzet kialakulásához. Ez azonban nem jelenthet a megye kiemelt üzemeiben semmiféle kiúttalanságot, mert az 1980-tól üzemszerűen gyár- a mai, nem éppen hibátlan tásba vett új termékek érté- közgazdasági szabályozók is kesítéséből származik^ az ár- sokat segítenek abban, hogy bevétel több mint húsz szá- a nemzetközi versenyképesség zaléka, a nyereségnek pedig növelésének egyetlen megbíz mintegy 50 százaléka. Mindez ható mércéjeként a minden A NYOLCVANADIK ÉVFORDULÓ Az SZKP forrásainál 1 ki: B*'1 ffiniarFtKMnp ■I ■ \ ..ír*. murin IIIU «mi tori* •in nMr main, IMIIllMI) tllUMK UCKPV . Az Iszkra első száma és a szerkesztőség tagjai: Lenin, Plehanov, Martov, Zaszulics, Akszelrod, Potreszov és Krupszkaja. v Nyolcvan évvel ezelőtt, 1903. júliusban és augusztusban zajlott le az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) II. kongresszusa. Ezen befejeződött a for­radalmi marxista szervezetek egyesülésé­nek folyamata és a Lenin által kidolgo­zott eszmei-politikai és szervezeti alapo­kon megalakult az oroszországi munkás- osztály pártja. Most ez a párt — a Szov­jetunió Kommunista Pártja — vezető és irányító erő a Szovjetunióban, a szovjet politikai rendszer, valamennyi állami és társadalmi szervezet magja. I. Az elszigeteltség ellen azt igazolja, a piac a kor szerűt, a modernet, a nagyobb használati értéket és esztéti­kumot biztosító terméket az árban is honorálja. Vagyis azokban az üzemekben jár­nak helyes úton, ahol a nem­zetközi versenyképességet a legfejlettebbek színvonalához mérik. Mert az itt felállított mérce minden tekintetben magas. Az ilyen piacokon el­fogadott termékek más piaco­piacon jól eladható termékek számának növelését, verseny- képességét, azok gazdaságos­ságát valósítsák meg. A II. kongresszust nagy előkészítő munka előzte meg. Ezt különösen szükségessé tette, hogy a kongresszus lé­nyegében véve alapító kong­resszus volt, hogy alapvető elméleti kérdéseket kellett megvizsgálnia, hogy lerakta a pártideológia alapját. Az OSZDMP 1898 márciusában megtartott I. kongresszusa kinyilatkoztatta a párt meg­alakulását. Egységes program és szervezeti szabályzat hiá­nyában azonban a szociálde­mokrata szervezetek mind eszmei, mind szervezeti tekintetben el voltak szi­getelve egymástól. A tu­dományos szocializmus esz­méinek az izmosodó mun­kásmozgalommal való egye­A hogyanra azonban nem lehet, de nem is sza­bad semmiféle sémát, receptet adni, mert a külön­böző feltételek, lehetőségek igen sokféle megoldást kínál­nak, sőt a végrehajtás közben gyakori módosítást is lehető­kön történő elhelyezése sem vg tesznek, illetve kikénysze- okozhat különösebb gondot, amennyiben szükség van rá és jó a piaci munka is. önként kínálkozik az újabb kérdés: mi hát akiinduló- és végpontja a nemzetközi ver­senyképesség helyes megítélé­sének. A piaci árfekvés isme­retében a fajlagos ráfordíté­rítenek, még ott is, ahol nem­csak kinyilatkoztatják a nem­zetközi versenyképesség nö­velésének szükségességét, fon­tosságát, hanem tettekkel bi­zonyítják ; elképzeléseik jó megvalósításával tesznek is érte. Vcnesz Károly sítését megakadályozta az opportunizmus. L. keltetI ra, az Iszkrára hárult. Ennek első száma 1900 decemberé­ben jelent meg. Az Iszkrá- nak igen nagy érdeme van a pártprogramnak és a párt létrehozását célzó szervezési terv kidolgozásában, az OSZDMP II. kongresszusának előkészítésében és összehívá­sában. Azóta, hogy a szerve­ző bizottság megkezdte a kongresszus közvetlen előké­szítését, a vele kapcsolatos egész munka voltaképpen V. I. Leninre hárult, aki külföl­dön élt. „Az Oroszországgal való levelezés szörnyen meg­viselte az idegeit” — emlé­kezett vissza Lenin harcos­társa és felesége, N. K. Krupszkaja. — Hetekig, hó­napokig várni válaszokat a levelekre, állandóan az egész ügy kudarcát várni, állandó­an bizonytalanságban lenni az ügy kibontakozása felől: mindez a legkevésbé felelt meg Vlagyimir Iljics jellemé­nek ... ö szenvedélyesen ál­küzdeni a forradalmi szer­vezetek elszigeteltségét és kontárkodását- határozottan el kellett határolódni az op­portunistáktól, ki kellett dol­gozni az oroszországi prole­tariátus egységes marxista pártjának programalapjait, taktikai és szervezeti elveit. Egy szenvedélyes álom E munka óriási része a Le­nin által létrehozott illegális összoroszországi politikai lap­Kora délután futunk ösz- sze Nagy- bátonyban, mondja várja a vejét, aki hamarosan megér­kezik majd Tiribesről, a mun­kahelyéről, s hogy ha még ennyi idő van, nyugodtan el­beszélgethetünk az árnyékot adó fák hűvösében. Ezt tesz- szük. letelepszünk. Sirkó Róbert, s jómagam is átkoz­zuk a hőséget. — Pedig — mondja — ne­kem ezt nagyon kellene bír­ÉLETUTAK ott is tartott a második év zártáig. Akkor aztán, lehet önfejűleg, megszakítottam a tanulmányaimat és jelentkez­tem felvételre a bányánál. De még túl fiatalnak találtak, a tizenhatot be sem töltöttem, tanácsolták, ha már vissza nem iratkozom, azt az egy esztendőt töltsem ki munká­val máshol. Hát így kerül­tem a Nógrád megyei Nép- bolt Nemzeti Vállalathoz — zsákolónak. Utólag visszaem­mint akkor...?! Mi, olyan nyolcvanan, nem dőltünk be semmiféle provokációnak, s tudtuk: a szénre igen nagy szükség van. Dolgoztunk így hát délelőtt, délután is, éj­szakánként meg. hogy be ne robbantsák a légaknát, fel­váltva, fegyverrel őrködtünk. Egyszer-kétszer hazaugrot­tunk, de még a minket szál­lító kisvonatra is rá-rátőttek. Én ekkor, a legnehezebb időkben lettem a párt tagja. A széntől a vasig nőm. Hiszen több mint húsz évet töltöttem el a föld alatt, olyan munkahelyeken, ahol az ember a legszívesebben még a gatyát is ledobta volna munka közben magáról... De hát, hol vannak már azok az idők... Az ötvenkettediket ta­posom, bányának meg tizen­három éve a színét sem lát­tam. Pedig az Volt az életem. Sirkó Róbert Kazáron szü­letett, dédapja, nagyapja, ap­ja, s a Emília anyai részéről is, minden épkézláb ember a bányában kereste meg a b-tévő falatját. Az lett hátő is, de nem simán. Éppen az apja győzködte: „Tanulj fiam tovább, ne legyél vakond, mert az olyan munka, ame­lyet az ellenségemnek sem kívánok.” — Beiratkoztam hát a kö­zépiskolába, s az atyai szigor lékezve, szívem szerint állí­tom, hogy volt az is olyan ke­mény munka, mint a bá­nyászkodás... De még előtte, negyvenötben átköltöztünk Baglyasaljára, úgyhogy a bá­nyászéletem az új József-lej- tősön kezdődött. Egyből a föld alá kerültem, kihagyva az urasági „lépcsőfokot,” na­gyon jó munkahelyre. De ha­marosan kimerült a bánya, bezárták, s így átkerültem Inászóifi, a Margit-táróba. Aztán kifogyott a* is, jött a Fgrenc II., a Margit II., a Margit IV. és VI., vagy öt bányában dolgoztam már, amikor jött az ellenforrada­lom ötvenhatban. Rágyújt, s megtörli izzadó homlokát. — Elhiszi — néz rám —, hogy soha annyi műszakot nem csináltam életemben, S vagyok azóta is az, meg munkásőr. De el kell mon­danom, hogy a bányászmes­terség kitanulása közben azért apám óhaját is sikerült teljesíteni. Elvégeztem a kö­zépiskola még „megmaradt” két osztályát, ötvennyolcban meg jelentkeztem a bátonyi iskolába és levelező tagoza­ton sikeresen lettem technikus a négy év után. Persze, köz­ben a szamárlétra így ala­kúit: segédvájár, vájár, rob­bantómester, aknász. Király- táróbaíi, itt Tarjánban, talán sokan még emlékeznek arra, hol volt, aknászként tevé­kenykedtem. Aztán — ez volt a jellemző azokra az időkre — ez is megszűnt, mentem a kisterenyei bá­nyákhoz sokadmagammal. Tordas, Szurdok, Gyula-táró, Rákóczi-bánya... Ezek voltak az újabb — és végső — állo­mások. Hiszen hatvankilenc- ben már “jobbról-balról zár­ták be mindenütt a bányá­kat, én még a legvégsőkig húztam, s csak az utolsó pil­lanatban váltam meg a szén­től. Egy esztendei rövid ki­térő után kerültem a tarjéni tűzhelygyárba. Elnyomja cigarettáját és mély levegőt vesz. — No, ez volt életem egyik legnehezebb időszaka. Isme­retlen emberek, ismeretlen munka. Merthogy a szerei­débe kerültem, fizikai mun­kára. Űj mozdulatok, új rend, új szokások... De belejöttem és három év elteltével ki­emeltek művezetőnek, s az­tán, immár ötödik esztende­je, a tisztítóműhelyben va gyök művezető. Kemény hely ez is. A munka komiszsága és súlya vetekszik a bányász­kodással. No, meg a sok idegesség, a reánk háruló munkának eleget tevés... De ennek a piszkos, nehéz, zajos munkának az irányítását is meg lehet szeretni. szeforrott párt létrehozásáról, amelyben feloldódnának a párt iránti viszonyukat egyé­ni rokonszenvekre vagy el­lenszenvekre alapozó összes különálló körök, amelyben nem lennének semmiféle mes­terséges válaszfalak, köztük nemzeti válaszfalak sem.” A kongresszus 1903. július 30-án nyílt meg Brüsszelben. Az első 13 ülést egy' elhagya­tott raktárhelyiségben sike­rült megtartani. A belga rendőrség csakhamar megfi­gyelés alá vonta a küldötte­ket és néhányat közülük ki­utasított az országból. A résztvevők átköltöztek Lon­donba, ahol aztán a követke­ző 24 ülést megtartották. A kongresszus számára külön­böző munkásszervezetektől béreltek termeket. Öl éve van mén a nyug­díjazá­sig Sirkó Róbertnek, de nem számolja a napokat. Eszébe sincs: a mindennapi tenni­valók elvonják erről a fi­gyelmet, no, meg ott van a három unoka is, a feleség, a két meny és a két bányász­fiú, kik közül a nagyobbik a szorospataki aknában dolgo­zik, a másik meg, akit vá­runk, Tiribesen... Karácsony György Lenin 33 éves volt egy évig aktív forradalmi munkát végeztek. Ezért a kongresszuson az OSZDMP 26 szervezete képviseltette magát, amelyek több ezer ta­got egyesítettek soraikban.' összesen 43 delegátus vett részt 51 szavazati joggal és 14 delegátus tanácskozói jog­gal. Túlsúlyban voltak közöt­tük a fiatal, erőtől duzzadó és energikus forradalmárok. Lenin akkor 33 éves volt, sok delegátus életkora nem haladta meg a 30 évet. ök magának a pártnak a fiatal­ságát jelképezték. Túlsúlyban az iszkrások Bár az Iszkra jelentős mér­tékben hozzájárult az oppor­tunisták elleni harchoz és sokat tett a forradalmi mar­xisták tömörítéséért, a kong­resszus összetétele mégis he­terogén volt. Képviselve vol­tak a pártban akkoriban meglevő különféle eszmei áramlatok. A következetes proletár forradalmárokon kí­vül ott voltak az opportunis­ta irányzat képviselői is, akik a köri érdekeket védelmez­ték az egész párt érdekeinek rovására. A következetes marxisták, az Iszkra hívei 33 szavazattal rendelkeztek. 10 szavazattal az ingadozó kö­zép, vagy ahogy nevezték őket, a ,.Mocsár”, s 8 szava­zattal az Iszkra nyílt ellen­felei, az opportunista irány­zat kifejezői. Így az iszkrá­sok többségben voltak és egy­ségesen fellépve, biztosíthat­ták a forradalmi irány győ­zelmét minden megvitatott kérdésben. „Ez a 33 iszikrás is, aki egységben mindig el­döntötte minden egyes kér­dés sorsát a kongresszuson, két alcsoportra szakadt, de véglegesen csak a kongresz- szus végén szakadt ketté” ... — írta Lenin az OSZDMP II. kongresszusáról szóló beszá­molóban. Lenin híveinek^ vagyis a „szilárd” iszkrások- nak 24 szavazatuk volt, az opportunizmusra hajlamos határozatlan, ingadozó iszkrá­sok, akik L. Martovot követ­ték, 9 szavazattal rendelkez­tek. Ez az erőviszony megha­tározta az éles elvi harcot, gyakorlatilag az egész kong­resszus folyamán. A kongresszus elején az A kongresszust a szervező bizottság megbízásából G. V. Plehanov nyitotta meg, aki 1883-ban A munka felszaba­dítása néven marxista cso­portot szervezett, és sokat tett a marxizmus Oroszország gi terjesztéséért. „20 évvel ezelőtt semmik voltunk — mondta a szónok —, most vi­szont már nagy társadalmi erők ... Tudatos kifejezést kell adnunk ennek az ösztö­nös erőnek programunkban, taktikánkban, szervezetünk­ben. Ez a feladata kongresz- szusunknak, amelyre, mint látják, rendkívül sok komoly iszkrások valamennyien egy­ségesek voltak. „A kongresz­és nehéz munka vár. Meg­győződésem azonban, hogy ezt a komoly és nehéz mun­kát szerencsésen és ez a kongresszus korsza­kos jelentőségű lesz pártunk történetében”. A képviseleti megfelelően a munkájában való részvétel jogát csupán azok a szociál­demokrata szervezetek kap­ták meg, amelyek legalább szus az összes iszkrások bé­kés és barátságos együttmű­ködésével kezdődött, s bár elvégezzük árnyalati véleménykülönb­ségek természetesen mindig voltak köztük, kifelé ez»k az árnyalati különbségek nem jelentkeztek politikai nézet- eltérésekként” — írta később Lenin. Csakhamar azonban kitűnt, hogy az iszkrások kö­zött nem minden téren ilyen kedvező a helyzet. feltételeknek kongresszus Következik: A HARCHOZ. II. PROGRAM NÖGRAD — 1983, július 30., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents