Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-28 / 177. szám

Labdarúgó területi Bajnokság Párbeszéd a teniszpályán .A meteorológiai előre­jelzés jó időt jósolt. Ilyen­kor a szabadban tölti ide­jét, aki teheti: sétál, strand­ra megy, vagy éppen spor­tol. Ismétlem: ha teheti. Mert előfordul, hogy he­lyette bosszankodással te­lik el a napja. Ez történt néhány fiatalemberrel a minap Salgótarjánban, az Ifjúsági sportcentrum nevű szabadidős sporttelepen. Ezek a diákok úgy dön­töttek, hogy a délelőttöt te­niszezéssel „ütik el". Elő­fordult már máskor is, hogy fölpattantak a kerék­párra, és kikárikáztak a sportcsarnok fölötti pá­lyákra. Most is így tettek, és odakint megkezdték az előkészületeket: kicsoma­golták a felszerelést, ne­kifogtak, hogy megszaba­duljanak utcai ruhájuk­tól. Ám ekkor a szomszé­dos pályán „serénykedő” gondnok vagy 50 méterről kiabálni kezdett: — Itt nem lehet délelőtt teniszezni! A válasz sem váratott magára sokáig: — De hiszen néhány napja még lehetett! — Mit képzelnek ma­guk? — hallatszott a rep­lika. — Csak kinéznek az ablakon, meglátják, hogy jó idő van és jönnek a pá­lyára? Miért nem mennek inkább strandra? A fiúk csak álltak né­mán és mire fölocsúdtak volna, a harcias bácsi máris mellettük termett, folytatva a meggyőzést: — Micsoda fickók! Csak kijönnek ide a biciklijük­kel, és azt hiszik, hasra- esek előttük. Ha kocsival jönnének, akkor sem... Az egyik fiatalember megpróbált észérvekkel hatni a felbőszült vitapart­nerre: — Voltunk itt már más­kor is és a barátaink szin­tén kijárnak délelőttön­ként. Még soha nem volt probléma abból, hogy ilyenkor akartunk játsza­ni. Kifizettük a húszast és teniszeztünk. — Figyeljen ide, maga értelmes ürgének látszik — vágott közbe a pálya­munkás. — Menjenek leg­közelebb a kollégáimhoz, azok talán majd engedik magukat. De ma én va­gyok itt a főnök! A fiúk összenéztek: — Ezt a meccset elvesz­tettük. .. És elindultak a strand­ra, hogy lehűtsék magukat. Rájuk fért. %. I. *• Spanyolok a Stécé ellen Ma délután újabb komoly erőpróba várja az STC labda­rugóit a tóstrandi pályán. Miután meggyőző játékkal, né­mi meglepetésre biztosan verték 3—1-re a csehszlovák első vonalba most visszakerült Dukla Banska Bystrica együtte­sét, ezúttal spanyol ellenféllel találkoznak a tarjániak. Az egy hete Salgótarjánban edzőtáborozó Cartagena ellen lép­nek pályára, amely — vendéglátóihoz hasonlóan — tavasz- szal a harmadik helyen végzett a második ligában, s bár korábban megjárta a legmagasabb osztályt is, idén nem sikerült visszajutnia a legjobbak közé. Jose Victor Rodri­guez Miguel edző huszonkét tagú keretéből minden bizony­nyal a legjobbak lépnek pályára 11 órakor a salgótarjáni­ak ellen, így nagy és látványos küzdelem várható, és mert igazi tét nincsen, sportszerű baráti találkozóra lehet számí­tani. Az STC szurkolói ismét láthatják kedvenceiket, az új összetételű csapat nyáron igazolt labdarúgóit, az egyesü­let tehetséges fiataljait, és remélhetőleg gólokat is, Hazai sikerrel. Borbély András edzőnek ez a találkozó újabb al­kalom az augusztus 14-i bajnoki rajtolt pályára lépő kezdő tizenegy „kikísérletezésére”. És akik ma délután nem lát­hatják, illetve szívesen megnéznék majd újra az edzés köz­ben készült képünkön szereplő spanyol vendégcsapatot, azok megtekinthetik őket szombaton, a Salgótarjáni Síküveggyár gárdája elleni barátságos mérkőzésen is. Bábel László felvétele Nemzetközi sporttalálkozó A hét végén a csehszlová­kiai Nagykürtösön rendezték meg az immár hagyományos Barátság Kupa nemzetközi sakktornát. Balassagyarmat válogatottja 12 táblán mérte össze tudását a helyi válo­gatottal. A mérkőzés a ven­dégek 8,5—3,5 arányú győzel­mével végződött. A kupator­TÁJFUTAS Pásztói siker na nevéhez méltóan, baráti hangulatban lezajlott sport- találkozó jól szolgálta a sport­ág népszerűsítését és a két helység sportolóinak kapcso­latait. A balassagyarmatiak közül győzelmet ért el Gál, Kánya, Sinágel, Koltányi, Gyébnár Gy., Gyebnár S. és Istók, döntetlent játszott Ró­zsa, Butkai és Roskó. Romániában A közelmúltban bonyolí­tották le Arad térségében a kétnapos Zaránd Kupa nem­zetközi tájékozódási futóver­senyt, amelyen részt vett a pásztói MÁG-MEDOSZ SE kis versenyzőcsoportja is. Az első napon Lippafürdő kör­nyékén, a kemény, erősen szabdalt terepen a pásztói ver­senyzők előkelő helyezéseket szereztek. F 21 kategóriában Zentai József negyedik (68,34 p), F 18: Szász Gábor 14., F 15: Erdélyi Gyula ötödik (49.33 p), F 13: Varga András 22., végül F 9: Hugyecz Zol­tán második helyen végzett (42,53 p.). Másnap a festői Sólymos várának tövéből rajtolt a mezőny. Az igen nagy szint­különbségű terepen, szokat­lan méretarányú térképpel is jól boldogultak a nógrádiak. Eredményeik F 25 kategóriá­tól lefelé: Zentai József har­madik (73,28 p.), Erdélyi Gyu­la második . (50,56 p.), Erdé­lyi Péter 8., Szőke Endre 9., Varga András 12., Hugyecz Zoltán ismét második lett (75.49 p'.). „Szétzilálták a csapatot" A Pásztói SE labdarúgó- csapata tavaly megyei baj­nokságot nyert, sikeres osz­tály ozót vívott a fő városi Va­sas Izzó együttesével — és felkerült e területi bajnokság­ba. A magasabb osztályban aztán, mondhatni, csúfosan szerepelt. Leszerepelt! Mi jelenleg — tekintve, hogy az illetékes egyesületi vezetők pásztói tudósítónknak nem voltak hajlandóak nyilatkozni a bajnokság befejezését kö­vetően — csak a lapunkban korábban megjelent pásztói vonatkozású írásokra és az együtteshez a tavaszi folyta­tásra „beugró” edző, Balga Károly véleményére alapoz­hattunk... Tóth József, a csapat ak­kori edzője közvetlenül a bajnoki nyitány előtt mon­dotta: „Gyökeret szeretnénk verni a magasabb osztályban. Ennek megfelelően a mércét is felemeljük. A 10—11. hely valamelyikét akarjuk elérni. Okos, jó taktikával, lelkes, odaadó játékkal...” IRREÁLIS CÉLKITŰZÉS Illés Sándor, a PSE elnöke — az őszi „menet” után ezt mondotta: »Tóth Józsefet, volt edzőnket ki kell „igazí­tani”. Az együttest csak a 10—13. helyre vártuk! A kri­tikán aluli szereplésnek egyébként számos oka van. Először: az erősítés nem si­került; az átigazolt játékosok — Orosz László, Oláh János és Halmi Zoltán — nem „hoz­ták” a várt teljesítményt, be­illeszkedésük nem sikerült.. Másodszor: az együttest nem tudtuk erőnlétileg technikai­lag és taktikailag felkészíte­ni a magasabb osztályra. Har­madszor: a gólhelyzetek ki­használását jobb nem is mi­nősíteni...« Az elnöki nyilatkozattal egy időben Szűcs Ferenc, a labdarúgó-szakosztály elnöke —, aki egyébként 1982. ok­tóber 5-én lépett hivatalba — így fogalmazott: „Az utol­só hat mérkőzésen — a sze­mélycserék, a szervezeti in­tézkedések hatására — a csapat egységesebbé vált, no­ha ez az eredményességen nem mutatkozhatott meg... Ba­ranyai Gyula edző alaposabb, keményebb munkára fogta a gárdát A fiúk így már ké­pesek voltak a találkozók vé­gigjátszására, az új szakveze­tő sajátos, az ellenfélhez iga­zított taktikájának megvaló­sítására”. Illés Sándor még hozzátette: „összességében Keserves évet zártak Pá három játékos: Boros István, Németh Zoltán és Reviczky János teljesítményével lehet­tünk elégedettek!” HARC (?) A BENTMARADÁSÉRT Március elején — közvet­lenül a tavaszi rajt előtt — a csapat felkészüléséről, az eserhény ékről beszélgettünk Szűcs Ferenccel. Hadd emlé­keztessünk a lényegesebb kérdésekre. — Kiharcolják a bennmara­dást? — Korábban, a bajnokság őszi fordulóját követően azt mondtam: igen. Jóllehet, bi­zonyos feltételek módosulásá­hoz, megteremtéséhez kötöt­tem a dolgot. Most úgy fogal­mazok: nehéz kérdés! Egyér­telmű választ adni — nem is lehet. Még annak ellenéire sem, hogy a körülmények folytán a csapat presztízse nőtt Mi tagadás: a felnőtt­gárdát alaposan „megtépáz­ták” a sorozatos edzőcserék. Október 11-től, Tóth József lemondásától kezdődően je­lenleg már a harmadik ■ szak­vezető foglalkozik az együt­tessel. Baranyai Gyula feb­ruár 15-én a Nagybátönyi Bányászhoz került Az utód, a Petőfibánya volt edzője, Zi- lahy János csak 10 napig edz- hette a fiúkat. Munkahelyi el­foglaltság miatt, noha nem szívesen tette, távozott. Balga Károly lett az új szakvezető. Mindössze másfél hét állt rendelkezésére a rajtig. Egyéb­ként a megbízást csak a baj­nokság befejezéséig vállalta, — Történt változás a ke­retben? — Veres Miklós bevonult sorkatonai szolgálatra. Szabó Tábor sérüléssel bajlódik, Ba­logh János egyik társával üzent, hogy abbahagyta. Sző­ke, Németh és Antal is több- kevesebb alkalommal nem ed­zett, más elfoglaltság és be­tegség, illetve sérülés miatt. A felkészülést egyébként, az előbbieket nem számítva, alap­jaiban jónak ítélhetjük.'-Egy szóval is lehetne vá­laszolni: semmit pontosabban — három bajnoki pontot és egy sor gondot. Hadd idéz­zük Balga Károlyt: — Az első öt fordulóban még csak ment valahogy, a Gyöngyöstől, a Borsodnádasd- tói és a Váctól pontot vet­tünk el. Igaz, hazai pályán aztán az Olefin SC-től és az Edelénytől vereséget szenved­tünk. Ezután következett a teljes csőd! Legalábbis az eredmények tükrében ezt mondhatjuk. Többek között! Zagyvapálfalván egy „hatost”; Balassagyarmaton hetet, Mis­kolcon ötöt és otthon a Bor­sodi- Volántól tizenegy (!)' gólt kaptunk. A bajnokság-: ban egyébként összesen 96- ot, miközben 18-at lőttünk..! Csak a Hatvan és a Borsodi Bányász elleni hazai mérkő­zésen voltunk jobb „passz- ban”. Az okok? Veres bevo­nult, Halmi és Orosz távo­zott. Borost és Bedőt elvit­te a Nagybátony. A helyette­sek járási szintű labdarúgók voltak. Az így meggyengült; szétzilált együttes már nem volt képes többre! Néhányani még így is önteltté váltak, és nem jártak edziésre. Szabó! Tarcsányi, Kovács és Alapi vitte a prímet ebben. Az utóbbi játékos például azt mondta, hogy nincs nála jobb futballista Pásztón. A gyalá-i zat (nem lehet másként mi 4 nősíteni) a Borsodi Volánnal vívott, hazai találkozón köd vetkezett be. Tizenegy gólt kaptunk! Itt ütött vissza á fiúk sok kihagyása, lazasága és nemtörődömsége. Egyébé ként a tavasszal csak Re* viczky, Boros (amíg nálunk játszott), Antal és Szeles já­tékával, akarásával lehetek elégedett. El kell, hogy mond-- jak még valamit. Én, aki na­gyon szeretem az edzői mund kát, a négy hónap alatt megd utáltam! Nem véletlen, hid szén néhány játékostól még azt is megkaptam: „Vegyé tudomásul, én még a mérkőd zés napjának reggelén is meg-’ iszom egy féldecit Miért! ne?!” Így kapcsolódott ősszel az erő és az akaraterő, csak negatív végeredménnyel! Talán nem meglepő, hogy nem maradtam pásztón, así utódom Simon Imre jobbak jár... 1 MÉLTATLAN SZEREPLÉS Lapunk 1982. december 16-1 számában ezt írtuk: „Mind dent összevetve, a PSE labd darúgócsapatának megújulá-j sa —, amely a területi bajJ nökságban váló sikeresebb szereplést és talán a bent- maradást is jelentené — a nagyközség sportközönsége és a 73 éves múltra visszate­kintő szakosztály érdekében is kívánatos lenne”. Nem így történt! Az egészben csak az a sajnálatos, hogy a csapat méltatlan szereplésének jód részt szubjektív tényezők aá okai... Tóth István Sakk Král és Jarzynsky még veretlen A Regionális Vízmű SEmi- hálygergei nemzetközi minő­sítő'sakkversenyén kedden a hatodik forduló mérkőzéseit játszották. Král Péter győ­zött Szabó László ellen, And­rej Jarzynsky pedig Ábri Fe­renccel szemben kerekedett felül, ezzel továbbra is ve­retlenül vezetik a mezőnyt. Toyábbi. eredmények: Várá­éi—Korpalsky o—l. Egyed— Szarvas 1—0, Sztremi—Kas­sai 0—1, Istvanovszki 0,5—0,5 (meglepetés!). Az élmezőny állása a hatodik forduló után: 1. Král 5,5, 2. Jarzynsky 5, 3—5. Egyed, Ponyi és Szarvas 3,5—3,5 ponttal. Csütörtökön játsszák a nyolcadik fordulót, amelynek párosítása: Král— Váradi, Egyed—Szabó, Sztre­mi—Korpalsky, Ábri—Szar­vas, Istvanovszki—Kassai és a slágermérkőzés: Ponyi— Jarzynsky. Újabb két érem Malmőben, az asztalite­niszezők serdülő- és ifjúsá­gi Európa-bajnokságán a ma­gyar női serdülőválogatott győzelme után, a csapatküz­delmek utolsó fázisában az ifjúsági fiúk és lányok között a harmadik helyért játszot­tak a magyar válogatottak. A fiúknál Magyarorszag 5—3 arányban kikapott Jugo­szláviától, a lányok viszont Fegyelmi A Magyar Labdarúgó Szö­vésig azonnali fegyelmi vizs- g öt indított a Siófoki Ea­rn ,'z SE ellen, amely labda- rúgőcsapatába.n két olyáii já­tékost is szerepeltetett, akik 3—1-re. legyőzték Romániát. A két eredménytől' függetle­nül mindkét csapat bronzér­mes lett, mivel a helyosztó­kat csak a jövő évi Európa- bajnokság erősorrendjének megállapítása céljából ját­szották. Az Európa-bajnokságon szerda szünnap, az egyéni küzdelmek csütörtökön kez­dődnek. (MTI) vizsgálat a totóbotrányba keveredtek, s emiatt 1984. június 1-ig sporteseményeken szereplőként nem vehetnek részt. A két játékos: Horváth László és Karasz János. (MTI) Karancslapújtő, 1961! Volt egyszer egy baráti kör A közeli napokban Nógrád megyében járt egy régi sport- rajongó s mint mondotta ke­zébe került a NÖGRÁD július 1-i száma, amelyben szó volt a karancslapujtői sportegye­sület labdarúgócsapatáról, így vélekedett: A cikk és az a tény, hogy az együttes fel­került a megyei labdarúgó­bajnokságba, nagy örömet szerzett, és egy sor kedves emléket idézett'. Nem vélet­lenül: Haber Ferenc, a la- pujtői csapat baráti körének egykori elnökeként végzett társadalmi tevékenységet. Ma a fővárosban él. A baráti kör 1961-ben ala­kult a Bánkon nyaraló pesti általános iskolás, illetve kö- zéspiskolás fiúkból és lá­nyokból, A csapattal, való személyes találkozásra augusz­tusban, R omhányban került sor. Hatvan gyerek kolom- pokkal, kereplőkkel felszerel­kezve és hangos szóval buz­dította a vendégcsapatot. A kör tagjainak száma azt kö­vetően gyorsan emelkedett, hol az egyik, hol a másik környező vagy távoli faluban tűntek fel a lelkes szurkolók és bíztatták kedvenceiket. Közel kerültek a csapat ve­zetőihez, játékosaihoz, szemé­lyes barátságok szövődtek, és megismerkedtek a problé-; mákkal is. Már ebben az Időszakban komoly gondot jelentettek az anyagiak, aztán hiányzott a bázisszerv is. A nehéz Körül­mények (különböző munkahe­lyeken, váltott műszakban dolgozó fiatalemberek sok­szor éjszakai műszakok után játszották a bajnoki mérkőzé­seket, utazási nehézségeik voltak stb.) ellenére a veze­tők és a játékosok szívesen és lelkesen csinálták a dolgu­kat. Az együttes évről, évre feljebb kapaszkodott a megyei bajnokságban. Hosszú ver­senyfutás után, 1965-ben, az utolsó fordulóban szorultak a második helyre, a sokkal ked­vezőbb körülmények között lévő rétsági katonacsapat mö­gé. Két év múlva már egyetlen gárdának sem sikerült elven-, nie a bajnoki címet a lapujtői- ektől. A baráti kör tagjai je­len voltak a bajnoki címért folyó versenyfutás nagyon sok mérkőzésén, és ott voltak a győzelem az öröm perceiben. A lapuj tői sportöltöző falán ma is hímzett zászlók és fény­képek őrzik a szép napok emlékeit. A bajnokság megnyerése után Haber Ferencnek nagy megtiszteltetésben volt része: felkérték, legyen a csapat bu­dapesti képviselője. Erre azért volt szükség, mivel a buda­pesti labdarúgó-szövetségben intézték az NB III. Észak- középcsoportjának ügyeit. Az Ikarus elleni első fő­városi mérkőzésen népes szur­kolótábor ünnepelte az első ízben Nógrád megye határa­in túl játszó, magasabb osz­tályú csapatát. A fiúk lelkes jó játékkal hamarosan elisme­rést, hírnevet szereztek az ellenfelek körében is. Az „aranycsapatnak” becézett gárdában nagyon sok tehet­séges labdarúgó szerepelt. A teljesség igénye nélkül: Ozs- gyáni, Lantos, Lavaj, Somos­kői, Tórák, Bodor, Gordos, Horváth L. és Horváth I. Va­lamennyien sokat tettek a bajnokság megnyeréséért, Il­letve a sikeres helytállásért a labdarúgás harmadik vona­lában. A felsorolás nem len­ne teljes Lantos Ede, edző és Lantos Emil Intéző említése nélkül, akik a baráti körrel összefogva nagyon sokat tet­tek a csapatért. A két NB IlI-as év tapasz­talatai igazolták, hogy meg­felelőbb körülmények nélkül nagyon nehéz a magasabb osztályban gyökeret verni, Az első évben a fiúk hihetett len lelkesedéssel még ellensú­lyozni tudták a felmerülő! gondokat, és a 16-os mezőny-j ben a kilencedik helyen vé-j geztek. A második évben többi kulcsjátékos bevonult s ez sí tény megpecsételte az együttes sorsát. Ismét megyei bajnoki évek! következtek» a baráti kör ak-j tív támogatása révén a csa-' pat sikeresen szerepelt. Nohá az 1974-es, félfordulós megyei; bajnokságban első lett, évek-) kel később — 1981—82-ben —1 kiesett. A kiváló szakember) Horváth Ferenc, azonban rö-) vid idő alatt talpra állította az együttest... A baráti kör tagjai két év^ tized alatt 35—40 éves felnőt-j tek lettek, az élet legkülön-) bözőbb területein dolgoznak) sokan felelős beosztásban.) Legtöbbjük családos, gyereke-) ik vannak, de még mindig szí-) vesen gondolnak a közös élú ményekre gyakran, mesélnek! kedvenc csapatukról. A hely-) ben lakók pedig hétről hétre) bíztatják a fiúkat. Talán egyszer a jelenlegi fiatalok is követik őket, éá baráti körbe tömörülnek a! lapujtői csapat támogatására.1 Ezt reméli Haber Ferenc ét sok társa, akik valamikor, a! hatvanas évek elején már! felismerték milyen sokat je-j lenthet egy csapatnak és szur-j kólóinak egy igazi baráti kör) 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents