Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)
1983-07-28 / 177. szám
\ Fidel Castro beszéde Á kubai nép forradalmát Kuba készen áll arra, hogy bármilyen külső agresszióval szemben megvédje forradalmát — jelentette ki kedden Santiago de Cubában Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt első titkára, államfő. Fidel Castro a kubai forradalom kezdetének 30. évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen mondott beszédet több mint 250 ezer ember előtt. A kubai forradalom háromévtizedes történelmének rövid áttekintésekor Fidel Castro emlékeztetett arra, hogy a Moncada-laktanya ellen intézett támadás kudarcba fulladt, de ez a hősies akció jelezte a szocialista forradalom kezdetét Kubában. Kuba az elmúlt évtizedek eredményeit a kap' 'izmus viszonyai közt nein 'hette volna el. Az amerikai imperializmus nyílt fenyegetése miatt azonban jelentős erőket kellett a védelemre fordítani. Az időben hozott intézkedéseknek köszönhető, hogy 1961-ben a forradalmi fegyveres erők 72 órán belül teljesen felszámolták az amerikai segítséggel végrehajtott Kuba elleni inváziót. A jelenlegi amerikai kormány ag-esszív politikája ismét első számú feladattá tette a védelemre való felkészülést — hangsúlyozta a kubai államfő, Kuba minden szükséges lépést megtett, és készen áll arra, hogy bármilyen külső támadással szemben megvédje forradalmát. A reguláris erők mellett létrehozták a jelenleg félmillió főt számláló területvédelmi milíciákat. Korszerű fegyverekkel szerelték fel a hadsereget. A Reagan-kormány kalandorpolitikája egész Közép- Amerikát fenyegeti. Nyílt amerikai beavatkozás folyik Nicaraguában és Salvadorban. A békés rendezést szolgáló erőfeszítésekkel szemben Washington a válság elmélyítésére törekszik. A kubai kormány támogat minden olyan erőfeszítést, amelynek az a célja. hogy tárgyalások útján igazságos megoldást találjanak KözépAmerika problémáira.,— Kuba teljes mértékben szolidáris az egy héttel ezelőtt nyilvánosságra hozott nicaraguai tárgyalási javaslatokkal és készen áll arra, hogy Nicaraguával együttműködve elősegítse a közép-amerikai válság békés rendezését — jelentette ki a kubai államfő. Ezzel szemben az Egyesült Államok elnökének válasza az volt, hogy a sandinista kormány lemondását követelte, s bejelentette: a katonai blokáddal felérő amerikai tengerészeti és szárazföldi gyakorlatokat kezdenek Nicaragua határai körül. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai erővel kényszerítse térdre a sandinista forradalmat és a salva- dori hazafiakat, lángba boríthatja egész Közép-Amerikát. „Soha rre forduljon elő egy újabb Vietnam az amerikai földrész szívében. Még van idő ennek elkerülésére. La- tin-Amerika népei nem fogják tétlenül szemlélni egy ilyen bűntett elkövetését” — hangoztatta a kubai államfő. Sajtóértekezlet a Fehér Házban Békéről beszél, fegyvereket csörtet Kedd este tartott fehér házi sajtóértekezletén Reagan amerikai elnök megpróbálta eloszlatni azokat az aggodalmakat, amelyeket a közép-amerikai térségben tartandó amerikai hadgyakorlatok keltettek. Korábbi kijelentéseit megismételve azt állította: az Egyesült Államok békés, politikai megoldást próbál találni a térség problémáira — nem akar újabb Vietnamot Közép- Amerikából. Az amerikai elnök szükségesnek tartotta leszögezni: Washington „nem tervez katonai beavatkozást a térségben”. A főleg közép-amerikai problémákkal foglalkozó sajtóértekezletén az amerikai elnök igyekezett rutinjellegű manővereknek feltüntetni a jö vő héten Hondurasban, majd a későbbiekben az egész karibi térségben tartandó szárazföldi, légi és tengeri hadgyakorlatokat, amelyek szerinte nem fenyegetik a térség országait. Reagan azt mondotta, az Egyesült Államok középamerikai katonai jelenlétének fokozásáról, hogy az a térség „demokratikus” értsd Amerika-barát rendszerének nyújtott védőpajzsként szolgál. Azt fejtegette, ho|y támo- gátja a Contadora-csopórt (Mexikó, Kolumbia, Panama és Venezuela) erőfeszítéseit a közép-amerikai konfliktus tárgyalásos megoldására. Az elnök „bíztatónak, de , nem kielégítőnek” nevezte Nicaragua legutóbbi részletes rendezési javaslatait, illetve Kuba ezzel kapcsolatos álláspontját, és ismét egyoldalúan Nicaraguától sürgetett engedményeket. Reagan szólt a Kissinger vezette 12 tagú különleges elnöki bizottságról, amelynek — mint mondta — az a feladata, hogy tanulmányozza egy olyan hosszú távra szóló tervnek a lehetőségét, amely a térség gazdasági fejlődését szolgálja. Nem tett említést arról, hogy a bizottság tulajdonképpen az itteni problémák katonai megoldására vonatkozó amerikai elképzelések „elméleti megalapozására” hivatott. Pentagon-forrásokból már ismeretessé' vált: az amerikai hadgyakorlatok célja nyomatékül adni a térségben lévő baráti országoknak nyújtott támogatásnak. Ezért vezénylik a jelenleg a Csendes-óceánon tartózkodó New Jersey csatahajót a közép-amerikai térségbe, amelyet időközben már elért a Ranger repülőgép-anyahajó és hét kísérő egysége, illetve ide fogják irányítani a Coral Sea nevű repülőgép-anyahajét is. Pentagon-források szerint a következő fél évben az Egyesült Államok fegyveres erői sorozatban tartják hadgyakorlataikat a térségben. Űj feltételek Gazdasági önállóság a Szovjetunióban Horváth Júlia, az MTI tudósítója jelenti: A szovjet sajtó ismertette az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának közös határozatát a termelőegységek jogainak kiszélesítéséről a tervezésben és a gazdálkodásban, valamint a munka végeredményéért való felelősségének növeléséről. A határozat, amelyet július 15-i ülésén vitatott meg az SZKP KB Politikai Bizottsága, egyebek között leszögezi, hogy a benne foglalt döntések végrehajtása összharig- ban áll a párt XXVI. kongresszusán és a Központi Bizottság ezt követő plénumain született határozatokkal, olyan gazdálkodási feltételek kialakulását segíti elő, amelyek ösztönzik majd a termelékeny, Jó minőségű munkát, a kezdeményezést és a vállalkozókedvet, a tudományosműszaki fejlődés folyamatának meggyorsulását, a termelés intenzitását. Ezért a Központi Bizottság és a Minisztertanács szükségesnek tartja, hogy az irányítás már bevált módszerei mellett — a központi gazdasági irányítás további tökéletesítésével és megszilárdításával egyidejűleg — kiegészítő intézkedések szülessenek a termelőegységeknek a tervezésben és a gazdálkodásban gyakorolt jogai kiszélesítésére. Az intézkedések célja, hogy érdekeltté tegyék a termelőegységeket a termelés nagyfokú hatékonyságának elérésében, s egyben az eddiginél nagyobb felelősséget ró a termelőegységekre a munka végeredményét illetően. A szükséges intézkedések jobb megalapozottsága és ellenőrzése céljából 1984. január 1-től kísérleti jelleggel ebben a rendszerben dolgozik majd a nehézipari és közlekedési gépgyártási, az elektrotechnikai ipari minisztérium, valamint az ukrán élelmiszeripari minisztérium, a belorusz könnyűipari minisztérium, a litván helyiipari minisztérium. , A határozat részleteiben előirányozza, hogy jelentős mértékben növelni kell a termelőegységek részvételét és szerepét a gazdasági és szociális fejlesztési tervek kidolgozásában a tervezési folyamat minden szintjén és növelni kell az adott egységek felelősségét a munka eredményéért. Véget ért kaland A térképet az utóbbi évtizedben néhányszor már újra tanultuk, de ennek még nincs vége. Még mindig érik az embert meglepetések. Ki gondolná például, ogy Svédország királya egészen e hó elejéig, azaz július elsejéig gyarmati uralkodó volt? Pedig így igaz. A különös hír a Riksdagból, azaz a svéd parlamentből származik. A képviselők a minap a svéd történelem 170 éves fejezetének végére tettek pontot. A július 1-én kezdődő 1983—84-es költségvetési év első napjával a király lemondott évi 300 ezer korona járadékáról, amely 1815 óta a mindenkori svéd uralkodót megillette Guadeloupe szigete után. EÍÉ Röze^ Svédországnak, a távoli, egzotikus, karib-tengeri szigethez? A történet 1810- ben kezdődik. Akkoriban XIV. János Károly néven, a mai svéd király őse nem örökösödéssel került a trónra, hanem megválasztották uralkodónak. Eredetileg a francia hadsereg marsallja volt és Jean Baptiste Bernadotte névre hallgatott, a szívében pedig jakobinus érzelmeket melengetett. Uralkodása alatt Svédország „beszállt” a napóleoni háborúba — Napóleon ellen. A skandináv ország hálából az angoloktól megkapta a franciáktól elvett Guadelou- pe-t. Miért éppen ezt? Talán azért, mert a Guadeloupe-szi- getek egyike korábban — 1784-től négy éven át —már volt egyszer svéd gyarmat. Ámde az 1814-es párizsi békeszerződésben Anglia a szigetet vissza akarta adni Franciaországnak, XIV. János Károlyiak tehát felkínált 24 millió frankot, pontosabban ennyit volt hajlandó fizetni a svéd államkasszának, ha a király lemond Guadeloupe-ról.’ Egészen pontosan: kimondták, hogy „a királyt és örököseit a__trónon örök időkre megilleti • tőke három százaléka”. Az összeg szépen kamatozott, az ügylet mégsem volt egészen tiszta, sőt, állandóan irritálta a közvéleményt. Olyan színezete volt ugyanis, mintha Guadeloupe szigete — elvileg — János Károly király személyes tulajdona volna. Érdekes, hogy a tömeges bírálat — népi szájhagyományként — 1838 óta élt. 1908-ban a parlament egyszer már tárgyalta az ügyet, de nem döntött. Csak most, Gusztáv Károly király beleegyezésével ért véget Svédország e gyarmati kalandja. Lengyelországban az utóbbi hónapokban gyorsan kővetik egymást az események. A PROM kongresszusa, a pápa látogatása, majd július 22-én a szükségállapot megszüntetése —, hogy csak a leglátványosabb fejleményeket említsük — mind-mind azt jelzik, valami új, valami ígéretes kezdődött ebben a szocialista országban. Lengyelország 1983 nyarán 1. A szükségállapot története ' A lengyel szejm egy nappal a nemzeti ünnep előtt törvényjavaslatot fogadott el a szükségállapot megszüntetéséről. A döntés tulajdonképpen két részből áll. Elsősorban magát a fogalmat pontosították, mivel a stan wir jenny szó szerinti fordításban hadiállapotot jelent. Külső támadás esetére, amikor általános vagy részletes mozgósításira kerülhet sor, továbbra is a szükség hadiállapotot rendelik el, ha pedig a szocialista államot újra a belső ellenforradalom vagy elemi csapások veszélyeztetnék, a kivételes állapot lép életbe. Nagy jelentőségű, ugyanakkor elgondolkoztató is ez a döntés. Arra figyelmeztet, hogy a legjobb szándékok, a négy évtizedes néphatalom eredményei ellenére is bekövetkezhet olyan belső és külső politikai helyzet, amikor a szocialista állam válságba kerül. A tömegek elkeseredése, elégedetlensége folytán bekövetkezett 1980-as nyári események kezdetben a társadalmi megújulás reményét fejezték ki. A tengermellékiek követeléseivel egyetértett a párt és a kormány is, de a társadalmi megállapodásokat nem követték tettek. Elsősorban a Szolidaritás vezetőségébe beépült kommunista- ellenes jobboldal rúgta fel folyamatosan a megállapodásokat „Minél rosszabb a helyzet, annál jobb” — hirdették cinikus nyíltsággal a KOR vezetői és ehhez sajnos a Szolidaritás országos, vajdasági, helyi, üzemi vezetőségei, gyakran maga a katolikus egyház is engedékenyen viszonyult. Sztrájkok, a termelés csődje, rohamos infláció, ellátási gondok jelezték, hogy a párt, a kormány kézéből mindinkább kicsúszik a kézdeményezés, a hatalom. A teljes összeomlás jelei mutatkoztak 1981. őszén — 'amint azt J. Urban, 1 NGGRAD - 1983. júliys 28., csütörtök a kormány szóvivője taglalta az e hetekben ott járt magyar újságíró-küldöttségünknek. Ekkor lépett porondra a nemzeti megmentés katonai tanácsa, bejelentve a szükségállapotot. Másfél éve ennek és azóta Lengyelország a nyugati kommunistaellenes hadjárat középpontjába került. A nyugati gazdasági szankciók sokmilliárd dolláros kárt okozva tovább növelték a gazdasági anarchiát, mégsem tudták letéríteni a lengyel népet a maga választotta útról. A szükségállapot másfél éve alatt újraszerveződött a szétzilált államhatalom, a társadalmi és politikai élet. Elkezdődött a demokratikus átalakulás, újjászerveződött a népfront, a szakszervezeti mozgalom. A lengyelek kezdenek kilábalni a csődből, hozzáfogtak a gazdasági reformhoz. Szorosabbra zárták soraikat a Szovjetunióval, s a többi szocialista országgal. Lassan, de biztosan kilépnek a külpolitikái elszigeteltségből. Így 1982 decemberében sor kerülhetett a szükségállapot felfüggesztésére, majd pedig most júliusban a szejm történelmi döntésére: a szükségállapot megszüntetésére — a PRON, vagyis a Hazafias Nemzeti Űjjászületési Mozgalom, valamint a három párt és maguknak a katonáknak a javaslata alapján. Wojciech Jaruzelski neve fémjelzi az elmúlt másfél esztendőt Igazi katona ő — kemény, határozott, mégis csendes és halk szavú. Mindig kész a tárgyalásokra, kölcsönös kompromisszumokra, egyben viszont hajthatatlan: a szocializmustól, a néphatalomtól, a párt vezető szerepének érvényesítésétől, a szükségállapot legválságosabb óráiban sem engedte magát és katonáit Amikor az 1980-as politikai földcsuszamlás után a polgárháború veszélye reálissá vált, a szejm 1981 februárjában miniszterelnökké választotta, majd októberben lett a párt első titkára. A szükségállapot másfél éve alatt bebizonyosodott, hogy Jaruzelski nemcsak katonának kiváló, de kormányozni is tud. Éleslátású politikus, tekintélye van. Varsóban egyre többször hivatkoznak szavaira. Döntései nyíltak, világosak, egyértelműek. Tudja, mit akar, és eddig meg is valósította azt. Vasvári Ferenc Következik: 2. A PRON-tól a szakszervezetekig Belga városok gondjai Tizenegy éhségsztájkot folytató közalkalmazott, négyszáz tüntető a városháza előtt, szeméthalmok felgyújtása, kimaradások a tömegközlekedes- ben — a belga Liege városának már-már megszokott hétköznapja: Április óta nem enyhült a nyugtalanság, azóta nem tud ugyanis a város bért fizetni a közalkalmazottaknak. Helyesebben 12 ezer frankos előleget folyósít a bérekre, ami a szemeteseknek, illetve a takarítóknak korábban juttatott 40 ezer frank körüli fizetésnek csupán töredéke. Az asszonyok jelképes akcióba kezdtek: megszálltak egy élelmiszer-áruházát, telerakták kosaraikat és a — szintén sztrájkoló rendőrök jelenlétében — tiltakoztak a „bér nélküli munka ellen". Eddig csak Liege-ben törtek ki ilyen hevesen a szenvedélyek, de Brüsszelnek, Antwerpennek, Ostendenek és még mintegy 30 vallon városnak ugyanilyen gondjai vannak. Amióta Martens miniszter- elnök kezében van a kormányrúd, vége a túlköltekezésnek, a „felesleges” kiadásoknak, a városok kötelesek visszafizetni az államnak felhalmozott tartozásaikat, különben a kölségvetés befa- gyászt minden újabb hitelt. A kormány programja értelmében több szűk esztendő ei 1 néznek a belga városok, 1988- ig kell rendbe hozni szénájukat, egyensúlyt kell teremteni kiadásaik és bevételeik között. A belga politikai életben nincs vakáció, a város: tanácsok hol a szakszervezetekkel, hol a kormánnyal egyezkednek a szanálási terv részleteiről — az eredmény azonban aligha kétséges. Liege-ben már kidolgozták a negyedik szanálási tervet, azonnali 10 százalékos bércsökkentést rendelve el és kilátásba helyezték a bérmérsékelést a következő években is, az idő előtti nyugdíjazásokat és kevesebb takarító, tanító — vagyis „közpénzből” élő — alkalmazását. A szak- szervezetek a tiltakozás hónapjai után a napokban elfogadták a megszigorításokat, úgy vélték ezzel a kisebb rosz- szat választják, az ismét csordogáló hitelekből kifizethetik az elmaradt béreket. A brüsz-J szeli kasszából az idén 340 millió frank hiányzik, Antwerpennek 1,3 milliárd kellene csak a városi alkalmazottak bérének folyósításához — ők is hasonló szanálási viták előtt állnak. Jobb esetben a magánbankok átmenetileg átvállalják a városi adóterheket, rossz esetben őket is kapitulációra készteti az állami hitelek zárolásának perspektívája. A kormány magatartása persze érthető: a deficites államkasszát nem terhelheti többel, még előleget sem adhat, hiszen maga is eladósodott és nem reménykedhet s következő években gazdasági fellendülésben. Tanulsággal inkább a jobboldali, kereszténydemokrata-liberális kormánykoalíció taktikája szolgálhat. Bár elismeri, hogy valamennyi belga város gondja azonos tőről fakad, ragaszkodik ahhoz, —, hogy a kormány mindegyikről külön tárgyaljon. A mélyen gyökerező vallon—flamand ellentétben látja annak garanciáját, hogv a kormányellenes érzelmek más irányba terelhetők, hogy a vallon Liege tiltakozik majd, ha Bruege szanálási feltételei kedvezőbbek, vagy a flamand Antwerpen követel a brüsszelivel azonos elbírálást Az ország vezető politikusai kevés kivétellel saját és szavazóik érzelmeire hallgatva, nem pedig pártállásuknak megfelelően követelnek flamand, vagy vallon megoldást a városi csődökre, az acélipar helyrehozatalára, vagy a jövő évi költségvetésre. A kormánytagok, politiku- sok terméketlen, de békés vitájába eddig csak egyetlen igazán disszonáns hang vegyült, Charles-Ferdinand No-' thomb belügyminiszteré, aki nem egvszerűen szociális, gazdasági feszültséget lát a városok nyugtalanságában, hanem a kormányzatot is megrendíteni képes biztonsági kérdésnek tekinti azt. Erőszakra eddig nem került sor, mindössze rendőri alakulatok szállták meg Liege utcáit — néhány nappal a szakszervezetek é« a város kényszerű kiegyezés« előtt. Marton Janói >
