Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-21 / 171. szám

röplabda Minden jó, ha vége jó Másodosztályú maradt a Nógrád megye röplabda- sportját magasabb szinten- —• többek között — a Salgótar­jáni RSZR képviseli. A női csapat a Keleti csoportban a 11., vagyis kiesőhelyen vég­zett. Mégis NB Il-es maradt, mert a megyei bajnokokéi a kiesők osztályozócsoportjában győzött, így kiharcolta a bentmaradást. Palkovics Gyu­lának, az együttes patronáló- jának tettünk fel kérdéseket... — A bajnoki rajt "áratlan nehézségekkel kezdődött. Mik voltak ezek? — Az edzők lemondtak! A kritikus helyzetre utal, hogy a felkészülés szempontjából fontos Karancs Kupán edzés nélkül, . teljesen fiatalokból álló csapattal indultunk. Gon­dot okozott a bizonytalan gazdasági háttér is. A leg­fontosabb a játékosok kérdé­se volt; néhányan bejelen­tették visszavonulásukat, mások egyéb okok miatt nem kezdték meg a felkészülést. Az ifjúságiak közül is többen leálltak, egyeseket a közép­iskoláknak adtunk át. Egy év alatt 45 játékosról kellett le­mondania a klubnak! Termé­szetesen mindez minőségileg is sújtotta a szakosztályt. — Ilyen előzmények után, hogyan sikerült a folytatás? — A „vésztényezők” gyors intézkedéseket követeltek. Célkitűzésünk kettős veit: rendezni a sorokat, megfelelő szakembereket keresni, és biz­tosítani a bentmaradást az NB II-ben. A báziskérdést, a felsőbb szervek segítségével, megol­dottuk. A ruhagyár társult a SZÜV és a Róna mellé. Fél­egyházi Pál elvállalta az ed­zői teendőket. Intenzív tem­póval kezdett hozzá a mu­lasztások pótlásához. Már-e kezdet is biztató volt. — Hogyan alakult a rajtoló keret? — A fiatalok fejlődése — Schujer* és Szkiba — megle­pően- gyors volt. Mellettük Radvánszki, Handóné, Sán­dor és Boros után az őszi idény utolsó két mérkőzésén már a volt az NB I-es Szánk- né Nagy Edit is a csapat rendelkezésére állt. Ekkor aratta az RSZR első győzel­mét is. A főiskola tanára Ba- gyinszki Jenő vállalta a te­hetséges fiatalokkal való fog­lalkozást. — A tavaszi időszakot mi­lyen eredményekkel zárták? — Biztatóan. A bajnokje­lölt Miskolci Spartacus le­győzése lendületbe hozta a csapatot, és hazai környezet­ben még kétszer hagytuk el győztesen a játékteret. A GANZ-Villany elleni mérkő­zés harmadik játszmájában 14—4-re vezettünk és — vesz­tettünk. Ezt követően, hosszú időn át folytatódott a vere­St. SZUV-Róna csapata ségsorozat. Súlyosbította hely­zetünket edzőnk tragikus ha-, lála. A nehéz helyzetben Szanknét kértük fel az ed­zések vezetésére. Már nem si­került újítani, az utolsó he­lyen végeztünk. A bentmara- dás végül is sikerült... A baj­noki kiírás alapján, az osz­tályozó megnyerésével! Szé­kesfehérvárott hat mérkőzés­ből öt alkalommal győztünk. Öröm, hogy az osztályodon részt vevő sikercsapat két­harmada a fiatalok közül ke­rült ki. Hadd említem meg őket: Schujer, Szkiba, Né­meth, Szép, Tóth, Tollár és Szárnyáéi. Év közben a „trón- követelők” száma tovább gyarapodott: Szojka, Váradl, Menkó, Ipacs, Rados, Janák I. és Tőrös révén. Közülük nem egy már jól helytállt a magasabb szintű küzdelmek során is. A visszatért Veres és Kiss ugyancsak nagy nye­reséget jelentett, miként a Bolyai Gimnázium egyik te­hetséges játékosának, Nagy Melindának, átigazolása is az lenne... — Milyen reményekkel vár­ják az új bajnoki évadot? — Az előjelek sokkal job­bak, mint a korábbi években. Megnyugtatóbb az anyagi­pénzügyi helyzet, az egyesü­let az MTSH támogatásával képes biztosítani minden fel­tételt. Jelenleg 30 igazolt ver­senyzővel rendelkezünk. El­készült a szakosztály felké­szülési programja, az edzése­ket augusztus 2-án kezdjük, Szankné Nagy Edit vezetésé­vel. Benevezünk az augusz­tus 20—21-én megrendezésre kerülő Barátság Kupára és a Karancs Kupára. Eleget kí­vánunk tenni egy romániai meghívásnak is. A röplabdá- zó fiatalok ‘felkutatását, ki­választását tovább folytat­juk, Bagyinszki Jenő vezeté­sével. Egyébként vele szerző­dést kívánunk kötni. A vezetőség gondtalanabb évet vár! A rendezettebb szakosztályvezetés, a válasz­tékosabb, bővebb játékosál­lomány eredményesebb sze­replést igér. Keleti csoport végeredménye 20 20 — 60- 5 40 20 17 3, 52-13 37 20 15 5 51-24 35 20 13 7 41-32 33 20 9 11 34-43 29 20 8 12 33-44 28 20 7 13 32-46 27 20 7 13 30-45 27 20 5 15 28-48 25 20 5 15 24-49 25 20 4 16 17-53 24 Ifjúsági végeredmény Eger SE 18 16 2 49-12 34 Nyírbátori SC 18 15 3 48-21 33 St. KSZR 18 13 5 46-26 31 Ganz-Villany 18 12 6 44-25 30 Miskolci Sp. 18 12 6 43-28 30 Tiszav. Lomb. 18 6 12 31-38 24 Kazincb. FSE 18 5 13 20-40 23 Nyiregyh. VSC 18 5 Í3 18-42 23 Sátoralj. Sp. 18 3 15 15-49 21 Nyiregyh. TK 18 3 15 14-47 21 Mátyus László SZÜNNAP NÉLKÜL Tiszta víz, forró gőz —tessék belépni! 1. Eger SE 2. DUSE 3. Miskolci Sp. 4. Nyírbátori SC 5. Nyíregy. VSC 6. Sátoralj. Sp. 7. Nyiregyh. TK 8. Ganz-Villany 9. Tiszav. Lom. 10. Kazincb. FSE 11. St. RSZR 10. Tói szerepelnek a nógrádiak a levelező erdészbajnokságon Az országos MEDOSZ-központ támogatásával a Balassagyarma­ti MEDOSZ Erdész Sportkör kez­deményezésére az idén első íz­ben került kiírásra az országos erdész levelező sakkbajnokság. A sakk népszerű az erdészek kö­zött is, hiszen a versenyre hét erdőgazdaság, illetve szakiskola küldte el nevezését — összesen 23 sakkozóét. Időközben négyen — ahogy ezt a levelezési verse­nyek velejárója — visszaléptek időhiányra hivatkozva a küz­delmektől, ám a többiek annál lelkesebben s ami a levelezési sakkban igen fontos, sportszerű­en küzdenek, örvendetes, hogy a 19 induló között 7 nógrádit ta­lálunk, s így nagy az esély, hogy közülük többen bejutnak az 1984-ben kezdődő 9-es döntőbe. A rendezők az értékszám, a minősítés, és a területi elosztás alapján három csoportba osztot­ták a résztvevőket, ahonnan az 1—3. helyezett jut a döntőbe. A győztes elnyeri a MEDOSZ Ku­pát. a többiek pedig az erdőgaz­daságok által felajánlott külön­böző díjakat. A nógrádi sakkozók közül az „A” csoportban szerepel Máthé Zsombor (Balassagyarmat), Nóg­rádi József (Érsekvadkert) és Sinágel József (Hollókő). A feb­ruár l-én indult elődöntőnek eb­ben a csoportjában született ed­dig az öt hónap alatt a legtöbb eredmény, tegyük hozzá, nógrá­di sikerekkel. A július 15-ig le­játszott partik megyei eredmé­nyei : Király (Kecskemét)—Nógrádi 0—1, Nógrádi—Sinágel 0—1, Siná­gel—Király 1—0, Máthé—Blézer (Eger) 1—0, Máthé—Nógrádi o—1, Brunner—Sinágel 0—1, Bartha (Eger)—Sinágel 0—1. A csoportban Sinágel József 4 győzelemmel biztosan halad a döntő felé. Mögötte Nógrádi és Brunner (Harkakötény) 2—2 pon­tot szerzett. A „B” csoportban Karvay Ti­bor és dr. Rózsa György (mind­kettő Balassagyarmat) szerepel és a „C” csoportban is 2 balas­sagyarmati sakkozó játszik, Szima György és Banda László. Ebben a két csoportban éles küz­delem folyik, mert eddig csupán 3 játszma fejeződött be. A gyar­mati sakkozóknak még nincs be­fejezett partijuk. (sz. 1.) Nemzetközi mesterjelöltverseny A salgótarjáni városi-járási sporthivatal és az Észak-Regio­nális Vízmű SE sakkszakosztálya július 22-től 31-ig nemzetközi mesterjelöltversenyt tart Mi­hál vgergén. A tornára két len­gyel, egy csehszlovák, öt első osztályú versenyző és ugyan­csak öt helyi mesterjelölt neve­seit. A verseny célja az érték- számszerzés lehetőségének biz­tosítása. valamint a nemzetközi sportbarátság ápolása, elmélyí­tése. A tíz napig tartó sakk via­dal küzdelmeire a mihályger-. gei vízműtelep ebédlőjében kerül sor, naponta 15 órától 20 óráig. A rendező szervek értékes dí­jakat ajánlottak fel az első öt helyezettnek. A verseny győzte­se egy éven át az „ÉRV Kupa” birtokosa. A legeredményesebb megyei versenyző a városi-járá­si cím 1983. évi védője. A ver­seny megtekintése díjtalan, a helyszín megközelíthető a Sal­gótarján és a Litke között me­netrendszerűen közlekedő autó­busszal, *■ ti w Egy nap a salgótarjáni tanuszodában Lassan két éve, hogy fedett uszodát kapott Salgótarján. Van, aki azóta hetente meg­fordul ott, akár többször is, mint vendég — de nyilván olyan is akad, aki még egy­szer sem járt bent. És bizo­nyára mindennapos vendégek sem ismerik töviről hegyire a létesítményt, az adatait... De használják, és ez azt je­lenti: megszokták, megszeret­ték, élvezik. Iskolás tempók Pontosan 1981. augusztus 12-én nyitotta meg kapuit először a megyeszékhely tan­uszodája a nagyközönség szá­mára. A MÉLYÉPTERV ál­tal tervezett létesítmény mint egy 34 millió forintba került. Medencéje 25x11 méteres, fo­lyamatosan működő vízvissza­forgató és -tisztítóberendezés gondoskodik állandó tisztán tartásáról. A feszített víztük­rű medence mélysége 90-től 160 centiméterig, fokozatosan növekszik, a víz hőfoka 26— 28 Celsius-fok. Az uszoda mindennap — tehát vasár­nap és ünnepnapon is — reggel 6-tól este 9-ig tart nyitva. — Már kora reggel itt. ácso- rognak a bejárat előtt a nyitásra várók — mondja Go­dó Tibor intézményvezető. — Csatlós Csaba úszómester és fiai.. hét el egy kellemes órát az uszodában. Gyermekeknek 4, diákoknak, sorkatonáknak és nyugdíjasoknak 6, másoknak 8 forint az óradíj; két órára pedig 6, 8 illetve 12 forint. Üjabban azok, akik két, egy A bátor és az elővigyázatos..; Az első óra a munkába in­duló felnőtteké később né­hány nyugdíjas és diák csat­lakozik hozzájuk. Mindenki leússza a maga adagját, az­tán öltözik és megy a munká­ba, a dolgára. Legtöbbször csak 8—10 vendégünk van 7 óráig, azután megszaporodik a létszám a duplájára, trip­lájára is. Az egész létesítmény szin­te sugárzik a tisztaságtól. A jellegzetes vízszag mellett ez az, ami a legjobban föltűnik. Főleg az alkalmi látogató­nak, hiszen a törzsvendég előbb-utóbb megszokja — sőt talán eleve emiatt lesz törzsvendég. Tanúsítja ezt a Vendégkönyv is, amelyben rendkívül elismerő szavakkal dicsérte a higiéniát, a sze­mélyzet udvariasságát nemrég Bitskey Tibor, aki pedig meg­fordulhatott már egy-két na­gyobb uszodában is. „Ha erre járok, nem hagyom ki a prog­ramból, hogy újra idelátogas­sak” — írta. — A létesítmény a városi sportcsarnokhoz tartozik — folytatja a bemutatást ven­déglátóm. — Naponta három órára kibérli tőlünk az STC. Az úszószakosztályba járó gyerekek mindennap 8-től 9 óráig edzenek itt, vagy 10—15- en, és az egyesület szervezi azokat az úszótanfolyamokat is, amelyeket most 9-től 10 óráig tartanak 5—11 évesek számára. Tanítási időben per­sze másképp alakul a prog­ram: szeptembertől júniusig heti 2 órát tölt itt a város minden általános, közép- és főiskolása, sőt még nagycso­portos óvodások is tanulnak nálunk úszni. Ilyenkor levá­lasztjuk a medence egy részét, hogy ne rekesszük kívül a fi­zető vendégeket se. Az ám: a fizetség! Aki még sosem járt ott, nem is tudhatja, milyen olcsón tölt; órára szóló jegyet vesznek ma­guknak ott tölthetik az egész délelőttöt vagy délutánt is. Fapados „önkínzó’’ Az igazgató kis körsétára invitál az intézményben. Kis­sé csalódottan, de megértőén fogadom, hogy a férfiöltö­zőt mutatja meg a női helyett; „az ugyanilyen”, mondja és én kénytelen vagyok elhinni lá­tatlanban. Tehát: 90 kis- szekrény, tusoló, mellékhelyi­ségek, és egy kis folyosón máris a medencénél vagyunk. A Szathmári Béla tervezte falicsempe és a halványzöld burkolócsempe jól harmoni­zál; az oldalfalak között fe­szülő víz csöppet sem tűnik félelmetesnek, hiszen lelátni a medence aljára. Inkább vala­mi hívogató melegséget su­gároz. De ebben része lehet a vidáman lubickoló gyerekse­regnek is. Az intézményveze­tő csalogat is egy kis meg­mártózásra, de nem úgy ké­szültem... — Tudunk kölcsönözni für­dőruhát, törölközőt — ajánlja föl készségesen. — És mivel kötelező a fürdősapka min­denkinek, nehogy elduguljon a szűrőberendezés, azt is le­het bérelni. Ha valakinek úszódeszkára, vagy -szemü­vegre van szüksége, szintén kaphat itt. Aztán használhat­ja a betonozott napozónkat, fekvő- és ülőpadokkal — mu­tatja az uszoda kertjében le­vő kis térséget Godó Tibor. Csakhogy — július közepe ide, vagy oda — napfény ép­pen sehol. A bitumen kihalt, a padokon senki. — Ilyenkor délután, csak á nyugdíjasok meg a gyerekek jönnék, akárcsak délelőtt 10- től 13 óráig, munkaidőben — hallom a magyarázatot. — Utána egyórás technikai szü­netet tartunk, ekkor zárva van az uszoda: takarítanak, fölmossák az öltözőket, meg­ebédelünk. Most nyáron egyéb­ként gyakran járnak a dél­előtti órákban ide a pedagógu­sok is, akik szintén a vaká­ciójukat élvezik. Amikor a diákjaikkal találkoznak, itt kellemesebb a légkör a be­szélgetést, mint az iskolá­ban... A „főnök” megmutatja a gépterem szabályozóEelyisé- gét, ahonnan a meleg levegő befúvását, a légcserét, a vi­lágítást, a vízforgatást lehet irányítani. Aztán egy kis fo­lyosón visszajutunk a tágas előcsarnokba, majd egy fehér ajtón át elindulhatunk a tan­uszoda fő attrakcióját, a szau­nát is megnézni. Áz oda ve­zető lépcsőn ketten el sem férnének, de ez is meghittebbé, családiasabbá teszi az alag­sori létesítményt. Az előtér­ben hideg-meleg vizes tuso­ló, beljebb néhány fektetőpad, végül az ácsolt faajtón benyi­tunk a „szentélybe”. A helyi­ségben minden fából van, még az ajtókilincs is. — Finn rendszerű, villany­fűtésű kályha, rajta néhány kővel; ez biztosítja az idebent szükséges, magas hőfokot — magyarázza Godó Tibor. — A lehetséges maximum 130 Celsius, de az edzettebbek sem bírnak ki 10 percnél tovább 80—90 fokot. Aki mégis hosz- szabb időre ül be, az rend­szerint a fölső „padsorban” foglal helyet, a „kezdők” pe­dig alul. Ide hetente kétszer, télen háromszor, egyébként megfelelő igény esetén bárme­lyik este 18-tól 21 óráig jö­hetnek az „önkínzók”, ha leg­alább hárman befizetik a 30 forintot. Ezért a medencét is használhatják, lepedőt kap­nak, akár még napozhatnak is a gőzfürdő előtt, vagy után. Egyszerre tizenöten férnek el kényelmesen a helyiségben, de nincs ennyi rendszeres szaunázó a városban. A több­ség alkalmilag, ! vagy csak egyes hónapokban jár ide. Reklamál a részeg Miközben kísérőm elmond­ja, hogy 38 alkalmazottja kö-’ zül a gépészek három, a töb­biek két műszakban dolgoz­nak, hiszen az állandó, napi tizenöt órás nyitvatartás meg­kívánja ezt — a vendégköny­vet nézegetem. Javarészt di­cséret, elismerés olvasható ki belőle. Rákérdezek egy-két reklamációra: a ruhatárt tél­re megoldották, büfére nincs hely és KÖJÁL-engedély. Egy kabinosnak, akire sokan pa­naszkodtak, már felmondtak korábban. A komolyabb ész­revételeket megválaszolják,' szükség esetén tehát intézked­nek is. És minden bejegyzésből ta­nulnak. Néha csak annyid hogy részegen randalírozó vendégnek nem érdemes oda­adni a panaszkönyvet. A be­írások többsége azonban jó szándékú. Az a célja, ami az egész intézmény minden dol­gozójának: hogy mindinkább feleljen meg a salgótarjáni tanuszodába látogatók igényei­nek, várakozásának, ízlésé­nek. Hogy már külföldi ven­dégek is elismeréssel nyilat­koztak az itt tapasztaltakról, az bizonyítja — meg is tesz­nek mindent e cél eléréséért. V. F. önsanyargatás — 90 Celsius-fokon... (Fotó: Bábel László) l fJÖGRÁD — 1983. július 21., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents