Nógrád. 1983. július (39. évfolyam. 154-180. szám)

1983-07-20 / 170. szám

JEGYZET EGY VIDÉKI ŰTHOZ

Helyettük senki sem csinálja

Nézem a rossz állapotú középületeket és a mellettük tornyosodó, szépen, rendben tartott családi házakat. „Én sem értem — szólal meg az életben már igen tapasztalt ismerősöm —, valami fura dolog folytán mindig ezek maradnak ki. Egyre szebb a falu, a tanács, a kultúrház viszont ott éktelenkedik, megcsúfolva minden szándékunkat.” Megmutatja az orvosi rendelőt és a sportöltözőt. Ott meg az az érzése az embernek, mint a városi lakásokban- csak papucsban érdemes bemenni. „Na jöjjön — nógat tovább”. — Mit lát és mit érez?” Hiába forgatom a fejem, többet mint eddig, nem fedezek fel. „Csak a talpa alá! Oda nézzen ... Látja ez ■sz ... magának természetes, hogy a városban flaszteron jár. Nekünk ez új. És a mienk.” Nem értem pontosan az utolsó mondatát, de felém fordítja két tenyerét, és a mélyülő barázdák melletti kérges részek azt sugallják, Itt kemény munkáról lehet Szó. „Ne meditáljon — int le gyorsan —, nem a keménység a lényeges, hanem a munka. A magunk munkája. Ettől miénk a járda is. Nézze Bori nénit. Még a legkisebb füvet is kiszedi a beton mellől, pedig két hónapja a gaztól nem látta, hogy sárba, vagy szárazra lép. Ezt is nekünk kell csinálni” — lassítja a szavakat, miközben egy csikket rúg le a járdáról az árokba. — És megint, nem a kell a hangsúlyos. Itt ez a lehetőség. Ne higgye, hogy szegénységi bizonyítvány. Az igény nagyobb- mint a fedezet. És mi erre a megoldás? Segítenünk kell.

Egy pillanatra megállunk. Régi családi ház szemben velünk, rajta felirat: óvoda. Frissen meszelve, a kerítés talapzatán a beton még nedves. „Vasárnap délután itt dolgozott a falu apraja-nagy- ja. Tudja milyen könnyebbség ez az anyáknak? Nem kell most már tíz kilométert bu- szoztatni a piciket hajnalban a legközelebbi óvodáig.” Most már zavarban vagyok. Nem tiszta előttem, mit értett azon, hogy „mindig ezek maradnak ki”, célozva a közintézményekre. Hármat láttam saját szememmel, ami társadalmi munkában készült el. Talán akkor mégsem jellemző az elhanyagoltság. „Nem is általában értettem én, bár az a tapasztalatom, hogy sok helyütt éppen ezeket az épületeket hanyagolják el. Nálunk az a helyzet, hogy a tanácselnök azt mondta, addig ne legyen senkinek gondja a tanácsházára, míg nincs rendben a járda, a rendelő, az óvoda, az öltöző. A kultúrház ... ki sem merem mondani... azt állami cég tatarozta két éve.” Ennyire hinni abban- hogy a magunk csinálta dolgokra jobban vigyázunk, szinte hihetetlen! „Nem hinni kell — replikázik az öreg —, látni. Jöjjön csak ide akár egy hétre! Meglátja, hogy ennek másféle eredménye is van. Nem akarom én túlértékelni, mert valóban voltak rossz pillanatai a társadalmi akcióknak. De miután nincs kukoricahántás, a fosztó is megszűnt, szinte szétesett a falu, a közösség. Ha értelmes munkával jól megszervezzük azokat a feladatokat, amiknek elvégzésétől gazdagszik, szépül a község, az együtt töltött idő még össze is hozza a népet. Azt mondtam, hogy nem a szegénység jele, hogy társadalmi munkában kell megcsinálni jó néhány dolgot. Rá is vagyunk szorulva. A jobb létünk miatt. Nem, nem elkeseredés. De hát mondja már meg nekem, ki gondolhatta azt előre, hogy ebben a megyében nagyon sok faluban egyszerűen eltűnik a jó víz. Hogy újra legyen, ahhoz sok pénz kell. így másra nem jut, csak’ hosszú évek után. Én még azt is hozzáteszem: nem vagyok biztos abban, hogy mindent az államnak kell megcsinálni.”

Bandukolás közben elérjük a községjelző táblát. Előtte ott terül el a temető. Szépen körbekerítve. Talán egy-két éve készülhetett el. -,Ehhez is csak az anyagot adta a tanács. Esténként, meg szombaton, vasárnap felépítettük.” Sok keserű tapasztalat mondatja, hogy nem mindig mennek szívvel-lélekkel „társadalmizni” az emberek. Én sem állítom, hogy bármikor is így lett volna. Csak hát egyre inkább ráeszmélnek, hogy nem csinálja, egészen pontosan, nem tudja megcsinálni helyettük senki.

Z. A.

AUTÓJAVÍTÁS SALGÓTARJÁNBAN

Akadozik a zsebváltó

:— Kezdje talán úgy a riportot — ajánlja az igazgató —, hogy sokat hallott, olvasott már az új szolgáltató kisvállalatokban rejlő nagy lehetőségekről. A megalakulásunk óta eltelt fél év. Kérdezze meg tőlem, hogy most hogy állunk az úr színe előtt.

Plafon volt, nincs

A már nyelvhasználatunkban meggyókeresedett név: AFIT érvénytelenedett. Helyébe AKIV, azaz autójavító kisvállalat lépett országszerte. Fél évvel a megalakulások után már — mint a bevezetőben említődött — sok tanulság kikristályosodott az új forma működéséről. Elsőként említhető, hogy az adminisztráció

— a várakozással ellentétben

— semmit sem csökkent, sőt. Ez azonban „csak” a kisvállalatok sajátos szervezeti gondja. Az egész gazdaság számára érvényes tapasztalatokat inkább a teljesítménnyel arányos díjazás lehetősége, illetve a lehetőség kihasználása kínálja.

— Tavaly még kötött bér- színvonal akadályozta a hatékony bérgazdálkodást — emlékezik Eged Sándor, a salgótarjáni AKIV igazgatója. — Idén ez a kötöttség feloldódott. Én arra számítottam, hogy a fizetési „plafon” megszüntetése rejtett tartalékokat hoz felszínre. Élénkebb lesz az aktivitás, több lesz a kezdeményezés. Reménykedésem nem teljesen bizonyult megalapozottnak.

Az új módszerben órabért fizetnek a már kialakult normák szerinti teljesítményre. Százszázalékos teljesítményért a „rendes” fizetést kapják a szerelők. Száz százalék fölött viszont az anyagmentes termelési értéknek nem kevesebb, mint a felét vághatják zsebre. Száz százalék alatt pedig egy fillérrel sem. kapnak többet, mint a tényleges produkció, így márciusban például 21 százalékos fizetést is kapott nálunk a szerelő. A módszernek legföljebb két gyönge pontja lehet. Az egyik: az erdemelvű órabér, amely miatt a korosabb dolgozók ugyanazért a munkáért indokoltan több pénzt kapnak, mint az ifjabbak. A másik esetleges gyönge pont, hogy a prémiumot nem egyének, hanem csoportok kapják, s ők osztják szét a csoportvezető révén. E módszer elvileg lehetőséget nyújt a teljesítményelvet megkérdőjelező szubjektivizmusra.

Micsoda dolog!?

A valós munkához igazodó javadalmazás nem minden dolgozónak nyerte el a tetszését. Hat hónap alatt a „produktív” létszám 30 százalékkal csökkent. Júliusban néhány új belépő már javított az arányon, A ki rostálódás nem kevés feszültséggel járt, ezt azonban vállalni kellett. A termelékenység — belső kimutatás szerint — 89 százalékot javult januárt és júniust egybevetve. Az összbevétel — a kevesebb létszám ellenére is — másfél- szerese a tavalyi első félévinek (ebbe csak csekély mértékű árváltozás számítható bele). Az új ösztönzési módszer tehát kívülről nézve jónak látszik. És belülről?

— Ha a feltételek biztosítva lennének, akkor sokkal jobb lenne, mint a korábbi volt! — fogalmaz Kolonies Gyula 43 éves szerelő. — Én UAZ-zal foglalkozom. Ehhez az alkatrész nagyon nehez eset. Koldulni kell. Ha nincs alkatrész, állunk, és erről nem mi tehetünk. Ez máshol is probléma. Hallottam, hogy egy dunántúli városban új kocsit vesznek, és abból nyernek alkatrészt. Hát micsoda dolog ez? Én úgy képzelem el az autójavítást, hogy a hátsó lökhárítótól az elsőig minden a szerelők rendelkezésére áll. És jó a szerszámozottság is, oiyan, amilyeneket a tévében látunk.

— Akkor viszont — szól közbe az igazgató — nem 93 forint lenne maguknál az óránkénti teljesítménykövetelmény, hanem a négyszerese. Az alkatrészellátáson mi nem segíthetünk. Ahhoz keil alkalmazkodnunk, ami adva van.

Király Sándor 33 éves szerelő átlagban 2500 forint prémiumot kap idén. Ö elégedett az új bérezéssel, igaz, nem az áldatlan helyzetű UAZ-okat javítja. Észrevehető — vallja —, hogy a több pénzért idén valamivel többet is dolgozik.

— Nem érzik-e igazsagta- lannak az életkor szerinti órabéreket, amelyek azonos teljesítményt másként díjaznak?

— Nem, mert nálunk azoknak nagyobb az órabére, akiknek több a szaktudása

— Előfordulhat-e, hogy a prémiumot csoporton belül nem a munka alapján, hanem „pofára” osztják szét?

— Ilyen hangok nálunk nem hallatszottak — csóválja fejét Király —, még úgy sem, hogy ketten-hárman félrevonultak a sarokba. Van olyan, aki nálam öt-hat száz forinttal többet kap, de jogosan!

Kenderest Géza művezetői pozícióból ítéli jónak az új

ösztönzést:

— Nincs szükség olyan éber felügyeletre, mint korábban volt. És bátrabban lehet számon kérni is, mert az utóbbi három hónapban már elég magas fizetések jöttek össze. Ezért meg is dolgoztak, előfordult, hogy órákkal tovább bent maradtak egy munkával. Mert megérte nekik Ebből azt tanultam, hogy akkor nem lehet megfogni az embereket, ha a jó és a rossz között csak egy-két száz forint különbséget teszünk. Ezresekkel viszont már meglehet! Így értük el, hogy míg tavaly csak 130 ezer forint termelés jutott egy főre havonként, most már 200—220 ezer. Ebbe valamennyire belejátszik, hogy a felszereltségünk is javult.

Biztató jelek

— Megfigyelhető, hogy a jobb anyagi érdekeltség azok munkáján lendített, akik korábban is a jók közé tartoztak — önti formába tapasztalatát Eged Sándor. — Semmit sem hatott azonban azokra, akiknek mindegy volt, hogy mennyit keresnek, csak munkahelyük legyen, őket részben a szüleik „dotálják”, részben pedig valószínűleg maszekolásból tartják el magukat, s itt csak a munkaviszonnyal járó jogokat akarták megszerezni. Velük kapcsolatban eltekintettünk a felmondási idő letöltésétől. Ma már láthatók a biztató jelei annak, hogy a mostani embereinkből hamarosan ütőképes gárda alakul ki.

Molnár Pál

Munkamegosztással

A nagyközségek 'S“

attól függően különböznek egymástól, hogy járási székhelyek-e, üdülőtelepülések, vagy agglomerációs körzetben terülnek el. Jó né* hányuk mindhárom kritériumnak megfelel. A községi pártbizottságok a tanácsok politikai munkáját e sajátosságokhoz alkalmazkodva, a nagyközségek és községek megnövekedett jqg- és hatáskörét figyelembe véve irányítják. Ez napjainkban számos figyelemreméltó új vonással gazdagodik.

Egészséges munkamegosztás van kialakulóban a községi párt- és tanácsi szervek között. Fejlődött a munkatervek összehangolási módszere. Ennek ellenére még mindig előfordul átfedés a tanácsi és pártszervek tevékenységében. Ez't esetenként

azzal indokolják, hogy a tanácsoknak minden év decemberében egy évre szóló munkatervet kell készíteniük, míg a községi

pártszerv csak az azt követő év márciusától készít munkatervet fél évre. A községi pártbizotságok testületéi egyre inkább helyesen választják meg azokat a fő kérdéseket, amelyekben határozniok kell a községi tanácsok munkájában. Ám, a számottevő változás ellenére helyenként még ma is előfordul az aprólékos beavatkozás. Ez nemcsak szétaprózza a pártszerv tevékenységét, de csökkenti a tanácsi vezetésben dolgozók felelősségét, esetenként magában hordja a szakszerűtlen állásfoglalás veszélyét is. Egyes pártszervezetek úgy értelmezik az operativitást, hogy beavatkoznak a konkrét ügyek intézésébe. A helysen felfogott operativitás viszont azt jelenti, hogy gyorsan észlelik, értékelik és elemzik a nem kívánatos jelenségeket. Feltárják az ismételten előforduló hibák okait, összefüggéseit és a tanácsi illetékes szerieket késztetik a szükséges intézkedésekre.

Mindinkább figyelembe veszik a községi pártbizottságok irányító munkájában, hogy a tanácsi szervek nem csak végrehajtói, hanem részesei is a politika alakításának. A pártbizottságok feltárják a végrehajtás során a közséigek politikai, gazdasági és társadalmi problémáit, vagy javaslatot tesznek azok okainak gondos vizsgálatára és megoldásuk módjára. Ezt a tevékenységet megfelelő'elemzés előzi meg. A községi párt- bizottságok testületének állásfoglalását az elvi-politikai tartalom jellemzi, és a gyakorlati végrehajtás feladatait a községi tanács vezetésére bízzák.

Fontos eszköze a tanácsok pártirányításának a káderpolitikái elvek következetes érvényesítése. A községi pártbizottságok ennek megfelelően segítik és ellenőrzik az állami személyzeti munkát Meghatározott körben döntenek, vagy közreműködnek a káderek kiválasztásában, gondoskodnak politikai képzésükről, továbbképzésükről, segítik nevelésüket. Megfelelő figyelmet fordítanak arra, hogy az irányító tisztségeket a községi tanácsoknál a párt politikáját értő, végrehajtani képes, tapasztalt vezetők töltsék be. A községi tanácsok csak akkor tudnak eredményesen dolgozni, ha a pártszervektől rendszeres és tartalmas információkat kapnak. A pártirányítás viszont feltételezi az állami élet főbb területein folyó munka ismeretét. Az informálás módszere a községi pártbizottságok vezetésében kialakult. Egyrészt a községi tanácsok elnökei . szinte kivétel nélkül tagjai a községi párt-végrehajtóbizottságoknak — és így első kézből ismerik a legfontosabb politikai döntéseket —, továbbá a községi párt-végrehajtóbizottságok megfelelően

Tervpályázat

Kommunális és mezőgazda- sági szerves hulladékok együttes kezelésére és komplex hasznosítására hirdetett tervpályázatot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium más országos szervekkel és a Békés megyei, illetve az Űjkígyósi községi Tanáccsal közösen. A települések, a háztáji és a nagyüzemi állattartó telepek általában külön-kü- lön gondoskodnak a szerves hulladékok összegyűjtéséről,

élnek jogaikkal és rendszeresen beszámolj tátják a tanácsok kommunista vezetőit.

Az irányítás része, hogy a község terüle-’ tén a tanácsi és más társadalmi, gazdasági szervek tevékenységét összehangolják. Ebben is fejlődés mutatkozik. Ma már megfelelően elhatárolják a feladatokat, ésszerű a munkamegosztás, a község fejlesztési, ellátási, kulturális és más kérdéseiben. A] pártellenőrzés jelentős helyet foglal el a tanácsokat irányító munkában. Mindenekelőtt aZt vizsgálják, hogy a tanácsoknál és a szakigazgatásban miként érvényesül a párt politikája. Több helyen ellenőrizték például a jogpolitikai elvek megvalósítását, a ta-< nácstörvény végrehajtását, a népképviseleti, illetve az önkormányzati jelleg érvénye-^ sülését és hatékonyságát.

Természetesen, vannak még olyan közsé-' gi pártszervek — mindenekelőtt a községi pártvezetőségek —, amelyek az ellenőrzést leszűkítik például arra, hogy a tanács vezetőit beszámoltatják a községpolitikai felJ adatok egy-egy részterületének megoldását ról, a tanterembővítésről, bizonyos személyi ügyekben hozott határozatok felülbírálásáról és hasonlókról. Az a helyes, ahol át-' fogóbb, elvi kérdésekben gyakorolják az ellenőrzési jogot. Ehhez tartozik, hogy a közJ ségi pártbizottságok a megyei és járási párt-í szervek határozatait figyelembe véve állást foglalások, határozatok kialakításával és elfogadásával irányítsák a községi tanácsok! munkáját Ezek az állásfoglalások mindenekelőtt a távlati községpolitikai koncepciók kidolgozására, az éves fejlesztési tervekre és a jogpolitikai elvek alkalmazásának feladataira irányuljanak.

A pártélet demokratizmusa, továbbá á pártirányítás hatékonysága szükségessé teszi, hogy a tanácsokat teljes önállósággal és hatáskörrel, az azonos szintű pártszervek; irányítsák. Alapjában ez így is van. Ám, néhány községi pártvezetőség úgy fogja fel a tanács pártirányítását, hogy a vezetőket (az elnököt, a titkárt) ők irányítják; a tanácsi apparátus irányítását pedig kiadják a község területi pártalapszervezeteH nek. Ez természetesen helytelen felfogás^ még ha abból indulnak is ki, hogy legyen a községterületi pártalapszervezetek kommunistáinak is mivel foglalkozniuk. Elvileg is helytelen a tanácsi vezetők, illetve az apparátus irányításának ályen mechanikus szétválasztása.

A községi közös tanácsok működési területén nyilvánvalóan eltérő érdekek is jelentkeznek. Gyakori, hogy egy-egy adott létesítmény, iskola, óvoda, vagy út megépítésénél ki-ki a saját lakóhelyét szeretné előnyben résszesíteni. Nehéz az eltérő érdekek egyeztetése. A községi pártbizottságoknak mégis őrködniök kell azon, hogy a közős községi tanácsban lehetőleg a lakosság lé- lekszámának megfelelően legyenek képviselve a székhely-, és társközség állampolgárai. Másrészt törekedniük kell arra, hogy a közös tanácsú község társközségeinek tanácstagjai önálló tanácstagi csoportot alkossanak, amely negyedévenként ülésezik és kifejezetten az adott társközség fejlesztési feladataival foglalkozik. Így sokkal inkább egyeztethetők az eltérő érdekek is, jobban érvényesülhet a társadalmi igazságosság.

A tanácsok tevékenységének

" KÖZÖS segítése a jövőben is kiemelt feladat marad. Ezért indokolt, hogy a pártszervek ilyen -irányú munkájukat napi teendőjüknek tekintsék.

Dr. Arató András

zott tervvel lehet pályázni, amit a későbbiekben széles körben, általánosan alkalmazhatnak.

A tervpályázat kiírása a Mélyépítési Tervező Vállalatnál — Budapest, V. kerület Vigadó tér 1. — vehető át az ÉVM gazdasági igazgatóságához postán befizetett 100 forintos csekk ellenében. 1983. november 8-ig lehet beküldeni a pályaműveket, melyeket 1983. december 5-ig elbírálnak. A pályaművek díjazására és megvételére összesen 680 ezer forint áll a bíráló bizottság' rendelkezésére.

feldolgozásáról, ami sok esetben nem a legelőnyösebb megoldás, s a hulladék javarészt veszendőbe megy. A pályázat feltétele szerint nemcsak a hulladékok kezelésére, hanem az annak során keletkező biogáz után visszamaradó javított minőségű trágyák, iszapok hasznosítására is javaslatot kell tenni. A tervezési munkák mintaterülete Újkígyós község. Szennyvízének és szerves hulladékainak, háztáji és nagyüzemi állattartó telepei trágyájának együttes kezelésére kidolgo