Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

LABDARÚGÓ NB II Ribli Zoltán — közelről Ribli Zoltán spanyolorszá­gi Eugenio Torre elleni győ­zelmével a legnagyobb ma­gyar sakkozók nyomdokaiba lé­pett. Hasonló feltűnést keltő eredményt korábban csak Ma- róczy Géza, szabó László és Portisch Lajos ért el. A sakk­világ hetek óta izgatottan várta, hogy a Fülöp-szigetek bajnokának és a harminc­két esztendős magyar nagy­mesternek a párbaja miként végződik. * Eleinte egyikük sem mert kockáztatni, éppen ezért a játszmák meglepően gyorsan véget értek, és ebben az időben talán Alicante sakk­rajongói sajnálták is, hogy nem is kevés pénzt adtak azért, hogy láthassák a tengerparti Melia szállodában a bábok békés tologatását. Eugenio Torre, aki Ázsia első számú re­ménységeként érkezett a spa­nyol üdülőhelyre, amelynek nevét a tavalyi labdarúgó-vi- lágbainokság idejéből jól is­merjük, mindent elkövetett, hogy magabiztosnak mutassa magát. Lendületesen, jóked­vűen futkározott a pálmafák alatt és szívesen fogadta, ha ilyenkor fényképezték. Torre örült a napfénynek, otthono­san érezte magát Spanyolor­szágban. mert a klíma em­lékeztette a hazai melegre. Ribli Zoltán is mindent elkö­vetett, hogy erőnlétét, frisse­ségét megőrizze, mert a hosz- szú sakkcsatákban győzni nélküle nem lehet. A világ legjobb mesterei ezt már rég­óta felismerték, a legtöbben úsznak, teniszeznek és Bobby Fischer még az ökölvívással is meopróbálkozott. Ribli Zoltán türelmesen ki­várta azt a pillanatot, amikor a kezdeti békés játszmákat felválthatja a harciasság. So­kat tanácskozott Orsó Miklós­sal, a szekundánssal. Előzőleg alaposan felkészültek Torre ellen. Nemcsak Orsó Miklós segített, hanem a Volán több sakkozója is tevékenyen köz­reműködött. Több száz játsz­in t gyűjtöttek össze Ribli Zol­tán klubjában és tanulmá­nyozták, hogy az elmúlt ti­zenhárom év alatt mennyit változott a veszélyes ellen­fél küzdőmodora. — Torre az elmúlt eszten­dőkben megváltozott — álla­pította meg Orsó-Miklós. — Korábban romantikus eleme­ket is felfedezhettünk nála, most azonban, már hidegebben, megfontoltabban játszik, el­sősorban a végjátékokban na­gyon erős. Amint erről előzőleg Ribli Zoltánnal beszélgettünk, a pá­ros mérkőzés egészen más jel­legű, mint az a verseny, ame­lyen tízen-tizenketten indul­nak. Ha ketten mérkőznek, ak­kor talán nagyobb szerep jut az idegeknek és annak, hogy ki találja meg azt az alkal­mat, amikor a játszmában nem nem szabad megeléged­ni a döntetlennel, hanem a Ribli Zoltán (Pálffy Judit felvétele) győzelemre kell törekedni. Ribli Ztltán jó érzékkel ta­pintotta ki Torre gyengéit. EZt mutatja, hogy a kezde­ményezést a páros mérkőzés egyetlen szakaszában sem en­gedte át vetélytársának. Előbb négy—kettőre, majd négy— háromra vezetett. Ekkor ugyan bekövetkezett a kritikus hely­zet. Szerencsére azonban a Fü­löp-szigetek sakkbajnoka csak megközelítette Riblit, de utol­érni nem tudta. A páros mérkőzés végén a magyar nagymester meglepte ellenfelét. Ismeretes; azé a továbbjutás lehetősége, aki hamarább szerez öt és fél pontot, öt—négyes állásnál Torre arra számíthatott, hogy Ribli Zoltán elkerüli a kocká­zatokat és csak a döntetlenre törekszik. Nem így történt. A tizedik, vagyis amint később kiderült, utolsó játszmában Ribli győzelemre törekedett, ezzel megzavarta ellenfelét, bátran támadott és nyert. A végeredmény tehát 6:4 a ma­gyar sakkozó javára. — Végig bizakodó voltam — mondta Ribli Zoltán. — A sikerhez természetesen nem elegendő a körültekintő fel­készülés, az akarat, hanem kellenek hozzá kedvező körül­mények is. Döntőnek tekintem, hogy az ötödik és a hatodik játszmában nyerni tudtam. Természetesen lényeges volt, hogy a tizedik partiban is tud­tam szerezni egy pontot. Meg­jegyzem, hogy Spanyolország­ban mindig szívesen ülök asztalhoz. Jól megy itt a já­ték. A magyar nagymester ali- cantei győzelmével újra előbb-, re lépett a ranglétrán. Ez most egymás után a harma­dik figyelmet érdemlő fegyver­ténye. Az első 1982 elején a herkulesfürdői zónaversenyen az első helyet fölényes biz­tonsággal szerezte meg. A má­sodik: Las Palmasban, a Kanári-szigetek fővárosában a zónaközi versenyen Szmiss- lovot megelőzve, a mezőny élén végzett. A harmadik: most Alicantében győzött Tor- re ellen és így Kaszparov, Szmiszlov és Korcsnoj társasá­gában a négy legjobb közé ju­tott. A páros mérkőzések so­rozata folytatódik még az idei nyáron. Ribli Zoltán ellenfele Szmiszlov, míg Kasz­parov ellenfele Korcsnoj lesz. Ezeken a találkozókon és még egy mérkőzésen dől el, hogy ki hívhatja >ki majd Anatolij Karpov világbajnokot. Ribli Zoltán életrajzából ér­demes megjegyezni: 1951. szeptember 6-án született Mo­hácson. A családi körben is­merte meg a szabályos lépése­ket á sakktáblán. Első mes­tere édesapja volt. Később családjával együtt Pécsre köl­tözött. Itt már versenysze­rűen sakkozott. Tizenhat esztendős korában megkapta a mesteri címet, há­rom évvel később nemzetközi mester. Ifjúsági Európa-buj- nokságot nyert, majd Athén­ben ifjúsági világbajnokságot nyer. Huszonkét éves, amikor eléri a nemzetközi nagymes­ter rangját. Egyre jobban sze­repel a hazai és külföldi ver­senyeken. Az egyik feltűnést keltő teljesítménye, amikor 1980-ban Amszterdamban az IBM-versenyen győzni tud Karpov ellen. 1981-re a nem­zetközi Élőértékszáma 2590 és ezzel a jugoszláv Ljuboje- vics és. a szovjet Romanyisin társaságában 16—18. a rang­sorban. Fejlődése és spanyolországi győzelme az egyetemes ma­gyar sakkozás nyeresége. Molnár Károly XXXXXXXX RIBLI ZOLTÄN nemzetközi nagymester, a sakkjáték há­romszoros magyar bajnoka, világbajnokjelölt 1983. június 13-án 14 órakor találkozik a salgótarjáni sakkbarátokkal. A találkozón Ribli Zoltán röviden vázolja sakkpályafu­tását, beszámol versenyélmé­nyeiről, ismerteti a felkészülés módját —' különös tekintettel a világbajiíok-jclölti páros mérkőzésre. Ezt követően fórum jelleggel válaszol. a helyszínen feltett, sakkvonatkozású kérdésekre. Végül a nagymester SZI­MULTÁNT ad, melynek során a sekkbarátok lemérhetik tu­dásukat a világbajnokjelölt­tel szeinben. Valamennyi győztes dedi­kált sakk-könyvet kap em­lékül. Várjuk az érdeklődőket az ifjúsági-művelődési házba (Salgótarján, Gorkij út 1.) 1983. június 13-án hétfőn 14 órakor, a Ribli Zoltánnal való találkozóra. ÖKÖLVÍVÁS Üj kezdeményezések az STC-nél Néhány hónapja elég sokat hallhattunk, olvashattunk az STC fiatal ökölvívóiról. Az utóbbi időben viszont mint­ha csend honolna az ökölví­vó-szakosztály körül. Azon­ban, mint megtudtuk, ez a csend egy újabb felkészülési szakasz kezdetét jelenti. — A látványos eredmények után folytatjuk a felkészü­lést a következő erőpróbákra — mondja Varga Tibor, az ökölvívók Utánpótlásedzője. — Az úttörő-olimpián nyer­tes csapat tagjai már a kö­vetkező lépcsőfokra, a ser­dülőversenyekre készülnek. Hogy milyen eredménnyel, azt a múlt heti országos ser­dülőverseny is mutatja, ahon­nan 3 arany-, 1 ezüst- és 2 bronzéremmel tértek haza. Itthon pedig egy nagyszabá­sú toborzóakcióval válogat­juk ki e versenyzők „utód­jait”. Ugyanis feltett szándé­kunk, hogy 1983-ban is az STC-s versenyzők szerepelje­nek legjobban az úttörő­olimpián. Ennek érdekében néhány új megoldást vezet­tünk be az utánpótlás-neve­lés terén. A Csizmadia úti Általános Iskolával kialakult jó kapcsolatunk eredménye­képp létrehoztunk egy olyan ökölvívó-szakkört, amely a lehető legszorosabban épül össze az iskolával. Az ide­járó gyerekek, neti három alkalommal, reggel 7-től há­romnegyed 8-ig az iskola tor­natermében edzenek, majd ezután mennek iskolába. Így sem a tanulásra fordítható időből, sem pedig a szabad időből nem vesz el az edzés­re járás időt, ugyanakkor szorosabbá teszi az iskola Kapcsolatát a sportegyesület­tel. A gyerekek, az iskola és az egyesület egyaránt jól jár. Ennek a megoldásnak a Ki­dolgozásában nagy segítsé­günkre volt az iskola igaz­gatónője, Nándori Ferencné. „A legjobb iskola” címet elért kisterenyei általános is­kolával is tovább bővítették a kapcsolatot. A kihelyezett szakosztályban mintegy 45— 50 gyerek ismerkedik az ököl­vívás alapjaival. — Július hónapban a leg­szorgalmasabban dolgozó versenyző két, 10—10 tagú csoportját küldjük edzőtá­borba, e hónap végén pedig egy edzőmérkőzést tervezünk a tiszadobi ökölvívókkal. Mindez beilleszkedik abba a tervünkbe, hogy nem csak az úttörő korosztályba sze­retnénk elérni jó eredménye­ket, hanem a serdülő- és ifi­kategóriában is — mondta az edző. — Még nem zártuk le a toborzókampányt, ezért minden olyan fiatal fiút, aki kedvet érez ehhez a bátorsá­got és erőt fejlesztő, férfias sporthoz, nagy szeretettel vá­runk minden délután a sport- csarnokban! Ismét a Rába Debrecen—PMSC 3—2 (2—2) Pécs, 4000 néző, v.: Palo­tai. Góllövők: Kerekes (3), ill.: Lutz, Rólh. Bp. Honvéd—Videoton 3—0 (0—0) Székesfehérvár, 5000 néző, v.: Divinyi. Góllövők: Dajka (68. p.), Gyimesi (71. p.), Varga (11- esből, 79. p.) ZTE—Haladás 0—0 Zalaegerszeg, 6000 néző, v.: Nagy M. FTC—Csepel 1—1 (1—0) Csepel, 16 000 néző, v.: Né­meth. Góllövő: Szokolai, Lazsá- nyi. Rába ETO—Ű. Dózsa 6—1 (2—0) Győr, 28 000 néző, v.: Győri, Góllövők: Hajszán (3), Szentes, Hannich (11-esből), Szepesi, ill.: Kardos (11-es­ből.) MTK-VM—DVTK 1—1 (0—0) Hungária körút, 3000 néző, v.: Bay. Góllövők: Katzebach, illet­ve Oláh. Jó játékot várunk A ma délutáni találkozó elé végre idegesség nélkül bandukolhat a tarjáni szur­kolótábor a tóstrandra. A fel­jutás kérdése már eldőlt. A Népsport ugyan matematikai­lag még lehetségesnek tartja az STC 2. helyét a SZEOL otthoni, nagyarányú veresége es egy még nagyobb arányú tarjáni győzelem esetén. Az elmúlt hetek tapasztalatai sze­rint ez már csak hiú ábránd. Az STC ellenfele, a Nagy­kanizsa a vészhelyzeten túl érkezett Salgótarjánba. Az utolsó három mérkőzésen for­dított hátat a kiesésveszély­nek. Mérlege ekkor két győ­zelem és egy döntetlen volt, Szekszárdon és otthon nyolc gólt rúgtak a zalaiak. Ez fi­gyelemre méltó teljesítmény. Veretlenségük a véghajrá­ban úgyszintén. Újból nem lesz könnyű feladata az STC átlagosan legjobb teljesít­ményt nyújtó csapatrészének, a védelemnek. A tarjániak Hódmezővásár­helyen győztek ugyan, de tá- madójálékuk gyengélkedett. Kovács IH. még nem találta meg elvesztett góllövőcipőjét. Többször is hibázott gólhely­zetekben. A papírforma sze­rint a tóstrandon a stressz­mentes, idegileg felszabadul­tan játszó együttesektől élve? zetes, jó játékot várunk. Az összeállításban változá? sok várhatók. Az idegileg fá? radt Lászlót a HódmezővásárH helyen megbízhatóan védő, Ré*í dei helyettesítheti. Varga szer* dán megsérült, játékára nemi kerülhet sor. Várható összeáld lítás: Rédei (László) — Bab­osán, Bogdán, Kovács I., Kán-! tor — Balga (Zsidó), Kalmár^ Földi — Kovács III., Kovács II., Szedlák. A mérkőzés előtt, 16.15 óra-’ kor a város első fociosztálya, a Petőfi Sándor általános is­kolások két csapata játszi!« egymással bemutatót. — mátyus — , r Búcsú mérkőzés Ozdon A SZEOL elleni bajnoki mérkőzés végén az egyik nagy- bátonyi szurkoló megjegyezte: „Remélem Özdon sem kapunk kettőnél többet. Igaz, akkor is meglesz a száz gól.” Valóban a Bányász kapu­ját ez ideig 98 esetben vették be az ellenfelek. Hogy aztán a Kohász hányszor teszi ezt, az kettőjükön múlik. Minden­esetre a találkozó egyértelmű esélyese az Ózd. Könnyű ne­kik, hiszen — nagy harcot, idegeskedést és edzőválságot követően — megszerezte azt a pontmennyiséget, amellyel nem csak bentmaradt az NB II-ben. hanem esélye van a 14. helyről előre is lépni. Amennyiben a Nagybátony el­len győz, javítja 59—62-es gólkülönbségét — szerencséd esetben —, még 7. is lehet! Szendrei Béla együttese egyéb­ként az elmúlt két hazai mér­kőzésen 3—0-ra nyert, a Deb­recen ellen, és 5—1 arányban valósággal „kiütötte” a bajnok Volánt. Idegenben egy „né­gyest” kapott a Ganz—MÁ- ■ VAG-tól, szerdán pedig Siófo­kon játszott 1—1-es döntetlent. Dudás és Mohácsi — a két volt tarjáni labdarúgó — majd­nem minden alkalommal fel­iratkozott a góllövők közé. Ez annál inkább fontos a Bá­nyász számára, hiszen Mohá­csi (még az STC színeiben) és Dudás sokszor megzörgette a bátonyi hálót. Utóbbi, az ősz­szel lejátszott 2—2-es találko­zón is rúgott gólt. A másik ózdi találatot Utassy érte el; a Bányász-gólok szerzői Loch és Cséki voltak. Még csak annyit: 1981 tavaszán a két együttes ózdi összecsapásán 3—2-es hazai győzelem született... A Nagybátony 4 vereséggel zárta az elmúlt periódust. Két-két alkalommal idegenben és otthonában maradt alul a Debrecen, a Keszthely, illetve a Baja és a Szeged ellenében. A két hazat mérkőzésen volt lehetősége a sikerre, de a Ba­ja ellen az utolsó 20 percben, a SZEOL ellen a második 45 percben nem volt „tartása. Még az sem lehet mentség, hogy szerdán a húzódást szen­vedett Kiss Gyulát majdnem végig nélkülözni kellett, és Lója játékvezető megadott egy jog­talan 11-est a Szeged javára.' A vereségek oka alapvetően :á játékosok többségének átlagoa aluli teljesítménye... „A mai, tét nélküli találko­zón a jó formában lévő hazai­aktól remélem, nem fogunk sok gólt kapni, — mondottá a pénteki edzést követően Za­gyi István pályaedző. Kiss Gyula sérülése sajnos nem ja­vult, így nem is szerepelhet! Lászlók gyenge teljesítménye miatt még a keretben sem ka­pott helyet. Tizennégy játékos' utazik Borsodba: Kocsis, Kiss T., Mihalkó, Szabó ®y„ Orosz, B. Kovács, Cséki, Bedő, Szabó L., Kiss K, Loch, Gyuráczj Boros és Hugyecz.” — ti — il Sportpálya- építési akció A napokban kiosztották az Edzett ifjúságért mozgalom keretében meghirdetett sport­pálya-építési akcióhoz szánt anyagi hozzájárulások össze­geit. A KISZ, a szakszervezet, a Testnevelési és Sporthiva­tal Nógrád megyei vezetőségei, valamint a tanács művelődési osztálya együttvéve 110 ezer forintot ajánlott fel a helyi iskolák, üzemek, intézmények, sportegyesületek és tanácsok pályaépítési akcióihoz, egy­szeri támogatásként. A pályázatra 31 terv érke­zett, ezek közül 15 beküldő ka­pott 5 és 15 ezer forint közöt­ti összeget. A legtöbbet a Pász­tó járási KISZ-bizottság kap­ta a nagymezői sporttelep épí­téséhez. Kiemelt támogatás jutott a Nógrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnak, a salgótarjáni öblösüveggyár KISZ-bizottságának, a pásztói Kun Béla Általános Iskolának, valamint a Rimóci községi Tanácsnak. Az összegeket a KISZ Nógrád megyei bizott­ságán nyújtották át a pályá­zóknak.- ■ • ETO a bajnok Nyíregyháza— Békéscsaba 2—1 (1—0) Békéscsaba: 3000 néző, v.: Maczkó. Gólszerző: Vágó (40. p.), Kiss (65. p.), illetve Melis (87. P-) Tatabánya—Vasas 3—2 (2—0) Tatabánya, 3000 néző, v.: Büki. Góllövők: Schmidt, Weim- p^r, P. Nagy (11-esből), ill.: Birinyi, Váradi. Az 1982/83-as bajnokság / végeredménye 1. Rába 30 19 6 5 82-37 44 2. FTC 3. Honvéd 4. Csepel 5. Ü. Dózsa 6. Tatabánya 7. Vasas 8. Haladás 9. Diósgyőr 10. Nyíregyháza 11. ZTE 12. MTK-VM 13. Videoton 14. Pécs 30 19 5 6 73-46 43 30 17 8 5 57-33 42 30 13 11 6 52-46 37 30 12 8 10 45-47 32 30 9 11 10 42-40 29 30 11 6 13 56-52 28 30 10 8 12 33-40 28 30 8 11 11 36-44 27 30 9 8 13 29-37 26 30 8 10 12 37-46 26 30 9 8 13 40-58 26 30 11 3 16 48-47 25 30 9 7 14 45-52 25 TÁJFUTÁS STC-siker a vidékbajnokságon A múlt hét végén Nagyko­vácsi térségében, a Zsíros-he­gyen rendezték a vidék-csa­patbajnokságot A verseny tétje a bajnoki cím megszerzése, valamint az országos csapatbajnokságra való bejutás volt. Az egyes kategóriákból az első négy helyezett jutott tovább. A ver­senypályák mind technikailag, mind fizikailag nehezek vol­tak. Megyénket a megyei bajnok­ságról továbbjutott négy csapat képviselte. A Balassagyarma­ti MEDOSZ ifjúsági fiúcsa­pata az 5. helyen végzett, és csak egy hely választotta el a feljutást jelentő helytől. A Nagybátonyi Bányász serdülő- leány- és fiúcsapata egyaránt a 6. helyen végzett. Az STC férfi felnőttcsapa*! ta, Varga A., Győri L., PelyJ he D„ Honfi G. összeállítás­ban, szoros versenyben a har­madik helyet szerezte meg, és így bejutott az országos csa­patbajnokság döntőjébe. Aa egyéni győztes az STC ver­senyzője Honfi Gábor. Az STC csapatának össze­sített eredménye 452 perc, és csupán 15 perccel maradt el a győztes Ajkai Bányász, és 10 perccel a második helyezett Videoton mögött A sikeres szereplés után a csapat előtt a következő cél az, hogy mind jobb eredményt érjen el a Szeged térségében, június 19-én lebonyolításra ke­rülő országos csapatbajnok-: ságon. Gy. U J Focishow Madách-gimnazisták gálája A Salgótarjáni Madách Im­re Gimnázium és Szakközép- iskola az idén 60 évesi Az év­forduló alkalmából ünnepség- sorozatot rendeznek az okta­tási intézményben. Ennek ke­retében baráti találkozót és egy érdekesnek ígérkező lab­darúgó-mérkőzést szerveznek a tavaly országos 6. helyezést elért iskolacsapat és a régeb­ben itt végzett, volt és ma is aktív labdarúgók között. Egy­kori tanáruk, Szatmári Béla hívta össze őket június 15-re a megyeszékhelyre; a középis­kola aulájában találkoznak szerdán 11 órakor. Megtekin­tik az iskolatörténeti kiállí­tást, majd közös ebéden és ba­ráti beszélgetésen vesznek részt, ezt követően 16 órakor kezdődik a labdarúgó-mérkő­zés a Madách-nosztalgiaválo- gatott és az országos hatodik helyezett között. A két csapatba Zalaeger­szegről, Bajáról, Debrecenből, Özdról, Budapestről és Nóg­rád megye több helységéből jönnek a meghívottak. A nosz­talgiaválogatott tervezett ösz- szeállítása: Balázs Zsolt (ZTE) — Jánosi Iván (Volán), Ju­hász István (STC), Miklósi László (Kazár), Kiss Csaba (Petőfibánya) — Répás Béla (STC), Tarján Miklós (TFSE), Simon Attila (Síküveggyár), Básti István (STC) — Varga Lajos (ÖMTE), Mohácsi Lajos (Özd). Cserejátékosok: Hegyi Sándor, Oláh Dezső, Serfőző Péter és Tarján Attila, A tavaly országos hatodik helyezést elért iskolaváloga­tott várhatóan a következő felállásban lép pályára: Pálin­kás Zoltán (Baja) — Nagy Já­nos (Örhalom) Gyetvai László (STC), Rigó Ferenc (Síküveg­gyár), Kovács László (STC) — Stalyer László (STC), Urbányi István (STC),1 Németh Csaba (STC) — Kiss-Simon Miklós (Cered), Ponyi Béla (STC), Bartus József (STC). Cserejá­tékosok: Hiesz Ferenc, Dupátó Gábor, Selmeczi Csaba. A já­tékvezető Kriskó Lajos lesz, a kezdő rúgást Krajcsi József végzi el. A rendezők szeretet­tel várják az érdeklődőket, kü­lönösen a Madách Gimnázi­um egykori és jelenlegi tanu­lóit. 15. Debrecen 30 8 9 13 35-51 25 16. Békéscs. 30 S 7 18 41-75 17 NÓGRÁD - 1983. június 12., vasárnap _ 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents