Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-12 / 138. szám

Plakátok hirdették a városban, tudósítot­tak iskolarádiók a megyeszékhely nem min­dennapi eseményéről, a diákjuniálisról, az alkalomról, amikor is a város kulcsa a di­áktanács kezébe kerülhetett. A város közép- iskolásai a két napra gazdag programot ál­lítattak össze. Mégis, a széles körű propagan­da ellenére a megnyitóünnepségen alig szá­zan vettek részt, de akik ott voltak, reme­kül szórakoztak. Jókat derültek a diáktanács tagjainak koríesbeszédein, amelynek végén e két napra új polgármestere lett Salgótarján­nak. Ezután az országos diáknapokon bemu­tatott műsort tekinthette meg a közönség, 'najd a rendezvény színhelye a tőstrand Jett. Lehetett válogatni, kinek mihez szoty- tyant kedve. Sport-, ügyességi, szépségver­seny... Ami igaz, igaz! Olykor elkelt a meg­győző szó a játékra, az egyébként napozás­ra kiválóan alkalmas időben. A tóstrandon mutatkozott be az ELTE Universitas szín­játszó- csoportja és a Gyurma együttes. Akik látták, egyöntetű volt a véleményük: — Jól szórakoztunk, régen nevettünk ilyen sokat. A csillagtúra aztán valóban százakat von­zott, s az apróbbak a másnap délutáni csere­bereakciót, a bütyköldét, a rajz-, valamint a kerékpáros ügyességi versenyt élvezhet­ték. Ugyancsak sokakat vonzott a karatebe­mutató, az asszociációs játék. A diáktanács hatalma este hat óráig tar­tott, ekkor adták vissza az ezt jelképező vá­roskulcsot. S következhetett a Holdfény diszkó! Ez aztán elsöprő sikert aratott. Csaknem ezren ropták a táncot, s a rendezők, szervezők, ha akadt is egy-két óra, amikor némi érdek­telenség miatt elszontyolodtak, azt mond­ták — megérte. Azt mondták, érdemes ilyen nagy sulibulit a következő esztendőben is tető alá hozni! A diáktanács elnöki posztjá­ra Morvái Gábort, a Tán­csics Mihály közgazdasági szakközépiskola harmadikos tanulóját választották meg. Á választás Kevés néző, nagy siker! Ez jellemezte a választási beszé­deket. Minden iskola egy je­löltje állhatott a pódiumra, s ígérhetett fűt, fát, mindazt, amiről egy diák álmodik. A tréfás beszédek után követke­zett a demokratikus válasz­tás. A szavazók a mögé a diák mögé álltak, akire voksukat óhajtották adni, s nyert a leg­hosszabb sorral büszkélkedő tanácselnökjelölt. Négy vá­rosanya és három városatya közül Morvái Gábor, a salgó­tarjáni Táncsics Mihály Keres­kedelmi és Közgazdasági Szak­középiskola tanulója vitte el a pálmát, pontosabban 6 vehette át Kugel Tibornétól, a városi tanács elnökhelyettesétől Sal­gótarján kulcsát. — A lehetőség adott, élni kell vele! — emelte magasba a jelképet. A hatalom átvétele után, Kugel Tiborné elölt fel­olvastáki a tizenkét pontot, majd nagy ovációval kezdőd­hetett a sulibuli. Ki mit nem tud? Mindenhol Ki mit tud láz van. Miért éppen Salgótarján maradna ki belőle? Ez így nem mehet, s ezért rendha­gyó versengésre került sor. Jelentkező akadt, s heten- nyolcan színre is léptek pro­dukcióikkal. Elsőként egy jelenetet láthattak az érdek­lődők. amely a kiváló vendég és a rossz pincér kapcsolatát igyekezett megvilágítani. Ezt követően a zene nélküli nép­táncosok következtek. A tán­cos lábú kislány mellett ott volt a botlábú partner is és remekül kiegészítették egy­mást. A próza kategóriában a „szü­reti napló(pó)” felolvasását tapsolta a közönség, majd a Kórház a tönk szélén jelene­tet konferálhatta volna be Gálvölgyi János. S mivel pe­dagógusnapról lévén szó, ne­kik is „ajándékot” osztottak ki, méghozzá énekelve. Vasárnap délelőtt gazdag programmal folytatódott a diákjuniális programja. Képün­kön: A Salgótarján Schotokan Karate Klub haladó sportolói mutatták be gyakorla­taikat. A bütyköldcnek is sok vendége volt. Képünkön: a) gyöngyfűzést, b) makramézást, c) kézimunkázást tanul­hattak az érdeklődők. Nagy sikerrel mutatkozott be vasárnap délután a főtéren A különböző játékokon szerzett zsetonokkal lehetett részi venni az árverésen, ahol ki- az El TE színjátszó csoportja az Universitas együttes: A ki licitálhatott a magának tetsző könyvekre cs cg} jő aprót jókra, Koffer című darabot adták elő. Ilyen a boksz Szombat délelőtt a megnyi­tó utáni pillanatokban biz­tosra mentek a szervezők. Hogy miért? Mert olyan pro­dukciót javasoltak, ami von­zó önmagában is. A délelőtti program „csúcsa” az Eger­ben, a diáknapokon bemuta­tott diszkóboksz volt. Előad­ták: Stoor Christen és Bom­bái Judit. A tánc és a színjátszás egyaránt magas fokon ment a lányoknak, s ezt a közön­ség vastapssal jutalmazta. Köztudott, hogy az igazán jó műsoroknak hamar meg­születik a -paródiája. Ki is pattant a szikra, érkezétt az ötlet és másnap már akadt két ajánlkozó fiatalember, akik „bemutatták” milyen a boksz. A barátságos „vereke­dés” közben egy-két igazi po­fon is elcsattant. Bánta, aki bánta. Ez a produkció a sal­gótarjáni Ki mit tud? része volt. Christellről még annyit, hegy eddig két menetet bírt. Az egri diáknapokon és a salgótarjáni juniálison. Most a szorítóbői következik az igazi Ki mit tud?, a televí­zió képernyőjén, a harmadik menet! Kettesben. Koffer Salgótarján, főtér, június 4, 11 óra: dobpergés, ének, min­denki figyel. A szereplők a megyei könyvtár előtt lopa- kolnak és gyülekeznek a kí­váncsiak. Tíz perc múlva kez­dődik ez utcai komédia, az Universitas együttes jóvoltá­ból. Színjátszás, torna, akro­batikus elemek keverednek. — Végre egy kis szín a vá­rosban — jegyzi meg valaki a, nézők közül. Ilyen előzmény után mond­ja Bach György, a műsor egyik szereplője: — M% hiszünk abban, amit csinálunk Ügy érzem nem vallottunk szégyent. — Milyen a ti színházatok? — Mint a i többi. A közön­ség az előadás alatt azt csi­nál, amit akar. Ezzel azt aka­rom mondani, hogy a közön­ség itt a helyszínen kifejezheti tetszését, nemtetszését. Aztán arról beszél, hogy készülnek egv mesejátékkal, amit 4—90 év között minden­kinek ajánlanak. A címe: Cin- huber. Ez is szabad téren ját­szódik, mint a Salgótarjánban bemutatott Koffer, s az együt­tes egyik törzstagja, Katona Imre rendezi. — Terveitek? — Sok az igény a fellépés­re. Salgótarjánban is vissza­várnak. És persze, hogy jö­vünk... Szöveg: Singlár Katalin, Susán Ferenc Fotó: Bibary Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents