Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

p« Ot évszázad mesterművei A Hammer-gyűjtemény Magyarországon Nincs még egy ma­gángyűjtemény, ame­lyet többen láttak volna az elmúlt más­fél évtizedben, mint az USA-beli Arman Hammeré. Harminc­kilenc országban, több mint három­millió tárlatlátoga­tónak lehetett része a kivételes műélve­zetben, amelyet a so.kszínű gyűjtemény nyújt.' S most júni­usban—júliusban Bu­dapesten, a Szépmű­vészeti Múzeum fa­lai között, a magyar közönség is megte­kintheti e világhírű kollekciót. Foglalkozását il­letően egyébként Ar­mand Hammer, az Occidental Petrole­um Corporation igaz­gató tanácsának el­nöke, a nemzetközi pénzügyi élet jól is­mert személyisége Évtizedek óta a szov­jet-amerikai politi- Goya híres fiatalkori képe: Szalmabábti kamentes kereske­delem, gazdasági kapcsolatok mait, mert Hammer — saját eredményes szorgalmazója. A szavaival szólva közkincs­rendkívül sikeres üzletember nek tekinti, amelyet minél vagyonából igen nemes célok- több ember élményévé kell ra is fordít. így például a tenni. Hammer-alapítvány évi egy- Korábbi, főleg milliárd dollárt biztosít a rák- szeti tárgyakat iparművé- tartalmaző kutatással foglalkozó amerikai gyűjteményét 1930-ban Ham­tudósok számára. Ami pedig jelentős műtárgy­mer eladta. A régi mesterek festményeiből álló másodikat gyűjteményét illeti, ennek száz az 1960-as években az Uni- reprezentánsa szerepel hazánk- versity of Southern Califor- ban. Beutazta már Amerika, niának adományozta. De még Európa, Ázsja nagy múzeu- mielőtt megvált volna képei­től, új nagy gyűjtemény alap­jait teremtette meg. A régi mesterek művei mellett a francia impresszionisták, posztimpresszionisták fest­ményeit, rajzait kezdte gyűj­teni. Az öt évszázad nyugat­európai és amerikai mester­műveit felölelő kollekció 1969 óta utazik a világban. Buda­pest után Szófiában, Belgrád- ban, majd Prágában állítják ki. A közelmúltban gyarapo­dott Honoré Daumier hatezer és néhápy kortársának három­ezer műtárgyból álló gyűjte­ményével. Ez az anyag is úton van a világban, s végső helye a Los Angeles-i Conunty Museum of Art Fran­ces and Hammer szárnyában lesz. Három éve vásárolta meg magángyűjtőtől Hammer a Codex Leicestert, amely Leonardo da Vinci utolsó kéz­iratait tartalmazza, s amelyet most már a Codex Hammer- ként vándorkiállításon utaz­tatnak. Igen jellemző, amit John Walker, a washingtoni Natio­nal Gellery of Art volt igaz­gatója írt: „Armand Hammer nem olyan, mint a többi mű­gyűjtő. Kutatni szeret, és nem birtokolni. Egyetlenegy híres, tulajdonában levő képe vagy rajza sincs a házában... Ma a nyolcvanas éveiben is dr. Hammer olyan keményen dol­gozik, ahogy én még senkit sem láttam. Ideje javát repü­lőgépen tölti, állandóan uta­zik, azon fáradozva, hogy még nyereségesebbé tegye a vállalatát. Mély felelősséget érez a részvényesei iránt, de jómaga is érdekelt a pénzcsi­A Hammer-gyűjtemény kiemelkedő darabja Kembradt Junoja Armand Hammer, a Szépművészeti Múzeum­ban kiállított gyűjteményének közönségéhez beszél nálásban. Hogy miért? A puszta örömért, hogy tovább­adhatja. Lehet, hogy igaz, le­het, hogy nem igaz: nagyobb áldás adni, mint kapni. Ar- mad Hammer azt tartja, hogy egy- biztos: sokkal mulatságo­sabb!” A Budapesten látható kol­lekció a reneszánsz kortól a XX. -századig mutat be rend­kívül értékes alkotásokat. A régi mesterek — Michelange­lo, Raffaello, Correggio, Dü­rer — rajzai mellett művé­szettörténeti érdekességű a fiatal Goya Szalmabábujának bemutatása, éppen a Szépmű­vészeti Múzeumban, ahol a2 állandó kiállításon Goya öt későbbi remekműve látható, A gyűjtemény koronája Rembrandt késői remekműve, a Juno. Itt vannak Corot káp­rázatos tájképei. Renoir, De­gas, Manet, Monet, Boudin, Pissarro képviselik a fran­cia impresszionistákat. Őket követi Cézanne. Van Gogh és Gauguin festészete. Mindhárom művész kápráza­tos képekkel szerepel a gyűj­teményben. Gauguin „Jó na­pot, Gauguin úr” című fest­ménye, a Prágai Nemzeti Mú­zeumban látható kép késői változata reprodukciókról jól ismert. Az európai múzeum- látogatónak ritka lehetőség­ként ízelítőt ad a kiállítás az amerikai festészetből olyan mesterek, mint Gilbert Stu­art. Michael Harnett, Pren- dergast, vagy a XX. századi Wyeth műveinek bemutatá­sával. Maga Armond Hammer az alábbi ajánlással bocsátotta útjára gyűjteményének kiállí­tását: „A művészet öröme nem le­het csupán néhány gyűjtő ki­váltsága. A művészi géniusz munkáját mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ezért utazik ez a gyűjtemény városról városra, egyik néptől a másikig. Felkeresi azokat, akiknek nem áll módjában, hogy elutazzanak a híres mú­zeumokba, megnézni a régeb­bi korok műalkotásait. Ez a gyűjtemény nem néhány em­beré, hanem a világ minden népéé. A műalkotás nem ismeri a nyelv határait. Ezt a gyűjte­ményt meghatottan és átlelke- sülten nézték az emberek, bárhol mutatták is be. S ez megerősít abban a hitemben, hogy a világ népeinek közös a reménye, közös az álma, s ez erősebb, mint az őket el­választó ellentétek.” Kádár Márta Falusi kórusok fesztiválja Litvánia minden ■ nyolcadik lakosa tagja valamilyen mű­kedvelő társulatnak. Városon és falun sok népitánc-együt- tes, ének- és zenekar műkö­dik. Egész évben rendeznek ének- és táncfesztiválokat, színes ünnepségeket, vetélke­dőket. Különösen nagy nép­szerűségnek örvend a „Játsz- szál, Jurgjalisz!” fesztivál, ahol ,a falusi kórusok mérik össze tudásukat. A fesztivált Kaunaszban, a köztársaság második legnagyobb városá­ban tartják. Mindig emléke­zetes marad a vidám tréfák, fergeteges táncok, dallamos népzene fesztiválja. — Kedves vendégeink! Kí­vánom, hogy jól szórakozza­nak. Azt szeretném, ha a taps­vihartól a terem falai meg­repedeznének, s a közeli li­get tölgyei sokáig hajladozná­nak — fordult a népes közön­séghez az ünnepség háziasz- szonya, Sztefa Navardajtene, középiskolai tanár. Felemeli a karmesteri pál­cát Jurgisz Gajzsauszkasz, (ő a leghíresebb, a Jurgaliszok között), és a népművészet ün­nepe megkezdődik... — A versenyek célja, hogy megőrizzük és gazdagítsuk a litván nép hagyományait — mondta Jonasz Belszkisz, a Kaunaszi városi Tanács kul­turális osztályának vezetője. — Húsz évvel ezelőtt rendez­tük meg az első Jurgalisz- fesztivált, a szakszervezetek háza dolgozói indítványára. Az érdekes rendezvények ha- fnar népszerűek lettek, ma már a város legnagyobb, öt­ezer nézőt befogadó termében zajlanak. A „Játsszál, Jurgjalisz!”- fesztiválon húsz kórus vett részt. Népszerű táncegyütte­sek és zenekarok is eljöttek: A népművészet mestereinek alkotásaiból ' kiállítást rendez­tek. A háromnapos rendez­vénysorozatot 15 ezren tekin­tették meg. Akik nem fértek be a terembe. kénytelenek voltak megelégedni a tv-kép­ernyőjével. A kaunaszi verseny nem­csak vidéken élesztette fel a népi hagyományokat. A vá­rosban is sorra alakulnak a népi együttesek, hogy művel­jék a régebben csak a falura jellemző művészetet. A fesztiválon nemcsak a húszéveseké a világ... ÚTON JÁRÓ Kinek hiányzik a kereke ? Mit tanul a gyerek? Esetleg éppen önmagát ta­nulja, önmagával ismerkedik, miközben tapossa a pedált: megismeri azt, mennyit bír elviselni a fáradtságból, az állóképességét, akaratát méri fel és persze fejleszti is. Van rá tér, van rá idő (kétszáz kilométer, négy nap, egy tarjáni hetedikes osztály „év végi rendes” kirándulása, vagy inkább rendhagyó ma­napság, volt ez másként is, régebben, csak az idősebbek emlékeznek ilyesmire ma már). Szívesen szólnék a „Ro­ckenbauer-jelenségről”. Ha lenne. De egyelőre csak Rockenbauer Pál van aki nemrégiben egy gyalogos filmsorozatot készített a te­levízióval. aztán szeretett volna egy kerékpáros televí­ziós filmet is készíteni de „csak” rádiós sorozat lett be­lőle (nincs rá pénz állítólag?!) az Iskolarádió kebelén belül. A címe is jó — „Két keréken Magyarországon”, legutóbb Esze Tamás földjén gurult a „szerző” és társa Gyenes Ká­roly. Mennyien követik? XXXXXXXX Elképesztő dolgok is elő­térbe kerülnek olykor ebben a témában. Túl azon, hogy a hazai természetjárás más or­szágok fiainak, lányainak, íelnőtt és gyerekturistáinak gyakorlatával egyáltalán ösz- sze sem hasonlítható — egy lakótelepi kísérlet eredményét mondom: ide-oda gurulva, ugyanazt a szemetesládát, vi­rágágyást stb. kerülgető srá­cok naponta akkora távolsá­gokat tesznek meg, mintha lekerekeznének Salgótarjánból Homokterenyére (a vérme- sebbje m^g vissza is érne ta­lán). Miközben tueatszámra adják el az üzletekben a jó telje­sítményre is alkalmas szov­jet félverseny gépeket, senki sem kérdezi meg a sráco­kat: és hol fogsz ezzel ke­rékpározni? Soha ilyen mé­retű kerékpárosdömping nem volt még és soha ilyen mé­lyen nem volt még a kerék­páros turisztika! Az okok kö­zött első helyen a felnőttek közömbössége, az illetéke­sek illetéktelensége, a Ro­ckenbauer-jelenség teljesnek mondható hiánya áll az élen, Mert ki engedi el féltett kin­csét csak úgy? De egyáltalán nem biztos, hogy maguk az érintettek a gyerekek, a fia­talok. akiknek legnagyobb szüksége lenne önmaguk meg­ismerésére, a társak tisztele­tére, a közös élmények szerzé­sére, amely egyben meg is sokszorozza az élményeket — tehát maguk a fiatalok, a gyerekek bármire is vállal­koznának! Elszoktak az ilyes­mitől. Leszokott róla előbb a papa-mama, aki mással van elfoglalva, akinek a leg­újabb statisztikák szerint úgy nőtt a szabad ideje, hogy azonnal csökkent is (a mel­lékfoglalkozások, túlmunkák, az életszínvonal-tartás stb. mi­att, de van azért ebben más is, kényelmesség rosszul fel­fogott önérdek, túlpörgetett motorizáció nem is kevés), önmagunk képmutatása, pót- cselekvése ebben is elképesz­tő: „vedd és vidd a gépet — és aztán maradt otthon”, XXXXXXXX Mit tanul a gyerek, ha még­is szőtiogad az Iskolarádió­nak? Ha mégis nyeregbe pattan egy elszánt osztály és kellő felnőtt kísérettel neki­vág a négynapos Madách- emléktúrának (Salgótarján— Balassagyarmat—Alsósztre­gova—Csesztve—Salgótar­ján) mit lát útközben, mit lát a felnőttekből, a felnőttek reagálásaiból mire következ­tet? A falvak legkisebbjei, akik azért számolni már tudnak, több helyen is megszámol­ják a hosszú sort, amelynek az elején az ütemet megha­tározó kiskerekűek (kemping- gépek) és a „gyengébbik nem­hez” tartozók haladnak. Ró­luk persze négy nap alatt kiderül űjfent, hogy erőseb- bek-kitartóbbak sok férí'ipa- lántánál. A felnőttek reagálá­sa háromféle: úgy néznek, mintha mesebeli sárkány vo­nulna az úton, aztán a szent borzadály a másik (ők cso­magolják egyszemjüket jó me­leg vattába, hát olyanok is azok a gyerekek!), a harma­dik a vidám tekintetű, vala­mibe emlékező arckifejezés. Ezt is látja persze a vonuló had. Amelyben kilométerről kilométerre nő a büszkeség. Mit tanul a gyerek? Hogy a felnőtt nem veszi ember­számba, nem veszi közlekedő­számba (!), amikor az őrhal­mi esküvőre készülődök közül valaki egyszerűen közéjük csörtet, kényszermegállásra, kényszerleszállásra ijesztve a sort hogy a „fel­nőttek furcsák néha”, hogy minimálisan száguldó gép­kocsisor kell ahhoz, hogy egynémely türelmetlen ne vágtasson közéjük. Hogy van­nak pártoló tagok, a csehszlo­vákiai Zelovce (Zsély) az el­ső komoly defekt színhelye, ott azonnal előkerül egy idő­sebb ember, kézbekapja a kerékpárt és viszi az udvará­ba, kicseréli a berágódott el­ső tengelyt, pénzről hallani sem akar, útitanácsokkal lát­ja el a vendégeket; vagy a va­sárnapi Veiké Krtis (Nagy­kürtös) szállójának a Hotel Dolinának étteremvezetője még a konyhába is bevezeti a kísérőtanárt „válasszon kedvére háromféle hús közül, olyan ételt, ami könnyű, tar­talmas és nem drága"... De aztán jön a „villás paraszt" — így mondják később a gye­rekek, valahol Szügy hatá­rában Elől hajt a tata, hátul a mama, az öreg hátán fel- szíjazott vasvilla, mennek lu­cernát forgatni a rekkenő időben. A villa éppenhogy az útfelőli oldalon bökné az embert, aki előzni akar-. A gépkocsit persze nem zavar­ja az öreg is csak erre szá­mít, de a magamista tempó régből ismerős: „húzódjon egy kicsit a szélére bácsi, jön­nek a gyerekek...” „kerülje­nek ki, van még az útból...!” Hogy a legtöbb gépkocsi úgy száguld el a sor mellet, mint­ha nem történhetne meg a következő — valaki kiborul az útra, ment... Sok oka le­het rá, különösen, ha mint azúttal is, kevés még a gya­korlata a sorban kerekezés­ben. Szombat, vasárnap, nyár­idő — édes istenem, hova rohannak ezek? XXXXXXXX Mit tanul 'a gyerek az iro­dalmi emlékhelyek tárgyi, szellemi értékein túl? Hogy vannak rendes emberek, van­nak pincérek például a ba­lassagyarmati Balassi étterem­ben, akik így köszöntik őket „megjöttek a kerékpárosok...” Riadó a konyhában, sietve hoz­zák a legjobb falatokat, tü­relemmel teljesítik az ezer-«! féle kívánságot, akik elfogadd ták-befogadták élelmezésre» ezt a kiéhezett siserahadat,' akik felnőtt szeretettel néz-j nek rájuk... Ezt észre kell venni, meg kell hálálni fe­gyelmezettséggel, csendes ma-í gatartással. És pontossággal.' Mert a bejelentkező vendég is legyen pontos ne csak a pin-í cérk Mit tanul a gyerek, amikor a nyírjesi úton kerekezve (alig ölnyi az egész szélessé­ge) az útjavítóknak olyan sürgős a munka, hogy a sor végére majdnem rászórják' a forró aszfaltot és arra kény­szerítik a végén haladókat — kerüljenek a defektet rejte-i gető, gazos, köves, üvegcsere-' pes útpadkán túlra. Mit tanul a gyerek, ha azt hallja az út- szélen kerékpározó felnőttől,' amikor persze tanerő már hallótávolságon kívül gurul legelői „hülye ez a tanítónő, kemping gépekkel ilyen mesz- szire elhozni a gyerekeket...” A pihenőkkel jól elosztott táá volságok alig különböznek aaj órás, többórás lakótelepi ke­rékpáros „villogásoktól”. A! felnőtt teljesítmény-értékíté­letét kellene szervizbe külde­ni. Vele nem jutnának messzi­re a gyerekek, sem szó sze­rint, sem a szó átvitt érteié mében. XXXXXXXX Kinek hiányzik a kereke? T. Pataki László 1 1 NOGRÁD - 1983. június 11., szombat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents