Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-08 / 134. szám
színházi esték NAB ucco Zakariás és Fenena, Nabucco lánya (Tréfás György és Tas Ildikó) Az operajátszásnak és -látogatásnak a debreceni Csokonai Színház'jóvoltából már hagyományai vannak Salgótarjánban. Játsszanak bármit, félig mindig megtelik a József Attila Megyei Művelődési Központ nézőtere. No. igen, ez olyan nagy dolog? — fitymálhatna valaki, aki nem kellően tájékozott mai színházba járási szokásainkról. Bizony, hogy az, amikor némelyik prózai előadáson valósággal kong a ház az ürességtől, sőt nemrégiben előfordult egy előadás kényszerű elmaradása. A színházi évadok szokásjoga szerint két-két előadást mutat be a nógrádi megye- székhelyen a debreceni színház. A jelenlegi évad első darabja Verdi Traviatája volt, szerfelett invenciótlan, konzervatív, hamisan teátrális előadásban. A második — a felnőttbérleti sorozat zárásaként — ugyancsak a fölülmúlhatat- lan olasz Nabucco című korai remeke. Ugyanannak a rendezőnek, Kertész Gyulának a munkáját láttuk, mint a Tra- viata esetében, mégis egészen mások az érzéseink. A Nabucco szertartásos, patetikus előadásmódja eleve következik a tartalomból, a zenei anyagból és ahhoz a legteljesebben illeszkedik. Itt a gondosan megkomponált, hangsúlyozott jelenetek teátralitása egyáltalán nem zavar, mert mérték- tartása együttérzésünket szerzi meg, nem ingerel ellenvetésre. Ebben az előadásban jobbak és hitelesebbek az énekesi-színészi alakítások is. Ügy erezzük, hogy a színháznak a Nabuccóhoz minden feltétele adott volt, rendezői koncepcióban, énekesi, énekes zenekari kvalitásban. Persze, hozzátartozik a teljességhez, hogy ez a opera sokkal kevesebb csapdát rejt a Travi- atánál. Amannál könnyen az üres érzelgősség mocsarába süllyedhet az ember. A Nabuc- cóban, ha bele is téved a rendező a hazafiúi frázisok pu- fogtatásába, kevésbé visszatetsző, noha művészi szempontból ugyanúgy elítélendő. A közönség viszont másképpen ítéli meg. Kertész Gyula jó érzékkel álmodta színpadra az ókori történetet. Értő társakra talált ebben a jelmeztervező Greguss Ildikóban, a díszlet- tervező Dóra Gáborban,/ a maszkkészítő Nagy Ibolyában. A felsorolt munkatársaknál azonban fontosabb feladatot töltenek be a zenés művek esetében az ének- és zenekari tagok, akik — az énekesek mellett — ténylegesen a vállukon hordják a darab súlyát, közvetlen részesei a sikernek, vagy bukásnak. A kórusról — a színház és a MÁV járműjavító vállalat énekkarának tagjai, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói — és a debreceni MÁV filmharmonikus zenekarról jelen esetben is egyértelmű elismeréssel szólhatunk. Alázatos megszólaltatói Verdi muzsikájának, egyben megbízható szolgálói a fenséges, jó értelműén hatásos előadásnak. A fiatal karmester, Török Tamás ügyesen fogta össze a közreműködőket. Köztudott, hogy az opera- előadások rendszerint kettős szereposztásban mennek. Ezért indokolt megnevezni, melyik előadást látta a recenzens, mert véleménye így értelmezhető pontosan. Nos, magam a harmadik előadás szem- és fültanúja voltam, s ezen zömmel harminc-egynéhány éves énekesek énekelték a főszerepeket. Nagyon tehetségesen, élményszerűen. Kertész Tamás a címszerepben, Kecskés Sándor unokaöccseként Bárány Pál László Baál főpapjaként, Tas Ildikó Nabucco lányaként jeleskedett. Hálás feladatot kapott, s a bizalmat alaposan igazolta Mohos Nagy Éva, aki tisztán, finom hajlékonysággal énekelte a női főszerepet, az önmaga fölött ítélkező, csaló leány szerepét. Színpadi megjelenése kellemes, hangja kifejező, szép, egyszóval mindenképpen figyelni kell rá, ha a színen mozog. A tapasztaltabb énekesek közül jól oldotta meg apróbb feladatát Hegyes Gabriella, Karnausz Tibor. Míg Tréfás György ugyanazokat a magaslatokat ostromolja, mint Mohos Nagy Éva. Énekesi, színészi adottságai révén mindig biztos pontja volt a debreceni operaelőadásoknak, az most is. Erős, méltóságos, meggyőző. A debreceni színház évadbeli utolsó bemutatkozása tehát jól sikerült. Méltó volt a korábbi sikerekhez, s feledtetni tudta az őszi Traviata fiaskóját. Ilyen színvonalú előadásokat várunk a jövőben is. Sulyok László Egy látványos tömegjelenet a sok közül. (Az előtérben a címszereplő Kertész Tamás és Tréfás György) Tízéves a SZÉT Tavaly tíz esztendeje, hogy megalakult a fiatal szakmunkásokat egyetemi, főiskolai felvételre előkészítő tanfolyamok rendszere, a SZÉT, A tíz esztendő tapasztalatairól beszélgettünk Balaton Gyulával, a Művelődésügyi Minisztériumon belül működő SZÉT-koordinációs bizottság titkárával. — Máig sem szűntek meg a SZÉT létrehozásakor fellángolt viták: szükség van-e egyáltalán erre a közoktatási szervezetre? Sokan vitatják létjogosultságát, társadalmunk mai állapotában túlhaladottnak tartják. Mi erről a véleménye? — A kételkedőknek, az ellenzőknek egyértelmű nemmel válaszolhatok. Nincs igazuk, mert működésének egy évtizede alatt egyértelműen bebizonyosodott, hogy az egyenlő esélyek ilyen megteremtésére igenis szükség van. Természetesen voltak a SZET-nek is gyermekbetegségei, menet közben módosulások váltak szükségessé, s a továbbfejlesztésnek is vannak megoldásra váró feladatai. Az az elv azonban, amely e lehetőség életre hívását egy évtizeddel ezelőtt indokolta, ma is változatlanul érvényes. Pártunk és kormányunk azért határozta el ennek a speciális képzési formának a megteremtését, hogy pályaválasztási lehetőséget teremtsen a munkapadok mellett dolgozó szakmunkásfiataloknak, akik tehetségüket és rátermettségüket a munkában és a közéletben már bizonyították; nem szavakkal, de tettekkel és cselekedetekkel. A döntésben nyilvánvalóan nagy hangsúlyt kapott, hogy a káderutánpótlás fő forrása a jövőben is az egyetemet és főiskolát rendes korban végzettek köre marad. A munkáshatalom köT rülményei között azonban hosszabb távon is szükséges, ma is indokolt, hogy a rátermett, tehetséges fizikai dolgozók — megfelelő képzettséggel — a vezetésbe kerüljenek. A felszabadulás után a munkásoktatási bizottság a szakszervezeti tanács kezdeményezésére alakult meg. Közvetlen feladata az volt, hogy segítse a szervezett munkásokat az addigiaktól eltérő, újszerű feladatok ellátásában, megnyissa a munkásság előtt az értelmiségi pályák kapuit. E kettős cél mindmáig érvényes távlatokat nyitott meg. Nem arról van szó ugyanis, hogy a nappali képzés keretében tudjuk- e biztosítani a felsőfokon képesített szakemberszükségletet, avagy sem. Sokkal inkább arról, hogy a tehetséges munkások és parasztok előtt mindenfajta iskoláztatás nyitott legyen. Ez a nyitottság a jó társadalmi közérzetnek ma is egyik alapvető eleme. A kívánatos mobilitás ma is nélkülözhe+etlenné tesz bizonyos társadalmi preferenciákat a szakmunkásfiatalok felsőfokú iskoláztatásában. Gondoljuk meg: napjainkban az esti, levelező tagozatok csaknem negyvenezer hallgatójából mindössze háromezer a fizikai munkás. A fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a nappali tagozaton sem megnyugtató: harminckilenc százalék. Néhány egyetemen ennél is alacsonyabb: a tudományegyetemeken harminchárom, az orvostudományi egyetemeken huszonhét, a művészeti felsőoktatásban huszonöt százalék. E tendenciák felerősödése fékezheti a kívánatos társadalmi mobilitást, tovább szűkítheti szocialista iskola- rendszerünk nyitottságát. — Milyen arányban járult, illetve járulhat hozzá a SZÉT ennek a képnek a változásához? — Megközelítően hatezer fiatal szakmunkás került közvetlen kapcsolatba a felső- oktatással az eltelt tíz esztendő alatt. Két és fél ezren ténylegesen is megkezdték egyetemi, főiskolai tanulmányaikat, csaknem ezren pedig diplomás szakemberként tértek vissza vállalataikhoz. Érdekességként jegyzem meg: A tanfolyamot végzettek több mint fele sikeresen felelt meg a rendes jelentkezőkétől semmiben sem különböző felvételi vizsga követelményeinek. Igaz, hogy az előkészítő tanfolyamok tanári karát az ország legjobb pedagógusaiból szerveztük meg. A felsőoktatási intézményekbe kerülő munkásfiatalok, ha kezdetben vannak is nehézségeik, a másod-harmad évtől általában évfolyamaik legjobbjai közé emelkednek. A tapasztalatok azt tanúsítják, íhogy diplomásként is ez az akarás, kitartás, becsületes helytállás, a munkásosztályhoz való kötődés hatja át egész emberi magatartásukat. — Nem titok, hogy a SZET- es hallgatók gondjai halmozottan nagyobbak az átlag egyetemi polgárénál... — Ez természetes. Gyöngébb előképzettségükön túl elsősorban a családi gondok, nemegyszer a lakásviszonyok nehezítik helyzetüket, nem beszélve az átrétegződéssel, az életformaváltással járó nehézségekről. A SZET-esek átlagéletkora huszonhat év, körülbelül az egytizedük nő, több mint ötven százalékuk házas, negyven százalékuknak egy, vagy több gyermeke van. Az adatok részletezése nélkül is látható, hogy egyfajta kettősség szorításában élnek. Miközben diákká változnak vissza, a családi kötelezettségeket, terheket változatlanul viselik.' Ez a helyzet nem képzelhető el konfliktusok nélkül. — Szóljunk az anyagiakról is... — Az anyagi kérdések nemcsak a tanulmányok során, hanem már a jelentkezéseknél is szerepet játszanak, ezt kár lenne tagadni, hiszen már 1978-ra ebben a vonatkozásban is nyilvánvalóvá lettek a SZÉT ellentmondásai. A Minisztertanács akkori határozata ezért nem csupán az előkészítő tanfolyamok egységes rendszeréről, hanem az egységes anyagi támogatás rendszeréről is intézkedett. Korábban az egyetemi, főiskolai tanulmányaikat végzők átlagkeresetük nyolcvan százalékát kapták meg tanulmányi juttatásként, ami szociális segéllyel és tanulmányi ösztöndíjjal egészült ki. Az új változatban az anyagi juttatást egységesen kétezer forintban állapították meg, s ez az ösz- szeg évenként száz forinttal emelkedett. Ehhez járult a szociális támogatás (eltartott családtagonként ötszáz forint, maximálisan ezerötszáz forint) és a tanulmányi ösztöndíj, a tanulmányi átlagtól függően kétszáztól ezerkétszáz forintig terjedő összegben. A változást részben az indokolta, hogy-nagy volt az átlagkereset-különbség az egyes hallgatók között. De érvényesült az az elv is. hogy a továbbtanulók — főként, akiknek nem kellett családról is gondoskodniuk — egyénileg is vállaljanak áldozatot a diplomáért. Két éve a kormányzat újra felülvizsgálta az intézkedések hatását. Kitűnt, hogy a gondok nem oldódtak meg. Sőt: a pályázók száma mintegy a felére esett vissza. E jelenség mögött, a növekvő követelményeken túl, főként az érintett szakmunkások egzisztenciális megfontolásai húzódtak meg. Elsősorban a családosok érezték úgy, hogy a kétezer forintos keresettérítés mellett a család sínylené meg a 3—5 évig tartó .jövedelemkiesést. Ezért az 1931/82- tanévtől háromezer forintra növekedett a keresettérítés, ami minden magasabb évfolyam megkezdésével automatikusan kétszáz forinttal emelkedik. Ez egészül ki — az összegében változatlanul hagyott — szociális segéllyel és tanulmányi ösztöndíjjal. Mivel 1982-ben az egész egyetemi ösztöndíjrendszer átalakult, szükségesnek mutatkozott ezen belül a SZET-es hallgatók helyzetének másfajta rendezése is Így a Magyar Közlönyben idén februárban megjelent MT-rende- let kimondta, hogy az állami támogatás keretében a SZET- es hallgatók is igénybe vehetik a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói részére adható természetbeni juttatásokat, egyéni elbírálás alapján pedig pénz- beni szociális támogatásban és rendkívüli segélyben is részesülhetnek. Eddig ez nem így volt bízunk hát benne, hogy a rendelkezés egy újabb feszültségforrást iktatott ki. — Ez azt jelenti, hogy a SZET-es hallgatók jól járnak anyagilag? — Ezt nem mondom. Nem vitatható, hogy a SZET-es hallgatók anyagilag is áldó- ' zatot hoznak diplomájukért. De hogy értelmét látják az erőfeszítésnek, arra talán az is szemléletes példa, hogy egy nemrégiben végzett felmérés szerint az egyetemi j évek alatt a házasok száma több mint, egynegyedével nőtt, a gyermekek száma pedig megkétszereződött. Nem tagadható persze az sem, hogy az. elváltak száma megduplázódott (1,9 százalékról 3.8ra emelkedett). De ez a szám semmiképpen sem nagyobb e korosztály országos átlagánál, így nem igazolja azokat, akik a SZET-ben a házasságok felbomlásának jelentős okát látiák. — Véleménye szerint meddig lesz szükség a SZET-re? — Az ötvenes évek óta foglalkozom hivatalból a felsőfokú felnőttoktatás különböző formáival. Harminckilenc éves tanári munka után úgy érzem, joggal mondhatom: amíg iskolarendszerünk oly módon differenciált, hogy az ország egyes területein vagy iskoláiban, iskolatípusaiban megszerzett érettségi bizonyítvány nem ugyanazt jelenti, az esélvek tehát nem egyenlőek: addig a SZET-re is szükség van. Viczián Erzsébet műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Hobbi Dominó 8.57: Mennyibe kerül? 9.12: Kincses Veronika énekel iw.05: Straznyicky, a magyar apa 10.20: Két keréken Magyarországon 10.35: Rádiószinház 11.04: Balogh Sándor népi zenekara látszik 11.23: Lemezmúzeum 12.45: Magvetők 13.05* Operaslágerek 13.35: Dzsesszm el ódiák 14.29: Miska bácsi levelesládája 15.05: Schumann; Meseképek Op. 132. 15.23: Kodály: Székely keserves 15.28: Túz-víz! l6 03:Pablc Casals vezényli a marlborói fesztivál zenekarát 16.49: Kritikusok fóruma 17.05: Elfolyó gyógyvizek 17.3«: Olasz filmszínészek énekelnek 17.40: Grabócz Miklós népdalfeldolgozásaiból 19.15: Világirodalmi Dekameron 19.59: A Magyar Rádió Brahms- ciklusa 21.00: Ü1 sanzonfelvételeinkből 21.30: Külpolitikai klub 22.30: Vonósmuzsika 23.44: Operarészletek 0.10: Tolcsvay László dalaiból PETŐFI RÁDIÓ: 8.35: Idősebbek hullámhosszán 9.30: Válaszolunk hallgatóinknak 9.45: Részletek Abrahám Pál operettjeiből lO.oO: Zenedélelőtt I 12.05: Cigánydalok, csárdások 12,35: Tánczenei koktél 13.30: Labirintus 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja 16.00: Helyettem írták 16.40: Fiataloknak? 17.30: ötödik sebesség 18.35: Az operabál Restetek Heuberger operettjéből 20.00: Lakatos Sándor népi zene- Kara játszik, Kemenes Sarolta nótákat énekel 20.35: Rádiószínház 21.46: A Styx együttes felvételeiből 22.31, Népdalok 23.20: A ’egnap slágereiből MISKOLCI STÜDIÓ: 17.00: Hírek, időjárás, műsor- ismertetés. 17.05: Hangversenykrónika. 17.20; Ablak az országra. Fodor László jegyzete. 17.30: Index Gazdaságpolitikai magazin. (A tartalomból: A gyártmányfejlesztés eredményei a BNV tükrében. — Munkaerőszolgáltató irodák Salgótarjánban. — Dél-borsodi földeken.) Felelős szerkesztő: Paulovits Ágoston. Szerkesztő: Borsodi Gyula. — Sport. 18.00: Északmagyarországi krónika. 18.25— 18.30; Lap- és műsorelőzetes. magyar televízió: 8.00: Tévétorna 3 05: Iskolatévé: angol nyelv (kezdő) 8.20; stop: Közlekedj okosan 8.25: Delta. 8.50. Nyugtalan szeretet V/l. réSA. A gyerekek 9.45; Chanes Aznavour műsora 10.50: Veszélyben a szigetvilág 11.20: Képúiság 15,50: Hírek 15.55: Stop. 16 00: A 23. miskolci filmfesztivál díjnyertes filmjeiből 1. rész 17.00: A Közönségszolgálat tájékoztatója 17.05: Hatvanon túl (A szegedi körzeti stúdió műsora) 17.30; Reklám 17.35: Kertünk-udvarunk 17.55: Képújság 18 00: Három család . . (Szovjetunió 1982) 18.55; Reklám 19.10: Tv-torna ’915: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.^0: Szentmihály Szabó Péter, Atomzsarolás 21.10: Mesterségem színész (Horváth Ferenc) 21.45: Krónika A második ma- gyai hadsereg a Donnál, Hazatérés 23.05: Tv-híradó 3. ^ 2. MŰSOR: 20 00: Utazások a világ nagy vasúti ain 20.45: Pannónia Kupa, nemzetközi súlyemelőverseny 21.35: Tv-híradó 2. 21.55: Kellemes hét végét Maljer ur 'Magy. besz. holland tv- film i 23.05: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 17.55. Autósok-motorosok (ism.) 18.30: URH-kocsival. 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00. Napjaink városai. 20.20: Hangversenyműsor Skali- céből 21.45: Arany Prága ’83. 22.03: Ez történt '>4 óra alatt 22 15: Azimut 22.55: Hírek 2. MŰSOR: 16.50: Lépésről lépésre. 1. rész. 18.00: Arany Prága ’83. 19.30: Tv-híradó 20.00: Lépésről lépésre. 2. rész. 21.3o: Időszerű események 22.00: Labdarűgóliga-tükör. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4-tól: és háromnegyed 6-tól: A szénbányász lánya. Színes zenés amerikai film. — Kohász: Gyilkosság a t.ajgán. Színes, szinkronizált szovjet bűnügyi film. — Tarján vendéglő: Jöjjön el egy kávéra hozzánk (16). Olasz filmvígjáték. — Balassagyarmati Madách: Bolond pénz. Színes szovjet filmszatíra. MESEMOZI: A molnár, a fia, meg a szamár. — Nagybátonyi Petőfi: A keresztapa III—IV. (16). Színes, szinkronizált USA bűnügyi film. — Pásztói Mátra: Jelegetek a bábuk életéből (’6). Színes NSZK filmdráma. — Rútság: Hatásvadászok (14). Színes magyar film. — Kistcrenyei Petői»' Földrengés Tokióban. Színes iaoán katasztrófa*’) m. — Jobbágyi: A postás mindig kétszer csenget I—TI. 06). Szto^s, szinkronizált USA bűnügyi film. 4 NÖGRÁD - 1983. június 8., szerda