Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)
1983-06-03 / 130. szám
A párbeszéd haszna Az érdeklődés csendje töltötte be a termet, »mikor a szülőfaluja szeretetéről ismert idős ember kért szót. Röviden beszélt, ízesen, szépén — szavai mégis tőrdöfésként hatottak a falugyűlést összehívó községi vezetők számára. A felszólaló okkal és joggal sorolta, hogy a lakosság hány és hány javaslatot, ötletet adott a korábbi tanácskozásokon a gondok orvoslására. Szinte záporoztak a vélemények, a felajánlások, ám ezekre a későbbiekben még csak választ sem kaptak, nemhogy megvalósulni látták volna őket. Az egészséges lokálpatriotizmussal megáldott ember bírálata akkor nagy vitát kavart, mi több: általános elismerést érdemelt ki a faluban, mert — tökéletesen igaza volt! A lakosság és a tanács párbeszédét követően még hetekig beszédtéma volt a dolog: némelyek már-már arról beszéltek, hogy a helybeliek véleményének szóra sem méltatása egyenesen a demokrácia megsértése. Tény, hogy volt valami a dologban. Bár r demokrácia nem azt jelenti, hogy mindig és mindenkinek igaza van. S az sem a demokrácia megsértése, ha valaki a javaslatát, nem látja viszont a gondok megoldásában. Az viszont valóban sértő és elkeserítő, visszahúzódásra késztető, a közügyektől való elfordulást sugalló vezetői magatartás, ha még csak köszönetre, válaszra sem méltatják a jószándékú gondolatot. Akkor üt visz- sza ez az érdektelenség, a merev elzárkózás, amikor valóban és rendkívüli módon szükség lenne a lakosság összefogására, segítségére, önkéntes munkájára. A lakóhelyi és a lakossági párbeszédek haszna, hogy az elmúlt időszakban lezajlott falugyűléseken már csak szórványosan fordult elő ilyeij eset: a tanácsi, a községi vezetés a saját bőrén tapasztalhatta korábban, hogy mennyi kárt okoz az érdektelenség, s mennyi nyereséggel jár a kölcsönös megértésen alapuló tevékenység. Ennek ellenére nem árt hangsúlyozni, hogy a kapcsolattartás egyik legfontosabb pillére: a lakossági felvetésekre adott gyors és hiteles válasz, az úgynevezett „őszinte visszainformálás” még akkor is, ha a javaslatok egyike-másika napjaink gondjai miatt megvalósíthatatlan. Mert az udvarias elutasításra logikus ellenérv is jobb, mint a mély hallgatásba való burkolózás. A lakosságnak adott válasz, s az ehhez csatolt konkrét feladatmeghatározás nem ellenérzéseket szül, hanem — a soksok falugyűlésen való részvétel győzött meg erről — olyan újabb és újabb lelkes híveket szül a közös helyi, ügyeknek, mint az évekkel ezelőtt észérvekkel bíráló idős ember volt. Szilvás István Sor végén állni, mások hátát nézni — lehangoló érzés. Az elsők ritkán gondolnak azzal, hogy talán a mögöttük lévők is iparkodtak, s bár a hátúitoknak a vigasz sem sokat ér, ahelyett inkább fullánkos megjegyzésekben van részük. A Salgótarjáni Kohászati Üzemek huzalmű gyárrészlegében dolgozóknak volt alkalmuk kitapasztalni: mit jelent hátul állni. Éveken át úgy emelgették őket: íme, ők azok. akik a vállalat veszteségét „termelik”. S ez bizony igaz volt: 1981-ben az 1 milliárd 723 millió forint termelési értéken 72 millió forint a gyárrészleg ráfizetése. Nyereséges termékük alig volt, a méregdrágán vásárolt alapanyagokat nem tudták kigazdálkodni. Néhány vashuzalt például olcsóbban kellett adniuk, mint amennyibe maga az anyag került. Nehéz terület KJ Folyamatosan végzik a mocsaras földek lecsapolását és termőterületté alakítását a Széchényi II. Rákóczi Termelőszövetkezet földiéin. Az alagcsövező gép segítségével naponta mintegy 700 méter pvc-csövet tudnak lefektetni a földbe a tsz dolgozói. Felvételünk a ludányhalászi határban készült, ahol Csizmadia Imre vezetett kotrógéppel csapolják le » földet. — R — A Pártélet júniusi számának fontosabb cikkeiről Ä Pórtélét június száma kiemelten foglalkozik a Központi Bizottság áprilisi határozatának végrehajtásával kapcsolatos politikai teendőkkel. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja vezércikkben a part egységének, vezető szerepének, munkastílusának időszerű kérdéseit taglalja. A Központi Bizottság határozatához kapcsolódnak más írások is, többek között: a párt szerepéről a gazdaságban és a gazdaságpolitika megvalósításában; az ideológia és a propagandamunka korszerű értelmezése, a fejlődésben betöltendő ösztönző ereje. A nemzetiségi politikánk elveiről és gyakorlatáról szóló írás jól hasznosítható a nemzetiségi szövetségek kongresszusainak politikai előkészítésében. Több cikkből álló összeállítás a tanulóifjúság politikai-világnézeti nevelésével foglalkozik, olvashatunk a körükben folyó pártépítő munkáról; az iskola, a család, a munkahely együttműködéséről és közös felelősségéről a fiatalok nevelésében; a mozgalmi élet sajátosságairól. És ahol rosszul mennek a dolgok, ott az emberek közérzete — legalábbis változékony. A dróthúzó munkásra műszakba menet nem egyszer rákiabáltak más üzemekből: remélem, ma nem dolgoztak, legalább kisebb lesz a ráfizetés! A termelésirányítók sem válogattak a szavakban, vastagon legorombították egymást. S hulltak a fegyelmik bőségesen... Papanitz Istvánt két esztendeje bízták meg a huzalmű vezetésével. Nehéz területet vett át, volt miben rendet vágni. — A légkör nem volt valami fényes, márpedig ilyen hangulatban nem lehet eredményesen dolgozni — szögezi le a gyárrészlegvezető. — Azzal kellett kezdenem, hogy vezérigazgatói értekezleten kérjem meg kollégáimat: érjék el, hogy a más üzembeliek ne gúnyolják az ittenieket. A gyártmány nyereségessége vagy veszteségessége nem kimondottan dolgozói kategória. A munkásnak az a dolga, hogy tisztességes, becsületes munkával töltse ki a műszakot, s ennek előbb-utóbb beérik a gyümölcse. Hamarabb, mint sokan gondolták volna. A tavalyi vállalati eredménytervben még 60 millió forint ráfizetéssel szerepelt a huzalmű, miután azonban ugrásszerű, ütemes termelésfelfutás indult meg a gyarrészlegben, ezt 28 millió forintra redukálták. Év végén a huzalmű tényleges vesztesége nem érte el a kétmillió, forintot! Felér egy győzelemmel így esett meg aztán, hogy senki sem csodálkozott rajta, Milyen a májusi késő délután? A 21-es főúton gyér a forgalom, kétoldalt haragoszöld a táj, lassan kalászba szökik a vetés. Valahonnét erős akácillatot kap fel a tavaszi szellő, megtölti vele az ember tüdejét, a kellemes bódulattól majd szétreped. Ilyen időben áldás a szabadban hancúrozm, megbújni kiskertek fáinak árnyékában. Aztán a nagy ellentét, a föld alatt. Kipróbáljuk a fejlámpa működőképességét, oldalra kerül a szénmonoxid menekülő készülék. — Gyufa? Cigaretta? — kérdezi a kas kezelője, s választ sem várva megmotoz. Szigorúak a szabályok, mindenekelőtt a bányászok biztonsága a kányási aknaüzemben, amely II. osztályú súlytólégveszélyes bánya. A leszállás előtt Kazinczi András üzemvezető és Poszuk József, a Nógrádi Szénbányák biztonságtechnikai osztályának műszaki-gazdasági tanácsadója megnézte a barométert. — Süllyed — jegyezte meg az üzemvezető. — Ilyenkor mindig nagyobb veszély leselkedik a lentiekre... Belépünk a sötétség birodalmába. A kas gyorsan halad, lenn Kazinczi András értesíti a diszpécserszolgálatot az érkezésről. S elkezdődik a délutáni műszak ellenőrzése. A szakemberek kiváncsiak a biztonságtechnikai •leírások betartására, a munMINDEN RENDBEN! Szemle a kafelételekre, a munkafegyelemre. Hason fekve haladunk a személyszállító szalaggal, a lámpa fénye sejtelmesen im- bolyog a légvágat falán, vi- tustáncot jár a visszafelé haladó szalagon, a görgők monoton hangon teljesítik szolgálatukat. Aztán már gyalog folytatjuk utunkat. Bekukkantunk a fő vízmentesítőhöz ahol nagy teljesítméhyű szivattyúk a zsompokból percenként ezer liter bányavizet küldenek a felszínre. — Itt a vízbetörés veszélye is fennáll — jegyzi meg az üzemvezető, Poszuk József pedig elégetten nyugtázza^ hogy a berendezések üzemképesek, a tartalékok is rendben, mert itt semmit sem szabad a véletlenre bízni. Ha a legapróbb részlet is elkerüli a figyelmet, könnyen tragédiához vezethet Háromszáz méter mélységben szemrevételezzük a vágatokat. Állapotuk általában megfelelő, de néhány helyen apró jelei mutatkoznak az’ elemek harcának. A nagy nyomás miatt egy-két ácsola.t megerősítése szükséges, dehát ez is folyamatos feladat. Néhányat! ott serénykednek, jelenlétükről apró fénypontok Iliid alatt már messziről árulkodnak. Ahol szükséges javítanak, s végzik a biztonsági berendezések karbantartását. — Látom, ez is rendben! — mondja Poszuk József, amikor a légosztály kihúzó vágatában elhelyezett víztartó edényekhez érünk. Megkocogtatja a különleges, törékeny anyagból készült dobozokat, fel vannak-e töltve vízzel. Ugyanis a szénporrobbanás veszélye is fenyegeti a kányási bányászokat, s ha véletlenül előfordulna, a nyomás szétfeszíti a tartályokat és azonnal vízfüggömy állja útját a robbanásnak. Igazi próbájára nem került sor, és ne is kerüljön. Elérünk a XlI/b frontfejtésre. Molnár László II. harmadvezető jelenti a létszámot, a teljesítményt az üzemvezetőnek. Rendkívüli esemény nem történt. Itt bizony már nehezen lehet a derekat kiegyenesíteni. Lehajolva, térden állva, vagy éppen mászva haladhatunk a széntermelés egyik helyszínére. Csillog a szénfal. egy visszamaradt pillér jelent itt még munkát a bányászoknak. — Köröskörül már kitermeltük. Ezt a frontfejtést a múlt hónapban kezdtük el és hamarosan- be is fejezzük. Ezzel a bányának ezt a részét lezárhatjuk — magyarázza Kazinczi András. Nem véletlenül kerestük fel Molnár László II. csapatát. Újdonságot látni náluk, hiszen a biztosítás a Balassagyarmati Fémipari Vállalat által gyártott alumínium hidraulikus bányatámokkal történik. A szerkezetet dicsérik a bányászok: könnyebb a mozgatása a kisebb súlya miatt, gyorsan telepíthetik, s biztonságosabb is a régi Valent-támoknál. — Korszerű biztosítószerkezet — állapítja meg Poszuk József is, aki a bányászoktól érdeklődik a tapasztalatokról. Közben megállapítja, hogy ezen a frontfejtésen sincs gond a légvezetéssel, a termelésnek nincs zavaró tényezője. Mármint biztonságtechnikai szempontból, mert azért egy műszakon keresztül görnyedni az 1,40— 1,60 méter magas — pontosabban alacsony — fronton meglehetősen fárasztó. A ká- nyásiak hozzászoktak a nehéz körülményekhez. Erről már a felszínen beszélgetünk, lábunkban némi fáradtság. Kazinczi András mutatja a falon a térképet, milyen irányban halad előre a bánya, egyelőre az itt dolgozóknak biztos a jövője. Poszuk József elégedett*. Mindent a legnagyobb rendben talált. Miként megszokhatták a nógrádi bányászok .. M. Sz. Gy. jobbat, olcsóbban! miért éppen egy veszteséges gyarrészlegnek ítélték oda az élüzem címet. Mert az a kétmillió forint, aminek ledolgozásához már nem jutott idejük, felért egy győzelemmel. — Mi magunk is erőteljesen szorgalmaztuk a közgazdaságilag és technológiailag indokolt költségek elismertetését, az árarányok helyreállítását — mondja Hopka László műszaki igazgató. — Megindult egy egészséges folyamat, melynek eredményeként versenyképessebbé váltak a huzalműi termékek. Csapatmunka volt ez a javából. A húsz huzalműi szocialista brigád minden apró alkalmat megragadott az anyagspórolásra. Ezt a jelszót is kiadták: csínján az energiával! Üresen ne forogjon gép, akár félóráig sem! Bevezették a forgógépátadást, amivel nemcsak energiát takarítanak meg, hanem a termelékenységet is növelik: az előző évhez képest tavaly 11,4 százalékkal! S nem is olyan nagy boszorkányság ez. hisz Sági Imre dróthúzó jó néhány társával együtt már egy órakor ballag befelé a délutáni műszakra. — Magam is reggelente a fél hatos fújáskor már itt vagyok — teszi hozzá Papanitz István. — Körüljárok az üzemekben, többet ér az akármilyen prédikációnál. Hat óra előtt tíz perccel utcai ruhában állnak az éjszakások, a nappalosok viszont már javában dolgoznak! A tavalyi terv 1,2 millió forintos energ'iatúllépéssel számolt a huzalműben, ehelyett 6,1 millió forintot megtakarítottak. Jókora darabkát faragtak le ezzel is a veszteségből. A munkaerőhiányt mellékfoglalkozási és túlóraszerződések megkötésével orvosolták. A munkások többet kereshetnek, a gyárrészleg pedig több rendelés teljesítésére képes. Egyre többen tanulnak meg kétfelé figyelni: beindítják a szomszédos gépet is, ha az gazdátlan: ha a huzal nem szakad, nem ördöngösség kettőt kezelni. Többét, jobbat, olcsóbban! Lehet ezt egyáltalán? Nem válaszolnak itt erre egyetlen szóval. Megtudom viszont helyette, hogy egyre-másra adták be a műszakiak a költség- csökkentő újításokat: gyorsították az új tűzihorgonyzó áthú?ó sebességét, hét ember helyett kettő kötegeli a rúd- vasat. Bán Lajosék meg azLH hegesztőhuzal gyártását egyszerűsítették. s tették ezáltal lényegesen olcsóbbá. Ez még nem a csúcs Az idei év első negyedében hosszú idő óta először hozott nyerséget a huzalmű: méghozzá a tízmillió forintot is meghaladóan. És sorra teszik gyakorlati valósággá a kigondolt intézkedéseket — a szervezettebb. jobb munkaadagolást, a tőkésexport mindenkori soronkívüliségét. így aztán az sem tűnik elbizakodottságnak, hogy a tervezett 160 millió forintos tőkésexportot túl akarják teljesíteni. Kívülről nézve úgy tűnik; amit a huzalműiek véghezvit- tek — bravúr, ök nem tartják annak. Azt mondják, ez még nem a csúcs, ez még csak az, ami egyébként is benne volt a kollektívában. Művezetők víkendje Két évvel ezelőtt a gyárrészlegvezető egy szabad szombaton összehívta a huzalműi művezetőket. A sportklubban találkoztak. Amolyan víkend- értekezlet volt az, kapott mindenki főtt kolbászt, jutott egy kupica erős is. Azon a szombaton sok vitás kérdést, sok fájó* pontot tisztáztak. A gyárrészlegvezető azt mondta akkor a termelés legfontosabb katonáinak: hagylak titeket dolgozni, de rendet és eredményt várok! Papanitz István, betartotta, amit ígért a művezetők is állták szavukat. Akkor hát lehet többet, ’jobbat. olcsóbban? A huzalmú- ben most azon a véleményen vannak, hogy jó légkört teremteni — azt mindenhol lehet. Ahol pedig ünnepnapokban is részük van az embereknek, ott semmi sem lehetetlen. Szendi Márta l Több a húsa, min! a csontja Feljegyzések szerint az egyiptomiak kedvelt étele, asszonyaik szépítőszere volt a nyúlhús. A test karcsúságát, az arcbőr bársonyos üdeségét a nyúlból készült ételeknek tulajdonították. Természetesnek tűnik hát, hogy ma sokan az étkezési „divat” megújhodásának tekintik a nyúlhús iránti érdeklődést. Valójában másról van szó. A tudomány bebizonyította, hogy a nyúlhús könnyen emészthető, biológiailag értékes, dietikus hatású, kedvező fehérje arányú, közepes- vitamintartalmú étel. A kalóriákban szegény és a fehérjékben gazdag étkezési nyersanyagok után kutató konyha fedezte fel újra a nyu- lat. A nyúlfajok közül is a házinyulat, amely tenyészthe- tőségével, szaporaságával a vadnyúlnál tekintélyesebb húsbázist képviselhet. Emellett a vadnyúl húsa rostos, vörös színű, a házinyúlé finom rostú és csaknem egészen fehér. A háztartásban a csirkehússal tartják egyenértékűnek, mert nagyjából az elkészítési idejük is megegyezik. Hazánkban a házinyúl tömegtenyésztésének alig két évtizedes múltja van. Azelőtt a porták megtűrt állata volt a nyúl, ma értékes haszonállat, amely szép keresetet biztosít a vele foglalkozóknak, és tekintélyes deviza-bevételt az országnak. Ehhez persze több fontos feladatot kellett megoldani: a nagyüzemi állatfajta ki nemesítését, a legjobb etetési módszer, a legmegfelelőbb takarmányösszetétel megállapítását, a kedvező környezeti körülmények megteremtését. A korszerűen tenyésztett házi- nyulak ma már pogácsák, ru- dacsák formájában kapják a táplálékot, a keveréktakarmányt, amelyet lucernából, árpából, kukoricából, földi dióból és sok más nyúlcsemegé- ből, vitaminokból, nyomelemekből. antibiotikumokból állítanak össze a szakemberek. A megoldandó feladatok egyike volt a képen látható korszerű, félautomatikus etető- és itatóberendezéssel ellátott nyúlketrec megtervezés" amelyben könnyen tiszt* tarthatók az értékes húsú állatok. NOGRAD — 1983. június 3., péntek a
