Nógrád. 1983. június (39. évfolyam. 128-153. szám)

1983-06-23 / 147. szám

Játék közben a kishartyáni óvodában. B. A. Polner Zoltán újabb gyűjtése Polner Zoltán, a Szegeden élő neves költő éppen, két év­tizede, ferencszállási tanár­ként 1963-ban került a népi hiedelemvilág vonzásába. Csöngrád megye az ország legtanyásabb megyéi közé tar­tozik, így sajátos gyűjtési le­hetőséget kínál. Ez a lehető­ség mar a harmincas évek­ben nyilvánvaló volt, amikor a szegedi fiatalok művészeti kollégiumának tagjai népraj­zi gyűjtőmunkát kezdemé­nyeztek, köztük Ortutay Gyula és mások. A neves folkloris­ták, gyűjtők sora rendkívül hosszú. Polner Zoltán nem tartozik hivatásszerűen a nép­rajztudomány művelői közé, immár húszéves ilyen irányú munkássága mégis eredmé­nyes és mindenképpen sajá­tos. Sajátossága elsősorban ab­ban áll, hogy a költő szemé­vel nézi a világot, költőként végzi ezt a munkáját is. E te­vékenység egyébként költésze­tét is régóta megtermékenyí­tette. Annak idején, 1974-ben szó- és mondatöredékekből íródott verseiből az Űj Írás jelentetett meg egy csokorra- valót, több babonaversét ze- mésitette meg Balázs Árpád. S azóta már önálló kötetében is érezni e tevékenység ha­talmas ihletését. Többek kö­zött, Bálint Sájidor és Erdélyi Zsuzsanna munkássága jelen­tett számára erős ösztönzést. Tőlük szakmai segítséget is kapott. Azóta mind felelőseb­ben foglalkozik a gyűjtéssel, hiedelmeket. ráolvasókat, archaikus népi imádságokat. Krisztus-legendákat stb. gyűjt és ad közre. Mindezek a Sze­ged környéki nép változatos szellemi kultúrájának szerves részét jelentik, s megmenté­süket tekintve az utolsó órák­ban vagyunk, hiszen e hiedel­mek, imádságok, legendák is­merői lassan eltűnnek a földi térről. Erdélyi Zsuzsanna: He­gyet hágék, lőtőt lépék című archaikus népi imádsággyűj­teményének előszavaként je­gyezte meg Ortutay Gyula: „Vajon kell-e a marxista igé­nyű kutatásnak egy nyilván elmúló műfaj költészeti anya­gának gyűjtésével, értelmezé­sével foglalkoznia? Nem is az­zal válaszolnék, amivel a köl­tők feleltek már s felelnének: költészeti szépségük önmagá­ban indokolja összegyűjtésü­ket. Gondolom, az elmúlt magyar és európai évszázado­kat is jobban megértjük, ha ezeket a könyörgéseket, imá­kat olvassuk.... ezek az imák és könyörgések rávilágítanak, és egyértelműen világítanak rá a feudalizmus porában élt parasztság szellemi' stílusára, társadalmi kiszolgáltatottságá­ra, lehetőségéinek korlátúira.” Ugyanezt mondhatjuk a ráol­vasásokra. a legendaballadák­ra. köszöntőkre, Krisztus-le­gendákra stb. is. Polner Zoltán Eöld szülte fáját címmel adta közre első gazdag gyűjteményét a Sze­ged környéki ráolvasásokból és népi imádságokból (Szeged, 1978). E publikációk azóta folytatódtak. A Somogyi könyvtár támogatta e mun­kát. Most könyvészetiles is rendkívül szép kiadványként jelent meg a költő Mikor az Űr Jézus a földön járt című gyűjteménye Békéscsabán, a megyei könyvtár kiadásában. Ez huszonöt Krisztus-legen­dát tartalmaz, s szintén a nép- költészet foirrásvidékéröl ad hírt. Tömör, költői szépségű példabeszédek ezek a kis tör­ténetek, telve mesés elemek­kel, amikor az Űr álruhában járt-kelt a földön, s találko­zott két tanya között az em­berekkel. Miről szólnak ezek a törté­netek? Maga a költő írja: „Csongréd megyei gyűjtésem során az is kitűnt, hogy eze­ket a rövid történeteket pél- daadó. tanító szándékkal me­sélik az öregek. Így tanulták ők is valamikor a szüleiktől. A legendává magasztosult el­beszélések gazdag erkölcsi ítéletei a jóságra, az igazság­ra, a békességre intették egy­kor a fogékony lelkeket, és ezt teszik ma is.’' UgyanaK- kor. a történetek a népi ész­járásról. ízes stílusról, találé­konyságról. humorról is val­lanak. miközben az emberek tanítják egymást. Helyenként kitűnnek balladai szépségük­kel. (Békéscsaba, 1983.) Tóth Elemér Karmesterek a diósgyőri várban Három egymást követő hétfőn — július 4- én, 11-én és 18-án — a IV. budapesti kar­mesterverseny egy-egy győztese vezényli a miskolci szimfonikusok vzenekarát a diósgyő­ri várban megtartandó koncerteken. Július 4-én Robert Houlihan ír karmester vezényletével Berlioz-, Beethoven-, és Csaj­kovszkij-. júius 11-én Oliver Dohnányi cseh­szlovák karmester vezényletével Dvorák-, Smetana- és Kodály-, július 18-án pedig And­reas Weiss NSZK-bei karmester vezényletével Beethoven-. Dvorák- és Carl M. Weber-mű- veket tolmácsolnak a miskolci szimfonikusok. Rózsaolai Bulgáriában az utóbbi időben igen jó ered­ményeket értek el a gyógyászatban a rózsa­olajjal és rózsavízzel. Rózsaolajjal gyógyítot­tak epebetegségeket, rózsavízzel pedig a fog- húpgyulladást, valamint a fogak és a foghús ólommérgezését gyógyították sikeresen. Bőr­ekcémák kezelésében kitűnő eredményeket ér­tek el olyan kenőcsökkel, amelyek előállításá­hoz rózsavizet, rózsaviaszt és a rózsaolaj-készí­tés egyéb melléktermékeit használták föl. Egy arckrém, amely a bolgár rózsa származékait tartalmazza, kitűnően bevált a szőrtüszőgyul- ladás és az allergiás arckiütések gyógyítá­sában. Egy évad margójára Az 1982/83-as hangversenyévad zárásához készülő­dött a hat éve működő nagybátonyi kamarazenekar. Il­lő, hogy számba vegyük terveink megvalósítását, meg­próbáljuk sommázni, mit sikerült teljesíteni ebben az évben. A zenekar szervezeti és szakmai felépítése felnőttek­hez szóló, mégsem véletlen, hogy évadunk ideje azonos az iskolák tanítási idejével. Gya­korlati részét megmagyaráz­za. hogy tagjai mind aktív pedagógusok, de a művészet­politikai célkitűzések is ezt az időbeosztást diktálják. Ugyanis a komoly zene közön­ségét csak gyermekkorban le­het úgy megalapozni, hogy az egy életre szóló igénnyé lép­jen elő egy ember tudatá­ban. Természetesen nem csak gyermekeknek rendez­zük koncertjeinket, de az a tapasztalat, hogy rajtuk ke­resztül hamarabb eljutunk a felnőttekhez. Egy ilyen együttes megyei rendeltetése sok-sok évre kell hogy szóljon. Az a törekvés hívta életre, hogy a kamara­zene-irodalom országosan is reneszánszát élő terjesztésé­ben úgymond „saját anyag­ból” részt tudjunk vállalni. Mivel ennek hagyománya nincsen, létének feltételeit is nekünk kell megteremteni. Ez azt jelenti, hogy fel kell mérni mindazokat a lehető­ségeket, amelyek pódiumot biztosítanak az együttesnek, valamint megyeszerte igényt Kell kelteni arra, hogy igen­is vannak ilyen lehetőségek! Ez a kérdés viszont teljesen Kimeríti egy jó impresszárió feladatkörét. Ami természetesen nincs. Egyelőre ott tartunk (és ez Komoly eredmény), hogy a inagybátonyi Bányász Műve­lődési Ház dotálja az együt­test anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ami hiányzik és amit szeretnénk, az nem je­lenlegi probléma és nem is hálátlanság hanem a jövő^ le­hetősége. Ügy érezzük, hogy többet. is tudnánk tenni me­gyénk kulturális életében, de nem tudjuk pontosan, hogy hogyan? Még nem ismernek minket annyira (kevés pozi­tív példától eltekintve), hogy nyilvánvaló lenne esetenként a szerepeltetésünk, így a hat év alatt összegyűlt igén szép számú repertoár nagy része csak egyszer hangzik el, ami figyelembe véve a ráfordított szakmai és anyagi áldozatot, igen kevéssé kifizetődő do­log. Például, egyik tavaszi hangversenyünk közös volt a salgótarjáni zenei általános iskola kórusával, akiknek közreműködésével Pergolesi Stabat Materét sikerült megszó­laltatni. A hangverseny bizo­nyította, hogy a zenekaron kívül olyan gyermekkar is működik megyénkben, amely kellően felkészült ilyen mű bemutatására, hibátlan és stí­lusos megszólaltatására. Tud­ni kell, hogy ilyen művet nem lehet t mégoly sok plusz­óra beiktatásával sem előz­mények nélkül betanulni, eh­hez évek következtés mun­kája kell, ami meghozhatja ezt az eredményt. Tehát ad­va van zenekar, kórus, szó­lista, létrejött és sokaknak szép élményt nyújtott egy „Húsvéti hangverseny”. De csak egy! Nem hiszem, hogy a megye más területén nem hallgatnák meg szívesen. Csak tudatosítani kellene valami­lyen módon, hogy a saját ér­tékeinket is meg kellene be­csülni. Talán még bensősé­gesebb volt az a majdnem évadnyitóként elhangzó kon­cert, amit a bükkszéki bá­nyászüdülő novemberi ven­dégeinek vittünk. Borongós őszi szombat este, fürödni nem lehet mindig, a túrák­nak is vége egyszer, minden vendég programot keresve bolyongott az üdülőben. Ilyen hangulatnál érkeztünk oda, a „Múlt század táncmuzsiká­ját” bemutató repertoárral. Olyan vastapsot, olyan hálá­san csillogó szemeket még soha nem láttam. (Azelőtt sem voltunk, azóta sem). Tu­dom, hogy minden probléma, így a művészeteké is vissza­vezethető a gazdasági lehető­ségekhez, de szeretném hin­ni, hogy nem az itt felsorolt kulturális kínálat a legkevés­bé nívós programlehetőség bármely megyei intézmény rendezvényei között. Ezután hagyományaink sze­rint a „Karácsonyi koncert” következett a nagybátonyi Petőfi Kultúrotthonban, majd a sagótarjáni Bányász Műve­lődési Házban. Az előbbi koncert szólistája Várayné Szüts Katalin volt, a salgó­tarjáni Geiger György trom­bitaművész, akinek neve mél­tán vonzott szép közönséget. Érdemesnek tartotta arra a zenekart, hogy játsszon velünk, koncert utáni köszönő-elisme- rő szavai egyik legrangosabb emlékei együttesünknek. Sajnos, van azonban egy jellegzetesség megyénkben, ami szintén nem segíti ezt az ügyet. Nevezetesen az, hogy nincs hangversenykritika. Né­hány óvatos emlékeztetőn kí­vül valódi gondolatokat még nem ébresztettünk senki­ben. Hogy ez nem egészen a mi hibánk, arra egy példa: Az elmúlt évben olvastam, majd egyoldalas dicséretet egy Pergolesi Úrhatnám szol­gáló előadásról. Amatőr ze­nekar volt, de nem helybeli, tehát észrevették. Mi ugyan­ezt a művet háromszor ad­tuk elő telt házzal (jóllehet a közönségszervezés is minden zenekari tag személyes fel­adata) a Magyar Rádió kóru­sából vendégszereplő szólistá­val, de az említett cikk szer­zője nemigen volt jelen. Pe­dig nem lett volna haszon­talan dolog az összehasonlí­tás! Szakmailag pedig az a tudat, hogy npm csak alkal­manként érdeklődnek a mun­kánk iránt, hanem rendsze­resen, minőségi igényeket támasztva figyelnek minket, nagyon sokat lendítene mun­kánkban. Hat éve, hogy rend­szeresen tartjuk őszi, kará­csonyi, húsvéti, májusi hang­versenyeinket és még mindig ott tartunk, hogy saját ma­gunkat kell propagálni. Ez nem kesergés, hanem azt próbá­lom egyeztetni, ha van olyan 16 ember, aki főfoglalkozá­sán kívül a szabad idejével ilyen módon járulhat hozzá a megye kulturális életéhez, azt egy kicsit jobban figye­lemmel kellene kísérni. Már rég megdőlt az az elmélet, hogy a jó bornak nem kell cégér. De mennyire, hogy kell, hiszen a minőség fejlődését nagyon nagy részben megha­tározza a felé irányuló igény jelenléte. Ügy érzem, az együt­tes sokkal nagyobb megter­helést is elbírna, ha kellő ösztönzőkkel párosulna és ez azon ritka esetek egyike, ami­kor pusztán erkölcsiekről van szó. Mivel ezt a cikket is ze­nekari tag írja, szakmai kri­tika, vagy személyekre uta­ló véleménynyilvánítás nem lenne etikus. Így csak fel­sorolom a zenekar állandó tagjait, akik a hatodik éva­dot zárják „vitás-békés” együttmuzsikálással és nagy reményekkel a jövőt illető­en: Torják Vilmos koncert­mester, első hegedű: Ángyán Károly, Oraveczné Orsó Er­zsébet, Becze Lajospé, máso­dik hegedű: Sándor László, Csekei Lászlóné, Vargáné Varjú Erzsébet, Kositzky László, brácsa: Venterné Sze- berényi Ilona, Fodor Sándor, cselló: Farkas Erzsébet, Lász­lóné Gazsi . Éva, gordon: Für- jészné Simon Zsuzsanna, Vá- lyi Nagy Tamás. Becze Lajosné Csiszolás neutronsugárral Az optikai lencsék csiszo­lása rendkívül fáradságos kézi megmunkálást igényel. A gyújtótávolság tökéletes pontossággal még így sem állítható be. Egy francia atomkutató új eljárást dolgozott ki az optikai lencsék előállítására. Kézi csiszolás helyett neut­ronsugárral alakítják a len­cséket a megfelelő tulajdon- ságúakra. A neutronsugár ugyanis megváltoztatja az üveg fénytörő tulajdonsága­it. Megfelelően adagolt be­sugárzással pontosan betud­ják állítani a kívánt fókusz- távolságot. A neutronsugár­ral besugárzott részek kissé sötétebbé válnak, de ultra­ibolya fénnyel megvilágítva ismét visszanyerik eredeti színüket. A lencsének azo­kat a részeit, amelyeket vál­tozatlanul kívánnak hagyni, kadmiummal letakarják. Nemzeti emlék A Manhattan előtt fekvő Ellis Islandet új New York-i turistalátványosságként és nemzeti emllékhelyként kí­vánják helyreállítani. 1954-ig az Egyesült Államokba be­vándorlók közül a legtöbbnek ez volt az érkezési pontja. Egy bizottság terveket dolgoz ki az Újvilág félig romos be­járatának helyreállítására. Mindenekelőtt helyreállításra szorul a nagy érkezési csar­nok, amelyen keresztül több mint 10 millió európait en­gedtek be az országba, a há­lótermek a csomagmegőrző­vel és a kórház a rakpart kö­zelében. KOSSUTH RADIO: s.2>: Zenekari muzsika ».44: Brummadzas. a zenebohőc 10.05: Ballagó tdrt 10.25: Hogyan került Kalimpdsz a holdra? 10.3«: A? Állami Népi Együttes felvételeiből 1125: logi arcképcsarnok 11.40: Tom Jones 21 (befejező) rész 12.45: Kardos László: Harminchárom arc 12.55: Indulók, táncok 13.15: Remekírók — remekművek 14.00: Edwin Fischer két zongoraversenyt Játszik 15.05: Szíriusz és Corinta 15.35: Daloló, muzsikáló tájak 16.0S: Délutáni Rádlószlnház 17.05: Külpolitikai könyvespolc 17.20: Magyar művészek operafelvételeiből 17.56: Bartók—Kodály: öt dal Op. 15. 19.30: Közvetítés az ödry Színpadról 20.48: Zenekari muzsika 21.40: Adottságok, lehetőségek a Balatonfelvidéki Erdö- és Fa feldolgozó Gazdaságban 22.3lt: Angol madrigálok 22.50: Ecy igazgató névlegyr 23.10: Késő esti zongoramuzsika 010: Toronyzene 4 NŰCRÁD — 1983. június 23., csütörtök PETŐFI RADIO: 8.05: Munkásdal-feldolgozások 8.35: Napközben íu.ou: Zenedélelőtt 12.35: Mezők, falvak éneke 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót 13.20: Éneklő ifjúság 13.38: Részletek Bartók Zathureczk y-sorozatából 14.00: Válogatott perceink 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Segíthetünk* 18.35: Svéd Sándor operett­as daljátékfelvételeiből 19.10: Nótacsokor 11.55; Slágerlista 20.15: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót 20.35: A 04 05 07 jelenti 21.10; Meggyűrűztek A Rádi(f Kabarészínházának k ii i :>n kiadása 22.20: A Broadway-n bemutatott ' zenés játékokból 23.20: Most érkezett MISKOLCI STCDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. — 17.05; A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi ké­peslap. Szerkesztő: Antal Magda (A tartalomból: Ismeri-e? Kör­kép észak-magyarországi tavak­ról, folyókról, üdülőhelyekről). — Ili.00: Észak-magyarországi 'vkró- nika. — 18.25-—18.30: Lap- és mű­sorelőzetes MAGYAR TELEVÍZIÓ: 15.40: Hírek 15.45: Pedagógusok fóruma. (Ism.) 16.20: Állatkölykök. NSZK rö­vidfilmsorozat. (ism.) 16.30: Életet az éveknek. 17.00: Képújság. 17.05: Tízen Túliak Társasága. 17.45: Reklám 17.50: Telesport. 18.15: Az Országházból jelentjük... 18.55: Reklám 19.10: révétorna 19.13? Esti mpse T’V-hM’HCiÓ 20.00: Családi kör. 20.50: Népzene zenekarra. 21.05: Hírháttér. 21.55 • A hét műtárgya. 22.00: Amire a világ táncolt. 3. rész. 22.50: Tv-hlradő 3. 2. MŰSOR: 15.30: Veszprémi tévétalólkozó. II. József császár. 16.45: Amire a világ táncolt. 2. rész. -(ism.) 17.50: Kassák Lajos: Az út vé­ge. Tévéfilm (ism.) 19.00: Sohase mondd. .. Stollár Miki. Hernádi Judit mű­sora. (ism.) 19.30: Máriássy Judit: Nagy An­na Kis Anna. Tévéfilm. (ism.) 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Reklám. 21.15: Wallenstein. NSZK tévé­filmsorozat. 4/3. rész: Út­vesztőben. 22.45: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 18.30: A Jezerka stúdió műsora. 19.10: Esti mese 19.30: rv-hlradó * 20.00: L. Pavlova: Molnárrét. Tv-játék. 20.35: Békestúdió 21.20: Gazdaságpolitikai maga­zin. 22.00: Ez történt 24 óra alatt. 22.15: Az élet nevében. * 22.55: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Jan Kosira: Ave Éva. A költői mü tévéváltozata. (ism.) 20.30: A zempléni népművészet 21.30: Időszerű események. 22.00: A bohóc. MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.; Fél 4-től: Szegény Dzsoni és Árnika. Lázár Ervin meséje alapján ké­szült színes magyar film. Három­negyed 6 és 8-tól: Végállomás. (13) Színes, szinkronizált NSZK- bell film, — Balassagyarmati Ma­dách. Háromnegyed 6 és 8-tól: Hét merész kaszkadőr. Színes amerikai kalandfllm. __ Széché­nyi Rákóczi: Éjszakai boszorká­nyok. Színes ’szovjet háborús kn- landfilm. - liisterenyei Petőfi; Meztelenek és bolondok. (14) Szí­nes, szinkronizált amerikai film- vígjáték. — Nagylóc: A hét mes­terlövész. Színes USA western. — Jobbágyi: A banda fogságá­ban. Színes szovjet kalandfilm.

Next

/
Thumbnails
Contents