Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-10 / 109. szám
Díjmentes guminyomás-ellenőrzést végeznek Salgótarjánban az ÄFOR Csokonai úti töltőállomásán. A friss szolgáltatás m«Uett a dolgozók készséges kenéstechnikai szaktanács- adással látják el az autósokat, s járműápolási cikkek is bőségese« állnak rendelkezésre. Tanácskozás Salgótarjánban az egységes országos térképrendszer kialakításáról Megyénkben több mini kétszázezer ingatlan, és százhatvanezer ingatlantulajdonos vari. Az ingatlan-nyilvántartás íelrektetéséinek alapját (földterület, művelési ágak stb.) a településekről és a külterületekről készített földmérési alapitérképek képezik. A földek felmérését a múlt században egész megyénkre vonatkozóan elvégezték 1856- tól kezdődően. Feladata az akkori adózási rendszer kiszolgálása, a birtokhatárok térképi rögzítése volt. Ezek a térképek évtizedeken keresztül betöltötték hivatásukat, de mint az élet minden területén, itt is újabb igények merültek fel. Kataszteri terkép- jeiiegüknél fogva továbbra is kielégítették a földek adózásával kapcsolatos igényeket, de már Itérképi alapot kellett szolgáltatniuk a műszaki tervezéshez, és biztosítani kellett felhasználhatóságukat: a mezőgazdaság, az államigazgatás, az ipar, a vízrendezés és még számos más szakágazat számára is. A megyénkben élő idősebb föidtulajdo-, nosok még jól emlékeznek rá,' hogy ezeknek a felméréseknek mértékegysége a bécsi öl, 1 erületegysége a négyszögöl, illetve a kataszteri hold volt. Az újabb igényeket csak korszerűbb és pontosabb térképek készítésével lehetett kielégíteni már a század elején is. A felszabadulás utáni nagy társadalmi-gazdasági változás jelentős feladatokkal bízta meg-az állami földmérés szervezetét: megteremteni az ország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez szükséges földmérési alapokat: az alaptérképeket, és az ahhoz fűződő nyilvántartási adatrendszert. Ezek létrehozásának alapjait részben a meglevő régi alaptérképek képezték, részben térképfelújitásokkal, új felmérésekkel pótolva tettünk eleget az elvárásoknak. Az előzőekben leírt rövid történeti áttekintés is bizonyítja, hogy az országban, így megyénkben is a térképek műszaki jellemzői nagyon eltérőek voltak (különböző veiüle- ten, különböző méretarányban készültek), a készítésükre előírt követelményekben sem biztosították egységesen a népgazdaság és az állampolgárok számára szükséges földmérési és földügyi adatokat. Kormányrendelet született arról, hogy az országban folyamatosain létre kell hozni az egységes alapponté álózato- kat (vízszintes és magassági értelemben), valamint az egységes térképrendszert. A földmérési tevékenység sohasem öncélú, alapvető feladata, hogy műszaki, nyilvántartási és föidbirtokpolitikai célokat kiszolgáljon. Ha rövid számvetést készítünk a jelenlegi helyzetről, akkor elmondhatjuk, hogy az új rendszerű térkép — az egységes országos térképrendszer — a megye összes belterületéinek 8 százalékán készült el és folyamatban van további 26 százalékán, melynek befejezése 1985-re várható. A külterületi alaptérkép-készítés az összes terület: 4 százalékán készült el, és további 20 százaléka készül el 1985. végére. Ezek a térképek tartalmukban, pontosságukban, kivitelezésükben már minden olyan igényt kielégítenek, melyet egyáltalán elvárhatunk térképeinktől. Mit várhatunk el ettől a térképtől? Ki kell elégíteni a műszaki tervezés igényeit, alaoul kell szolgálnia a közművek nyilvántartásához, a nagyüzemi mezőgazdasági tervezéshez, a földvédelmi feladatok ellátásához, az ingatlan-nyilvántartás továbbvezetéséhez, a lakásépítési program végrehajtásához, az államigazgatási feladatok ellátásához és még sok más igény kiszolgálásához. A megyében élő földtulajdonosok és minden felhasználó, aki valamilyen formában kapcsolatba kerül a íöldmé- í'ési alaptérképekkel (pl. építkezés, vagy tulajdonszerzés során stb.) joggal várja el tőlünk, hogy térképeink a valóságos helyzetet ábrázolják a jogi viszonyokkal összhangban. Ezt az ingatlan-nyilvántartás adataiból ismerhetik meg. Ennek megvalósításához azonban kevés az évről évre elkészülő új térkép, ehhez még az kell, hogy az ingatlan-nyilvántartástól való bármilyen, eltérést, a térképi állapothoz képest bekövetkezett változást a tulajdonosok a járási (és városi) földhivatalainknál bejelentsék. A mostani tanácskozás minden résztvevője azzal a szándékkal jött el, hogy minden lehetőséget feltárjon, mozgósítson, hogy az új egységes országos térképrendszer adatait ne csak a szakemberek hasznosíthassák mindennapi munkájuk során, hanem ez legyein mindnyájunk megbízható, közmegelégedésére szolgáló alaptérkép-rendszere. Éppen ezért szükséges, hogy ne csupán a szakemberek, de minden állampolgár érezze kötelességének a változások azonnali jelentését, hiszen ez a korábbi kuszaságban valódi rendet teremthet. Barlos István. a Nógrád megyei Földhivatal földmérési osztályvezetője AZ ÁPRILISI HATÁROZAT UTÁN Városi, járási a városi és járási párt- n©f©KPen bizottságok üléseiben értékelik az MSZMP XII. kongresszusa óta végzett munkájukat és a Központi Bizottság áprilisi határozata szellemében meghatározzák a további feladataikat. Igen nagy jelentőségűek ezek a testületi ülések. Nagyban járul ugyanis hozzá a XII. kongresszuson kitűzött feladatok eredményes megvalósításához, hogy az irányító szerepet betöltő és nagy önállóságú -városi, járási pártbizottságok érdemben miként elemzik munkájukat, a pártbizottsági tagok aktív részvételével. Ez azért is fontos, mert már az eddigiekben is határozottabban érvényesült a választott testületi tagok egyenjogúsága, erősödött személyes felelősségük mind a határozatok előkészítésében, mind a döntéshozatalban és a végrehajtás szakaszaiban. Elősegítette ezt a korábbi tervszerű és tudatos kiválasztás, a káderképzés, az iskoláztatás, amely jól szolgálta a pártbizottsági tagok általános és politikai műveltségének gyarapodását, A szocialista társadalom sikeres építésének alapvető feltétele, hogy érvényesüljön a párt vezető szerepe. Társadalmunk fejlődésében ezért döntő jelentőségű a marxizmus— leninizmus elveire épülő politika. Ez dialektikus kapcsolatban van a munkastílussal, amely belőle következik és azt szolgálja. Az MSZMP politikája — amint a Központi Bizottság legutóbbi ülésén is kirajzolódott — kiegyensúlyozott, torzulásoktól mentes, eredményesen vezeti a fejlett szocialista társadalom építését. A munkásosztály és a társadalom széles rétegeinek érdekeit kifejező politika alapján alakulhat ki a lenini munkastílus. A jó politika azonban a helyes munkamódszernek csak a lehetőségét teremti meg, a megvalósításhoz céltudatos munka szükséges. Annál is inkább, mert a munkastílus visszahat a ■ politikára. A helytelen módszerek eltorzíthatják a párt helyes vonalát, akadályozhatják hatékony érvényesülését. A most zajló pártbizottsági üléseken érdemes hasznosítani a feladatok meghatározásánál a munkastílus eddigi tapasztalatait, amelyeket a városi, a járási pártbizottságok már korábban is több helyen megtárgyaltak. Megfelelő szelekcióval biztosítható például, hogy a testület elé csak politikai megítélést és állásfoglalást igénylő lényeges témák kerüljenek. Ugyanakkor a gazdasági kérdések mellett nagyobb figyelmet érdemes fordítani az időszerű belpolitikai, ideológiai, a párt belső életével összefüggő kérdésekre. Több pártbizottság ülésén felmerült, hogy a testületi viták legyenek hatá- rozottabbak, alaposabbak, de ehhez az előterjesztések tartalmazzanak 'több nyitott kérdést, adjanak alternatív lehetőséget a döntéshozatalhoz. Ezt a célt szolgálhatná, ha a szóbeli kiegészítés bemutatná, hogy az előterjesztés előkészítésekor milyen vitatott kérdések szerepeltek és milyen eltérő nézetek adódtak. Figyelembe érdemes venni azt is, hogy az előterjesztések, a határozati javaslatok készítői a függetlenített apparátus mellett a munkabizottságok, a pártbizottság tagjaiból álló aktívacsoportok. Így ők cselekvő részeseik az előkészítésnek. Ugyanakkor a többség csak a kézhez kapott írásos anyagokra, illetve a szóbeli előterjesztésekre és koráb-*1 tanácskozások bi, vagy helyi tapasztalataira támaszkodhat. A fiatalabb pártbizottsági tagok között az is előfordul, hogy a tárgyalt napirendekkel kapcsolatos központi állásfoglalást, illetve a járási testület korábbi határozatát nem ismerik kellően, ezért az akadálya lehet a helyes megítélésnek, megalapozott véleménynek. A pártbizottsági tagok felelősségtudata általában magas szinten mutatkozik meg' a közös döntések kialakításában. Erre utal egyebek között az az igényük, hogy jobban aktivizálódni kívánnak egy-egy területen lefolytatandó brigádvizsgálatban és több konkrét személyes megbízatást várnak a párt- határozatok végrehajtásában. Egyben önkritikusan, önmagukkal szemben támasztott követelményként szóltak több helyen arról, hogy saját területükön megfelelőbben és konkrétabban kell segíteniük a párthatározatok végrehajtását. A munkastílus javításához tartozik az a tapasztalat is, hogy egyes pártbizottságok ülésein a döntések előkészítésére nagy erőket vannak be, de a határozat meghozatala után már kevesebb figyelem irányul végrehajtására. Márpedig ez a legfontosabb. Éppen ezért a mostani ülések után, az elfogadott határozatok birtokában minden korábbinál többet kell törődni azzal, hogy a párttagsággal beható eszmecsere folyék a Központi Bizottság áprilisi határozatának minél elmélyültebb megismertetésére. A párttagságot érvekkel lehet meggyőzni • az egységes értelemzés és cselekvés érdekében. Az elfogadásra kerülő határozatok jó alapot adhatnak az irányító munka továbbfejlesztésére. Minőségileg is további javításra vár a testületek kollektív tevékenységeimért e* kedvezően érezteti hatását a pártdemokrácia kiterjesztésében és a párttagság mozgósításában. Indokolt tovább lépni a politikai munka társadalmasításában is. Minél több aktivistát, párttagot vonnak be a határozat gyakorlati végrehajtásába, annál eredményesebben növelhető' a párt tömegbefolyása és formálható a közhangulat. Az érdemibb kollektív munka igényli, hogy a választott testületek tagjai a jövőben még több tapasztalatot, információt szerezzenek a városuk, a járásuk életének különféle területeiről, eseményeiről. Ebben sokat segíthet, ha a pártbizottságok tagjai gyakrabban és rendszeresebben kapnak megbízást a testület képviseletével az irányított pártszervek rendezvényein, mindenekelőtt a taggyűlésein. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy ezek a pártbizottsági tagok is legyenek még öntevékenyebbek, jobban éljenek jogaikkal és következetesebben teljesítsék kötelességeiket. Vállaljanak nagyobb részt a politika hirdetésében és végrehajtásában, legyenek érzékenyebbek a külöböző nézetekre, jelenségekre. a testületi vitákban törekedjenek az ösz- szefüggések, a konkrét tennivalók és a végrehajtás feltételeinek alaposabb elemzésére. A _ ' .1 Központi Bizottságának ápri- lis 12—13-i ülésének határozata kitűnő lehetőséget kínál ahhoz, hogy » városi, a járási pártbizottságok üléseiken mélyrehatóan elemezzék eddigi munkájukat és határozataikban konkrétan megjelöljék saját testületük, valamint az általuk irányított pártszervek, alapszervezetek további tennivalóit a XII. kongresszus határozatainak még eredményesebb megvalósítására. Dr. Arató András KCST-robetek A KGST-lagországok műszaki fejlesztésének egyik fő iránya a termelés bővítése az ipari robotok alkalmazása révén. A tervek szerint a KGST- országokban az évtized végéig 200 ezer ipari robot alkalmazásával számolnak. A Szovjetunióban csak az idén 7,7 ezer automata manipulátor gyártását tervezik. Az NDK- ban, ahol 1979 végén állították üzembe az első robotot a fémfeldolgozó iparban, az év elején már 100 általános és 350 speciális robot ténykedett az acélöntödékben. A KGST-tagországokban jelenleg 58-féle ipari robot — mindenekelőtt a második generációjú robotok — termelésbe való tömeges bevezetésén dolgoznak. M egyek a hegygerincen lefelé — az elébb még favágókkal beszélgettem a bérei erdőben —, amikor rám szól valaki: — Ugyan, pihenjen már meg egy cseppet! Barnára sült arcú, kék munkaruhás férfi nyújtózik látható kényelemben a friss tavaszi zöldben, kezében átlátszó műanyag zacskóban frissen szedett tavaszi gomba, úgy fél- kilónyi. Hallgatok rá, mellé telepszem. — Szép errefelé, ugye? — kérdi a kézszorítás után. — Az! — mondom, hiszen tagadni sem lehetne a somoskői határ tavaszi gyönyörűsé- gét. Bemutatkozunk, sokáig nem szólunk egymáshoz, csak nézelődünk. Cigarettával kínál aztán, s a fenyők és a mezei virágok illata helyet a Kossuth füstjével telik meg tüdőnk. — Először jár erre? — Igen. — No, én meg sok ezredszer. Látja ott lent a völgyben a vasútállomást? Hát ott lakom, ott dolgozom már huszonhatodik éve. Gyakorta „kimenekülök” ide. a hegybe a zd) meg a dízelmozdonyok bűze elől. már persze akkor. MUNKÁSARCOK Feltették a vonatra és, amikor a szolgálat megengedi. Jó itt eltölteni feszültség nélkül egy-két órát. A barnára sült arcú férfi gondosan elnyomja a cigarettavéget, engem is erre figyelmeztet és beleszagol a gombászacskóba. — Micsoda ennivaló lesz ebből! Ráütök két-három tojást, mellé krumplit főzök, körítésnek meg fejes saláta lesz. Isteni étek! — Az! — ismerem el, s már a zamatos beszédtől is kicsordul a nyálam. — Tudja, Jászapátiban, ahonnan elszármaztam, se hegy, se nagy erdő nem volt. Csak dombocskák, ligetek, mezővédő erdősávok, meg ilyen gyengécske gombák. De se vargánya, se csirkegomba, se kékhátú. — De nem ezért ragadt meg itt, a hegyek között? — Nem. Nagyobb oka volt annak. A negyvenhárom éves Ivanics Sándor, akivel beszélgetünk, nagyon szegény családból származott. Öten voltak testvérek, s megélni ott, akkor, nagyon-nagyon nehéznek bizonyult. — Fogott hát az édesanyám, s vitt, tizenöt éves koromban a vasútra. Sajnos, azon a környéken nem adódott munka- alkalom, a főnök Salgótarjánt tanácsolta, mondta, ott biztos felvesznek. Adtak szabadjegyet, édesanyám feltarisznyá- zott, fogtam a kis putyerkám és felültem a vonatra. Meg sem álltam Salgótarján-külső- ig. No, ott akkor jókor érkeztem, mert volt egy ifjúsági rohambrigád a pályafenntartásnál, akikhez bekerültem. Dolgoztunk keményen, tizenöt, tizenhat, tizenhét esztendős fejjel. Hiszen, ha ismeri, tudja; a krampácsolás, a nagy csákányok emelgetése; meg a többi, a meglett férfiakból is kiveszi az erőt De hát szívós fajtából való vagyok, láthatja, szikár, vékony, de kitartásban felveszem a versenyt bárkivel. Két évet húztam le külsőn, aztán kerültem ide, Somoskőújfaluba. Itt is pályamunkás voltam tíz kemény éven át, s csak aztán kerültem át a forgalomhoz. Vonatkísérő voltam elébb, s csak aztán lettem tolatásvezető. Most is ezt csinálom. — Sosem kívánkozott el innen? — Nem. Meg sem fordult az eszemben. Ide nősültem, itt születtek a gyermekeim, nem vágyok máshová. — Ott lent laknak, a faluban? — Nem! A mi otthonunk az állomás. A főépület végében, nézze, innen is látni, van a kis lakásunk. Egyszerű, de nagyon kényelmes. Igazán nem panaszkodhatok, hogy sokat kell a munkahelyemre gyalogolni. És most csak hármacs- kán éldegélünk benne, a feleségemmel, meg a leányommal, mert a nős fiam már kirepült. Most katona, de a bevonulás előtt ő is itt dolgozott velem az állomáson, kocsirendező volt. Remélem, ha jövőre leszerel, visszatér az eredeti „szolgálati helyére.” — Két gyerek van? — Kettő! A leány, a tar.jáni ruhagyárban dolgozik, most érettségizik az esti gimnáziumban és — nevetni fog, nem én beszéltem rá, de szándékában áll ide jönni a vasúthoz. Esküszöm, örömmel fogadják, mert jó munkaerő, rendes, becsületes, szorgalmas, ha betanul, ért mindenhez. Most megy férjhez egyébként a jövő hónap tizennegyedikén. — Úgyhogy, gyűjtheti a kelengyét. — Nem, inkább a forintokat. — És telik a fizetéséből egy kiadós lagzira? — Nézze! A feleségem szintén itt dolgozik az állomáson, takarítónő. Nem keresi agyon magát, de az is valami. Én a túlórákkal kijövök néha hatezerre is, úgyhogy nem vallunk majd szégyent. De egyébként sem csapunk olyan hű de nagy dáridót, mert felesleges, mi azt tartjuk, azt a pénzt jobb .helyre is el lehet költeni. Nem igaz...? Elgondolkodik, s lassan sze- delőzködni kezd. — Ideje indulnom, mert elígérkeztem egy helyre, tudja, építkeznek, s én segítek. Kertünk, telkünk, jószágunk nincsen: úgyhogy mindig szoktam a két szolgálat közötti időben valamilyen pénzes munkát vállalni. Nem csupán a forint miatt: belebolondulnék a tétlenségbe. Elhiszi, hogy nem hiába kaptam meg kétszer a Kiváló, dolgozó kitüntetést, pedig azt a MAV-nál sem akárkinek adják... F eltápászkodunk, s ballagunk lefelé szép komó- tossággal a hegyről. A meredély alatt éppen most dübörög fölfelé. Fülek felől egy tehervonat. Rácsodálkozunk és Ivanics Sándor megszaporáz- za lépteit... ’ Karácsony György ( NÓGRÁD — 1983. május 10., kedd
