Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-08 / 108. szám

Diáknapok Egerben f *' ** „ lu (i yy»#» t [* W S^fcg'áSi! • 'iliilií!' • , ill*.. iJl. .1 ^ ? ‘iíNIft jí lm A „balassis” lányok műsora Április—május fordulója szép hagyományként a közép­fokú tanintézeti diákság nagy találkozója minden évben. Ilyenkor felkerekednek a me­gyei „válogatottak”, a szellemi versenyek a sportvetélkedők és a kulturális bemutatók ki­választott résztvevői, az egész éves (vagy több éves) jó mun­kájukért beválogatott KISZ- fiatalok, hogy valahol, vala­melyik vendégszerető és diák­hagyományairól közismert vá­rosban találkozzanak, ismer­kedjenek. Az egriek ezért mennek ilyen tájt Sárospatak­ra, a szolnokiak, nógrádiak. Fest megyeiek meg Egerbe — senki sem marad hát otthon! A találkozó, a diáknapok egűik legvonzóbb lényege tu­lajdonképpen önmagában a „vándorlásban’’ rejlik, nőm \s nagyon rejlik, mindenki szá­mít rá, mindenki szívesen ke­rekedik fel néhány emlékeze­tesnek ígérkező szép napra. És hát Eger, a diáktársak, a találkozók, a fesztiválhangu- lat — csupa vonzó körülmény. A rendezés középpontjában persze az ifjúsági szövetség úgyszólván teljes megyei és városi apparátusai, maguk a városi tanácsok és a felsorol- hatatlanul sok társszerv, az üzemek, az intézmények segí­tőkészsége — nélkülük nem lenne teljes a kép —, de a legnagyobb mozgató erő ma­gában a diákságban munkál. így történt ez most is, Eger­ben is, — és már annak előt­te a készülődés heteiben —, ahol néhány napra még a vá­ros vezetését, a város kulcsát is átvette a diáktanács az ün­nepélyes megnyitón a Dobó téren, ugyanott át is adta a záróünnepségen a városi ta­nács elnökének, aki így vé­lekedett: „bizfos voltam ab­ban, hogy a legjobb kezekben .volt a hatalom, hogy nem. ha­nyagolták el a munkát a di- áktanácsbeliek ez alatt a két nap alatt... „Hát munka ju­tott mindenkinek bőségesen! A találkozó sok száz részt­vevőjének számtalan prog­ramon lehetett (illett) nem csak megjelenni, de például fát ültet­ni, dalolva menetelni, és egy­általán a fejsorolhátátlanul sokfele programon cselekvő- en-tömegesen részt is venni — mert „ minden belekerül a latba, a megyei csapatok meg­ítélésébe”, amikor a fesztivál- díjat át kell majd adni. Ezt a díjat, ha már szóba került, a szolnokiak népes csapata kapta az idén (ügy tudom, Nógrádnak ilyen te­kintélyes díj még soha nem jutott), a szolnokiak éppen úgy, mint a két másik megye, kiáltották a sportoló, a szellemi vetélkedő (várostör­téneti verseny), a kulturális program (egyórás!) csapatait, de bárhogy nézzük is — min­dig többen voltak, mert eleve kihasználták azt a háromszázas keretet, amely lehetőségként minden megye számára adott volt. Nem más kérdés viszont, hogy ezt miként-mennyire tudta kihasználni a többi megye diáksága?! pesí megye és Nógrád anyagi lehetőségei­hez képest felére csökkentett létszámmal indult cl Eperbe. A százötvenből kellett min­dent kiállítani, természetesnek tűnik tehát, hogy „tömeges” megjelenésük egészen más ké­pet mutatott, mint azoké, akik még a háromszázon fe­lül további ötvennel is töb­ben voltak. Ennyit — nem többet — a számszerűségek­től, __L._ -------- .__ Gy erünk a ringbe! diszkóboksz Fuvola: Dudás Gyöngyi, hegedű: Kereskényi Ágnes Bizony már a felkészülés idején figyelembe kellett venni' azt is, hogy a kisded létszámú kulturális keretbe kik kerüljenek be, hogyan le-' hét majd azokból egyórás műsort szerkeszteni? A de­mokratikusan nagy tömeg he-1 lyetí, az „arisztokratikusan” kis létszámra és az ilyenkor célravezető minőségre lehetett csak koncentrálni, ide szá­mítva, például azt a ténykö­rülményt is, hogy maguk a rendezők határozták meg a helyszínt, a „koncepciót” az egész sportcsarnokkal és az ott felállításra kerülő ökölví- vóringgel. (Amire a nógrá­diak szerkesztett, keretjáték- kal és színjátékkal kiegé­szített műsorában végre fel­került a kötélzet is.) A diáknapok lényege egyet­len dolog lehet csupán: ta­lálkozni, legjobb tudásunk, akaratunk, tehetségünk, vái- lalkozókedvünk és jókedvünk mozgósításával örömet szerez­ni egymásnak, díjaktól függet­lenül. Nógirád csapata és még a „kereten kívül” nagyon szép és emlékezetes sikerrel szere­pelt salgótarjáni és balassa­gyarmati kórusok (Bolyai, Balassi, Szántó Kovács János) nagy tetszést vívtak ki. Bár a fesztivál diját Szol­nok megye kapta, legalább ekkora értéke van magának a találkozónak, a közös öröm­nek, a feladatok közös válla­lásának, az egymás iránti kö­telességérzetnek, áldozatválla­lásnak. a közösségért plusz­ként kiadott energiáknak ame­lyek további ösztönző erőt is jelentenek. Köszönet érte. Képek: Kulcsár József „Ez nem olyan tánciskola' Á fiatalok mozgáskultúrájáért A mozgásművészetek iránt olyan széles körű érdeklődés mutatkozik, hogy a salgótar­jáni táncház megnyitásakor meghirdetett pantomim- és jazzbalettcsoportba négysze­res volt a túljelentkezés. Pe­dig mindössze néhány szóró­lapot küldtek el az iskolák­nak. Az érdeklődés nem vélet­len. A megyeszékhely köz- művelődési intézményhálóza­ta mindeddig nem tudott ma­radéktalanul eleget tenni az utóbbi évtizedekben egyre határozottabban megfogalma­zott igényeknek: tenni kell a gyermekek, fiatalok moz­gáskultúrájáért. A munkájában elhivatott­ságot érző táncszakember ter­mészetesen nem tekintheti a hiányosságok „elintézésének” a beindult két csoportot. A József Attila Megyei Műve­lődési Központ mozgásművé­szettel foglalkozó szakembe­rei többet szeretnének —, s ennek intézményi háttere Is adott most már. Miközben a pantomimcso­port birtokolja a tükörfalú próbatermet, Mlinár Pált, a táncház művészeti vezetőjét a gyermektáncképzés új pers­pektívájáról faggatjuk. — A tánciskola szó a köz­tudatban mást jelent, mint, ahogy én értem. Ezt azért bocsátom előre, mert az el­képzelések szerint szeptem­bertől tánciskola indul a táncházban, de nem olyan. — Akkor milyen? — A mi tánciskolánk ti­zenkét éves iskola, ami heti két-,. másfél órás foglalkozás­ból állna. Ügy kell elképzel­ni, mint a zeneiskolát. A „tanterv” nyolcvan százaléka gyakorlati táncképzés. A táncon kívül azonban tanul­nak a gyerekek néprajzot, éne­ket, zenét, a népi hangszere­ken is megtanulnak alapszin­ten játszani, s megismerked­nek a szövés, hímzés, fafara­gás technikájával. Néptánc­központú iskola lesz, a tizen­kettedik év végére a gyerekek megismerik a Kárpát-meden­ce valamennyi táncrendjét, ám megismerkednek a többi mozgásművészettel is. Foglal­kozunk majd klasszikus ba­lettel, jazzbalet'tel, társastánc­cal, pantomimmel. Az a cé­lunk, hogy a nép'tánccentrikus iskolában a más irányú te­hetségeket is gondozzuk, és megfelelő irányba igazítsuk. A tánciskola osztályait nem produkciós csoportokként kép­zeljük el, a tanévzáró vizsga­előadásuk persze, nyilvános lesz. Az iskola végére a gye­rekek megtanulnak anyanyel­vi szinten táncolni! Nem légvár, amit a művé­szeti vezető elmondott. Hisz szilárd alapjai megvannak: — Az ifjúsági-művelődési házban, Zagvvapálfalván rendszeresek az óvodás tánc- foglalkozások. Jelenleg kilenc csoport működik, s két első osztály nőtt már ki közülük. A Budapesti úti Általános Is­kolában tehát a tánciskola két első osztálya tanul, a Besz- terce-lakótelepen egy első és egy második osztály néptán­cos. Tari Antal a pálfalvai gye­rekeket — óvodásokat és is­kolásokat — tanítja a moz­gásművészetek alapjaira, egyébként a Nógrád néptánc­együttes oszlopos tagja, „C” kategóriás oktató: — Nagy jövője van a tánc­iskolának a megyeszékhelyen. Ez érezhető a szülők, az isko­lák hozzáállásából és a gyere­kek kedvéből. Az általam ta­nított gyerekek nagy fejlő­désre képesek, mert — adott­ságaikon túl — akarnak is táncolni. — A táncházzal adott-e aj tánciskola minden feltétele? — Mint C kategóriás okta­tó, én csak általános iskolai szintig taníthatom a gyereke­ket. Á megyében, de a város­ban is vannak jó néptánc-^ balett- és pantomimoktatók és számos jó zenei szakem­ber is dolgozik itt... — A zeneiskola mintájára a tánciskola is tandíjas. Te­hát kell, hogy legyenek majd jó oktatóink, megfelelő szám­ban — teszi hozzá Mlinár Pál. Nézzük az irodából a pró­bateremben mozgó „mimes” lányokat. A zongora hangjai­ra csiszolgatják a lépéseiket, s szinte látható, hogy minden újabb kísérletre szebbek, har- monikusabbak a mozdulatok. Mlinár Pál elmerül a lát­ványban: — Itt felső fokon lehet mozgásművészeti iskolát csi­nálni... A táncház a Nógrád néptánc­együttes székháza is. A tánc­iskola tanulói az együttes utánpótlását is adják, de a képzés közvetlen célja nem ez. Hisz, a Nógrád táncegyüt­tesnek számos utánpótláscso­portja működik, amelyek szin­tén az új intézményben tart­ják próbáikat. Az új intéz­mény egyébként számos kér­dést megoldott: a zenekari próbateremben berendezked­hettek a táncosokat kísérő népi együttesek, s itt alakí­tották ki a folklórgyűjtemé­nyek archívumát is. Helyet ad a Pedagógus Továbbképzé­si Kabinet mozgásművészeti tanfolymainak. Mindezek alapján a táncház észak-ma­gyarországi szakmai köz­pontként működik. S ezzel még nem merültek ki a táncház lehetőségei, hisz a táncot művelők, a szakem­berek jó ötleteket, elképzelés seket dédelgetnek magukban, v. e. , NÉPSZERŰ SZÍNÉSZ Hegedűs D. Géza Emlékszünk berobbanására bizonyítja, hogy a XIII. (mun- — Elfoglaltságát említetté a művészeti életbe; egyike kás-) ^területi színház a mun- az imént... volt a kevés fiatal művész- káskörnyezetböl érkező né- _ jeienieg Moliere Nők is- neií, aki hitelesen tudott meg— zókhöz is akar, s tud szólni, koláia című művének a prós formálni munkásszerepeket. — Sok meghívást kap kol- bái folynak a televízióban; Azóta évek teltek el. Népsze- lektíváktól? május másodikától kezdődnek rűsége nőttön nő. ^ — Szerencsére nem teljesít- a felvételek. Nyáron két. tévé­A SZOT—dijat az indoklás hetecienül sokat, mert meghi— gg egy mozifilm forgatása és szerint a munkásművelődés- vásfckat nem szeretek vissza- a Szegedi Szabadtéri Játéko- ben kifejtett művészeti tévé- utasítani, viszont elfoglaltsá- j^on való fellépés vár rám. kenységével érdemelte ki. gom miatt nem tudnék min- . „ — Hadd mondjam el rögtön: den kérésnek eleget tenni. — Erzi a népszerűséget. a színész nem választja, több- —. A SZOT-díj munkássza- — Igen. Meghatóan solj nyíre kapja a szerepet. Ezért vázatokat jelent ön mellett? szeretetet kapok az emberek, úgy érzem, a díj nem csupán Mit tart jellemzőnek a mun- tői az utcán, az üzletekben, az én személyes művészi mun- kásfiatalokra? • intézményekben, üzemekben, kamat, hanem színházamat, a — Szerintem egy fiatalem- amerre csak megfordulok. Ér- Vígszínházát is illeti, amely bee biológiai állapotánál és zem azonban a rokonszenvnek erősen koncentrál arra, hogy a társadalomban elfoglalt he- mélyebb megnyilvánulását is: minél több fiatalt hódítson lyénél fogva akár munkás, egyre többen keresnek meg meg a színházművészetnek. akár értelmiségi, ugyanazok- tanácsért szakmai, sőt magán­— Vígszínházi színész szá- kai a problémákkal küszkö- és szociális problémáik meg. mára kiváltképp elismerésnek dik. A lakás, a családalapí- oldásában. Ez már egyfajta számít ez a díj... tás, az élet megalapozása egy- felelősséget ró rám, amivel — Arra gondol, hogy a Víg- forma kérdéseket vet fel va- számolnom kell, arra is ügyel- színházra régebben rákerült lamennyiünkben, s a művé- ve, hogy a népszerűséget, s a a pecsét: polgári ízlésű mű- szetektől, köztük a színháztól vele járó bizalmat el ne játsz- sorpolitikát folytat? Nos, -ez s maguktól a művészektől is szám. már a múlté, darabok sora ezekre várnak választ. Gulay István HnutiilEiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiilimimiiiHmiiiHiinfilllllilillllliMHIlllllltillllllimilllllliliinHlllllijiiiiiiiiiiiiiiiiiiillillllimiimllliiiillNIlllllllllllllllHlimillllllllllllllllllHMIülMiHlllllllllimillllMillliiifiiiiiiiiiiH Egy nevelőotthon irodalmi szakkörében a költészet ün­nepén a vers és a kor való­ságának kapcsolatáról tartot­tam előadást. Harminc-negy­ven őszintén érdeklődő szem­kereszttüzében azt reméltem, hogy a 12—16 éves gyerekek­kel beszélgetni tudok a köl­tészet hatalmáról. Kérdéseik lesznek, vitagondolataik, el­lenvéleményük... Nem voltak kérdések. Csendben ültünk sokáig, míg ' végre egy je­lentkező kéz magasba emel­kedett. Tessék mondani, kezd­te egy hetedikes-forma feke­te szemű lány — lehozhat­nám-e a szobámból a ver­seimet? Engem megdöbben­tett a kérdés, a gyerekek ne­vettek — K. Veronika vagyok és hatodik bés — folytatta a jelentkező, a nevetésekkel mit sem törődve, és ahogy enge­délyt kapott, szaladt, hozta a verseket. Kékeszöld kis szótárfüzet, rajta cím: R. Veronika■ költe­ményei. Belelapozok. A hall­gatóság riadtan figyel. Kínos a várakozás. R. Veronika úgy áll helyén merev tűnődéssel, mint, aki nagy elszánása után már minden-mindegy ala­Veronika költeményei pon nyugodt lehet... A versek sajnos, közhelygyűjteménynek látszanak, lelkesítő rigmusok, hogy termeljen többet a munkás, legyen béke az erdei állatok között! Ilyen az első, a második, az ötödik, míg az­tán a szótár gondosan szá­mozott tizedik oldalán új vers kezdődik. Egy másik világ. Az őszinteség világa. A kitárul­kozás világa. A vers címen Édesanyám. Tizenkét sor az egész. Semmi bőbeszédűség, semmi pongyolaság! Emléke­zés; múlt, jelen, jövő-remény rímes egysége. Az anyaöl me­lege. az anyai karok ringató biztonsága igazi verssé formá­lódik itt. Aztán rácsap — mintha tudatos szerkesztés lenne, pedig csak ösztönös le­het — az idillre a tragédia. Az élet, a világ kínjait nem bírja el az anyai szív. El kell válni! Nem derül ki a vers­ből, betegség, halál, vagy csak az élet mindennapos érzelmi válsága áll az elszakadás mö­gött, de anya és lánya elvál­nak. Marad a súlyos sóhaj, a vers végére; ó, mennyire sze­retlek, édesanyám. R. Vero­nika versét fel kellett olvas­nom a költészet ünnepén, mert méltó volt rá, hogy min­denki meghallja. Most írnom kell róla az anyák napja ün­nepén, mert fontos lenne, hogy az idillen, a harmoni­kus anya és gyermek kapcso­laton túl, beszéljünk az ár­nyékokról is. Az idillen túli világról. A megromlott kap­csolatok, elrontottnak látszó életek lehetőségeiről. A re­ményről. A megértés szüksé­gességéről. A türelemről. A nyitottságról, s mindegy, hogy kamaszlélekkel, vagy ötven­évesen, aggastyánkorba lépő anyáról elfeledkezve, R. Ve­ronika intézetben él, édesany­ja mindennapos közelsége nél­kül. Bizonyára ezer oka le­hetne vádra, panaszra, szá­monkérésre, de a hiányban is meghatározó számára: „Meny­nyire szeretlek, édesanyám!" Mindennapos emberi élettere­inken hibázunk, tévedünk, gyengének bizonyulunk annyié szór. Kapcsolatainkban önzők, túlzók, kíméletlenek vagyunk azokkal is, akiket szeretünk. Apró sérelmeket gigantikusra nagyítunk, hogy szenvedhes­sünk, s, hogy kicsinyes bosz- szút álhassunk. S mindezt nem elhatározott, megátalko­dott rossz szándékkal tesz- szük, de öntudatlanul, de vé­giggondolatlan, rossz reflexű szavainkkal, cselekvéseinkkel okozunk fájdalmat. Aztán megvesszük anyák napja reggelén a csokor virá­got, meghatot'tan átadjuk a legdrágábbnak, mosolygunk a könnyein, átöleljük, s olyan elképzelhetetlennek tűnik már „az élet kínja”, amit a „szív bír”, vagy nem bír, mint R. Veronika írja versé- ban... Pedig most, az érzelmek pillanatában kéne elemezni magunkat úgy, mint R. Ve­ronika teszi: nincs bennem már harag, nincs más indu­lat, csák az, hogy nagyon sze­retlek, édesanyám... Erdős István NÓGRÁD - 1983, május 8., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents