Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
I SZOMBATI TÁRSASJÁTÉK Mondjuk: bírság ’ f Mottó: „Minden szóról eszébe jut valakinek valami’ Elsősorban a könyvtárak figyelmébe! Az idő múlása nemcsak megszépít — lehetővé is tesz bizonyos dolgokat. Olyanokat elsősorban, amelyek még nem történtek meg. Lehetővé teszi a „titkok” felfedését, azt például, hogy ezen a helyen nyíltan szóljak arról — miért nem mentem anno dacu- mál iskolába?! Mert elkéstem — azért. Gyakran elkéstem, gyakran nem mentem. Más szóval lógtam a suliból, erről voltam híres — egyebek között —, de inkább ezt választottam, minthogy a nyilvános szégyent elviseljem. A bírság; a késésért kijáró dorgálás ott mindenki előtt —, olyan mértékben volt riasztó, olyan mértékben sértette előre önérzetemet, hogy inkább vállaltam a csak pillanatnyilag könnyebbnek tűnő utat (később ugyanis el kellett számolni valahogy a hiányzással is és az sem volt könnyű, sőt, az volt igazán nehéz, de semmiképpen nem megalázó, sokkal inkább bizonyos rátermettséget, leleményt stb. igénylő). Éppen így gyűlt össze nálam és másoknál, jó néhány könyvtári könyv is az évek, évtizedek során. Olyan könyvek, amelyeket réges-régen vissza kellett volna vinni. De nem vittük, nem vittem én sem, itt porosodnak, állandó lelkifurdalást okozva, a sokadik felszólítást is figyelmen kívül hagyva vállalja az ember ezt is. Inkább, minthogy a bírságot kifizesse, amiben nem az összeg a döntő, hanem a nyilvánvaló szégyen. Hirdessetek könyvtárosok általános és teljes amnesztiát! Meglátjátok mire jutunk közösen! —pat— Csaknem másfél méteres termetével buzgón ügyködik! Elemében érzi magát: bírságol. Pattogósán kérdez, kioktat. Arca feszes, szeméből vasvillák merednek elő. Teste kifeszül, állát előre nyomja, mint egy jégtörő pajzsot. Térdét ütemesen rezegteti, olykor lábujjhegyre pipiske- dik, s keményen visszazökken a sarkára. Most végre valakinek érzi magát. S az is! A körülállók mind befogják a lepényiesőjüket. őrá figyelnek, még, ha tekintetükkel el is kerülik délceg alakját, markáns fizimiskáját. ö beszél, a többinek coki. Érzik vétkességüket, átadják a kezdeményezést a helyzet magaslatán állónak. Bűnbánat, dac, megszeppe- nés, szégyen és kötelességtudat, fölháborodás, nyersnyakas- ság együtt fortyog, bugyborékol az indulatok sűrejében. Egyik oldalon érzik, hogy „fű a szembeszél”. Ezért „a száj hallgat, a szem beszél!”. Másik oldalon könnyedén leföl- delődnek a tekintetek villám- csapásai; s zubog, tódul a szó kiadósán. Bő másfél évszázaddal ezelőtt egy hasonló, méretű korzikai férfiú bőszen megleckéztette egész Európát. Lángelméjét pöttömsége tüzelte vészesen perzselőre. ö nem bírságolt. .. Flottát ugrasztott a brit oroszlánnak, s Nagy Ármádiát zúdított a cári regimentre. Vesztére... Talán szerencsésebb lett volna, ha bírságolásra fordítja feneketlen energiáját. De hát: pöttöm volt és zseni. Kései sorstársa: pöttöm és — piti. mól— A diáklány az utcán lődörög. Rászakadt a tavasz. Szép nap van. Zöldek a fák, süt a nap és az a negyedik bés fiú ma mélyen a szemébe nézett. Olyan szépen csillogó kék szeme van, mint Paul Newma- né. Ráment három hónapja, míg kivívta, hogy a fiú nekiadja ezt a tekintetet. Most már elég két hét és együtt fognak járni. A gondolatra szinte szökellve jár, megcsör- ren a kék iskolaköpeny zsebében alig húsz forintja. Az úttesten töpörödött néni tipeg át, egyenesen feléje, de ő csak akkor veszi észre, mikor megáll előtte: — Kedveském. Elköltöttem a kis nyugdíjamat. Nem tudok hazamenni, Nagylócra, nem maradt a buszra. Négy húsz hiányzik. A lány a zsebébe markol, s mosolyogva a néni kezébe üríti tartalmát. Nem vár köszönetét. EltáncoL A 6-os buszon mintha őt látta volna. Igaz, szinte csak egy tarkót látott, de biztosan ö az. Nem gondolkodik, felugrik a busz hátsó ajtaján. Igen. ö az. összemosolyognak. A lány kissé szégyenlősen. — Menetjegyeket, bérleteket kérem ellenőrzésre előkészíteni! A lányban megáll az ütő: se bérlet, se jegy, se pénz. Észre se veszi, hogy a fiú mellette áll, s kezébe nyomja saját jegyét, majd az ellenőr felszólítására sorolja adatait. Kézenfogva szállnak le. —vési— ■ t Mondjuk: ? ■ •A kisorsolt szót Horváth Nándomé, Etes, Rákóczi út 87. szám alatti olvasónk küldte be. Nyereményét — egy 100 forintos könyv- utalványt — postán küldjük el. Továbbra Is várjuk olvasóink Javaslatait! A Javasolt szó — ■ mellékelt szelvényre írva — május 14-ig küldhető be, szerkesz- tőségünk elmére: Salgótarján, Palócz Imre tér »100. (A borítékra kérjük ráírni: „Egy szóval Is nyerhet!”). Szombati társasjátékunkkal legközelebb május 21-1 számunkban Jelentkezünk. Zala megye népművészete Kiállítás a balassagyarmati Palóc Múzeumban Tükrös I. Tükrös U. Zala megye népművészete címmel látható kiállítás április végétől a balasagyarmati Palóc Múzeumban a zalai múzeumok, a keszthelyi Balatoni Múzeum, a nagykanizsai Thu- ry György Múzeum és a zalaegerszegi Göcseji Múzeum anyagából. A gazdag anyagú, kitűnően rendezett kiállításért dicséret illeti a két megye múzeumi szervezeteit, az együttműködő múzeumokat és a rendezőket. Hazai fogalmaink szerint a két néprajzi tájegység távol esik egymástól. Az effajta kiállitáscserék pedig lehetővé teszik, hogy „távoli” múzeumok kincseivel közvetlenül is megismerkedjenek az érdeklődők. (Ebben a hónapban a nagykanizsai múzeumban palóc néprajzi kiállítást nyitnak.) — Múzeumaink csaknem 40 ezer néprajzi tárgyat őriznek, ezekből hoztunk ízelítőt Balassagyarmatra, 150 év népművészetének virágzását és részben hanyatlását érzékeltetve — mondotta dr, Kere- csényi Edit, a nagykanizsai Thury György Múzeum igaz1833. május 7-én Hamburg szegénynegyedében született Johannes Brahms, egy kocsmai muzsikus fia, a német ze- zei romantika hatalmas vonulatának utolsó képviselője. Az utolsó azon alkotók sorában, akik a romantika életérzéseit még egységes zenei 4 világképben fejezhették ki. Csodagyermek volt, mint az elmúlt évszázadok oly sok nagy muzsikusa. Pályája mindazonáltal nehezen bontakozott ki, évekig matrózle- bujókban zongorázott. Életútjának fontos fordulója 1853. Az ekkor húszesztendős muzsikus még kiadatlan alkotásairól elragadtatott cikket írt Robert Schumann, s ebben az esztendőben vált a magyar szabadságharcban vállalt szerepe következtében emigrációba kényszerült kiváló hegedű- művész, Reményi Ede zongorakísérőjévé. Csakhamar barátságot kötött a kor egyik legnagyobb hegedűművészével, a magyar születésű Joachim Józseffel. Joachim vezette be Liszit Ferenc weímari körébe; Brahms azonban csakhamar szembefordult Liszt művészi reformjaival, mint ahogy Wagner zenéjével sem tudott azonosulni. Élete második fordulópontja bécsi letelepedése I8R2-ben; kisebb megszakításokkal itt, a zenei ízlésében konzervatív császárvárosban tevékenykedett 1897-ben bekövetkezett haláláig. Noha nyilvános zenei pártharcokban e zárkózott muzsikus részt soha nem vett, Brahmsot, mint a „tiszta” zenei értékek letéteményesét kilátszottak Becsben Liszt és Wagner, az „új német zene” forradalmi újításai •llenében. Brahms, a bécsi romantika betetőzője Zenéjét hallgatva megcsodálhatjuk a császári Bécs művészi vonzerejét, mely a 19— 20. százsad fordulójáig mit sem vesztett vitalitásából. Amiképp a Bonnban született Beethoven a bécsi klasszika, azon- képpen vált a hamburgi Brahms a bécsi romantika be- tetőzőjévé. Beethoven formáit tágítva, olykor szinte már szétfeszítve adott új tartalmakat német létére is az osztrák muzsika jellegzetes intonációinak. Hatalmas életművet hagyott utókorára. Négy szimfónia, két zongoraverseny, hegedű- verseny, hegedűre és gordonkára írt kettősverseny, megannyi oratórium, kórus, kamarazenei és szólózongorára írt alkotás, rengeteg dal szerepel e gazdag lajstromban. Zenéjét magányos költészet hatja át, és szenvedélyesen izzó drámaiság. Hívei egykor szüntelen hangsúlyozták ugyan, mennyire ellentétes zenei világa Wagnerével — s a wagneriánusok sem maradtak el e merev értékelésben a Brahms-hivők mögött, ma azonban mind világosabb, mennyi közös elem található a két zseniális elme alkotásaiban. Brahms otthonhangjai ott visszhangoznak a wagneri zenedrámákban, a zenés színpad megújítójának számtalan vívmánya pedig Brahms zenéjét is élteti. A történelem kiegyenlít mondvacsinált ellentéteket. és igazságot szolgáltat a valódi alkotóknak. 8 NÓGRÁD - 1983. május 7„ szombat Sok kapcsolat, megannyi baráti szál fűzte a mgyar zenekultúrához. Számtalanszor volt karmestere, szólistája filharmonikusainak. 1881. november 9-én maga játszotta a Vigadóban B-dúr zongoraversenye ősbemutatóján a zongora szólamát, s 1890-ben mutatta be — Hubay Jenő és Popper Dávid közreműködésével — H-dúr triója átdolgozott változatát. Hegedűversenyét Joachimnak írta. Az 1890-es években operát hallgatni is szívesen jött Budapestre. Népszerű Magyar táncai s más alkotásai is jelzik. hatással volt rá kora népies magyar zenéje. A konzervatívnak ítélt Brahmsról aligha vélték kortársai, mekkora hatása lesz századunk zenéjére. Pedig saját műveiben és pedagógiájában is alapvető fontosságúnak értékelte Arnold Schoenberg, aki számtalan írásában fejtette ki Brahms zenéjének jelentőségét. Kiváltképp nagy hatása volt — bár közvetett módon — az új magyar zene fejlődésére. A múlt század végén az ifjú Bartók és Kodály korai zeneszerzői próbálkozásain igencsak meglátszik Brahms tanulmányozása. A Zeneakadémián mindketten Koessler Jánosnak, Brahms elkötelezett hívének osztályába jártak. Kodály zeneszerzés-profesz- szorként sűrűn elemezte növendékeivel Brahms kompozícióit. Ha+ása előadóművészetükre is maradandónak bizonyult. Brahms művei gyakran hangoznak fel hangversenytermeinkben. Alkotásairól a világnak is tud újat mondani Fischer Annie, Kovács Dénes, Perényi Miklós, a Tátrai- és a Bartók vonósnégyes, Fe- rencsik János, Kórodi András, Lehel György, s számtalan más szólista és együttes. Műveinek kultusza Brahms életében kezdődött el Magyar- országom, folyamatos maradt mindmáig, népszerűsége a 60-as évektől rohamosan növekszik Hangversenyműsorok, hanglemezek sokasága jelzi: Johannes Brahms, kit oly sok személyes szál fűzött Magyar- országhoz, egykoron, napjainkban műveinek üzenetével, zenéjének mélységesen poctikus lényegével él közöttünk. Breuer János gatója, aki 1950-től folytat néprajzi gyűjtést Zalában. — Nógrádhoz hasonlóan Zala megye is sokat szenvedett a töröktől. A virágzó középkori települések az 1700-as évekre pusztasággá váltak, csak a XVIII. században kezdődött meg újra betelepítésük. A középkori népesség csak ott maradhatott meg, ahol lehetősége volt mocsarak szigeteire húzódni a népnek, s ott átvészelni a törökök, valamint a rabló zsoldosok támadásait. Ilyen sziget volt például a későbbi Hetés tájegység, a Göcsej nyugati része, ami már nem volt török hódoltság alatt és Zalakomár környéke, a Kis-Balaton közeli menedéket nyújtó szigeteivel. A lakosság egy része nyugatra menekült, másik része a Dráván túl délre, ahol a Zrínyiek katonai védelme alatt, bár kemény szolgáltatásokkal sújtva, átvészelte ezt a kort. A XVIII. században először a túlnépesedett Muraközből és a Dráván túli területekről kezdtek felszivárogni a horvátok. Ugyanakkor teljesen kicserélődött a megye feudális nemessége. Az új földesurak, az Althánok, a Batthyányak, a Széchenyiek sok új nyugati telepest is hoztak, főleg svábokat, s cseh—osztrák telepesek is érkeztek. Zala megye települési képe tehát a század derekán ugyancsak vegyes volt. A megye néprajzi csoportjai közül legjelentősebb a nyugati dombvidéken elterülő Göcsej, melynek egy részén, az úgynevezett szegekben hét- szilvafás kisnemesek laktak. Göcsej néprajzi sajátosságaira először Plánder Ferenc novai plébános figyelt fel, aki már 1838-ban mai szemmel is korszerű publikációt tett közzé Göcsej esmérete címmel a Tudományos Gyűjtemény című folyóiratban. Később pedig, 1914-ben Gönczi Ferenc jelentetett meg máig alapvető nagy monográfiát Göcsejről és Hetésről. Ez utóbbi a megye másik nagy múltú tájegysége, Göcsejtől délre terül el s vele ellentétben sík vidék, gyakran mélyen fekvő, vizekben gazdag terület A harmadik jelentős néprajzi tájegység Zalakomár és környéke, hatalmas egyházi nagybirtokok és módos parasztok vidéke volt Mit mutatnak be a balassagyarmati kiállításon? A tárlat néhány jellemző pásztorfaragásáról, kerámiájáról Winkler Ferenc beszél. — Főleg göcseji, kis-bala- toni és Kanizsa környéki pásztorfaragást hoztunk el — mondja. — A legrégibb egy fűszerlartó fedele 1762-ből. Ez még geometrikus vésett rovástechnikával készült. De már az 1810-es évek végén a nyugat-magyarországi uradalmi juhászat negyüzemivé válásával és a fajtaváltással összefüggésben — s a betelepülő juhászok megjelenésével — idegen mintakincs és faragótechnika, az úgynevezett spanyolozás jelent meg. Ez elsősorban gazdag virágornamentikát jelent. S az idegen pásztorok itt felveszik a magyar ballada- és mondakincset, a betyárokat, szeretőiket, a pandúrokat befaragják a tükrösbe, a borotvátokba, mángorlóba. Az 1820-as évek elején tehát megjelennek az emberalakok, s fokozatosan az emberek válnak egy-egy tárgy fő motívumává, a virágok pedig díszítésként élnek tovább. A legarchaikusab- bak a göcseji pásztorfaragá-i sok, ahol legtovább megmaradt az úgynevezett geometrikus mintakincs, ezek Vassal és Veszprémmel mutatnak rokonságot. Nagykanizsa környékének pásztorfaragásai a legkorábban válnak emberalakossá, sok polgári hatást mutatnak, elsősorban Somogy- gyal és Dél-Veszprémmel rokonságban. Ezek a századforJ dűlőig spanyolozottak. Kis-í Balaton és Keszthely környé-' ke pedig még inkább polgári hatást mutat — S mit mondhatunk a kerámiákról? — A zalai kerámia kizárólag használati kerámia volt (főzőedények, sütőedények, korsók, tálas edények stb). Ezek kevésbé díszítettek. Nemesen egyszerű formájuk teszik őket a népművészet remekeivé De hogy a zalaiak is mesterei voltak az edénykészítésnek, a megrendelésre készült céhes edények s a kultikus élet tárgyai is bizonyítják, például a pompás sümegi szenteltvíz-tartók, amelyekből a második világháború következtében csak kevés maradt meg. — Szólni kell még a textilekről — veszi át a szót dr.' Kerecsényi Edit — Legfőbb jellegzetességük a zalai fehér hímzés, amely hazánkban talán a legtovább, az első világháborúig virágzott. Az első világháború előtt házasságot kötő zalakomári fiatal pár stafi rangjához például 12—18 „pár”, azaz ing és gatya tartozott, amit az esküvő előtt az egész rokonság nímzett és varrt. Csaknem ugyanennyi hímzett inget, fehér vállken- dőt, fejre és kézbe való kendőt vitt a házasságba a menyasszony is, amit a pompás hímzett ágyiruhák és temérdek hírr.es szőttes tettek gazdagabbá. Az ácsolt, majd tulipános, később sublcÁládák, végül pedig a három-négy • fiókos svblódok telis-tele voltak viseleti darabokkal és a „letévő ruhákkal”, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött. Ezek közül legfontosabbak a hímes halottas lepedők, vékaruhák és törülközők, melyeket egyes vidékeken a takácsok, másutt az asszonyok szőttek. A kiállításon mintegy 300 tárgy és sok művészi fotó látható. X. K. I