Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-04 / 104. szám

Marx Károly levele pesti szabólegényeknek Május! tüntetések Budapesten 1871-ben 1980 ŐTA MINDEN évben az első májusi nap a dolgozó emberek együvétartozásának, a munkások nemzetközi szoli­daritásának ünnepe. Jól is­mert keletkezésének története, nem is emlékeztetnénk ra, ha a hazai munkásmozgalom két epizódja nem indokolná. Az egyik közvetlenül összefügg az első nemzetközi május elsejé­vel. Köztudott, hogy az ameri­kai munkások 1888-os fellépé­se, a hatalom brutalitásának áldozatul esett ártatlanok em­léke az indíték, amiért ponto­san erre a napra tűzték ki az Imernacionálé pártjai az ad­digi legnagyobb akció idő­pontját. De miért éppen május elsején tüntettek az amerikai rpunkások? Véletlen volna-e? Nem kétséges, hogy gyakorla­ti okokból választottak: ez a nap (a moving day) az éves munkaszerződések megkötésé­nek és megújításának napja volt. Ügy vélték ez a legal­kalmasabb időpont egy új. emberségesebb munkarend bevezetésére. A vérbe fojtott tüntetés és a koholt vádak alapján ki­végzett munkásvezetők emlé­ke a következő .évekbén talál­kozott a különféle (javarészt európai) szakszervezeti és nemzetközi tanácskozásokon fel-felbukkanó javaslattal: egy meghatározott időpontban szervezzenek nagy nemzetközi tüntetést melyen minden or­szágban egyként fellépnek a hosszú munkaidő korlátozá­sáért és a politikai jogokért. A magyar munkások is fel­karolták a kezdeményezést. Sőt, mint Nemere László (1975-ben a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent) ta­nulmányában bizonyítja, való­színűleg Magyarországon _ fo­galmazódott tíleg először'""az a gondolat, hogy az alkalom ne csupán egyedi legyen, hanem a munkásemberek évenkénti nemzetközi ünnepe. 1899 vé­gén a Népszavában több köz­lemény jelent meg, a nap programjára is javaslatot tet­tek: délelőtt nyilvános vagy egyleti gyűlések legyenek, dél­után általános pihenő. .,Május elseje úgyis a kikelet ünnepe, amiről sokat, s oly szépet éne­keltek. A nyárs- és kispolgá­rok ezrei bizonyára nem fog­ják rossz néven venni, ha a proletárok százezrei is megbá­mulják az ébredő természet csodáit” — írta a lap. Január 5-én pedig egy K. A. jelű munkáslevél javasolta: „Min­den évben, minden városban és faluban ünnepeljék május elsejét”. S valóban: 1890 má­jusának első napján a buda­pesti munkások hatvanezres nagygyűlése mellett tucatnyi más magyar városban, s szer­te Európában és Amerikában voltak megmozdulások. Egy időben s egységesen bizonyí­tották összetartozásukat és erejüket a munkások. A kö­vetkező esztendőben az euró­pai pártok, majd az Interna- cionálé is határozatba foglalta az évenkénti harcos ünnep megtartását. A MAGYAR munkásmoz­galomban volt egy korábbi, talán kevesebbet említett má­jus is, melynek nemzetközi vonatkozásai nem kevésbé ér­dekesek. 1871. a párizsi kom- mün éve. A pesti munkások dinamikus csoportjai sztráj­kokat kezdenek. Saját helyze­tük diktálta, de a kommün példája bátorította őket. Ta­lán a kőbányai serfőzők kezd­ték, s folytatták a sza'bók, csatlakoztak a pékek, majd a vasutasok is. A legnagyobb visszhangot a szabómunkások sztrájkja váltotta ki. Napi tíz­órás munkaidőt és magasabb bért követeltek. Május elsején beszüntették a munkát, mire Thaisz főkapitány rendőrei azonnal letartóztattak ötven­két bizalmit. A hatósági fip- Jcény olyan nagy visszatetszést keltett, hogy még parlamenti interpellációt is nyújtott be egy képviselő. Joggal tartott tőle, hogy a megfélemlítenek vélt akció ellenkező hatású le­het, az elkeseredés a harci kedvet szítja. Nem is csaló­Pályázati felhívás a „Köiép-Dunavidékért” településszépítési és tisztasági verseny lebonyolításához A Közép-dunavidéki Intéző Bizottság a Duna-kanyar és a ráckevei (soroksári) Duna- üdülőkörzetek idegenforgal­mi fejlesztése érdekében vég­zett településszépítési és tisz­tasági munkák elismerésére és jutalmazására pályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy az idegenforgalmi sze­zon kezdetén a települések képének, tisztaságának kul­turált kialakítására és fenn­tartására ösztönözze a helyi lakosokat és időszakosan meg­jelenő üdülőket. A versenyben mindkét üdü­lőkörzet valamennyi telepü­lésének (város, község, kerü­let) illetékes tanácsi bizott­sága (albizottsága) részt ve­het, a település idegenforgal­mi jelentőségének besorolá­sától függetlenül. A jutalmazható munkák elsősorban az alábbi felada­tok megoldására irányulja­nak: településszépítési, tele- püléshígiéniai feladatokat szolgáló virágosítás, fásítás, padok, hulladékgyűjtők elhe­lyezése, közvécék, járdák, csa­padékelvezető árkok rend- bentartása. A tanácsi bizottságok (al­bizottságok) részvételi szán­dékukat 1983. május 20-ig je­lenthetik be a Közép-dunavi­déki Intéző Bizottság titkár­ságán (1431 Budapest, Pf: 207.). A részt venni szándékozók jelentkezéseik alkalmával a vállalt feladatot röviden és konkrétan határozzák meg. A pályázatok elbírálásánál a bí­ráló bizottság elsősorban az idegenforgalom által látoga­tott területeket kívánja ér­tékelni. Az értékelésnél ne­gatív tényezőként vesszük fi­gyelembe a települési és ter­mészeti környezetet károsan érintő beavatkozásokat (okta­lan növény- és fairtás, tele­pülésképet zavaró építkezé­sek, szemé'tdepóniák stb.) A pályázatok első elbírálá­sa az intéző bizottság terü­leti szerveinek értékelése alapján történik, 1983. júni­us 20-ig. A nyolc területi bizottság által értékelt és rangsorolt pályázatok végső elbírálását az intéző bizottság műszaki, és környezetvédelmi szakbi­zottsága 1983. június 30-lg végzi el. Az értékelő és bíráló bi­zottságok csak a megjelölt határidőkig beérkezett jelent­kezéseket, illetve értékelése­két vehetik figyelembe. A pályázatok díjazására rendelkezésre álló keret, mindkét üdülőkörzetben 100— 100 ezer főrint a következő felosztás szerint: dott. Néhány nap múlva há­romezer sztrájkoló és velük közösséget vállaló ember gyűlt össze a Múzeum-kert­ben és a Sándor utcában. Az esemény leirását Jókai Mór újságja, A Hon lapjairól idéz­zük: ,.Két szabólegény egy kérvényt akart benyújtani az országgyűléshez Deák Ferenc által s ezért kihívatták a fo­lyosóra. Az öreg úr megtekint­vén az iratot, látta, hogy ez aláírva sincs, s igy be nem nyújtható, amit a küldöttek­nek azonnal ki is fejezett. A két küldött visszament társai­hoz, s azok csakhamar nagy számmal kezdtek csoportosul­ni az országház előtt. A ház­mester eleinte azzal a fogás­sal élt, hogy a tömeg távol­tartására megnyitotta a víz­vezetéki tömlőt s öntözni kezdte az utcát. A tömeg csakugyan hátrálni kezdett a vizes tüzelésre, de ennek meg­szüntetésével sűrű csoportok­ban tölté el a Sándor utcát s a Múzeum tér nagy részét”. A lefogottak közül csak egy héttel később engedtek szaba­don huszonnégy főt, a többiek ellen eljárást indítottak azon a címen, hogy ..fenyegetések­kel éltek a mesterekkel szem­ben”. A sztrájkok híre külföldre is eljutott, amelyet többek kö­zött Marx Károly egyik leve­le is tanúsit. A londoni Né­met Munkásművelőöési Egylet gyűjtést rendezett a pesti sza­bók támogatására, s az össze­get Marxnak adták át, kérve, hogy juttassa el hozzájuk. Ad­digra azonban a sztrájk befe­jeződött, mire Marx nyomban írt Holländer Jakabnak (az Internacionálé pesti szekciójá­nak tagja, a pesti szabók szakegyletének egyik vezetője) s kérdezte: egyetértenek-e az­zal, hogy a nála levő pénzt ezek után — ha 'igáz a német lapokból' szerzett értesülése, azaz ismét felvették a mun­kát a pestiek — a francia menekültek támogatására használják fel. Holländer nem válaszolhatott, mert addigra őrizetbe vették, s mivel vá­laszt nem kapott, Marx a menekültek pénztárába befi­zette az összeget. „Ezt azzal a fenntartással tettem — írja —, hogy ha a pesti munkások azt kívánják, másként rendel­kezzem ezzel a pénzzel, ak­kor. .. tekintsék az én szemé­lyes hozzájárulásomnak, én pedig a Munkásegylet részére megküldöm a pénzt Pestre.” A HÉTKÖZNAPOKBAN, a napi „aprómunkában” így fo­nódott össze a hazai munkás- mozgalom a nemzetközivel. Érdemes számon tartanunk ha­gyományaink között. Vámos György I. díj II. díj III. díj 50 ezer Ft, 30 ezer Ft, 20 ezer Ft. Az összegeket az illetékes tanácsok saját jogkörükben idegenforgalmi célokra hasz­nálhatják fel (településszépí­tés, településhigiénia stb.). IFJOSÁGPOLITIKA Vonzóbb program a lömegbsiolyás növelésére Ifjúsági szövetségünk X. kongresszu­sán kritikusan fogalmazta meg, hogy tömegbefolyásunk, szervezettsé­günk a munkásfiatalok körében több éve el­maradt attól, amit a társadalomban betöl­tött politikai szerep szükségessé tenne. A kö­zelmúltban ennek figyelembevételével sok­oldalúan elemeztük tömegbefolyásunkat a szak-, a betanított és segédmunkás fiatalok, a könnyűiparban dolgozó fiatal nők és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében. Megvizsgáltuk a megyénkben dolgozó fiata­lok különböző rétegeinek, csoportjainak élet- és munkakörülményeit, törekvéseit, a gazda­sági épitőmunkában betöltött szerepüket, pá­lyakezdésük, beilleszkedésük helyzetét, ér­dekképviseleti, -védelmi tevékenységünk ala­kulását. Alapvetően azt tartottuk szem előtt, hogy a munkásfiatalok közérzetét, aktivitá­sát a társadalom anyagi, erkölcsi megbe­csülése nagymértékben befolyásolja, moti­válja. Figyelembe vettük, hogy Nógrád me­gye gazdasági szerkezete, a lakosság foglal­koztatási megoszlása az utóbbi években je­lentősen megváltozott. A megyénkre jellem­ző aprófalvas településrendszer és a sajátos urbanizáció következtében a lakosság és a fiatalok kétharmada községekben él, az ipari vonzáskörzetek viszont nem alakították ki a lakosság hasonló koncentrálódását, mobili- zálődását: ennek eredményeként napjaink­ban minden második fiatal utazik lakóhe­lyéről munkahelyére. A megye politikai, társadalmi életében a munkásfiatalok jelentős szerepet töltenek be, az ipar fejlődésével összhangban növekedett szaktudásuk, szakmai felkészültségük. Ezt megfelelően érzékeltethetjük néhány adat alapján. A fizikai dolgozók egyharmada — 30 éven aluli —, ez az iparban 40 százalék, a mezőgazdaságban 14 százalék. A munkás- fiatalok körében növekedett a szakmunkások száma, ma közel azonos létszámban vannak a segéd- és betanított munkásokkal. A szak­munkásfiatalok körében egyre többen érett­ségivel rendelkeznek, nőtt a középfokú szak­munkás iskolát végzettek száma. A munkásifjúság eszmei-politikai arcula­tát jellemzi, hogy döntő többségük elfogadja szocialista társadalmi rendszerünket, készek a társadalom előtt álló feladatok teljesíté­sére, fokozódott körükben a tenniakarás, egyre aktívabban politizálnak. Igénylik kör­nyezetükben a rendet, a fegyelmet, a nyílt­ságot, értelmes célok érdekében áldozato­kat vállalnak. Elismerik a szocialista társa­dalom eredményeit, vállalják a munkásmoz­galmi hagyományok őrzését, továbbvitelét, készek a szocialista yívmányok, a haza vé­delmére. Élet- és munkakörülményeik a „felnőtt társadalommal” azonos mértékben fejlődtek. Létbiztonságban, többségében elfogadható élet- és munkakörülmények között élnek. Az eredmények és az erőfeszítések ellené-’ re ugyanakkor a pályakezdő és családalapí­tó fiatalok helyzete relatívan romlott. Jö­vedelmük növekedése, gondjaik megoldása lelassult. ' A KISZ-tagság ágazati megoszlását tekint­ve a bányászatban, a kohászatban, a gép­iparban jelentős szerepet töltenek be a KISZ-szervezeteink. Tevékenységük ifjúság­mozgalmi hagyományokra épül és a helyi sajátosságokat figyelembe véve alakult ki. Ebben a körben a KISZ-tagságnak hagyo­mánya és presztízse van, tömegbefolyásuk meghaladja szervezettségüket. Ugyanakkor a könnyűiparban, az építő- és építőanyag-ipar­ban, a kereskedelemben tevékenykedő mun­kásfiatalok körében tömegbefolyásunk, szer­vezettségünk elmarad a lehetőségektől. A munkásfiatalok rétegződését tekintve a szak-, a betanított és segédmunkások kö­rében eltérően alakult szervezettségünk. Ál­talában jobban kötődnek szervezeteinkhez a szakmunkások, a közvetlen termelésirányí­tók és a magasabb felkészültséget igénylő munkakörökben dolgozó betanított munká­sok. Bizonyítja ezt az is, hogy az iparban az átlagos szervezettségünk 29 százalékos, külön vizsgálva a szakmunkásfiataloknál el 41, míg a segédmunkásoknál 15. Tapasztala­taink azt bizonyítják, hogy ennek okát a programjaink differenciálatlanságában kell keresni. A bejáró fiataloknál közel azonos a hely­zetkép. Szervezettségük nem marad el a munkásfiatalok átlagától. Jelenleg úgy ítél­jük meg, hogy munkahelyi szervezeteinkben vannak kedvező feltételeink politikai hatá­sunk növelésére. Ezzel párhuzamosan a la­kóhelyi KISZ-munkát a feltételek tervszerű javításával fel kell készíteni arra a várható feladatra, hogy az utazási költségek jelentős mértékű növekedése miatt egyre több bejáró fiatal kívánja szabad idejét hasznosan, tar­talmasán lakóhelyén eltölteni. A felsorolt tényezők alapvetően meghatá­rozzák politikai nevelő munkánkat, felada­tainkat, tömegbefolyásunk és szervezettsé­günk növelése érdekében. Ezeket a tényeket figyelembe véve meg kell állapítanunk, hogy ezen túlmenően nagymértékben befolyásolja még tömegbefolyásunkat az ifjúság körében végzett munkánk színvonala, vonzereje, bel­ső életünk fegyelmezettsége. A KISZ pozí­cióját, tekintélyét alapvetően továbbra is az befolyásolja, hogy milyen a KISZ-élet aktivitása. Milyen KISZ-szervezeteinknek a helyi politika alakításában vállalt szerepe és milyen munkahelyi elismertségük? Munkánk egyik fontos eleme a gazdasági építőm u éppen ezért napjaink egyik kérdése az. gyan tudjuk elismerni, elismertetni a mun­kahelyi feladataik elvégzésében élenjáró te­hetséges fiatalokat. Áttekintve a KlSZ-szer- vezeteink által alkalmazott munkaformákat, megállapíthatjuk, hogy azok döntő többsége a szakmunkás és közvetlen termelésirányító, valamint a műszaki, közgazdász fiataloknak nyújtanak lehetőséget alkotókészségük ki­bontakozásához, szakmai-politikai képzettsé­gük növeléséhez. Nem sikerült azonban meg­felelő egyéni versenymozgalmakat meghono­sítani a segéd- és betanított munkások ré­szére, koordináció hiányában sem kerülnek széles körű alkalmazásra, bevezetésre a fiatal műszakiak, közgazdászok tanácsa és alkotó ifjúság keretében készült pályamunkák, ta­nulmányok. A munkásifjúság körében a KISZ helyét,' szerepét alapvetően befolyásolja érdekvédel­mi-képviseleti tevékenységünk eredményes­sége, ennek figyelembevételével jelentősen tudjuk politikai befolyásunkat növelni. Mun­kásfiataljaink természetes igényként elvár­ják, hogy támogassák a teljesítményelv alap­ján történő bérezésüket, továbbtanulásukat, részt vállaljunk szociális gondjaik megoldá­sában, élet- és munkakörülményeik javítását szolgáló feladatok kezdeményezésében. a KISZ-munka döntő színtere továbbra is az alapszervezet, ezért nagyon lényeges feladatnak tartjuk az öntevékenység és a kezdeményezőkészség fejlesztésén túl a munkásfiatalok rétegződé­sének, korosztályának megfelelő munkastí­lust, munkamódszert. A differenciált réteg- programok mellett törekednünk kell a nyílt­ságra, egyre nagyobb teret kell adnunk a politikai'' érzékenységnek és a tettrekészség- nek. A szabad idő kulturált eltöltése érdeké­ben munkaformáinkban a már kialakult és a munkásfiatalok sajátosságaihoz alkalmaz­kodó rendezvénysorozatok továbbfejlesztését tartjuk egyik legfontosabb feladatunknak. Ugyanezt célozza a komplex ifjúsági napok és az ifjúmunkás napok évenkénti megren­dezése, új elemmel egészülnek ki ezek a rendezvénysorozatok is. Terveink, céljaink egy része nem újkeletű. Az eltelt időszak­ban azonban megváltoztak a gazdasági és nolitikai feltételek. A változások figyelembe­vétele mellett szükségszerű, hogy ismer+té tegyük célkitűzéseinket a munkásifjúság kö­rében és megnverjük e fiatalokat az előt­tünk álló feladtok '--'“^valósítására. Török Tibor» a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára A „TANÁR ŰR' Nemeskürty István Nemeskürty Istvánt már rég­óta „tanár úr” megszólítással tisztelik hasonló korú munka­társai is. Az az önkénteilén, személyéből, gondolkodásából sugárzó magatartás, ami e megszólítást indukálta az évek, évtizedek során egyre többeket hódított meg. A SZOT-díj ennek elismerése. — Megtisztelve érzem ma­gam, amint olvasom az indok­lásban, hogy a dijat a mun­kásság körében sikerrel vég­zett népművelő-tevékenysé­gemmel érdemeltem ki. Ez ugyanis valóban hosszú-hosszú ideje életcéljaim közé tartozik. — Sok meghívást kap mun­káskollektíváktól? — Annyit, hogy őszintén szólva nemhogy eleget tudnék tenni valamennyinek, hanem össze sem tudnám őket szá­molni! Gyárak, szövetkezetek tömegében jártam Budapesten és vidéken, több százra tehető a különböző közösségekkel történt találkozásaim száma. — Mely művei keltették a lepnflpyobb visszhangot az ér­telmiségen kívüli rétegekben? — A Rekviem egy hadse­regért, valamint az Ez történt Mohács után című könyveim. — A Rekviem... iránti őszinte kíváncsiság könnyen érthető, hiszen a benne foglal­tak .,családi témákat” érin­tenek. Mivel magyarázza a másik könyve iránti érdeklő­dést? — A közvéleményt érdekli a magyar történelem. Az or­száglakosság magáénak érzi a földet, ahol él, az országot, amelyet verejtékes munkával épít. — Ez a szó (országlakosság) — rendkívül, mondhatnánk tökéletesen demokratikus tar­talmú, semmiféle különbségte­vést nem tesz lehetővé! — Életem egyik legérdeke­sebb tapasztalata, hogy az em­berek nem igénylik a különb­ségtevést, igenis tudnak or­szágban gondolkodni. Egyéb­ként ez középkori szóhaszná­lat, amit én felújítottam. Ele­inte, habár szokatlan volt. ha nem érthették is pontosan, érezték benne azt a tartalmat, amit említett. Szívesen is vet­ték, hiszen a nemzet szó soká­ig egy kiváltságos rétegnek volt fenntartva. — Gratulálok a díihoz, és alkotóerőt, további sikereket kívánunk! Gulay István Nemeskürty István arckép» NÓGRÁD — 1983. május 4., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents