Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
Mozaik Nógrád megye színészét! múltjából (VI.)1 A játszó személyek és a produkció Ä Draguss-féle társulat a bérlstezésig két előadást tartott, melyben felvonultatja az együttes tagjait, mintegy kóstolót kínálva a további produkciókból. Az első bérleti előadást július 16-án, szombaton tartották Adolf Belot A púpos című darabjával, majd másnap. A szegedi kupecz, eredeti énekes népszínmű” került színpadra, s harmadik előadásként francia vígjátékot A szerelmes Candidatus-t mutatták be. A Nemzeti Színház kiválóságainak vendégjátéka előtt egy estére operettet is, vígjátékot is hirdetnek Váradi- né asszony főszereplésével. A csütörtöki előadás elmarad, péntekre hirdetik debütálását, azonban pénteken sincs előadás, s csak tíz nap múlva tűzhetik újra műsorra A varázshegedű és A szép Mol- nárné bemutatását, ahol már Váradiné szerepét a fiatal Der- nőiné vette át. Váradiné nevével többé a színlapon nem találkozunk. Bár férje továbbra is a társulatban maradt, főszerepeket játszott, felesége úgy tűnik kilépett az együttesből, mint ahogy a Draguss- társulatban szereplő Megyeri Emmát egy év múlva ismét Balassagyarmaton találjuk már a Szabó—Philippovits egyesített színtársulat tagjaként. Augusztus 6-án rendkívüli előadást ígérnek, amely valóban annak minősíthető. Of- fenbachtól a Dunanán apó és fia utazása című „nagyszerű bohózatos operette”-t öt felvonásban. „E jeles dalmű a budai népszínházban egymásután 100 előadást ért, s azófa is általános tetszés között folytonosan ismételtetvén — a népszínház létezését alapította meg.” Valóban ez az első olyan mű, amelyet a magyar színháztörténetben sorozatban adtak elő. A nagy hírű operett igen igényes és látványos felkészülést, bemutatást követelt, hiszen hatalmas álarcok (elefánt. bika, kakas, szamár, óriásfejű törpe) szükségesek a produkcióhoz, különleges jelmezek, melyeket „a budai népszínház mintaképei után a társulat ruhatárnoka” készített. Mindezeket táncok színesítették: galopp és „cancan”, záradékként pedig görögtűz kápráztatta el a gyarmati közönséget. A látványos előadás is egyetlen zongora kíséretével került színre, természetesen felemelt helyárral. Látványosnak ígérkezett Obernyik Károly, Kölcsey Kálmán nevelőjének tragédiája is, a Brankovics György, Szerbia despotája, hiszen az öt szakaszban előadott műben katonai jelenetek, görögtüzek váltak láthatóvá. Draguss Károly feleségével az utolsó bérleti előadás előtt jutalomjátékot hirdetett. Ez is a kor igazi divatja, nagyszerű színészi lehetősége volt. A jutalomjátékot az igazgató jó érzékkel állította össze. Szerepelt benne operajelenet, operett és színmű is. Első szakaszként Erke] Ferenc Hunyadi Lászlójának második felvonásbeli zárójelenetét adták elő, majd egy francia egyfelvonásos után Offenbach Eljegyzés lámpafénynél operettjével zárták az estet. Mindhárom részben kiváló lehetőség nyílt a két jutalmazandó színészi képességeinek megcsillogtatásá- ra. Az utolsó bérleti előadásként A drótos tót „eredeti új énekes népszínmű” került a közönség elé. A népszínműben szinte a társulat valamennyi tagja fellépett, s újból találkozunk a „felesége- hagyta Váradival”, amint éppen a tóttáncot „lejté”. Draguss Károly azonban nem tud elszakadni Gyarmattól. A költséges bemutatók, a drága álarcok és jelmezek nem sok hasznot hagyhattak a pénztárban, mert újabb, immár három ‘előadásból álló bérletet hirdet, „melynek pártolásáért annyival inkább ese* dezem, minthogy annak jövedelme, az itt tett rendkívüli költségek fedezésére van szánva...” — írja a direktor. A három előadásból négy lett. Részben a legsikeresebb darabok részleteinek újbóli bemutatásával, hozzácsatolva eddig még Balassagyarmaton nem játszott művekhez. Így kerül újból színpadra az Eljegyzés lámpafénynél Offenbach egyfelvonásos, a Dunanán apó második felvonása, ahol görögtűzzel, a társulat „összes személyzete” által előadott cancannal próbálkoztak a közönség kegyeibe férkőzni, Lukácsi Sándor és neje jutalom játékaként. Augusztus 20-án díszelőadást tartottak, ahol a magyar drámairodalom egyik legjelentősebb alkotását Katona József Bánk bánját mutatták be Balassagyarmat nagyérdemű közönségének. Aztán két nap múlva újra elindultak. hogy Thália szekerén továbbvigyék a magyar nyelv, a magyar színészet hírét, szeretetét. Telek Ervin (Folytatjuk) Kinetikus szobrászat r A kinetikus, mozgó szobor fo-..:imával égy Amerikába els^áramozot't hazánkfia, Mó- holy-Nagy László ismertette meg a világot. Ezen belül a fénydinamikus szobrászat elméletét ugyancsak egy magyar származású ember, Schöffer Miklós dolgozta ki, és tette közzé Párizsban, 1948-ban. Nicolas Schöffer 1912-ben Kalocsán született és 1937 óta Párizsban él. Egyike korunk új utakon járó, új kifejezési formákat kereső művészeinek. A 71 éves művész a modern festészet, szobrászat, építészet egyik legnagyobb egyénisége. A világhírű ember szülővárosát a Chronos—8 nevű fénytoronnyal ajándékozta meg, amely felállítása óta nevezetessége lett a városnak (nagyobb társait nyugati városokban — San Franciscóban, Münchenben, Párizsban, Bonnban, Liége-ben — állították fel, egyik elődje (a Chronos—5) pedig a kalocsai Schöffer Emlékházban található.) A csaknem 30 méter magas szürke fémépítmény nappal „pihen”, alig keltvén különösebb feltűnést. Amint azonban sötétedni kezd, kigyúl és életre kel. A tornyon ötven színes lámpa világítja meg a forgó-lengő tükröző lapocskákat, s az építmény csúcsán négy reflektor küldi magasba sugarait. A szerkezet elektronikája csak sötétedéskor lép működésbe, s azt követően a fények felgyulladását és kialvását a mindenkori forgalom lüktetése szabja meg. A járművek mozgásáról tájékoztatást adó érzékelők jelei működtetik a fényjátékot, be- és kikapcsolva a fényforrásokat és mozgató motorokat. A torony „fényruhája” sohasem mutat két teljesen azonos képet, megunhatatlan változatosságban idézi a tűz lobogá- sát, a lángok villódzását, és kelt sohasem látott, különlegesen mozgó fényhatásokat. Képünkön: nappali tonnájában láthatjuk a Kadocsa buszpályaudvara előtti téren felállított nevezességet. Megújít-e a muzsika? VÁLASZOL KOMJÁTHY GYÖRGY „Kérem, hogy • cikkben hangsúlyozza ki, hogy amit mondtam, azt nem értem másként, csak zenében, zenében, zenében!” — kötötte ki nyilatkozata végén Komjáthy György. A fogalommá vált nevű zenei szerkesztő a héten Salgótarjánban járt, s egy showműsorban lépett föl a József Attila Megyei Művelődési Központban. Szereplése után szegeztük mellének a a napjainkban sűrűn emlegetett témával: a megújulással kapcsolatos kérdéseinket. — Ámbár gyakorta hangoztatjuk, hogy a megújulás nélkülözhetetlen, mégis föl-föl- vetődik a kétely: lehetséges-e hogy egy ember gyökeresen megújuljon? — Ez egy olyan nagy téma, hogy szívesebben jönnék el Salgótarjánba egy klubdélutánra ott hosszabban mondanám el, miként látom én ezt a kérdést. Így két műsor között azt tudom felelni: igen, lehetséges. De az embere válogatja, hogy mennyire. Szükséges is, akár a gazdaságban, akár a zenében. — Az ön maradandó népszerűségét mi táplálja: saját megújulási készsége, vagy pedig a nosztalgia újabb és újabb hulláma? — Szerintem semmiképp sem a nosztalgiahullám. Ha meghallgatja azoknak az embereknek a véleményét, akik tizennyolc és fél év óta hallgatják a Vasárnapi koktélt, azok nem azt mondják, hogy a kezdeti számokért szeretik a műsort. Hanem az újakért és a még újabbakért. Én is az új számokat szeretem, de nem vetem el a régieket sem. Az egyik első sláger a Marina, Marina volt; ezt a közelmúltban három új feldolgozásban is bemutattam, köztük egy újhullámos változatban is. meggyőződésem, hogy nem a nosztalgiának köszönhető a műsor népszerűsége. — Van-e olyan életmód, amely a megújulást elősegíti? — Nem gondolja, hogy ezt egy pszichológustól, vagy egv filozófustól kellene megkérdeznie? — Ügy gondolom, hogy ez éppen Komjáthynak testre szabott kérdés. Hiszen majdnem két évtizede az egész ország előtt szemlélteti, hogy valahogyan lehetséges a megújulás. — Nem akarok hosszú fejtegetésekbe belemenni. Tar- dos kitalált erre egy poént, amit el is mondtam a műsoromban, de természetesen nem igaz, csak vicc. A megújulást csak a zenével hozhatom összefüggésbe. Jócskán tannak olyanok a már idősebb nemzedék tagjai közül, akik épp azért kérik a Manfred man’s Earth Band számait, mert olyan zene érdekli őket, ami kifejezetten új. Azért mondtam ezt a zenekart, mert itt is jártak Pesten. Lehetett látni, mennyire vegyes korosztály gyűlt össze a közönség táborában. Ilyen ízlésváltásra a nagyobb tömeg természetesen nem képes. Vannak, akik még mindig az Echo együttes Gondolsz-e majd rám című számát szeretik hallgatni. — Tehát a zene önmagában is megújít? — A zene megújul. Ezt nemcsak a külföldi, hanem a hazai könnyűzenére is el lehet mondani. Nálunk egyszerű a cél: új számokat bemutatni a műsorunkban Ez, hogy „Kom- jóthy-műsor”, egy elnevezés, így alakult ki. De többen dolgozunk: nyolc munkatárs sammai együtt gondoskodunk arról, hogy eleven maradjon minden program... — Az, hogy „a Komjáthy* fogalommá vált, nem csábit valamiféle merevségre? — Nem is engednék a munkatársaim, hogy zeneileg ne újuljak meg. A műsor rég meghalt volna. A Vasárnapi koktél tizennyolc és fél éves. Hogy a huszadik évfordulóját megéri-e, azt nem tudom. A Csak fiataloknak! tizennyolc éves. Ebben a legújabb zenét mutatjuk be; s a gyors, pergő lebonyolítással formailag is a korhoz igazítottuk. A Fiataloknak! kívánságműsor, de ebben is azokat a kéréseket igyekszem kielégíteni, amelyekkel kicsit előbbre jut a műfaj. Nem vagyok bajban: heti huszonkét új lemezt mutatunk be, sok köztük a new wave-szám. Senkit sem hagy elmerevedni ez a szakma. A megújulást természetesen csak a zenével összefüggésben tartom követelménynek. Hogy aztán ezek a fiatalok rengeteg külsőséget vesznek át, vagy csapódnak ide-oda, az más kérdés. — Melyek azok az élmények, zenén kívül, amelyek talán hathatósan elősegítik a megújulást? — Butaságot mondanék, ha lebecsülném az utazások, vagy az emberi kapcsolatok jelentőségét ilyen szempontból. Hiszen jól tudjuk, hogy sokan nagy áldozatot, sőt drámai helyzeteket vállalnak ezekért. Ami engem illet, boldogan élek; két gyerekem van, őket nevelem. A gyerek is sok újat hordoz magában: első gimnazista fiam és hetedikes lányom már külön világot jelent nekem, ez így is van jól. Próbálom megérteni az ő világukat, és ezt el is érem. De igazából megújulnom a zenében sikerült, csak abbán gondolkodom. Molná? Pál II Öltöztetik a menyasszonyt... Tádzsikisztánban a hagyományos esküvő elképzelhetetlen a menyasszony és a vőlegény arannyal hímzett tyübi- tejkája (kis sapkája) és ünneplő mellénye nélkül. Ezek az ifjú pár esküvői öltözékének hagyományos kellékei, amelyek Dúsanbéban, az ottani Guldaszt nevű egyesülés népművészeti himzőműhelyer ben készülnek. A hagyományos tadzsik aranyhimzés nagy hozzáértést kíván, a mesterség árnyalati finomságaira évszázadok óta az idősebbek tanítják meg a fiatalokat. A tadzsik láriyok, asszonyok remek kézimunkái többször szerepeltek külföldi kiállításokon is. Mindenütt kivívták e népművészeti remekek a szakemberek csodáló elismerését. Képünkön: Arannyal hímzett bársonymellény a menyasszonyra. Életfékező polipeptid Az afrikai tüdőshal meg-' merevedik, ha szárazra kerül. Ez az állapot igen hasonló a magasabbrendű állatok téli álmához. A coloradói állami egyetem kutatói vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy e halak valamiféle „fékezőanyaggal” csökkentik anyagcseréjüket. Ezt az anyagot meg akarták keresni. Feltételezik, hogy a hal agyának középső és hátsó részében termelődik, amikor az állat a merevség állapotában van. A halakat akváriumba rakták, és lassan süllyesztették a vízszintet az iszapfenék felett. A halak befészkelték magukat az iszapba és megmerevedtek. Oxigénfogyasztásuk mintegy 80 százalékkal csökkent. Egy hónap múlva levágták az állatok fejét, kivágták az agyukat, és kivonták a tartalmukat. A kivonatot fehér patkányokba fecskendezték. Az eredmény: a patkányokon perceken belül aluszékonyság vett erőt, test- hőmérsékletük öt fokkal, anyagcseréjük szintje 33 százalékkal csökkent. A felfedezett anyag valószínűleg polipeptid. A tüdőshalak nyilván ennek köszönhetik hogy a keletkezésük óta eltelt mintegy 400 millió esztendőt túlélték az iszapos vizekben. Beszélgetünk a fiammal Előbb lekapcsolja az olvasólámpát, csak aztán szólal meg a sötétben: — Most nem dolgozol, igaz? — Igaz — mondom neki a ránkborult vakságban. — Miért nem dolgozol? Azt mondtad, sietned kell a kopp- koppolással. — Sötétben nem lehet. — Hát akkor kapcsold föl a villanyt, mert én is dolgozni szeretnék Föikapcsolom a lámpát. Hu- nyorgunk. — Miért nem alszol? — kérdem szigorúan? — Nem lehet ebben a zajban. — Zajban’ — Igen, igen. Kopp-kop- polsz itt, azért nem lehet. — Idehallgass, hároméves — rántom össze a szemem. — Ott a mérges homlokodon — nyújtja ujját a ráncok felé. — Nem vagy mérges? — kérdi utána rögtön. — Iszonyúan mérges vagyok. Kilenc óra és te még nem alszol. — Van adás a tévében? — kérdi egy jól irányzott váltással. — Van. — Akkor miért nem nézed? — Más dolgom van. — Igen, értem, dolgozol a kopp-kopp írógépen. — Így van. Majd ha hagysz. — Ugye, szépen kimondtam ezt? — Mit? — kérdem gyanakodva. — Hát ezt.... az előbb, ezt a micsodát. — Mondatot. — Azt — hagyja rám egy félmosollyal — Menj aludni. Rárrsnéz, fejét csak épp hátrabiccenti, hogy beleférjek két szemébe. — Beszélgessünk. — Miről? Körbenéz, de nem tud megkapaszkodni semmiben Aztán csak kivágja magát: — Kisandrisról. — Mit akarsz tudni róla’ — Az én kiságyamban alszik.-i- Neked már kicsi úgyis. — De beleférek. — Irigyled tőle? Nem szereted ? — De Szeretem. Téged is. anyát is. Kisandrist is. Ez csak egy mondás, tudod? — Elmondom, hogy került ő a kiságyadba. — Tudom. Anya hasából bújt elő és aztán beletettétek a kiságyba. — Nagyjából így van. — Tudod mit láttam? — Mit? — Tavas vonatot... Amivel Bánkra mentünk, emlékszel? — vesz szemügyre komolyan. — Emlékszem. — Ott volt egy néni., mint anya.,. Akkor sokat gyalogoltam. — Igen, mert nem bírt már téged is, meg Kisandrist is egyszerre cipelni. Így segítettél neki. — Csak a lábam — mondja elgondolkozva. — Nincs rajtad papucs, megfázol. — Igaz. De nem is kell. Álmos vagyok. Az ágyba nem kell papucs — Jó éjszakát! — Dolgozz, bemegyek egyedül a másik szobába. _ Jó — Keresed a pénzt? — fordul vissza az ajtóoóí. ahová szemmel követem — Jól mondod. Keresem — Na — kapaszkodik föl a kilincsért. — Holnap, tudod, tejet kell venni Kisandrisnak. Meg nekem is. Azzal kimegy. H. Z. NÖGRAD - 1983. május 29., vasárnap
