Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-29 / 126. szám
: * * ’ • ' -v1 vmrv Együtt gondolkodva, cselekedve írta: Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese Naponta mintegy 350—400 ton na andezit és bazalt kerül feldolgozásra a karancsberényi kőfejtőben. A többszöri rostálás során hat különböző méretű kő készül, melyek ezután többségében a KPM-nél, a Ka rancs Mgtsz-nél és különböző költségvetési üzemeknél kerül felhasználásra. fotó: barna PALÓC NÉPMŰVÉSZET Itt munka nincs — ott a kínálat szegény Nehéz napok járnak a szé- csényi Palóc Népművészeti Szövetkezetre. Hiszen hacsak napokról volna szó! Hónapok, sőt évek óta tart a palóc népművészet ápolására alakult szövetkezet keserve. Az ebből kivezető utat csak a legutóbbi hetekben világítja meg halvány fénysugár. A szövők, hímzők, babakészítők 1978-ban jutottak fel a csúcsra. Aligha gyanították akkor, hogy onnan már csak lefelé tart az út. Pedig ez történt. Az utóbbi négy esztendőben csaknem egyötödével csökkent* a szövetkezet termelése. A csúcson a szövetkezet éves gazdasági értékelésében még ez állt: az általunk ismert igényeknek csupán hetven százalékát tudjuk kielégíteni. — Pedig akkor még csak piacutatást sem végeztünk! — teszi hozzá Lantos László főkönyvelő. — Nem volt rá szükség, hiszen nem győztük a munkát. Most? Egyre-másra hagynak itt embereink, mert nem tudjuk őket foglalkoztatni. Kevés a vevő. Mennek a bedolgozók Tavaly ötven bedolgozó hagyta ott a szövetkezetei, idén már eddig jó harmincán köszöntek el. Nem szívesen tették, kicsit restellkedtek is — dehát élni kell valamiből, ígérték erős szóval, ha fordul a kocka, visszajönnek. Legutóbb már a nagylóci Rigó Jánosné is gondolkodóba esett. Pedig Rigónénak kisujjában van a szövés mestersége, alapító tag. — Mondjanak már valami biztatót legalább! — fordulta vezetőséghez. — Maradhatok? Vagy mennem kell nekem is? Ma, amikor az emberek jelentős hányadának nem emelkedik a jövedelme, a népművészeti cikkek háttérbe szorulása természetes jelenség. Volna. Ha a boltok vezetői Dunaújvárostól Miskolcig nem nyilatkoznék éppen az ellenkezőiét. Ők ugyanis állítják: a szőtteseket, hímzett holmikat manapság is sokan keresik, választékuk. menyiségük azonban messze elmarad a kívánalmaktól. A boltvezetők tehát a szállítás szűkösségén, a termelők a megrendelések elmaradozásán háborognak. Fonák helyzet! A gondok zöme arra vezethető vissza, hogy a népművészeti szövetkezetek legnagyobb vevőié, a Néoművészeti Vállalat súlyos anyagi gondjai miatt nem tud a szükségletnek meg- fele'ően vásárolni, készletezni különösen nem. Márpedig ez utóhbi teendőt is el kel' végezni, hiszen a falun élő b-'tolgozók ősszel-télen vál- lr'-ak a legtöbbet, míg a piáéi Vereslet nyáron lendül fel jg. — n! A srpfcónyj szövetkezet termékeinek négy esztendeje hetven százalékát rendelte meg a Népművészeti Vállalat. Tavaly ez az arány már csak 46 százalék volt, az idei pedig a 25 százalékot sem érte el. — Lehet, hogy későn, de többfelé kerestük a megoldást — hallom Tomis István műszaki vezetőtől. — Villamos tekercselés ügyében tárgyaltunk a bányával, a ruhagyárban blúzok hímzését ajánlottuk föl. Nem lett ezekből semmi. Őszintén szólva, bár nehéz helyzetben vagyunk, nem fáj emiatt a szívem: mi a népművészet ápolására alakultunk, ehhez értünk. Most menjünk el lakatoskodni? Ehelyett inkább elkezdték tanulni a kereskedést. Áruházakat, boltokat kerestek föl, bemutatókon vesznek részt. Körülkerítették a Balatont is a tapogatódzó utak során. Arrafelé alig-alig ismerték a palóc motívumkincset, nem is tartották drágának a szécsé- nyiek munkáit. Rájöttek arra is, hogy a Dunántúlon nem érdemes a kék színt kínálni: idegen az ottaniak ízlésvilágától, nem szeretik. Ezeknek az utaknak kell, hogy legyen eredménye! Szegény embert még az ág is húzza. A kínos időkben új termékkel is próbálkozott a szövetkezet — az akció kudarccal zárult. Pedig Záhonyi Lujza iparművész tervei igazán szépek, az 57 hímzett holmiból a zsűri ötvenet elfogadott. s ez igen jó arány! Ni- vódíjat is adtak rá. Ügy tűnik mindennek ellenére a kereskedőknek nem tetszik. Döntsön a vevő! Nemrégiben lecserélődött a Népművészeti Vállalat vezetése — s ezzel együtt mintha új szelek fújdogálnának onnan. Hamarosan megnyitották a mintatermet, ezentúl szóban is közölték a termelőkkel: a zsűrizett cikkek további válogatása eztán nem házon belül történik. Az értékítéletet rábízzák azokra, akikre tartozik — a vásárlókra. — Nekünk például 233-féle zsűrizett cikkünk van, közülük csak 55 kapott az árzsüri- től értékesítésre jogosító kódszámot — mondja a műszaki vezető Szécsényben. — És ha a vevőnek éppen a többi tetszene jobban?... A minap összehívta a Nép- művészeti Vállalat az érintett szövetkezeteket. Az értékesítési gondokat vitatták meg — melyek immár nem csupán az eladás gondjai, hanem a magyar népművészet egészének léte is. Az eszmecsere végén kissé a szécsényiek is fellélegeztek — úgy gondolják, most nár lehet bizakodni. Idei előirányzatuk is kicsit a remény szellemében készült: a tavalyi teljesítményt, 23 millió forintos árbevételt szerepeltetnek tervükben. Régi külke» p-kede’mi partnerük mellett négy újat kerestek meg mintakollekciójukkal... Legutóbb francia vevőt hozott a Generalimpex, Moszkvából pedig népművészeti babákat kérnek. Krízis után? — Remélem, nem csalódunk majd, de úgy tűnik most, exportunk fellendülőben van — véli a főkönyvelő. — Pedig nem hinném, hogy megszaporodott a külföldi vevő pénze. Inkább arról van szó, hogy több zsebből tudják kihúzni! Talán igaza van Lantos Lászlónak, s lassan átesik a krízisen a Palóc szövetkezet. S ha másra nem is, tanulságszerzésre jók voltak a gonddal terhes évek. Hiszen amennyire szép és nemes cél a palóc népművészet ápolása,.. .Ugyanennyire fontos dolog az is, hogy nem szabad azt a piactól elszakadva tenni. A vevő felkutatása és megnyerése lét- szükséglet még akkor is, amikor úgy tetszik — enélkül is boldogulhatnak. Szendi Márta A munkásosztály harcában az osztályösz- szeütközésekben vesztett csaták diadalmas ütközetekkel párosultak, de az osztály ügye nemzeti és nemzetközi méretekben előbbre haladt. A mai körülményekben is ott van a haladás és a reakció küzdelme, a harc és az ünnep. A gazdasági világválság óriási problémát jelent a kapitalista országokban. Növekszik a tőke és a munka ellentéte, a tőkések pedig népellenes megoldásokat akarnak. Felerősödött a háború híveinek hangja, elszánt fegyverkezési szakaszt kezdtek, katonai fölény kierőszakolására törekszenek. Az Egyesült Államok vezetésével a gazdasági, politikai zsarolás eszközeit párosítják a marxista—leninista világnézet elleni frontális támadással. A történelem. már eddig is a szocializmust igazolta. A szocialista világrendszer olyan dinamikus fejlődést, olyan társadalmi, politikai változásokat hozott, amelyekhez hasonlót nem mondhat magáénak a három évszázados múltú kapitalizmus. Büszkék lehetünk — gondjaink ellenére — gazdasági sikereinkre, életkörülményeink alakulására. Miközben a nálunk sokkal gazdagabb kapitalista országokban visszaesett a termelés, soha nem ismert arányban nőtt a munka- nélküliség, a létbizonytalanság lett jellemző, valamint az életszínvonal jelentős csökkenése, a kivívott szociális vívmányok jó részének elvesztése. Nálunk viszont biztosított a teljes foglalkoztatottság, az életszínvonal megtartásáért, megvédéséért küzdünk. Olyan gazdasági, politikai vívmányaink vannak, amelyek megvédése nem lebecsülendő feladat. Ezért üdvözöljük az MSZMP Központi Bizottságának azt a döntését, hogy továbbra is a VI. ötéves terv fő célkitűzéseinek teljesítését erősítette meg. Mindannyian érezzük, hogy nehezebb körülmények között valósítjuk meg feladatainkat. A gazdasági világválság hatásai kedvezőtlenek számunkra. Világosan és egyértelműbben tisztázzuk, hogy már a tavalyival azonos színvonal elérése is többet, jobbat igényel tőlünk. Most minden alkotó kezdeményezésre, javaslatra szükségünk van. Vezetőktől és beosztottaktól egyaránt odaadó munkát igényel ez, hiszen sorsunk alakulása nem független az egyének teljesítményétől. Az emberi munka teremtette és teremti meg ma is életkörülményeink megőrzésének feltételeit. Tudjuk és hangsúlyozzuk, hogy személyes sorsáért az egyén is felelős. Ezért köszöntjük azt, hogy nagyobb elismerést kap a tisztességes munka, a rend és a fegyelem, az áldozatvállalás, a kezdeményezés, az ösz- szefogás, a segítés. A dolgozó ember aktivitása kibontakozásának feltétele és egyben az alkotó ember megbecsülésének mutatója a demokratizmus fejlettségi szintje. A tisztességes munka, a saját és a társadalom jelenéért és jövőjéért érzett felelősségérzet jogosultságot jelent a döntésekben való részvételre, a politika végrehajtásának ellenőrzésére. A párt politikája reális, nyílt. Ez azt is igényli, hogy a dolgozók még szélesebb körben vegyenek részt a döntésekben, a végrehajtásban és az ellenőrzésben egyaránt. Joggal hangsúlyozzuk, hogy a bonyolultabb körülmények között, a nehezebb feltételek mellett is jobb döntések születhetnek, ha teljesebb a demokrácia minden szinten. A párt Központi Bizottságának áprilisi — ahogy a szóhasználat nevezi félidős ülése — éppen ezért hangsúlyozta: „Olyan megoldások felé kell haladnunk, amelyek egyaránt szolgálják a dolgotok szélesebb körű, aktívabb részvételét a döntéshozatalokban, a végrehajtásban, az ellenőrzésben és a munka hatékonyságának javítását.” A feladatok megoldásában mind az egyének, min'd a társadalmi szervezetek önálló cselekvése nagyobb szerepet kap. Ez azonban csak akkor eredményes, ha kiküszöböljük a rutint, a formalizmust, a csalhatatlanság hitét és a dolgozók javaslatainak, kezdeményezéseinek fel- használása még nagyobb megbecsülést kap, a döntések előkészítése pedig még nagyobb nyilvánosságot. Növekvő és felelősségteljes szerepük van a szakszervezeteknek a politika alakításában és végrehajtásában egyaránt. A szakszervezeti mozgalom alfája és ómegája volt és ma még inkább az, hogy képes legyen nagy biztonsággal meghatározni és kifejezni az adott időszakban a dolgozók jogos, reális törekvéseit, javaslatait, véleményét, igényét. Tájékoztatni és tájékozódni, mondhatnám együttélni a tagsággal, együtt dönteni és megvalósítani, ennek kell a mai szakszervezeti munka jellemzőjévé válnia. A körülmények módosulása igényli, hogy változtassunk a szakszervezetek munkáján, de ehhez maguknak is változniok kell. A lényeg: a konkrét körülmények között, az érdekeltekkel egységben képviselni, védeni az érdekeket és megteremteni az érdekérvényesítés feltételét, azaz: segíteni a termelést. A szakszervezetekben éppen ezért szükség van olyan társaikkal együtt dolgozó, együtt gondolkodó emberek tízezreire, akik minden lényeges kérdésben, minden időben velük együtt gondolkodnak, és cselekednek, képesek biztonsággal megítélni a dolgozótársaik véleményét, törekvését, képesek társaikkal együtt reális helyzetkép kialakítására, képesek a keletkező ellentmondások felismerésére, feltárására és képesek együtt aktív, cselekvő, alkotó munkára is. A szocializmusnak még nagy tartalékai vannak. A legnagyobb a demokratizmusban, a nyíltságban és őszinteségben gyökeredző jó közérzet. Ezért képes volt, képes jelenleg és a jövőben is képes lesz megújulni, továbbfejlődni. A magyar nép rászolgált, megdolgozott az elért eredményekért, ezért az előlegért, amit az épülő szocializmus már eddig nyújtott. A történelem tanúsítja: a szocializmus erői nemzetközi méretekben, a nehezebb, feszültségekkel terhesebb körülmények között is időszakos kudarcok ellenére is tartják, sőt erősítik pozícióikat. A feszültség kétségtelenül nőtt, de kemény harccal, / küzdelemmel o békét meg lehet őrizni. Tanúi akarói vagyunk, hogy kommunistáié, szocialisták, szociáldemokraták, keresztények, környezetvédők; fiatalok, színesbőrűek,' ateisták és hívők, európaiak és a világ más részén élők összefognak a békés egymás mellett élésért, az emberiség megmentéséért. A hőség, a gőz és a hatalmas üstökből kicsapódó ..szag- orgia” az ide belépő idegennek szinte elviselhetetlen. Ám a vakítóan fehér ruhás, percre sem megálló asszonyok úgy teszik minden mozdulatukat, mintha mindebből semmit sem érzékelnének. Hatalmas, ötszáz literes, még ennél is nagyobb űrtarfcalmú edényekben fő az ebéd az építőmunkásoknak. S nem is akármilyen: magyaros krumpliieves, friss petrezselyemmel ízesítve, lecsósvirsli tarhonyával, meg mexikói íokány, hozzá savanyúság — mert két fogásból lehet választani —, s ráadásként sütemény. — Mindig ilyen jó falatok kerülnek az asztalra? — Igen! Ezernyi ízzel gazdálkodunk, s fő törekvésünk a változatosság — mondja piros arcát az üst fölül elfordítva Ocsovai Antalné, a NÁÉV-konyha dolgozója. — Az egyhangú ételekre most már évtizedekre visszamenően, nem is tudom panaszkodtak-e? Higgye el, olyan menüket főzünk, hogyha maga is megkóstolná, még repetát is hajlandó lenne kérni belőle. Félfogra sem elegendőt merít kanalára az egyik üstből, kóstolónak, s mondja, finom. Délelőtt tizenegyre megint — mint mindig — végeztek a főzéssel, s már csak a porciózás, a különböző területeken levő munkahelyekre történő kiszállítás a feladatuk. Ocsovainé elégedetten törli meg a kezét, s engedélyez magának tíz perc Pihenőt. — Rámfér — mondja. — Reggel öttől talpon vagyok már. Tudja. Pilinyben lakom, Tarjántól olyan h'iwon.St kilométerre. s hogy le me kés Ezer ízek ismerője sem a buszt, ami behoz, kelhetek a tyúkokkal. Itt bent hétkor kezdünk, s attól kezdve nincs megállás. Bánják is a lábaim. De hát annak, aki tizenöt éves korában már belekóstol a munkáséletbe, s nem is akárhol, mert én akkor léptem be a tarjáni acélgyárba. a kovácsoknál dolgoztam egészen ötvenkét tavaszáig, visszeresebb a lába, mint annak, aki gyalogosan végigcsinálta a világháborút Meg. tudja, a sok cipekedés, az emeigetések. amik néha férfiaknak is becsületükre válnának... Hát ezért esik jól néha öt-tíz percre, ha engedi a munka, megpihenni kicsit. — Kevesen hinnék, hogy ilyen nehéz a konyhai munka. — Azt elhiszem. Mert nemigen látták még, mit jelent öt-hat száz, meg régeb ben. amikor még Tarjánban a kórházat építették, ezerkét száz embernek ételt főzni. Az már nem egyszerű rőzicskélé vagy gasztronómiai bemuta tó, hanem kemény feladat. — Hogy került egyáltalán Pilinyből Tarjánba dolgozni? — Magának bizonyára nem keli különösképpen magyarázni az akkori munkalehetőségekről. Helyben semmi, hát ment oda az ember, ahol pénzt tudott keresni. Anyám is már 1950-től dolgozott itt az építők konyháján, s az ellenforradalom után ő hívott ide maga mellé, a konyhára. Azóta itt vagyok — Együtt van még az akkoriakkal? — De!> senki. Beleúntak. megfáradtak, nem bírták. Elhiszi, ha én is nem szeretném, rég kerestem volna könnyebb munkahelyet. Föl is ajánlották., legyek számlázó vagy raktáros, de nem mentem: kitartok az üstök mellett. — Ennyire szeret főzni? — Igen. Mondjam azt, hogy a lányom, míg másfél évvel ezelőtt nem szülte meg a kisunokámati. itt dolgozott mellettem..? És ő is biztos vissza fog jönni ide. Még a nehézségek ellenére is érdekes terület ez. Az ízek világa. S ha jól sikerül a főztünk. öröm mindennap, nemcsak nekünk: most öt-hat szjiz embernek. — Otthon is szívesen veszi kezébe a főzőkanalat? — így igaz, bár az inkább csak kikapcsolódás. De mos- anában csak hét végeken, hiszen otthon a lányom, ő kész ?béddel várja az apját, any- 'át, férjét. Ám amíg dolgozott. hát öt óra körül, mikor hazaértem a busszal, neki kel- 'ett látni meleg ételt csinálni, 'díszen az keli, mert a férjem i? kemény helyen dolgozik: kovács az acélgyárban, — Vannak-e kedvenc ételei? — Persze. A töltött paprika, amit otthon csak ritkán főzhetek, mert a férjem gyomra nem bírja a paradicsomét, meg a túrós linzer. A férfiak pedig — mert egy fedél alatt lakunk a vejemme! — leggyakrabban halászlét. jó babgulyást és töltött ká«? posztét főzetnek velem. — Hajnalban kel. ötre ér haza És aztán? — Mint minden dolgozó nőnek, segítség ide vagy oda, jön a második műszak. Szép kertünk van, ott is akad mit tenini, ellátni a jószágokat, mosás, miegymás Sorolni sem kell. mennyi teendője van egy asszonynak. S ha végeztem. nekiülök olvasni. Jár nekünk a NÖGRÁD, a Szabad Föld, a Képes Üjság, a Nők Lapja, a Magyar Ifjúság, lehet, valamit még elfelejtettem. Ezeket, ha kell, még tíz órakor' is átnézem, függetlenül attól, hogy álmos vagyok- e vagy sem, mert annyira érdekel minden az országról-vj- lágról Sok mindenkiről, mindenről szereztem már tudomást így, s fejből tudom a jelentősebb események színhelyét a fontosabb személyek nevét.- Ezzel egészen addig dicsekedtem, míg a gyermekeim — így szólítom a vejemet is — meg nem kérdezték: aztán rólad mikor lesz újságcikk...? Elhallgat, lehajol, megmasszírozzá lábát. — Bírja még tíz évig, a nyugdíjazásig? — nézek á. — Nem hiszem. S bár tizenhét éve nem voltam orvosnál, bár éppen eleget nógatott már miatta a férjem, most lasaeskáR én is érzem ennek szükségét Majd egyszer ha n ár nehezebben mozdulok, tényleg elmegyek a doktor úrhoz. Ocsovainé kiváló dolgoz*.' Az elmondottak alapján nem» csak munkahelyén... Karácsony György y! Nincs rajtam T~ kívül már abból a csapatból ! NÓGRAO - 1983 május 29., vasárnap
