Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
Rebbenő időtlenség Lóránt János mátrai képei ’ Ló ránt János r»Tunkácsy- tlíjas festőművész önálló kiállítása latható máius 11-tói a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban. A tárlat témáját tekintve egységes, a művész „mátrai képeit”, pontosabban linó- és színes linómetszeteit mutatja be, szám szerint negyvenötöt. E kitűnő metszetsorozat egyik előzményeként már láthattuk Salgótarjánban mátrai rajzsorozatát Akkor azt mondottara hegyet úgy kell ismerni, hogy azt is tudjuk, merre jár a róka.. Azt nem tudom, hogy lehet-e bármely művész életút- járói munkássága korszak- határait pontosan íölrajzoló összegzést készíteni, ez most nem is feladatom. Amennyiben lehet, ez a műtörténet- írásra vár. Itt csali annyit jegyezzünk meg emlékeztetőül, hogy I óránt János 1938-ban született Békésszentandráson élt a Dunántúlon, 1965-tól hoszabb ideig Salgótarjánban, az utóbbi időben egy kis faluban a Mátra alján, s jelenleg Egerben dolgozik. Azt hiszem, bármilyen változatos is lehet a művész élet- útjáról készíthető térkép, számára is meghatározó az indulás, az Alföld világa, ahonnan, más, tágabb világokba jutott el. Indulása óta viszi magával az indító mikrovilág arányait, földjét és egét, határának tágasságát, vizeinek illatát, embereinek mentalitását, szűkszavúságát és kérlelhetetlen szigorúságát. Ugyanakkor mindenütt művészi alázattal közelít a természethez, s a benne élő emberhez. lerázva magáról a kifejezés konvencióit, átlénye- gítve a látott és — ez nagyon fontos — egyénien értelmezett világot. Természeti motívumai, bár valóságos meg. Ez valójában szintén élményekből születnek, a mű- korunk eléggé föl nem is- vész belső világával dúsítot- mert igazságai közé tartozik, tan jelennek meg a müveken. Ember és természet egya világméretű természetpusztítás fenyegető jelei kösége így nemesedik tartalom- zepette. má Lóránt János munkássá- Korunk nemcsak egyetemes gában. Művei éppen ezért el- fenyegetéseivel rémiszt, az sősorban nem gyönyörködte- egyént is szükségtelenül sok tést, hanem a meditativ elsa- károsodás érheti. Egyik ilyen játításra való törekvést szol- veszély, hogy nem értékel- gálják. Ez által felelősségvál- jük eléggé a szemlélődést, lalásra késztetnek. A gépest- ami az emberség, a gondol- tett kor elszürkülése ellen kodás, végső soron az embe- hatnak, az örök természet- ri boldogság alapjai közé ben föllelhető harmónia sa- tartozik. A művész értékeli játos megjelenítését célozzák, ezt az állapotot, és példát ad Ezit a fajta harmóniát a termékeny csönd mélysége- azonban senkinek sem adják inek megmutatásával A lát- ingyen, kemény küzdelmet vány, a jelenség e sorozatban igényel, a termékeny és tér-^komoly látomássá válik, egy- mékenyitő magány vállalá- szerűvé és közvetlenné, sát. A mátrai sorozat is ezt amelynek alapja szerkesztett bizonyítja. Valójában élet- rend és harmónia. Pontos és helyzetekről, az emberi sors színes szépség sugárzik Ló- gyötrelmeiről szól lapjain a ránt János komoly lapjairól, művész. Akkor is. ha szirte- E lapok ritmusai, mélyből két, ritkásokat, a zöld ren- sugárzó színei ugyanakkor geteg suhogását, a fenyve--'drámai feszültségeket hordoz- seket, a ködöket, az évszakok nak, azaz magát a kort feje- témák kapcsán is a lélek tar- zik ki. Nem gazdagon szóló tományai nyílnak ki a lapo- kolorizmus ez, hanem na- kon, a huszadik századi em- gyón is visszafogott, fegyel- ber félelmei, tépelődései. fe- mezett, az intellektuális mon- nyegetettségei bukkannak föl dandót szolgálja, mindegyre a mátrai tisztóso- Bizonyos vagyok abban, kon, a pásztorok és állataik hogy Lóránt János mátrai figuráiban, az őzek rebbenő metszetei a művész munkás- időtlenségében. ságában jelentős alkotói korLóránt János érzékeny szak hordozói. Alapvetően megfigyelő, meditativ alkatú festői látásmódból születtek, ember, líraisága is ennek Ezt a technikát, kifejezésmó- megfelelően összetett és sze- dot pár éve dolgozta ki a mérmes. Ez a líraiság inkább művész, újabb és újabb módosak a művek hangulatában szerek keresése jegyében. A van jelen, a szigorúan kom- linómetszés, a színes linó ponált stílusrendben és a mű- mintegy kikapcsolódást je- vész lelkületében. Ami mind- lenthet számára festői mun- ebből a lapokon látható, az kásságábam. „Mátrai emlékei” inkább, csak az emberi, az szervesen épülnek be komoly állati és a növényi lét meg- gazdagságú munkásságába, bonthatatlan egyetemessége, mély izzású, értékes egysé- ami ha veszélybe kerül, em- gükkeL béri létünk alapja szűnik Tóth Elemér Az ünnepi könyvhét újdonságaiból r Ä Magvető — nem számítva közművelődési zsebkönyvsorozatát, a Gyorsuló időt — elsőként indított olyan sorozatot, mely nem sikeres szépirodalmi alkotások olcsóbb kiadásának feladatát vállalta magára. A Tények és tanúk mára közismertté vált. A könyvhétre megjelenő legújabb darab nem emlékezés, dokumentumkötet: Hitler hatvannyolc tárgyalása 1939— 1944. Hatvannyolc tárgyalás kelet-európai államférfiakkal b siker éveiben, amikor még minden egyszerűnek látszott. A leigázás, a népcsoportok, a nemzetek kiirtása, eltüntetése a térképről szinte simán történt. Sokan hitték, hogy végérvényesen. A kelet-európai kormányok élén olyan emberek álltak, mint Horthy, Ti- so és Antonescu marsall. A területi újrarendezés elhódította a kelet-európai kisállamok vezetőit, s még csak észükbe sem Jutott, hogy Ugyanazt az országrészt a Führer többeknek is odaígérje. Iszonyatos erejű dokumentumkötet. Miként játszotta ki Hitler Horthyt és Antonescut, Tisót és másokat: a kérdésnek csupán egyik oldala. A másik, ami megfogalmazódik az olvasóban: a ke- gyencek sorsa nem hosszú életű. A dokumentumok java része ez idáig ismeretlen volt —, ideje, hogy lássuk miként jutottunk Voronyezsig egy korlátolt, gyáva, s nem a népért, csupán a hatalomért küzdő politika következtében. Nemrégiben indította a Magvető Nemzet és emlékezet című új sorozatát. Ebben nem emlékezések, múltat Idéző, személyesen is megélt reflexiók kapnak helyet, hanem tudományos igényű tanulmányok, esszék — olyanok, melyek objektív hangvételükkel kívánnak hatni. Az ünnepi könyvhétre megjelenő három kötet múltunk három jelentős szakaszát képviseli. Kristó Gyulát mint a magyar középkor egyik legkitűnőbb ismerőjét tiszteljük. Legújabb kötete 18 tanulmányt tartalmaz a Tanulmányok az Árpád korról címmel. Az etnikumok történetét egy-egy forrás alapján feltárni már szinte divat, s jó néhány olyan kérdés van, mely foglalkoztatja a közvéleményt. Miként éltek a kárpát-medencei népek a honfoglalást megelőző időbfen vagy közvetlenül követően? Miként vallanak a korabeli kútfők a hun—magyar hagyományokról, s egyáltalán mik ennek a valós alapjai? Kristó Gyula forrás- közléseinket veszi kritika alá. Bajcsy-Zsilinszky Endre 1939-ben jelentette meg Mátyás király című életrajzát. A növekvő német veszély idején egy politikus író történelmi művet: „a változatlan és örök magyar ügyért és nekünk életünk árán is meg kell védenünk belső szabadságunkat, külső függetlenségünket. .. ” írja az előszóban. Politikus mű volt akkor, különvéleményt jelentett az akkori politikai helyzetben, miként a magyar nép is különvéleménnyel élt Mátyás alakját illetően a tudományos és hivatalos felfogással szemben. Az idilltől a realizmusig Születésnapi beszélgetés Sőtér Istvánnal Sőtér István hetvenéves. S ha el akarjuk kerülni az ilyen alkalmakkor esedékes szokványközhelyeket — mert bizonyára ízlése ellen való —, a szürke tények is sokatmondó- ak. Az író-irodalomtörténész- kritikus, egyszóval a szépíró és az irodalomtudós életműve kisebb könyvtárnyira rúg; s legalább ilyen jellemző rá az a mindmáig eleven figyelem, amellyel irodalmi közéletünk valamennyi fontos kérdésében szavát hallatja — ugyancsak meghazudtolva a fáradt középnemzedéket fiatalságával. A születésnap alkalmával próbáljunk meg bepillantani műhelymunkájába. — Van-e a kritikus irodalomtörténésznek külön írói ars poeticája? — Nem hiszem, hogy lenne külön írói ars poeticám, én a munkásságomat teljes egységben látom. Mivel íróként kialakult a saját műhelyem; ezért bele is tudom helyezni magam egy másik író — akár kortársi, akár múltbéli író — műhelyébe. S ha egy másik írót meg akarok ismerni, meg akarom érteni műhelyét, akkor már kritikusi feladatot végzek. Ha pedig a műhelyt körülvevő kort is megkísérlem feltámasztani, vagy több • íróra is jellemző sajátosságokat kutatok, akkor már az irodalomtörténész munkálkodik bennem. — Az irodalmi műhelyt érintve: professzor úr helyét a Nyugat harmadik nemzedékének tagjai között jelöli ki az irodalomtörténet. — A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolnak, ott tárgyalnak az irodalomtörténeti fejezetek — s csakugyan oda is tartozom. De azért a dolog nem ilyen egyszerű. A Nyugatban nekem 1938-ban jelent meg először novellám, s attól kezdve a Babits, majd Illyés Gyula szerkesztette Magyar Csillag rendszeresen közölte munkáimat. De első — s mai szemmel is fontosabbnak, jellemzőbbnek érzett — írásaim a Sárközi György által szerkesztett Válaszban láttak napvilágot. Íróvá avatta- tásom tehát a Válaszhoz fűződött, s ez nem véletlen. Mert a Nyugat a harmincas évek vége felé — Babits e különben nagyon fontos írói korszakában — egy nemesen, magas színvonalúan konzervatív folyóirat volt, amely mindenféle modern áramlatban csupán divatot vagy modoroskodást látott; ellentétben a Sárközi György képviselte Válasszal, amely minden formabontó, formaújító irányzat számára nyitott volt. Márpedig én, mint fiatal író szürrealista novellákkal kezdtem pályámat. És az a bizonyos harmadik nemzedék, amelyik akkortájt kezdett nemzedékké szerveződni (Jékely, Weöres Sándor, Rónay György, Thur- zó Gábor, Vas István, Radnóti Miklós és a többiek) nemcsak mást akart elmondani, mint az előtte járó Illyés Gyu- láék, Szabó Lőrincék nemzedéke, hanem a mást másképpen is. A harmadik nemzedék indulásának tehát kétségtelenül volt egy bizonyos avant- garde jellege. — Csakhogy egy olyan irodalmi ,,nagyhatalom”, mint a Nyugat hatása alól aligha vonhatta ki magát bárki is. '— Ha olykor próbálkoztunk is az elszakadással, nyilvánvaló, hogy a legszorosabb közünk volt a Nyugathoz, mégpedig azért, mert a Nyugat olyan igényt és színvonalat képviselt, amelyet kívüle egyetlen folyóirat sem. Igazi, tiszta irodalmat akart: a kommersz, a limonádé-típusú fércművekkel, az egyre erősödő jobboldali demagógiával szemben humanista szellemiségű, magas színvonalú és erkölcsi- ségű irodalmat. Engedékenység, liberalizmus, rossz író elvtelen befogadása a Nyugat esetében egyszerűen nem létezett. Mindezt a háborús szennyirodalom időszakában még fokozottabban mondhatom el a Nyugat utódáról, az Illyés szerkesztette Magyar Csillagról. — A szokványos realizmus tagadásától a különböző utak- módszerek kipróbálásán át Sőtér István útja végül visszakanyarodott a realizmushoz, igaz annak egy megemelt, sokak szerint „tündérinek”, „költőinek" nevezett változatához. — A szürrealizmus szoros kapcsolatban van a romantikával, úgy is mondhatnám: a romantikának egy modern és túlhajtott változata. Márpedig a harmincas években, a háború előtti Európában Magyar-' országon is egyfajta kapuzárás előtti idillhangulat uralkodott. Az irodalomban mindez a játékosság, a csoda, a tün- dériesség formájában jelentkezett amire a szürrealizmus bőven adott lehetőséget: már- már idilli képet festett a világról. Ez az eufóriás hangulat érhető tetten első regényemben, a Fellegjárásban, korai novelláimban, de ez a Jékely-versek álomszerűségében, Rónay György költeményeiben is. Ennek a csodairodalomnak az ars poeticáját fejtette ki Szerb Antal, s támogatta talán nála is jobban Halász Gábor. Ebből az eufórikus. idilli hangulatból ébresztett fel bennünket a háború. Az átélt válságok, súlyos problémák után 1943 táján már mindanmyiunk számára világossá vált a korszak történelmének katasztrofajel- lege. Az előttünk járó Halász Gáborék nemzedékének hatására mi is rákényszerültünk, hogy körülnézzünk abban a komor világban, amelyben éltünk, s amelyben minden megoldatlannak bizonyult Szakítva, tehát a csoda, * tündérlesség hangulatával — szembe kellett néznünk az antiidillel, az antieufóriával: egyszóval a valósággal. Ezen a válságon mentem át én is, ez a szembenézés kezdődött Bűnbeesés című regényemmel, s tartott egészen a Budai Oroszlánig. Ez tehát a realizmusra való áttérésem magyarázata, egyben bár egyik legkomorabb, de leg7 termékenyebb szépírói korszakom. — Az ötvenes évektől kezdve viszont az író egy időre teljesen elhallgatott. — Igen. mert rossz korszak jött rossz feltételekkel, merev, kiagyalt, életellenes esztétikával. Ne is beszéljünk róla, örüljünk, hogy túljutottunk rajta! — Szükség lenne-e véleménye szerint manapság egy Nyugat-típusú folyóiratra? — Föltétlenül szükség lenne, mert az időben elmulasztott lehetőségek hosszú ideig megbosszulhatják magukat! A Nyugat közvetlen folytatói ugyan is — mint gyűjtöfolyó- iratok — még érvényesíteni akartak egy bizonyos igényt, elvet, színvonalat. Nem utolsósorban kritikai rovatukkal. A ma élő utódfolyóiratok viszont éppen kritikai rovatukban , nem elégsé erősek, noha jómagam az Űj Írást vagy például a Jelenkort igen igényes, jól szerkesztett folyóiratnak tartom. Ám ér. mai irodalmunkban nem utálok egy Gyulai Pál- vagy Arany János-féle rendezőerőt, olyat amelyik képes lenn e kordában tartani a költők erőszakos, agresszív hadát. Mert meggyőződésem, hogy az irodalom ma sincs válságban, de határozott, egyre mélyülő válság jellemzi irodalmi életünket. — A XIX. század irodalmának aprólékos feldolgozása közben miért kezdte foglalkoztatni Deák Ferenc alakja? — Deák egyénisége, szerepe, történelmi helye valóban nagyon régóta izgatta a Fantáziámat. Annál inkább, mivel értékelését mind a múlt-' ban, mind napjainkban helytelennek érzem. Én úgy hiszem, hogy Deák Széchenyinél, Kossuthnál is jóval bonyolultabb, összetettebb jelenség, s személyén át egy korszak életszemlélete, szemléletmódja is megközelíthető. S ez a kérdés nem csupán a szaktól ténész számára lehet érdekes, egy esszészerű feldolgozás az irodalomtörténésznek is roppant tanulságos. — S milyen tervek foglalkoztatják most az irodalom- történészt, a szépírót? — Irodalomtörténészként a! Világos utáni irodalomról szóló korszakmonográfiámnak, á Nemzet és haladásnak az esz- széista feldolgozását tervezem. De vannak még regényírói kötelességeim is. Azt a tematikát amelyet a Bűnbeesés, Az elvesztett bárány és a Budai Oroszlán című trilógiámban jártam körüt az Űj írás januári számában megjelent Telihold című novellámmal lezártam ugyan, de ez — a műfajból következően — nyilván csak szükségmegoldás. A tematika igazi lezárása egy hatvamas éveket feldolgozó regényt igényelne. S bár jeleVeg egy korai regényem, A templomrabló anyagának kibővítésén dolgozom, szeretném, ha e tervem is sikerülne. — Születésnapja alkalmából az olvasók nevében is kívánok erőt, egészséget tervei megvalósításához! Makai Tóth Mária Emlékezés Czigány Dezsőre 1883. június elsején született Czigány Dezső, a Nyolcak egyik tagja. Ady Endre szövetségese, egyik portréjának alkotója. Hollósy Simon tanítványa volt, de igazi indíttatásait nem Nagybánya, hanem Cézanne és Gaugin művészete jelentette számára. Bádogosmester fia volt, s ahogy feljegyzik róla, tudott órákig hallgatni társaságban, de kedvező pillanatban képes volt derűjével, vidámságával magával ragadni társait. Rendkívül összpontosító érzékkel rendelkezett, s ezt a képességét gyakorolta is. Sokat nélkülözött, tehetsége, kiváló művei ellenére sem lett osztályrésze a siker és az anyagi elismerés. Kabos Ede karolta fel. Szoros szálak fűzték nemcsak Adyhoz, hanem__ a polgári radikálisok köréhez. Igazi társasága azonban a Nyolcak köre, Kernstok Károly, Tihanyi Lajos, Berény Róbert, Pór Bertalan, Orbán Dezső, Czóbel Béla, Márffy Ödön. Több közös kiállításon szerepeltek együtt Budapesten, Nagyváradon, Aradon és másutt az 1910-es években. A kritika akkor kiemelte Czigány Dezső csendéleteit, a „paraszti-indigó kékes térítőkét, vakító fehér bögréket”. A csendélet Cézanne művészetében nyerte el igazi rangját, s az ő almáit folytatta méltó ízléssel, erővel Czigány Dezső, s ez a cézanne-i, Czigány Dezső-i alma még átgurult Kosztolányi Dezső Virág Benedeket köszöntő versébe is. Rendkívül tudatos festő, aki pontos mérlegelés alapján építi fel képeit a színek és formák egyedi elosztásával, így minden motívuma sűrített. Egyik fő műve az 1910 körül festett Gyermektemetés, mely vakítóan kék egével, zöld mezőtömbjeinek, sárga búzaasztagainak nyugtató ellenpontjaival békélteti meg az emberi drámát. Ady-port- réiban az anatómiai hasonlóság érvényre juttatása mellett a költő méltósága és nagysága is érvényesül, akár tájképpel motivált Önarcképén is. Nagy korszaka az 191(/-es évekre esik, ekkor született Fikuszos csendélete, Téli tája, Bíboros önarcképe és Magányos fa című festménye, mely akaratlanul is Csontváry cédrusainak méltó és közeli utórezgése. Száz éve született Czigány Dezső, s életművét bármenynyire is kultúránk számottevő értékeként tartjuk számon, van teendőnk vele kapcsolatban. Több műve joggal található a Magyar Nemzeti Galériában, munkásságának monografikus feldolgozása azonban máig nem készült el. Losonci Miklós Fehér csendélet Kék akt tájban
