Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
Magyar nevek a krónikában Közép-Európa Sorbonne-ja A középkori, gótikus egyetemi folyosó Zeng-zúg a prágai Carolinum, a Karoly Egyetem aulájának orgonája. Négyes sorokban kíséri a pedellus a professzorok elé a diákokat. Most veszik át diplomájukat. Szemben velük, a taláros professzorok mögött, annak a szobra, akinek az egyetem létét köszönheti: IV. Károly német-római császár és cseh király. A legrégibb közép-európai egyetem alapítása, 1348 tavasza óta immár 635 év telt el. Akkoriban az egyetemnek négy kara volt: teológiai, jogi, orvosi és szabadművészeti, amelyből utóbb a bölcsész kar lett. Az egyetem bakkalau- reátusi, mesteri és doktori címet adhatott. Nem csoda, hogy a Károly Egyetem mesz- sze földön ismert, elismert iskola lett. Sok európai ország fiait vonzotta. Ritkán esik szó róla, hogy magyarországi fiatalok neve szinte az egyetem alapításától fogva található a Carolinum évkönyvében. Mi több, épp a legfényesebb lapokra írták be nevüket. Az egyetem XIV. századi alkotmányában ez áll: „In universitates, ut de facto sunt, de Bohemorum, cui nati- oni sunt Moravi, Ungari atque Slavi — alia sit natio Polonorum alia Bavororum, alia Saxonum” — vagyis a magyarországi diákokat a prágaiak a cseh nemzethez számították, s nem puszta udvariasságból. Akkoriban a csehek és a németek között, az egyetem vezetéséért dúló, éles harcban a magyar diákok hűségesen és következetesen a csehek mellett szavaztak, s ha kellett — verekedtek. Viszonzásul a Huszt János-féle Kutná Hora-i dekrátumban foglalt egyetemi kiváltságok nem csak a cseh hallgatókat illették meg, hanem a magyarokat is. Az egyetem történetéből talán még annyit, hogy hű maradt a huszita mozgalomhoz, egeszen 1620-ig, addig, amikor a Habsburgok Csehországot háromszáz évre uralmuk alá hajtották. És még valamit a Carolinumról. Magyarországi és magyar nevekkel Húsz János kora után is gyakran találkozunk. 1415-ben Brikci (Bereck) mestert rektorrá választották, s ő követelte a Prágára támadó Zsigmond császártól, hogy a husziták chartáját négy nyelven: cseh, német, latin és magyar nyelven vitassák meg. Zsigmond felfogta a magyar származású rektor tervét, s a disputát betiltotta, nehogy magyar katonái megismerkedjenek a huszita tannal. Kiemelkedő alakja volt a prágai egyetemnek a budai születésű Jan Jessenius-Jessensky orvos- professzor, rektor, aki az 1618—20-as Habsburg-ellenes cseh felkelés élén játszott szerepéért a fejével fizetett. A múlt századból pedig Riedl Szende, fiatal magyar tudós nevét őrzi a prágai egyetem krónikája, aki magyar irodalmi olvasókönyvet adott ki Az egyetem könyvtárterme Mozaik Nógrád megye színészeti múltjából (5.) Egy ifjú színigazgató és társulata Balassagyarmaton Nyolcadnyi hirdetmények relmese Dernői Károly a gyar- jelennek meg Balassagyarmat maiti vendégszereplés idején házfalain. Draguss Károly mindössze húszéves, Berényi színigazgató társulatával a a csoport bariton énekese, megyeszékhelyre érkezett aki a budai Népszínházban 1864. júliusában és „... tisz- debütált 1861-ben, — huszon- telettel kéri fel a nagyér- két éves. demű közönséget, hogy becses pártfogása lehetővé tegye, miszerint azon rendeletéinek, melyre hazánkban a magvar színészet hivatva van minél nagyobb mérvben felelhessen meg, mely okból egy 10 előadásból álló bérlet sorozatra nyit előfizetést...' Természetesen a nagylétszámú társulat tagjai a színészi mesterség mellett sok egyéb tevékenységet is végeztek. A színlapokat a rendező, Lukácsi fogalmazta, s adta le Kék László nyomdájába, ő készítette el a ...különleges” álarcokat, jelmezeket, Draguss színtársulata a hir- a látványos táncok színpad- detményben hat operettet és ráállítását is. A színésznők tizenkét prózai művet ígér bemutatásra „az e célra készült fedett színkörben a sétatéren”. Bár a beígért darabokból csak kevés került előadásra, más művekkel igen változatos és érdekes programot kínált az közönségnek. A bérlet ára a 10 előadásra egy-egy zártszékre mintegy 5 forint volt, míg a földszinti ülések 40, a számbe- lyek 60, a karzati helyek 20 krajcárba kerültek. A színigazgató (topliczai) Draguss Károly huszonöt éves. Benne látták Egressy Gábor elveinek követőjét a vidéki színpadokon. Nemcsak színivezetőként. hanem színészként is eredeti jelenség volt. Igénytelen külsejével képes volt a legjelentősebb drámai, hősi szerepet is kiválóan alakítani. Shakespeare-t bálványozta. bár vidéki turnéin közül Megyeri Emma egyben a táncok betanítását is végezte. A színtársulatnak önálGondot csak a társulat tagjainak jelentett, hiszen a vendégművész által választott darab mellékszerepeit rövid idő alatt kellett betanulni A színpadraállítás is okozott némi problémát, hiszen az új színmű ú.i ruhákat, új díszleteket, berendezéseket kívánt. Mindkét vendégművész a saját jelmezeiben játszott, míg a társulat ruhatárnokára várt a meglevő készletből új színpadi megjelenést biztosítani a többi szereplőnek. Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán igen közkedvelt művészei voltak a Nemzet: Színháznak. Gyarmati vendégjátékuk során már túl voltak újraházasonehéz munkája volt, hiszen érdeklődő operettek és népszínművek mellett a különböző korban játszódó drámák jelmezeit, díszleteit kellett kiállítania. A zenés előadásokat inkább énekes előadásnak kell tekintenünk. hiszen mindössze a nagyoperettekről jelenik meg színlapon: „Az operett kíséretet zongorán Voll zongora mester úr volt szíves elvállalni”. A Draguss-féle színtársulat gyarmati előadásaira a Pesti Nemzeti Színház két kiválósága vendégjátékra érkezett. Prielle Kornélia és Szerdahelyi Kálmán öt este, hat előadásban lépett a megyeszékhely közönsége elé. A hir- c. , , , , detmény a vendégiátékot küShakespeare drámáit a leg- iöniege.snek minősíti „miután ló „ruhatámoka” volt, akinek dásukon, a népszerűségük or- á gyakori műsorváltoztatás, a szagosnak volt mondható. Főszéles repertoár miatt igen szereplésükkel bemutatott darabok egy kivétellel ritkábban adták elő. Pesten is fellépett két ritkán van reá alkalom, hogy nemzeti színházunk két ily ben — a Nemzeti Színház is kitűnő tagját csak rövid időTajáros professzorok között: „Doktorrá fogadom” szerződtetni akarta —, de nem nagy sikert ért el. Fiatalon, 31 évesen egy Shakes- .peare-szerep tanulmányozása közben halt meg sorvasztó- lázban. A társulat huszonkét tagú, többnyire fiatalok, a direktorhoz hasonlóan. Az együtPrágában, sőt 1866-ban Irodalmi Lapok címmel magyar folyóiratot indított, hogy segítse a cseh és a magyar nép ismerkedését. Ma a Károly Egyetemnek 13 kara van — a testnevelésig bezáróan. A prágai egyetemhez tartozik a pilzeni, a Hra- dec Králové-i fakultás is. Tavaly a Károly Egyetemen 20 ezer diák tanult. Ez egész Csehszlovákia összes egyetemi hallgatóinak mintegy 12 százaléka. A Carolinum diplomáját világszerte elismerik, mint- ahogy az egyetemen sokszor említik így: Közép-Európa Sorbonne-ja. (flron) re is nélkülözze... A rendkívüli műélvezet, mely jeleseink e vendégszereplése által a nagyérdemű közönségre vár, remélnünk engedni, hogy a hazafias részvétel, mellyel minden szép és nemes iránt viseltetni szokott ez allca-. szerepeltek a Nemzeti Színház műsorában is. így kerül előadásra ifj. Dumas Gauthies Margit, a kaméliás hölgy című ötfelvonásos drámája Prielle Kornélia címszereplésével, Arnold szerepében Szerdahelyivel. A dráma kiválóan alkalmas a pesti színészek méltó vidéki bemutatkozására. a közönség „szív- szaggató” megnyerésére. Dumas darabját már kilenc éve játszotta a Nemzeti, a vidéki társulatok műsorán is jutalom játéknak minősülhetett. Másnap este már SarJ dou néayfelvonásos színművét adják elő Szerdahebi fordításában. Az ő fordításában már két éve játszották Pesten is a darabot. A harmadik előadáson Prielle Kornélia nem vett részt, Szerdahelyi lép fel két darabban is: Seribe Timótheus apát keres és Murger Nyolcadik pont című egyfelvonásos vígjátékában. Erre az előadásra az igazgató „leszállított heiyára- kait” hirdet, úgy tűnik a közönség igazi kedvence Prielle Kornélia volt, hiszen, a következő előadáson, ahol a Vicomte Laitorie címszerepéi) játsza. már ismét felemelt helyárak vannak. ■ Mindössze hét hónapja játszották Pesten a vendégszelommal sem tagadhatja meg, tes rendezője, amit a színia- mit is a legmélyebb tisatelet- pok, is jeleztek, Lukácsi Sán- tel kér” maga az igazgató is. dór, aki A csirkefogó című A vendégszereplés azonban népszínművet írta, amelynek nem volt ilyen ritka, mint a bemutatója 1875 októberében hirdetmény állítja. Sokszor volt a Népszínházban. A tár- egy-egy társulat csatlakozik .. ... sulat újonnan szerződtetett a másikhoz, igen gyakran E?P. . ut0 , előadása,, io n tagja Komaromi Jenő, aki volt a „fővárosi nmveszek népszínműénekesként kezdte vendégjátéka,' ami a hírnév pályafutását, később a Nép- mellett a társulat bevételét színházban is vendégszere- is gazdagította, miután ezeket az előadásokat felemelt helyárral, bérletszünetbem mutatták be. pelt, majd kávéház-tulajdo- nosként szakított a színipályával. A trupp fiatal hősszeKálmán a király házasodd című vígjátékát. A két kiváló művész ezzel búcsúzik Balassagyarmat közönségétől. Telek Ervin (Folytatjuk) Patkány, tűnik el az alig bokányi mélységű szenny csatornát borító betonlap réseinek egyikén. H. József meg sem borzad, neki mindennapos „vendége”. A tikkasztó nap fölszabadítja, erjeszti a földből az évtizedes bűzöket. Pöttöm lurkók rohannak, a falhoz kell lapulni, hogy elférjenek. A .lapulás” eredménye: egy jó nagy tenyérnyi darabon leesik a vakolat. „Tavaly tataroztam” — mondja a tulajdonos, így kell nevezni, mert közben kiderül, hogy nem IKV-kezelésű épület. — „Megvan ez már vagy százéves is, már csak a szentlélek tartja rajta a sarat”. Alig száz méterrel odébb egy szebb napokat is látott, vörössalakos játszótér, nemrégen még annak helyén is két kolóniatömb állt. Normális körülmények között elképzelhetetlen sikító hang töri meg a pillanatnyi csendet. Szemközt (a kolóniapótló harmadik emeletéről) csípős nyelvű asszonyság recsegő hangon üvölt: vei dobálják a felnőtteket és rombolnak. Pedig van ilyen, szemmel látható. Csúnyán összefirkált falak, az ég tudja mitől zsíros-koszos ablaküvegek és szemét és szemét mindenütt. Omló vakolat, bűzös lépcsőház. — Egyszerűen képtelenség rendet tartani ezen a lakótelepen — mondja F. Pál, szépen berendezett másfél szobás lakásában. — Több mint négyszázötvenezer forint volt a játszótér és a parkosítás költsége. És mi van belőle? cigány vagyok, nekem szabad. Pedig már a felesége többször is megmondta, hogy ha nem viselkedik normálisan, elválik tőle. — Mielőtt az összes bajok okát és forrását említenénk, határozzuk meg, hol is vagyunk. — Ennek a lakótelepnek nincs külön neve. Itt, Zagy- vapálfalván, a Bányagépgyár mellett a kolóniák egy részének helyén épült , fel három- százhúsz lakás, a Zöldfa úton, Csak ennyi a neve. Lejjebb — Mit akarnak attól! Bo- LASSAN ÉRŐ JÖVŐ lond az! I — Hagyja kérem, megint részeg. — Bolond az — replikázik tovább a hölgy — az anyámat is lecigányozta. Börtöntöltelék! — Miért mondja, hogy bolond? — jaj, de nehéz a csen- ci tizenkét éves. Rendesen jár desebb hanghoz szokottnak iskolába. Nyolc éve költöztek visszakiáltani. ide é Pécskő utcából. Nem is — A fiának akarja azt a ismerhette az ottani viszo- lakást, az anyámat nem én- nyokat. II zöld fa nem a jelen jelképe gedi fel, nézze meg, hogy élnek! — süvít fentről a hang és kezd elviselhetetlenné válni. — ök tehetnek arról, hogy így laknak? — Nem tehetnek, de akkor is, innen nézze meg! Jobb csitítani a helyzetet, mert valahonnan .földdarabok, kavicsok kezdenek röpködni. Itt valóban nem szégyen a futás, és igazán hasznos. Két utcával fejjebb csillogó szemű, értelmes cigányfiú hajlandó beszélgetni, annak ellenére, hogy valamelyik emeletről szigorú üvöltés parancsolná el az idegentől. La— Dehogynem! Sokat láttam én abból, meg apu is mesélt. — Vályogviskóban laktatok? — Nem rendes házban. Csak kicsi volt. — És itt? — Másfél szoba. — Elfértek? — Hát??? Apuval, anyuval együtt heten vagyunk. — Mit csináltok, amikor éppen nem vagytok suliban? — Focizunk, indiánosdit játszunk a bunkernél, vagy fölmegyünk a Baglyas-sziklára, ott van ni, szemben. Nehezen képzelhető el, erről a világra nyitott fiúról, hogy esetleg azok közé tartozik, akik szétszedik az új játszóA padokat tartó betontuskó- kat is összetörték. És nem lehet szólni. A napokban rászóltam egy gyerekre, hogy ne tegye tönkre a füvet. Kinevetett és néhány lépés után megdobott kővel. Mit csináljak? Támadjak neki a szüleinek? — Az változtatna a helyzeten? — Nem, de itt már csak valami drasztikusabb módszer segítene. — Mikor délutános vagyok — szólal meg a ház asszonya is — a fiamnak kell elém jönni. Mert, aki szól, azon bosz- szút állnak. Megszégyenítik a boltban, buszmegállóban, s ne tegyen egyebet, mint szokták, este kiugranak egy bokorból, megijesztve az embert. A szó szoros értelmében a szívbaj kerülget. — Szóltam, hogy a faforgáis vannak ilyen házak, csak nem tudom pontosan, menynyi. Az itt lakók fele cigány. Egy részük nagyon rendes, munkájában is. De nehogy azt higgyék, hogy csak a cigányokkal van gond. — Azok, akik normális, emberi módon élnek, nem tudnak hatni emezekre? — Mondom — folytatja F. Pál — bosszút állnak. Próbáltak lakógyűlésekkel. Kétszer összehívták a lakókat, de néhány agresszív ember fenyegető magatartása és későbbi viselkedése meghiúsított minden kísérletet. — Akartunk lakóklukot csinálni, hogy a csellengő gyerekeknek is legyen helye — veti közbe F. Pálné —, kifestették, padokat is kaptunk bele, vállaltuk volna néhányan a felügyeletet... és mi lett? ...szétszedett, valószínűleg lopott kerékpárok darabjai, égetett papírok mindenütt. — És a házmesterek? — Hat éve lakunk itt, s most már az ötödik van Ut. Amit rendbe raknak, azt egy óra múlva ugyanúgy találják, mint előtte. Aztán, az az érzésem, hogy ugródeszkának használják a telepet. Elvállalják az állást, egy év után felmondják és kapnak másutt lakást... Pedig de szép is -ri, jó a levegő..., társadalmi munkát is vállalnánk, de így minek. Mondják, (R. Sándor is, aki negyvennyolctól nyolcvanig maga is a legrosszabb koló-v niában lakott), hogy furcsaság az is, hogy a linóleumpadló- jú, sima, meszelt falú lakás „beugrója” ugyanúgy 38 ezer forint, mint a Gorkij-lakóte- lepen jobb körülmények között, szőnyegpadlós, tapétázott otthonoké. Aztán nem is alakulhatott ki igazán lakóközösség, még, ha a renitenseket ki is emelnénk, meri a háromszázhúsz családból legalább kétszázötven rövid időn belül elköltözött, s ez a mozgás tart, olyan, mintha átmeneti hely lenne ez a lakótelep. Vannak, akik akadályozzák a változást, az annak idején hatezerért vett kc^ lónialakásokat több mint szá*» szorosáért váltatnák csak meA s vannak, akik ragaszkodnak itt megélt múltjukhoz, az élet utolsó ajtaján innen akarnak kilépni. IMÓCRÁD - 19Ő3. május 28., szombat I tér padjait, letépik a frissen csőt, a csikket ne dobálják le, készített park .virágait, km Azt mondta az egyik, hogy én — A* emberi viszonyokon kellene változtatni elsősorban — mondja F. Pál is —, de a kolóniák falai még mindig tartősabbak, mint a kiküszködött nyugalmas pillanatok. Zengő Árpád
