Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)

1983-05-24 / 121. szám

Mindegy 2100 Panni bútorgarnitúrát készítettek el az év első három hónapjában az Ipoly Bútorgyár szécsényi üzemében. Képünkön Terék István és Herczcg Lászlóné körfűrész segítségével vágják méretre a bútorelemeket.

— RT —

Anyagtakarékossági eredmények az iparban

IFIBRIGADKÉNT INDULTAK

Jobbak között ma a legjobbak

Eredményesen teljesítik anyagtakarékossági és technológiakorszerűsítési feladataikat az iparvállalatok: a múlt évben négymilliárd forintos megtakarítást értek el. Az Ipari Minisztériumban összegezték a kormányprogram megvalósításának eddigi eredményeit, és megállapították, hogy az anyagmegtakarítás 50 százalékát kisebb anyagi ráfordítást igénylő szervezési és műszaki intézkedésekkel érték el. Ezt kedvezőnek tartják, ezért a minisztériumban megkezdték a bevált szervezési módszerek összegyűjtését és közzétételét, hogy azokat más vállalatok is felhasználhassák.

Jelentős megtakarítást hoztak a kohászatban a végrehajtott műszaki és technológiai korszerűsítések, amelyek elsősorban a kohászati termékek túlsúlyának csökkentését szolgálták. Az Ózdi Kohászati Üzemeknél például a technológia korszerűsítésével megoldották a méretpontos hengerlést. A Csepeli Egyedi Gépgyárban, a Mechanikai Művekben, valamint a Labor

Műszeripari Művekben számítógépes vezérlést vezettek be a táblalemezek méretre szabásánál, s így több száz tonnányi acéllemezt takarítottak meg. több öntödében korszerűsítették a munkafolyamatokat, amelyek eredményeként javult a termékek minősége, és csökkent a kokszfelhasználás. Ezt az is elősegítette, hogy növelték az öntödékben a villamos kemencék számát.

Több vállalatnál űj technológiát honosítottak meg a gazdaságosabb anyagfelhasználás érdekében. A Magyar Vagon- és Gépgyárban például az úgynevezett hidegfolyatási technológia alkalmazásával 3 300 tonna alkatrészt készítettek, s több mint 3 000 tonna anyagot takarítottak meg. A • Salgótarjáni Kohászati Üzemekben e ' gazdaságos technológia bevezetésére 30 millió forintos költséggel új üzemet hoznak létre, amelyben a kísérleti gyártás már az idei év végén megkezdődik. Évente 3—3,5 millió darab alkatrész gyártását tervezik.

Sándor János, a FÜTÓBER nagybátonyi gyárának szb- titkára láthatóan örül, amikor a szocialista brigádok vállalásairól, s azok teljesítéséről faggatom. Azt mondja:

— Nagy erő van a kollektívákban. Mindennek köszönhető, hogy idei, első negyedéves tervünket 2,1 százalékkal túlteljesítettük, s az egy fizikai dolgozóra jutó termelési érték is 1,6 százalékkal nőtt nagyobbra az elképzeléseknél. Ami, ugye. sokat jelenthet majd a „végelszámolásnál.”. Jóleső érzés ezt most tudomásul Venni, bár a neheze még hátravan. Hiszen három-négy hónap eredménye jószerivel még nem oszt, nem szoroz.

A nagybátonyi gyárban huszonöt szocialista brigád ténykedik, a termelésben több mint háromszáz taggal. Közülük is az egyik legeredményesebb a dr. Münnich Ferenc nevét viselő szerszámkészítő-csapat.

Vezetőjük, Verebélyi Zoltán mondja:

— Mi a szó legigazibb értelmében, az első vonalban vagyunk. Hiszen mi készítjük azokat a szerszámokat, amelyek egy-egy új termék bevezetésének, gyártásba fogásának lehetőségét biztosítják. Ha nagyképűek lennénk, állíthatnánk: rajtunk áll, vagy bukik minden. Értheti: ha mi egyszer eltolunk valamit, azt az utánunk következő munkafázist csinálóknak iszonyú mennyiségű erővel, energiával, anyagpocsékolással, többletmunka-ráfordítással lehetne csak helyrehozni. És ekkor rontanánk az összüzemi teljesítményt, a minőséget, s elhalaszthatódnának az átadási, kiszállítási határidők. Márpedig ez egyikőnknek sem érdeke. Éppen ezeket tudva, no, meg önmagunktól is, vagyunk olyanok, amilyenek.

— Mit ért ez alatt?

— A gyár megalapítása után a legelsők egyikeként szerveztük meg szocialista brigádunkat. Tízen voltunk akkor, most tizenhármán. Nem dicsekvésképpen, de belevaló, jó munkások voltunk már akkor is. Minden, néha megoldhatatlannak látszó feladatnak is eleget tudtunk tenni, pedig szellőzőberendezések gyártásában addig senki sem

vett részt közülünk. De ahogy megismertük a gyártmányokat, kezdeti feszélyezettsé- günk, az újtól való idegenkedésünk, egyhamar megszűnt. S ezzel mostanság még emí- gyebben vagyunk. Kizárt dolognak tartjuk, hogy rajtunk bármiféle műszaki „feladvány” is kifogjon.

— Nem túl magabiztosak?

— Nem! A szakmai hozzáértésünk garancia az újabbnál újabb feladatok megoldására is.

Verebélyi Zoltán brigádvezető negyvenkilenc esztendős, a brigád megalapítója. Rajta kívül még hárman dolgoznak az akkoriak közül ezen a helyen: Sulyok László II., Nagy György és Tóth József p.

Nagy Györgyé a szó.

— Hát, szóval, úgy indultunk, mint ifjúsági brigád. De sajnos, múlnak az évek, mi öregszünk, s akikkel együtt kezdtük a munkát, megdere- sedtünk, s leírtak már az ifi- korosztályból. S bár most is van három, húsz év alatti társunk, az' átlagot ők sem tudják levinni a „fiatal korra”. Maradunk hát így, életkorban kissé öregesebben, ám a munkában az előzőekhez hasonlóan, fiatalosan.

Nem üres szavak ezek. Hiszen öt esztendővel ezelőtt a münnichesek már megkapták a Vállalat kiváló brigádja kitüntető címet, az azt követő években pedig aranyat, aranyra halmoztak, s most megint:

— Már tudjuk — mondja a brigádvezető —, tavalyi eredményeinkért megkaptuk, immár másodszor, a Vállalat kiváló brigádja címet. De mivel mi nem a nehéz-, hanem az építőiparhoz tartozunk, a kitüntetést csak az építők napján, június első vasárnapján adják át. De ne higgye, hogy a dicsőség „fejbe vert” minket: ugyanúgy dolgozunk, mintha semmi sem történt volna. Vagy: talán még jobban.

— Eszerint — kérdem — idei vállalásaikat is sikeresen tudják teljesíteni?

— Igen. Mindenképp.

— Adottak a feltételeik ahhoz, hogy eredménnyel zárják az esztendőt?

— Erre is csak igennel tudok válaszolni.

— Mások, lehet kissé rosszmáj úan, megjegyezték: önöknek könnyű, hiszen amit csak kérnek, megkapnak.

— No, no! Azért ne feledjék, hogy egy-egy gyártmány sikeres kezdete azért rajtunk múlik. Hiszen az alkatrészek elkészítéséhez a jó szerszám létkérdés. Ez biztosítja a hatékonyabb munkát, a termelékenységet, a kevesebb anyag felhasználását, a selejtmen- tességet, a mérhetőséget. Íme, látja, itt van előttünk két új termék is. Az egyik az úgynevezett három típussal bíró fülezett járókerék, meg az eddig még nem gyártott állványszerkezethez való C és U profilt vágó szerszámok elkészítése. Nem könnyű munka, hiába adottak a többiek által állítólag irigyelt, mindent kielégítő íeltételbiztosí- tások. Itt már a mi eszünknek, kezünknek kell működni. Hiszen, ha mi tévedünk, esetleg valamivel be is „fucs- csolhatnánk”. Ezt pedig nem szeretnénk.

A Münnich brigádon tényleg ott a vezetőség figyelő tekintete, de nehogy azt higy- gye bárki is, hogy kivételezettek. Néha, a nehéz körülmények közepette, önmaguknak teremtik meg a lehető legoptimálisabb feltételeket, olyanokat, amelyekkel még tovább öregbítik a nagybá- tonyi FŰTŐBER hírnevét.

— Elégedettek hát?

— Nem! — válaszol szinte ingerülten Verebélyi Zoltán brigádvezető. — Ne gondolja senki, hogy a most kapott cím birtoklásának tudatában leeresztettünk! Az idei felajánlásunk is azt célozza, hogy még előbbre lépjünk. A megelégedés, az egyfajta belenyugvás, megállapodott- ság nem tesz jót senkinek, mert a túlzott önbizalomból, amelynek nincs meg a „fedezete”, túl nagyot lehetne bukni. Erre nekünk semmi szükségünk sincs! A magunk kitaposott, végigjárt útját követjük továbbra is.

A viszonylagos ingerültségből csendesre váltja szavát a jó hírű brigádvézető. Mert most is örül: sikerült az új gyártmányhoz ma is egy kifogástalan minőségű szerszámot legyártaniok. Nevet a szeme, s vaskosan szorít olajos keze.

Karácsony György

Vasasakadémia

Hétfőn kétnapos vasasakadémia kezdődött a szakszervezet székházában. A minden évben megrendezendő eseményen a szakszervézet aktivistái, a vállalati szakszervezeti titkárok, a vasas megyei szervezők és a központi vezetőség apparátusa vesz részt. Hétfőn a népgazdasági helyzetről és az ipar legfontosabb feladatairól ; külpolitikai kérdésekről és a társadalombiztosítás időszerű feladatairól kaptak tájékoztatást a hallgatók. Kedden a leszerelés távlatairól, a vezetőképzésről lesz szó és a szakszervezet előtt álló feladatokat konzultáción vitatják meg. Az előadó az MSZMP Központi Bizottságának SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának, az Ipari és Honvédelmi Minisztérium szakemberei.

„Oszlop" a tengerfenéken

Szovjet és magyar szakemberek dolgozták ki azt a tengerfenék-kutató műszert, amelynek segítségével a Csendes-óceánban lévő Clarion törésvonal körzetében egy körülbelül ezer méter magas, kő-i oszlopokra emlékeztető kieJ melkedést fedezték fel. A' tengerfenék domborzatát is-j mertető térképek ebben aí körzetben csupán legfeljebb 300 méteres szintkülönbségű „dombvidéket” jeleznek.

Erről számolt be a TASZSB szovjet hírügynökségnek Gen-| nagyij Vosztrecov a csendes-! óceáni kutatóútjáról nemrég visszatért „Fegyinszkij pro-* fesszor” szovjet tudományost kutatőhajó vezető geofiziku-j sa. A felfedezést rávezették g térképekre, a jelenség okának! kiderítése későbbi tudományos kutatás feladata. A

Drégelypalánkon mostanában megint sokan búcsúznak. Anyák, feleségek, gyerekek intenek a távolodó kocsi után. Tudják, hosszú hónapokon át nem fogják látni fiúkat, férjüket, apjukat, viszont sosem látott bélyeggel hozza majd a posta tőle a levelet.

(A tavalyi, átmeneti visszaesés után idén ismét 22 millió forint értékű exportárbevételt tervezett a drégelypa- lánki Szondy Lakatos- és Szerelőipari Szövetkezet. Az ősz- szeg nagyobbik fele nem rubelelszámolású kivitel lesz.)

Termékei, munkásai útját követve terjedelmes térképet rajzolhat magának a szövetkezet. Szakemberei Nyugat-Né- metországban, Algériában, Irakban, Görögországban, Ausztriában, az NDK-ban mutatják meg a magyar munka értékeit, eljutnak termékei Jugoszláviába. Indiába is.

A félezer főtől is kevesebbet foglalkoztató szövetkezettől felsőfokú mozgékonyságot követel jelenléte a világban. Sajátos funkciókat is ellát. Intéz: j külföldre utazók útlevelét, hetente küldi utánuk az újságokat, folyóiratokat, könyveket ha megbízást kap rá, kezeli a dolgozó pénzét.

(Hét külkereskedelmi vállalattal tart állandó kapcsolatot. A tárgyalások helyszíne hol a külkereskedők fővárosi székhelye, hol a szövetkezet irodája. A palánkiak közül hatan beszélnek egy vagy több idegen nyelvet.)

Koleszár László szerkezetla- firstos a szövetkezetnél. A 26 éves fiatalember a Német

Demokratikus Köztársaság után Algériát is oly alaposan megismerte, akárcsak szülőfaluját.

— Sokat adott nekem ez a két lehetőség. Anyagilag is, hisz az új háromszobás házat nekünk nem kellett úgy megkoplalni, mint másnak, meg szakmailag is. A tartályépítést például külföldön tanultam meg, s ezt a tudományt idehaza is hasznosítani tudom. Németül meglehetősen

lemzést kémek munkahelyükről. Csak az indulhat, akit szakmai felkészültsége mellett emberi tulajdonságai is alkalmassá tesznek.

— Nemcsak szülőfalujukat, munkahelyüket, hanem hazájukat is képviselik „követeink” — mondja erről Balázs Sándor elnök. — Nemcsak sokat és jól kell dolgozniuk, hanem annak tudatéban is, hogy általuk nyernek képet idegenben a magyar munkásról.

rint értékű tőkésvalutát vált ki a Szondy-szövetkezet. Igen bíztató tőkésexporttervének alakulása is: az első négy hónapban a2 előirányzott összegnek csaknem negyven százalékát már a tények közé sorolhatja.)

A dollárral fizető vevő gyors és pontos termékszállítást kér. A rendeléstől számított hat héten belül a vevő telephelyén kell az igényt kielégíteni.

Drégelypalánki világtérkép

beszélek, mivel német brigádokba osztottak be, a franciát inkább csak konyhanyelvi szinten.

Koleszár László sihederkora óta bújja a világjáró könyveket, ámbár sohase merte remélni, hogy egyszer még az afrikai kontinensre is eljut. S most világjáró lett maga is. Keresztül-kasul utazta Algériát — Tunisztól Marokkóig, a Földközi-tengertől a SzaharáÍcí

(A szövetkezet idegenben munkát vállaló emberei itthoni keresetük ötszöröséhez jutnak. Nem fizet rá a szövetkezet sem: míg a hazai munkákról 10—15 százaléknyi nyereséget emel le, a külföldiekről ennél többet.

A kiutazók összeválogatása nagy felelősséggel végzett, kollektív munka. A kiszemeltekről részletes véleményt, jel(A szövethet drégelypa- lánki telephelyén kevés embert látni. Nemcsak határon túl, hanem azon belül is a négy égtáj felé szórtan végzik munkájukat Acélszerkezeteket állítanak össze, felújítanak, átalakítanak. Szinte hazajárnak a lábatlar.i cementgyárba, az Egyesült Vegyi Művekbe, a Mosonmagyaróvári Timföldgyárba, a Nyergesújfalui Viszkozagyárba.)

Az UVATERV tervei alapján speciális kemencék' gyártásával próbálkozott meg a szövetkezet. A VIDEOTON-nak készített kemence négy esztendeje dolgozik — Wba nélkül. Most másikat készítenek, hasonlót az elsőhöz. A jól dolgozó kemence nem utolsó érdeme, hogy importhelyettesítésre ad alkalmat a székes- fehérvári gyárban.

(Az idei év folyamán ösz- szesen 16,4 millió deviza fo— Erre csak úgy vagyunk képesek, ha az előkészítő tárgyalások alapján várható anyagszükségletet jóelőre beszerezzük — mondja az elnök. A TEK-vállalatokra ritkán támaszkodhatunk. — magunknak kell nyakunkba venni az országot, elfekvő anyagok közt kutászkodni, apró menyiségekből összeállítani a szükséges tételt. Kocsijaink kilométerét, benzinfogyasztását így aztán jobb. ha nem is nézzük.

Nem kevés gondja a palánkiaknak az sem, hogy a hazai piac szerény anyagválasztéka miatt gyakran túlméretes anyagokból kénytelenek dolgozni. Ez persze kevéssé érdekli a külföldi vevőt: neki egy a fontos, minél olcsóbban^ kapja meg a munkát. A többi1' a vállalkozó dolga...

Szendi Márta

Fiatal szakemberek végzik a régi mesterek mellett, az mi portra szánt üvegtárgyak csiszolását a salgótarjáni öblűé* üveggyárban Kiss Jánosné öt esztendeje gyakorolja széf mesterségét.

« - kJ NOGRAD - 1983. május 24., kedd