Nógrád. 1983. május (39. évfolyam. 102-127. szám)
1983-05-22 / 120. szám
Lovak leltára A világon összesen 61 millió lovat tartanak számon, ebből hazánkban mintegy 110 ezer él. Mi ez a második világháború előtti közel 1 millióhoz, vagy a háború utáni 328 ezerhez képest? Az állománycsökkenés persze, érthető, hiszen ma már lovak helyett traktorokat, kombájnokat, bonyolult erő- és munkagépeket foglalkoztatnak a földeken. A hazai lóállomány fele a háztáji és kisgazdaságokban található, ahol még szükség van az élő vonóerőre. S az utóbbi időben mintha a tenyésztési kedv megélénkült volna: egyre inkább igénylik a hidegvérű mének utódait, az úgynevezett „erőlovakat”. Vágóállatként — az egyre növekvő külföldi keresletet követve — évente 6000 lovat adunk el mintegy 4 millió dollár értékben, s több mint félezer munkalovat exportálunk. A vágólovak némi hizlalásnak alávetett kiselejtezett, kiöregedett munkalovak. A jó minőségű, fiatal csikóhús iránt még fokozottabb lenne az igény. / A sport- és versenylovak külön kategóriába tartoznak. Ezek hazai törzstenyészetei változatlanul a világelsők közé tartoznak. A versenylótenyésztés nyereséges, még akkor is, ha a sport- és versenylovak az állami tulajdonban levő lóállománynak mindössze 5 százalékát teszik ki. A fiatal, betanítatlan állatok persze, kevésbé értékesek, mint a lovas hagyományokkal rendelkező tájkörzetek által felnevelt és „kioktatott” lovak. Az utóbbi évtizedek során bebizonyosodott, hogy a lótenyésztés legjövedelmezőbb ága a versenylovak tenyésztése. A lósport ma már persze csak telivér- tenyészetekből származó állatokra tart igényt. Egy ilyen szép példányt láthatunk a képünkön, a gyakorlatozás fáradalmai után kissé megpihenve. Útépítés — olvasztással Az USÁ-ban az útépítés teljesen új módszerét próbálták ki. Az utat a vad, sziklás, homokos és köves terepbe valósággal beolvasztják. Próbaként egy 50 kilométer hosszú hatpályás autóutat öt nap alatt készítettek el. Az útépítő gépek a légpáAa elve alapján működnek, azzal a különbséggel, hogy nem közönséges, hanem izzó légpárnát állítanak elő izzó gázokból, amelyek a gépeket a talajról felnyomják. Egyidejűleg egy üstben homokból, kövekből, cementből és műanyagból álló keveréket olvasztanak meg, és azt — akár egy kohóból — egy 12 méter széles töltőcsatornából útburkolatként az izzó talajra öntik. A még forró burkolatot egy különleges hengerrel kétszer profilírozzák, majd vízzel lehűtik. A lehűtés után az út használatra kész. A lebegő építőgépek pótolják az összes ma használatos útépítő gépeket. A javító munkálatok órákat, legfeljebb napokat vesznek igénybe. A környezet hűtése azonban még nincs megoldva. Jelenleg az úttól 30 méterrel jobbra és balra minden elég munka közben. Kvász és kumisz — ősi italok A közelmúltig a kumisz sült katonáknak is előírták, előállítása szezonális jelle- aí kvász--gyórsan megszünA Szovjetunióban létező üdítő italok közül a legrégibbek közé tartozik a kumisz. Történészek szerint a kumisz készítésének titkait már az i. e. V. században is ismerték a Fekete-tenger északi vidékén élő nomád törzsek. Ez az ital amellett, hogy kellemes ízű és megszünteti a szomjúságérzetet, gyógyító tulajdonságokkal is bír. A nagy cukor-, fehérje- és vitamintartalom eredményeként a kumisz olyan komoly betegségeknél is eredményesen alkalmazható, mint a tuberkulózis, a krónikus gyomorhurut, gyomorfekély és vérszegénység. gű volt Napjainkban sikerült kidolgozni a kancatej por alakban történő tartósítását. Így egész évben rendelkezésre áll a szükséges nyersanyag, hiszen a kumiszpor több hónapon keresztül megőrzi értékes tulajdonságait Ma már a hagyományos kumiszelőállító területek — Kazahsztán és Baskíria — mellett számos más szovjet köztársaságban is készítik ezt az ízletes italt. Régmúlt időktől fogva igazi népi italnak számított Oroszországban a kvász. A különlegesen elkészített kvász fogyasztását a középkori orvosok még a sebetette a szomjúságérzetet, és hamarosan visszatért a legyengült szervezetűek étvágya is. Régi szakácskönyvek számtalan kvászfajta receptjét közlik. Mindegyiket saját, jellemző elnevezésükön: kenyér-, házi, népi, katona-, petrovi, bojár-, orvosi stb. kvász. Bár valamennyi fajta elkészítésének megvannak a maga sajátosságai, az alapanyagok mindegyiknél azonosak. Ezek közé tartozik a rozs-, búza-, árpaliszt, esetenként hajdina-, vagy zabliszt, cukor, mazsola és fűszerek — torma, menta, komló. MAGÁNÉPÍTKEZŐK FIGYELEM! Régi-új iroda Napok óta olvasható lapunkban a hirdetés, amit a balassagyarmati városfejlesztési és munkerő-szolgálati iroda (tétetett közzé. Böngészvén szolgáltatásaikat — ahogy mondani szokták — visszaköszön egy korábbi „cég”, amit a városgazdálkodási vállalat működtetett a Rákóczi fejedelem útján. Annak egyszerűbb és hangzatosabb nevet adtak: Magánépít- tettök Irodája: — Csak a név lenne új? — kérdezem a januárban alakult iroda fiatal vezetőjét, Vári Lászlót. — Korántsem. Fontos feladatunk a magánerős építkezések segítése, ezért egyik csoportunk tulajdonképpen csak ezzel foglalkozik. Nemcsak úi helyre költözött az irojla, ide, a Madách utcába, az egykori közfürő épületébe, hanem remélhetőleg többet is nyútjhatunk a korábbinál. Tudott dolog, hogy kevesebb OTP-lakással kell számolnunk mostanában, így nagyobb jelentőséggel bír a magánerős építkezés. Többnyire nem „profik” fognak hozzá, s számtalan buktatón kell átevickélndük, míg célhoz érnek. — Nézzük a ■profi segítség listáját. — Első a telek. Pontos listánk van arról, hogy hol, mikor. milyen áron és milyen telket vehet használatba az építő. Körülbelül száz az ajánlott otthonok terve, amelynek adaptálást is elvégezzük. Most várjuk a minisztérium írásbeli engedélyét — szóban már megkaptuk —, hogy önállóan is tervezhessük majd, az ügyfelek kívánságai alapján. Ha van, telek és terv, akkor különféle engedélyek beszerzésére is vállalkozunk megbízás alapján. Ezzel időt nyer a megrendelő. Ha kívánja, mi kivitelezőt is szerzünk, bár ezt kevésbé igénylik a környéken. A házilagos kivitelezéssel száz-, de akár kétszázezer forinttal csökkenthetők a kiadások. — Építőanyagok? — A környékbeli TÜZÉP- ek kínálatát szinte naprakészen tudjuk, fölösleges utazgatástól kímélhetjük ezzel az építkezőket. — A korábbi iroda ígérte az építkezésekhez szükséges különféle gépek kölcsönzését beszerzését is. Nem minden alakult az ígéretek szerint. (Csak az olvasó tájékoztatására: a Magánépítőtök Irodája a város építőiparral foglalkozó egységeinél a szabad kapacitást kívánta fölmérni, s onnan az építkezőkhöz kért időre eljuttatni a darut, a kompresszort és egyebet. Csakhogy ígérni és megvalósítani, az a két dolog. A vállaltoknak elsődleges érdeke a. nyereség, a maguk ügye volt. Ha tehát ígérték a darut, de azon a napon vagonná áru érkezett, a megrendelő bizony hiába várta a nélkülözhetetlen masinát. A kötbér ugyanis meglehetősen busás...) — Kisgépekkel szolgálhatunk már most, mert vásárolhatunk néhányat., s még fogunk is. Zsaluanyagot állványzatot, létrákat ugyancsak biztosítunk bérleti díj fejében. Most (tárgyalunk egy építőipari gépeket kölcsönző vállalattal, hogy a város területére is biztosítson nagyobb, drágább, de sokszor nélkülözhetetlen gépeket. A munkák folyamán természetesen a műszaki ellenőrzést is fölkínáljuk. — Építőközösségeket szerveznek. — Akik összefognak, kedvezményesen kapnak telket, magasabb kölcsönhöz juthatnak és főként eloszlatlak a közművesítés egyébként szén- számú forintjai. Nem beszélve arról, hogy az egységesebb városkép így jobban kialakítható, mint megannyi, különféle ízlést és stílust képviselő épülettel. Jelenleg huszonnyolc lakás építésére van szerződésünk, s négy kivételével félkészre meg is építtetjük. — Megszerzik a kivitelezőt? — És vele szemben a megbízóinkat képviseljük. Jól fölkészült szakembereinek kérik az árajánlatot, ellenőrzik azt, majd az építés folyamán is figyelemmel kísérik az eseményeket, s közben a megbízókkal is konzultálnak. Bár ezek az imént említett lakások is típusterv alapján készülnek. a belső terek kialakításánál a jövendő lakó kívánságait is figyelembe vették a tervezők. Nevükben ott szerepel sí városfejlesztés szó. Miután közvetlenül a városi tanács irányítása, ellenőrzése alá tartoznak nem „vették át” annak feladatait, hanem végrehajtják azokat. fgy például kisebb beruházói, bonyolítói tennivalóik akadnak, ők kötnél:, szerződést a városgazdálkodási vállalattal Balassagyarmat tisztántartására, emellett a parkok, közterületek szépítését is vigyázzák. Az év második felétől * munkaerő áramlását, mozgását kívánják szabályozni, segítvén az elhelyezkedőket, de a vállalatokat is. — A legjobb időben ala-J kulit az iroda — véli Berta1 Róbert, a városi tanács osztályvezetője. — A hatodik ötéves terv végéig négyszázhúsz magánerős lakás megépülését tervezzük, ebből 122-ben már laknak. Jeleni pillanatban 332 telek közül válogathatnak az építeni- szándékozók. Van Patvarcon és Ipolyszögöm, van a város- központban és foghí j beépítési lehetőség, de akinek nagyobb a vonzalma a lakótelep felé, annak ott kínálunk. Miért, mondom mindezt? Mert minden bizonnyal sokan jelentkeznek majd az irodánál, A jövendő kopogtatók ott mindenről részletes íolvilágo- sítást kapnak. — Mi az új a városfejlesztési és munkaerő-szolgálati irodában? — Elsősorban az, hogy az egymással összefüggő feladatok most egy kézben összpontosulnak. jobban érvényesülhet a tanácsi akarat az ott! dolgozó szakemberek munkája nyomán. Gyakorlati és szellemi centrum, amely az apparátusban dolgozók államigazgatási és felügyeleti munkáját minden bizonnyal hatékonyabbá teszi. Ez a legfőbb célja. Kétségkívül sokba kerül, de ez egy idő utáb megtérül. Nem csupán forintban hiszen szolgáltatást nyújtván elsődlegesen, az ön- fenntartását szükséges biztosítani, de forintban, nem mér-J hető, amit a magánlakás-épí- tésekné! segíthet a városnak; s amivel a tanácsi munkát jobbá teheti. H. Z. Készülőben az új alapszabályok Nógrádban is, csakúgy, A fő cél, hogy az alapszabá- gye 36 közös gazdaságában mint országszerte, ezekben a lyok — a keresetszabályozá- dólgo.znak ezen, hogy június hetekben zajlik a termelő- sok figyelembevételével — a végéig bezáróan a közgyűlé- szövetkezetekben az alapsza- helyi sajátosságokra, valamint sek elé terjeszthessék, jóváha- bályok felülvizsgálata és a a kis közösségek javaslataira gyására ugyanis ezek hiva- módosító javaslatok készítése, épülve készüljenek el. A me- tottak. KRÍZIS KETTŐTŐL NÉGYIG NE mi SZÁMIT A NAPSZAK Álmatlan éjszakák, erre gondolok. S most, az éjfélen jóval túl, látom a dolgos éjszakákat... Kovács Sándor arcáról dől a verejték, s bőrkötényéről vissza-visszapattannak a lángoló vasszikrák. A kalapácsgép hatalmas ütései nyomán gyorsan alakul csákánnyá a vörösen izzó anyag. Állunk mellette, s nézzük jól begyakorlott, ördögi gyorsnak tűnő mozdulatait. Csak egy pillantást vet ránk, biccent, hogy tudomásul vette jelenlétünket, s a gépből, mintha géppuska lenne, megereszt egy újabb ütéssorozatot. Meg nem áll, míg nincs kész, aztán újabb méretre szabott anyagdarabokat vet melegedni a perzselő kemencébe. Akkor fújja ki egy kicsit magát. — Milyen az éjszakai műszak? — Milyen lenne: hajtós, mint a többi. Nyomni v^ll a gombot, mert teljesítményben dolgozunk, a pénz meg kell. — Szóval, nincs különbség a nappalos és a mostani nyolc óra között? — Mondom, teljesítményben nem nagyon, legfeljebb, ha néhány darabbal lassúbb az ember. Mert tudja, kettő és négy óra között jön a krízis, megpróbál kerülgetni az álom, fáradnak a mozdulatok. De aztán túlteszi rajta magát az ember, s csinálja tovább, mintha mi sem történt volna. Persze, tudja, az éjszakázást soha nem lehet megszokni, csak: elviselni. Én, pedig még csak ötveneszten- dős vagyok, már harmincöt éve járok váltó műszakba, s ez így van, higgye el, mert akkoriban nem jött még ki az a törvény, hogy fiatalkorút nem lehet éjszakásiba beosztani. Megint bólint egyet, hogy részéről vége az eszmefuttatásnak, s a hosszú szárú fogóval a kemencébe nyúl a felizzott vasért. — Hát, bizony — folytatja Kovács Sándor gondolatmenetét Angyal András, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kovácsoló „A” részlegének művezetője — keménység kell az éjszakásihoz. Kitapasztaltam ezt én is az ittlétem harminckét éve alatt. De nincs olyan, hogy szeretem, nem szeretem. — Mondják, a harmadik műszakban megszaporodik a hiányzók száma. — Nem igaz! Nem mondom, esetenként előfordul, hogy valaki nem jön be, de ez egyáltalán nem jellemző. Most is, a negyven emberemből harmincötén ott állnak a gépek mögött, s a többiek csak azért nem, mert betegek. Könnyebben fáradunk ilyenkor, de a termelést ugyanúgy kell „hozni”, mint délelőtt, vagy délután. És én elégedett vagyok a teljesítményekkel. Ha nincs valami technikai akadály, az embereken semmi sem múlik. — És most nincs hiba? — kérdi kisérőm, Nyerges Zoltán, vállalati diszpécser, aki a gyárban eltöltött harminchét. évéből már több mint húsz éve váltó műszakos. Ismeri hát az egyébként a kovácsból sok tanulás után lett „intézkedő ember” az éjszakák gyötrődéseit. — Rendben mennek a dolgok! — nyugtatja meg a művezető. A hengerműben is megállás nélkül dübörögnek a gépek. Igaz, Szabó Lajosnak, a fiatal, harmincnégy éves művezetőnek nem lesz gondtalan ez az éjszaka, mert meghibásodott az alapanyagot mozgató daru motorja, s még mindig nem sikerült megjavítani. Ha nem birkóznak meg vele a szerelők, kezdheti a munka és az emberek átcsoportosítását. — Ez — mondja — sajnos nappal is bekövetkezhetett volna, de mi azért vagyunk, hogy intézkedjünk, mert az emberek dolgozni akarnak. — Mindenki? — Nézze! Itt csavargásra, nagy beszélgetésekre nincs lehetőség, aki bejött, az keményen végighajtja az éjszakai nyolc órát is. Norma van, s azt ugyanúgy, mint dél- előttösiben, teljesíteni kell. Nekem se ezzel, se a fegyelemmel semmiféle problémám nincs, nem panaszkodhatok az embereimre, — Hányán vannak most bent? — Negyvenötén. — Hiányzó? — Ketten betegek. — És „önkéntes távolmaradó?” — Olyan csak nagyon ritkán szokott előfordulni. Természetes, hogy ha valaki ezt a mukát vállalta, tudja, milyen következményekkel jár. Es amióta a délutánosi szakra rájön a húsz, az éjszakásba meg a negyven százlék műszakpótlék, a harmdik műszaktól való idegenkedésnek még a nyoma sincs. Senki sem a maga ellensége, hiszen ezekből havonta összejön legalább egy ezres ... Ha meg már álmosodni, fáradni kezdenek, kérésre viszik nekik oda a kávét, vagy isznak szódát, rágyújtanak. — Maga nem álmos? — Fél kilenckor voltam, amikor eljövetel előtt altattam a kisfiámat... A huzalmű is hangos a gépek zajától. Sehol egyetlen berendezés nem áll, hatalmas tekercsekről tekerednek le a drótszálak, targoncák hozzák- viszik a feldolgozásra váró alapanyagot. Látni, itt sem lehet szó csellengésről. — így is van! — bizonyítja Bozó Gyula művezető, akit csak hosszas keresgélés után leltünk meg. — Tudja — magyarázza ezt —, éjszaka egyetlen művezetőhöz három üzemrész tartozik, hatalmas terület, sokat kell talpalni. Én pedig szeretem, ha mindig ott vagyok, ahol a „dolgok” történnek. Folyamatosan ellenőrzőm a munkát, a berendezéseket, s így nem érhet váratlan meglepetés. — Ma éjszaka minden rendben? — Igen. Az emberek ugyanúgy dolgoznak, mint máskor. Nincs külön délelőt tös meg éjszakás norma, s ezt mindenképp teljesíteni kell. Higgye el, nincs semmiféle kuriózum a harmadik műszakban. Aki meg fegyel- mezetlenkedni akar, néha van ilyen is, de elenyészően csekély esetben, az ugyanúgy megteheti nappal is. De mondom, ez nem jellemző. A művezető 1956 óta váltó műszakos, s 120—130 emberének többsége sem mai gyerek már. Hozzászoktak, vállalják a nehézségeket. — Ma éjszaka — mondja Nyerges Zoltán diszpécser — több mint négyszáz emberünk dolgozik. Hajnalodik, elmúltak a kritikus órák. Még két óra van műszakváltásig... Karácsony György NÖGRAD — 1983. május 22., vasárnap 3
